Az Atya szól gyermekeihez V.

A Mennyei Atya szól gyermekeihez

elmélkedés ötödik rész

Azért jövök, hogy elűzzem azt a túlzott félelmet, amellyel teremtményeim Énirántam viseltetnek és hogy megértessem velük: abban lelem örömömet, hogy gyermekeim, vagyis az egész mostani és eljövendő emberiség megismerjenek és szeressenek Engem. Reménységet jöttem hozni az embereknek és nemzeteknek. Hányan, de hányan már rég elveszítették azt! Ez a reménység majd békében és biztonságban élteti őket, üdvösségükön munkálkodva. Jövök, hogy olyannak ismertessem meg magam, amilyen vagyok. Irántam való szeretetükkel egy időben növekedjék az emberek az iránti bizalma, hogy csak egyetlen gondom van: őrködni minden ember fölött és úgy szeretni őket, mint gyermekeimet”. (Az Atya szól gyermekeihez, 22-23. old) Eugénia Anyának angyalok jelentették be az Atya érkezését és a mennyei ragyogás fő szolgálattevőivel egyszerre lépett be hozzá a világ Ura. Majd eltűnt a mennyei küldöttség, és az Atya letette koronáját, szívére ölelte a földgömböt, és leült jövendő követe mellé, aki látta az Atyát mennyei fénnyel, főangyalok kíséretével. Az Atya bejelentése szerint elrejti végtelen méltóságát, hogy a szegény földlakók a földöntúli dicsőség előtt élve maradhassanak. A bibliai történetek segítségével megpróbálom érzékeltetni, hogy a kiválasztottak Isten kegyelmeinek élvezetében meddig jutottak el az istenlátás terén. Mózes az Ószövetség rendkívüli alakja volt. Isten egyszerű zsidó családból választotta ki. Körülbelül ezerháromszáz évvel Jézus születése előtt olyan időszakban született, amikor a fáraó minden megszülető zsidó fiút meg akart öletni. Isten megmentette: édesanyja nem engedte a Nílusba dobni. A fáraó lánya talált rá kis gyékénykosárkában a folyó sása között. Fiává fogadta és negyven éves koráig iskoláztatta. Akkori szinten tudós volt. Később zsidók segítése miatt menekülnie kellett ki a pusztába. Negyven évig birkákat legeltetett. Egy alkalommal a távolban észrevett egy égő csipkerózsa-bokrot, amely nagy lánggal égett és nem hamvadt el. Tudós esze okot keresett: Miért? Oda ballagott, majd hirtelen emberi hang szólt rá keményen: „Mózes! Ne közelíts ide! Vedd le a sarudat, mert a hely, ahol állasz, szent föld. Azután így folytatta: Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni”.(Kiv 3,4-6) „Az Úr pedig így szólt: Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát. Igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából. és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból”. (6-10) Isten pedig tíz csapással sújtotta a fáraót és országát, mert nem engedelmeskedett neki. A tízedik volt a legfájdalmasabb, az egyiptomi családok minden elsőszülöttét elragadta a halál. Aztán kimenekültek az országból. „Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat,éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak. Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop”. (13,21-22) Amikor már a Sínai hegy alá érkeztek, fel kellett a népnek készülnie az Istennel való találkozásra: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, és így mindenkor higgyen neked”.(19,9) „Te pedig határold körül a hegyet. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia”.(12) 

PORCIUNCULA

PORCIUNCULA 2013.augusztus 2.

Jézus Krisztus, aki azért testesült meg, hogy a bűnös és ostobán bűnös emberiséget megváltsa. Megváltsa, mert az emberiség ősszüleiben elbukott, elszakadt Istentől, majd saját bűneivel egyre messzebbre került tőle, és úgy tűnik, hogy saját erejéből a pokolba tud jutni, de a mennyországba soha. A gazdag zsidó ifjú Jézustól érdeklődött, mit kell tennie, hogy a mennyországba jusson. Az Úr azt válaszolta neki: „Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat. Az megkérdezte: Melyikeket?” (Mt 19,17-18) Jézus néhányat felsorol a tíz parancsból, hozzá véve a felebaráti szeretet parancsát. Az ifjú boldogan mondja: „Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem? Erre Jézus így szólt hozzá: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess engem.”(20-21) Az ifjú minden szava önmagáról szólt. Saját erejéből mit kell tennie. Ez volt a kérdése. Amikor pedig szó nélkül faképnél hagyta Jézust, a bámuló apostolok ezt kérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett és így szólt: Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges”.(25-26) (Ter 18,14; Jób 42,2) Ezt Jézus az ószövetségi Szentírásból veszi, azt idézi. De a legfontosabb kérései közé tartozik, amikor a keresztre feszítés rettentő kínjait szenvedte el: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. (Lk 23,34) a szentmise Jézus keresztáldozatának jelenvalóvá tétele. A tanító részben az Egyház olvastatja mind az Ó-, mind az Újszövetség iratait, mert azok mind Isten üzenete. Jézus maga mondja az ellenséges érzelmű farizeusoknak és írástudóknak: „Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen”. (Jn 5,39-40) Szent Péter pedig, az első pápa így ír: „Súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyekre jól teszitek, ha figyeltek”. (2Pét 1,19) Assisi Szent Ferenc az Angyalos Boldogasszony templomocskában látta Jézust és a Szűzanyát. Azt mondta az Úr: Ferenc, kérj valamit az emberek javára! Ferenc pedig azt kérte: Uram, ha valaki ide betér, a szentgyónásban elnyeri bűnei bocsánatát, a bűnökért járó büntetéseket légy kedves elengedni neki, mert úgyis annyi az emberek nyomora, könnyebbüljenek tartozásai. Jézus tudja ezt, szívesen adta meg a kegyelmet, hogy a szentgyónás után ne csak a bűnöktől szabaduljanak meg a hívek, hanem a büntetésektől is. Ezt a tejes búcsút Jézus akarata szerint formálisan a pápák is engedélyezték, sőt kiterjesztették a világ összes ferences templomára. A búcsú Porciuncula székesegyházban minden nap, a más ferences templomokban pedig minden augusztus elseje delétől másodika éjfélig nyerhető el. Jézus akarja, hogy úgy segítsünk e bűnnel terhelt világon, hogy tudjunk meríteni az irgalmasságból.

Az Élet Igéje – 2013. augusztus

„Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” (Lk 6,32)

Erre a hónapra az Élet Igéjét Lukács evangéliumából választottuk. Ez Jézus egyik mély értelmű kijelentése, melyet a Máté evangéliumban leírt hegyi beszédhez lehetne hasonlítani. Ebben a részben – ahogy tudjuk – Jézus leírja, hogy mit kíván tőlünk Isten országa, s jellemzi azokat is, akik ehhez az országhoz tartoznak: ők arra törekednek, hogy a mennyei Atyát utánozzák.
Ebben a szentírási szakaszban Jézus arra hívja meg tanítványait, hogy a mennyei Atya szeretetével szeressenek. Ha gyermekei akarunk lenni, akkor úgy kell szeretnünk felebarátainkat, ahogyan Ő.

„Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.”

Az egyik vonás, mely leginkább jellemzi az Atyaisten szeretetét: az abszolút ingyenesség. Szeretete egész más, mint a világ szeretete. Amíg ez utóbbi a kölcsönösségre és a szimpátiára épül (azokat szeretjük, akik minket szeretnek vagy szimpatikusak nekünk), addig a mennyei Atya szeretete teljesen érdek nélküli; függetlenül attól, hogy fogják-e viszonozni, teljesen odaajándékozza magát teremtményeinek. Olyan természetű szeretet ez, mely kezdeményez, mely mindent odaad, amije van. Ebből következik, hogy épít és átalakít.
A mennyei Atya nem azért szeret bennünket, mert jók vagyunk, mert olyan szép a lelkünk, hogy kiérdemeljük figyelmét és szeretetét. Éppen ellenkezőleg: szeret minket, s ezáltal létrehozza bennünk a jóságot, a kegyelemből fakadó lelki szépséget, barátaivá, fiaivá tesz minket.

„Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.”

Az Atyaisten szeretetének másik jellemző vonása az egyetemesség. Mindenkit szeret, megkülönböztetés nélkül. Szeretete határtalan, minden mértéket felülmúl.
Egyébként Isten szeretetét nem is nevezhetnénk ingyenesnek és teremtő erejűnek, ha nem éppen azok felé fordulna, akik valamiben hiányt szenvednek, ha nem akarna betölteni minden űrt.
Ezért szereti tehát a mennyei Atya azokat a gyermekeit is, akik hálátlanok, távol vannak tőle, vagy lázadnak ellene, sőt ők azok, akikhez leginkább vonzódik.

„Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.”

Hogyan fogjuk tehát élni az e havi igét?
Úgy, hogy a mennyei Atya igazi gyermekeiként élünk és utánozzuk szeretetének főleg azt a két jellemző vonását, melyről az imént beszéltünk: az ingyenességet és az egyetemességet. Arra fogunk tehát törekedni, hogy elsőként, nagylelkűen, együttérzéssel szeressünk, hogy szeretetünk nyitott legyen mindenki iránt, de főleg azok iránt, akiknek a környezetünkben tartalmatlan, üres az életük. Olyan szeretetre kell törekednünk, mely nem az eredményességet nézi. Azáltal, hogy másokat is részesítünk a Tőle kapott természetes és kegyelmi ajándékokban, azon fáradozunk majd, hogy Isten nagylelkűségének eszközeivé váljunk.
Ha hagyjuk, hogy Jézusnak ez az igéje vezessen minket, akkor új szemmel és új szívvel fogunk tekinteni minden felebarátunkra, akivel kapcsolatba kerülünk, és a hétköznapi élet adta helyzetekre is. S bárhol legyünk (a családban, az iskolában, a munkahelyünkön, a kórházban stb.), arra érzünk majd ösztönzést, hogy a szeretetet, azt az isteni szeretetet terjesszük mindenütt, melyet Jézus hozott a földre. Egyedül ez a szeretet képes arra, hogy megváltoztassa a világot.

Chiara Lubich

 

Az Atya szól gyermekeihez IV.

A Mennyei Atya szól gyermekeihez

negyedik rész

Eugénia „leborulva, arccal a földnek, semmiségemben elmerülve mondtam el a Magnificat-ot. Rögtön utána az Atya azt mondja nekem: üljek le Ővele, hogy leírhassam azt, amit elhatározása szerint az embereknek mondani akar”(Az Atya szól gyermekeihez 21. old.)„Az Őt kísérő egész udvar eltűnt. Csak az Atya maradt velem és mielőtt leült volna, azt mondta nekem: Már megmondtam neked és megint csak mondom: nem ajándékozhatom nektek még egyszer szeretett Fiamat, hogy bizonyítsam az emberek iránti szeretetemet! Most azért jövök közéjük, hogy szeressem őket, és hogy ezt a szeretetet megismerjék, magamra veszem hasonlóságukat, szegénységüket. Nézd, lerakom koronámat és minden dicsőségemet, hogy egy közönséges ember külsejét vegyem fel! Miután felvette az egyszerű ember külsejét, lábaihoz rakva koronáját és dicsfényét, szívéhez szorította a földgömböt, bal kezével tartva azt, majd mellém ült. Érkezéséről, tartásáról, amit méltóztatott felvenni, és szeretetéről csak néhány szót szólhatok. Tudatlanságomban nem találok szavakat annak kifejezésére, amit megértetett velem. „Béke és üdvösség – mondta - e háznak és az egész világnak! Hatalmam, Szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az üdvösség felé forduljon, és az Atyához jöjjön, aki keresi őt, hogy szerethesse és megmenthesse. Földi helytartóm, XI. Piusz értse meg, hogy ezek az üdvösség és az áldás napjai. Ne mulassza el az alkalmat felhívni a gyermekek figyelmét az Atyára, aki azért jön, hogy jót tegyen velük ebben az életben és az örök boldogságot készíti el nekik. Ezt a napot választottam, hogy megkezdjem működésemet az emberek között, mivel ez Fiam, Jézus drágalátos Vérének ünnepe. Ebbe a Vérbe szándékozom most megkezdendő művemet mártani, hogy bő termést hozzon az egész emberiségben”(Az Atya szól gyermekeihez 22.old.)

Évközi 17 hét csütörtök

Évközi 17 hét csütörtök

Kiv 40, 16-21. 34-38; Mt 13, 47-53

„Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz”

Jézus különféle példabeszédekkel igyekezett tanítani apostolait, hogy megértsék a mennyország, pontosan Isten belső titkait. Nem képezte őket világi tudományokra, mert az üdvösség szolgálatának a nagymestereivé kellett lenniük. Megmagyarázta nekik az Ószövetségi Szentírást, hogy értsék, és magyarázni tudják majd másoknak is. Vidéki zsidók voltak valamennyien, eljártak a zsinagógákba a szombati összejövetelekre, de ezeken az olvasást követően nem igen akadt olyan képzett ember, aki megmagyarázta volna Isten nekik szóló üzenetét.Tanította őket arra a többletre, amellyel kiegészítette az ősöknek adott kinyilatkoztatást, hogy olyan mesterek lehessenek, amilyeneknek a jézusi tanítványoknak lenniük kellett: „Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből régit és újat hoz elő”. (52) Aki halat akart fogni, régen is két eszközzel rendelkezett: egyedül horoggal igyekezett lépre csalni egyenként a halakat, többen egyesülve, pedig hálót vetettek a tengerbe, amely vízbe felállított drótkerítéshez hasonlóan körülzárta a víz egy területét, a halak pedig nem tudtak belőle kimenekülni. Ez a mozgatható, erős fonálból font háló a hajó felé szűkült, a bennrekedt halakat, pedig kiszedték. Ott azonnal meg is válogatták: a selejtes, fejletlen példányokat visszadobálták a vízbe, hadd nőjenek. A szép, értékesíthető halak, pedig a kereskedőkhöz kerültek. Jézus ezt a közismert kenyérkereső munkát használta fel kiindulópontnak ahhoz a nagy lelki munkához, amely majd a világ végén válik időszerűvé. Pillanatnyilag él hat és félmilliárd ember a földön. Régebben egyszerre ennyi ember soha nem lakta a földet, de sok tízezer éven át emberek milliói éltek együtt a föld hátán. Ha ezeket egyszerre akarja a jó Isten a feltámadás után ítéletre állítani, bizony nem lesz könnyű igazságos döntéseket hozni, ki való a mennyországba, ki a pokolba. Ott nem lehet tévedés az ítéletben, minden jóért és minden rosszért igazságos bér jár. Jézus szerint az angyalok lesznek segítői. Akik megszentelő kegyelem állapotában lesznek, mennyországba kerülnek, akik viszont ezzel az ajándékkal nem rendelkeznek, elkárhoznak. A parabola satnya halai visszakerülnek a tóba, lesz módjuk pótolni mulasztásukat. A tényleges ítéleten azonban végső állapotot zárnak le, a kegyelem híján nem mennybe valókat pokolba vetik. Ez az ítélet megfellebbezhetetlen és javíthatatlan. Minden ember azért kapott elegendő időt a földön, hogy a megszentelő kegyelmet biztosítsa a maga számára. Ez az élet legfontosabb feladata. Senki nem kifogásolhatja, hogy ő ezt nem tudta. Isten mindenkinek tehetsége szerint adja a lehetőséget legalább egyszer. Lesz sírás és fogcsikorgatás: a sírás a késő bánat, a fogcsikorgatás a tehetetlen düh, irigység, önvád és mások vádolását jelzi. Viszont nem lesz mód sajnálkozni másokon. Az igazságos ítélet érthető és megnyugtató az üdvözültek számára. Jézus mindenkit szeret, mindenkit hív, vár a halál pillanatáig. Mindenkiért szenvedett, meghalt és feltámadt. Többet nem tehet. Amíg lehet próbáljuk mindent megtenni, amit tudunk.

Az Atya szól gyermekeihez III.

A Mennyei Atya szól gyermekeihez

harmadik rész

1932. július 1-én kezdődött el az Atyaisten „Üzenet”-ének első epizódja. A látnok, Eugénia anya így ír erről a csodálatos élményéről: „Elérkezett végül a mennyei Atya ígéretének örökre áldott napja és közel, nagyon közel érzem magam Atyám és minden ember Atyjának eljöveteléhez” (21. old.) Aki nem tudja bérmálásra készülődő tanítványainak érthető módon elmagyarázni, hogy „a bérmálás az a szentség, amelyben a Szentlélek lelkünkbe száll, megvilágosítja értelmünket, megerősíti akaratunkat, hogy a hitünket állhatatosan valljuk, és hitünk szerint éljünk”, az kapkodhatja a fejét rosszul felkészített tanítványaival együtt. A Szentlélek ugyanis előbb is ott volt a testükben és lelkükben is, mert Isten teljes lényegével, mindhárom Személyében mindenütt ott van, tehát itt, a szentség megfogalmazásában „az eljövetele” azt jelenti, hogy most a Szentlélek olyat kezd tenni, amit ott eddig nem tett. A másik két Isteni Személy is ott volt eddig is, ott is maradnak ezután is, de a bérmálásban kapott kegyelmeket Jézus már kiérdemelte halálával és feltámadásával, és ezeket a kegyelmeket Atyjával együtt a Szentlélekre bízta, hogy megfelelő előkészület után adja, meg és majd adja folyamatosan mindhalálig a kiválasztottaknak. Az Atya eljövetelére ugyanez áll, csak nem szentség, Jézus által rendelt kegyelemeszköz közvetíti Eugéniának, hanem az Atya saját maga teljesíti a látogatásra tett ígéretét.„Végül éneket kezdek hallani. Angyalok jönnek, és bejelentik nekem ezt a boldog érkezést! Énekeik annyira szépek voltak, hogy elhatároztam, leírom azokat, mihelyt csak lehetséges”. Az angyalok valóban odajöttek, mert szabadon mozognak ugyan, de csak azon az egy helyen vannak abban az időben. Állandó helyük a mennyország, hiszen Isten udvartartásához tartoznak. Úgy, mint amikor az Isteni Kisded Betlehemben megszületett: „Egyszer csak ott állt előttük (a pásztorok előtt) az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek”… „Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Ezután az angyalok visszatértek a mennybe. „Ez a harmónia (az angyali ének) egy pillanatig megszűnt és megjelent a választottak kísérete, a keruboké és szeráfoké, Teremtő Istenünkkel és Atyánkkal” Izajás írta Kr.e. a VIII. század közepén: „Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fenséges királyi széken ült és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent,szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet”. (Iz 6,1-3) Mit látott Istenből? Amikor Izajás látomását fontolgatjuk, gondoljunk arra a sokféle fényre, ami jelzi jelenlétét ószövetségi szent népe számára. Izajás prófétatársa Habakuk, akit kis prófétaként emlegetnek a tudósok, imádkozik Istenhez, hogy segítse meg veszélyben forgó népét. A káldeusok hatalmas hadserege támadja a zsidókat, mint a forró keleti szél. „Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi időnkben is vidd őket végbe, a mi időnkben is add őket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra! Közeledik az Isten Támán felől, (délről), és Fárán hegyéről a Szent. Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet. Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje. Előtte pestis jár, a nyomában láz halad. Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az időtlen hegyek, összedőlnek az örök halmok: az ő útjai ősidőktől fogva”(Hab 3,2-6)

Évközi 17. hét Szerda

Évközi 17. hét Szerda

Kiv 34,29-35; Mt 4 13,44-46

„Amikor aztán Mózes leszállt a Sínaí hegyről, kezében a bizonyság két kőtáblájával,nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés
miatt”

Mózes az előzőkben elbeszélte, hogy a Sínai hegyen milyen élményben volt része. Isten egyedül őt hívta meg erre a találkozóra, mai vallásos fogalmakkal úgy mondhatni: egy lelkigyakorlatra. Megtörtént a tíz parancsolat kihirdetése, megkötötte az Úr Izrael népével az Ószövetséget. Mózes Áronra bízta a népét, mert Isten a szent hegyre egyedül őt hívta. Mint később a Megváltó, aki a jánosi keresztségben részesülve, elhagyta népét, miután a Jordán partján állva a Szentlélek fölötte lebegett galamb képében, a megnyílt égből pedig az Atya megerősítette Keresztelő János bejelentését a Megváltó földre érkezéséről: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”.(Iz 42,1; Mt 3,17) Felemelő, örök élmény akik Izrael fiai közül éppen azon a napon gyülekeztek oda meghallgatni a Messiásról beszélő utolsó prófétát. Jézus még nem vette át a szót előfutárától, nem állt oda a sok ezer éve rá váró hatalmas tömeg elé. Emberlelke ugyan fogantatása pillanatától látta Atyját és a Szentlelket, hiszen emberi természete – teste és lelke – szorosan össze volt kötve istenségével, mégis szükségesnek látta, hogy negyven napos lelkigyakorlatra vonuljon el a közeli barlangos hegyre. Ezzel példát adott, hogy az istenszolgálatra elhívott papok szolgálatra való felszentelésük előtt – ha nem is negyven napra, de legalább egy hétre vonuljanak magányba. Hagyják, hogy egész valójukat munkába vegye az örök Isten. Az Ószövetség megkötése, az elkötelezett lelkiélet kezdete ezt rejtette el, hogy Jézusban kinyilvánuljon. Mózes lelkigyakorlata tökéletes volt. Jó újra elolvasni, hogy a lent maradt nép akkor hogy gyártott magának bálványt, hogy sértette szíve legmélyéig Istenét. Sok újszövetségi embertársunk ismerhetne önmagára: mi lett belőled is te isten-gyermekségre meghívott ember: Hová jutottál? Mózesnek is azt mondta a haragos Isten, amikor a negyvennapos lelkigyakorlatról visszacsöppent a valóságos embervilágba: „Én nem megyek fel veled (az Ígéret földjére), mert keménynyakú nép vagy, s még el találnálak pusztítani az úton. Keménynyakú nép vagy. Ha csak egy kis ideig is veled járnék, eltörölnélek. Most azonban tedd le díszeidet, hogy megtudjam, mit tegyek veled!”(Kiv 33,4-5)Azonban Isten megengesztelődött. Mózest újabb negyven napra felhívta a hegyre. A sziklából vele vágatott két új kőtáblát, neki kellett rá írni a tízparancsolatot. Felvitte magával ezeket a hegyre. Ott kikönyörögte Isten bocsánatát: „Mózes sietve leborult a földre, meghajtotta magát és így szólt: Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, jöjj velünk! Bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, és fogadj tulajdonoddá minket!”(8-9) Ez a megalázkodás ragyogóvá tette Mózes arcát. Amikor emberek közé ment, eltakarta a fényt, hogy merjenek ránézni vezérük arcára.

A Mennyei Atya szól gyermekeihez II.

A Mennyei Atya szól gyermekeihez

második rész

Mons. Alexandre Caillot őeminenciájának Grenoble püspökének tanúbizonysága

Békesség és minden jó nektek. Az Üzenetből kiáramló számtalan csodálatos kegyelem arra késztetett bennünket, hogy ingyen terjesszük, különösen börtönökben, laktanyákban, kórházakban. Gondoztuk francia, angol, német és spanyol nyelvű kiadását, és előkészületben van az orosz kiadás is. Eugénia Anya szerzetesi életének első idejétől kezdve főnöknőinek figyelmét jámborságával, engedelmességével és alázatosságával vonta magára. A főnökasszonyokat zavarba hozta azoknak a tényeknek a rendkívüli jellege, amelyek noviciátusa alatt történtek, ezért az volt a szándékuk, hogy nem tartják meg a kolostorban. De tétováztak és végül le kellett mondaniuk tervükről a Nővér példás életére való tekintettel. Valamennyi vizsgáló főleg a Nővér egyszerűségét dicsérte. Hasonló körülmények annak a felfedését is lehetővé tették, hogy a Nővér hősi módon volt képes az erények gyakorlására. Amit nagymértékben észrevettem benne, az mindenekelőtt ragyogó, élénk, mélyreható intelligenciája. Minden helyzetben világosan és helyesen lát, lelkiismereti ügyekben is. Utasításai világosak, pontosak, nagyon gyakorlatiasak. Külön-külön ismeri ezernégyszáz leánya mindegyikét, azok képességeit és erényeit és a különféle feladatok kiosztásában sikeresen választja ki közülük a legalkalmasabbat. Pontosan és személyig menően ismeri rendjének szükségleteit és erőforrásait is, valamint minden egyes rendház helyzetét. Amikor nyilvánvalóvá teszem intelligenciáját, ítélőképességét, akaratát, igazgatási képességeit és egyéb jó tulajdonságait, ezt azért teszem, mert ezek szerintem végleg elsöprik a vizsgálat során megfogalmazott valamennyi hipotézist: a feltételezett hallucinációt, illúziót, spiritizmust, delíriumot, hiszen ezek így elégteleneknek és tarthatatlanoknak bizonyultak. Küldetése tárgya, hogy ismertessük meg és tiszteltessük az Atyát, mindenek előtt az Egyháztól kért különleges ünnep alapításával. Tiszteljük Őt, mondjunk neki köszönetet és dicsérjük Őt. Mindezeket szószerinti idézetként írtam, az igazságot, a magas fokú szeretetet akartam feltüntetni: a mű az Atya műve. Aki fellengzős ítélettel, gorombán és értetlenül nyilatkozik erről az ÜZENETRŐL anélkül, hogy alázattal és igen nagy szeretettel áttanulmányozta volna és hitét, szeretetét növelte volna, vigyázzon.

Évközi 17. hét Kedd

Évközi 17. hét Kedd

Kiv 33,7-11;34,5b-9.28;Mt 13,36-43

Jézus egy alkalommal arról beszélt példabeszédében, hogy a szántóvető gazda gondosan felszántotta földjét, amelybe búzát szándékozott vetni. A vetőmagot is kellően előkészítette, átnézte, a gyommagokat kiszedegette belőle, hogy ne kerüljön földbe a búza közé, mert ha kikel a hasznos búzát elnyomja, aztán a magja a következő évi termést silányabbá teszi. Amikor végzett az előkészítéssel, nekilátott a vetésnek, majd munkáját befejezve nyugodtan hazament megpihenni. Tudta, hogy a többi a természet dolga, ahogy azt Isten a teremtéskor elrendezte. Az emberei kint jártak a mezőn, amikor már kikelt a búza. Csodálkozva látták, hogy gazdájuk gondos munkája ellenére ott virítanak a búzában a konkolyok is. Hazamenet elmondták tapasztalatukat, és föltették a kérdést a gazdának: „Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly? Azt felelte nekik: Ellenséges ember cselekedte ezt. A szolgák megkérdezték tőle: Akarod-e, hogy elmenjünk, és kiszedjük belőle? Ő azonban azt felelte: Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba”. (Mt 13,27-30) Mit akart Jézus: szántóvető továbbképzést tartani falusi hallgatóinak? Nem valószínű, bár egy kis biztatás a pontos munkavégzésre mindig elkelhet a komoly tanítás közben is. Inkább arra akart magyarázatot adni, honnan van Isten nagy művében, a teremtésben rossz, sőt egyenesen gonosz tényező? Isten mindent jónak teremtett, mert nem tud rosszat létrehozni. Márpedig van rossz, fizikai rossz és erkölcsi rossz is egyaránt. A rossz a jónak a hiánya. A gyümölcs a fán mindig jónak indul, de ha rothadni kezd, elromlik. Az erkölcsi rossz azt jelenti, hogy Isten akaratához nem jól igazodik a teremtmény cselekedete. A kinyilatkoztatás megadja az ember romlásának okát. Ádám és Éva bűne a paradicsomkertben komoly engedetlenség volt. Isten esküdt ellensége, a sátán csábította el Évát, ő meg férjét, Ádámot, hogy ne engedelmeskedjenek Isten parancsolatának a tiltott fa gyümölcsének élvezetével. Innen származik minden bűn. Ettől kezdve terjedt el az egész világon, hogy nem elég, amit Istentől kaptál, fordulj szembe akaratával, hős leszel, az egész világ minden kincse is a tied lehet. Ha pedig Istentől elorozhatod jogait, a gyámoltalanabb embertáradtól miért nem? Így gondolkodik minden bűnös. Innen érthető, hogy az egész emberiség bajba került: milliárdokat csalnak el embertestvéreiktől azok, akiknek féktelen gazdagodási vágya semmisnek tekinti Isten eredeti és örökké érvényes akaratát: minden ember egyformán tulajdonosa a világ javainak. Akinek több jut tehetsége révén, azért kapott többletet Istentől, hogy ossza meg a nehezebben boldoguló embertársával. Ez a mérce mindörökké. Minden más bűn, és büntet érte Jézus Krisztus a nagy aratáskor, a világ végén esedékes ítélet alkalmával. Kérdés, hogy Isten legrangosabb teremtményeinek, az angyaloknak egy része miért nem maradt meg Isten szeretetének útján? Miért szállt szembe a mindenkit egyformán szerető Istennel? A kérdésekre ezt kell válaszolnunk: ez a mystérium Iniquitatis, vagyis a gonoszság örök titka. És velünk, emberekkel miért gonoszkodik? Ez utóbbi kérdésre könnyű a válasz: mert gyengébbek vagyunk nála értelemben és akaratban, és az ember a legfontosabb teremtmény Jézus miatt.

„Az Atya szól gyermekeihez”

„Az Atya szól gyermekeihez”

A Bevezetésben pater Andrea D’Ascanio o.f.m. capp. a következő gondolatokkal fordul akkori és a későbbi olvasókhoz: A kiáltás, amelyet ma egyre gyakrabban hallunk a világban az, hogy vajon az emberek ráismernek-e Istenre, mint Atyjukra? Ezért kötelességünknek érezzük, hogy nyomdába adjuk ezt az Üzenetet, melyet az Atyaisten adományozott a világnak egyik teremtménye, Eugénia Elisabetta Ravasio által, aki annyira szerette Őt; üzenetet, amelyet az Egyház érvényesnek ismert el. Kívánatosnak láttuk azt a tanúbizonyságot is közölni, amelyet Mons. Alexandre Caillot őeminenciája, Grenoble püspöke szolgált ama szakértő bizottsági munka befejezésekor, amelynek szakértőit Franciaország különböző részeiről hívták össze az általa 1935-ben elindított és tíz évig tartó egyházmegyei per lefolytatására. A bizottság tagjai többek között a következők voltak: Mons. Guerry, teológus, a grenoble-i püspök helyettese; Alberto és Augusto Valencin jezsuita testvérek, akik a filozófia és a teológia területén a legnagyobb tekintélyek közé tartoznak és a hasonló esetek értékelésében szakemberek; két orvosdoktor, egyikük pszichiáter. Szűz Máriára bízzuk ennek az üzenetnek a terjesztését és ővele könyörgünk a Szentlélekhez, hogy legyen az emberek segítségére annak a mély gyengédségnek a megértésében és felismerésében, amelyet az Atya táplál minden ember iránt.

Ki volt Eugénia anya?

