RÓMAI SZENT BONIFÁC

Szent Bonifác vértanú

Rómában élt egy Aglaeis nevű asszony, akinek szolgája volt Bonifác. Fiatal volt és szép, a háznak és a vagyonnak volt őrzője. Ugyan akkor úrnőjével tisztességtelen életet éltek. Jólelkű, sokat segítő ifjú volt, és sokat imádkozott, hogy ebből a bűnös viszonyból kiszabaduljon. Abban az időben Dioklécián császár keresztényüldözése javában folyt. Aglaeis rádöbbent bűnös életére, és az élet utáni számadásra. úgy gondolta, hogy életét megjobbítja és tisztelni fogja a Krisztusért meghalt vértanúkat. Megkérte Bonifácot, hogy szerezzen neki vértanú-ereklyét Bonifác, aki szintén magába szállt, többedmagával útnak indult. Tarzusba érve látta a keresztényeket, akik hitük miatt embertelen kínzásokat szenvedtek. Megrendü1ve, áhítattal csókolgatta láncaikat, segített viselni szenvedéseiket. A pogányok észrevették, hogy keresztény, elfogták és kínozni kezdték. Éjjel lefelé függesztették, verték, forró olajba dobták. Mivel mindenben sértetlen maradt, karddal levágták fejét. Így nyerte el a vértanúságot 290. december 19-én. Társai elvitték vértanúi tetemét úrnőjének. Úrnője ezután még 13 évet élt nagy vezeklésben és szentül halt meg.

Magyar Schönstatti Fiúmozgalom: Hogyan válaszoljunk keresztényként korunk kihívásaira?

Az idén 25 éves Magyar Schönstatti Fiúmozgalom együttgondolkodásra hívott december 18-án a Párbeszéd Házába. Stefan Strecker és Frank Riedel németországi Schönstatt-atyák vezetésével korunk kihívásaiból kiindulva fogalmazták meg a a keresztények feladatait, lehetőségeit társadalmunk formálásában.

Az idén 25 éves fennállását ünneplő Magyar Schönstatti Fiúmozgalom meghívására gyűltek össze a budapesti Párbeszéd Háza nagytermében a Schönstatt-család fiú- és a lánymozgalmának tagjai Pater Stefan Strecker és Pater Frank Riedel, a Schönstatt-atyák európai provinciájának vezetőségi tagjai előadására és a Schönstatt Mozgalom alapítására emlékező hagyományos, minden hónap 18-án tartott közös szentmisére.

Stefan Stecker korunk kihívásaival foglalkozó előadása a keresztények társadalmi szerepvállalását és az egyház feladatait középpontba állítva számos kérdést fogalmazott meg: Mi a kereszténység üzenete korunk számára? Keresztényként milyen feladataink vannak világunk szolgálatában? Milyen hozzáállással tud hozzájárulni a kereszténység társadalmunk formálásához és hogyan válaszoljunk keresztényként korunk eseményeire?

A keresztény szerepvállalás irányát minden korban az evangélium határozza meg, mely a szabadság üzenetével fordul oda az emberhez – fogalmazta meg Stecker atya. Krisztusban szabadok vagyunk, és bár meghalunk, bár vannak korlátaink és határaink, mégis szabadok vagyunk az élet teljességére. Ezt az istengyermekségben nyert szabadságot helyezte a középpontba a Schönstatt Mozgalom alapítója, Josef Kentenich atya is, válaszolva a rá bízott fiatalokban tapasztalt mély szabadságvágyra. Kentenich atya szerint a szabadság az a tér, melyben az ember növekedni tud.

A kereszténység ezen üzenete minden korban érvényes, de mindenkori értelmezése kemény munka, az adott kor kultúrájának és társadalma szabadságfelfogásának függvénye. A keresztények feladata, hogy újra és újra reflektáljanak arra, mit jelent a szabadság Jézus Krisztusban, és párbeszédet folytatva a társadalommal, a különböző álláspontok ütköztetésével fogalmazzák meg értelmezését.

Stefan Stecker Európa jelenkori történetének három, szabadságfogalmunkat alakító történését, korszakát emelte ki.

A kommunizmus kollektivista felfogása az emberi személyiség eszményével szemben a tömegemberséget hirdette, míg a kereszténység a személyiség kiteljesedését célozza, növekedésének útját a kapcsolatokban látja.

A II. vatikáni zsinat olyan egyház képét vetítette elénk, melyben az ember teret kap növekedni.

Az Európai Unió megalapításakor pedig, melyben meghatározó szerepet játszottak keresztény meggyőződés szerint élő politikusok – Robert Schuman és Konrad Adenauer példáját emelte ki az előadó – a szabadság újraértelmezését adták. E szerint a szabadság igényli a népek, államok közti kiengesztelődést, az igazságosságot, a szociális érdekek kiegyenlítését. Demokratikus jogállamok születtek, melyek értékközpontú társadalmakként határozták meg magukat. „Hiba lenne szentté avatni ezeket a demokratikus jogállamokat, de keresztényként üdvözölnünk kell, hogy keresztény értékek alapjára épülnek. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy szabadságunk modellje nem az állam és a vallás egysége, ez a középkor világa. Ma a szabadság abban áll, hogy különböző kultúrák és vallások együtt tudnak-e élni egy társadalomban. Ma az állam feladata védeni a pluralizmust, felelősséget vállalni az emberi jogokért.

Saját munkás-paraszt gyökerekkel rendelkező családja – két nagybátyja választotta a papi pályát, kettő hivatásos politikus lett – azt a tanítást adta tovább, hogy katolikusként kötelesség részt venni minden demokratikus választáson és csak demokratikus elkötelezettségű pártokra lehet szavazni. Stefan Stecker is ezt fogalmazta meg a fiatalok számára: a keresztény embernek részt kell vennie a társadalom formálásában.

Hogyan tegye ezt a keresztény és az egyház? Legfontosabb feladatuk az emberi élet szolgálata. A vallás számára a legnagyobb érték az élet, ahol ez nem elsőrendű, ott nem beszélhetünk vallásról. A vallásnak a konkrét értelemben kell szolgálnia az életet, az adott élethelyzetben kell utat mutatnia, legyen ez akármennyire összetett és bonyolult. A kereszténység ereje abból fakad, milyen módon tudja szolgálni az életet, tudja-e az élő kapcsolatot képviselni úgy, hogy nem a tanítást helyezi az első helyre – hangsúlyozta az előadó. XVI. Benedeket idézte: annyi út van Isten felé, amennyi ember. A keresztény igazságot mindig személyes szinten kell értelmezi, az evangélium igazsága mindig „Te”, mindig személy: Jézus Krisztus, vele akarok kapcsolatba kerülni, őt akarom ismerni. Ugyanígy kell viszonyulnom az emberekhez és önmagamhoz is. Perspektívát pedig a kapcsolat minősége ad.

Az egyház feladatát ugyancsak XVI. Benedeket idézve fogalmazta meg: az egyház évszázadokon át parancsolatok és tiltások nyelvén beszélt. Ma azt kell megtanulnia, hogyan szólíthatja meg az embereket, „felajánlva” nekik a keresztény üzenetet. XVI. Benedek megadta ehhez a teológiai alapvetéseket, Ferenc pápa pedig megmutatja a konkrét utat. Nem fél a másként gondolkodókkal való vitától, de nem fél attól sem, hogy kimondja a kereszténység válaszait.

A hit és értelem nem áll ellentétben egymással, ellenkezőleg, kölcsönösen egymásra vannak utalva. Csak az értelem adta érvekkel tudunk párbeszédet folytatni, de a párbeszéd célja nem a másik meggyőzése, hanem a kapcsolat fenntartása, egymás kölcsönös tisztelete, s eredménye a keresztény értékek újraértelmezése.

Hagyományosan így vélekedünk: először volt a teremtés, aztán a megtérés, végül a megváltás. Ma – ha a meghívás talaján állunk – első a teremtés, amit másodikként a szeretetből való megváltás követ, amire az ember válasza a megtérés. A megváltottság tudata erőt ad, az ember másként él az istengyermekség tudatában. Ha saját erősségeinek tudatában van az ember, sokkal dinamikusabban tanul. Nem a problémáimmal kell tisztában lennem, hanem az erőforrásaimmal. Ezt a perspektívát adja a kereszténység – fogalmazta meg a feladatot az előadó.

Végül arra figyelmeztetett: a munkát mindig magunkon kezdjük, mindig abból a perspektívából, hogy meg vagyok váltva, erőt merítve a hit közösséget teremtő kapcsolati hálójából.

Az előadás után a résztvevők közösen ünnepeltek a szentmisében. A szónok, Frank Riedel atya személyes valomásba ágyazta az irgalmasság szentéve üzenetét: „Szüleim háza kulcsát mindig magamnál hordom, holott ritkán járok haza. A kulcs számomra azt az érzést hordozza, mindig otthon vagyok náluk. Pedig nincs is rá szükségem, mert szüleim általában már az ablakból látják, hogy jövök, s kinyitják nekem az ajtót, s ölelő karjuk fogad.” Fontos, hogy magunk előtt tudjunk nyitott kapukat, hogy olyan helyekre léphessünk be, ahol otthon vagyunk, ahol biztonságot, szabadságot kapunk, s ennek erejével léphetünk rá az útra. Tudnunk kell, hogy Isten felé nincsenek zárt ajtók, és mindig ad számunkra megnyíló utakat, akkor is, ha ezt nem vesszük észre – fogalmazta meg.

Útmutatásul az előadáshoz kapcsolódva Kentenich atyát idézte: Fülünk legyen Isten szívén, kezünk a kor pulzusán!

A Magyar Schönstatti Fiúmozgalom

A Schönstatt Mozgalom német gyökerű katolikus lelkiségi mozgalom. Ennek a lelkiségnek része a magyar fiúmozgalom is, mely immár 25 éve van jelen hazánkban. A kezdeti évek után, mikor az első résztvevők oly ankorba értek, hogy tudtak és akartak is segíteni a vezetésben és a szervezésben, a fiúmozgalom elkezdett a fiatalok ügye lenni, s ez ma sincs másképp: egyetemista korú fiatalok irányítják, alakítják a mozgalom életét.

Legfontosabb programjai a nyári táborok, a régiós, illetve budapesti csoportok, illetve a mélyebb elköteleződés felé mutató Vértező. A testi-lelki egészséget szem előtt tartó nevelés, a természetes, külsőségek nélküli, mély lelkiség, a kötetlen, változatos programok által sokakat elérünk. A schönstatti pedagógiában kiemelt szerephez jut az önnevelés, a felelősség és a személyes elköteleződés, de elsőre legtöbben talán mégis a színes, jó hangulatú társaság miatt ragadnak itt.

Az Irgalmasság Éve 21.

Mennyei Atyánk! Te jól ismered teremtményeidet. Az angyalokat értelmesebbnek teremtetted, mint az embereket. Ezért néhány perces gondolkodás után örökre dönteniük lehetett, és kellett. Az emberek üdvösségükről a földi életük egész idejében javíthatnak és ronthatnak sorsukon, de a legutolsó döntő szót utolsó leheletükkel ejtik ki.Az Atya az emberi életet menyegzős boldogsággal tarkított munkás életnek rendelte, de bűnös élet lett belőle. Fiával megbeszélte a megváltás módját, aki azonnal megértve személyes beleegyezését adta.„Mennyi csodát tettél Uram és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki sem mérhető. Ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot, így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Uram, örömmel tölti el szívemet”(Zsolt 40,6-9) Rögtön az ősbűn büntetésének kihirdetésekor tisztázódik a becsapott asszonynak későbbi unokája megszüli fiát, embergyermekként az Isten Fiát, és széttiporja a kísértő fejét (Ter 3,15) Amikor az öröktől fogva kiszemelt Szeplőtelen Szűz tisztázni akarja az angyali üdvözlet alkalmával a szüzességi fogadalma és istenanyasága közt felmerülő nehézséget, az angyal azonnal megoldja ezt a lehetetlennek tűnő nehézséget:„A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35) Máriát boldoggá tette az angyal magyarázata, és egész további élete, küldetése ebben a rendíthetetlen döntésben fejeződik ki: „íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (38) Mennyei Atyánk! A kétezer éves szűzi születés boldog ünneplésére kérjük, hogy tudjuk megbeszélni Veled, Fiaddal és az Ő Édesanyjával, hogy üdvösségünk nagy titkának rendíthetetlen igazsága és boldogító üzenete kegyelmed áradásával mossa el korunk keresztényellenességének kiagyalt érveit, és ajándékod öröme tegye boldoggá karácsonyunkat!

Advent 3. hete szombat

Advent 3. hete szombat
Bir 13,2-7.24-25a Lk 1,5-25
„Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán"

„Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abia papi osztályából Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint. De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előrehaladott korban éltek".(Lk 1,5-7) Lukács művelt görög orvos volt. Megismerkedett a kereszténységgel. Megszerette tanítását. Mivel görög származású olvasói nem ismerték a zsidó vallást és történelmet, elhatározta, hogy elutazik Palesztinába, ott utánajár az eseményeknek, az ószövetségi háttérnek is. Megszokta, hogy a birodalmi történetírók is pontosak voltak, neki ebben a sokkal fontosabb ügyben, az egyetlen komoly vallásban, még jobban kell ügyelnie az események előadásában a történelmi igazságra, mert ez a hihetőség alapja. Ezért kezdi Jézus előfutárának történetével a Megváltóról szóló művét. Bemutatja nemzetének az egy igaz Istennek a papját, a szolgálati helyet, a templomot, az ottani tömjénoltárt, a szervezett istentiszteleti. Rendet. Szól az öreg pap és felesége életének nagy. keservéről, a gyermektelenségről. Ezután az igaz vallásra tereli a szót. Az egy, igaz Isten, a világ teremtője, aki végtelen messze, a mennyországban lakik, ottani udvarából elküld egy főangyalt oda a templomba a szolgálatban álló idős paphoz. Zakariás ugyanis feleségével együtt rengeteget imádkozott, hogy az Úr áldja meg őket fiúgyermekkel, aki majd tovább örökíti a család papi tisztségét. Most sokkal nagyobb eseményt közöl az angyal. Végre megszületik a várva-várt gyermek, aki ugyan nem fog szolgálni a templomban, de a Megváltó eljövetelének előfutára lesz. Próféta, mint amilyenek régen sokan éltek Isten küldötteként. Azok közül többen éppen a Megváltó eljöveteléről hoztak fontos üzeneteket. Zakariás eljövendő fia nagyobb lesz, mint amilyenek a régi próféták voltak, mert ők nagyon messziről jövendöltek a megváltás Szolgájáról, Zakariás fia pedig saját maga látni fogja közelről, be is mutatja hallgatóinak. Teszi ezt az Ószövetség egyik legnagyobb prófétájának, a tüzes szekéren elevenen égbe ragadott Illésnek szellemével és erejével. Ez a nagy kitüntetés ér téged, Zakariás pap öregségedben! Zakariás, aki először megijedt az angyaltól, mert a zsidó nép hiedelme szerint az angyal az élőkért jön, hogy a másvilágra vigye a lelküket, most hirtelen felocsúdik a sok csodálatos dolog hallatára. Ellenvetést tesz: „Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban": (18) Ezek a szavak nagyon megbántották az angyalt, ezért nem Istent kéri, hogy tegyen igazságot számára a hitetlenkedő öreg pappal szemben, hanem maga erejével büntet. „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked. De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek".(19-20) Több, mint ezer éve maga a Mennyek Királynője jött el a magyarok fejedelméhez, Gézához, és ígérte meg, hogy fia születik. Király lesz az a fiú, kormányozza a magyar népet. Jézusért sok jót tesz, ezért az ő Édesanyja Nagyasszonya, védője lesz népünknek. Ezer évig nem is volt végzetes baj. Most sokakban elhalt a hit. Nem kellene visszatérni Hozzá?

 

 

ASSISSII SZENT MASSEO

MASSEO

 testvér

(+1280)

Szent Ferencnek az első 12 társa mellett volt négy bizalmas társa, akik az elsők után csatlakoztak hozzá: Masseo, Rufino, Leo és Juniper testvér. Marignanoi Masseo* testvér szép termetű, jó modorú, kedves egyéniség. A Fioretti így jellemzi: „Masseo szerény és nagyon szent életű testvér volt, gyönyörűen tudott a jó Istenről beszélni, s ezért Szent Ferenc igen szerette.” Masseo Ferenc mellett fokozatosan ismerte fel a szentet. A Fioretti 10. fejezetében felteszi a kérdést: Miért éppen téged követ mindenki? A szent felelete gyönyörű tanúságtétel mély alázata mellett. A sienai úton pedig nem érti Szent

Ferenc egyes cselekedeteit. De megtudja, hogy Ferenc belelát titkos gondolataiba is, és világossá válik előtte, hogy a szentet mindenben az isteni bölcsesség lelke irányítja (Fior 11. f). Ferenc néha próbára teszi követői alázatosságát és engedelmességét: Masseo kiállja a próbát (12. f.). A következő fejezetben Ferenc fönséges tanítást ad az isteni gondviselésről és a szegénységről (Étkezés a forrásnál). Masseo annyira lelkesedik az alázatosság erényéért, hogy kész érte megválni szeme világától is (Fior. 32.). A Martyrologium erényei közt említi alázatosságán kívül imádságos lelkületét, a könnyek adományát, önmegtagadó életét. 1216-ban Ferenc atyjával ott volt Perugiában, amikor a pápa a porciunkulai búcsút engedélyezte. Hosszú élete alkalmat adott neki arra, hogy az újabb nemzedéknek elmondja a Szent Ferenc társaságában átélt eseményeket, melyek jórészt olvashatók a Fioretti-ben. Halála után az assisi bazilikában temették el.

„Krisztus csodálatra méltó szolgája és követője, Szent Ferenc atyánk mindenben tökéletesen Mesteréhez akart hasonlítani. Ezért mint az Üdvözítő, aki az evangélium elbeszélése szerint kettesével küldte előre tanítványait azokba a városokba, ahova menni készült, Ferenc is párosával küldte tizenkét társát Isten szavának hirdetésére... Ő maga Masseo testvér társaságában Franciaország felé indult.” (Fioretti 13.)

Imádság:

Istenünk, te Szent Ferenc hű társát, Masseo testvért számos erénnyel, különösen az alázattal és engedelmességgel tűntetted ki. Segíts bennünket, hogy példájára téged mindennél jobban keressünk és az erények gyakorlására lankadatlan buzgósággal törekedjünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

A Szentatya beszéde az új nagykövetekhez

A Szentatya csütörtökön délelőtt közös beszédet intézett négy ország új szentszéki nagyköveteihez, szeretettel köszöntötte őket, és az általuk képviselt népeknek Isten kegyelmét kérte ahhoz, hogy békében és jólétben élhessenek.

A pápa által köszöntött négy nagykövet közül három nő: Fatoumata Balde Guineát képviseli, Veronica Erte Lettországot, míg Indiát Smita Purushottam. Mind a három hivatásos diplomata ötven év alatti, a lett Veronica Erte Magyarországon képviselte hazáját 2009 és 2012 között. A Bahreini királyság nagykövete Muhammad Adul Ghaffar, 69 éves diplomata.

A konfliktusok és terrorizmus szaporodásával szemben a világon növekszik az erőszakmentesség eszméje, mely támogatásra szorul a béke munkálása érdekében – mondta Ferenc pápa a négy új szentszéki nagykövetnek, akik most mutatták be kormányaik megbízólevelét.

E végéhez közeledő évben sajnálatos módon megsokszorozódtak a konfliktusok és az erőszakos cselekmények, azonban, ahogyan Ferenc pápa fogalmazott, „Ez a helyzet a lelkiismeretekben egyre több erőszakmentes, sőt spirituális és morális reakciót váltott ki. Ez az, amit mi akarunk, és amit éltetnünk kell a rendelkezésünkre álló eszközökkel és mindenkinek sajátos felelőssége szerint”.

A katolikus egyház a maga területén azért fáradozik, hogy elterjessze a világon a megbocsátás és a megbékélés szellemét. Ezt teszi most különösképpen az irgalmasság szentéve alkalmával, hogy legyőzzük a közöny globalizációját, amely rányomja bélyegét korunkra. Szükséges ezért az együttműködés, hogy a világban kibontakozhasson a szolidaritás kultúrája – fogalmazott a pápa. Ennek a növekvő közönynek egyik fő oka az egyensúlytalan humanizmus, melyben az ember elfoglalta Isten helyét és így a különböző bálványok áldozata lett. A rendkívül súlyos ökológiai válság is ebből az egyensúlyát elveszítő antropológiából fakad. Az Isten, az embertársak és a természet iránti közöny összefügg egymással és egymást erősíti. Fontos ezért egy megújult humanizmus, mely visszahelyezi az embert a Teremtővel, embertársaival és a teremtett világgal való helyes kapcsolatába – figyelmeztetett Ferenc pápa.

A pápa szerint az említett kihívásokban döntő szerepet játszanak a médiaeszközök, melyek manapság rendkívüli mértékben befolyásolják a személyes és társadalmi magatartásformákat. Továbbra is az egyik legfontosabb feladat az iskolákba történő invesztálás állandó kapcsolatban a családokkal és a társadalmi környezettel, keresve az együttműködést az oktatás-nevelés megerősítésére, mivel ez rendkívül meggyöngült különböző országokban. A pápa konkrét gesztusokat kért az elesettek számára, mint a migránsok, foglyok, munkanélküliek és a betegek. „A most zajló jubileumi évben sürgető felhívást intézek az államok felelőseihez, hogy konkrét tettekkel segítsék azokat a testvéreinket, akik munka, föld és hajlék nélkül maradtak.”

