Elmélkedés a Család évében CLVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLIX.



Sámuel és a prófétai küldetés.



„Sámuel aztán reggelig aludt, akkor kinyitotta az Úr házának kapuit, de a látomást nem merte elmondani Sámuel Hélinek”. (1Sám 3,15) Ez a nyurga ifjú ember ismerte édesanyjától, mennyire nehéz elviselni egy asszonynak, ha tudja, hogy azért nem lehet édesanya, mert az élet legfőbb forrása, Isten, nem engedélyezi, hogy a legtermészetesebb asszonyi sors benne is beteljesedjék, férjétől csodálatos gyönyörök között gyermeke, főként fiúgyermeke fogantasson és szülessék. A nemzetség krónikájából nagyon jól ismerhette Ábrahám és Sára sok évtizedes gyötrődését, amíg az ígéret beteljesült, megfogant és megszülethetett Izsák. Jákob és Ráchel szerelme is gyötrelemmé változott, amíg Józsefet és még később Benjamint megszülhette népe és fél világ megmentésére. Aztán itt, a szent sátor előtt térdelt az ő édesanyja vérig sértve a másik asszonytól, gyanúba fogva részegség vádjával a figyelő főpaptól. Hányszor hallhatta apró gyerekként, hogy az az áldott Héli milyen megértő szívvel adta rá papi áldását, amitől megnyugodott, és ami után véget ért keserve: édesanya lehetett, három évig hálás szívvel szoptathatta, babusgathatta saját gyermekét, és az áldás forrásához, a szent sátorhoz viheti Isten szolgálatára adhatja, Héli gondjaira bízhatja. És most ennek a jó szívű aggastyánnak kell átadni Isten üzenetét. „Szólította azért Héli Sámuelt és azt mondta neki: Sámuel fiam! Ő felelt s így szólt: Itt vagyok! Erre megkérdezte tőle: Mi az a szózat, amelyet az Úr hozzád intézett? Kérlek, ne titkold előttem. Büntessen téged az Isten most és mindenkor, ha bármit is eltitkolsz előlem mindabból, amit mondott neked! Elmondta erre neki Sámuel az egész dolgot, s nem titkolt el semmit sem. Ő azt felelte rá: Ő az Úr, tegye azt, amit jónak lát szeme.Sámuel aztán felnövekedett, s az Úr vele volt. és ezekből a szavakból egy sem esett a földre. Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája. Az Úr aztán többször is megjelent Silóban, mert Silóban nyilatkoztatta ki magát az Úr Sámuelnek az Úr szava által. Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez”
(1Sám 3,16-21)

Szent Marcellaniusz vértanú pápa

Örömest dicsekszem gyöngeségeimmel.



2011.06.18. szombat



Szent Pál apostol korintusi híveihez írt első levelében a következőket írja: „Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, és nem csakúgy, a levegőbe csapkodva, hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek”. (1Kor 9,23-27)Szent Pál apostol szerint tehát van valamiféle verseny a vallásos élet terén is. Lelki verseny, de hát a sport testet edző és versenyeztető fajtái mellett vannak szellemi sportok is. Mindegyik más-más, de vannak közös vonásaik. Maga a versenyzés ténye, izgalma, eredményei. Vannak gyakorlások, edzések, szabályok. A győztesek jutalmat kapnak. Szent Pál apostol példázatában a verseny mit jelent? Isten Atyánk nem egyforma testi és lelki erőket ajándékoz az embereknek. Mind a testi, mind a szellemi erők, tehetségek arra valók, hogy a nekem kijelölt földi élet idejében ezeket az erőket kifejlesszem, és felhasználjam azoknak a boldogítására, akiket Isten mellém rendel a családban, iskolában, munkahelyen, közlekedésben, egész életem folyamán. Boldogságot kell tehát osztani: olyan értéket adni nekik, amikre szükségük van, és amiket Isten rajtam keresztül akar nekik ajándékozni, amit ha megkapnak, örülnek neki, boldogok. Én ezért nem kérek, rendszerint nem is kapok ellenszolgáltatást. Viszont ezek menyei értékek. Jézus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”. (Mt 6,19-21) Isten Atyánk maga gyűjti össze számunkra ezeket a földön az ég számára szánt szeretetkincseket, és ezek ragyognak benned s rajtad már az ítéleten, a mennybe lépve pedig olyan nagy adagot kapsz a boldogságból, amennyi örömöt, boldogságot itt a földön egész életedben másoknak nyújtottál1 Ez a kincs nem hervad, nem értéktelenedik, időtlen időkre, vagyis örökké a tied!

Utrechti Szent Adolf hitvalló püspök

Az összes egyházakért való gond terhel.



2011.06.17. péntek



Jézus Krisztus neki tetsző módon adja a kegyelmeket: ima által, szentségekkel, szentelményekkel. Ima által: „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. – Megtanította tanítványait a legszentebb imára, a Mi Atyánkra. Ő maga is rengeteget imádkozott, sokszor egész éjszakákat imával töltött. Bár istensége közös az Atyáéval, emberségét az imádsággal fűzte az Atyához. A megváltói művet közvetlenül Keresztelő János keresztségével kezdte. Utána negyven nap és negyven éjjel imádkozott és böjtölt. Csodáit saját isteni erejével művelte, előbb azonban mindig az ég felé nézett, Atyjával tudatosan egyesült. A gyógyítások minden emberi ügyeskedés nélkül történtek, csak tiszta kegyelem, tehát természetfeletti isteni ajándékok voltak. Szenvedése előtt sokat és mély tisztelettel imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd”. (Lk 22, 42) a kereszten is Atyjával foglalkozott, így vállalta a szörnyű kínokat. A befejezés is hozzá szólt: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” (23, 46)

Elmélkedés a Család évében CLVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLVIII.



A gyermek Sámuel ellenben egyre nagyobb és kedvesebb lett mind az Úr, mind az emberek előtt”.



„Azokban a napokban, amikor a gyermek Sámuel Héli előtt az Úrnak szolgált, ritka volt az Úr szózata, s nem fordult elő gyakran látomás. Történt azonban az egyik nap, amikor Héli, akinek a szeme elhomályosodott már és látni sem tudott, és Isten mécsesét még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy Isten szólította Sámuelt. Az felelt és így szólt: Itt vagyok! Azután odafutott Hélihez és azt mondta: Itt vagyok, hívtál! Héli azt felelte: Nem hívtalak, menj vissza és aludj! – Elment tehát és aludt.- Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: Itt vagyok, hívtál! Az ezt felelte: Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj! Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata. Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment és azt mondta neki: Itt vagyok, hívtál! Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! – Elment tehát Sámuel, és aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: Sámuel, Sámuel! Sámuel ere azt felelte: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Azt mondta ekkor az Úr Sámuelnek: Íme, olyan dolgot művelek Izraelben, hogy annak aki meghallja, belecsendül mindkét füle. Azon a napon végrehajtom Hélin mindazt, amit a háza felől mondtam: megkezdem és véghez- viszem. Megmondtam ugyanis neki, hogy elítélem házát mindörökre a gonoszság miatt, mert tudta, hogy méltatlanul cselekszenek fiai, s mégsem rótta meg őket. Éppen azért, íme, megesküszöm Héli házának, hogy nem törli el soha háza gonoszságát sem véresáldozat, sem ételáldozat”( 1Sám 3,1-14)

Régis Szent Ferenc-János áldozópap

Isten evangéliumát ingyen hirdettem köztetek.



2011.06.16. csütörtök



A remény az az isteni erény, amellyel erősen bízunk abban, hogy Isten megtartja minden ígéretét. Isten az embert örök boldogságra teremtette. Mivel előbb itt a földön kell élnünk, itt kell felkészülnünk a mennyei boldogságra azzal, hogy magunk is boldogítjuk erőnkhöz mérten a mellénk rendelt embereket, próbálunk megtisztulni bűneinktől. és sok csalódás ér bennünket, nagy szükségünk van az erős reményre: „Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett, mert hűséges az, aki az ígéreteket tette”. (Zsid 10,23) „A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által”.(Róm 5,5)Ábrahám hatvan éves volt, amikor Isten szövetséget kötött vele, hogy majd születik fia, az ő utódait néppé sokasítja az Úr, belőlük születik a Megváltó. Amikor harminc év múlva megszületett végre Izsák, és legénykévé cseperedett, akkor parancsot kapott Ábrahám Istentől, hogy ölje meg és égesse el áldozatul a fiát. „Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nem létezőknek, hogy létezzenek. Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett”. (4,17-18) Minket is biztat Pál apostol: „Legyetek örvendezők a reménységben!” (12,12) „A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szentlélek erejéből”. (15,13)

Elmélkedés a Család évében CLVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLVII.



