Atyánk, Te a fiatalok
irányítója, irgalmazz nekünk!
Boldog az a gyermek, aki édesanya és édesapa mellett nő fel. Ők bizonyosan gyermekük javát, boldogságát akarják szolgálni abban a családi körben, amelyik Isten benső, szentháromságos életének mintájára jött létre. A szülők egymás kizárólagos boldogítására kötelezték magukat, ez volt a házasságkötésük lényege, és ebből a szeretetből fakadt gyermekeik élete. Mivel kezdettől tudták, hogy gyermekeikkel Istennek komoly célja van, örültek annak, hogy ők ezt a célt szolgálhatják, és hálásak azért, hogy az ő életük így közvetlenül folytatódik utódaikban. Figyelik, hogy Isten az örökölt testhez milyen értelmi és akarati képességeket teremtett a cél szolgálatára. Mindez sejteti az új kis egyéniségek hivatását. Erre kell őket felkészíteni a nevelés minden lehetőségével. Isten megérteti a szülőkkel, hogy a gyermek az övék, de nem tulajdonuk, hanem egyéniség. Nem kis felnőtt, akit magára kell hagyni, fejlődjék, ahogy akar, hanem alkalmassá kell tenni őt a saját jövendő célja elérésére. Ehhez emberi érzék, szerzett nevelő tudás és sok-sok természetfeletti ajándék,kegyelem szükséges. Ezt buzgó imával folyton kérni kell. Szűz Mária rengeteg kegyelmet kapott Istentől, kegyelemmel teljes volt már az angyali üdvözlet idején. Mégis mindig új kegyelmekre volt szüksége Isten megtestesült Fiának neveléséhez is: a tizenkét esztendős Jézus három napig eltűnt körükből. Szelíd szemrehányására ezt a feleletet kapta: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem? De ők nem értették meg, amit nekik mondott”. (Lk 2,49-50) Sok szülő nehezen érti meg, hogy amikor gyermekükben megkezdődik a felnőtté válás ideje, akkor életünk Ura a maga útjára lépteti,és egyre több imára és megértésre lesz szüksége gyermeküknek. Viszont a gyermeknek a pubertás idején, „a forr a must” állapotában is követni kell a kis Jézus példáját: „Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt”. (Lk 2,51-52) Atyánk, irgalmasan vezesd édes szülők gondjával és imájával a magyar gyerekeket!
Boldog az a gyermek, aki édesanya és édesapa mellett nő fel. Ők bizonyosan gyermekük javát, boldogságát akarják szolgálni abban a családi körben, amelyik Isten benső, szentháromságos életének mintájára jött létre. A szülők egymás kizárólagos boldogítására kötelezték magukat, ez volt a házasságkötésük lényege, és ebből a szeretetből fakadt gyermekeik élete. Mivel kezdettől tudták, hogy gyermekeikkel Istennek komoly célja van, örültek annak, hogy ők ezt a célt szolgálhatják, és hálásak azért, hogy az ő életük így közvetlenül folytatódik utódaikban. Figyelik, hogy Isten az örökölt testhez milyen értelmi és akarati képességeket teremtett a cél szolgálatára. Mindez sejteti az új kis egyéniségek hivatását. Erre kell őket felkészíteni a nevelés minden lehetőségével. Isten megérteti a szülőkkel, hogy a gyermek az övék, de nem tulajdonuk, hanem egyéniség. Nem kis felnőtt, akit magára kell hagyni, fejlődjék, ahogy akar, hanem alkalmassá kell tenni őt a saját jövendő célja elérésére. Ehhez emberi érzék, szerzett nevelő tudás és sok-sok természetfeletti ajándék,kegyelem szükséges. Ezt buzgó imával folyton kérni kell. Szűz Mária rengeteg kegyelmet kapott Istentől, kegyelemmel teljes volt már az angyali üdvözlet idején. Mégis mindig új kegyelmekre volt szüksége Isten megtestesült Fiának neveléséhez is: a tizenkét esztendős Jézus három napig eltűnt körükből. Szelíd szemrehányására ezt a feleletet kapta: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem? De ők nem értették meg, amit nekik mondott”. (Lk 2,49-50) Sok szülő nehezen érti meg, hogy amikor gyermekükben megkezdődik a felnőtté válás ideje, akkor életünk Ura a maga útjára lépteti,és egyre több imára és megértésre lesz szüksége gyermeküknek. Viszont a gyermeknek a pubertás idején, „a forr a must” állapotában is követni kell a kis Jézus példáját: „Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt”. (Lk 2,51-52) Atyánk, irgalmasan vezesd édes szülők gondjával és imájával a magyar gyerekeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése