Faenzai Boldog Novellonusz

BOLDOG NOVELLONUSZ

 III. r . 

(1224-1280)

A bűnbánó szentek között foglal helyet. Romagna* tartomány Faenza* városában született. Buzgó szülei jó kereszténynek nevelték. Cipészmester lett, azonban kicsapongó életével ismerőseinek botrányt, szüleinek sok szomorúságot okozott. Fiatalon megnősült, életmódja azonban ezzel nem változott meg. Édesanyja sokat könyörgött érte; imái és könnyei nem voltak hiábavalók.24 éves korában súlyos betegség érte. Ekkor végre Isten kegyelme által belátta bűneinek súlyosságát s a halál közelsége megnyitotta szemét. Megfogadta, hogyha felgyógyul, egész életén át bűnbánó életet folytat s elzarándokol Rómába az apostolok, valamint Compostellá*-ba, Szent Jakab sírjához. Isten elfogadta felajánlását. Egyik napról a másikra csodás módon visszanyerte egészségét. Ígéretéhez hűen első tette volt, hogy belépett Szent Ferenc III. rendjébe. A szentről eddig is hallott, de ettől kezdve követni is akarta. A szorgalmas munka és imádság mellett felkarolta a szegényeket. Keresetéből csak annyit tartott meg, amennyi családjának megélhetéséhez szükséges volt, a többit a szegények, betegek javára fordította. Felesége kezdetben helytelenítette bőkezűségét, de amikor látta férje munkájának bőséges jutalmát, ő is részt vett a jótékonykodásban. Felesége halála után még jobban segítette a szegényeket s élte vezeklő életét. Sőt másokat is fellelkesített példájával. Faenza kézműveseit vezeklőegyesületbe tömörítette, s a zarándoklatokra tett fogadalmát is teljesítette. Többször is elzarándokolt gyalog, mezítláb Rómába, Compostellába. Karitatív tevékenységét egészen haláláig folytatta, s Isten a csodatevés karizmájával is kitűntette. Egyes adatok szerint 56, a breviárium szerint 80 éves korában hunyt el 1280. júl. 27-én. Faenza a város patrónusaként tisztelte halála óta. Tiszteletét VII. Piusz pápa hagyta jóvá 1817- ben.

„Légy készen mindenkor és úgy élj, hogy a halál soha készületlenül ne találjon. Mikor eljön az utolsó óra, egészen másképp látod majd elmúlt életedet, és igen megbánod, hogy olyan rest és tunya voltál.” (Kempis: Krisztus követése I. 23.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Novellonuszt édesanyja könnyes imádsága által a bűnös életből megtérésre és szent életre vezetted, minket is alakíts át a régi emberből új emberré. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

A Mennyei Atya Litánia 29.

Atyánk, Te a fiatalok irányítója, irgalmazz nekünk!
Boldog az a gyermek, aki édesanya és édesapa mellett nő fel. Ők bizonyosan gyermekük javát, boldogságát akarják szolgálni abban a családi körben, amelyik Isten benső, szentháromságos életének mintájára jött létre. A szülők egymás kizárólagos boldogítására kötelezték magukat, ez volt a házasságkötésük lényege, és ebből a szeretetből fakadt gyermekeik élete. Mivel kezdettől tudták, hogy gyermekeikkel Istennek komoly célja van, örültek annak, hogy ők ezt a célt szolgálhatják, és hálásak azért, hogy az ő életük így közvetlenül folytatódik utódaikban. Figyelik, hogy Isten az örökölt testhez milyen értelmi és akarati képességeket teremtett a cél szolgálatára. Mindez sejteti az új kis egyéniségek hivatását. Erre kell őket felkészíteni a nevelés minden lehetőségével. Isten megérteti a szülőkkel, hogy a gyermek az övék, de nem tulajdonuk, hanem egyéniség. Nem kis felnőtt, akit magára kell hagyni, fejlődjék, ahogy akar, hanem alkalmassá kell tenni őt a saját jövendő célja elérésére. Ehhez emberi érzék, szerzett nevelő tudás és sok-sok természetfeletti ajándék,kegyelem szükséges. Ezt buzgó imával folyton kérni kell. Szűz Mária rengeteg kegyelmet kapott Istentől, kegyelemmel teljes volt már az angyali üdvözlet idején. Mégis mindig új kegyelmekre volt szüksége Isten megtestesült Fiának neveléséhez is: a tizenkét esztendős Jézus három napig eltűnt körükből. Szelíd szemrehányására ezt a feleletet kapta: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem? De ők nem értették meg, amit nekik mondott”. (Lk 2,49-50) Sok szülő nehezen érti meg, hogy amikor gyermekükben megkezdődik a felnőtté válás ideje, akkor életünk Ura a maga útjára lépteti,és egyre több imára és megértésre lesz szüksége gyermeküknek. Viszont a gyermeknek a pubertás idején, „a forr a must” állapotában is követni kell a kis Jézus példáját: „Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt”. (Lk 2,51-52) Atyánk, irgalmasan vezesd édes szülők gondjával és imájával a magyar gyerekeket!

Sirák Fiának Könyve 72.

„Asztalfőre tettek?

 
Ne bízd el magadat! Légy közöttük olyan, mint egy a sok közül. Viseld gondjukat, azután leülhetsz. Ha már megtetted a kötelességedet, akkor foglalj helyet. Így örülhetsz velük, és a lelkületed miatt tied a koszorú. Idősebb korodhoz illően szólalj fel, ne kérkedj tudásoddal, ne zavard a zenét. Amíg énekelnek, ugyan ki társalog, és tudását rosszkor ki fitogtatja?” (Sir 32,1-4) Ezekből a jó tanácsokból arra lehet következtetnünk, hogy a Bölcs régebbi tanítványait sorra veszi egy összeszokott társaság újabb vacsoráján. Helyesnek találja ezt az új szerepkört is kiértékelni akár ott, egy pár perces szünetben, akár a vacsora után hazafelé ballagva. „Mint valami rubin az arany ékszeren, olyan a szép nóta borozgatás közben. Mint a smaragd pecsétkő aranyfoglalatban, olyan a dalolás a pompás bor mellett. Ifjú, csak akkor szólj, hogyha kénytelen vagy, ha már kétszer-háromszor is felszólítottak. Foglald össze jól és röviden beszélj, azok egyike légy, akik tudnak s hallgatnak. Előkelők között ne emelkedj szóra, és ha más szónokol, akkor te ne fecsegj. A dörgést megelőzi a villámlás fénye, a szerény ember útját rokonszenv készíti elő” (Aki először vezeti a baráti kör mulatságát, figyeljen arra, hogy okosan vessen véget – mondjuk egy elmés csattanóval - a jókedvnek. Arra ügyeljen, ha még folytatni szeretnék a mulatozást, ezt tekintélyi alapon ne akadályozza meg.) „Ha az idő lejár, ne maradj ott tovább, menj szépen haza, és ne lődörögj ott. Otthon szórakozz még és tégy kedved szerint, de gőgös szót ejtve ne keveredj bűnbe. Mindezért magasztald az Istent, aki javaival ily bőven felüdít” (5-13) Régebben már magyaráztam, hogy a Bibliában az istenfélelem nem azt jelenti, hogy az igaz ember retteg az Istentől, hanem vigyáz arra, hogy mindenben figyeljen, meg ne bántsa, inkább adja meg a gyermekded szeretet jeleit. Az ószövetségi bölcs is erre irányítja újra tanítványai igyekezetét. „Aki féli az Urat, azt eligazítja, szívesen fogadja, aki hozzá fordul. A törvény kutatóját betölti a törvény, de a képmutató belegabalyodik. Megigazul mind, aki az Urat féli, akárcsak a fény, ragyognak jótettei. A bűnös nem tűri a rendreutasítást, annyi kibúvót lel, amennyi csak kell. Az okos ember nem veti meg a jó tanácsot, a dölyfös hitetlen nem tud a törvényről. Meggondolatlanul ne tégy soha semmit, akkor nem kell soha megbánnod tetteit. Göröngyös úton ne igen járj, ne botladozz a köves talajon. Egyenes úton se bízd el magad. Szedd össze magad a gyermekeid előtt. Akármit teszel, jól vigyázz magadra, mert ha így teszel, megtartod a parancsokat. Aki hisz a törvényben, megtartja parancsait, aki bízik az Úrban, az nem vall szégyent. Aki féli az Urat, nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle. Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban. Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik. Készülj beszédedre, szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ. Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely. A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára” (Sir 32,14-24; 33,1-6) A sátán túltáplálta magát a földön élők aposztáziájával. Nyerít is vidáman. XII.Pius pápa (1939-1958) kénytelen volt kijelenteni: Európa a második keresztény évezredben „Krisztus titokzatos Teste volt, a 2.világháború után missziós terület lett” Imádkoznunk kell, hogy Európa újra visszakapja az eltékozolt Krisztus Titokzatos Teste minősítést. Hazánknak és Lengyelországnak ebben is össze kell fogniuk.