Héli papi családja rossz útra tért.



„Egyszer aztán eljött Isten egyik embere Hélihez, s azt mondta neki: Ezt üzeni az Úr: Nem nyilatkoztattam-e ki magamat világosan atyád házának, amikor Egyiptomban a fáraó házában voltak? Ki is választottam őt Izrael valamennyi törzse közül papomnak, hogy oltáromhoz járuljon, illatot gyújtson nekem, s efódot viseljen előttem, s atyád házának adtam Izrael fiainak minden tűzáldozatát. Miért rugdaltátok lábbal véres áldozataimat, s ételáldozataimat, amelyekről azt parancsoltam, hogy be kell mutatni a templomban, és miért becsülted többre fiaidat, mint engem, azzal, hogy ti ettétek meg az én népem, Izrael minden áldozatának legjavát? Ezért azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Azt mondtam, hogy házad s atyád háza szolgáljon színem előtt mindörökké. Most azonban azt mondja az Úr: Távol legyen ez tőlem, mert aki megdicsőít engem, azt megdicsőítem, de aki megvet engem, az megvetett lesz. Íme, eljönnek majd a napok, hogy levágom karodat s atyád házának karját, úgyhogy nem lesz többé öregember házadban. Miközben Izraelnek jó dolga lesz mindenben, te látni fogod vetélytársadat a templomban, s a te házadban nem lesz öregember az egész idő alatt. Nem távolítom el ugyanis oltáromtól teljesen nemzetségedet, hogy elepedjen szemed és elsorvadjon lelked, de házad nagy része meghal, ha férfikorba jut. Az legyen számodra a jel, ami két fiadat, Ofnit és Fineeszt éri: egy napon fog meghalni mindkettő. Én aztán majd hűséges papot támasztok magamnak, aki szívem és lelkem szerint fog cselekedni, Maradandó házat építek neki, és felkentem előtt fog járni minden időben. Akkor aztán eljön majd az, aki megmarad házadból, leborul előtte egy ezüstpénzért és egy karéj kenyérért, és könyörög neki: Kérlek, végy fel engem valamelyik papi rendbe, hogy egy falat kenyeret ehessek!”(1Sám 2,27-36)

Árpádházi Boldog Jolán özvegy szerzetesnő

Isten a jókedvű adakozót szereti.



2011.06.15. szerda



A Szentírás azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket kiválasztott emberek Isten közleményei alapján írtak. A Szentírást Ószövetségre és Újszövetségre osztjuk
A szövetség ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy Isten szerződést kötött az emberekkel. Az Ószövetség a Jézus Krisztus előtt kötött szövetségeket tartalmazza. Istennek több szövetségkötése volt ebben az időben, de az igazán nagyhorderejű szövetséget a zsidó néppel kötötte az Úr, miután kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból. Ez a nép Ábrahám egyik unokájának, Jákobnak a leszármazottait jelentette. Az ő tizenkét fiának az egyre szaporodó utódai számon tartották, melyik Jákob fiúnak a családjából származtak. Ezeket később törzseknek nevezték. Ennek a népnek Jákob később angyaltól kapott nevéről: Izrael-ről izraeliták vagy egyszerűen Izrael volt a neve.A zsidó név csak egy törzs neve volt. Júdáé. Mivel ez volt a legnépesebb törzs, ez volt a messiási törzs is, az egész nép is szerepel nevükön. Francia átírásban zsűd-nek hangzik. Innen a zsidók magyar neve. Az Ószövetséget a Sínai hegy lábánál kötötte Isten az izraelitákkal. Tehenek vérével pecsételték meg. Tárgya: Isten, az összes nép Ura. az izraelitákat különleges népévé fogadja. Izrael nem imád bálványokat, csak az Urat. Ebből a népből születik a Megváltó.Az Újszövetséget Isten Fia, Jézus Krisztus kötötte az utolsó vacsorán. Minden nép az Ő népe lesz, aki hisz benne, mint Megváltóban. Ábrahámnak is ezt mondta Isten: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Jézus a saját vérében kötötte az új szövetséget. Ez örökre szól, az Ószövetség ezzel meg is szűnt.(Zsid 8,8-13)

Elmélkedés a Család évében CLVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLVI.



