Elmélkedés a Család évében CLVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLVIII.



A gyermek Sámuel ellenben egyre nagyobb és kedvesebb lett mind az Úr, mind az emberek előtt”.



„Azokban a napokban, amikor a gyermek Sámuel Héli előtt az Úrnak szolgált, ritka volt az Úr szózata, s nem fordult elő gyakran látomás. Történt azonban az egyik nap, amikor Héli, akinek a szeme elhomályosodott már és látni sem tudott, és Isten mécsesét még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy Isten szólította Sámuelt. Az felelt és így szólt: Itt vagyok! Azután odafutott Hélihez és azt mondta: Itt vagyok, hívtál! Héli azt felelte: Nem hívtalak, menj vissza és aludj! – Elment tehát és aludt.- Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: Itt vagyok, hívtál! Az ezt felelte: Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj! Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata. Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment és azt mondta neki: Itt vagyok, hívtál! Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! – Elment tehát Sámuel, és aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: Sámuel, Sámuel! Sámuel ere azt felelte: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Azt mondta ekkor az Úr Sámuelnek: Íme, olyan dolgot művelek Izraelben, hogy annak aki meghallja, belecsendül mindkét füle. Azon a napon végrehajtom Hélin mindazt, amit a háza felől mondtam: megkezdem és véghez- viszem. Megmondtam ugyanis neki, hogy elítélem házát mindörökre a gonoszság miatt, mert tudta, hogy méltatlanul cselekszenek fiai, s mégsem rótta meg őket. Éppen azért, íme, megesküszöm Héli házának, hogy nem törli el soha háza gonoszságát sem véresáldozat, sem ételáldozat”( 1Sám 3,1-14)