LYONI SZENT HIPPOLITUSZ

Szent Hippolitusz

áldozópap (ellenpápa) vértanú.

Tudós, szigorú pap volt. Ellentétbe került az enyhe Callixtusz pápával, ezért ellenpápává választották. Száműzetésben halt meg. †235. [B89; PK27; Z1639)

SZENT HIPPOLITUSZ Lyonból érkezett Rómába. Görög műveltsége volt, jelentős irodalmi tevékenységet folytatott.

Presbiter lett, és keményen támadta a tévtanítókat, akik Jézus istenségét tagadták, a Szentháromságot pedig csak egy hármasságnak tartották és nem egy személynek. Támadta Zefirin pápát is és Kallisztusz pápát is. Szigorú felfogása lazának tartotta az egyházi életet. Szívesen magyarázta műveiben a prófétákat. Grúz fordításban fenn maradt az Énekek énekéről írt kommentárja. Egy kis csoport 217-ben ellenpápává választotta.

Ponciánusz pápával együtt 235-ben Szardínia szigetére száműzte Maximinusz császár. Itt Ponciánusz lemondott 235. szeptember 28-án. (Ez az időpont az első pontosan feljegyzett dátum a pápák történetében.)

235-ben hunyt el. Hippolitusz holttestét a Via Tiburtina melletti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tisztelete a római egyházban már a 4. század elejétől elterjedt.

Példája:

A lelkiismeretünk tévedhet, de mindég rá hallgatva cselekedjünk!

Andrea Riccardi: Aleppóban és egész Szíriában megszűnt az emberség

Az olasz egyháztörténész, a béketárgyalások közvetítőjeként is ismert Szent Egyed közösség alapítójának írását közöljük, amely a Famiglia Cristiana olasz családi hetilapban jelent meg.

Mi történik Szíriában? Egy egész nemzet hal meg egy kegyetlen háborúban. Szomorúan egyszerű. A helyszínen azonban minden bonyolult: háború zajlik, amelynek résztvevői az oroszok által támogatott Asszad elnök erői, az Iszlám Állam, az amerikaiak által támogatott kurd-arab koalíció, a korábban az al-Kaidához kötődő al-Núszra Front és más fegyveres csoportok. A háborúk egybefonódnak. Az embereknek nincs hová menniük. Csaknem ötmillió menekült él külföldön. Több mint 600 ezer belső menekült tömörül a jordán határ mentén. Nehéz számba venni a halottakat, legyenek civilek vagy harcosok. Talán félmilliónyian lehetnek. Ferenc pápa mondta nemrég: „Elfogadhatatlan, hogy sok védtelen embernek – köztük sok kisgyermeknek – kell megfizetnie a konfliktus árát, a szív bezárásának árát, annak az árát, hogy a hatalmasokban nincs meg az akarat a békekötésre.”

Az aleppói képeken kibelezett épületek láthatóak. A város keleti, kormányerők által ostromolt részén 300 ezer ember él, akiket éhínség sújt és híján vannak a gyógyszereknek. A kormánypártiak és a felkelők közti összecsapások váltakozó kimenetelűek, de Asszadék végső győzelme a valószínű. Sokat szenved Aleppó másik része, amelyet a kormányerők tartanak ellenőrzésük alatt, és ahol a megmaradt keresztények laknak. Ahogy az egyik, városban élő fiatal nyilatkozta: „Aleppóban megszűnt az emberség.” Lebombázott kórházak. Meggyilkolt gyermekek. Felhívást tettünk közzé Aleppó „nyílt város” címmel (a közeledő ellenséges erőkkel szemben nem védekeznek, cserébe elvárják a támadóktól, hogy megkíméljék a lakosságot és az épített környezetet – a szerk.) Ki vette komolyan? Az amerikai légicsapásokkal támogatott kurd-arab koalíció el akarja űzni az Iszlám Államot, és elfoglalta a Rakkától 120 kilométerre található Manbidzs városát, a kalifátus fővárosát. Itt több mint egy hónapja agyonlőttek egy hattagú családot (köztük két gyermeket), hogy példát statuáljanak, mit tesznek azokkal, akik megpróbálnak elmenekülni. A barbárság kora. Öt éve tart. 2011 óta.

Kevés marad abból a Szíriából, amelyet korábban ismertünk. A helyzet humanitárius szempontból egyre súlyosabb lesz. Emellett a török–amerikai kapcsolatokban és a török haderők aktivitásában is meg lehet majd érezni a törökországi puccskísérlet hatásait.

Talán nemsokára megtartják a genfi tárgyalások újabb, harmadik fordulóját. Nem elég közleményt kibocsátani. Az idő telik: halottak, rombolás, fájdalom, menekültek. A hajthatatlanul szemben álló feleknek kompromisszumot kell kötniük. Ezt a kompromisszumot csak az amerikaiak és az oroszok tudják megkötni. Ezt követően hátra van még az ISIS elleni harc. Vannak az országnak olyan részei, ahol szerencsére nincsenek összecsapások: azok a helyek, ahol megszilárdult az egyik vagy a másik fél hatalma. És mindenek felett, a szíriaiak nagy részében a fájdalom nagy békevágyat érlelt meg.

Megismerkedtem egy gerillával, aki tegnap még a háború meggyőződéses híve volt, ma már a békét keresi. Nem szabad elvesztegetni az időt: halljuk meg ezt a békevágyat! Ez egy olyan gesztus, amely eltörli majd öt évnyi háború felelősségét. Azzal az aleppói fiatallal együtt kiáltjuk: „Szíriában megszűnt az emberség!” Mihamarabb vissza kell térnie.

Az Irgalmasság Szent Éve 255.

Az Isten Országának kezdete, az Egyház. Jézus Názáretben. „Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan. Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő  ereje? Nem az ácsnak a fia?  Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket? És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete. Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tet.” (Mt 13,53-58) Jézus karrierjét nem Názáretnek köszönheti. Amikor a zsidók ősapját, Ábrámot Isten kiválasztotta, hogy a bálványimádásba süllyedt emberiségből indítsa el a világ megváltását, egy csomó tekintélyes zsidót ösztönzött arra, hogy egy jelentéktelen törzsből, József, kisebbik fiának, Efraimnak törzséből származzék Sámuel próféta, aki kenje fel Sault királynak, majd amikor elvesztette Isten kegyét, akkor a betlehemi Jesszének a legkisebb fiát, Dávidot kenje felt királlyá. Dávid Isten  választottja volt.Éélete végefelé egy másik próféta, Nátán értesíti arról, hogy az ezer évvel későbbi leszármazottja lesz majd  a világ örökös királya, akit egy szeplőtelen Szűz szül, és Mária lesz a neve. (Lk 1,26-33) Jeruzsálem pusztulása előtt Mikeás próféta megjövendöli, hogy a Messiást Édesanyja Betlehemben szüli meg, bár akkor már Názáretben lakik. Nem ő, hanem Isten rendezi így el a római császár öntudatlan közreműködésével (Lk 2,1-7) Nagy Heródes római helytartó,király elől Isten Egyiptomba menekíti Fiát, és onnét pár év múlva visszarendeli Zsidó országba, Szent józsef dönt újra Názáret mellett. Ezt a helyzetet haszálják ki a zsidó főtanács vezetői, és nem teszik fel Jézusnak a kérdést a döntő tárgyaláson (és azóta sem, soha: Te Názáreti Jézus tulajdonképpen hol születtél?) Mikeás prófétát persze mindenki tudja idézni: „De te, (Betlehem) Efrata, b ár a legkisebb vagy Júda nemetségei között, mégis belőled szültik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza, Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz, vissza nem tér a maradék. Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig.  Ő maga a béke lesz”(Mik 5,1-4a) Kerersztelő János halála. „Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. ’Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak - feltámadt, innenn van benne a csodatevő erő’. Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. János ugyanis figyelmeztette: ’Nem lehet a tiéd!’ Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt  a   vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. Az - minthogy anyja előre kitanította, -- így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!’ A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Lefejeztette hát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek és hírül adták Jézusnak” (Mt 14,1-12) Sajnálatos tény, hogy az emberek egy része veszi magának a bátorságot,azt képzelve, hogy Isten helyett ő lehet az élet ura. Az elszámolástól azonban nem menekül meg senki.

Évközi 19. hét szombat

Évközi 19. hét szombat
Ez 18,1-10. 13b. 30-32; Mt 19,13-15
Ezekiel próféta könyvében sok olyan elgondolkodtató kérdés sorokat találunk, ami az embereket tanítani akarja: minden 

úgy van jól, ahogyan Isten megalkotta. Jó az, mondja a filozófia, ami megfelel a céljának. Úgy is feltehetnénk a kérdést: mindenre úgy van-e szükség, ahogyan Isten megteremtette? Lám, az ember tud örülni annak, hogy vannak dolgok, amik élettelenek és vannak élők. Az élettelen világ hordozza az élőket, abból kapják az élők is a táplálékukat, ami élettelen. Az élőlények millió fajtája is szükséges, és úgy jó, ahogyan van. A látható világ legmagasabb rendű lénye az ember. Minden más földi lény csak anyag: élő vagy élettelen anyag, de anyag. A látható világ tartozéka. Mindenre szükség van az ember élete szempontjából. Az ember is megállapítja, hogy így kiszámítható a dolgok sokasága, így tudja őket jól felhasználni. Amikor az ember önmagára figyel, és tapasztalja, hogy benne van anyagi test és szellemi lélek, testével ennek a földi világnak tartozéka, rajta és belőle tud csak élni, azt is észre kell vennie, hogy lelkén a szellemvilághoz tartozik. A lelkiélete más rendnek kell, hogy engedelmeskedjék. Felfedezi önmagától is, hogy az anyagi élők csak azt tudnak, és csak úgy tudnák cselekedni, ahogy a természetükbe írva van. Az emberi test is alapvetően így viselkedik. A szellemi részünk, a lelkünk megismerésében és cselekvésében is szabad. Szabad, vagyis nincs megkötve belső törvénnyel sem az ismerésben, sem a tevékenységben. A falevélben megindul az asszimiláció, ahogy felkelt a nap. A levél a fénnyel nem tud mást kezdeni. Nem felel azért, hogy fény híján nem szűri ki a levegőből a széndioxidot, és nem hasznosítja a szenet önnön állagába, és nem dobja a levegőbe a más célra hasznos oxigént. A prófétai üzenetben erről van szó: te lusta ember, ráfogod apádra, hogy miatta nem ismered emberi léted fontosabb oldalát, a szellemi életet. Mert nem magyarázta meg neked, hogy a lelkünket Isten a földi élet után egy más fajta létsíkra hívja. Abban az életben csak akkor lesz helyünk, ha itt a földön, az előkészület idején, a szellemi megismerő képességünkkel megtudtuk, felismertük, hogy a világot valaki teremtette, olyannak teremtette, amilyennek akarta. Őt nevezzük Istennek. Isten szeret, gyermekévé fogad, földi életünkben kapcsolatot akar tartani velünk, s halálunk után a mennyországba akar vinni, ott örökké boldoggá akar tenni. Ennek földi feltétele: hinni kell benne, szeretni kell őt és a többi embert, remélni kel, hogy minket a másik országába boldogságra hív. Ember mit dadogsz? A szüleid nem tanítottak meg, ezekre a dolgokra, tehát nem tudod tenni a jót, nem tehetsz róla. Hányszor láttál meg templomtornyot? Hányszor kérdezted meg, hogy mi az? És azt, hogy miért kedves hozzád valaki? Magad vagy felelős, emberfia.

CATANIAI SZENT EUPLUSZ

Szent Euplus (Eupliusz)

vértanú. 

†304.

 

A szicíliai Catanában volt diákonus. Sem a szentírását nem volt hajlandó leadni, sem hitét nem tagadta meg, ezért kínzás után lefejezték. †

Ferenc pápa üzenete a kenyér és a munka argentin védőszentjének ünnepén

„Amikor munkát kérünk, hogy kenyeret vigyünk haza, méltóságot kérünk” – fogalmaz Ferenc pápa üzenetében, amelyet az argentin püspöki konferencia elnökének, José Maria Aracedónak küldött Thienei Szent Kajetán augusztus 7-én ünnepelt liturgikus emléknapjára.

A latin-amerikai országban a szentet a kenyér és a munka védőszentjeként tisztelik. Ezen a napon minden évben számos argentin indul zarándokútra Szent Kajetán kegyhelyeire az ország különböző részein. Pápává választása előtt Bergoglio bíboros is elkísérte őket.

A munka, amely lehetővé teszi, hogy kenyeret vigyünk haza, méltóságot ad, illetve az otthonnal és a földdel együtt az emberi jogok alapját jelenti. A pápa elérzékenyülve emlékezik a Buenos Airesben megélt számos Szent Kajetán ünnepre. Felidézi a Liniersben bemutatott szentmisét és a velezi stadionig húzódó hosszú sort, a zarándokokat a szertartás után Bergoglio bíboros köszöntötte, osztozva a nép hitében. „Az emberek aggodalma láttán, akik munkát keresnek, de nem találnak, csak egy kézszorítást, egy simogatást tudtam adni, és belenéztem a fájdalomtól könnyes szemekbe, és belül velük sírtam” – írja Ferenc pápa. Nehéz egy családapával találkozni, aki szeretne dolgozni, de nincs rá lehetősége – teszi hozzá.

