Advent. 2. hete szombat

Advent. 2. hete szombat

Sir 48,1-4.9-11 Mt 17,10-13

Illést az ószövetségi próféták között előkelő helyen tartjuk számon. Neve alatt ugyan nem maradt ránk szent könyv, de a 1 Kir 17-2Kir 2,12-ig nagyon sokat olvashatunk beszédeiről és tetteiről. A megszokott elnevezés: „nagy próféta" rá is vonatkozhatnék, de az csak a hosszabb könyveket író próféták kategóriájában használatos. Jelentősége igen nagy volt életében, de nem ért véget a története, mert földi élete nem halállal zárult, hanem Isten tüzes szekéren elragadta a földről tanítványa és a prófétaságban utódja, Elizeus szeme láttára. A világ vége előtt, amikor majd újra elszakadnak sokan Isten országától, a hasonló sorsú Hénokkal (Ter 5,21-24) közösen jönnek el túlvilágról tanúságot tenni Isten, túlvilági lét és örök élet mellett. Prédikálnak, majd megölik őket, temetetlenül hever a holttestük egy város főterén, aztán feltámadnak és ünnepélyesen az égbe szállnak (Jel 11) Illésnek a zsidó nép nagy istentagadása idején kellett működnie Izraelben. Ácháb király gonosz, bálványimádó feleséget vett maga mellé, aki Illés több száz tanítványát megölette. Ezért Illés Isten erejével három és fél évre szárazsággal sújtotta az országot. A Baál nevű bálványról azt tartották, hogy ő adja a termékenységet mindennek és mindenkinek. Illés megmutatta, hogy ez a szobor senki és semmi. Nem tud esőt adni, prófétái hiába sürgetik. Illés a Karmel-hegyre összegyűjtött hatalmas tömeg előtt az ősatyák Istenéhez küldött rövid imával percek alatt hatalmas esőt kért és kapott. így tanulta meg a hitehagyott zsidóság, hogy Jahveh a világ Teremtője és Ura (1Kir 18) a kicsit később élt Izajás ezért tudta olyan őszinte hittel és szeretettel hirdetni: „Harmatozzatok, egek felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr teremtettem azt” (Iz 45,8) Ezt az imát küldjük ma is sürgetően az égre a Messiást váró advent idején. (Hozsanna! 2) Amikor még irgalmatlan éhség gyötörte a népet Jezabel bűne miatt, Illés próféta Isten parancsára a Kárith-patak mellett rejtőzött, amíg abban víz folydogált. Ebben az időben holló vitt Illésnek ennivalót. Ez után Isten Száreftába küldte prófétáját, hogy ott majd egy szegény özvegyasszony táplálja. Kicsi lisztjéből, pár csöpp olajából utolsó pogácsáját készült megsütni fiának és magának, mielőtt éhen halnak. A próféta látszólag kegyeltemül azt kérte, hogy előbb neki süssön ennivalót, utána fiának és magának. Pedig ez a látszólagos kegyetlenség nem durva önzést takart, hanem hitet kívánt: Isten és az Ő embere kerüljön előre, az Úr pedig a szárazság megszűntéig szaporítja a kevéske lisztet és olajat. A bizalom, a hit jutalma volt ez az állandósult csoda.„Ilyen dicső volt Illés csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából, az Úristen igéje által, aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket, aki ítéletről értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekről a Hóreben, aki királyokat kentél föl megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak, aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin, akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit. Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekedhetnek" (Sir 48,4-11)

Advent 2. hete péntek

Advent 2. hete péntek

Iz 48, 17-19 Mt 11, 16-19

Amikor Isten kihirdette a tízparancsolatot, hivatkozott abszolút létére: „Én, az Úr (=Jahveh), vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából". (Kiv 20,2) Izajás próféta könyvének mai részletében ugyanerre az isteni tekintélyre hivatkozik az Úr:„így szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék; aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell". (Iz 48,17) Isten, a mindentudó, mindent helyesen ismerő tanító közölni akarja népével azokat az igazságokat, amelyek ismeretében jól tud dönteni tennivalóiról. Meg akarja mutatni nekik az utat, amely az üdvösségre visz. Az ember, a választott nép tagja, azonban nem volt elég okos történelme során. Ennek káros következményeivel szembesül a prófécia idején, hogy változtatni tudjon az életvitelén. „Ha figyeltél volna parancsaimra, olyan lenne békességed, mint a folyam". A folyam nagyon bő vizű folyó. A nyári szárazság nem sújtja vízhozamát, az esős idők csapadéktöbblete is elfér benne. Lehet rá számítani. Ilyen biztonságos béke minden nép életében igen nagy áldásnak bizonyul. Ugyanígy csodálatos lett volna békességed a közelmúltban, mint volt Dávid király és utódai idejében négy évszázadon át Jeruzsálem pusztulásáig. Akadtak kisebb viharok akkor is, de ezek nem veszélyeztették Izrael létét. Kényes kérdés minden nép életében a népszaporulat. Az az erős nemzet, amelyben a családok elfogadják a sok gyermeket, ahol a családi asztalt úgy ülik körül, mint az olajfa-sarjak: „Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad udvarán, fiaid, mint az olajfa¬csemeték asztalod körül. Íme, ilyen áldás éri az embert, aki féli az Urat". (Zsolt 128, 3-4) „Ivadékod annyi volna, mint a föveny és méhed sarja annyi, mint homok szemei". (Iz 48,19) így ígérte Isten már Ábrahámnak is akkor, amikor még egyetlen fiát, Izsákot is hajlandó lett volna feláldozni Istennek, (vö. Ter 22,15-18) Megváltónk rövid példázatát állítja elénk a liturgia magyarázatul, miért alakult a zsidók sorsa, de a modern embereké is egészen másként, mint kívánatos lett volna: A piactéren játszadozó gyerekek egy része hol vidám, hol meg szomorú játékra ösztönzi társait. Azok, pedig nem lelkesednek egyikért sem, így meghiúsul a közös játszadozás lehetősége. (Mt 11, 16-17) Jézus záró mondata szolgáljon tanulságul: „a bölcsesség igazolást nyer a tettei által". (19) Nagy kérdés nemzetünk számára is: Elismerjük-e Istent Urunknak, tanítónknak, vezetőnknek? Ha ezeket igennel válaszoljuk meg, akkor jóra fordul sorsunk.

Advent 2. hete csütörtök

Advent 2. hete csütörtök

Iz 41,13-20 Mt 11,11-15

„Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál”

