Sankt Galleni Szent Guibonáta

Szent Guibonáta

                                                                      szűz és vértanú. 

 925.

Svájcban, Sankt Gallen közelében volt remete. A magyar portyázók kincset követelve, cellájában három buzogányütéssel ölték meg. 

 †

Húsvét 5. hét szerda

Húsvét 5. hét szerda

A mi Urunk nem egy külsődleges törvény betartásáról, hanem az isteni életről beszél, mely a keresztség által, az egyetlen szőlőtőbe, Krisztusba oltódva mindnyájunkban ott van. A keresztény lét nem vallási parancsok megtartására épül, hanem Urunk, Krisztus egyetlen parancsára, a szeretetre, amelyre képességet kaptunk, hiszen részt adott az ő életéből, elnyertük a Szentlelket, aki maga Isten szeretete. Ez az Egyház és minden keresztény közösség alapja.

Ettől fogva nem beszélhetünk vallási teljesítményről, hanem csak gyümölcsről. Nem egy norma teljesítése a feladatunk, amely megszerzi számunkra Isten kegyelmét, hanem minden érdemünk nélkül megkapjuk ezt a kegyelmet, az isteni életet, és semmi más dolgunk nincs, mint egyre mélyebben élni azt, beléhelyezve földi létünk súlypontját: gondolatainkat, érzelmeinket, szándékainkat. Amint a szőlőtőből felszívott tápanyagból, vízből, napfényből zamatos ízű szőlőfürt lesz, amint a férfi és nő szerelméből új ember születik a világra, úgy terem gyümölcsöt a Krisztus életében részesülő keresztény is: nem saját erejéből, hanem a túlcsorduló isteni életnek köszönhetően. Miközben tehát becsületesen kell dolgoznunk – példát véve Szent Józsefről, aki kemény munkával tartotta el a Szent Családot –, el kell tudnunk szakadni a világ teljesítménycentrikus és profitorientált szemléletmódjától, s olyan értékrendet kell kialakítanunk, amelyben az élet, a létezés önmagában érték. Így válhat mindennapi munkánk az Úrnak és testvéreinknek tett szolgálattá, s ezen keresztül a legemelkedettebb keresztény szemlélődés és misztika részévé.

Urunk Jézus, köszönjük Neked Pált és Barnabást, akiknek a Veled való találkozás nyilvánvalóvá tette, hogy nem a testi körülmetélkedés és a mózesi törvény aprólékos betartása a fontos, hanem a Benned való élet. Segíts, kérünk, hogy életünk soha ne szakadjon el Tőled, az isteni Szőlőtőtől, s akár imádkozunk, akár dolgozunk vagy pihenünk, szívünkkel mindig Nálad legyünk, aki ingyenesen és minden érdemünk nélkül szeretsz bennünket.

„Názáret asztalosműhelye legyen példa számotokra!” – Ferenc pápa beszéde az Avvenire munkatársaihoz

Ferenc pápa május 1-jén a Kelemen-teremben fogadta az Avvenire olasz katolikus napilap munkatársait és családtagjaikat. Az audiencián négyszázan vettek részt; jelen volt Gualtiero Bassetti bíboros, az olasz katolikus püspöki konferencia elnöke, valamint főtitkára is, Nunzio Galantino érsek.

A pápa örömének adott hangot, hogy munkás Szent József ünnepén találkozik a szerkesztőség tagjaival. Szent József a csend embere, látszólag pont a kommunikációs szakember ellenpéldája, de éppen a világ zajának elcsendesítésével válik lehetségessé a meghallgatás, mely minden kommunikáció alapfeltétele – fogalmazott Ferenc pápa. Szent József csendjét „belakta” az Isten Szava. József képes éjszaka felébredni és felkelni, tud járni a bizonytalan pillanatok sötétjében. Igaz ember, aki képes álmában Istenre hagyatkozni; tapintatos és segítőkész, magára veszi mások gondjait. Olyan ember, aki nevel, aki atya a közösség révén, aki elkíséri a rábízottakat, gyarapítja az életüket, és példát ad a munkát illetően. Ez utóbbi nagyon fontos a mai ünnep kapcsán, mert a munkához való jog az ember méltóságához tartozik. „Názáret asztalosműhelye csak pár lépésnyire van az Avvenire szerkesztőségétől” – hangsúlyozta a Szentatya.

Beszéde második részében Ferenc pápa a szerkesztőség konkrét munkájára is kitért. Leszögezte: a mai digitális kultúra megköveteli a szerkesztőségi munka újraszervezését, melyet érdemes az olasz katolikus püspöki konferencia hatáskörébe tartozó egyéb médiumokkal – mint a Sir hírügynökség, a TV2000, az inBlu rádióhálózat – együttműködve végezni. A pápa ezen a ponton utalt a Szentszék kommunikációs egységeinek folyamatban levő reformjára. Mindezen átalakulás azért is fontos, hogy az Egyház hangja továbbra se hiányozzék a média egészéből, és hogy hű maradhasson küldetéséhez: az irgalom evangéliumának hirdetéséhez.

Ezt követően a pápa Szent József „iskolájáról” szólt, ahol a kommunikáció az igazságból, a szépségből és a közjóból indul ki. Ma az információk gyorsasága felülmúlja a befogadás és a megfontolás lehetőségeit, ezért a kortárs kultúra gyors és felületes. Csak az „azonnal elfogyasztható” számít, nincs idő a szembesülésre és az elmélyítésre, ugyanakkor kiszolgáltatottá válunk mások tetszésének. Ezzel szemben Szent József iskolája egészséges lassúságra, nyugalomra és csendre nevel. Ebben a csendben nem veszíthetjük el kulturális gyökereinket, és nem is hagyhatjuk, hogy azok elromoljanak. Arra kell törekedni, hogy újra és újra találkozzunk az Úr Jézussal, és engedjük, hogy az ő lelkülete töltsön el bennünket.

Ferenc pápa sok hasznos tanácsot is adott az Avvenire munkatársainak: hogy párbeszéddel győzzék le a gyanakvást és a félelmet, mert a dialógus kapcsolatokat teremt és megtisztít. Őrizzék meg az „újságalapító atyák” hagyományát, alázattal keressék az igazságot, mindig az evangélium örömhíréből kiindulva – ez legyen a szerkesztői alapelv. Engedjék, hogy az események megkérdőjelezzék a feltételezéseket, hallgassák és fontolják meg tényeket, és szembesüljenek velük. Józsefhez hasonlóan merjenek álmodni, bizakodni és ráhagyatkozni: ebből születik meg ugyanis a bátor tett, mely hosszabb távon jó szokásokat alakít ki. A Szentatya végül Boldog VI. Pál pápa tanítására emlékeztette az olasz katolikus napilap szerkesztőségét: „olyan újságot szerkesszetek, mely gondolkodásra és helyes ítéletre nevel”.

Az élet igéje – 2018. május

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal 5,22)

Pál apostol a Galata környékén élő keresztényeknek ír, akik befogadták az általa hirdetett evangélium üzenetét, most mégis a szemükre veti, hogy nem értették meg a keresztény szabadság mibenlétét.

Izrael népe számára a szabadság Isten ajándéka volt: kiszabadította őket az egyiptomi fogságból, új föld felé vezette őket, és szövetséget kötött velük, a kölcsönös hűség szövetségét.

Pál ugyanígy határozottan állítja, hogy a keresztény szabadság Jézus ajándéka. Ő ugyanis lehetőséget biztosít, hogy benne hozzá hasonlóan Isten gyermekei legyünk, aki Szeretet. Az életével megtanította (Mt 5,43–48; Lk 6,36) és bemutatta (Mk 10,45), hogy ha hozzá hasonlóan mi is az Atyát utánozzuk, akkor a többiek szolgálatában mi is megtanulunk az Atya irgalmával viseltetni mindenki iránt.

Bár értelmetlennek tűnhet, hogy „szabadon szolgáljunk”, Pál számára ez mégis lehetséges, mert az emberiség Jézus kereszthalála által megkapta tőle a Szentlélek ajándékát.

A Szentlélek pedig erőt ad, hogy kilépjünk önzésünk börtönéből – ahol megosztottság, igazságtalanság, árulás és erőszak uralkodik –, és elvezet az igazi szabadságra.

A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A keresztény szabadság azon felül, hogy ajándék, odaadást is kér. Mindenekelőtt odaadást, hogy a Szentlelket a szívünkbe fogadjuk, helyet készítsünk neki és fölismerjük a bennünk szóló hangját.

Chiara Lubich így ír: „Egyre inkább tudatában kell lennünk, hogy a Szentlélek bennünk él: végtelen kincset hordozunk magunkban, de nem vagyunk eléggé tudatában ennek. […] Ahhoz, hogy meghalljuk és kövessük a hangját, nemet kell mondanunk […] a kísértésekre, és szakítanunk kell a csalóka vonzalmakkal: igent mondani a feladatokra, melyeket Isten bíz ránk, igent a szeretetre minden felebarátunk iránt, igent a próbatételekre és a nehézségekre, amelyekkel találkozunk… Ha így teszünk, akkor a Szentlélek fog vezetni, és keresztény életünknek ízt, tartást, erőt és ragyogást ad, mely a hitelesség záloga. Így akivel találkozunk, az is észre fogja venni, hogy nemcsak a földi értelemben vett családunk gyermeke vagyunk, hanem Isten fiai.”

A Lélek ugyanis arra hív, hogy ne önmagunkat helyezzük a figyelmünk középpontjába, hanem fogadjuk be, hallgassuk meg a másikat, osszuk meg lelki és anyagi javainkat, bocsássunk meg, és gondoskodjunk a legkülönbözőbb emberekről, a mindennapokban adódó helyzetekben.

Ennek a magatartásnak köszönhetően megtapasztalhatjuk a Szentlélek jellegzetes gyümölcseit: saját emberségünk is fejlődni fog az igazi szabadságban. Ugyanis olyan képességek és tartalékok kerülnek felszínre bennünk, amelyek örökre be lennének temetve és ismeretlenek maradnának, ha csak önmagunkra tekintve élnénk.

Minden tettünk lehetőséget kínál, ne szalasszuk el az alkalmat, hogy nemet mondjunk az önzés rabszolgaságára, és igent a szeretet szabadságára.

A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Aki megengedi, hogy a szívében a Szentlélek működjön, az a mindennapi tetteivel hozzájárul a pozitív emberi kapcsolatok építéséhez a családban és a társadalomban.

Carlo Colombino olasz vállalkozónak és családapának a cége Észak-Olaszországban van. Hatvan alkalmazottjának a negyede nem olasz, és többeknek tragikus a múltja. Így nyilatkozott egy interjúban: „A munkahely is segítheti, sőt, segítenie kell a beilleszkedést. Építőipari anyagok újrafelhasználhatóvá tételével foglalkozom, és felelős vagyok a környezetemért is, ahol élek. Néhány évvel ezelőtt nagyon keményen érintett a gazdasági válság: a vállalkozást tartsam meg, vagy az embereket? Megmozgattunk néhány embert, beszéltünk velük, hogy megtaláljuk a legkevésbé fájdalmas megoldást, de nagyon nehéz volt a helyzet, sok álmatlan éjszakával. Ezt a munkát lehet jól és kevésbé jól végezni, én megpróbáltam a lehető legjobban. Én hiszek a pozitív elvek erejében. Nem remélhet nagy jövőt az a vállalkozás, ahol csak a bevétel és az eredmények számítanak, mert minden tevékenység középpontjában az ember áll. Hívő vagyok, és meggyőződésem, hogy a vállalkozás és a szolidaritás összhangja nem utópia.”

Bátran hallgassunk tehát a hangra, mely személyesen meghív a szabadságra ott, ahol élünk és dolgozunk.

Így lehetővé tesszük a Lélek számára, hogy eljusson sok más emberhez is körülöttünk, és megújíthassa az életüket, a történelmet pedig az „öröm, a béke, a nagylelkűség és a jóakarat” távlatai felé vezérelje.

Letizia Magri

KÍNSZENVEDÉSRŐL nev. Boldog MÁRIA

KÍNSZENVEDÉSRŐL nev. Boldog MÁRIA 

rendalapító

 (1839-1904) 

(A Ferences Mária Misszionárius Nővérek kongreg. alapítója.) Leánykori neve: Chappotin de Neuville, Helene. 21 éves korában Nantesban a klarisszákhoz lép be, de betegsége miatt néhány hét múlva távoznia kell. Úgy érzi, hivatása.: Szűz Mária követése, különösen abban, hogy részt vegyen Jézus szenvedéséből a világ üdvösségéért. Gyóntatója tanácsára 25 évesen a Maria Reparatrix Társulatba kéri felvételét. Itt kapja a Kínszenvedésről nev. Mária nevet. Toulouse-ban kezdi meg az újoncévet, de még a fogadalom letétele előtt Indiába, a madurai misszióba küldik. 28 évesen már tartományfőnökké választják. Mély lelkiség, okosság, nagy szeretet jellemzi. Úgy látja, hogy az indiai nővéreket nem lehet a Franciaországban bevált módon képezni. Itt mások a viszonyok. Párizsi elöljárói nem értik meg, választás elé állítják. S ekkor lemond tisztségéről, de az indiai nővérek közül sokan vele tartanak. Püspöke tanácsára néhány társával Rómába megy. IX. Piusz fogadja őket s engedélyezem - először egyházmegyei keretben a Mária Misszionárius Nővérek megalapítását. (1882-ben veszik fel a Ferences Mária Misszionárius Nővérek elnevezést, amikor elfogadják a Ferences Reguláris III. Rend szabályzatát és a Ferenc-rend általános főnöke befogadja őket a nagy ferences családba.) Sok áskálódást, igaztalan vádat kell elviselnie elsősorban előző szerzetének néhány tagja részéről. Saint-Brieuc-ben sikerül novíciátot létesíteni. A kongregáció 1885-tol rohamosan fejlődik. Ebben nagy része van az alapító anya bölcsességének, életszentségének. A nővérek az apostolkodás sokféle módját vállalják. Jellemző a szerzetre a szemlélődő, mély lelki élet, melyet az Oltáriszentség és a Boldogságos Szűz tisztelete táplál. Mária anya halálakor (San Remo, 1904. nov. 15.) az öt kontinensen mintegy 3000 nővér működött 86 helyen. Az 1970-es években közel tízezer nővér 800 helyen tevékenykedett. Boldoggá avatása 2002-ben történt. 1900-ban, amikor a rendalapító anya értesült arról, hogy Kínában 7 nővér vértanúhalált szenvedett, ezeket mondta:
„Gyermekeim! Midon az Úr szent Ferencnek megadta a kegyelmet, hogy öt fia vértanúhalált halt, így kiáltott fel: Most igazán elmondhatom, hogy van öt kisebb testvérem! - Én is most elmondhatom, hogy van hét ferences Mária missziós nővérem!... Ok immár az én hét fájdalmam és az én hét örömem.”

Imádság:
Istenünk, te Urunk szenvedéséről nevezett Boldog Mária anyát, a Ferences Mária Missziós Nővérek alapítóját a bölcsesség és erőslelküsség erényeivel tüntetted ki. Add, hogy példájára mi is téged mindennél jobban szeressünk, és szívünkön viseljük a missziók ügyét. Krisztus, a mi Urunk által.