Szent Kajetántól kenyeret és munkát kérünk. Kenyeret könnyebb szerezni, mert majdnem mindig van valaki, aki kész adni neked, de munka nélkül csak a probléma fele oldódik ezzel meg. Ferenc pápa idézi az argentin népi bölcsességet, amely elítéli azt, aki más nyakán él, bár tudna dolgozni. A munka gyümölcsét, a kenyeret hazavinni méltóságot ad számunkra – hangsúlyozza. A pápa az argentin püspöki konferencia elnökének reményét fejezi ki, hogy a püspökök szeretettel, lelki közelséggel és imával kísérik el azt, aki kenyeret és munkát kér.

Az Irgalmasság Szent Éve 254.

Az első kenyérszaporítás

Az Isten Országának kezdete, az Egyház. Jézus Názáretben. „Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan. Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő  ereje? Nem az ácsnak a fia?  Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket? És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete. Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tet.” (Mt 13,53-58) Jézus karrierjét nem Názáretnek köszönheti. Amikor a zsidók ős apját, Ábrámot Isten kiválasztotta, hogy a bálványimádásba süllyedt emberiségből indítsa el a világ megváltását, egy csomó tekintélyes zsidót ösztönzött arra, hogy egy jelentéktelen törzsből, József, kisebbik fiának, Efraimnak törzséből származzék Sámuel próféta, aki kenje fel Sault királynak, majd amikor elvesztette Isten kegyét, akkor a betlehemi Jesszének a legkisebb fiát, Dávidot kenje felt királlyá. Dávid Isten választottja volt. Élete vége felé egy másik próféta, Nátán értesíti arról, hogy az ezer évvel későbbi leszármazottja lesz majd  a világ örökös királya, akit egy szeplőtelen Szűz szül, és Mária lesz a neve. (Lk 1,26-33) Jeruzsálem pusztulása előtt Mikeás próféta megjövendöli, hogy a Messiást Édesanyja Betlehemben szüli meg, bár akkor már Názáretben lakik. Nem ő, hanem Isten rendezi így el a római császár öntudatlan közreműködésével (Lk 2,1-7) Nagy Heródes római helytartó, király elől Isten Egyiptomba menekíti Fiát, és onnét pár év múlva visszarendeli Zsidó országba, Szent József dönt újra Názáret mellett. Ezt a helyzetet használják ki a zsidó főtanács vezetői, és nem teszik fel Jézusnak a kérdést a döntő tárgyaláson (és azóta sem, soha: Te Názáreti Jézus tulajdonképpen hol születtél?) Mikeás prófétát persze mindenki tudja idézni: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled szülik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza, Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz, vissza nem tér a maradék. Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig.  Ő maga a béke lesz”(Mik 5,1-4a)Keresztelő János halála. „Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak --, feltámadt, innen van benne a csodatevő erő. Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. János ugyanis figyelmeztette: Nem lehet a tiéd! Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. Az - minthogy anyja előre kitanította, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!’ A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Lefejeztette hát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek és hírül adták Jézusnak” (Mt 14,1-12) Sajnálatos tény, hogy az emberek egy része veszi magának a bátorságot, azt képzelve, hogy Isten helyett ő lehet az élet ura. Az elszámolástól azonban nem menekül meg senki.

Évközi 19. hét péntek

Évközi 19. hét péntek

A mai Olvasmány Izrael népéről szól, de magunkra, saját, eredeti bűnben fogant életünkre is érthetjük. Hiszen az Isten ellen fellázadt emberiséghez tartozunk, és a Paradicsomon kívül, a vad mezőn születtünk. Azonban a mi Urunk elhaladt mellettünk, gyöngéden fölénk hajolt, s így szólt hozzánk: Élj! Megszeretett minket, és az Énekek énekét dalolta lelkünknek. Nem a régi Paradicsomba, hanem az örökkévaló isteni szerelem húsvéti kertjébe helyezett: megmosott a keresztség fürdőjében, felkent az üdvösség és kiválasztottság olajával, szent testével és vérével táplált, és saját Lelkéből adott nekünk, hogy egy életet élhessünk vele... De mi elbíztuk magunkat, s ha nem tagadtuk is meg nyíltan az életszövetséget, melyet kötött velünk, nemegyszer megfeledkeztünk róla, és úgy éltünk, mint keresztjének ellenségei.

Ő azonban mindig mellettünk maradt, készen arra, hogy megújítsa és beteljesítse a szövetséget, melyet ifjúságunk hajnalán kötött velünk. Lelkünk mélyén visszhangzik szava: „Akarom, hogy gyógyulj meg, akarom, hogy tisztulj meg, akarom, hogy láss, akarom, hogy járj, akarom, hogy örökké élj, mert én mindörökre veled akarok lenni, árva, szegény lélek, akinek nincs és nem is lehet más Istene, csak én, akit véremen másodszor vettem meg magamnak.”

Urunk Jézus, hűséges Jegyesünk, köszönjük nem múló irgalmadat, feltétel nélküli szeretetedet, mellyel feloldozol, felemelsz és újjáalkotod bensőnket. Átérezve méltatlanságunkat, szégyenkezve állhatatlanságunk és utálatos bűneink miatt kérünk, ne szűnj meg el újra és újra felszítani lelkünkben kegyelmedet, hogy mi is hűségesek maradjunk Hozzád, s így képesek legyünk egy életen át kitartani választott házastársunk mellett vagy a mennyek országáért vállalt szüzességben is, mert egyetlen szerelem van, amely a Te szívedből forrásozik, s abból itatsz bennünket.

Boldog Vernahegyi János

Boldog Vernahegyi János

hitvalló.

1322. 

Előkelő szülei hatására már 10 éves korában Fermo város kanonokjává választották. Tizenhárom-évesen lemondott, és ferences szerzetesnek állt. Szigorú volt magához, sokat böjtölt, sanyargatta magát, a lelki élet kiváló mestere volt, bár teológiát nem tanult. †

A kolumbiai bíboros szót emelt a genderideológia népszerűsítése ellen

„A genderideológia tönkreteszi a társadalmat” – ezzel az erős kifejezéssel reagált Rubén Salazar Gómez kolumbiai bíboros, Bogotá érseke a kolumbiai oktatási minisztérium javaslatára, amely az iskolai tankönyvek felülvizsgálatát célozza.