Keresztelő János születését hosszú várakozás előzte meg. Mint minden zsidó család, Zakariás és felesége Erzsébet is igen nehezen élte meg, hogy nem született gyermekük. A szomszédok, ismerősök, de a rokonok is sajnálták őket, de végül is elfogadták, hogy Isten zárta be Erzsébet méhét, magtalan, utód nélkül fognak meghalni. Ebbe már annyira beletörődtek, hogy amikor Gábor főangyal a templomban felkereste Zakariást esti papi tevékenysége közben, é ott a szent helyen közölt vele az Úr akaratát, hogy fia születik, aki majd a Messiás előfutára lesz, az idős pap elámult, aztán felocsúdva meglepetéséből, kétségbe vonta az angyal szavainak hitelességét. Ezért viszont kilenc hónapos némasággal sújtotta őt az angyal. Amikor lejárt a szolgálata és hazamehetett, mindenki csodálkozott némaságán, de végül is beletörődtek ebbe is. A visszatérés után Erzsébet fogant, de nem merte megmondani senkinek, mert félt, hogy téved, és ennek a szégyenét már nem merte vállalni. De amint előre haladt az idő, a kis magzat egyre jobban meglátszott alkatán, majd a hatodik hónapban váratlanul megjelent Mária és a szíve alatt hordott Messiás, akkor már sejteni kezdték, hogy Istennek magasabb céljai vannak Zakariás és Erzsébet kisgyermekével. Az édesanya a szíve alatt táncra perdült magzata viselkedéséből következtetett arra, hogy valami rendkívüli történt vele. Aztán Szentlélektől megtudta, hogy „Urának anyja jött el hozzá" (Lk 1,43), nagyon boldog lett. Akkor értette meg, hogy rengeteg imája és megaláztatása termette meg gyümölcsét. A nyolc napos kisded körülmetélésekor viszont a névadást Zakariás írása döntötte el: „János az ő neve" (63). Mintegy azt fejezte ki megnyilatkozásával: A nevét nem én adom. Istentől kapta. Ezzel viszont letelt a büntetése, megszólalt, és elmondta, fiának születése is csodálatos ajándék, de sokkal jelentősebb titkokat fed föl ez az esemény: Isten beteljesíti az Ábrahámnak tett esküjét: Dávid Fia, a Messiás is megszületik. Ennek a kisfiúnak pedig az lesz dicső küldetése, hogy ő fogja előkészíteni útját. (Lk 1,57-65) Ekkor hangzott el a jelenlévők közül valakinek az ajkáról ez a kérdés:"Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: Mi lesz ebből a gyermekből? Mert az Ur keze volt vele": (66) Harminc év múlva válaszolt erre a kérdésre Jézus: „Bizony, mondom nektek, asszonyok szülötti között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál." (Mt 11,11) Óriási dicséret! Ott volt az egész Ószövetség: Ábrahám, Mózes, Dávid. Jézus ítélete viszont megfellebbezhetetlen. És jön a másik meglepetés: „De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála" (11) Minden keresztény, ma is, ennél az utolsó ószövetségi prófétánál, a Messiást mindenkinek bemutató Jánosnál, nagyobb. Nagyobb, mert az Újszövetségnek vagyunk kitüntetett tagjai. Elgondolkodunk: ha mi ennyire nevesek vagyunk Istenünk rendjében, akkor miért félünk? És igen nagy kérdés: Többen is akadnak az újkori szektások között, akik dicsekszenek, hogy ők visszataláltak Isten igazi szövetségéhez. Oda, ahol a legnagyobb Keresztelő János, de ahol mi vagyunk, és hitehagyott keresztény testvéreink voltak, mindenki nagyobb még Jánosnál is.

Advent 2. hete szerda

Advent 2. hete szerda

Iz 40,25-31; Mt 11,28-30

„Nézzétek, ki teremtette ezeket?”

Istennek fájó magatartás Izrael népének vélekedése: „Rejtve van utam az Úr előtt” (27) Fáj az Úrnak, hogy az Ő örökkévalóságát, mindent teremtő tudását és erejét elfeledték. Odáig süllyedt a választott nép, hogy a mindenható Istent a bálványok síkjára degradálta, akik faragott szemükkel nem láttak semmit, fülutánzatukkal hangokat nem hallottak. A nagyvilágban nincsen Istenhez hasonló: „Kihez hasonlíthatnátok engem, hogy egyenlő volnék vele? – mondja a Szent,”(25) vagyis, aki egészen más, mint a teremtett személyek és dolgok. Hivatkozik a mindenki által ismert dolgokra: akkor, de még ma is ismeretlen, mérhetetlen a csillagvilág. Az ember sosem tudja felfogni, hogy a mi saját tejútrendszerünkben hány csillag van! Az is ismeretlen, hogy összesen hány tejútrendszer van a csillagvilágban. Mindkettőre ez a sommás válasz: „lehet úgy milliárd.” Isten pedig név szerint ismeri az összes csillagot, és nem esik ki Isten ismeretéből egyetlen egy sem.(26) Isten örökkévaló, nem fárad el, nem lankad el, Ő mozgat mindent. Hogyne tudná, mit mikor és hogyan kell mozgatni?(28) Lám, az ember büszke, hogy feljut 300-400 km magasba, sőt 200-300 000 km-re keringő holdra, és talán más bolygókra is. Nekünk ez is nagy eredmény, de a fényévek mérhetetlen távolságához mérten semmiség. Ezek ismeretében ostobaság Isten szembe szegülni.

