Évközi 16. hét péntek

Évközi 16. hét péntek

A Tízparancsolat, az egész erkölcsi rend egy hatalmas isteni cselekvésre és egy nagy emberi döntésre épül. Ha nem látjuk szüntelenül Isten hatalmas művét, s nem hozzuk meg az alapvető döntést mellette, akkor a Biblia erkölcse nyomasztó súly, rettenetes teher és megoldhatatlan feladat lesz számunkra. Mindaddig ki leszünk szolgáltatva a kísértések idején ösztöneinknek, felkorbácsolt érzelmeinknek, megalkuvásra hajlamos természetünknek, amíg nem kezdjük látni, szemlélni, csodálni mindazt, amit Isten végbevitt értünk. Ő hozott ki Egyiptom földjéről, a rabszolgaság és az örök halál birodalmából, „kiragadott a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába”. Üdvösségünk megszerzése nekünk semmibe nem került; Isten azonban kezdettől fogva gondoskodott rólunk, s a legdrágábbat, szent Fiát sem tagadta meg tőlünk, hanem bűneinkért váltságul adta. Isten szeretete tehát már bizonyítva van, s erre a szeretetre épül a Tízparancsolat és a keresztény erkölcs.

Most hát rajtunk a sor, hogy megmutassuk szeretetünket a teremtő és szabadító Isten iránt. Mindenekelőtt azzal a döntéssel, amellyel nap mint nap újra megvalljuk, hogy nincsen más Istenünk őrajta kívül. Azzal, hogy ellenállunk a kísértésnek, hogy bárkit vagy bármit istenítsünk, háttérbe szorítva miatta az egyetlen Istent. Azzal, hogy valahányszor rajtakapjuk magunkat, hogy a számunkra kedves emberekhez, tárgyakhoz, szellemi-lelki javakhoz való túlzott ragaszkodásunkkal mi magunk akarjuk itt a földön „kifaragni” a saját külön bejáratú mennyországunkat, saját kezűleg romboljuk szét ezt az Isten elleni, mert kisszerű, tisztátalan és ráadásul valótlan világot, mielőtt mindenestül ránk omlana és maga alá temetne bennünket. Az Isten melletti döntés, a más istenek elutasítása nagyon könnyű akkor, ha mindennap megújítjuk, s nem engedjük, hogy szívünket behálózzák a rendetlen vágyak, birtokló kötődések. Ha azonban ezt elmulasztjuk, szinte észrevétlenül bálványimádóvá válhatunk, mert a sátán elkápráztat, és isteni fényben tünteti fel azt, ami nem Isten.

Urunk Jézus, ne engedd, hogy az isteni ige magvetése útszélre, kövek vagy tövisek közé hulljon az életünkben, s az Úr tanításának hallgatása és Isten műveinek emlékezete hiábavaló legyen számunka. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy nap mint nap megtisztítsuk és előkészítsük szívünk talaját azzal, hogy egyedül Téged akarunk Istenünknek, és add, hogy szabadító művedet szemlélve evangéliumod gyökeret verjen, kihajtson és bő termést hozzon életünkben.

Árpád-házi Szent Kinga, aki férjed oldalán, majd a klarisszák kolostorában egyaránt az Úrral voltál, s életed a viszontagságok között is sokszoros termést hozott, imádkozz értünk, hogy mindenkor az Úr parancsai szerint járjunk, s egykor Veled együtt eljuthassunk az ő boldogító színelátására.