„Elutasítjuk a genderelmélet népszerűsítését a nemzeti oktatásban, mert olyan ideológia ez, amely tönkreteszi az embert, és megfosztja attól az alapvetően fontos jellemzőjétől, hogy a férfi és a nő egymást kölcsönösen kiegészíti” – nyilatkozta a bíboros egy sajtókonferencián.

Rámutatott ugyanakkor, hogy az egyház tiszteli a különböző szexuális irányultságú embereket. Az egyéni jogok azonban nem állhatnak szemben a közösség jogaival. Mindenki iránt nagy tiszteletet kell tanúsítani, de anélkül, hogy valamiféle ideológiát kényszerítenénk rá. A bíboros a családok nagyobb támogatására hívott, mivel ezek a társadalmi élet alapsejtjei.

A kolumbiai püspöki konferencia az elmúlt napokban adott közre egy közleményt, amelyben a tankönyvek tervezett módosításáról formál véleményt. A dokumentumban a főpásztorok kijelentik: elismerik alapvető jognak a társadalmi együttélés érdekében a mindenkit megillető tiszteletet fajra, nemre, szexuális irányultságra, nyelvre, vallásra vagy politikai nézetre való tekintet nélkül. Ugyanakkor azonban sajnálatuknak adnak hangot, hogy az oktatási minisztérium a genderideológiát népszerűsíti a társadalomban, átalakítva a család alkotmányba foglalt meghatározását.

„Ez a fajta hozzáállás ugyanis a társadalom alapvető intézménye, a család ellen irányul, továbbá az oktatás szabadsága ellen az iskolákban, a vallásszabadság ellen, a szülők jogai ellen, hogy megválasszák az oktatás fajtáját gyermekeik számára, és végül a lelkiismereti szabadság ellen is irányul” – írják a kolumbiai főpásztorok. Hozzáteszik: „Természetesen alapvetően fontos a társadalmi élet minden területén az emberek iránti tisztelet előmozdítása, de ez nem hozhatja magával a genderideológia ráerőszakolását az emberekre”.

A püspökök felhívással fordulnak az ország papjaihoz, hogy segítsék a hívek lelkiismeretének formálását ebben a kérdésben. A kormánytól pedig azt kérik, hogy hallgassa meg azon legkülönfélébb meggyőződésű milliók hangját, akik nyilvánosan tiltakoznak a genderideológia népszerűsítése ellen. Augusztus 10-én, szerdán Kolumbia-szerte tiltakozásokat szerveztek az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló család és az ideológiától mentes társadalom védelme érdekében.

Az Irgalmasság Szent Éve 253.

Ahol összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük – mondja Jézus. Jelen van, amikor áldozatát a Szentmisében megjelenítjük. Jelen van a pap személyében, és jelenvalóvá válik az Eucharisztiában, a kenyér és a bor színe alatt. Jelen van az igében, amikor olvassuk a Szentírást, vagy tanítását hallgatjuk. Jelen van, amikor együtt imádkozunk, és amikor szükségünk van rá. De jelen van, amikor észre sem vesszük közelségét, és velünk van, ha tudomást sem veszünk róla. Jézusban velünk van az Isten! 

Évközi 19. hét csütörtök

Évközi 19. hét csütörtök

Ezekiel eljátssza elbizakodott kortársai előtt a menekülést, vagyis szemük elé tárja a rettenetes jövőt, amellyel nem akarnak szembenézni: a fejvesztett menekülést és az idegen országba való elhurcoltatást. Krisztus Egyházának szentjei mind jelei voltak az eljövendő ítéletnek: szélcsendes, békés emberi élet közepette sokan közülük a pusztaságba vonultak, barlangok mélyén húzták meg magukat, de a leglényegesebb tekintetében mindnyájan ugyanúgy cselekedtek: életüket szüntelenül kitették Isten igéje ítéletének, és ehhez szabták életüket, nem pedig a kor aktuális szellemi divatjaihoz és közízlés(telenség)éhez.

Ha Krisztus híveinek tartjuk magunkat, mindegyikünk életében, kell lennie valaminek, ami nem magyarázható meg ennek a világnak a logikájával, mert az eljövendő ítéletre utal és arra, ami azután következik: a test dicsőséges feltámadására és az örök életre. Kell, hogy legyenek a mi életünkben is olyan döntések, melyek láttán azok, akik nem hisznek vagy ellanyhultak a Krisztus-követésben, értetlenül és némi megütközéssel kérdezik: Mit csinálsz? Miért teszed ezt? Miért vállaltok még újabb és újabb gyerekeket? Miért vállalod a szüzességet? Miért bocsátasz meg annak, aki súlyosan vétkezett ellened, s talán bocsánatot sem kért tőled? Éppen erről szól Urunk a mai Evangéliumban. A világot zavarba ejtő, sőt talán meg is botránkoztató megbocsátás, amelyre a keresztény ember képes, éppen abból a benső tapasztalatból forrásozik, hogy neki megbocsátott és meg fog bocsátani az eljövendő ítéletkor az Úr. Ezt az örömhírét adja tovább, maga is megbocsátva azoknak, akik vétkeztek ellene.

Urunk Jézus, akinek áldozatáért a mennyei Atya elengedte mérhetetlen tartozásunkat, melyet soha nem tudtunk volna visszafizetni, óvj meg attól, hogy úgy cselekedjünk, mint a példabeszédbeli szívtelen, gonosz szolga, akinek mit sem használt a Király nagylelkűsége. Vedd kézbe és igazítsd, kérünk, életünket a Te igédhez, és segíts kegyelmeddel, hogy bocsánatodat befogadjuk és tovább is adjuk azoknak, akikkel csak találkozunk.

Szent Klára szűz, aki gyermeki bizalommal hagyatkoztál az Úrra akkor is, amikor veszedelem fenyegetett, könyörögj érettünk, hogy a nehézségek közepette se veszítsük el bizalmunkat gondviselő Istenünkben, s bátor lélekkel vállaljuk mindenkor, hogy hozzá tartozunk.

 

BOLDOG SEFERINO GIMENEZ MALLA

BOLDOG SEFERINO GIMENEZ MALLA*

 vértanú, III. r. 

(1861-1936) 

 
Katalóniában született. Hosszú éveken át vándorcigány életet élt. Nem járt iskolába, írástudatlan maradt. Élete derekán telepedett le Barbastro-ban, Spanyolország északi részén. Kosárfonással, majd állatkereskedéssel foglalkozott. Cigánymódra kötött házasságot, csak később, 50 éves korában kötötte meg a házasságot az egyház előírása szerint. El Pelé-nek, kopasznak hívták. Becsületes kereskedő volt. Különleges képessége folytán békét tudott teremteni a perlekedők között. Gyengéd szeretettel közeledett a gyermekekhez. Beszélt nekik Jézusról s templomba vitte, a természet és az állatok szeretetére tanította őket. Házasságukból nem született gyermek, de örökbe fogadtak egy rokon lányt. Felesége halála után még 14 évig élt. Belépett a ferences III. rendbe. Befogadta házába a koldusokat és mindenét megosztotta velük. Minden este elimádkozta a rózsafüzért, látogatta a menedékházak öregeit és imádkozni tanította őket. Élete utolsó húsz évében napi áldozó volt. Az élet nehézségeit lázadások nélkül elfogadta. „Isten akarata – szokta mondani -, ő tudja, mit tesz.” Nagy tisztelője volt Isten Anyjának. Kedvelt fohásza: „Szűz Mária, anyám, légy mellettem minden utamon!” Mindenhol szeretetet sugárzott maga körül. 1936-ban, a spanyol polgárháború idején már a 75. évében járt. Júl. 25-én szemtanúja volt, amikor katonák egy fiatal papot bántottak. „Szűzanyám! – mondta – ennyien egy ártatlan ellen!” A katonák erre őt is elfogták, s mivel rózsafüzért találtak nála, börtönbe vitték. 15 napi fogság után kivégezték 12 elítélt társával együtt. Utolsó szavai ezek voltak: „Éljen Krisztus Király!” Tömegsírba temették. Később holttestét sikerült azonosítani. II. János Pál pápa avatta boldoggá, elsőként a roma származásúak közül, 1997-ben. „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, barbár vagy szittya, rabszolga vagy szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.” (Kol 3,11)

Imádság:
Add nekünk mindenható Istenünk, hogy Boldog Seferino vértanú közbenjárására a test és a lélek minden bajától megszabaduljunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

A pakisztáni tankönyvek gyűlöletet keltenek a keresztények ellen

A pakisztáni püspöki kar által alapított Igazságosság és Béke Nemzeti Bizottsága (NCJP) nyilatkozatában aggodalmának adott hangot annak kapcsán, hogy a pakisztáni állami iskolai tankönyvek nagy része számos olyan utalást tartalmaz, amelyek gyűlöletet keltenek a diákokban a nem muszlimokkal szemben.

A L’Osservatore Romano vatikáni napilap augusztus 6-i számában Van, aki gyűlöletet és békétlenséget vet címmel írt a témáról. „A probléma nemcsak a kisebbségek kérdése, hanem az egész nemzetet érinti – hangsúlyozza Cecil Shane Chaudhry, a Pakisztáni Katolikus Püspöki Konferencia által 1985-ben létrehozott Igazságosság és Béke Nemzeti Bizottsága (National Commission for Justice and Peace – NCJP) elnöke, és azt kéri, hogy a kormány foglalkozzon az üggyel.

A társadalmi igazságosság kérdéseivel foglalkozó püspöki bizottság tanulmányt készített a pakisztáni iskolai tankönyvek vallási és etikai vonatkozásairól, és ennek eredményét mutatták be, egyúttal jelezve, hogy a katolikus egyház kész együttműködni a kormányzati szervekkel.

A negyvenoldalas tanulmány rámutat, hogy valóságos kapcsolat létezik az iskolai könyvek uszító hangneme és a mindjobban növekvő erőszak és vallási fanatizmus között.

„Amikor középiskolás voltam – magyarázta Cecil Shane Chaudhry a dokumentum sajtótájékoztatóján –, büszkén olvastam a tankönyvekben az apámról, aki országosan ismert repülő, katolikus tudós és aktivista volt. Mire egyetemista lettem, az ő neve, a többi hasonló, nem muszlim jeles emberével együtt elhalványodott, aztán eltűnt. Ezek a szándékos változtatások kongatják meg a vészharangot.” A püspöki bizottság vezetője megjegyezte: „Pakisztán és Afganisztán az a két dél-ázsiai ország, amelyek iszlám tanításra köteleznek, miközben kizárnak minden más vallást a programjaikból. Amióta Pakisztánban az iszlámábádi hatóságok 2006-tól elindították a nevelésről szóló párbeszédet, a katolikus nevelők a tanulmányi rendszer megreformálását kérik.”

A pakisztáni Igazságosság és Béke Nemzeti Bizottsága tanulmánya saját felmérésre hivatkozva megállapítja, hogy az államilag jóváhagyott tankönyvek 74 százaléka militáns magatartásra és gyűlöletbeszédre hív fel a nem muszlimokkal szemben. A tanulmány idéz egy tipikus példát, melyet a tálib szélsőségesek uralta Pesavar város iskoláiban használt történelemkönyvekben lehet olvasni: „Az angolok a kormányt a muszlimok fölé rendelték, hogy ők a muszlimokat ellenségüknek tekintsék, és elzártak tőlük minden lehetőséget a fejlődésre. Ennélfogva nem maradt már lehetőségük a muszlimoknak, mint hogy harcoljanak az angolok ellen. Az angol pásztorok pedig erőszakosan a keresztény hitre térítették a helyi lakosságot.”

„Ahogy meghosszabbodik a szakáll, úgy rövidül meg az emberiesség” – foglalja össze a változást Cecil Shane Chaudhry, aki szerint az egész jelenség legfájdalmasabb mozzanata, hogy a keresztény és más felekezetű iskolák diákjai ugyanezeket a könyveket kötelesek használni, hogy elkerüljék a lehetséges retorziókat.

Az Irgalmasság Szent Éve 252.

Ha az Egyházban igazságtalanságot és szeretetlenséget tapasztalunk, megtorlás helyett inkább a kiengesztelődés előmozdítására törekedjünk. A hibát számon kérhetjük, de a jóakarat és a segítő szándék ne szenvedjen kárt. Az Egyház mint igazi közösség védheti belső békéjét úgy is, hogy tagjai közül kizárja azokat, akik nem ismerik a törvényes tekintély intézkedéseit. De ilyen esetben ne feledkezzünk meg imádkozni a megtévedt testvérért.