Nagyboldogasszony

Nagyboldogasszony

Feltűnt a nagy jel az égen.

Az első emberpár vétke után a sátán győztesnek érezte magát az emberiség felett, kicsit talán az Isten felett is. Isten megígérte, hogy Megváltót küld a földre, aki asszonytól születik. Ez a történelem egére tűzött csillag világította be a várakozás hosszú éjszakáját a megváltó eljöveteléig. Amikor a Megváltó megszületett, Betlehemben óriási fény ragyogott a pásztoroknak a pusztában. Fényes angyalok szóltak, énekelték az Isten dicsőséget, a jóakaratú embereknek békességet. Néhány zsidó meglátta, hitt és örült: pásztorok, Simeon, Anna. „Megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet”(Lk 2,16) Megtalálták a Bölcsek is. „Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki” (Mt 2,11) Az ördög megpróbálta kioltani ezt a fényt: a Golgota felett éjszakai sötét volt déltől három óráig. Rövid időre kihunyt az istenemberi lét, s az édesanya hite még nem ragyogta be a tanítványok és jó barátok lelkét. A feltámadt majd mennybement Világosság nyoma ott ragyogott egy fényes felhőn, amely eltakarta Őt. Ettől kezdve az apostolok hite újra ragyogott, vitték is világgá. A sátán újra megpróbálta ezt a fényt kioltani: üldözések a zsidók közt, majd a római birodalomban. Ekkor János apostol látja felragyogni az égen a nagy jelet, a tizenkét csillag koronázta Asszonyt. János tanúja lehetett Mária mennybevitelének, hiszen ő volt Jézus akaratából a Szűzanya gondviselője. Látta egykor mennybe menni a Mestert, aztán felvétetni az Édesanyját. Találkozott a Mesterrel mennyei látomásokban, mint győztes vezérrel, számon kérővel. De a szenvedők világából felfelé nézve szemlélheti az üldözöttek világának feltűnt nagy jelet: a Megváltót a történelemnek megszülő Asszonyt, aki elé pimaszul odaáll a sátán, elnyelni a gyermeket: a megtestesült Ige és Édesanyja azonban legyőzhetetlenek. A XX-XXI század nagy jelnek tartja az EU zászlaját, a kékben aranyló tizenkét csillagot. Isten nem ezt adta jelül, hanem az Asszonyt, akit csak ékesítenek e csillagok. Testvér? Becsaptak- e a csillagok, vagy látod Őt? Meddig jutottál el?

JÚDEAI SZENT MIKEÁS

Szent Mikéás próféta

Mikeás a Szentírásban a hatodik a „kis” próféták sorában, Júda törzséből, Moreset-Gátból származott. Prófétai működését Joatam király idejében kezdte Júdeában, Krisztus születése előtt 700 évvel. Ákház és Ezekiás próféta idejéig működött. Ő volt az, aki az Üdvözítő betlehemi születését megjövendölte, Izaiás próféta kortársa volt, ostorozta Szamária és Jeruzsálem bűneit. Békében hunyt el.

A Mennyei Atya Litánia 27.

Atyánk, Te az idősek támasza, irgalmazz nekünk!

