Évközi 19 hét csütörtök

Évközi 19 hét csütörtök       
Józs 3, 7-10a. 11. 13-17; Mt 18, 21-19, 1
„Uram! Hányszor vétkezhet ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki”?

Tipikus emberi gondolkodás: Péter hallja Jézus beszédét arról, hogy ha egy testvér megbántja testvérét, akkor a megbántottnak kell kezdeményeznie a kibékülést, illetve mindent megtenni azért, hogy a bűnt, elkövető bocsánatot kérjen. Pétert az izgatja, hogy az ilyen ellene vétő felé hányszor kell irgalmasságot gyakorolnia? Az talán eszébe sem villan, hogy minden bűn, a testvér ellen elkövetett bűn is elsősorban Istent bántja. Ha az Úr által említett pénzösszegekkel óvatos mai átszámolást végzünk, akkor is nagyon érdekes tanításra jövünk rá: a gazdag ember tízezer talentummal tartozó szolgája, nagyon szerényen húszezer Ft-tal átszámolva az öklömnyi ezüstgömböt, a talentumot, - kétszázmillió Ft-tal adós a gazdájának. Szolgatársa adóssága, a száz dénár, viszont nem ér többet száz Ft-nál. Jézus így érzékelteti Péterrel és velünk az Isten ellen és egymás ellen elkövetett vétkeink különbségét. Oktatása arra irányul, hogy eleve össze sem illik hasonlítani a magunk sérelmét Istenével. Van azonban más megfontolás is ebben a példázatban. Isten gyorsan és nagylelkűen engedi el adósságainkat, míg az ember vacak száz Ft-ot jelentő adósságát veszekedés, tettleges bántalmazások után sem hajlandó elengedni. A nagylelkű gazda –Isten-, tehát visszarendeli kétszázmillió Ft-tal megajándékozott, óriási tehertől megszabadított szolgáját, visszavonja az engedményt, és életfogytiglani börtönbe veti a szívtelen szolgát: „Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?” (32-33) Ezzel rettenetes fordulat következik be az imént boldoggá tett szolga helyzetében: kegyetlen ítélettel adja át őt az Úr a kínzóknak, amíg meg nem fizeti összes adósságát. Ez, pedig életfogytiglani börtönt jelent. A jövendő pápának, Péternek, adott válasz azt az intézkedést írja elő: Ha a gyóntatószékbe betérdel egy bűnös, rettenetes bűnökkel vádolja magát, de megtörten bocsánatot kér, akkor a katolikus pap Isten nevében bocsássa meg minden bűnét. De figyelmeztesse a bűnbánót, hogy neki is ugyanígy meg kell bocsátania azoknak, akik őt bántották meg. Ha nem így cselekszik, akkor visszaszáll az adósság, és a könyörtelen elutasítást az ő örök büntetése követi. Ha most tenné fel valaki a kérdést Jézusnak: Akinek nagyon sok pénze van, mire kötelezi őt a mindenek gondviselő Atyja? Jézus nyilván ezt válaszolná: az Isten országában két alaptörvény van, az igazság és a szeretet. Ha a nagyon gazdag becsületesen szerezte igen nagy vagyonát, akkor Isten szeretet parancsa kötelezi őt, hogy ne nézze el nyomorba jutott embertestvére éhezését, lakásából kiebrudalását, hanem adjon neki segélyt, amennyire szüksége van. Legkésőbb a mennyországban busásan visszakapja. Ha ezt nem teszi meg, ezért a keményszívűségért pokol vár rá: Mert irgalom nélküli ítélet vár arra, aki nem cselekszik irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten” (Jak 2, 13) Aki pedig nem becsülettel szerezte vagyonát, ossza szét a rászorulóknak, amíg megteheti. Isten erre kis vár ideig. Szent Jakab figyelmeztetése rájuk még jobban vonatkozik.