Caracciollo Szent Ferenc hitvalló szerzetes

Apolló nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek.



2011.06.04. szombat



Az Ószövetségben a kenyér az összes többi ennivalót is jelentette, amire az emberi szervezetnek szüksége van. Amikor Isten két angyal kíséretében megjelent Ábrahámnak Mamre völgyében, így hívta meg őket ebédre: „Teszek majd elétek egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat.” (Ter 18,5) Aztán így adja ki a parancsot feleségének és szolgájának: három véka lisztlángból készíts hamuban sült lepényt. A csordából hozok egy fiatal borjút a javából, azt készítsd el! Aztán vajjal, tejjel együtt feltálalta a vendégeknek.József testvéreivel kapcsolatban az új fordítás már így szól:„leültek enni”, de emlékszem a gyerekkorban tanult szövegre:leültek „kenyerezni”(Ter 37,25)
Ugyanerre utal a zsoltár is. „Növényeket (sarjasztasz) az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét”. (Zsolt 104,14-15) a Kivonulás könyvében pedig ezt ígéri Isten Mózesnek: „íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót”(Kiv 16,4) Mi arról beszélünk, hogy Jézus a csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a kafarnaumi zsinagógában nem mannát, de nem is előző napi csodával megszaporított házikenyeret ígér a benne hívőknek. Más fogalommal dolgozunk Jézus nyomán:„Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret; hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak. Ekkor azt mondták neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret! Jézus azt felelte nekik: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg”. (Jn 6,32-35) Ezzel Jézus félreérthetetlenül kimondja, hogy az Ő teste és vére a lélek étele és itala, nem testünk tápláléka. Azért örök táplálék, mert Ő isteni Személy. Ő Isten, és emberségét istenségével úgy kapcsolta össze a megtestesüléskor, hogy azok szétválaszthatatlanok. Teste és Vére mindenfajta táplálékot ad, mindent pótol, mindent gyógyít, mint a testi táplálék. De nem természetes erővel teszi és nem a testnek, hanem természetfeletti módon a léleknek ad. kegyelmeket.A természetes táplálék ereje kifogy, a testünk fel sem tudja venni később a táperőt, orvosságot.Az Eukarisztia ebben is több:„Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, melyet majd én adok, az én testem a világ életéért”. (48-51) A „én vagyok” többszörös ismétlése a mindig élő, mindig egyformán létező Jézus isteni mivoltát hangsúlyozza. Jézus az utolsó vacsorán mutatta meg, hogy gondolta el a kenyér és a bor átváltoztatását.Kezébe vette a kenyeret e szavakkal.„Ez az én Testem, mely értetek adatik” „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, mely értetek kiontatik”. (Lk 22,19-20) Hisszük, hogy amit Jézus mond, az úgy van. Kívülről ugyan semmi változás nem történik, mert csak a kenyér és a bor lényege változik át s lesz az Úr teste és vére. Minden járulék: szín, szag, íz, mennyiség, alak, súly változatlan marad. Áldozni elég egy szín alatt, mert mindkét szín alatt az egész Jézus van jelen. Misézni viszont csak két színnel: kenyérrel és borral lehetséges, mert csak így tudjuk megmutatni, hogy Jézus valóban meghalt értünk, mert teljesen kiontották testéből utolsó csepp vérét is. Szentáldozás után öt-tíz percig marad bennünk szentségi jelenléttel Jézus.Addig csak vele foglalkozzék a szívünk!

Elmélkedés a Család évében CVIL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIVL.



A szövetség ládáján a Jordánban Isten dicsősége (Kebód Jahveh) ragyogott.



„A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek. Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe, - mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait -, a felülről jövő víz egy helyen megállt és messze attól a várostól, amelyet Ádomnak neveznek, egészen Szártán helyéig, úgy feltornyosodott, hogy hegynek látszott, a lefelé levő víz pedig lefolyt a Puszta tengerébe (melyet most Holt-tengernek neveznek), míg egészen el nem fogyott. Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át. Amikor aztán átmentek, azt mondta az Úr Józsuénak: Válassz tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből, és parancsold meg nekik, hogy vegyenek a Jordán medrének közepéből, onnan, ahol a papok lába állt, tizenkét igen kemény követ, s tegyék le azokat azon a táborhelyen, ahol ezen az éjszakán sátrat üttök“(Józs 3,14-4,3) A tizenkét férfi vállán hozta ki a Jordánból a kemény köveket az új táborhelyre. Ezt az ismertetést kellett hozzá fűzni: „Elfogyott a Jordán vize az Úr ládájának színe előtt, amikor átment rajta: azért tették ide ezeket a köveket örök emlékül Izrael fiai számára”(Józs 4,7) Másik tizenkét követ pedig a papok lába nyomán helyeztek el a Jordán medrében. Aztán feljöttek a papok a frigyládával a Jordánból, a feltornyosult víz pedig azonnal folyt a Holt-tenger felé.

Ugandai Szent vértanúk

Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok.



2011.06.03. péntek



A papszentelés növeli a megszentelő kegyelmet. A keresztségben kapott megszentelő kegyelmet már három szentséggel gyarapíthatta a kispap vagyis papnövendék: bérmálással, Eukarisztiával és szentgyónással. A papszentelésben minden bizonnyal sok kegyelmet kap a szentelendő, hiszen közvetítő lesz Isten és emberek között, a megszentelő kegyelem pedig Isten közelébe emeli a maga természetes síkjáról az Isten szolgálatára meghívott és felszentelt férfiút. A megszentelő és tettre adott kegyelmeket hivatott növelni az intenzív imaélet is. Az egyéni szóbeli imákat kiegészítik a kötelező imák: napi részvétel a szentmiseáldozaton, amelyet a szeminárium kápolnájában mutat be részükre a spirituális atya. Ezen imával, énekekkel vesznek részt a kispapok. Nagyon ajánlott a rózsa fűzér elimádkozása minden nap. Amíg a Mi Atyánkot, Dicsőségeket és Üdvözlégyeket mondják, elmerülhetnek az Isten Szolgálója meghívásában, vállalkozásában a maguk jövendő, egész egyéniségüket és életüket lekötő szolgálatának szemléletében. Micsoda szép felkészülés a szentelésre! Péntekenként nagyon ajánlott a keresztút végzése. Jó előgyakorlat a maguk papi életének keresztútjára. Aztán az elmélkedő imába is bevezetik őket. Itt nem kell kötött szövegeket mondani, hanem isteni igazságokról, Jézus életéről, gondolkodunk, és ezzel alakítgatjuk magasabb elvekhez önmagunkat. Még magasabb fokú imádság a szemlélődés. Ez már önmagában is nagy kegyelem, mert nem mi próbálunk Istenhez emelkedni, hanem hagyjuk, hogy a kegyelem ragadjon Isten közelébe bennünket.A katolikus Egyház hivatalos imájában, a zsolozsmában is részt vesznek, és a diákonusoknak már kötelezően el kell mondani naponta a teljes zsolozsmát az előírások szerint. Ennek az imának a gerince az ószövetség háromezer éves zsoltárainak recitálása (egy hangon méltóságosan olvasva), vagy a másfél évezredes katolikus szerzetesi dallamok szerint éneklése.

Elmélkedés a Család évében CVIIL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CVIIL.



Átkelés a Jordánon.