Advent 2. hete Kedd

Advent 2. hete Kedd

Iz 40,1-11; Mt 18,12-14

„Íme, az Úristen hatalommal jön és karja uralkodik”

Jóleső érzéssel olvastuk, hallgattuk Izajás vigasztaló felszólítását: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet”(40,1) Érződik a lelkesült öröm a prófétaujjongó szavaiból, hogy olyan sok kárpáló üzenet után eljött a vigasztalás ideje, hiszen „a népnek letelt szolgasága ideje, letörlesztette bűnét, kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért.” (40,2) A nép pedig nyugodtan közeledhet hazája romjai felé: nem kell félnie újabb ellenségtől, ne ijedjen meg a főváros és a többi város rommezejétől: „az Úristen hatalommal jön és karja uralkodik.”(40,10) Igen, a romok félelmetes látványt tudnak nyújtani. Ki tudja a rengeteg követ szétválogatni, és új, gyönyörű várost építeni belőlük? Isten hatalmas keze velük lesz! A szomszéd népek megszállták már a zsidó hazát. Munkájukat nehezíti majd, hogy egy kézzel tudnak dolgozni, a másik kezük a kardot markolja, hogy a megújuló rohamokat vissza tudják verni. De Isten karja védelmezi őket.„íme, a fizetsége vele van: és szerzeménye a színe előtt” (40,10b) Ő fizeti munkátokat azzal az örömmel, hogy őseitek portáján felépül az unokák háza, és abban lakhat boldogan a család. Vigasztalódtunk hasonló módon tatár, török dúlása után mi is. Elkopott, lelakott Budapest és vidék így örül majd, ha Istenhez visszatér, és Isten is visszafordul hozzánk!

Advent 2. hete hétfő

Advent 2. hete hétfő

Iz 35,1-10 Lk 5,17-26

„Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek!"

Advent van, a Megváltó eljövetelével foglalkozunk a liturgiában, elmélkedéseinkben, mgánimáinkban egyaránt. Ma Izajás próféta látomását olvastatta az Egyház, amely a messiási boldog időkről szól. A szomorú jelenben elcsüggedt embereket biztatja: „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket" (4) „Örvendjen a puszta, és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon!" (1-2) A próféta előbb Jeruzsálem pusztulásának és rabszíjra fűzött lakói pusztai gyaloglásának szomorú képét szemlélte látomásában százötven évvel korábban. Jeruzsálem elhagyta Istenét ócska bálványokért, tönkretette saját népének szegényeit, ezért kellett ilyen súlyosan fizetnie. Újabb hetven év múlva részesülnek vigasztalódva a hazatérés örömében. De a történelem ezzel nem zárul le, hiszen a bűnök ismétlődnek, velük járnak újabb büntetések. Az emberélet sivatag képét mutatja, mert magán segíteni gyarlósága miatt nem tud az ember. De íme, itt van a ti Istenetek! Ő adja a szabadulást: „Ő jön el, és megszabadít titeket". Ezt a vigasztaló üzenetet képekben mutatja be: „Akkor majd kinyílik a vakok szeme és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban" (5-6) Újabb képpel tetézi a változás gazdagságát: „a száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává". (7) Urunk Jézus ezekből a prófétai képekből válogat, amikor bejelenti, hogy benne megjelent a megígért Messiás, a csodás események valósággá válnak (Lk 4,18-19) Ma? A megművelt földek sivatagosodnak, az emberi kapcsolatok elhidegülnek, családok kötelékei szakadoznak, nemzetek csoportjai gyűlölködnek egymás ellen, - az emberi arcok mosolytalanná válnak, a szemek kiüresednek, a fülek nem hallják meg az egyre, szegényedők kétségbeesők segélykiáltását. A kiépített utakat, vasutakat nem járják biztos közlekedési eszközök, balgák szedik szét apáink vasútjait. Emberi ragadozók szedik áldozataikat mindenütt. Újdonság, hogy a gonoszság már a föld alatt is birodalmat alakított ki. Újra elszaporodtak azok a bűnök, amelyek az emberiséget már több ízben veszedelembe sodorták Mit kell tennünk? Vissza kell térnünk Istenhez és az általa küldött Megváltóhoz. Nincs több, nincs más! Ha ez megtörténik, akkor „örök örvendezés lesz a föld felett, vidámság és öröm tölti el őket, és elfut előlük a bánat és a sóhaj". (10)

