Római Szent Gelesztin

Szent Gelesztin 

pápa

Arról ismeretes, hogy buzgó elitélője volt Nesztoriosz tévtanításának. Meghalt 432 április 6-án.

A Pápai Ház szónokának ötödik nagyböjti beszéde: Megnyilvánult Isten igazságossága

A Lélekben engesztelődünk ki 

 

Ferenc pápa jelenlétében április 7-én pénteken tartotta ötödik nagyböjti beszédét P. Raniero Cantalamessa kapucinus és ez alkalommal arról szólt, hogy miként lehet a protestáns reformáció ötödik centenáriumát egy kegyelmi eseménnyé és az egész egyház kiengesztelődésévé tenni.

A Római Kúria tagjai számára a Redemptoris Mater kápolnában tartott elmélkedésében a szónok a protestáns reformáció eredetéről, a hitbeli megigazulás tanának Luther utáni korszakáról,  a megigazulás-tan páli vagy jézusi tanításáról, végül pedig a hitbeli megigazulás mai hirdetéséről szólt.

A bűnös ember megigazulásáról szóló nagy probléma értelmezése is csak a Szentlélek által történhet

A Szentlélek egyházban betöltött szerepéről szóló sorozatában a kapucinus atya a beszéde elején leszögezte, hogy a bűnös ember megigazulásáról szóló nagy probléma értelmezése is csak a Szentlélek által történhet. Kiindulópontként felolvasta Szent Pál apostol római levelének híres harmadik fejezetét: „Most azonban az Isten előtti megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a törvény és a próféták is tanúsítják: az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered, és amely minden hívőnek szól. Ebben nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét. Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán. Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket, hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint ő igaz, úgy akar igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz. Hol marad tehát dicsekvésed? Szétfoszlott. Mely törvény alapján? Vajon a tettek törvénye alapján? Nem, hanem a hit törvénye szerint. Mi azt valljuk, hogy az ember a hit által válik igazzá, a törvény szerint tettektől függetlenül” (Róm 3,21-28).

Luther szabadító élménye

Hogyan is történhetett, hogy egy ilyen világos és vigasztaló üzenet a nyugati kereszténység ölén végül kétféle európai kontinens megszületéséhez vezetett? – tette fel a kérdést. Sajnálatos módon ez a megosztottság az évszázadokon át vízválasztó maradt a katolikusok és a protestánsok között. A szónok felelevenítette Luther Márton szabadító torony-élményét, mikor kínzó önelégtelenségéből és önvádjaiból szabadulva felfedezte: „Az igaz a hitből él”. A szónok összevetette Luther első élményét, még a búcsúcédulák elutasítása előtti időszakából, az egyházatyák megigazulás-tanaival.

Nem az erények által jutunk el a hitre, hanem a hitből, a hit által érünk az erényekhez

Szent Ágoston „Isten igazságossága”-ról beszélt századokkal Luther előtt: Isten igazságossága, a justitia Dei, az a kegyelem, ami által mi igazzá válunk Isten előtt. Másképpen úgy fogalmaz: Isten üdvössége, a salus Dei, az a kegyelem, ami által Isten szabaddá tesz bennünket. Nagy Szent Gergely pápa tanította: Nem az erények által jutunk el a hitre, hanem a hitből, a hit által érünk az erényekhez. Szent Bernát mondta: Én amit nem tudok elérni saját magamtól, azt tulajdonba veszem bizalommal az Úr átszúrt oldalából, mert az egészen kegyelem… És abból ered az én igazságosságom? Óh, Uram, én csak te igazságosságodra emlékezem, mert az az enyém is, mert te vagy számomra az Isten igazságossága. Szent Tamás még ennél is tovább ment, amikor a „betű öl, a Lélek ami éltet” páli tanítást magyarázta, hiszen szerinte a betű alatt az evangélium erkölcsi parancsait is értették, ezért „az evangélium betűje is ölne, ha hozzá nem tennénk, hogy a hit kegyelme az, ami gyógyít, üdvözít”.