Amikor Ráháb tanácsa szerint az izraelita kémek látták a hegyekből, hogy üldözőik visszatértek Jerikóba, leereszkedtek ők is a síkságra, majd átkelve a Jordánon, visszamentek a táborba. Jelentést tettek Józsuénak: „Kezünkbe adta az Úr ezt az egész földet: a félelem leterítette valamennyi lakosát. Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittimből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig. Ennek elmúltával az elöljárók bejárták a tábort, és kikiáltották: Mihelyst meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládáját és hogy a Lévi törzséből való papok azt viszik, keljetek föl ti is és menjetek utánuk, --kétezer könyöknyi távolság legyen köztetek és a láda között, hogy messziről láthassátok és tudjátok, hogy melyik úton kell haladnotok, mert azon még nem jártatok sohasem --, de vigyázzatok ám, hogy a ládához közelebb ne kerüljetek! Józsue pedig azt mondta a népnek: Szentelődjetek meg, mert holnap csodákat fog művelni az Úr közöttetek. Majd azt mondta a papoknak: Vegyétek föl a szövetség ládáját és vonuljatok vele a nép élén. Azok telesítették a parancsot, felvették és előttük mentek.
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: Ma kezdelek fölemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is. Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vízének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban. Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát! Majd így folytatta: A következő dologból fogjátok megtudni, hogy az Úr, az élő Isten köztetek van és elűzi színetek elől a kánaánit, a hetitát, a hivvitát, a perizitát, a girgasitát, a jebuzitát meg az amoritát: íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. – Válasszatok tizenkét férfit Izrael törzseiből, egyet-egyet minden törzsből -, s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vízére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll”. (Józs 3,1-13)

Áldozócsütörtök

Pál bizonyságot tett arról, hogy Jézus a Krisztus.



2011.06.02. csütörtök



„De ki az én felebarátom”? kérdezte Jézustól az a törvénytudó, aki érdeklődött: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő ezt válaszolta neki: Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod? Az így felelt: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat. Erre ő így szólt: Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz”. (Lk 10,25-28) Ezt a törvénytudó okosan tudta. Istenre vonatkozóan nem is volt semmi aggálya. Tudta, hogy Őt mindennél jobban szeretnie kell az üdvösséghez. A felebarát fogalmával azonban már voltak fenntartásai. Jézus nagyon jól ismerte népe felfogását, hiszen a „hegyi beszédben” ezt külön idézi: „Hallottátok, hogy azt mondták: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad az igazaknak és a gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes”, (Mt 5,43-48) Jézus tehát már tanító működésének kezdetén mindenkinek értésére adta, hogy a felebaráti szeretet éppen úgy feltétele az üdvösségnek, mint az istenszeretet. Érezte a törvénytudó is, hogy itt eltérnek a vélemények Jézus, az új Mester, valamint a régi vágású zsidó törvénytudók, akiket modern nyelven jogászoknak hívunk. Jézus a korabeli jogászokkal nem mindig értett egyet. Ők elvileg minden zsidót felebarátnak tartottak, más nemzet tagjait azonban nem. Érezte ezt az érdeklődő törvénytudó, ezért pontosítani akarta a felebarátok körét: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus példabeszédben mutatja be Isten állásfoglalását. A példázatban zsidó férfit sebesítenek meg és fosztanak ki mindenéből a rablók. A ruháját is leszedik róla, így látszik a testén az ábrahámi jel, a körülmetéltség. Arra megy egy zsidó pap és ugyancsak zsidó levita. Látják a súlyos, vérző sebeket, de elnéznek fölötte. Nem segítenek. A harmadik járókelő egy zsidók számára ősellenség, szamaritánus. Odamegy, bár ő is látja, hogy a bajbajutott férfi zsidó. Ha fordítva alakult volna a helyzet, és ő feküdne vérbe fagyva, nem segítene az a másik. Mégis leszáll a szamaráról, boros tömlőjéből önti a sebekre zamatos nedűjét, a kenyerét szárazan fogja majd megenni, mert fertőtlenítésre, lázcsillapításra a sebekbe önti finom étolaját. Aztán felgyőzködi pót szamara hátára, fogadóba viszi, ápolja, fizet helyette, és másnap elmegy ugyan, de fizeti a további jóltartást. Jön Jézus kérdése: A három közül ki volt a kárvallott felebarátja. Helyes a válasz: „Aki irgalmasságot tett vele”. „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” (Lk 10,37) Üdvözülsz!

Elmélkedés a Család évében CVIIIL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CVIIIL.



Megfontolt előkészületek.