 
A legtöbb ember szép, hosszú és boldog életet remél. Az ószövetségi bölcs jól ismeri a két tényleges lehetőséget az öregek sorsában: „Ó, halál! De keserű rád gondolni annak, aki békében élvezi javait, a gondtalan embernek, akinek útjai szerencsések mindenben, aki még jóízűen tud enni! Ó, halál! De kedves a végzésed a nyomorgó embernek, az ereje fogytán levőnek, annak, aki elaggott, és akinek minden csak terhére van, aki bizalmatlan és reményvesztett”.(Sir 41,1-4) A szülők tiszteletét Isten negyedik parancsa fogalmazza meg, és ehhez hosszú életet ígér: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked!” (Kiv 20,12) Ez a tisztelet más öregeknek is megjár. „Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!” (Zsolt 71,9) „Ősz fő előtt kelj fel, s tiszteld az öreg ember személyét: félj az Úrtól, a te Istenedtől: én vagyok az Úr!” (Lev 19,32) „Az öregeket ne korhold, hanem intsd, mint atyádat!” (1Tim 5,1) Isten kitüntette az időseket, hogy fontos eseményeknél emeljék a fényt: „Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává”. (2Sám 5,3) „Hagyjátok, hogy a zsidók helytartója és véneik Istennek azt a templomát elkészítsék, és Istennek azt a házát a maga helyén felépítsék”. (Ezd 6,7) Látomásban az Atya maga is öregként jelenik meg: „Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú”. (Dán 7,9) Örökkön élő, szeresd öregjeinket! 

Sirák Fiának Könyve 71.

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Ter 1,1) 

Kisdiák koromban a modern tudósok így vélekedtek: Nem kellett teremteni, a világmindenség tele volt porral, ez a rengeteg por összetömörült, eközben melegedett, izzani kezdett, és kialakult a sok csillag. (Kant-Laplace keletkezési elmélet. Az én kis fejemben csak ennyi volt a válasz: Igen? És honnan lett az a töméntelen por? Mi szorította izzóvá, hogy a sok nap, az egyes naprendszerek központjai még most is iszonyú hőfokon izzanak? Aztán jöttek okoskodások: ezek majd lassan kihűlnek, és elpusztul az élet a mi földünkön is. Fél évszázada tanítják az új, képzett tudósok: évmilliók alatt alakult ki az anyagvilág. Manapság: ez az idő évmilliárdok voltak. Jobb lenne, ha a dajkamesék helyett az egyetlen normális lehetőséget fogadnák el: Ezt a fölmérhetetlen csillagvilágot egy végtelen nagy értelemnek kellett kigondolnia, az addigi semmi helyére szétszórnia, az iszonyú sebességű csillag-rendszereket összeállítania. Ha a tudomány ma sem tudja megmondani, hány naprendszer van egy-egy tejútrendszerben, hány tejútrendszer van, és ezek mind iszonyú sebességgel keringenek a napjuk körül: akkor sokkal okosabb elfogadni az Egyház tanítását: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet, vagyis a csillagvilágot. Ráadásul elképesztő adatokat mérnek a mi kis naprendszerünkben: a Nap óránkénti sebessége 80 ezer km/óra, a földünk napkörüli pályasebessége 30 km/perc, és akkor kaptunk a normális tovább-gondolkodásra irányt. Az Ószövetség szól arról, hogy Ábrahám hitt Istennek, hogy neki és feleségének a 65. évükig nem született gyerekük, de Isten biztosítja őket, hogy fog születni egy fiúk (Izsák), neki kettő (Ézsau és Jákob), Jákobnak 12, belőlük 12 törzs származik. Ők megkapják a Kánaánnak hívott területet a Földközi tenger mellett, hogy az legyen hazájuk 800 év múlva. Ábrahám hívő ember volt már, amikor eddig eljutott az isteni ígéret, de valami biztosítékot kért. Az Úr ezzel válaszolt: „Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Majd hozzáfűzte: ilyen lesz a nemzetséged. Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra” (Ter 15,5-6) Ábrahámnak ez is nagyon fontos volt, de az igazán nagy ígéret így szólt: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (12,3b) Ábrahám leszármazottai közül 2000 éve megszületett a Világ Megváltója, Jézus Krisztus. Ez így érthető: Isten ígért Ábrahámnak nagy népet. Beteljesült. Az ő nemzetségéből megszületett „a föld minden népét érintő nagy áldás: A Megváltó, a megváltás minden bűntől és büntetéstől, a mennyek kapuinak újra nyitása minden nép számára. Most Sirák fia a földi áldásról, a gazdagságról beszél: A gazdag nem alszik, ezért soványodik. A sok gond elűzi az álmát. Elűzi az álmát a megélhetés gondja, mint súlyos betegség, nem hagyja aludni. A gazdag fárad a vagyon gyűjtésével, amikor meg pihen, akkor mulatozik. A szegény küszködik, mert nincsen vagyona, amikor meg pihen, akkor szűkölködik. Az arany bolondja nem marad bűntelen, s aki pénz után fut, azt becsapják vele. Az aranynak sokan estek áldozatul, nem tudták elkerülni a vesztük. Mert csapda azoknak, akik hódolnak neki, és minden balga megfogatja magát. Boldog az a gazdag, aki bűntelen marad, aki nem lohol folyton a pénz után. Hol lelhető ilyen, hadd dicsérjük meg, mert hisz, csodadolgot vitt végbe népe közt? Aki sértetlen maradt, ha megkísértették, annak ez szolgáljon nagy dicsőségére. Ki nem vétkezett, bár vétkezhetett volna, s ki tehetett másnak rosszat, de nem tett? Ezért szilárd lábon áll a gazdagsága, jótetteit zengik az egybegyűlt közösségben” (Sir 31,1-11)

