Sziriai Szent Aukszent

Szent Aukszent 

atya

Szentünk Szíriából származott. Először a konstantinápolyi császári udvarban az ifjú Teodóz császárnak fő emberei közé tartozott. Egy idő múlva, elhagyva a világ tiszteletét és gazdagságát, szerzetessé lett. Bithiniába távozván, az Okszia hegyén élt, nem messze Khalkedontól. Meghívták a 451-ben, Kalkedonban tartott IV. egyetemes zsinatra. A zsinaton buzgósággal védve az igaz hitet, harcolt Eutiches és Nesztor tévtanításai ellen. Isten gyógyító erőt adomanyozott neki. Imádságai által sokan meggyógyultak. Ugyancsak rendelkezett a jövőbelátás képességével is. Elhunyt 470 körül.

Pizzaballa érsek: Abu-Dzabi mérföldkő a keresztények és muszlimok kapcsolatában

Pizzaballa érsek: Abu-Dzabi mérföldkő a keresztények és muszlimok kapcsolatában

A La Stampa olasz napilap munkatársa Abu-Dzabiban, az országalapító Zájed sejk emlékművénél kérdezte Pierbattista Pizzaballa OFM érseket, a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus apostoli adminisztrátorát a Szentatya közelmúltbeli arábiai látogatásáról.

Pizzaballa érsek, a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus apostoli adminisztrátora derűlátóan nyilatkozott Ferenc pápa Egyesült Arab Emirátusokban tett látogatása után; az Abu-Dzabiban történteket mérföldkőnek nevezte, ami bátorságot ad a jövőre nézve. Ezt a lelkületet most tovább kell adnunk mások, a hívek felé.

A vallási vezetőkre most az a feladat vár, mely egyben felelősség is, hogy a Perzsa-öbölben megtapasztalt párbeszéd lelkületét továbbadják másoknak. Az apostoli út napjai, különösen Ferenc pápa és Ahmad el-Tajjeb, az al-Azhar szunnita központ főimámja találkozása, az emberi testvériségről szóló dokumentum aláírása olyan mérföldkövet jelentett, melynek hatására bátrabban tekinthetünk a jövőbe.

A La Stampa Abu-Dzabiban, az országalapító Zájed sejk, az emírségek első elnöke tiszteletére emelt emlékműnél kérdezte a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus apostoli adminisztrátorát, aki a 700 meghívott vallási vezető egyikeként vett részt a pápa és a főimám történelmi találkozóján.

– Hogyan fogalmazná meg, mi is történt most Ferenc pápa és el-Tajjeb főimám jelenlétében?

– Azt gondolom, keresztények és muszlimok kapcsolatát tekintve mérföldkőhöz érkeztünk. Az, hogy az iszlám világ szívében létrejöhetett egy ilyen találkozó, hogy a különböző vallású hívők közötti testvériségről beszéltek, és annak szükségességéről, hogy a vallási alapú kizsákmányolás minden formája ellen küzdeni kell – ez mind rendkívül fontos, és nagy hatással lesz az arab világra, amely igényli az ilyesféle gesztusokat.

– Milyen felelősséget hordoznak a vallások napjainkban?

– A vallási vezetők azok, akik elsősorban felelősséget hordoznak: nem elég találkozókat szervezni, utána haza is kell mennünk, és továbbadni a híveknek azt, ami itt történt. És ez igen nehéz, és soha nem lesz egy egyenes vonalú folyamat, mert a lelkiismeret, a történelem, a hagyományok kérdéseit is érinti. Összetett folyamatra kell számítani. De mérföldkőhöz érkeztünk ezen a visszafordíthatatlan úton.

– A látogatás során Ferenc pápa beszélt a fejlődésről is: hogyan fognak az Abu-Dzabiban történtek konkrét hatást gyakorolni az emberek életére?

– Szent VI. Pál pápa már megfogalmazta: a fejlődés a béke szinonimája. Ha békét akarunk, nem elég beszédeket mondani a békéről, és közben figyelmen kívül hagyni a térség valóságát, ahol számtalan ember él nyomorúságban, és hatalmas az egyenlőtlenség a jómódúak és a szegények között. Az a fejlődés, amely a társadalmi igazságosságot és az emberi jogok tiszteletben tartását is magában foglalja, nem csupán a vallást vagy a gazdaságot érintő diskurzus: a vallás, a gazdaság és a politika egyaránt efelé kell hogy haladjon a saját területén.

– Optimistán tekint a jövőbe?

– A közeli jövő továbbra is nagyon nehéz lesz. De az ilyesféle gesztusok, mint amelyet Ferenc pápa és a főimám tettek, bátorságot adnak nekünk az előrehaladáshoz, mindennek ellenére, a jelenlegi áramlat ellenében, és a békés jövő felé.

Évközi 5. hét csütörtök

Évközi 5. hét csütörtök

Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy a Szentlélek erejében nagyobb dolgokat is végbe fognak vinni, mint amelyeket ő végbevitt. Ezt a kijelentést persze nem teológiai értelemben kell venni, hanem földrajzi és fizikai értelemben. Tudniillik az Úr Jézus nem ment a pogányokhoz téríteni, ez a feladat Pál és Barnabás munkásságával vette kezdetét, s ennek az egész történelmen végigvonuló nagy műnek a részese és szereplője Szent Cirill és Metód is.

Az antiochiai zsidók féltékenysége szakította el Pál és Barnabás láncait, amelyek a kereszténységet a kelleténél jobban a zsidósághoz kötötték. Természetesen az előszörre választott népet soha meg nem tagadták, és betartották a sorrendet: először nekik hirdetik a zsinagógában az örömhírt, majd amikor szakadás támad közöttük, a pogányokhoz is odafordulnak. Az Izraelt a pogányoktól elkülönítő válaszfal, melyet az Úr Jézus kereszthalálában láthatatlanul ledöntött, így szemmel láthatóan is eltűnt, és zsidó, görög és minden más népből való hívő egyesült a katolikus, vagyis egyetemes Egyházban.

Urunk Jézus, Te minket is arra küldesz, hogy hirdessük szent evangéliumodat, nemcsak a megszokott helyeken és eszközökkel, hanem új, eddig járatlan terepen és nem szokványos módokon is. Tedd érzékennyé szívünket és készségessé akaratunkat, hogy felismerjük az „idők jeleit”, s azt a jót, amit korábban nem mertünk megtenni gyöngéd sugallatodra, mert megszokásaink, előítéleteink, félelmeink visszatartottak, legalább a nyilvánvaló külső nyomásra elkezdjük végre megcselekedni. Add, hogy követségedben járva mindig azt keressük, amit Te akarsz, és testvéreink üdvösségének szolgálatában megtaláljuk örömünket és békénket.

TRIORAI SZENT JÁNOS

TRIORAI SZENT JÁNOS 

vértanú 

(1760-1816)

János Rómától nem messze Triora helységben született. Példás életű ifjúként 17 évesen lépett be a ferencesek közé a római tartományban. Pappá szentelése után buzgó apostoli tevékenységet fejtett ki a tartomány különböző helyein, két ízben házfőnöknek is megválasztották. Egyre inkább vágyott a kínai misszióba. Elöljárói engedélyével a század utolsó évében útnak indult. Lisszabonban jó ideig várakozott, tanulta a kínai nyelvet, végre hosszú hajóút után 1799-ben megérkezett működése helyére, Hunan tartományba. Akkor évekig aránylag zavartalanul hirdethette Isten igéjét mint egyetlen katolikus pap a tartományban. Később a szomszédos Sinan tartományban is működött. (A 20. században itt magyar ferences misszionáriusok működtek.) Talált a két tartományban olyan keresztényeket is, akik már babonás hiedelmeket hittek, ezeket is helyes útra terelte. Buzgósága megnyilatkozott abban is, hogy néha éjszakákat átimádkozott, ostorozta magát. A kínaiak közül is sokan lettek keresztények. Isten csodákkal is erősítette igehirdetését, így pl. egy alkalommal egy kiszáradt forrást áldásával bővizű forrássá változtatott. Más alkalommal egy pogány őt imádság közben arcul ütötte. Megjövendölte róla, hogy hamarosan mérges kígyó áldozata lesz. Úgy is történt. Kínában ebben a században hol itt, hol ott tört ki véres keresztényüldözés. A lappangó idegengyűlölet kirobbanásához elég volt egy kis szikra. Néhány pogány hivatalnok egyszer a császárnak mutatott egy térképet, melyet egy misszonárius készített, rajta meghúzta az olasz és portugál missziók közti határvonalat.
„Íme - mondták a császárnak - a misszionáriusok a birodalmat kétfelé akarják szakítani!” Erre a császár kiadta a parancsot: a misszionáriusokat meg kell ölni, a templomokat le kell rombolni. Jánost elfogták, s miután hitét nem volt hajlandó megtagadni, megkötözve hurcolták Csiansziba. A hosszú utat gyalog kellett megtennie. Ott börtönbe vetették, ahol hét hónapig szenvedett: kezén, lábán, nyakán bilincsekkel sem ülni, sem feküdni nem tudott. Hittagadás jeléül azt kívánták tőle, hogy tiporja meg a keresztet. Mivel erre nem volt hajlandó, halálra ítélték. A nála lévő kevés pénzét a hóhérnak adta, hogy ne fossza meg alsóruháitól. A kivégzés helyéhez közel János ötször borult le a földre, így vallotta meg hitét. Oszlophoz kötözték s kötéllel megfojtották 1816. febr. 7-én. Isten csodás jelekkel tüntette ki vértanúját. Holttestét később sikerült Rómába vinni s ott az Aracoeli ferences bazilikában őrzik. XIII Leó 1900-ban avatta boldoggá 76 társával együtt, majd II. János Pál a 2000. jubileumi évben 120 kínai boldog vértanút avatott szentté, köztük Triorai Jánost is.

Imádság:
Istenünk, te Szent János vértanú szenvedését az örök élet koronájával jutalmaztad. Közbenjárására add, hogy a hitetlenek a sötétségből eljussanak az evangélium világosságára. Krisztus, a mi Urunk által.

Ferenc pápa elismerte Mindszenty József hősies erényeit – Erdő Péter nyilatkozata

Ferenc pápa elismerte Mindszenty József hősies erényeit – Erdő Péter nyilatkozata

Ferenc pápa jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása hősies fokban gyakorolta a keresztény erényeket. Erdő Péter bíboros Rómában, február 13-án kiadott közleményét olvashatják.

Nagy örömmel értesültünk róla, hogy Ferenc pápa jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása hősies fokban gyakorolta a keresztény erényeket.

Ezentúl tehát hivatalosan is tiszteletreméltónak nevezhetjük őt. Fontos lépés ez a boldoggá avatás felé, hiszen most már az imameghallgatások és csodák felülvizsgálata kezdődik. Ennek pozitív eredménye megmutathatja, hogy Mindszenty bíboros személyére nemcsak úgy tekinthetünk, mint példaképünkre, hanem hathatós közbenjárásával támogatni is tud minket.

Hosszú évtizedek imádsága és munkája után különös kegyelem számunkra Egyházunk legfőbb hatóságának elismerése. Ezért hálás köszönetet mondunk a Szentatyának és tovább folytatjuk imádságunkat, hogy tiszteletreméltó elődünket, aki minden szenvedést vállalva, rettenthetetlen hűséggel szerette Istent, Egyházunkat és népünket, mielőbb a boldogok sorában ünnepelhessük.

Róma, 2019. február 13.

Erdő Péter
bíboros, esztergom-budapesti érsek,
Magyarország prímása