Mivel Rúben, Gád és Manassze fél törzse a felkészülés heteiben úgy döntött, hogy ők maradnak a Jordán folyó keleti, azaz bal partján, Józsue megparancsolta nekik, hogy ők úgy készüljenek, hogy a többi törzs csapatai előtt fognak haladni a Jordánon való átkeléskor, mert a közösség segített nekik otthont teremteni, és ezt vissza kell adniuk testvéreiknek. A családjuk már beköltözött az elfoglalt házakba, a már nem katonaköteles hatvanon felüli férfiak vigyáznak rájuk. Az immár hadi nép katonásan felelt a parancsra: „Mindazt, amit parancsoltál, megtesszük, s bárhová küldesz, megyünk. Amint Mózesnek engedelmeskedtünk mindenben, úgy fogunk engedelmeskedni neked is, csak legyen veled az Úr, a te Istened, mint ahogy Mózessel volt. Aki ellene szegül szádnak, és nem engedelmeskedik minden szónak, amelyet parancsolsz neki, az halállal lakoljon. Csak légy erős, és cselekedj férfiasan!”.(Józs 1,16-18) Ezt mondta maga Isten is az új vezérnek.Józsue két férfit küldött át a Jordánon, hogy kémleljék ki Jerikót. Ők betértek Ráháb nevű nő vendégfogadójába. Jerikó királyát értesítették erről. Az ő emberei oda is mentek, de Ráháb a tetőn száraz kender alá rejtette őket. Aztán szövetséget kötöttek, hogy az ostrom végén Ráhábot és rokonait élve hagyják, az asszony pedig most kosárba ültetve leengedi őket ablakából a várfalon kívülre. Megegyeztek abban, hogy Ráháb a házát karmazsin színű zsinórral jelöli meg(2,1-21)

Római Szent Jusztinusz vértanú

Én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek.



2011.06.01. szerda



„Ha valaki azt mondja: Szeretem Istent, és a felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is”.(1Jn 4,20-21) Azt is érdemes megfigyelni, hogy az istenszeretet parancsa az Ószövetségben csak Mózes ötödik könyvében szerepel úgy, ahogyan Jézus is idézi a törvénytudó kérdésére válaszolva, meg ahogy természetesen következik az emberek létéből, Istenhez való viszonyából (MTörv 6,5), viszont a felebaráti szeretet parancsa már Mózes harmadik könyvében kodifikálva van (Lev 19,18). Jézus az irányadó forrás: „Egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte Jézust: Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben? Ő azt felelte neki: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancs. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták”. (Mt 22,35-39) Jézus ezt a mércét igen magasra emeli: ne úgy szeressétek egymást, mint önmagatokat, hanem „az az én parancsom. hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mintha valaki életét adja barátaiért”.

Elmélkedés a Család évében XIXL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIXL.



Új népvezér Isten nagy családjában.



„Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, és ezt mondta neki: Szolgám, Mózes meghalt. Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép, arra a földre, amelyet majd Izrael fiainak adok. Minden helyet, amelyet lábatok tapos, nektek fogok adni, ahogy Mózesnek megmondtam. A pusztától és a Libanontól egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig, -a hetiták egész földjéig (az asszír királyi feliratokon Szíria és Palesztína mint a hetiták országa szerepel) -, és a napnyugati Nagy tengerig fog terjedni határotok. Senki sem tud majd ellenállni nektek életed egész folyamán. Ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is, nem maradok el tőled és nem hagylak el téged. Légy erős és bátor, te fogod kisorsolni ennek a népnek azt a földet, amellyel kapcsolatban megesküdtem atyáitoknak, hogy nekik adom. Légy tehát erős és nagyon bátor, és vigyázz arra, hogy teljesítsd az egész törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám meghagyott neked; ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel. Ne hiányozzék ennek a törvénynek a könyve ajkadról! Elmélkedj róla nappal és éjjel, és vigyázz arra, hogy teljesítsd mindazt, ami abban írva van, akkor sikerrel járod utadat és boldogulsz. Megparancsolom neked: légy erős és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened, bárhova mégy.Megparancsolta erre Józsue a nép elöljáróinak: Járjátok be a tábort, s hagyjátok meg a népnek: Készítsetek magatoknak ennivalót, mert három nap múlva átkeltek az Jordánon, és megkezditek annak a földnek elfoglalását, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek szánt”. (Józs 1,1-11) Az a három napra való ennivaló nyilván manna volt. A Jordánt átlépve friss gabona várta őket nagy bőségben. Isten mindenre gondol. Ez a gondoskodás minden népnek szól. Mi, magyarok is a Gondviselés vezetésével jöttünk a Kárpát-medencébe, amely egyetlen szabad terület volt akkoriban, s mint azóta irigylik tőlünk a többi európai népek, itt van a legjobb termőföld, a legkiválóbb ivóvízkészlet, hegyek, dombok és alföldek pazar együttese. Minden földnek Isten a gazdája, annak adja, akinek akarja.

Római Szent Petronella szűz

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind házad népe!



2011.05.31. kedd



A megszentelő kegyelem Isten legnagyobb ajándéka. Isten az embert ezzel saját gyermekévé fogadja: az Atya gyermeke, a Fiú testvére és a Szentlélek temploma lesz általa az ember. Az első emberek testét Isten már meglévő anyagból alkotta, alakította: Ádámét szervetlen agyagból, Éváét Ádám kivett bordájából, hogy egy ember testéből származzék minden ember. A lelküket azonban úgy teremtette. A lélek teremtésével azonos pillanatban teremtette az Űr a megszentelő kegyelmet, a lélekbe rejtette, és ezzel azonnal a saját gyermekévé fogadta. Nem vitte rögtön a mennyországba, mert az embernek teste is van, annak itt kellett kifejlődnie, a léleknek pedig a test. növekedésével kellett képességeit kibontakoztatnia. Itt a földön élve mind a test, mind a lélek tehetségeit arra kellett közreműködtetnie, hogy a melléje rendelt embereket tegye általuk boldogabbá. Az igazság és a szeretet ajándékait kellett adnia a másik emberek örömére. Az így szerzett érdemeket Isten tartotta számon, és ezeknek megfelelően alakult egyre szebb, jobb emberré az egyén. Amikor pedig elérkezett a földi élet vége, mindenki az Istentől kimért földi élet végére ért: Az Atya gyermekét, a Fiú testvérét, a Szentlélek pedig templomát vitte volna fel a mennyország örök boldogságába. Ott várták volna.a földi életszakaszban szerzett érdemek, és ezeknek megfelelően kapta volna mindenki az örök életre szóló, nem változó, csodálatosan. boldog életét, az örök boldogságot. Isten azt ígérte, hogy az ősszülőknek minden gyermekét így indítja az életre: a lelküket ugyanúgy egyszerre teremti a megszentelő kegyelemmel.Ezt az isteni tervet megváltoztatta az ősszülők bűne. A megszentelő kegyelem ugyanis nemcsak növelhető, hanem el is lehet veszíteni, ha valaki halálos bűnnel vétkezik. Ráadásul az ősszülők vétke miatt Isten a megfogant magzat számára a lelket megszentelő kegyelem nélkül teremtette. Ezt az állapotot nevezzük áteredő bűnnek. A megszentelő kegyelem csak azért lehet minden ember kincse, mert Jézus Krisztus szenvedésével. és halálával ehhez a jogot visszaszerezte nekünk. Aki hisz Jézus Krisztusban és megkeresztelkedik, meg is kapja.A halálos bűnnel elvesztett megszentelő kegyelmet a szentgyónásban kaphatjuk vissza. A megszentelő kegyelem az angyaloknak is kincse. Az ördöggé változott bűnös angyalok nem kapják meg soha.A tettre adott kegyelmek arra valók, hogy a tetteinket tegyék természetfeletti értékűvé, érdemszerzővé. Tudunk működni kegyelem nélkül is, de ezek a tettek egyszerű emberi értékek. Ha a tettet kegyelem indítja, természetfeletti érték. A tettet kísérheti és befejezéshez segítheti egy-egy újabb kegyelem. A legegyszerűbb tettet is mennyei értékké teszi a kegyelem. Ezek tettre adott kegyelmek –ha kérjük és felhasználjuk, üdvösségszerzők. Ha nem fogadjuk el, nem használjuk fel, nyom nélkül eltűnnek. Isten azonban az ítéleten számon kéri: ott volt kegyelem melletted, meg tudtad volna tenni a jót. Miért nem használtad fel? Így nem szereztél másnak boldogságot, magadnak pedig örök örömöket.