„Ám Héli fiai Béliál fiai voltak, s nem törődtek az Úrral, sem a papoknak a nép iránt való kötelességével. Hanem ha valaki áldozatot vágott, amikor a húst főzték, odament a pap legénye, háromágú villával a kezében, s azt beleszúrta a tűzhelybe, az üstbe, a fazékba vagy a tálba, s amit épen a villával kihúzott, azt a pap elvette magának. Így cselekedtek a Silóba jövő egész Izraellel. Sőt még a háj meggyújtása előtt is odament a pap legénye, és azt mondta az áldozónak: adj nekem húst, hogy megfőzzem a papnak, mert főtt húst nem fogadok el tőled, csak nyerset. Ha erre az áldozó azt mondta neki: Hadd, gyújtsák meg először annak rendje-módja szerint a hájat, aztán végy magadnak amennyit a lelked, kíván. Ő feleletül így szólt: Semmiképpen sem! Csak adj azonnal, különben erőszakkal veszek! Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert elidegenítették az embereket az Úrnak való áldozattól. Héli akkor már igen öreg volt. Amikor meghallotta, amit fiai egész Izraellel cselekedni szoktak, s hogy a sátor ajtajánál ügyelő asszonyokkal hálnak, azt mondta nekik: Miért cselekszitek azokat a dolgokat, azokat az igen rossz dolgokat, amelyeket az egész néptől hallok? Ne fiaim, mert nem jó hír az, amelyet hallok, vétekre viszitek az Úr népét. Ha ember ellen vétkezik az ember, Isten lehet a döntőbíró, de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki járhat közben érte? Ám azok nem hallgattak apjuk szavára, mert az Úr meg akarta őket ölni. A gyermek Sámuel azonban egyre nagyobb és kedvesebb lett mind az Úr, mind az emberek előtt.

Szent Elizeus próféta

Krisztus értünk szegénnyé lett, hogy általa meggazdagodjunk.



2011.06.14. kedd



A legegyszerűbb eszköz is akkor hasznos, ha arra a célra használjuk fel, amire tervezték és készítették. A bicska jó kenyeret szelni, faricskálni, de kár sziklahasogatásra használni. Tönkremegy. Fokozottan áll ez az elv az emberre. Az embert Isten a maga hasonlatosságára teremtette, tehát arra, hogy élete hasonló legyen a Szentháromság személyeinek belső életéhez.Az isteni Személyek benső élete egymás tökéletes boldogítása. Ez abban fejeződik ki, hogy az Atya végtelen nagy isteni természetét maradéktalanul odaajándékozza öröktől fogva születő Fiának. Ezzel Őt végtelenül boldoggá teszi. De a Fiú is ugyanígy boldogító ajándékozásra érez ösztönzést, mert végtelenül szereti Atyját, és tudja, hogy az isteni természet neki is feltétlenül szükséges. És ezt a végtelen ajándékot immár ketten adják tovább az isteni akarat síkján származó Szentléleknek. Az embereknek, mint én magam is milliószor hangoztattam és írtam, ugyanez a feladatuk, ha boldogok akarnak lenni. Adniuk kell azt a jót a melléjük rendelteknek, amire nekik szükségük van a boldogságukhoz. Az egyszerű emberéletben az édesanya ennek a teljes odaadásnak a képviselője. A másik, a lélek síkján tevékenykedő hivatáskör képviselője a pap. Az ő feladata is a rábízottak boldogítása. A papok éljenek, boldogítsanak minden rászorulót „a Szentháromság mintájára”. Ez minálunk nyilván arra a mérhetetlen kegyelmi kincsre vonatkozik, amelyet a fölszentelés alkalmával Isten kezünkbe rejt. Az igazság hirdetése a gyermekek szintjétől kezdve a teológia mérhetetlen titkaiig mindent tudjon a pap, és közölni is tudjon, ebbe bele ne fáradjon. Aztán a szeretet, a kegyelemre szoruló igénye szerint bőven áradjon a papok tevékenysége révén. Kereszteljen, hogy az illető az Atya gyermeke, a Fiú testvére, a Szentlélek temploma legyen. A megszentelő kegyelmet elveszített bűnöst gyóntassa, oldozza fel, hogy többszörösen is boldognak érezhesse magát. Adja a Krisztust szívébe várónak a Megváltó teljességét a szentmisén, szentáldozásban. Eskessen, hogy a jegyesek lángoló szerelme önemésztő tűzként képesítse mindegyiket, hogy a napi áldozatokat meg ne tagadja, önmaga kiüresítéséig adni tudja a családjának még ebben a félrevezetett, elbolondított korban is. S közben neki is adassék a boldogság onnan felülről, hogy ne érezze magát kisemmizettnek, mert ezeket a kincseket osztja, maga ne legyen koldusa vagy tolvaja mások boldogságának.

Elmélkedés a Család évében CLV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLV.



Anna hálaéneke az anyaságért.



„Anna is imádkozott ezekkel a szavakkal: Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban. Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben. mert örvendezem segítségeden. Nincs olyan szent, mint az Úr, bizony nincsen más terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek annyit kérkedve, kevélyen, távozzék a régi beszéd szátoktól, mert mindentudó Isten az Úr, s eléje kerülnek szándékaitok. Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék, elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek, s míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik. Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba s hoz vissza onnét, az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá. Porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön, és elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úré a föld minden sarka, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét. Szentjeinek lábát megóvja, és sötétségben némulnak el az istentelenek. Mert nem a maga ereje teszi erőssé az embert. Félni fognak az Úrtól ellenségei, mennydörögni fog felettük az egekben, meg fogja ítélni az Úr a föld határait, s hatalmat ad királyának, s felemeli felkentjének szarvát. Elkána ezután visszatért Ramátába, házába, a gyermek pedig Héli pap felügyelete alatt szolgálni kezdett az Úr színe előtt.

Elmélkedés a Család évében CLIV.

Elmélkedés a Család évében
CLIV.



Jézus Szíve, benned reménylők üdvössége, irgalmazz nékünk!



Erény: állandó készség a jóra. Az erények egyik csoportja az isteni erények, a hit, a remény és a szeretet. Ezek tárgya maga Isten. A remény meggyőződés, hogy amit Isten ígért nekünk, aztbiztosan elérjük: szemünkkel látjuk majd és átöleljük. Istent, amíg pedig úton vagyunk oda, megkapjuk az üdvösség elnyeréséhez szükséges eszközöket. Az erény tehát nagyon fontos. Aki nem remél, megbántja Istent, mert feltételezi, hogy Isten nem akarja őt komolyan üdvözíteni. Aki pedig elveszti reményét és kétségbeesik, igen súlyosan vétkezik. Miért fordul elő, hogy valaki kételkedni kezd az üdvösségben? Nyilván bűnei, mulasztásai következtében kezdi úgy érezni, hogy ennyi bűn, hanyagság, hálátlanság után Isten megvonja tőle irgalmát. Úgy érzi, Isten is hasonló a hatalmas emberekhez, akik alattvalóiktól megvonják bizalmukat, ha erre tetteikkel rászolgálnak, és ezt a bizalmat nem is adják vissza.Isten önmagában is irgalmas. Jézus külön gyönyörű képet fest erről a tékozló fiú atyjában. (Lk 15,11-32) Ehhez járul még Jézus jó pásztori szeretete: nemcsak nem veti meg az elkóborolt bárányt, de utána jár, keresi, és ha megtalálta, nem veri, hanem szívére öleli és vállán viszi vissza a nyáj közösségébe. (Lk 15,1-7) Íme, a Szív, a tökéletes bizalom forrása!

Páduai Szent Antal áldozópap

Mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája.



2011.06.13. hétfő



A szentségi kegyelmek nem egyformák. Mindegyik szentségi jelre más fajta kegyelmet nyerünk el. Igaz, vannak közös hatásaik is: mindegyik szentség ad megszentelő kegyelmet. Egészen pontosan a szentségek egy része megadja, vagy ha már elnyertük és utána elveszítettük halálos bűnnel, akkor visszaadja a megszentelő kegyelmet. A keresztség szentsége adja meg első ízben a megszentelő kegyelmet. Ha ezt is egészen pontosan akarjuk kifejezni, akkor azt kell mondanunk: a keresztség szentsége úgy adja meg a megszentelő kegyelmet, hogy visszaadja azt, amit Isten az üdvösség első rendjében nekünk adni szándékozott, csakhogy ősszüleink bűne miatt ezt a kijelölt örökséget elvesztettük, Isten a lelkünk teremtésekor nem teremthette hozzá. Isten tervei nem változnak, legfeljebb csak akadályozva vannak miattunk. A bűnbocsánat szentsége az elvesztett megszentelő kegyelmet visszaadja, ha pedig csak bocsánatos bűne volt a gyónónak, akkor a meglévő mg szentelő kegyelmet növeli. a betegek kenete növeli, rendkívüli esetben visszaadja a megszentelő kegyelmet. A többi szentség: a bérmálás, Oltáriszentség, egyházi rend szentsége és a házasság szentsége megadni sosem tudja, de a meglévőt növeli. Az összes szentségnek van sajátságos tettre adott kegyelme, aminek elnyerésére Urunk, Jézus megalapította a hét féle szentségi jelet. Még itt említem meg a megszentelő kegyelemmel kapcsolatban: Isten a kegyelmek mértékét teljesen szabadon adja. Persze, függhet ez a mérték attól is, hogy a szentséget felvevő milyen komolyan készült fel a szentségek felvételére. Ám a szentségek kegyelmet közvetítenek, tehát nem érdemeket jutalmaznak vagy igazságosan megérdemelt fizetést egyenlítenek ki, tehát az ajándékozó teljesen szabad az adomány dolgában. Viszont vannak olyan szentségek, amelyeket tetszés szerint fel lehet venni, és így korlátlanul gyarapíthatom a megszentelő kegyelmet. A tettre adott kegyelmek pedig csak a tettre magára kaphatók, ezeket gyűjteni nem lehet.

Szahaguni Szent János hitvalló

Megteltek mind Szentlélekkel.



2011.06.12. vasárnap



A bölcsesség erénye az az állandó jóra való készség, amellyel könnyen és gyorsan felismerjük, hogy milyen tetteinkkel tudjuk helyesen szolgálni örök üdvösségünket. Ez a lelki készség már szerepelt a pogányok gondolatvilágában is. Nem nevezték erénynek és nem az örök üdvösség elnyerésére irányult, de mint szellemi erő, legendás alak élt az okos pogányok tudatában. Tőle remélték, hogy segíti az embert abban, hogy felismerje, az életben hogyan kell boldogulnia, a boldogságot milyen viselkedéssel tudja legkönnyebben elérni. Magában foglalt bizonyos világszemléletet, erkölcsi szabályokat, később Egyiptomban vallásos vonatkozásokat is. A görögöknél a VI. századtól fogva inkább spekulatív jelleget öltött és filozófiává alakult. Akkor még kezdetlegesek voltak a technika és a természettudományok, ezekkel is ebben a gondolatkörben foglalkoztak. Ez lett az ókor humanizmusa. A Szentírásban is megtaláljuk a bölcsességet, mint Isten igéjét. Ott természetesen nem azt jelenti, hogy a bölcsesség fejlődése egy bizonyos szakaszában humanizmussá változik. Ha behatóan vizsgáljuk a bibliai bölcsességet, úgy találjuk, hogy Isten mindent célravezetően teremtett, tehát bölcsen. Isten maga bölcs végtelenül. Az embernek van szüksége arra, hogy ezt az isteni bölcsességet okosan felismerje minden isteni műben, és így állandóan közelebb kerüljön Isten megismeréséhez a művein keresztül. Úgy tűnik némelyik megfogalmazásban, mintha személy lenne ez a bölcsesség, aki ott ül hajnalban a vele egész éjszaka ismerkedni vágyó embernek a küszöbén, várva, hogy kilépjen a házból, és ott találja őt mint egy mindenben segítő jó barátot. A bölcsesség mint sarkalatos erény a keresztény ember számára könnyű és biztos eligazítást ad.

Elmélkedés a Család évében CLIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLIII.



Sámuel: Isten meghallgatott.



A szívből jövő ima és Héli főpap áldása után Anna megnyugodott. „Evett, és az arca többé bánatosra nem változott. Reggel aztán felkeltek, imádkoztak az Úr előtt, aztán visszatértek, és elmentek házukba, Ramátába. Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla, és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt. Amikor aztán felment férje, Elkána, és egész házanépe, hogy lerója ünnepi áldozatát és fogadalmát az Úrnak, Anna nem ment fel. Azt mondta a férjének: Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket. Akkor majd felviszem, hogy jelenjen meg az Úr színe előtt, és végleg ott is maradjon. Elkána, a férje azt felelte neki: Tedd csak, amit jónak látsz. Maradj, amíg el nem választod. Csak azért könyörgök, hogy az Úr teljesítse szavát! Otthon maradt tehát az asszony és szoptatta fiát, míg el nem választotta. Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három vé-ka liszttel, és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt. Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez. Anna akkor így szólt: Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál. Ezután imádták ott az Urat”. (1Sám 1,18-28)