Évközi 19. hét péntek

Évközi 19. hét péntek

Józsue nagy beszédének az a célja, hogy az egyiptomi fogságból megszabadult és az Ígéret földjére érkezett Izraelt végleges döntésre bírja az Úr mellett, aki mellettük döntött örök szeretetével. Az Úr Jézus pedig a mai evangéliumi részletben az apostolok elé tárja a házasság kezdetben lévő, vagyis Istentől rendelt igazi természetét: egy férfi és egy nő részéről végleges elköteleződését egymás mellett Istenben, aki maga a princípium, tehát a kezdet és az alap.

Krisztus követőjének az életében elérkezik egy nap, amelyen határozott és végleges döntést kell hoznia az őt megszabadító Isten mellett, és egyben egy emberi közösség mellett is. Enélkül nincs Krisztus-követés, mert ő visszavonhatatlan, új és örök szövetséget kötött vérében az Atyával és velünk. A szüzesség fogadalmát letévő életében is kell olyan elvállalása mások üdvösségének, amely felbonthatatlan kötelékkel köti őt mások üdvösségéhez. A kudarctól való félelem miatt egy életen át csupán készülni erre a döntésre nem Krisztus érzületére és életére vall. Hozzá elsősorban abban kell hasonlóvá lennünk, hogy felbonthatatlan szövetséggel kötődünk Istenhez és emberhez. Ez a felbonthatatlan szövetség nem azt jelenti, hogy további utunk zökkenőmentes lesz, és nem ér többé szenvedés. A szentségi házasság is keskeny út, mely olykor annyira összeszűkül, hogy azt hisszük, lehetetlen továbbmenni rajta. Ha azonban akkor is kitartunk egymás mellett, amikor „elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma” (Pilinszky), akkor megtapasztalhatjuk, hogy a szűk ösvény tágas bemenetellé lesz a kölcsönös szeretet mennyországába.

Urunk Jézus, tudjuk, hogy a magunk törékeny szeretetében nem bízhatunk feltétel nélkül, de a Tőled kapott szeretetben, mellyel összekötsz s megáldasz minket, igen. Tudjuk, hogy még ha válságokat élünk is át, Te nem hagysz el bennünket, hiszen nem pusztulást, hanem bőségesebb életet akarsz adni nekünk. Segíts, hogy a nehézségek idején őszinte hittel tudjunk visszatekinteni a múltban értünk véghezvitt csodáidra, s ebből erőt merítve újítsuk meg szövetségünket Veled és egymással.

Szent Maximilán Kolbe atya, aki Isten országának buzgó hirdetője és hiteles tanúja voltál, s életed odaadásával nemcsak egy családapát mentettél meg a haláltól, hanem a koncentrációs tábor többi lakójában is felébresztetted a hitet és a reményt, könyörögj érettünk, hogy mindig szenvedélyesen tudjunk bízni a mi Urunk gondviselő szeretetében.