A négy nagykövethez intézett beszédében a pápa végül köszöntését küldte Guinea, Lettország, India és Bahrein katolikusainak, arra kérve őket, hogy lojálisan működjenek együtt honfitársaikkal az egész társadalom közös java érdekében. Hozzátette még azt is, hogy ezt a küldetésüket annál inkább képesek lesznek betölteni, minél inkább elismerik teljes vallásszabadságukat.

Az Irgalmasság Éve 20.

Mennyei Atyánk! Te gyermekednek akarsz tekinteni minden embert, és arra rendelted őket, hogy egymást testvérüknek tekintsék.A nemzetek élére azért rendeltél vezetőket, hogy szolgálják a rájuk bízottak lelki és testi jólétét. Szent könyvedből, a Bibliából ismerjük ószövetségi választott néped, Izrael fiainak történelmét. Vezetőik nem mindig tudták teljesíteni akaratodat, a jelenlegi világ állapota pedig elszomorító. A megbízottak nem akarnak felismerni, szeretni, rosszul vezetik a rájuk bízott népet, az általános jó lét előmozdítása helyett a saját javukat szolgálják. A föld nagyobbik részén elviselhetetlen állapotok uralkodnak, ezért Hozzád fordulunk, segíts rajtunk! Ószövetségi választott népedet, Ábrahám néppé nőtt hatalmas családját kimentetted az egyiptomi rabszolgaságból. Ezt a felszabadítást választottadra, Mózesre bíztad, akit felkészítettél küldetésére. Közvetlenül irányítottad, és Ő gondosan végrehajtotta parancsaidat. A pusztában naponta bőséges eledellel láttad el népedet, reggelente kenyérként mannával, este pedig nagyobb élő madarak alakjában küldted számukra a húst. Hazát adtál nekik, ahogy nyolc évszázaddal korábban ősapjuknak, Ábrahámnak esküvel ígérted. Az új hazában kész portákkal vártad őket. Később bírák, majd állandó vezetőkként királyok kezére bíztad sorsukat. Egyetlen kikötésed volt: csak Téged volt szabad legfőbb úrnak tisztelni, azaz imádni, mert így szól az alap parancs: „Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem” (Kiv 10,1-2) Istengondoskodó szeretetével és félreérthetetlen jelekkel igazolta egyetlen istenségét. Amikor végleges hazájukban rendszeresen bálványokat imádtak a zsidók, Istenbüntetésül engedte, hogy egymás után asszír, majd babiloni, majd perzsa-méd, később görög, végül római uralom alá kerüljenek. A rómaiak uralma alatt született meg Szűz Máriától a Fiúisten emberi természetet vállalva. Az Ábrahámnak ígért Messiás-király meghalt értünk, hogy bűneink bocsánatát elnyerjük. Az új pogányság iszonyatos lelketlenségbe süllyesztette a keresztények egy részét, a pogányok pedig nehezen térnek meg. Kérem Istent, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, hogy fogadják vissza elkallódott gyermekeiket, áldja meg őket Jézus, közös reménységünk, Édesanyjával együtt.

Advent 3. hete péntek

Advent 3. hete péntek
Jer 23, 5-8 Mt 1, 18-24
„Jézus Krisztus Születése, pedig így történt"

Nemcsak Jézus nemzetségtábláját írták meg ketten az evangélisták közül, de az Úr időbeli születését is. Az első evangélium szerzője, Szent Máté, az ószövetségi választott nép tagja volt. Jézus nemzetségtábláját Ábrahámmal kezdi, Dávid nevének számmisztikájára alapozza az ősök háromszor tizennégy generációját. Az ősök sorát Szent Józseffel fejezi be, mert „ő volt férje (hivatalosan) Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek" (Mt 1,16) A nemzetségtáblát az apák nevével állították össze. Az édesanyák csak különleges ok miatt szerepelnek a sorban. Isten tervéről József csak később értesült, amikor a Szűzanya több mint három hónapos áldott állapotban visszatért Názáretbe Keresztelő János névadója után. Ekkor alakján már meglátszott a változás. „Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogantatott, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki. mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni (Iz 7,14) Ez azt jelenti: Velünk az Isten (Mt 1, 18-23) Mária alázata nem engedte, hogy elmondja vőlegényének, hogy Isten Őt választottan ki öröktől fogva, hogy a megígért Megváltó édesanyja legyen. Pedig megkímélhette volna Józsefet a féltékenység, csalódottság iszonyú kínjaitól. Mivel az angyal a nagy titkot egyedül neki mondta el, Mária türelmesen megvárta, hogy az angyal tisztázza helyzetét. Örült ennek a gondviselésszerű intézkedésnek, mert Józseffel támaszt kapott küldetéséhez, és megmenekült az ilyenkor megszokott szóbeszédtől.„József, pedig fölkelt álmából, és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút, és a Jézus nevet adta neki" (24-25) Ez a zsidó kifejezés, hogy a férfi megismeri a feleségét, azt jelenti, hogy házaséletet él vele. Itt zavaró lehet a megjegyzés: „amíg" Ki is használják egyesek, akik Máriát avval vádolják hogy lám, Mária szülés után házaséletet élt, ezért említheti az Újszövetség, hogy Jézusnak voltak testvérei. Először is Máté idézi Izajást, hogy az a szűz, aki az Emmanuelt szüli, jel lesz. A jel azzal kapja meg rendkívüliségét, hogy a foganás után is szűz marad, különben ugyanolyan lenne, mint a többi lány, aki azzal válik igazán asszonnyá, hogy elhálják a házasságot. A Jézus testvérei kifejezés, pedig nem jelent semmiféle ellentétes bizonyítékot Mária szüzessége ellen, mert a héber nyelvben nincs külön szó az édes, fél, mostohatestvérre, sem az unokatestvérek jelölésére. Egyébként miért kellett volna tanítvány gondjaira bízni az Édesanyát, akinek maradtak fiai?

Advent 3. hete csütörtök

Advent 3. hete csütörtök

A mai Evangéliumban Jézus családfáját olvassuk, melyben Ábrahámtól Dávidon át Józsefig felsorakoznak Isten meghitt barátai és hűséges szolgái, pátriárkák és királyok, és még több ismeretlen szereplő, hogy annak színre lépését készítsék elő, akiért az egész világ teremtetett. Ez a családfa ugyanakkor különbözik az uralkodói nemzetségtábláktól, mert az itt felsorolt személyeket a testnél és vérnél is jobban az köti össze, hogy mind Isten akaratának hordozói és teljesítői, s ezért ennek az isteni akaratnak a jóvoltából örökké élnek. Az, hogy Józsefnél meg is szakad a természetes leszármazási sor, még inkább nyilvánvalóvá teszi Isten csodálatos művét, mely a természetre épít, de azt hatalmasan felül is múlja. Ez az a lelki családfa, mely örökké zöldell és új hajtásokat hoz, s amelyre ha ráoltódunk, mi magunk is élő ággá, gyümölcsöt érlelő fává leszünk.

A mai nappal egyben az adventi előkészület utolsó hetébe is léptünk. Felfokozódó vágyakozásunk kifejezői az esti zsolozsmában felhangzó Ó-antifónák, melyek sűrítve tartalmazzák az Ószövetség Jézusra vonatkoztatott szebbnél szebb képeit, s új meg új néven nevezve kérlelik az Eljövendőt, hogy jöjjön és szabadítsa meg népét.