Elmélkedés a Család évében CXL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXL.



Mózes halála után kire száll a vezetés gondja Izrael nagy családjában?



„Elment tehát Mózes és elmondta mindezeket az igéket egész Izraelnek. Aztán ezt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok immár; nem járhatok többé ki és be, legfőképpen azért nem, mert az Úr azt mondta nekem: Nem mégy át ezen a Jordánon. Az Úr, a te Istened megy tehát előtted, s ő majd eltörli ezeket a nemzeteket előled, úgyhogy örökükbe léphetsz, és átmegy előtted Józsue, miként az Úr mondta. (MTörv 31,1-3) Majd azt mondta az Úr Mózesnek: Íme, közel van halálod napja. Hívd elő Józsuét, s álljatok fel a bizonyság sátrában, hogy közöljem vele megbízásomat. Elment tehát Mózes és Józsue s felálltak a bizonyság sátrában. Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában. Az Úr ezt mondta Mózesnek: Íme, ha te majd aludni térsz atyáidhoz, ez a nép fölkel s paráználkodni fog annak a földnek idegen isteneivel, amelyre lakni megy, s ott elhagy engem, és megszegi azt a szövetséget, amelyet kötöttem vele. Ezért akkor majd felgerjed ellene haragom, s elhagyom őt és elrejtem arcomat előle, s martalékká válik, s minden féle szorongatás éri, úgyhogy akkor majd mondani fogja: Nyilván azért értek engem ezek a bajok, mert Isten nincs velem. Én azonban akkor teljesen elrejtem és elfedem arcomat előle mindazon gonoszság miatt, amelyet elkövetett, mivel más isteneket követett… Halljátok, egek, amit szólok, hallja az öld számnak igéit! Esőként csepegjen tanításom, harmatként hulljon szólásom úgy, mint zápor a pázsitra, mint az esőcsepp a sarjura. Hirdetem ugyanis az Úr nevét: ismerjétek el Istenünk fenségét! Isten tettei tökéletesek, útjai mind helyesek, hűséges az Isten, hamisság nincs benne, igaz ő és őszinte. Mégis vétkezett ellene, s gyalázata miatt nem fia többé a gonosz és elvetemült nemzedék.
(14-18.32,1-5)

Roueni Szent Johanna vértanú szűz

Az Úr megnyitotta Lídia szívét, hogy figyeljen Pál szavaira.



2011.05.30. hétfő



A Szentlélek adja a természetfeletti világra vonatkozó ismereteket. Őrködik a fölött, hogy a közvetítésre kiválasztott ezt a közlést jól értse és helyesen mondja el, írja le.„így hangzott az Úr igéje hozzám: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek, prófétául rendeltelek a nemzetek számára. Erre így szóltam: Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok! Ne mondd azt: Gyermek vagyok, hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek! – mondja az Úr. Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr: Íme, szádba adtam igéimet! Nézd, a mai napon a nemzetek és a királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess!” (Jer, 1,4-10) Ezután látomásokat adott az Úr:„Majd így hangzott az Úr igéje hozzám: Mit látsz, Jeremiás? Azt feleltem: Mandulavesszőt látok. Erre ezt mondta nekem az Úr: Jól láttad, mert virrasztok igém felett, hogy beteljesítsem. Másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: Mit látsz? Azt feleltem: Gőzölgő fazekat látok, mely észak felől jelenik meg. Erre ezt mondta nekem az Úr: Északról szabadul rá a veszedelem az ország minden lakójára. Mert íme, én elhívom az északi királyságok minden nemzetségét, -mondja az Úr -, eljönnek és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapuinak bejáratában, egész fala mentén körös-körül, és Júda minden városával szemben” (11-15)

Elmélkedés a Család évében CXXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXIX.



