„Az Atya szól gyermekeihez”
A Bevezetésben pater Andrea D’Ascanio o.f.m. capp. a következő gondolatokkal fordul akkori és a későbbi olvasókhoz: A kiáltás, amelyet ma egyre gyakrabban hallunk a világban az, hogy vajon az emberek ráismernek-e Istenre, mint Atyjukra? Ezért kötelességünknek érezzük, hogy nyomdába adjuk ezt az Üzenetet, melyet az Atyaisten adományozott a világnak egyik teremtménye, Eugénia Elisabetta Ravasio által, aki annyira szerette Őt; üzenetet, amelyet az Egyház érvényesnek ismert el. Kívánatosnak láttuk azt a tanúbizonyságot is közölni, amelyet Mons. Alexandre Caillot őeminenciája, Grenoble püspöke szolgált ama szakértő bizottsági munka befejezésekor, amelynek szakértőit Franciaország különböző részeiről hívták össze az általa 1935-ben elindított és tíz évig tartó egyházmegyei per lefolytatására. A bizottság tagjai többek között a következők voltak: Mons. Guerry, teológus, a grenoble-i püspök helyettese; Alberto és Augusto Valencin jezsuita testvérek, akik a filozófia és a teológia területén a legnagyobb tekintélyek közé tartoznak és a hasonló esetek értékelésében szakemberek; két orvosdoktor, egyikük pszichiáter. Szűz Máriára bízzuk ennek az üzenetnek a terjesztését és ővele könyörgünk a Szentlélekhez, hogy legyen az emberek segítségére annak a mély gyengédségnek a megértésében és felismerésében, amelyet az Atya táplál minden ember iránt.
Ki volt Eugénia anya?
Ki volt az a teremtmény, akit az Atya „szeretett lányának, kis csemetéjének nevezett? Úgy véljük, hogy Eugénia Anya a mai idők egyik legnagyobb világossága volt és az is marad: az Egyház megújulásának kis prófétája, amelyben az Atya minden hit középpontjában és csúcsán áll és az Egység minden lelkiség legnagyobb ideálja. Ő a világosság, amelyet az Atya ajándékozott a világnak, a káosznak és a sötétségnek ebben az időszakában, hogy felismerje a követendő utat. San Gervasio d’Adda-ban született (mai neve Capriate San Gervasio), Bergamo tartomány településén 1907. szeptember 4-én földműves családból. Csak az általános iskolát látogatta, majd néhány évig gyárban dolgozott, húsz éves korában belépett az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Kongregációba. Itt bontakozott ki karizmatikus egyénisége, ezért már huszonöt éves korában a Kongregációnak Generális Anyjává választották meg. Eltekintve lelki nagyságától, a szociális téren kifejtett tevékenysége elegendő volna ahhoz, hogy belépjen a történelembe: missziós tevékenységének tizenkét évében több mint hetven központot alapított kórházzal, iskolával, templommal Afrika, Ázsia és Európa legeldugottabb részein. Fölfedezte a lepra első gyógyszerét, amit egy trópusi növény magvaiból állított elő, amelyet a párizsi Pasteur Intézet vizsgált és fejlesztett tovább. Raoul Follereau az ő nyomán és az általa lerakott alapokon elindulva a leprások apostolává vált. Azoptéban (Elefántcsontparton) 1939-41-ben megtervezte és létrehozta a „Leprások városát” a leprás betegek hatalmas gyűjtő központját, amelynek kiterjedése kétszázezer négyzetméter, és amely a mai napig Afrikában és az egész világon élenjáró központ maradt. Ezért a létesítményért Franciaország az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Kongregáció Misszionárius Nővéreinek a szociális jellegű munkákért járó legnagyobb nemzeti kitüntetést adományozta. Eugénia Anya 1935-től 1947-ig volt e Kongregáció Generális Főnökasszonya. Eugénia Anya 1990. augusztus 10-én tért vissza az Atyához. Az Üzenet, „Az Atya szól gyermekeihez” a ránk hagyottak közül az egyetlen kinyilatkoztatás, amelyet az Atyaisten személyesen tett, és amelyet az Egyház tíz évig tartó legszigorúbb vizsgálatok után hitelesnek ismert el. Figyelemre méltó az a tény, hogy az Atya 1932-ben diktálta le Eugénia Anyának az Üzenetet latinul, ami előtte teljesen ismeretlen nyelven. 1981-ben ismertük meg ezt az Üzenetet, és 1982-ben az ötven éves évfordulóra jelent meg olasz nyelven.
A Bevezetésben pater Andrea D’Ascanio o.f.m. capp. a következő gondolatokkal fordul akkori és a későbbi olvasókhoz: A kiáltás, amelyet ma egyre gyakrabban hallunk a világban az, hogy vajon az emberek ráismernek-e Istenre, mint Atyjukra? Ezért kötelességünknek érezzük, hogy nyomdába adjuk ezt az Üzenetet, melyet az Atyaisten adományozott a világnak egyik teremtménye, Eugénia Elisabetta Ravasio által, aki annyira szerette Őt; üzenetet, amelyet az Egyház érvényesnek ismert el. Kívánatosnak láttuk azt a tanúbizonyságot is közölni, amelyet Mons. Alexandre Caillot őeminenciája, Grenoble püspöke szolgált ama szakértő bizottsági munka befejezésekor, amelynek szakértőit Franciaország különböző részeiről hívták össze az általa 1935-ben elindított és tíz évig tartó egyházmegyei per lefolytatására. A bizottság tagjai többek között a következők voltak: Mons. Guerry, teológus, a grenoble-i püspök helyettese; Alberto és Augusto Valencin jezsuita testvérek, akik a filozófia és a teológia területén a legnagyobb tekintélyek közé tartoznak és a hasonló esetek értékelésében szakemberek; két orvosdoktor, egyikük pszichiáter. Szűz Máriára bízzuk ennek az üzenetnek a terjesztését és ővele könyörgünk a Szentlélekhez, hogy legyen az emberek segítségére annak a mély gyengédségnek a megértésében és felismerésében, amelyet az Atya táplál minden ember iránt.
Ki volt Eugénia anya?
Ki volt az a teremtmény, akit az Atya „szeretett lányának, kis csemetéjének nevezett? Úgy véljük, hogy Eugénia Anya a mai idők egyik legnagyobb világossága volt és az is marad: az Egyház megújulásának kis prófétája, amelyben az Atya minden hit középpontjában és csúcsán áll és az Egység minden lelkiség legnagyobb ideálja. Ő a világosság, amelyet az Atya ajándékozott a világnak, a káosznak és a sötétségnek ebben az időszakában, hogy felismerje a követendő utat. San Gervasio d’Adda-ban született (mai neve Capriate San Gervasio), Bergamo tartomány településén 1907. szeptember 4-én földműves családból. Csak az általános iskolát látogatta, majd néhány évig gyárban dolgozott, húsz éves korában belépett az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Kongregációba. Itt bontakozott ki karizmatikus egyénisége, ezért már huszonöt éves korában a Kongregációnak Generális Anyjává választották meg. Eltekintve lelki nagyságától, a szociális téren kifejtett tevékenysége elegendő volna ahhoz, hogy belépjen a történelembe: missziós tevékenységének tizenkét évében több mint hetven központot alapított kórházzal, iskolával, templommal Afrika, Ázsia és Európa legeldugottabb részein. Fölfedezte a lepra első gyógyszerét, amit egy trópusi növény magvaiból állított elő, amelyet a párizsi Pasteur Intézet vizsgált és fejlesztett tovább. Raoul Follereau az ő nyomán és az általa lerakott alapokon elindulva a leprások apostolává vált. Azoptéban (Elefántcsontparton) 1939-41-ben megtervezte és létrehozta a „Leprások városát” a leprás betegek hatalmas gyűjtő központját, amelynek kiterjedése kétszázezer négyzetméter, és amely a mai napig Afrikában és az egész világon élenjáró központ maradt. Ezért a létesítményért Franciaország az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Kongregáció Misszionárius Nővéreinek a szociális jellegű munkákért járó legnagyobb nemzeti kitüntetést adományozta. Eugénia Anya 1935-től 1947-ig volt e Kongregáció Generális Főnökasszonya. Eugénia Anya 1990. augusztus 10-én tért vissza az Atyához. Az Üzenet, „Az Atya szól gyermekeihez” a ránk hagyottak közül az egyetlen kinyilatkoztatás, amelyet az Atyaisten személyesen tett, és amelyet az Egyház tíz évig tartó legszigorúbb vizsgálatok után hitelesnek ismert el. Figyelemre méltó az a tény, hogy az Atya 1932-ben diktálta le Eugénia Anyának az Üzenetet latinul, ami előtte teljesen ismeretlen nyelven. 1981-ben ismertük meg ezt az Üzenetet, és 1982-ben az ötven éves évfordulóra jelent meg olasz nyelven.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése