Lectio Divina 2010.06.11.

Tartalomjegyzék

Én magam keresem meg juhaimat, és viselem gondjukat.

1. Hajnali olvasmányos imaóra – első olvasmány

Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik. (Róma 8, 28-39.)

2. Szentség imádási imaóra – szentlecke

3. Reggeli dicséret – evangélium

Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában. (Lukács 15, 3-7.)

4. Lelkigyakorlatos imaóra – zsoltár

5. Házszentelési imaóra – első olvasmány

6. Igeliturgia – szentlecke

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Róma 5, 5-11.)

7. Temetés – második olvasmány

8. Negyedik imaóra – evangélium

És nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? (Lukács 15, 3-7.)

9. Déli imaóra – evangélium

Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy. (Lukás 15, 3-7.)

10. Isteni irgalmasság imaóra kilencedek – szentlecke

11. Keresztút imaóra – második olvasmány

Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat. (Ezekiel 34, 11-16.)

12. Rózsafüzér imaóra – második olvasmány

Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak. (Ezekiel 34, 11-16.)

13. Szentmise – evangélium

Összehívja barátait és szomszédjait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! (Lukács 15, 3-7.)

14. Körmenet – evangélium

15. Keresztelés – szentlecke

16.Szent Mónika imaóra – szentlecke

17. Esti dicséret – szentlecke

Mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. (Róma 5, 5-11.)

18. Zarándok imaóra – második olvasmány

19. Befejező imaóra – evangélium

Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt. (Lukács 15, 3-7.)

20. Halottvirrasztás – első olvasmány

Az Úrnapja

Ezekben a napokban, hetekben zajlott az élet és a munka is a Bátai Szent Vér Kegytemplomban. Az elsőáldozás után rögtön elérkeztünk az Úr napjához, amelyen Krisztus Szent Testét és Vérét ünnepelhettük. Ehhez azonban komoly munkát kellett végeznie az egyházközösségnek. A rengeteg szebbnél-szebb virág összegyűjtése és kihelyezése, a környezet összetakarítása, az oltárok felépítése és díszítése több ember munkáját igényelte. A képen Kálaziné Imrő Rózsika a virág díszítés segítője szorgoskodik éppen az utolsó oltárnál. Lányi Mihályné két unokájával a ministráns Lacikával és a lektorkodó Zoltánnal az elkészült vázákat és elemeket hordták helyszínre. Szabolcs az állandó segítség a takarításban, a klastrom-hegyen a körmenet útjába eső fák gondozásában jeleskedett. Decsiné Margit néni a sekrestyés irányításával zajlottak a munkálatok. Jómagam a liturgiát állítottam a helyére.

Amikor már minden a helyére került egyenként külön-külön hazamentünk. Amikor visszaérkeztünk a hívek már javában gyülekeztek, sokan ugyanis elfelejtették, hogy fél tizenegyre lett hirdetve a Szentmise. Lányomat Patríciát kértem fel, hogy fényképezze le a templom körül négy helyen felállított kis oltárokat közelről és távolról is, mert körmenetkor nem fog majd hozzáférni. Nem kis meglepetésemre tizenketten jelentkeztek ministrálásra. Voltak köztük szép számmal fiúk és lányok egyaránt, főként a múlthéten elsőáldozók közül. Némi késéssel megérkezett Herendi János apátplébános is és megkezdtük az ünnepi szertartást. Ezúttal Garai Zolit is rábeszéltük a ministrálásra. Ő kezdte az olvasást, majd én folytattam a Szentleckével. A templomban is többen voltunk mint százan, ami komoly érdeklődésnek számított. Az evangélium után ezúttal nem került sor szentbeszédre, hanem a hitvallás után az egyetemes könyörgéseket olvastam fel a híveknek. Az áldozatliturgiája a megszokott módon zajlott le. Áldozásra letereltem az összes gyereket hiszen egy hete, hogy meggyóntak. Bizonytalanul, de komoly elszántsággal járultak Jézus testéhez.

Ekkor kezdődött meg a klastrom-hegyen az Úrnapi körmenet. A monstrancia körbehordása és az áldás osztás vele nemcsak a résztvevőknek, hanem az egész falunak is szólt. Annak ellenére, hogy a körmenet végére a hívek kétharmada elpárolgott. A körmenet különleges liturgiája számomra mindig nagyon kedves. A hálaadás dallamai és szövege mindig felemelő. Az időjárás is kegyeibe fogadta a bátai híveket, így nemcsak megtisztult lélekkel, Jézus Krisztus testével a lelkünkben térhettünk haza az ünnepi ebédre, hanem egy olyan felejthetetlen élménnyel is, amelyben évente csak egyszer részesülhet a hívő ember.

Krisztus Szent Teste és Vére 2010

A templomba belépéskor az Úr napján:



Ez a kenyér, mely az égből szállott alá. János 6,59.

Imádlak téged, Uram Jézus Krisztus! Mély alázatossággal hajtok térdet, és fejet a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt, melyben te a kenyér színe alatt testestől, lelkestől, istenségeddel és emberségeddel egyetemben, valósággal, igazán és mivoltilag jelen vagy.

Szemeimmel ugyan nem láthatom itt jelenlevő isteni Fölségedet; emberi testedet, mint hajdan Tamás, nem érinthetem; sem elmémmel fölérni nem tudom, miként lehetsz jelen a kenyér színe alatt, te, ki az ég és föld Ura vagy? De azért rendíthetetlenül hiszem és vallom, mert te mondottad, hogy higgyem, ki a kereszt oltárán érettem meghalván, véreddel és életeddel pecsételted meg mondásod igaz voltát. Örömmel viszem fogva elmémet a hit szolgálatára, s téged, oh, láthatatlan Istenség! Leborulva imádlak az Oltáriszentségben.

Imádlak és magasztallak téged, oh, Jézusom! Különösen ma, mint diadalmad fényes ünnepén, melyen megmutatod, hogy a világot legyőzted.

Te, ki szolgai alakot vevén magadra a betlehemi istállóban születtél, sok sanyarúság, szorongatás és üldöztetés között éltél, s mintha gonosztevő lettél volna, a keresztfán meghaltál... te, ki ámbár körüljárván, mindenekkel jól tettél, ámbár isteni hatalmadat számtalan csodatételekkel bebizonyítottad: mégis a világ csúfjává tétettél, kigúnyoltattál, lealáztattál, arcul verettél... te tartod ma, oh

Jézus! Diadalmi körútadat a világ minden részében, tengereken innen és túl, mindenütt, a hová keresztedet idáig eljuttatni örök bölcsességed jónak látta. Uralkodásodat, melyet a keresztfán kezdettél, folytatod, nem isteni fönséged fényözönében: hanem az egyszerű kenyér alázatos színében. Így akarván megmutatni, hogy te, ki szolgai alakot választottál, hogy a világot megváltsad, ki a gyengéket választottad ki, hogy az erőseket megszégyenítsed: most is az alázatosságot választod, hogy a kevély világot meghódítva tartsad.

Imádunk téged, Uram Jézus Krisztus! Mint Királyt az Oltáriszentségben. Itt a te trónod, a te Fölséged szentélye. Te vagy itt királyok Királya, a menny és föld mindenható Ura. A sötétség fejedelmei hasztalan szegülnek ellene uralmadnak, te meggyőzted a világot; mennyei Atyád téged rendele királyul az új Sion fölött, s birodalmad határaivá a földkerekség határait tette. Te vagy az erők

Ura, a dicsőség Királya, az erős és hatalmas király, a rettenetes és szelíd Király, a béke és igazság Királya, az örökkévalóság Királya. Kormányvessződ az igazság vesszeje. Lelki nemesség és hatalom, bölcsesség és minden mennyei javak bősége kíséri mindenható Fölségedet.

Oh, Jézus! Légy tehát a mi szívünk királya, uralkodjál azon teljes hatalmaddal és kegyelmeddel. Oh, Isten Báránya! Engedd, hogy a trónodat környező öregekkel színed előtt leborulva, koronák helyett királyi székedhez szíveinket letéve, mély imádással mondhassuk: Méltó vagy Urunk Istenünk, dicsőséget és tiszteletet venni. Elrejtett Isten és Üdvözítő! Dicsőség és áldás, hála és imádás neked mindörökkön örökké.

Ámen.