Szent II. Leó

Szent II. Leó

pápa és hitvalló. 

 683.

Szicíliában volt előzőleg bencés szerzetes, de a pápai híres kórusiskolában nevelkedett. Kiválóan beszélt görögül. Elitélte a monotheletizmust, sokat tett a liturgia érdekében: foglalkoztatta a liturgikus ének, Róma egyházainak restaurálása. Gondoskodott a szegényekről, nagyon jámbor ember volt. †

„Bocsánatot kérek tőletek” – Ferenc pápa történelmi jelentőségű beszéde a romákhoz

Romániai látogatásának utolsó programjaként június 2-án a Szentatya a roma közösség képviselőivel találkozott Balázsfalván (Blaj), ahol történelmi jelentőségű beszédet mondott: az Egyház nevében bocsánatot kért a romákkal szembeni diszkriminációért és rossz bánásmódért. Beszédét több olvasónk kérésére fordíttattuk magyar nyelvre és közöljük teljes terjedelmében.

Kedves testvéreim, jó estét kívánok!

Örülök, hogy találkozhatom veletek, és köszönöm a fogadtatást! Ioan atya, nem tévedsz, amikor kijelented azt a biztos, de időnként elfelejtett igazságot, hogy Krisztus Egyházában mindenki számára van hely! Ha nem így lenne, az nem Krisztus Egyháza lenne. Az Egyház találkozási hely, és erre emlékeznünk kell, de nem hangzatos szlogenként, hanem keresztény létünk és önazonosságunk részeként. Erre emlékeztettél bennünket, amikor elénk állítottad Ioan Suciu vértanú püspök példáját, aki konkrét tettekkel tudta megmutatni a mennyei Atyának azt a vágyát, hogy minden emberrel barátságban és osztozásban találkozzunk. Az öröm evangéliumát az egymással való találkozás örömében és annak tudatában adjuk tovább, hogy van egy Atyánk, aki szeret bennünket. Ha tudjuk, hogy ő néz bennünket, megértjük, hogyan kell néznünk egymásra. Ezzel a lelkülettel akartam kezet fogni veletek, próbáltam a ti szemetekkel nézni, engedni, hogy belépjetek szívembe és imámba, s bízom abban, hogy én is beléphetek a ti imátokba és a ti szívetekbe.

De a szívemben terhet hordozok. A közösségeitek által elszenvedett hátrányos megkülönböztetéseknek, szegregációknak és bántalmazásoknak a terhét. A történelem arról tanúskodik, hogy sem a keresztényektől, sem a katolikusoktól nem áll távol ez a rendkívül rossz magatartásmód. Szeretnék bocsánatot kérni érte. Bocsánatot kérek – az Egyház nevében az Úrtól és tőletek –, valahányszor a történelem folyamán hátrányos megkülönböztetéssel sújtottunk benneteket, rosszul bántunk veletek vagy rossz szemmel néztünk rátok, Káin szemével, és nem Ábel szemével, és nem tudtunk sajátosságotokban elismerni, megbecsülni és megvédeni benneteket. Káinnak nem számított a testvére. Amikor közönyösek vagyunk, egyre-másra előítéletek születnek, nő a harag és a neheztelés. Hányszor előfordul, hogy elhamarkodottan ítélünk, sértő szavakat használunk, gyűlöletet keltő és távolságot teremtő magatartásformákkal élünk! Amikor valakit nem várunk meg, és ő lemarad, akkor az emberiség családja nem halad előre. Nem vagyunk teljesen keresztények, de emberségesek sem, ha nem tudjuk a személyt látni a cselekedetei előtt, ítéleteink és előítéleteink előtt.

Az emberiség történelmében mindig vannak Ábelek és Káinok. Van kinyújtott kéz és ütlegelő ököl. Létezik a találkozás nyitottsága és a veszekedés zártsága. Van befogadás és van elutasítás. Van, aki a másikban testvért lát, van, aki útjában álló akadályt. Létezik a szeretet civilizációja és a gyűlöleté.