A tridenti zsinat nehézség nélkül megállapítja a hit és kegyelem primátusát

A reformációra válaszként összehívott tridenti zsinat nehézség nélkül megállapítja a hit és kegyelem primátusát, jóllehet fenntartja a cselekedetek és a törvény megtartásának a szükségességét, az üdvösség elnyerésének egész folyamatát szem előtt tartva, a páli megfogalmazás értelmében, mely a szeretet által tevékeny hitről beszél „fides quae per caritatem operatur” (Gal 5,6). Így érthető – összegezte a szónok –, hogy az ökumenikus párbeszéd új légkörében el lehetett jutni a katolikus egyház és a Lutheránus Egyházak Világszövetsége közötti közös nyilatkozathoz a hit által történő megigazulásról, melyet 1999. október 31-én írtak alá II. János Pál pápa idején.

Nem volt hiábavaló a reformáció

Ezek után azt a kérdést vetette fel Cantalamessa atya, hogy akkor a protestáns reformáció egy „sok hűhó semmiért” eset volt?  Semmiképpen nem! – válaszolta. A katolikus egyház tanítóhivatala soha nem semmisítette meg a megelőző zsinatok döntéseit és soha nem tagadta azt, amit az egyházatyák, Ágostontól Tamásig tanítottak. A forradalmak nem eszmék vagy elvont elméletek mentén születnek, hanem a konkrét történelmi körülmények között. Az egyház pedig akkor egy ideje valójában nem reflektált ezekre a meggyőződésekre. Az élet, a katekézis, a nép vallásosság, a keresztény jámborság, a lelkivezetés, nem is beszélve az egyszerű prédikációkról, mindez az ellenkezőjét látszott tanúsítani, vagyis ami számít, azok a tettek, az emberi erőfeszítés. Ennek tetejében a jótettek alatt nemcsak a felebaráti szeretetnek a Máté 25-ben Jézus által felsorolt eseteit értették (enni, inni adni, felruházni…), hanem a zarándoklatokat, a fogadalmi gyertyákat, a kilencedeket és a búcsúk elnyerését értették.

Váltás a századok során: a hit helyett az erkölcs az előtérben

Cantalamessa atya utalt Henry de Lubac A középkori szentírás-magyarázat története című művében olvasható hangsúlyeltolódásra, mely a hit és kegyelem elsődlegességét szem előtt tartó korai egyház meggyőződéséből és gyakorlatából egyre inkább az erkölcsi tennivalók felé helyezte a hangsúlyt. Kezdetben a Szentírást négyféle, egymásra épülő értelemben vették és ezek a történelmi, a krisztológiai, a morális és az eszkatológikus szemlélet, egy korai veretes mondás jegyében : Amit olvasol az történelem, amit hiszel az allegória, amit teszel az erkölcs, és amire tartasz, az anagógia, az Istenhez  emelkedés útja.

Beszéde további részében a Pápai Ház szónoka az ősi apostoli igehirdetést elemezte, mely az ószövetség hitvilágából emelkedett ki, és mert gyökereit Ábrahámtól eredezteti, abból az összefüggésből érthető. Pál apostol tanítása valójában a krisztusi örömhír alapján áll, és azt alkalmazza saját korának teológiai kihívásaira.

Nagyböjti kalendárium 39.

Nagyböjti kalendárium – 2017. április 8.

Idei nagyböjti készületünkben XVI. Benedek pápa Deus caritas est [Isten a szeretet] kezdetű enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

Ez a helyes szolgálat a segítséget nyújtót alázatossá teszi. Ez a szolgálat nem magasabb pozícióba állít a másik fölé, akármilyen nyomorúságos helyzetben legyen is az. Krisztus a világban az utolsó helyet – a keresztet – foglalta el, s éppen ezzel a radikális alázattal váltott meg minket és segített rajtunk. Aki olyan helyzetben van, hogy segíteni tud, fölismeri, hogy épp ezáltal rajta is segítenek, s hogy nem az ő érdeme és nagysága, hogy segíthet. Ez a feladat kegyelem.

(Deus caritas est, 35.)

Istenünk, te szüntelenül munkálod az emberek üdvösségét, most azonban még bőségesebb kegyelemmel örvendeztetted meg népedet. Tekints jóságosan választottaidra, akik már megkeresztelkedtek vagy most készülnek a keresztségben újjászületni, és támogasd őket segítő oltalmaddal. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

 

Nagyböjt 5. hét szombat

Nagyböjt 5. hét szombat

Kaifás véleménye, vagyis hogy „jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért”, egyszerre tükrözi a főpapi párt rómaiaktól való félelmét, a kisszerű csoportérdeket és a szadduceusi teológiai felfogást, mely szerint a szent nép kollektív érdekében az egyes embert akár fel is lehet áldozni. Az evangélista azonban ezeken mind túllépve az isteni üzenetet ismeri fel ebben a mondatban, amelyet Kaifás hivatalánál fogva, mint annak az évnek a főpapja, öntudatlanul kimondott, mintegy megjövendölve, hogy Jézus halála a szent nép megváltásának eszköze lesz.

Jézus önfelajánlása által megvetette az új, örök szentélynek és az új szent népnek, az Egyháznak az alapjait. Megköttetett az új és örök szövetség az ártatlan Bárány, Jézus Krisztus vérében, akit az emberi hitványság adott halálra, de akinek önkéntes áldozata szerezte meg az örök békét Isten és ember között. Így teljesedett be Ezekiel próféta jövendölése, amelyet a messiási időkre vonatkoztatott.

Úr Jézus Krisztus, mielőtt Nagyböjt utolsó hetébe lépnénk s a virágvasárnapi bevonulástól egyenesen a Golgota tetejére kísérnénk Téged, arra kérünk, szítsd fel bennünk a vágyat, hogy szívvel-lélekkel részt akarjunk venni húsvéti misztériumodban. E Húsvét nélkül nem vidíthatna fel az ébredő természet szépsége, a tavaszi nap melengető sugara, mely előcsalogatja a földből a virágokat, a bogarakat és a gyíkokat. Minden szépség hiábavaló lenne, s az élet maga is a halálra szántak tűnő álmodozása volna, ha Te nem adtad volna értünk áldozatul önmagad. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy viszonzásképpen átadjuk magunkat Neked, s együtt épüljünk a Te Titokzatos Testednek templomává, ahol minden halál, minden pusztulás egy új, teljes élet kezdete, mert Te bennünk és közöttünk lakozol örök időkre.

 

Pergei Szent Kallióp

Szent Kallióp 

vértanú

Kallióp a pamfiliai Pergéből származott. Szüleinek__egy ideig nem született gyermeke. Atyja hamar meghalt, anyja: Theoklia Isten félelmében nevelte. Ebben az időben nagyon erőltették az emberek között a bálványimádást. Az emberek nagy része áldozatokat mutatott be nekik. Kallióp idejét az imádság és böjtölés töltötte ki. Amikor a bírónak jelentették, hogy Kallióp keresztény, anyja gondoskodott róla. Ellátta a szükséges ruhákkal, pénzzel, és néhány szolga kíséretében hajóta ültette más vidékre küldte, hogy a gyermek elkerülje az üldözés szenvedéseit. A kilikiai Pompeopoliszba hajóztak. Meglátva ott egy pogány ünnepre való készülődést, nyíltan megvallotta, hogy keresztény és nem vesz részt a bálványünnepen. Ezért elfogták, és a szokásos módokon megkínozták: ütlegelték, vasakkal szaggatták, sütögették és végül börtönbe vetették.

A börtönben meglátogatta édesanyja és bátorította a vértanúhalál elviselésére Krisztusért. Látva a helytartó hitének állhatatosságát, keresztre feszítésre ítélte. Anyja azt kérte a hóhéroktól, hogy fiát fejjel lefelé feszítsék meg. Fia halála után az anya átölelte vértanú fiát és ott meghalt 304-ben.