Mi lesz a család sorsa, ha nincs fiúörökös?



Jákob fiának, Józsefnek, egyiptomi feleségétől két fia született: Efraim és Manassze. Amikor halálát közeledni érezte Jákob, összehívta fiait, hogy áldását adja rájuk. Mielőtt az áldást osztani kezdte, József két fiát a térdére ültette, jelezte ezzel, hogy nem az édesapa nyer áldást testvérei rendjében tizenegyedikként, hanem helyette mindkét fia olyan áldás részese lesz, mint apjuk testvérei. Az ő családjaik pedig két törzsként szerepelnek a történelem további sorában.A vándorlás vége felé Manassze törzsének egyik ága így alakult: Manassze> Mákir >Gileád >Héfer>Celofhád. Eme utolsó férfitagnak csak lányai voltak: Maála, Noa, Hegla, Milka és Tirca. A lányok megálltak Mózes, Eleazár pap és a nép valamennyi fejedelme előtt a szövetség sátrának ajtajánál és azt mondták: Atyánk meghalt a pusztában, de nem volt részes abban a lázadásban, amely Kóré alatt az Úr ellen támadt, hanem a maga bűne miatt halt meg; fiú utóda nem volt neki. Miért tűnjék el neve az ő nemzetségéből azért, hogy fia nem volt? Adjatok majd nekünk birtokot atyánk rokonai között! Mózes erre elvitte ügyüket az Úr ítélete elé, s az Úr azt mondta neki: Igazságos dolgot kívánnak Celofhád lányai: adj majd nekik birtokot atyjuk rokonai között, s lépjenek örökébe. Izrael fiainak pedig mondd meg a következőket: Ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, lányára szálljon öröksége; ha lánya sincs, a fivérei legyenek az örökösei, ha fivérei sincsenek, atyja fivéreinek adják az örökséget; ha pedig atyjának sincsenek fivérei, akkor az örökséget azoknak kell adni, akik legközelebb állnak hozzá. Örök törvény által szentesített dolog legyen ez Izrael fiai között, amint az Úr parancsolta Mózesnek.(Szám 27,2-11)

Boldog András vértanú

Rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.