Nap mint nap választanunk kell Ábel és Káin között. Mint egy útelágazás előtt, sokszor alapvető választás vár ránk: a megbékélésnek vagy a bosszúnak az útján járunk. Válasszuk Jézus útját! Fáradságos, de békéhez vezető út! A megbocsátáson keresztül vezet. Ne engedjük, hogy magával ragadjon a bennünk forrongó bosszúvágy: engedjük el a haragot! Mert egyetlen rossz sem tud helyrehozni egy másik rosszat, egyetlen bosszúállás sem küszöböli ki az igazságtalanságot, egyetlen neheztelés sem tesz jót a szívnek, egyetlen bezárkózás sem visz közelebb a másikhoz.

Kedves testvéreim, mint népnek főszerepetek van, melyet fel kell vállalnotok! Ne féljetek megosztani és másoknak felkínálni a rátok jellemző és utatokat meghatározó értékeket, melyekre nagy szükségünk van; ilyenek: az életnek és a tág értelemben vett családnak (unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik…) az értéke; a szolidaritás, a vendégszeretet, a segítségnyújtás, a közösségen belül a leggyengébbek felkarolása és védelme; az idősek megbecsülése és tisztelete – ez nagy értéketek; a vallásos életérzés, a spontaneitás és az életöröm. Ne fosszátok meg a társadalmat, melyben éltek, ezektől az adományoktól, és arra is legyetek készen, hogy befogadjátok mindazt a jót, amit mások tudnak felkínálni és nyújtani nektek!

Ezért szeretnélek arra biztatni titeket, hogy járjatok együtt, ott, ahol vagytok, egy emberségesebb világ építésében, felülemelkedve a félelmeken és a gyanakváson, engedve, hogy a másoktól elválasztó falak leomoljanak, és folytonosan táplálva egymásban a bizalmat a testvériség türelmes és sosem hasztalan keresésében. Vállaljátok fel, hogy méltósággal együtt haladtok: a család méltóságával, a mindennapi kenyér megkeresésének méltóságával – ez bizony segít előrehaladnotok! – és az imádság méltóságával. Mindig előre tekintsetek (vö. Imatalálkozó a roma és szinti néppel, 2019. május 9.).

Ez az utolsó találkozó romániai látogatásomon. Eljöttem ebbe a szép és barátságos országba. Zarándokként és testvérként jöttem, hogy találkozzam az itt élőkkel. Találkoztam veletek, találkoztam sok emberrel, hogy hidat építsek az én szívem és a ti szívetek közé. Most pedig hazamegyek. Gazdagon térek haza, magammal viszek helyeket és pillanatokat, de legfőképpen arcaitokat viszem magammal. Arcaitok kiszínezik emlékeimet és benépesítik imádságomat. Köszönöm nektek, magammal viszlek benneteket! Most áldást adok rátok, de előtte egy nagy szívességet kérek tőletek: imádkozzatok értem! Köszönöm!

[Miatyánk románul.]

Most megáldalak benneteket, de szeretném megáldani egész családotokat, összes barátaitokat, összes ismerőseiteket.

[Áldás.]

Hamarosan találkozunk!

Jézus Szent Szíve

Jézus Szent Szíve

Isten szüntelenül végtelen teremtő szeretettel szeret minket, mi azonban különbözőképpen viszonyulunk ehhez a szeretethez, hiszen minden evilágra születő és öntudatra ébredt ember élete – a Szeplőtelen Szent Szüzet kivéve – valamiképpen két részre tagolódik: amikor ellenségei voltunk Istennek, és amikor már kiengesztelődtünk vele. Isten irántunk való, túláradó szeretetének kinyilatkoztatása, amikor a katona lándzsája megnyitja a keresztre feszített Jézus oldalát, s abból vér és víz folyik ki. Szent Pál szerint ez nem csupán jele, hanem bizonyítéka Isten szeretetének, mert Jézus értünk kiontott vére a megváltást szerezte meg nekünk. Ha engedjük magunkat e szeretet által megérinteni, mélységes fájdalommal emlékezünk vissza életünkben arra az időre, amikor Krisztus ellenségei voltunk, s megsiratjuk elvesztegetett éveinket, amikor hiába áradt ránk a szeretet, mi elutasítottuk, kigúnyoltuk és semmibe vettük.