Advent 1.hete szombat

Advent 1.hete szombat

SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA

Ter 3,9-15.20; Zs 97; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38

„Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez?”

Mit jelent ez a fogalom: Szeplőtelen Fogantatás? Egyházunk pontos tanítása: Mária fogantatása pillanatában úgy kapta lelkét a Teremtő Istentől, hogy azt a megszentelő kegyelem. díszítette Minden más esetben ezt a kegyelmet Isten nem teremti hozzá a magzat lelkéhez. Ezt a hiányosságot nevezzük áteredő bűnnek, bűn-szeplőnek. Ettől mentesül tehát fogantatásakor a Boldogságos Szűz Mária. Minden fogantatást a szülőknek köszönhetünk. Ők azonban sem a fogantatás pillanatát nem ismerik, sem azt nem tudják, hogy a saját testükből milyen örökséget visznek át az ismeretlen gének magzatuk testébe. Isten rendezi ezt, Ő felügyeli az ősök vérvonalát Ádámtól-Évától kezdve az új kis élőig, akinek egyéni életet, teljesítendő feladatsort tervezett. Az így létrejött emberi testhez Isten teremti semmiből a lelket. Pontosan olyat, amelyik az adott testhez való, bele értelmet és akaratot a célnak megfelelően. Aztán megteremti az új személyt, neki ajándékozza a természetet, és indulhat a fejlődés titkos útján. De a kijelölt tervnek megfelelően Isten hozzá rendel még természetfeletti kiegészítő erőket, kegyelmeket is, hiszen az ember végcélja természetfeletti, az örök élet. Máriánál Isten mindezt ugyanígy rendezte. Az Ő életcélja azonban egészen különleges: Őt a világba készülő Fiúisten édesanyjának rendelte az Úr. Ezért különleges gonddal válogatott számára ősöket: Ádám-Éva, Ábrahám-Sára, Jákob-Lia, Júda-Támár, Dávid-Betszabé, Joachim-Anna. Eme testi vonalhoz járult a gondos lélek-teremtés: gyökerében benne volt az Istennek szenteltség szűzi elgondolása, de a legszentebb anyaság is. Értelme és akarata ennek megfelelően rendkívüli képességekkel megáldott. Személye felülmúlt minden emberi személyt. A kegyelmeket pedig így fogalmazza meg Gábor főangyal a megváltás kezdetének bejelentésekor: Kegyelemmel teljes. Ebben benne van a Szeplőtelen Fogantatás teljesen egyedi adománya, a minden bűntől való abszolút mentessége, örökös szüzessége, testben történő mennybevétele, és királynői méltósága, valamint a krisztusi kegyelmek szétosztása is. Mindehhez csatlakozik a legmélyebb alázat: nem téveszti meg a kegyelmek és kiváltságok sokasága. Az angyalnak adott válasza felülmúlhatatlan: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”.(Lk1,38) Hasonlóan nyilatkozik a történelem nagy szereplőinek gondolatait csodás versbe gyűjtő énekében is: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong Megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát”(46-48)Méltán ünnepeljük Őt, aki Istenanya lett és a világmindenség Királynője, Jézus minden hívének Édesanyja, a kegyelmek szétosztója, nekünk, magyaroknak pedig Nagyasszonyunk. 

Advent 2. vasárnap

Advent 2. vasárnap

Bár 5,1-9 Fil 1,4-6. 8-11 Lk 3,1-6

„Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt"

Advent előkészületi idő, az egyházi év első nagy ünnepére, Urunk Jézus Krisztus betlehemi születésére készíti fel a keresztény katolikus hívek lelkét. Az Úr emberi születése nem a bűnbeesés miatt történt. Benne volt az üdvösség első tervében is. Tudjuk a Kolosszei hívekhez írt levélből (1,12.17), hogy Isten öröktől fogva úgy tervezte, hogy saját szentháromságos, belső életén kívül is akart életet teremteni. Eleve úgy határozott, hogy ennek a teremtendő világnak minta oka, őstípusa Fia emberi természete lesz. Jövendő teste az anyag világ, emberlelke pedig az angyalok és az emberlelkek mintáját adja. Ezért az üdvösség első terve szerint a Fiúisten tényleges megtestesülése a teremtés remek befejezése, világra szóló örömünnep lett volna. Az ősbűn, ennek büntetése, az áteredő bűn és a történelem első szakaszában elkövetett személyes bűnök következtében a megtestesülés után előbb meg kellett váltania az Istenembernek a világot, csak utána lehetett emberi születése az öröm maradéktalan ünnepe. Hosszan kellett várnia az emberiségnek, hogy a megtestesülés valóra váljék. Ez a történelem meghatározott idejében és helyén kellett, hogy valóra váljék. Isten tudta, hogy a sátán, aki ezt a megváltásos formát kikényszeríttette, a történelmi tényt is igyekszik majd kiforgatni az események előtt, alatt és után napjainkban is, ezért akarta Isten, hogy kellően informálódhassunk az események felől. Már Jeruzsálem első pusztulása előtt (Kr.e. 587-586) beszélt a Szentírás arról, hogy a zsidó népből, Jákob negyedik fiának, Júdának törzséből, Dávid király családjából kell születnie. A Kr.e. VIII. században Izajás próféta megjövendölte, hogy szűzanyától születik. 600 körül Mikeás próféta (5,1) jövendölte meg, hogy Dávid városában, Betlehemben fog megszületni. A születése idejét a babiloni fogság végén (500 körül) Dániel próféta írta le a hetek jövendölésében (Dán 9,24-27). Ezért viszonylag kiszámítható volt Jézus születése, és várták is nagyon a megadott időben. A még később, tehát a születése utáni évszázadok, évezredek hívei számára sem közömbös, hogy a mostani, átszámított időszámítás szerint valóban pontosan úgy történt az Úr eljövetele, ahogyan előre meg volt írva, és ez a nagy dátum helyénvalóan tartható-e? Máté és Lukács evangéliuma beszél magáról a születésről. Erről majd a karácsonyi ünnepeken szólunk. A mai evangélium már a harminc éves Jézust állíja elénk abban a Messiást váró különös hangulatban, amikor előfutára, Keresztelő Szent János hirdetni kezdte, hogy a Messiás itt él már harminc éve a földön, hamarosan elkezdi tanítani az embereket, hogy akik megkapják a kegyelmet, azok méltóképpen várják és csatlakozzanak hozzá. Mi is idézzük a Keresztelő bűnbánatra felhívó szavait, hogy kellőképpen felkészülhessen mindenki karácsony szent ünnepére: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!" (Lk 3,4) Nekünk a szívünket kell előkészítenünk: kitiltani országunkból a görbe utakat, a hazugságot és a gyűlöletet. Legyen tele mindegyikünk az igazsággal és a szeretettel, és akkor „minden ember meglátja az isteni üdvösséget"