Évközi 17. Vasárnap

Évközi 17. Vasárnap
2 Kir 4,42-44;Jn 6,1-15
Az istenadta eledel.

Az anyagi élet feltétele a táplálkozás. Jószerével a növény és az állat csak azért dolgozik, hogy magát, vagy utódait táplálja. Az embereknek is fontos az étel. Van testi és lelki élete, mindkettő táplálkozásra szorul. A megfelelő táplálékot Isten készítette elő. Az állat szinte készen kapja,csak össze kell gyűjtenie. Az embernek az elkészítésben közre kell működnie: „Mindeneknek szemei tebenned bíznak Uram, mert te adsz nekünk eledelt alkalmas időben. Feltárod a te szent kezeidet, és betöltesz minden élőket áldásoddal.” (étkezési ima)Isten az egész világ minden emberének az ellátásáról gondoskodik. A természetes világban „a föld termése és az emberi munka gyümölcse” az ennivalónk. Minden évben megterem bőségesen! A feleslegből juttatni kellene a rászorulóknak, és meg kellene köszönni Istennek!Ha valahol gond adódik, és Istennek közbe kell avatkoznia, azt is megteszi, még csodával is. Elizeus 20 kenyeret kap, amivel százan laknak jól! Jézus öt kenyérrel és két hallal tízezer embert lát el bőségesen. Mindkét esetben döbbenten áldják az Urat az étkezők. „Istennek minden lehetséges.”(Mt 19,26) Miért nem áldja meghatódva az öt és fél millió (a magyar katolikusok) amikor eszik? A napfény, eső, termőföld, mag léte és összmunkája nem döbbenetes? Ne mulasszuk el gondviselő Atyánkat áldani minden falat előtt és után.