Sirák Fiának Könyve 53.

Az embert Isten fogadott gyermekének teremtette.

 
A teremtésnek az ember volt a célja. Istenatyánk 1932.július 1-én fedte föl számunkra ezt a csodálatos gondolatot: „Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom ara, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot” (Az Atya szól gyermekeihez, 23) Az abszolút tökéletes isteni lényeg szellemi valóság, teljesen egyszerű, semmi összetétel sincs benne, isteni szüléssel szült Fiának ajándékozta a maga teljességében. Ezt azért tette, mert „Szeretet az Isten, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.”(1Jn 4,16b) A Fiúisten ezt a végtelenül nagy ajándékot abban a pillanatban visszaajándékozta az Atyának. Az Atya és a Fiú immár közös kincsét, a végtelen istenséget egyetlen leheléssel ajándékozzák a Szentléleknek, Ő ugyanígy ajándékozza vissza kettejüknek. Az isteni szeretet-ajándékozás a mi értelmünk számára így érthető legteljesebben, hogy ezt a tényt az Atya ki is mondja: „Ő így szólt hozzám: A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted. Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket! Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, csókoljátok meg a lábát rettegéssel!” (Zsolt 2,7-12) „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá” (Ter 1,2a) A bűnbeesés után „Meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: Hol vagy? Ő így válaszolt: Hallottam lépteidet a kertben, és féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem. De ő így szólt: Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? Az ember így válaszolt: Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem. Az Úristen megkérdezte az asszonyt: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó vezetett félre, azért ettem. Az Úristen így szólt a kígyóhoz:Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között…Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba. Az asszonyhoz pedig így szólt: Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad” (3,8-16) „Az embernek ezt mondta: Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél, a föld átkozott lesz miattad” (17) „A rendreutasítás sokszor késik. Van, aki hallgat, és ez az okos ember. Jobb kérdőre vonni, mint némán duzzogni. Kártól menekül meg, aki bevallja bűnét. Aki erőszakkal keresi igazát, olyan, mint a herélt, aki az érintetlen lányt meg akarja erőszakolni. Van, aki hallgat, és ezért bölcsnek tartják, s van, akit gyűlölnek, mert túl sokat beszél. Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár. Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre. Aki szaporítja a szót, attól iszonyodnak és a fennhéjázót gyűlölettel nézik” (Sir 20,1-8) Sok-sok találó és gyönyörű szó! „Ó, szép magyar nyelv, aki egyszer téged ajkára vőn, többé nem dobhat el”