2011.05.29. vasárnap



A kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Alapvető ajándék. Mindaz ajándék, amiért, nem fizetünk sem munkával, sem pénzzel. A kisgyerek az életet ajándékba kapja. Kiérdemelni nem tudja, mert a fogantatása előtt nem létezik, nincs. Még csak kérni sem tudja, hogy létet kapjon, hisz ahhoz lennie kell, hogy kérni tudjon, sőt még korábban vágyódni tudjon a létezés után. Kinek az ajándéka a gyermek? Istené. Ő gondolta ki, hogy a világ rengeteg dolgát megteremtve, az élettelen égitestek után egy viszonylag kis bolygón megfelelő életkörülményeket alakít ki, és létrehozza az életet. Az akkora ajándék, hogy még ma sem tudjuk, hogy mi az élet? Van növényi élet: ezt kapják a füvek, fák, virágok. Van az állati élet. Egyetlen növény és állatfajta sem tudta kigondolni magát, hisz nincs eszük. Mindegyik meglévő növény és állat éli a maga életét: sem többet,sem kevesebbet nem birtokol, mint amit megkapott. Aztán eltűnik belőlük az élet. Végük van. Nem támadnak föl. Legfeljebb a testük konzerválódik. Minden ismert élő megalkotása után azt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”. (Ter 1,26-27) Testből és lélekből áll minden ember. Testünk hasonló az álatok testéhez, de csak hasonló, nem ugyanolyan. Lelkünk hasonló az angyalokhoz: csak hasonló, nem ugyanolyan. A legcsodálatosabb földi teremtmény az ember. Ezt az emberi létet az első férfi és az első nő is csak ajándékba kapta. Aztán Isten úgy akarta, hogy mindketten a maguk módján járuljanak hozzá, hogy utódaik szülessenek. Ajándékba kapták, hogy gyermekük az ő testükből örököljenek egy-egy részt. Ha ezek egymásra találnak az édesanyák szíve alatt, akkor egy új ember formálódik. Ez az új emberi test az édesapa és az édesanya együttes ajándéka. Nem csak az övék, hanem Istené is. Minden újszülöttnek legfontosabb ajándékozója Isten. Az újszülött gyermek egészen ajándék. Ámde mégsem mondjuk a gyermeket kegyelemnek, mert erre a világra való az emberi természet, és ajándék-jellege is természetes ajándék, a kapott természethez tartozó ajándék. Ehhez a kis testhez Isten a semmiből teremti a hozzá való lelket. Ezt úgy kell értenünk, hogy Istennek megvan a gyermek életéről alkotott terve. A teste és a lelke együtt fogja azt kimunkálni. A lélek olyan lesz, hogy a testtel pontosan valóra tudják váltani a isteni tervet. A léleknek két tehetsége van: az értelem és az akarat,ezek is természetes ajándékok, nem kegyelmek, mert az emberi természetünkhöz tartoznak. Még egy ajándékkal bővül a fogantatás pillanatában a magzat léte. Ezt a szinte láthatatlan emberi természetet Isten a legfontosabbal egészíti ki: Megteremti az új személyt, az új valakit, aki az Isten képmása, aki ismerni és szeretni fogja majd Teremtőjét, aki majd kialakítja magában azt a csodálatos tervet, amelyet ennek az új embernek készített öröktől fogva az Isten. A személyiség az emberi lét természetéhez tartozó ajándék. Mi tehát a kegyelem? Isten természetfeletti ajándéka. Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére.

Elmélkedés a Család évében CXXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXVIII.



Messiási áldás.



Bálám teljesítette Ura akaratát. Lemondott a bőséges jutalomról, és lényegében megismételte azt az áldást, amelyet maga Isten adott Ábrahámra nyolc évszázaddal azelőtt. Mivel pedig a király kiadta a hasznavehetetlen próféta útját, az örömmel gondolt a jól végzett küldetésre, és rögtön indult volna hazafelé, de akkor Isten azonnal kitüntette feddhetetlen szolgáját azzal, hogy felfedte előtte Izrael egyedüli nagy küldetését: Az idők távlatában ez a nép szüli majd világra a VILÁG ÜDVOZÍTŐJÉT. „Ám mielőtt elmegyek népemhez, hadd adjak tanácsot, mit tegyen néped ezzel a néppel az utolsó időkben. Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva s megnyílt szemmel: Látom Őt, de nincs még itt, nézem Őt, de nincs még közel. CSILLAG TÁMAD JÁKOBBÓL, és KIRÁLYI PÁLCA KÉL FEL IZRAELBŐL s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit. Az ő birtoka lesz Edom. Szeír öröksége: ellenségeire száll, de Izrael hatalmat gyakorol. Jákob sarja uralkodni fog s elpusztítja a Város maradékait”. (Szám 24,14-19) „Felkelt erre Bálám és visszatért lakóhelyére, s Bálák is hazament azon az úton, amelyen jött”. (26) A Tigris és Eufrátesz folyók vidéke pedig boldogan őrizte nagy prófétája örökségét: Ezerkétszáz évig minden éjjel kitartóan figyelték csillagászaik, mikor jelenik meg az égen együttállásban a Jupiter (Király-csillag) és a Saturnus (a zsidók csillaga), hogy egyesült fényük jelezze: Beteljesült Bálám jövendölése, megszületett az újszülött Király (Mt 2,2-12)