Egyiptomi Szent Pimen

Szent Pimen 

atya

Pimén atya Egyiptomból származott. Két bátyjával együtt angyali életet élni kívántak, azért elmentek az egyik egyiptomi kolostorba és ott szerzetesek lettek. Szigorú életet éltek ott. Egy alkalommal, az anyja felkereste, mert látni akarta őt. Elrejtőzött cellájába és nem ment ki. Hosszú várakozás után megüzente, hogy az örökkévalóságban fogják egymást látni, nem itt, azért ne keresse őt a földön. Életében az erények olyan magasságát érte el, hogy megízlelte a teljes szenvedélymentességet. Viselkedésében nagyon alázatos volt. Kerülte a hiúságot, és semmiért nem kívánta hallgatag életét megszakítani. Eközben életének híre egyre terjedt. Hogy kikerülje az emberek tiszteletét, elment a kolostorból és évekig különböző helyeken vezekelt. Később, visszatérve kolostorába, egészen haláláig folytatta szigorú életét. Sokan kerestek fel a szerzetesek közül jó tanácsért, irányításért. Ezeknek rövid szavakban adott utasítást. Szavainak gyűjteménye a mai napig megmaradt. Bölcsen, szentül eltöltve életét a nagy pusztalakó 450 korul hunyt el.

Ferenc pápa üzenetet küldött a Metodista és Valdens Egyházak Szövetségének szinódusára

Augusztus 25-én kezdődött a Torinóhoz közeli Torre Pellicében a Metodista és Valdens Egyházak Szövetségének szinódusa. A pápa üzenetet küldött az ülés résztvevői számára, amiben arra buzdított, hogy „közös válaszokat kell adni a szenvedésre, amely sok embert sújt, különösen is a legszegényebbeket és a leggyengébbeket”.

„Imádkozom mindannyiótokért, hogy a találkozás, az ima és az elmélkedés e napjaiban megtapasztaljátok a Szentlelket, aki áthatja és erőt ad a keresztény tanúságtételnek.” Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy a keresztények közötti ökumenikus szellem megszilárdulásáért és az egyházak közötti szeretetközösségért imádkozik.

A Szentatya hangsúlyozta üzenetében, hogy „sürgető szükség van a hiteles tanúságtételre Krisztusról és evangéliumáról”. Ez csak akkor lehetséges, ha a szándék és a cselekvés egységét fenntartjuk. „Arra kaptunk meghívást, hogy újra elkötelezzük magunkat egymás megismerése, megértése és az együttműködés iránt, hogy tanúságot tegyünk Jézusról és a szeretet evangéliumáról.” A pápa hozzátette: Krisztus tanítványaiként – előmozdítva az igazságosságot és a békét – közös válaszokat kínálhatunk fel a szenvedésre, amely sok embert sújt, különösképpen a legszegényebbeket és a leggyengébbeket.

A Metodista és Valdens Egyházak Szövetségének szinódusát istentisztelettel nyitották meg, a szertartáson Erica Sfredda mondott elmélkedést. A felajánlott perselypénzből a Pinerolo ökumenikus központot támogatják, amely a gazdasági és szociális nehézségekkel küzdő családokat segíti.

A szinóduson 180-an vesznek részt, lelkipásztorok és világiak. Az ülésen számos téma előkerül: a vallásszabadság, az állammal való kapcsolat, a szociális és közösségi elkötelezettség, a globális diakónia, az emberi jogok, az interkulturális nemzedék jelene és jövője, a helyi egyházak valósága, az ökumenizmus és a vallásközi párbeszéd kérdései.

Az olasz katolikus püspöki konferencia részéről Ambrogio Spreafico püspök, az ökumenikus és a vallásközi párbeszédért felelős bizottság elnöke vesz részt a szinóduson. Számos vendéget várnak más kontinensekről is. A szinódus végén lejár Eugenio Bernardini tiszteletes mandátuma, és megválasztják utódát, az új moderátort.

Évközi 21. hét kedd

Évközi 21. hét kedd

Az evangélium hirdetése Krisztus működésének a folytatása, hiszen az Úr maga mondotta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Nem egyszerűen mester és tanítvány kapcsolatáról van szó, hiszen Krisztus nemcsak Mester, hanem maga az élő Isten. Nem akármilyen mű folytatásáról van szó, hanem a megváltás művének szolgálatáról. Ezért Jézus Krisztus Szentlelkét, a harmadik isteni személyt árasztja ki az apostolok szívébe, hogy ők is mintegy Jézussá alakuljanak, erkölcseikben is a lehető legteljesebb hasonulásig, és joggal mondhassák: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.”

Ez a Jézus Krisztussal való mind teljesebb azonosulás a papságra való felkészülés lényege, hiszen a pap a szentség erejénél fogva az Isten országát hirdető Krisztus sajátos ikonja, eleven képe a hívek számára. Ez nem azt jelenti, hogy ő eleve szentebb, kiválóbb erkölcsileg, mint a hívek, hanem azt, hogy szolgálatának legfontosabb eleme – megelőzve a szentségkiszolgáltatást, a prédikálást, a rábízott egyházközség életének szervezési feladatait – a Jézusról való tanúságtétel: életformájával, életvitelével, minden cselekedetével. Ez magában foglalja, hogy a papnak osztoznia kell Jézus sorsában is. Nem lehet Jézus Krisztus hirdetője, aki mindenben csak az emberek tetszését keresi, aki mindenáron „meg akarja úszni” a kiközösítést, az elítéltetést, a szenvedést és a kereszthalált. Az igazi igehirdető magán viseli Krisztus sebeit: azokat a sebeket, melyeket éppen azok okoztak, akikért él és fáradozik, s melyeket szeretettel felajánl értük. Így és csakis így emelkedhet az igehirdető pap erkölcsileg is abba a magasságba, ahová felszenteltsége ontológiailag helyezte.

Urunk Jézus, köszönjük Neked papjainkat, akiket arra küldesz, hogy mint Szent Pál, egész életükkel hirdessék az evangéliumot. Add, kérünk, hogy kegyelmed erejéből méltónak bizonyuljanak szent hivatásukhoz, mi pedig imádsággal, figyelmes jelenléttel s az evangéliumra nyitott szívvel segítsük őket küldetésük teljesítésében.

Nikodémiai Szent Natália

Szent Natália 

özvegy.

 310

Hadrián Maximián császár udvari embere volt. Nikomédiában bátran megvallotta hitét, állhatatos maradt kínzásban és börtönben is. Felesége, Natália (l. még alább) hősiesen vállalt minden kockázatot, ápolta férjét és vértanú társait. Ereklyéit Konstantinápolyba vitte. Más hagyomány szerint Hadrián (l.fenn) a keresztények sikeres üldözője volt. Jutalmul görögországba helytartónak nevezték ki, és ekkor tért meg. 303-ban nyerte el a vértanúság pálmáját. Felesége, Natália 310-ig imában, mosolyban .s hitben élt a sír mellett a viszontlátás reményében.

Az üdvösség feltétele, hogy szeressük Istent és felebarátunkat – a pápa Úrangyala imádsága

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszhoz fűzte elmélkedését: Jézus úton van Jeruzsálem felé, ahol tudja, hogy „kereszthalált kell halnia minden ember üdvösségéért”.

A Paradicsom tehát mindenki számára nyitva áll, nincs „zárt létszám”, de ahhoz, hogy beléphessünk az örök életbe, már most a „szűk kapun” kell áthaladnunk, vagyis minden nap meg kell élnünk hitünket: imával, a szentségek vételével, jócselekedeteinkkel kell tanúságot tennünk az evangéliumról. Szeretnünk kell Istent és felebarátainkat, ami nem „kényelmes” – fejtette ki elmélkedésében Ferenc pápa.

Jól használjuk ki a jelent, éljünk felelősségteljesen

A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Lk 13,22-30) arról szól, - kezdte beszédét a pápa - , hogy Jézus tanított városokban és falvakban, amelyeken keresztülment útban Jeruzsálem felé, tudva, hogy ott kereszthalált kell halnia minden ember üdvösségéért. Ebbe a képbe illeszkedik bele a kérdés, amellyel valaki Jézushoz fordul: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Abban az időben vitatott volt ez a téma és erre vonatkozóan különféle módokon értelmezték az Írásokat. Jézus azonban megfordítja a kérdést – amely inkább a mennyiségre összpontosít: „kevesen vannak?”... – és a választ a felelősség szintjére helyezi, arra szólítva fel minket, hogy jól használjuk ki a jelenünket. Ezt mondja ugyanis: „Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak”.

A „szűk kapu” kitartó elkötelezettséget igényel az evangéliumi életre

Ezekkel a szavakkal Jézus megérteti velünk, hogy nem számokról van szó, nincs „numerus clausus”, „zárt létszám” a Paradicsomban! Hanem arról van szó, hogy már mostantól kezdve a helyes átjárón kell keresztülmennünk, amely mindenki számára létezik, de szűk. Ez a probléma. Jézus nem akar áltatni, hamis illúziókba ringatni bennünket, nem mondja, hogy „Igen, legyetek nyugodtak, könnyű üdvözülni, az örök élethez egy szép autósztráda vezet, amelynek a végén egy nagy kapu áll...” Nem. Jézus a valóságot mondja: az átjáró szűk. Milyen értelemben? Abban az értelemben, hogy ahhoz, hogy üdvözüljünk, szeretni kell Istent és a felebarátot és ez nem kényelmes! Azért a „szűk kapu” a helyes út, mert igényes, mert elkötelezettséget, sőt „erőfeszítést” követel, vagyis határozott és kitartó akaratot, hogy az evangélium szerint éljünk. Szent Pál ezt a „hit jó harcának” nevezi Timóteushoz írt első levelében (1Tm 6,12).

Nem számítanak a címek, rangok, csak a hittel megélt élet

És Jézus, hogy még jobban kifejtse magyarázatát, egy példabeszédet mond el. Van egy háziúr, egy családapa, aki az Urat képviseli. Otthona jelképezi az örök életet, az üdvösséget. És itt visszatér az ajtó képe – mutatott rá a pápa. Jézus ezt mondja: „Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: nem tudom, honnan vagytok”. Ezek a személyek akkor majd megpróbálják felismertetni magukat, emlékeztetve a ház urát, hogy együtt ettek és ittak vele és hallgatták nyilvános tanításait. De az Úr megismétli majd, hogy nem ismeri őket és „az igazságtalanság művelőinek”, (gonosztevőknek) nevezi őket. Itt van a probléma! Az Úr nem címeinkért fog majd felismerni bennünket. Hiába mondjuk majd, hogy „Uram, én ehhez és ehhez a társulathoz tartoztam, ez vagy az a prelátus, bíboros, pap a barátom volt”. Nem, a címek nem számítanak – hangsúlyozta Ferenc pápa. Az Úr csak akkor ismer majd fel bennünket, ha  alázattal és hittel éltük  meg életünket, ha hitünket tükrözték cselekedeteink.

Szeretetközösség Jézussal az ima, a szentségek révén

Számunkra, keresztények számára ez azt jelenti: arra kaptunk meghívást, hogy valódi szeretetközösséget hozzunk létre Jézussal, imádkozva, templomba járva, a szentségekhez járulva és táplálkozva Szavával. Ez tart meg bennünket a hitben, táplálja reménységünket és megújítja szeretetünket, karitatív tevékenységünket. És így, Isten kegyelméből van rá lehetőségünk – és ez egyben kötelességünk is –, hogy életünket testvéreink javának szenteljük, küzdve a rossz és az igazságtalanság minden formája ellen.

Mária a „Mennyek Kapuja” segítsen bennünket

Ebben segítsen bennünket Szűz Mária. Ő a szűk kapun haladt át, amely Jézus. Befogadta egész szívével és követte őt élete minden napján, akkor is, amikor nem értette, amikor tőr döfte át lelkét. Ezért hívjuk Máriát a „Mennyek Kapujának”. Ő olyan kapu, amely pontosan Jézus alakját követi: Isten szívének kapuja, igényes, de mindenki számára nyitva áll.

A papnövendékek legyenek mindig hűségesek Krisztushoz

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a római híveket és a zarándokokat, kiemelve az Észak-Amerikai Pápai Kollégium közösségét, közöttük az újonnan érkezett szeminaristákat. Arra buzdította őket, hogy mindig legyenek hűségesek Krisztushoz, az evangéliumhoz és az egyházi Tanítóhivatalhoz. Ezek nélkül a tartóoszlopok nélkül lehetetlen vállalkozás hivatásuk építése.