Az ember ösztönösen irtózik a szenvedéstől, az erőszaktól, a haláltól, mivel harmóniára van teremtve. Ez mutatkozott meg az Istenember Getszemáni kert-beli gyötrelmében - "Atyám, ha lehet, múljék el ez a pohár!". Jézusban az Atya és az emberek iránti szeretet legyőzte ezt az irtózást, ezt a félelmet. A vértanúk ebben követték és követik Jézust. Az Isten és emberek iránti szeretet felülkerekedik bennük az ösztönös irtózáson. Ennek az irtózásnak az alapja nem más, mint az önzés. Ez pedig nem lehetett meg Jézusban, és nem lehet meg egyetlen igazi követőjében sem. Minden keresztény hivatása az, hogy Isten és az emberek iránti szeretetből lemondjon önzéséről és Krisztus követésében másokért éljen. Ez a mennyország kezdete a földön.

Évközi 19. hét szerda

Évközi 19. hét szerda

Nem a vértanúk nagy tettei és nagy szenvedése a bőséges vetés, hanem az a szeretet, mellyel életüket odaadták Istennek. A nagy tettek, de még az önfeláldozás sem ér semmit Szent Pál szava szerint, ha mozgatórugója nem a szeretet: „Vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” Szeretet nélkül mindenféle áldozat saját kevélységünk és önzésünk bő vetése lenne csupán, mert csak a szeretet és művei maradnak meg az örök életre. Aki nem hull bele a földbe, vagyis nem hal meg sok mindennek, abban az egy szükséges, a halhatatlan élet kezd pusztulni. Szeretet nélkül a búzaszem pusztulása terméketlen megsemmisülés és rothadás, a szeretetben való földbe hullás viszont olyan halál, melyből új élet sarjad és bőséges termés fakad. Az ilyen földbe hullott élet egészen biztosan bő termést hoz, hiszen bő volt a vetés: mert az Istennek tetsző bő adakozás nem abban áll, hogy sokat adunk, hanem hogy mindent odaadunk, szeretetből.

Ismert a legenda, mely szerint a római prefektus az Egyház kincseit követelte Lőrinctől, aki erre összegyűjtötte az öregeket, betegeket, vakokat, özvegyeket és szüzeket, s őket vitte a prefektus elé, úgy mutatva be őket, mint az Egyház aranyát, ezüstjét, drágaköveit és gyöngyeit. Nagy tanítást hordoz ez a mi számunkra is: magként a földbe hullani annyi, mint mindennapi teendőinket szeretetben végezni, az életállapotunkban hűségesen kitartani, a betegséget, gyászt, az öregkorral járó gyengülést és fogyatkozást szeretettel fogadni, s felajánlani azt Isten dicsőségére és az Anyaszentegyház javára. Így hozhat életünk bő termést, így válhatunk értékes kinccsé testvéreink számára.

Urunk, Jézus Krisztus, kérünk, hogy Szent Lőrinc vértanúd közbenjárására tégy minket bő termést hozó búzaszemmé a Neked való teljes önátadás által. Add kegyelmedet, hogy semmi mást ne akarjunk, mint megtanulni szeretni, úgy, hogy meghalunk mindennek, amit a világ életnek nevez, és már csak az Istentől kapott szeretetből élünk.

 

BOLDOG MÁRIA MARGIT CAIANI

BOLDOG MÁRIA MARGIT CAIANI*

 szűz, III. r., rendalapító 

(1863-1921)

Toszkána tartomány egy falujában, Podioban született: Mária Anna Róza névre keresztelték. Eleven természetű, értelmes leány. Iskolái elvégzése után a 224 *Kajáni házimunkákkal van segítségére övéinek. Beteg bátyját évekig ápolja. Apja, anyja halála után 30 éves korában belép a bencésekhez, egy hónap múlva azonban eltávozik, mert úgy látja, neki más a hivatása. Oktatni kezdi faluja gyermekeit, akik számára egy társával iskolát nyit. Néhány társával közös életet kezd és ebből a kis közösségből nő ki a Ferences III. Rendi Legkisebb Nővérek Jézus Szívéről nevezett kongregációja, mely önmaga megszentelése mellett apostolkodással, gyermekek oktatásával foglalkozik. 1900-ban ideiglenesen jóváhagyják konstitúciójukat. A következő évben öltik magukra a szerzetesi ruhát s főnöknővé Margitot választják. 1915-tol haláláig o az általános főnöknő. A jelentkezőket csak alapos válogatás után fogadta be. „Nem az a fontos, hogy mennyien vagyunk - vallotta -, hanem hogy akik megmaradnak, alapos képzést nyerjenek s Jézus Szíve szerinti nővérek legyenek.” Szelídséggel, alázattal, anyai szeretettel vezette a rábízottakat. Az igazi szeretetre nevelte őket s a „vadállatnak”, a rendetlen önszeretetnek legyőzésére. Kiengesztelődő és szolgáló nővéreket akart. A feddésnél mérsékelt volt, nem mulasztotta el a dicséretet sem. „A dicsőség Istené - mondta, a munka a mienk.” A betegek: a mi kincseink. Nem oltotta el a füstölgő mécsbelet... Mint hasonló esetben, neki is sok kellemetlenséget kellett elviselnie elöljárók, papi tanácsadók s a nővérek részéről; vádakat, rágalmakat viselt el, de közben nem veszítette el lelki békéjét s bizalmát Istenben. Imádkozott és imára buzdított különösen a papságért. Betegeknél sokszor éjszakán át virrasztott, gondja volt arra, hogy felkészítse őket a szentségek felvételére. A szegényeknek naponta osztott élelmet, jó tanáccsal látta el a hozzá fordulókat, asszonyokat. Isten akarata a legfőbb törvény volt számára. Gondja volt az istentisztelet, zsolozsma, egyházi ének méltó kultuszára. 1921. aug. 8-án hunyta le szemét. Ekkor 21 házban mintegy kétszáz volt a nővérek száma. Életszentsége híre halála után sem csökkent; II. János Pál pápa 1989-ben avatta boldoggá.

Boldog Mária Margit tanítása az engedelmességről:

„Kedves leányaim! Mindenekelőtt az engedelmességet ajánlom nektek, mely az igazi szerzetes erénye. Gyakoroljátok nemcsak nagy dolgokban, hanem a kicsiny és közömbös dolgokban is. Szokjatok hozzá, hogy készséggel engedelmeskedjetek és sohase kételkedjetek, jó-e, jogos-e a parancs.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Mária Margitot, Jézus Szíve tisztelőjét a Szent Szív kultuszának elmélyítésére és az ifjúság nevelésére új szerzetes társaság alapítására indítottad, add, hogy erényes életét kövessük itt a földön s egykor az örök boldogságban társai lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ferenc pápa részvéttávirata a pakisztáni merénylet áldozataiért

Pakisztáni jogászok elítélik a merényletet 

Értelmetlen és brutális merénylet

Öngyilkos merénylő követett el robbantást Pakisztán Kvetta városában, augusztus 8-án hétfőn egy kórházban. A robbantás következtében, az eddigi ismeretek birtokában,  74-en életüket vesztették és mintegy 200-an megsebesültek.