Ki volt az a teremtmény, akit az Atya „szeretett lányának, kis csemetéjének nevezett? Úgy véljük, hogy Eugénia Anya a mai idők egyik legnagyobb világossága volt és az is marad: az Egyház megújulásának kis prófétája, amelyben az Atya minden hit középpontjában és csúcsán áll és az Egység minden lelkiség legnagyobb ideálja. Ő a világosság, amelyet az Atya ajándékozott a világnak, a káosznak és a sötétségnek ebben az időszakában, hogy felismerje a követendő utat. San Gervasio d’Adda-ban született (mai neve Capriate San Gervasio), Bergamo tartomány településén 1907. szeptember 4-én földműves családból. Csak az általános iskolát látogatta, majd néhány évig gyárban dolgozott, húsz éves korában belépett az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Kongregációba. Itt bontakozott ki karizmatikus egyénisége, ezért már huszonöt éves korában a Kongregációnak Generális Anyjává választották meg. Eltekintve lelki nagyságától, a szociális téren kifejtett tevékenysége elegendő volna ahhoz, hogy belépjen a történelembe: missziós tevékenységének tizenkét évében több mint hetven központot alapított kórházzal, iskolával, templommal Afrika, Ázsia és Európa legeldugottabb részein. Fölfedezte a lepra első gyógyszerét, amit egy trópusi növény magvaiból állított elő, amelyet a párizsi Pasteur Intézet vizsgált és fejlesztett tovább. Raoul Follereau az ő nyomán és az általa lerakott alapokon elindulva a leprások apostolává vált. Azoptéban (Elefántcsontparton) 1939-41-ben megtervezte és létrehozta a „Leprások városát” a leprás betegek hatalmas gyűjtő központját, amelynek kiterjedése kétszázezer négyzetméter, és amely a mai napig Afrikában és az egész világon élenjáró központ maradt. Ezért a létesítményért Franciaország az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Kongregáció Misszionárius Nővéreinek a szociális jellegű munkákért járó legnagyobb nemzeti kitüntetést adományozta. Eugénia Anya 1935-től 1947-ig volt e Kongregáció Generális Főnökasszonya. Eugénia Anya 1990. augusztus 10-én tért vissza az Atyához. Az Üzenet, „Az Atya szól gyermekeihez” a ránk hagyottak közül az egyetlen kinyilatkoztatás, amelyet az Atyaisten személyesen tett, és amelyet az Egyház tíz évig tartó legszigorúbb vizsgálatok után hitelesnek ismert el. Figyelemre méltó az a tény, hogy az Atya 1932-ben diktálta le Eugénia Anyának az Üzenetet latinul, ami előtte teljesen ismeretlen nyelven. 1981-ben ismertük meg ezt az Üzenetet, és 1982-ben az ötven éves évfordulóra jelent meg olasz nyelven.

Szent Márta

Szent Márta

1Jn 4,7-16;Jn 11,19-27

„Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem”

Jézus kétezer éve emberi testbe öltözött, úgy, ahogy öröktől fogva az Atya elhatározta. Ő, aki öröktől fogva születik az Atyától, aki öröktől fogva élvezi az Atya végtelen szeretetét, örült annak, hogy Atyja rajta keresztül akar örök szeretet-kapcsolatot teremteni Isten és ember között. Amikor a Szentháromság megbeszélte, hogy világot fog teremteni, és annak az ősmintája az ember lesz, a látható világ legmagasabb rendű tagja, úgy tervezte meg, hogy a Fiúisten majd idők folyamán felveszi isteni természete mellé az emberi természetet, és személyi fősége alatt Isten és ember egy különleges egységet létesít. Óriási terv volt ez: egybe fogni a végtelen láthatatlant és a véges, de mérhetetlen láthatót, a végtelen tiszta szellemet, mint az igazság és szeretet teljességét a kettős lényegű (szellem és anyag) igazságot és szeretetet vágyó, de önzéssel és butasággal terhelt embert a lehető legnagyobb tökéletességre emelni az Emberfiában, és minden embert e felé a tökéletesség felé közelíteni. Jézus halála előtt erre is példát adott. Emberi életének igen fontos részlete volt Lázárral és két húgával, Mártával és Máriával való kapcsolata. Szerette őket. Mindhárman a szeretet igaz törvénye szerint viszonozták is ezt. Jézus gyakran megfordult náluk, amikor Jeruzsálemben tartózkodott. Nem jelentette be előre az Úr, hogy, vacsorát és szállást kérünk. Este csak betoppant tizenharmad magával. Ujjongó öröm és boldogság köszöntötte. Ő pedig tanításával, jósága tökéletes árasztásával viszonozta ezt a vendégszeretetet. Gyönyörűen alakult a fentebb vázolt isteni terv. Ahhoz, hogy a terv egészen megvalósuljon, teljesen kiformálódjék a szeretet istenemberi világa, szükség volt a nagy próbatételre. Nagy szenvedés árán kellett ezt Lázáréknak és az apostoloknak megtanulniuk, Jézusnak pedig istenemberi Szíve kettős tökéletességével végigélni.„Uram, íme, akit szeretsz, beteg”. (Jn 11,3) Biztosak voltak a nővérek, hogy Jézus sietve jön. Minden beteget meggyógyított és most a barátja beteg. Ennek ellenére elbújt üldözői elől a Jordán partján. Tanítványainak magyarázta akkor: „Ez a betegség nem válik halálra, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia”. (4) Az apostolok nyilván ugyanúgy nem értik Jézus magyarázatát, mint Lázárék távolmaradását. János megjegyzi: „Jézus szerette Mártát, a nővérét és Lázárt”. (5) Két napos szörnyű gyötrődés itt is, ott is. Itt Jézus életét féltik (8), ott Lázár meghal. Óriási kegyelem dolgozik a két nővérben, mert a csalódás óriási. Jézus példálózik:a nappali és az éjszakai közlekedésen keresztül próbálja érzékeltetni, hogy amint éjjel több figyelem és gondviselés szükséges a biztonsághoz, e két nap lelki szenvedésének elfogadásához is több kegyelemre volt szükség. De most jön az érdemszerző szenvedések nagy-nagy jutalma. Jézus tanítványaival megáll a falun kívül, ahol a barlangokban pihennek a holtak. Fut a hír Mártához: Jön Jézus. Máriának is szól, de benne nagyobb a keserűség, mint a hit, otthon marad. Márta keserűsége is kifakad, de benne csodálatos a hit, amely Jézus biztatásából árad: most nem a világ végi feltámadásról van szó, hanem arról, hogy megértsd: Isten negyednaposan feltámasztja testvéredet! Ilyen nem volt még a világon. Isten a hiteteket és a szereteteteket így akarja a világtörténelem nagy példájául állítani.

Évközi 17 vasárnap

Évközi 17 vasárnap

Ter 18, 20-32; Kol 2, 12-14; Lk 11, 1-13

„Szodoma és Gomorra bűne már égbe kiált, és igen súlyossá lett. Lemegyek hát és megnézem”

Istennek a tudása végtelen nagy. Nemcsak az időszerű ismereteket tudja, nemcsak ismeri a világtörténelem minden mozzanatát, hanem a szó legszorosabb értelmében mindent. Semmi szüksége sincs arra, hogy a szodomai és gomorrai embereknek az erkölcsi magatartását abból ismerje meg, hogy milyen híreket kap róluk. Miért írja a Szentírás, hogy „Lemegyek hát és megnézem, hogy valóban úgy viselkedtek-e, ahogyan hozzám szállt az ellenük szóló panasz szava, vagy sem; tudni akarom”(Ter 18, 20-21) Elküldte a kíséretében lévő két férfit, az emberi testben megjelent két angyalt, hogy személyesen győződjenek meg a két nagyváros lakóinak bűnös vagy bűntelen voltáról. Az Úr ezzel azt üzeni nekünk, akik a történteket négyezer év távlatából mérlegeljük, hogy Istennek nem önmagát kell megnyugtatnia, hogy a döntése kellő módon megalapozott, hanem az angyalokat az égben, és majd a földön élő későbbi generációkat, akik okosabbnak és lelkiismeretesebbnek akarnak látszani, mint a végtelen tudású Isten. Az angyalok az égben élnek. Látják Istent, úgy, ahogy van, tehát őbenne látják a világot és annak történéseit. Az angyaloknak értelme és akarata, mint szellemi képesség sokkal nagyobb, mint az embereké, de végtelenül kisebbek, mint Istené. Az angyalok minket, embereket testvéreiknek tartanak, hiszen mi is a mennyország örökösei vagyunk. Jól emlékeznek arra, hogy teremtésük után a kötelező próbatételük az volt, hogy elvállalják-e majd idők múltával Istenüknek a Második Isteni Személyt, aki a teremtmények közül az emberek természetét magára ölti, és attól kezdve Isten is meg ember is lesz, és emberségében is imádni kell isteni Személye miatt. Akik belátták eme próba józan igazságát, elvállalták és azonnal a mennyországa léphettek, akik megtagadták, azok pedig elvesztették angyali állapotukat, és rossz angyalokként, ördögökként élnek örök kárhozatban. Az angyalok tudják, hogy az emberek is próbáknak vannak alávetve. Akik megtartják Isten parancsait, üdvözülnek, akik megsértik, és azt nem teszik jóvá, azok életükben a kárhozott angyalokhoz kerülnek, haláluk után, pedig a pokolba kerülnek ők is, mint a bukott angyalok. Isten a két angyalt Szodomába és Gomorrába küldi, hogy személyesen győződjenek meg arról, mennyire romlottak vagy még megmenthetők-e az ott élő emberek. Ezért át kell élniük azt a szégyenteljes eseményt, hogy a férfiak azonnal rájuk csapnak, és követelik Ábrahám unkaöccsétől, Lóttól, hogy adja ki vendégeit az ott élő összes férfinak közprédául fajtalanságra. Amikor kivonszolják őket, az angyalok megértik, ezek az emberek velejükig romlottak, erkölcsileg vakok. A mennyei angyalok a gyalázattól csak fizikai vaksággal megverve menekülnek meg. Isten az angyalok meggyőzése után Szodomát és Gomorrát földrengéssel, lakosait, pedig kénköves esővel pusztította el. Az emberek hogy állnak Isten döntése mellé? Egyetlen okos döntés létezik: Istennek mindig igaza van. Az evangéliumban Jézus arra int bennünket, hogy amíg elvileg elítéljük az Isten parancsainak megsértőit, kérjük Istent, hogy még életükben adjon kegyelmet nekik a megtérésre, de ha visszautasítják, menthetetlenek.

Évközi 16. hét Szombat

Évközi 16. hét Szombat

Kiv 24,3-8; Mt 13,24-30

Szövetségkötés.

A választottak a hegyhez mentek, Mózes, pedig egyedül fel Istenhez. Majd lejött, és elmondta Isten üzenetét, amit a nép elfogadott. Ezután „Mózes leírta az úr minden beszédét.”(4) Kora reggel oltárt épített, tizenkét emlékoszlopot állított, majd fiatalokkal fiatal bikákat áldozott fel. Vette az állatok vérét, felét vödörbe töltötte, felét meg az oltárra öntötte. Felolvasta a szövetség könyvét a nép hallatára. Az felelt rá: „megtesszük mindazt, amit az Úr mondott, és engedelmesek leszünk.”(7) Mózes meghintette a vérrel a népet is. A szépen kimosott ruhákon az elszakadásig vöröslött e vér foltja: halálosan komoly szerződés. Ez a szerződés ezerkétszázötven évig maradt érvényben. Akkor volt vége, amikor Jézus Krisztus, a megígért megváltó újat kötött az utolsó vacsorán: „Ez az újszövetség kelyhe, az én véremben”(Lk 22,20) Ezt tartjuk mi, a régi megszűnt. Annak rituális rendelkezései, mint az áldozatok, szombat megünneplése, elenyésztek. Jézus Ura mindennek. És üdvösséget csak az Ő Vére adhat.