A mai nap Ó-antifónája így szól: „Ó, Bölcsesség, ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől a másikig erősen átfogod s szelíden el is rendezed: jöjj el, s mutasd meg nékünk az okosság útját!” Ó, Jézus Krisztus, örök Bölcsesség! Micsoda öröm felfedezni, hogy az Ószövetség messiási jövendölései, a homályos, önmagukban értelmezhetetlen kijelentések Benned mind elnyerik értelmüket! Az eddig külön futó szálak most egyetlen közös pontban találkoznak, s innentől már nincs több szál, csak egyetlenegy, melyre felfűződik az egész üdvösségtörténet, átfogva az egész történelmet Ábrahámtól az utolsó napig. Kérünk, hogy Te, akiben az erő együtt jár a végtelen gyöngédséggel és szelídséggel, Szentlelked erejével vezesd szívünket igazi bölcsességre, s hogy a teremtés sóvárgó vágyakozása végre beteljesedjék, jöjj el közénk, és üdvözíts bennünket!

Betlehemi Szent Lázár

Lázár, zsidóul 'segít az Isten', Mária és Márta testvére, Jézus feltámasztott barátja (János 11, 1 – 44). Legendája sokban egyezik Magdolnáéval, amelyet az Érdy-kódexből ismerünk.

A Debreceni-kódex^* rövidre fogva életét külön is elmondja: soha az utána nem nevete, hegy feltámada. Mindönképpen az szent apostoloknak és Uronknak életök szerént jár vala. Nagy kemény életöt viselvén, karácsony napjának előtte nyolcadnapon kimúlék Úrban ez velágból.

A dúsgazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszéd (Lukács 16, 19 – 31) koldusa nem azonos vele. A későbbi hagyományban azonban a két alak eggyéolvad.

Lázár bethániai sírja a szentföldi zarándokok előtt máig nagy tiszteletben áll. Lázár a középkorban egyébként a sírásók, bélpoklosok védőszentje. Hajdanában könyörögni szoktak hozzá istenítéletek alkalmával, továbbá jó időjárásért is.

A Szent Lázár lovagjai (fratres S. Lazari de Jerusalem) a Szentföld bélpoklosainak ápolására kötelezték magukat (1142).^* Alázatból eleinte bélpoklost választottak nagymesterüknek.

Európában gyökeret verve, hazánkban is megtelepedtek, de keveset tudunk róluk. Jelentőségüket az újkorban elvesztették. Emlékezetüket a járványkórházak lazarethum, lazarett neve máig őrzi.

Első magyarországi házuk Esztergomban volt (1181).^* Ispotályukról tudunk még Csurgón, Kolozsvárott, Füzitő, Szente, Szemenye, Borsa helységekben. Az insula Lazari premontrei apátság (1262), amelyet a baranyai Körös vize fogott közre, előbb nyilván a lovagoké volt.^*

Budai kolostorukat 1355-ben említik először, a mai Bugát Pál utcában állott.^* Egy régi metszet (1541) Mönchgarten, barátok kertje néven tünteti föl.

Lázár hajdani magyar hírét a Szent Lázár szegényei is őrzik. A Képes Krónika elmondja, hogy őseink Taksony idejében három seregre oszolva Franciaországot dúlták. Visszatérőben egyik részüket a szász fejedelem megölte, hetet azonban elrettentésül életben hagyott, és levágott füllel eresztett haza Pannóniába. Itthon a nép szégyenükért ítéletet mondott rájuk: mindenüket, még feleségüket és gyermekeiket is elvesztették. Arra kényszerítenék őket, hogy életüket gyalog, mezítláb járva, koldusként tengessék: lázár volt a nevük (Lazaci sunt vocati).

A hagyományt a Pozsonyi Krónika már kerekebben adja elő: „Ezt a hetet aztán a botrány miatt hét magyar néven emlegették... A hét elítélt magáról éneket szerezvén, a világi dicsőségért és hírök, nevök terjedéséért a nép közt énekelteté, kik Szent Lázár szegényeinek hívatnak mind e mai napiglan. Így nevezték őket pedig azért, mert Szent István király, aki minden szabadosan csavargókat megfenyít vala, amint ezek nemzetségeit házról-házra, sátorról-sátorra járva látta énekelni, magyarázatot kívánna felekezetök és trufáik felől; kik is mindent elbeszélének, a mi apáinkkal a község által történt vala. Szent István meggondolván, hogy fő és elöljáró nélkül senki jó nem lehet, azért megparancsolá nekik, hogy a Szent Lázár-rend esztergomi kereszteseinek hatósága alá tartoznak magokat vetni, s ezért hívják őket Szent Lázár szegényeinek.”

Természetes, hogy e hét gyászmagyar pogány hagyományvilága, csak később, keresztény hatásra színeződött, bővült a bibliai Lázár, továbbá a Szent Lázár-rend képzetkörével. István király emlegetése csupán magasztos anakronizmus. Beöthy Zsolt, illetőleg Sebestyén Gyula helyesen utal arra, hogy a mi pogány lázárjaink társadalmi helyzete azonos volt a XII–XIII. századbeli bélpoklosokéval. A rettenetes ragadós betegség (morbus Sancti Lazari) hazánkban is pusztított. Áldozatainak fülét, orrát, minden testrészét megtámadta, lemarta. A társadalom úgy védekezett, ahogy tudott: kiközösítette őket. Amíg nem alapítottak számukra külön telepeket, éppúgy barangoltak, mint a mondai hét magyar. Kereplővel, kolomppal figyelmeztették a járókelőket, hogy térjenek ki előlük.^* Ahol a betegség felütötte a fejét, fekete zászlót tűztek ki.

Lázárnak kápolnája állott Rajkon (1400).^* Győr várában szintén volt a szentnek kápolnája és plébániája (1401).^* Ispotállyal is összefügghetett. Talán még Szent Lázár lovagjai alapították, bár ennek győri nyoma nincs. Később, nyilván a kápolna pusztulása után, a székesegyházban Lázár-oltármesterség bukkan föl (1569).

Pelbárt említi egyik beszédében egy budai szőlőről, melynek gazdája egész termését a szegényeknek osztotta el, hogy szüretkor termettebb volt, mintha még semmit sem szedtek volna róla. Ettől kezdve „Szent Lázár szőleje” lett a neve.^*

Lázárnak középkori szakrális művészetünkben nem sok emléke maradt. Így Jézus feltámasztja Déva (református templom) freskóján,^* Dénesfalva(Danišovce) Magdolna-oltárán (1520).^* Ott látjuk még Kassa (1450, múzeum), Segesd (Saeş 1520) szárnyasoltárain. Ezeknél sokkal jelentősebb a bihari Sitér (Siştire) református templomának a múlt század derekán föltárt és talán még a XIV. századból származó freskóciklusa: Lázár és a lakomázó gazdag, Lázár lelke Ábrahám kebelén, a gazdag családja a pokolban.^*

A győri karmelita templom kriptabejárata fölött a Lázárt feltámasztó Mester barokk képe.

Lázár a középkorban kedvelt keresztnév, hiszen Jézus barátja, egyúttal a betegek pártfogója volt. Népszerűségét az is mutatja, hogy máig igen elterjedt családnév. Keresztnévül már csak a Székelyföldön és a moldvai csángóknál választják.

Aki elszegényedik, az Faludi Ferenc tanúsága szerint Lázár lakodalmára szorul.^*

Kondorfa vasi faluban testi nyomorékoknak, rokkantaknak, mankóval, bottal járóknak máig lázár a nevük. Nem tudok én sietni, lázár vagyok.^*

A nap későbbi, már önállósult képzetköréhez hozzátartozik még, hogy a Lázár-történet részben bizonyos középkori Jedermann-szerű előzmények, részben a haláltáncénekek ihletésével a reneszánsz korban moralitás formájában bukkan föl. Leopold Kretzenbacher vizsgálatai^* szerint először Zürich városában jelenik meg nyomtatásban (Die reiche Prasser und der arme Lazar 1540). Hamarosan meghódítja azonban az egész közép-európai játékszínt. Először deákul kerül előadásra, de megszólal nemzeti nyelven, sőt hamarosan kijut a parasztság közé is, hiszen a mondanivaló tanulságai annyira egyeztek a nép álmaival.

Hazánk is beletartozott a barokk dráma közép-európai szellemi közösségébe. Az 1646-ban megjelent Comico-tragoedia, constans scenis quatuor második darabja De divite purpurato et paupero Lazaro, azaz a fényes gazdagról és a szegény Lázárról szól.^* Későbbi kiadásai is voltak, ami a játék páratlan népszerűsége mellett tanúskodik. Jámbor olvasmányként a ponyván is megjelent.

Egykori hazai német változatáról Pukánszky Béla értesít bennünket: Von dem Reichen Mann und Lazaro. A soproni Daniel Klesch írta 1650 táján. Bemutatták Nagyszebenben (1694), Brassóban (1703) is.^*

A dúsgazdag és a szegény Lázár dramatizált történetét Kájoni János is fölvette kéziratos versgyűjteményébe. Talán az volt vele a szándéka, hogy ki is adja. Egyelőre még nem tudunk biztos feleletet adni arra, hogy Kájoni és a XVIII. századbeli csíksomlyai misztériumjátszás között van-e összefüggés. A magunk részéről azonban szinte biztosra vesszük, hogy a dúsgazdagolás, tehát az elnépiesedett Lázár-dráma Kájoni, illetőleg a székely ferencesség közvetítésével jutott el a csíki székely nép hagyományvilágába. Minthogy azonban farsang végén, húshagyó kedden játsszák, ott emlékezünk meg róla.

A játék még régi hazánk nyugati peremvidékén, a burgenlandi Olaszfalu (Wallern) németajkú községben a múlt század végén szintén bemutatásra került.^* Itt nyilvánvalóan az osztrák hagyományok átterjedésével van dolgunk.

 

Az Irgalmasság Éve 19.

Mennyei Atyánk! Te Egyszülött Fiadat az összes ember testvérévé akartad tenni. Terveid szerint „benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtetett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy ő a kereszten vérével békességet szerzett.” (Kol 1,14-20) Ezért vártak rá évezredeken át a hívő emberek. Ezért könyörög Izajás próféta, Atyánk, hozzád: „Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld, és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom létre mind” (Iz 45,5) Amikor „Mária megszülte elsőszülött Fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,7-12) A Szentírásban nem esik több szó újabb látogatóról, mint egy-másfél év múlva a napkeleti bölcsekről. Nagyon nehéz megérteni, hogy kétezer éves kereszténység után a legkeresztényibb kontinens, Európa népei hová tűntek az utóbbi fél évszázad alatt. Atyánk, Te tudod a titkok nyitját. Kérve kérünk add meg Fiadnak azt az örömöt, hogy hite-hagyott gyermekeid vissza találjanak Jézushoz.

A pápa beszéde Guinea, Lettország, India és Bahrein új szentszéki nagyköveteihez

Ferenc pápa az új szentszéki nagykövetekkel - OSS_ROM

A Szentatya csütörtökön délelőtt közös beszédet intézett a négy ország új szentszéki nagyköveteihez, szeretettel köszöntötte őket és az általuk képviselt népeknek Isten kegyelmét kérte ahhoz, hogy békében és jólétben élhessenek. A négy nagykövet közül három nő, nevezetesen Fatoumata Balde, Guineát képviseli,  Veronica Erte Lettországot, míg Indiát Smita Purushottam. Mind a három hivatásos diplomata ötven év alatti, a lett Veronica Erte Magyarországon képviselte hazáját 2009 és 2012 között. A Bahreini királyság nagykövete Muhammad Adul Ghaffar, 69 éves karrier diplomata, 2015 óta párizsi nagykövet, ott van székhelye is.

A konfliktusok és terrorizmus szaporodásával szemben a világon növekszik az erőszakmentesség eszméje, mely támogatásra szorul a béke munkálása érdekében – mondta Ferenc pápa a négy új szentszéki nagykövetnek, akik most mutatták be kormányaik megbízólevelét.

Az erőszakkal szemben új lelkiismeret van érlelődőben

A végéhez közeledő évben sajnálatos módon megsokszorozódtak a konfliktusok és az erőszakos cselekmények, de van egy jó hír is. „Ez a helyzet a lelkiismeretekben egyre több erőszakmentes, sőt spirituális és morális reakciót váltott ki. Ez az, amit mi akarunk, és amit éltetnünk kell a rendelkezésünkre álló eszközökkel és mindenkinek sajátos felelőssége szerint” – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Embertársaink és a környezet kölcsönös kapcsolata

A katolikus egyház a maga területén azért fáradozik, hogy elterjessze a világon a megbocsátás és a megbékélés szellemét. Ezt teszi most különösképpen az Irgalmasság  Jubileuma alkalmával. Konkrétan arról van szó, hogy legyőzzük a közöny globalizációját, mely sajnos korunk egyik negatív irányzata. Szükséges ezért az együttműködés, hogy a világban kibontakozhasson a szolidaritás kultúrája. Ennek a növekvő közönynek egyik fő oka az egyensúlytalan humanizmus, melyben az ember elfoglalta Isten helyét és így a különböző bálványok áldozata lett. A rendkívül súlyos ökológiai válság is ebből az egyensúlyát elveszítő antropológiából fakad. Az Isten, az embertársak és a természet iránti közöny összefügg egymással és egymást csak erősíti. Fontos ezért egy megújult humanizmus, mely visszahelyezi az embert a Teremtővel, a többiekkel és a teremtéssel megvalósuló helyes kapcsolatába.

Védelmezzük a gyöngébbeket

Ferenc pápa szerint az említett kihívásokban döntő szerepet játszanak a média eszközök, melyek manapság rendkívüli mértékben befolyásolják a személyes és társadalmi magatartásformákat. Továbbra is az egyik legfontosabb feladat az iskolákba történő invesztálás állandó kapcsolatban a családokkal és a társadalmi környezettel, keresve az együttműködést az oktatás-nevelés megerősítésére, mivel ez rendkívül meggyöngült különböző országokban. A pápa konkrét gesztusokat kért az elesettek számára, mint a migránsok, foglyok, munkanélküliek és a betegek. „A most zajló jubileumi évben sürgető felhívást intézek az államok felelőseihez, hogy konkrét tettekkel segítsék azokat a testvéreinket, akik munka, föld és hajlék nélkül maradtak.”

Vallásszabadság

A négy nagykövethez intézett beszédében a pápa végül köszöntését küldte Guinea, Lettország, India és Bahrein katolikusainak arra kérve őket, hogy lojálisan működjenek együtt honfitársaikkal az egész társadalom közös java érdekében. Hozzátette még azt is, hogy ezt a küldetésüket annál inkább képesek lesznek betölteni, minél inkább elismerik teljes vallásszabadságukat.

 

Angyalokról Nevezett Boldog Mária

Angyalokról Nevezett Boldog Mária

szűz. 

Torinói grófi család gyermeke volt, sarutlan kármelita apáca lett. Hét évig tartó testi-lelki szenvedések tisztították meg: nagy kegyelmek és misztikus imádság jutalmazta. Újoncmesternő és többször házfőnök volt. †1717. 

A Magyar Bencés Kongregáció közleménye a komáromi bencés rendház megszüntetésének ügyében

Az alábbiakban közreadjuk a Magyar Bencés Kongregáció közleményét a Magyar Bencés Kongregáció komáromi székhelyű rendházának ügyében a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációja által meghozott döntés tárgyában.

A Magyar Bencés Kongregáció komáromi (Komarno, Szlovákia) bencés rendházát és a hozzá tartozó tulajdont az Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációja 2015. november 13-án egy (Prot. N. 17421/1990. számú) döntéssel megszüntette és a Nagyszombati Főegyházmegyének adta. A döntés másolati példányát Budapesten, az Apostoli Nunciatúrán vettem át 2015. december 11-én.

A Magyar Bencés Kongregáció prézes apátjaként Dr. Notker Wolf OSB prímás apáttal, a Bencés Konföderáció legfőbb elöljárójával egyetértésben kijelentem, hogy a révkomáromi házunkra és javaira vonatkozó dekrétumban foglaltakat nem tudom elfogadni. Kérem a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációt, hogy vonja vissza a Komáromi Bencés Házra és javaira vonatkozó dekrétumot. Ellenkező esetben keresni fogom a jogorvoslatot a Szentszék illetékes szerveinél, amely a kánonjog alapján a rendet megilleti és pedig a kánonjogban előírt módon, eszközökkel és határidőben, beleértve a dekrétum végrehajtásának a felfüggesztését is.

Abban reménykedtem, hogy a megszentelt élet évében és az irgalmasság szentévében a Nagyszombati Főegyházmegye és a Magyar Bencés Kongregáció közti feszültséget a jubileumi évek lelkületében fel tudjuk oldani.

Kelt Pannonhalmán, 2015. december 14-én

Dr. Várszegi Asztrik OSB

a Magyar Bencés Kongregáció prézes apátja

a Komáromi Szent Benedek Rendház legfőbb elöljárója

***

A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációja illetékes döntéseket hozni a szerzetesrendek ügyében. A vatikáni intézmény azt követően hozta meg döntését, hogy a Nagyszombati Érsekség és a Bencés Rend képviselőinek álláspontját is meghallgatta – tájékoztat a pozsonyi Újszó.

A kongregáció szerint nem teljesültek a Ján Sokol korábbi érsek által 1990. szeptember 12-én kiadott dekrétumban foglaltak. Ahelyett, hogy a bencés jelenlét megerősödött volna és a szerzetesek pasztorációs tevékenységet folytattak volna, a széthúzást erősítették a helyi egyházközségben – állítják.

A kongregáció arról is döntött, hogy a rend minden ingó és ingatlan vagyona, amely Szlovákia területén található, a Szlovákia területén levő egyházi egységeket illeti.

A Nagyszombati Érsekség üdvözölte a döntést. Nyilatkozatukban azt állítják, az egyházmegye kapui minden szerzetesrend előtt nyitva állnak, amely itt akar letelepedni, a bencések előtt is. Ez a nyitottság azonban a megyéspüspök jóváhagyása és a Szentszék által hozott, egyértelmű rendelkezések betartása mellett érvényes.

Az érsekséghez átkerült vagyont nem lehet elidegeníteni. „Elméletileg, ha a bencések újra megtelepednének itt, a Szlovákiai Bencés Konföderáció keretében, akkor ezt a vagyont a kezelésükbe kaphatnák, hogy segítse tevékenységüket, és biztosítsa megélhetésüket” – áll a nyilatkozatban.

Az Irgalmasság Éve 18.

Nem emlékszem arra, hogy szülőfalumban szokás lett volna Jézushoz ajándék ügyben a karácsonyi levélírás. Nagyobbacska gyermekként visszaemlékeztünk arra, hogy a kivágott fenyők testvérei volt azoknak, amelyek levágatlanul ott maradtak a falunkat körülvevő rengeteg erdőben. Megértettük, hogy a zöld fenyők azokból a fenyőtobozokból nőnek ki, amelyeket a hatalmasra nőtt fenyőfák érleltek és hullattak a gazdag erdei talajba. Hittanórákon azt tanultuk, hogy a Teremtő díszítette fel a kopár földet növényekkel, mert a teremtett embernek a fákra mindig nagy szükségük volt. A hatalmas törzseket kivágva ezekből készültek a családi házak tetőzetei, a gallyaikból pattogó tüzelő lett főzéshez, téli fűtéshez. Az égből érkező napsugarakat azért is sugározta tavasztól őszig, hogy ennivalót érleljen, a fákon remek ízű gyümölcsöt teremjen, és mindez Isten adománya. A karácsony betetőzése volt a magasságból ránk sugárzó isteni jóságnak. Vallásos szüleinktől, majd precízebben a hitoktató papjainktól hamar megtanultuk a teljes igazságot, hogy mire való ez a gyönyörű világ: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában”. (Jn 3,16-18) a karácsony az egészségesen nevelt és tanított gyerekek számára tehát nem a karácsonyfa díszeire épült, hanem arra, hogy Isten Atyánk saját isteni Fiát elküldte a földre, hogy nekünk Ő fogadott testvérünk legyen, mi pedig az övéi, és a mennyországban örökké éljünk majd együtt boldogan. Ezt a szeretetet köszönjük meg Istennek: Istenünk, légy áldott!

Advent 3. hete szerda

Advent 3. hete szerda
Iz 45, 6b-8. 18. 21b -26; Lk 7, 19-23
„Senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr és nincs más"

Ha ezt a kijelölt mai szövegben többször is hangoztatott igaságot jól akarjuk érteni, akkor fel kell idéznünk Mózes óriási élményét, amelyet az égő, de el nem hamvadó csipkebokor mellett szerzett. Maga a tény, hogy egy pipaszár ágú vadrózsabokor annyira kiszárad a sivatagban, hogy a nap tüzétől lángra lobban, természetes esemény, de lángolásában is épp maradt. Az egyiptomi iskolákban negyven éves koráig művelődött Mózes így szólt: Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor odaért, meghallotta a tűzből az utasításokat: Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz szent föld! Azután azt mondta: Én vagyok atyaid istene, Ábrahám Istene. Izsák Istene es Jákob Istene. Mózes erre eltakarta az arcát. Mert nem, mert Istenre nézni". (5-6) Mózes akkor megértette, hogy nevelőanyjától, a fáraó leányától a szülőanyjához rendszeresen visszalátogatva erről az Istenről beszelt neki. Tőle hallotta azt is, hogy amiket a palotában és az iskolában isteneknek címeznek, azok közönséges állatok, vagy még állatok sem, hanem élettelen képek es szobrok. Csak egy Isten van, tanította az édesanyja. Izajás próféta négyszázötven évvel később, amikor a zsidók közül már sokan visszaestek a bálványimádás ostobaságába, újra figyelmezteti népét: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr es senki más! Én alkotok világosságot, és teremtek sötétségét, én szerzek jólétet és teremtek bajt; én, az Úr cselekszem mindezeket. (Iz 45, 6b-7) Mivel a világ majdnem teljesen megmaradt bálványimádásban, ezért rimánkodik a próféta, hogy a mennyországból, az igaz Isten lakóhelyéről küldje el a Messiást az Úr, es mutassa meg az igazságot minden népnek. Harmatozzatok, egek felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én az Úr, teremtettem azt. (8) Ez után elmagyarázza, hogy a tehetetlen bálványok helyett jó lenne mar belátni, hogy csak a Teremtő, csak az igaz és örökkévaló Isten tud ennivalóról és minden más szükséges jóról gondoskodni. „Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincs kívülem" (21)

Látriszi Szent Pál

Látriszi Szent Pál 

atya

A Myziában levő Eleé városban született nemes szülőktől. Mivel atyját korán elvesztette a frigiai Szent István kolostorban nevelkedett. Anyja halála után mint gyermek, Isten szolgálatára szentelte magát. Milétosz közelében a Látrisz hegyen élt vezeklő életet. Imádság, böjt, hallgatagság, ezekkel az erényekkel ékeskedett élete. Körülötte kolostort építettek azok, akik példája szerint akartak élni. Halálának idejét Istentől előre megtudta. Békében halt meg 955. december 15-én.

A pápa a fiatalok munkanélküliségéről: A munka nem kegyes ajándék, hanem jog mindenki számára

Ferenc pápa az olasz püspöki konferencia által létrehozott Policoro terv-csoportok kétezer tagját fogadta december 14-én. A munkanélküli fiatalok problémájának enyhítését szolgáló terv húsz éve született a palermói országos egyházi találkozón.

Ferenc pápa beszéde elején felidézte az úgynevezett Policoro terv megszületését, nevezetesen azt, hogy húsz évvel ezelőtt a Palermóban tartott nagy egyházi találkozón felmerült javaslat nyomán elkezdtek intenzíven foglalkozni a fiatalok munkanélküliségének problémájával és konkrét megoldási tervek megvalósításával, amelyek segítik a fiatalokat abban, hogy munkát találjanak. A püspöki konferencia (CEI) tizenhárom olasz tartomány számára dolgozott ki tervet arra, miként lehet szembenézni azokkal az egzisztenciális problémákkal, melyek főként a dél-olaszországi fiatalokat sújtják, akiket az a veszély fenyeget, hogy nemcsak a jelenben, hanem egész életükre munkanélküliek lesznek.

A Policoro terv eredetileg egy munkapasztorációért felelős pap kezdeményezése volt a hetvenes évektől kezdve.

A terv rögtön rendkívül jelentős kezdeményezésnek bizonyult a fiatalok számára, előbb helyi, később országos szinten, mivel az evangéliumi elveket a konkrét élethelyzetekre próbálta alkalmazni. A terv sikere abban állt, hogy foglalkozott a fiatalok továbbképzésével, elősegítette a munkatársulatok kialakítását, „közösségeket animáló” közvetítő személyeket képzett ki, és konkrét gesztusok hosszú sorát valósította meg.

Beszédében Ferenc pápa arra buzdította a kihallgatáson megjelent kétezer embert, hogy ne veszítsék szem elől a munka méltóságát, melynek oly nagy szerepe van az emberek életében. A Policoro terv különös figyelmet fordít az adott területre, a közös megoldási javaslatokra, tanúsítva ezzel a szabad, kreatív, részt vállaló és szolidáris munka minőségének az emberi élet számára méltóságteljes növekedését. Minden dolgozó embernek joga van ahhoz, hogy ezek az értékek védelmet kapjanak, és különösen a fiataloknak joguk van ahhoz, hogy bízhassanak erőfeszítéseik, lelkesedésük és emberi erőforrásaik befektetésének sikerében.

„Milyen sok fiatal szenved ma a munkanélküliségtől – állapította meg fájdalommal a pápa. – Milyen sokan vannak azok, akik már nem is keresnek munkát, mert elfásultak a folytonos elutasításban és egy olyan társadalom közönyében, amely a szokásos kivételezetteket részesíti előnyben, és gátolja azokat, akik pedig megérdemelnék, hogy sikeresek legyenek. A munka nem lehet kevés protekciót élvezőnek kegyesen engedélyezett ajándék, hanem jog mindenki számára.”

A Policoro terv program tagjai a reménység konkrét jelet mutatják meg azoknak, akik nem törődtek bele a helyzetbe, hanem úgy döntöttek, hogy bátran elkötelezik magukat a munkalehetőségek megteremtésében és javításában. A pápa csak bátorítani tudja a közösségi és részt vállaló kezdeményezések folytatását. Sok esetben ugyanis, amikor a fiatalok kigondolnak a maguk számára egy tervet ahhoz, hogy dolgozni tudjanak, nagy magány veszi őket körül, millió nehézséggel kell megküzdeniük, és nem kapnak segítséget. A családok pedig, amelyek sokszor anyagilag is támogatják a fiatalokat ebben az erőfeszítésben, csak egy bizonyos pontig tudnak segíteni, így a fiatalok kénytelenek sokszor meghátrálni. Ebben a helyzetben van szükség a Policoro terv közreműködésére: támogassák az új energiákat, segítsék elő az alkotó szellem kibontakozását, mely az elméket és a munkás kezeket egy közös asztal köré gyűjti, hogy gondolkodjanak és tervezzenek együtt, hogy kapjanak és adjanak segítséget. Ezek a leghatékonyabb módjai a szolidaritás kifejezésének.

A pápa szavai szerint fontos, hogy a fiatalok felismerjék munkára szóló elhivatottságukat. Gyakran az ember önmegvalósítását összekeverik egy bizonyos gazdagsági és jóléti modellel, mely embertelen ritmusra ösztökél. Ne legyen ez így: a fiatalokat a helyes mértékre kell nevelni. Az evangélium iskolájában tanulják meg azt, ami valóban szükséges, hogy az életünk ne fusson ki a kezünkből a jólét hamis bálványát hajszolva. Igaz ugyan, hogy Jézus nem tanított meg bennünket arra, miként találjunk magunknak közvetlenül munkalehetőséget, de tanítása ma is aktuális, konkrét és eleven, képes arra, hogy megérintsen minden embert a maga teljességében.

A ti felelősségetek nem egyszerű – mondta végül a Szentatya. – Nem egyszerű segíteni a fiatalokat a munkalehetőség megtalálásában. Ez egyben evangelizáló felelősség is a munka megszentelő értékén keresztül. Nem akármilyen munkáról van szó, nem olyanról, amely kihasznál, eltipor, megaláz és megsemmisít, hanem olyan munkáról, amely az embert valóban szabaddá teszi, nemes méltósága szerint. Ferenc pápa végül köszönetet mondott az elkötelezettségért, és Munkás Szent József oltalmába ajánlotta a munkapasztorációban fáradozókat, imáiról biztosította őket, és arra kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak érte.