Pietro Parolin bíboros államtitkár aláírásával Ferenc pápa részvétét fejezte a merénylet áldozataiért.

„Mélységes szomorúsággal értesült Ferenc pápa a halálesetekről, melyek Kvettában egy kórházban történtek egy merénylet következtében. Ferenc pápa őszinte részvétét küldi az elhunytak rokonainak, a hatóságoknak és az egész nemzetnek és imáiról biztosítja ennek az értelmetlen és brutális merényletnek a sebesültjeit. Minden gyászoló és a tragédia által érintett összes személy számára Őszentsége a megvigasztalódás és az erő isteni adományait kéri” – szól a pápai részvéttávirat.

Az egyház határozottan elítéli a pakisztáni öngyilkos merényletet

A pakisztáni katolikus egyház püspöki karának „Igazságosság és béke” bizottsága a leghatározottabban elítéli a kvettai brutális merényletet, melyet az ország legnagyobb tartományának központjában, Kvettában követtek el  a városi kórházban. A kivonuló tűzszerészek megállapították, hogy a merénylő repeszgránátokat is használt, hogy még „hatásosabbá” tegye a robbantást. A Dpa német hírügynökség szerint az Isis vállalta magára a merényletet. A Jamaat-ul-Ahrar iszlám fundamentalista csoport azzal indokolta a merényletet, hogy meg akarta büntetni azokat az újságírókat és jogászokat, akik az ugyancsak hétfőn, de az általuk már korábban agyonlőtt közismert jogász, Bilal Anwar Kasi holttestét kísérték a kórházba. Az áldozatok között eddig 18 újságírót és jogászt azonosítottak. Az ügy hátterében áll, hogy Pakisztán négy tartománya közül a legnagyobb, Beludzsisztán jogászainak a társasága ellenállást fejtett ki, hogy a tartományban bevezessék a shariját, az iszlám vallási jogrendszerét.

2016 legvéresebb merénylete

Joseph Arshad fajszalabadi püspök aláírásával a pakisztáni katolikus egyház püspöki karának „Igazságosság és béke” bizottsága a legerőteljesebben elítéli a barbár merényletet és arra kéri a kormányt, hogy javítsa meg a közbiztonságot és garantálja az állampolgárainak a védelmét. Az AsiaNews katolikus hírügynökségnek adott interjújában a püspök kijelentette, hogy „az egyház továbbra is a lakosság oldalán áll, különösen most a szenvedésnek ebben az órájában”. Megjegyezte, csak ebben a tartományban 15 éve immár 1400 merényletet követtek el, tehát az erőszak régóta jelen van, főként a szeparatisták részéről, akik a Beludzsisztán tartomány függetlenségét szeretnék elérni a robbantások révén is.

Zéró tolerancia merénylőkkel szemben

A civil társadalom is nagyobb biztonságra vágyik. A „Rwadari Tehreek” laikus mozgalom azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Pakisztánban újra megteremti a békét. Bárkit várnak a soraik közé, akik a békét óhajtják. Samson Salamat, a csoport elnöke kifejtette: Szükség van arra, hogy a végrehajtó hatalom végre felébredjen. Az ilyen jellegű terrortámadásokra és merényletekre nincs tolerancia azokkal szemben, akik ezt elkövetik és akik ezt terjesztik.

Az Irgalmasság Szent Éve 251.

Az éberség gondolata foglalkoztatott már a vasárnapi elmélkedésem során is. Ma, hogy konkrétan előkerül ez a felszólítás Jézus figyelmeztetésében, úgy, mint a mennyországba vezető intelem, hát folytassuk vasárnapi gondolatomat. Hátha Isten szándékával teremt számomra közösséget! Mert akarom Atyám, Te Mennyei Gondviselőm!

Mit vagyok képes tenni ma? Tettem fel a kérdést vasárnap, önmagamnak. Hogy Isten szándékára lehessek. Az „ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is” kijelentés alá rendelem magam! Azt a kijelentést mertem tenni akkor, hogy e kérdésre a válaszom egyedül azon múlik, hogy számomra mi az érték, vagyis, hogy nekem hol van az értékteremtés csúcsa, amire koncentrálni kész vagyok. Mára rá kell döbbennem arra, hogy számomra, életállapotom változásaiban a krízist mindig az okozza, és a krízissel járó csalódottságot, illetve depressziót - hangulatzavart, ha rá kell jönnöm arra, hogy értékítéletünk, még egy érdekközösségen belül is, mennyire eltérők és mennyire érthetetlenül eltérők. Azért jelent ez számomra csalódást, mert minden esetben a különbözőségünk, eltéréseink tulajdonképpen a magunk értékítéletére hatni próbálnak, azt összekuszálni igyekeznek, zavart keltenek, hatékonyságunkat lerontani képesek. Rákényszerítenek arra, engem legalább is, hogy újra feltegyem a magamnak a kérdést, mit vagyok képes, illetve, mit lehetek képes megtenni azért, hogy értsem Isten szándékát, elvárását, velem kapcsolatosan? Mitől függ az, hogy értem-e Istent, vagy félreértem? Attól, hogy mások hogyan viszonyulnak az én értésemhez? Sokkal nagyobb erővel érzem Isten szavát abban, ahogy mások viszonyulnak az én meggyőződésemhez, mint ahogy önmagamban vagyok képes felismerni Isten szándékát? Vajon, ez nem kishitűségem oka? És szándékosan nem keverem ebbe bele a gonosz, a sátán, az ördög fogalmát. Mert amikor mi keresztények erre a személyre hivatkozunk, akkor ezzel nem teszünk mást, mint a magunk felelősségét kihelyezzük egy tőlünk független személyre, vagyis elhárítjuk a magunk felelősségét, felmentjük magunkat a felelősség súlya alól! Túlontúl sokat vagyunk képesek mentegetődzni. Pedig, Jézus csodái során, sokkal többször halljuk azt, hogy megteszem neked azt, ami a hitedhez még kell, hogy meggyógyulhass, mint azt, hogy ördögöt űzött ki! Ezzel azt próbálom hangsúlyozni, hogy a hitünk sokkal nagyobb problémánk! Azaz: kishitűségünk az, ami teret enged az ördögnek, a gonosznak!

Éberség tehát az, hogy őrködök hitem fölött, amit Isten kegyelme teremt bennem, és melyet nekem kell táplálnom azzal, hogy folyamatosan keresem magamban Isten hangját, érintését, mely egész lényemen keresztül akar hathatós lenni, és csak azon túl használ külső közvetítőket a világból. Abból a világból, melyből a legkülönbözőbb tapasztalások próbálnak befolyásolni mindegyikünket, leginkább törekedve arra, hogy elnyomják Isten megszólítását. Tehát, elsősorban a belső hangokra kell figyelnem, leginkább kikapcsolva a kívülről érkező hangokat, azért, hogy Isten érintése válhasson számomra erővé, hatalommá, és szeretetté! Éberségemet, hitemmel párhuzamosan kell karbantartanom, nevelnem, növelnem, élettel megtölteni! Legyen Atyám nekem, a Te akaratod szerint! Ámen

A másik izgalmas kérdés, amit már érintettem is, bár még nem időztem el vele: mit tegyek azokkal a meggyőződéseimmel, melyek cselekvésre bíztatnak, mert Isten kegyelmét vélem felfedezni bennük, de a világ blokkolni igyekszik. Kioltani, mások érdekeinek érvényesülése ellenében? Az én Lelkem azt súgja: merjek félre állni, erőimet nem olyan csörtékben felőrölni, ahol veszteséget szenvedek, és másoknak sérülést okozok, így minden erővonalat lerontok, nem csak a magamét! Amiért más nem érti azt, amire nekem értésem lehet, azért nem kell értésemmel kárt okozni. Nem az a fontos, hogy az én igazságom teljesüljön, hanem Istené, Aki Szentlelkével abból tudja kihozni azt, ami szándéka, ami megvalósul. Ha én, csupán abban tudom Őt szolgálni, hogy visszafogom magam, nem keltek viszályt, akkor már megtettem azt, amire Neki szüksége van rajtam keresztül!

Nem is olyan régen, a nyári táborban pontosan Mustó Péter SJ atya beszélt arról, hogy a csendnek milyen nagy szerepe van Isten lelkiségében. A belső ima tapasztalatairól így beszél: „Az élet növekedése csendben, sötétben történik. Nem akkor, amikor mindent átlátsz. Nem akkor, amikor tudod, hova tartasz. Tanulj bizalommal várni, kivárni! Időre van szükséged ahhoz, hogy a lelked, az életed kibontakozhasson. Isten hat és működik benned, körülötted, még akkor is, ha nem érzed a jelenlétét. Ezt a ráhagyatkozást az imában gyakorlod.

A belső ima érdeklődő, figyelmes jelenlét, amely a bizalmat erősíti. Nem kímél meg attól, ami fáj. Új szemmel nézhetsz arra, ami van. Megbékélhetsz vele.” Megbékélni azzal, ami van, akkor is, ha fáj. A fájdalmat fel lehet ajánlani, át lehet konvertálni.

Ezzel együtt vallom azt is, hogy az Ember méltóságát nem önmagában és nem önmagától képes kimunkálni, hanem egyedül Istennel személyes Mester és tanítvány kapcsolatában! Ahol Krisztus a Mester, és az ember a tanítvány, aki kész az apostoli küldetés felvállalására is!

Ma, elmélkedésem végén P. Ned Brown szavaival imádkozom: „Ebben az imában előtted állok, Uram, hogy közelebb kerüljek hozzád, az örök élet és szeretet forrásához. Mélyítsd el bennem a hitet, Uram, míg tudatos tanítványod nem leszek! Bízom abban, hogy életem egyesül a tiéddel; erősítsd reményemet! Szeretlek azért, ahogyan életemre tekintesz és rólam gondoskodsz; adj nekem érett szeretetet, mely az alázatosságban gyökerezik!

Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a Te szíved szerint!

Uram, köszönöm, hogy megtanítasz a másokért végzett egyházi szolgálat alázatos megélésére. Őrizz az alázatosságban és akaratod iránti engedelmességben, és segíts hűnek maradnom a hivatáshoz, amelyet rám bíztál! Hiszem, hogy kicsinységem a Te mindenható dicsőségeddel egyesült.” Ámen

Évközi 19. hét kedd

Évközi 19. hét kedd

A ma ünnepelt szent életének első felében kiváló tehetség, filozófiai doktor, Edmund Husserl tanítványa, majd asszisztense volt, mégsem lehetett okos szűz: bár vallásos zsidó családból származott, hitének lámpása tizenhárom éves korában kialudt. Isten azonban megkönyörült rajta, és egy hozzá hasonlóan átlagon felüli intellektusú női szenttel, Avilai Szent Terézzel való találkozáson keresztül megérintette szívét. A nagy spanyol kármelita apáca önéletrajzának elolvasása után nem sokkal Edith Stein megkeresztelkedett, majd tudományos karrierjét feladva egyházi iskolában kezdett tanítani, hogy aztán tíz év múlva, éppen Szent Teréz ünnepén az ő rendjébe, a sarutlan kármeliták közé lépjen. Íme egy szép példája annak, amikor egy okos szűz meg tudta osztani mécsesének olaját balga társával, aki híján volt a hit és a buzgó istenkeresés olajának. (Az égi szüzeknek ez már nem okoz gondot, mert a menyegzős házban kifogyhatatlan készlet birtokába jutnak, melyből bátran osztogathatnak az arra szorulóknak.) Ez a kölcsönolaj azután olyan fényt adott Edith lámpásának, hogy azzal utat tudott mutatni nővérének is, vértanúsága és megdicsőülése által pedig egész Európának.

A kiváló elmét egy hasonlóan kiváló elme ragadhatja meg, ám a szentet nem értheti meg más, csak az, aki maga is elindult az életszentség útján. Itt már nem a szellemi adottságok a legfontosabbak, hanem a lélek égő vágya, mellyel a Vőlegény elébe siet. Ugyanakkor a kivételes intellektus képes arra, amire akárki nem: értelmileg megragadni és nyelvileg megfogalmazni „a sötétség ragyogását”, a misztikus istentapasztalatot. Szent Terézia Benediktának a másik nagy kármelita szentről, Keresztes Szent Jánosról írt könyve, A kereszt tudománya már nem csupán magas színvonalú tudományos munka, hanem mélységesen misztikus mű, egy egészen belsővé vált istenismeret gyümölcse, mely annál is értékesebb, mert szerzőjének népéért való önfelajánlása és vértanúságig menő szeretete hitelesíti.

Urunk, Jézus Krisztus, Keresztes Szent Terézia Benedikta vértanú szüzed érdemeiért és közbenjárására könyörülj meg Európa népein, s add meg kegyelmesen, hogy mind többek szívében lobbanjon lángra ismét a hit és az istenszeretet lámpása.