Emberi kapcsolatainkban is tapasztalatot szerezhetünk a szeretet isteni és emberi oldaláról, hiszen mi magunk is egyaránt megtapasztaljuk szeretetünk viszonzását és visszautasítását. Amikor szeretetünket nem viszonozzák, sőt semmibe veszik és visszaélnek vele, s mi a visszautasítás ellenére is tovább tudunk szeretni, feltétel és a megleckéztetés igénye nélkül, akkor – bár töredékes és tökéletlen módon – képe leszünk Isten irántunk való szeretetének.

Urunk Jézus, a Te Szentséges Szívedben találkozunk az isteni szeretet mélységeivel, s e találkozás fényében szembesülünk csak igazán saját szeretetlenségünkkel. Add meg, kérünk, kegyelmesen, hogy feltétel nélküli és soha meg nem szűnő szereteted megtapasztalása szívbéli töredelemre indítson, és alakítsa szívünket a Te Szent Szíved szerint, hogy mi is a Te szereteteddel szerethessük testvéreinket.

Francia Szent Eleonóra

Szent Eleonóra

özvegy. 

1292.

Mélyen vallásos és sokat adakozó francia hercegnô volt. III. Henrik angol király (1216-1272) felesége lett. Az udvari élet közepette is megtalálta a buzgó ima lehetôségét, és még több alkalmat talált a jócselekedetekre. Amikor férje meghalt, a kolostori életet választotta. †

Ferenc pápa a tengeri apostolkodásról, rendkívüli pápai engedély a tengeri káplánoknak

A világkereskedelem döntő része tengeri úton történik és a világ élelmezésének egyik pillére a halászat. E két szektor művelőinek lelki gondozása a számokon túl is óriási feladat, hiszen olyan sajátos kihívásokkal kell szembenézniük, mint a mind gyakoribb időjárási viszontagságok, az otthontól való távollét, a kalózkodás és az emberkereskedelem veszélyei. Ebben a keményen próbára tett világban kell a tengeri káplánoknak és a lelkipásztori asszisztenseknek helytállniuk, hogy a nyílt vizeken és a kikötőkben Isten atyaságát és a testvéri szeretetet hirdessék – hangsúlyozta Ferenc pápa beszédében, melyet csütörtökön délelőtt mondott a Kelemen-teremben a Stella Maris tengeri apostolkodás mintegy 100 fős küldöttsége előtt

A mai társadalom alapvetően függ a tengerészeti ipartól

Ferenc pápa arra emlékeztette a tengeri káplánokat, hogy a világ 300 kikötőjében végzett kemény szolgálatukra napról napra nagy szükség van, hogy lelki és anyagi segítséget nyújtsanak a tengerészeknek, a halászoknak és családjaiknak. A világ kereskedelmének 90 százaléka tengeri úton történik, éppen ezért a mai társadalom alapvetően függ a tengerészeti ipartól. Tengerészek nélkül megállna a világ gazdasága, halászat nélkül a világ számos része éhezne. A pápa éppen ezért nagyrabecsüléséről biztosítja a tengerészeket és a halászokat, akik hosszabb időszakokra, családjaiktól ezernyi kilométer távolságban dolgoznak.

A tengerészek és halászok a munkájuk révén elszigetelődnek a családtól és az otthontól

Éppen a távolra szakadás miatt a tengerészek és halászok élete elszigetelődik a családtól és az otthontól. Sokszor visszaélések és igazságtalanság fenyegetik őket, mint az emberkereskedelem csapdái és a kényszermunka zsarolása. Olykor nem kapják meg a munkabérüket, vagy egyszerűen távoli kikötőkben hagyják őket. A tengeri viharok és hurrikánok természeti csapásain túl még a kalózok és terroristák támadásainak is ki vannak téve, időnként pedig nem fogadják őket szívesen a kikötőkben.

Szolgálatuk első feladata a meghallgatás, amit a tengerészek elmondják lelki és anyagi bajaikat

Ferenc pápa missziós küldetésükre emlékeztette a Stella Maris káplánjait és önkénteseit, aminek jegyében vigyék el az örömhírt a tengerészet sokrétű világába. A hajók fedélzetén tett látogatásaik révén a tenger embereit a maguk konkrét körülményeik között találják meg. Szenvedélyes odaadottsággal és mégis tapintattal tegyék számukra lehetővé, hogy megnyissák a szívüket, ami a legelső dolog azok számára, akiknek egyébként nem áll rendelkezésre ez a lehetőség. Tehát az első feladat a meghallgatás, amikor elmondják lelki és anyagi terheiket. A pápa megduplázott erőfeszítésre bíztatta a Stella Maris munkatársait, főként az olyan problémákkal szemben, melyeknek forrása az emberi pénzsóvárgás. Mindezzel szemben a meghallgatását követően sok embernek visszaadhatják emberi méltóságukat.

Az emberi személynek feltétlen elsőbbsége van minden egyéb érdek fölött

Munkájuk különösen fontos a kikötőkben, ahol a puszta jelenlétük már felhívás Isten atyaságára és arra a tényre, hogy Isten előtt mindnyájan az ő gyermekei és így egymás testvérei vagyunk. Ebben a megközelítésben az emberi személynek feltétlen elsőbbsége van minden egyéb érdek fölött. A pápa utalt az egyház társadalmi tanításának kompendiumára : „Azok az emberek, akiket Isten szeretete újjá teremtett, képesek arra, hogy megváltoztassák az emberi kapcsolatok szabályait és minőségét, sőt még a társadalmi struktúrákat is: olyan személyek ők, akik békét hozhatnak ott, ahol konfliktusok vannak, testvéri kapcsolatokat teremthetnek és tarthatnak fenn ott, ahol gyűlölet uralkodik, képesek keresni az igazságosságot ott, ahol az ember ember általi kizsákmányolása hatalmasodott el. Csak a szeretet teszi lehetővé az emberek közötti kapcsolatok radikális megváltoztatását. Minden jóakaratú ember, aki magáévá teszi ezt a lehetőséget, képessé válik az igazságban és a jóságban ismerni fel az igazságosság és az emberi fejlődés mérhetetlen távlatát” (Egyh. Szoc. Tan. Komp. 4).

Jövőre a Stella Maris alapításának centenáriumi ünnepsége

A  Stella Maris munkatársait Ferenc pápa jó példákban gazdag történetükre emlékeztette. Jövőre ünneplik ugyanis a skóciai Glasgowban a tengeri lelkipásztorkodás alapításának centenáriumát a 25. világkongresszussal, ahol egyébként az egyháznak ez a missziója megszületett. Az évforduló jó alkalom az emlékezésre, hogy megkülönböztessünk a jelenben és a jövőbe tekintsünk. XI. Piusz pápa azt akarta, hogy Stella Maris apostolság terjedjen ki minden óceánra és tengerre, az összes földrész minden partján.

Rendkívüli pápai irgalmasság engedély a tengeri káplánoknak

Ebben az apostoli távlatban Ferenc pápa rögtönzött szavakkal a következő bejelentést tette: „Még egy szót szeretnék szólni a szív békéjéről: Sok tengerész lelkiismereti problémákkal fordul a káplánokhoz és papokhoz, amiket soha nem tudtak korábban elrendezni ezen körülmények között, távol az otthontól, a hazától. Ilyen esetekben talán egy párbeszéd a káplánnal segít abban, hogy megnyíljon a remény távlata. És azért, hogy segítsük az irgalmasságot, én minden tengeri káplánnak megadom azt az engedélyt, amit megadtam az irgalmasság misszionáriusainak. Így békét szerezhettek sok szívnek. Végül apostoli áldását adta rájuk azt kérve, hogy imádkozzanak érte.