Szent Péter apostol széke Rómában

Szent Péter apostol széke Rómában 

(Festum Cathedrae Petri Romanae)

 Nagyobb duplex ünnep

Most Péter főapostolnak két székünnepe van, melyek közül a január 18-i a későbbi származású. Valószínűleg gallikán eredetű ünnep és keletkezésének oka arra vezethető vissza, hogy Péter régi székünnepe, február 22-e, legtöbbször a Nagyböjtbe esvén, nem tartották megengedhetőnek akkor ünnepet ülni, azért tették január 18-ra. (Így Duchesne[1] és Thalhofer[2] de Kellner[3] nem tudja okát adni.) A két ünnep együtt először a VII. századi Martyrologium Hieronymianumban található meg. Mivel pedig ennek összeállítója és Beda Venerabilis a február 22-i ünnephez hozzáfűzte ezt: „in Antiochia”, azért lett a másik „Romae”. A különböző szokásokat – néhol mindkettőt, máshol egyet, ismét máshol egyet sem ünnepeltek – ez ünneplést csak IV. Pál pápa szüntette meg, aki 1558. január 6-án mindkettőnek ünneplését elrendelte. De csak egyházilag (festa chori). V.ö. még Szent Péter apostol széke Antiochiában. (Február 22)

Az ünnep jelentősége tehát Szent Péter apostolnak római püspöksége, más szóval a római püspök primátusának Szent Pétertől, az első pápától, való származása. Ennek a történeti ténynek bizonyítása nem tartozik tárgyunk keretébe[4] és ezért áttérhetünk a napi szentmise magyarázatára.

Az ünnep tárgyának megfelelően a szertartások elsősorban a főapostolnak papi méltóságát emelik ki, azért már a bevezetés (Introitus) is a szent főpapok (pápák és püspökök) miséjéből való. Az Üdvözítő ígéretének szavain kívül, melyekkel Péternek egyházfői hatalmát jelezte, (Grad. Tract. Off. Comm.) különösen a 106. zsoltár (Grad.) emeli ki Krisztus első földi helytartójának nagy dicsőségét, míg az Introitus 131. zsoltára a Megváltó földi uralmának legjellemzőbb tulajdonságát juttatja eszünkbe: a szelídséget. A régi választott nép harcias királyait az isteni szeretet nevében kormányzó vezetés váltotta föl.

Ferenc pápa a chilei női börtönben: Ne egyszerűsítsük le a világot rosszakra és jókra

Ferenc pápa január 16-án Santiagóban, a szabadtéri szentmisét követően, a női büntetés-végrehajtási intézetbe látogatott, ahol nagy örömmel fogadták a nők és a gyermekek.

A chilei főváros női börtönében 1 400 fogvatartott él összezsúfolva, holott eredetileg 885 férőhelyes az intézmény. Két női rab gyermekével együtt virágokkal fogadta a pápát, az egyikük annyira meghatódott, hogy rózsaszín ruhás kislányával hosszan időzött előtte. Aztán Ferenc pápa az egyik várandós anyuka hasára tette a kezét, megáldotta a magzatot.

A fogadást követően a tornateremben mintegy ötszáz elítélt várta a Szentatyát, sokan fehér kendővel integettek, miközben ő megölelte a jelen lévő gyerekeket, akik édesanyjukkal együtt a börtönben élnek.

Az egyik fogvatartott, Janeth tanúságtételében bocsánatot kért mindenkitől, akit bűneikkel megsértettek. Arra kérte a pápát, járjon közben azért, hogy az igazságszolgáltatás jobban odafigyeljen az elítélt anyákra, akiket elválasztanak gyerekeiktől.

A rabok írtak egy dalt Ferenc pápa tiszteletére, amelynek sorait színes papírszalagokra írva ki is függesztettek a tornateremben: „Egy nappal több az életből, egy nappal kevesebb a büntetésből. Látogatásod az én örömem, bárányszagú pásztor! Köszönöm, Francesco, testvérem!”

„Jézus arra hív minket, hogy hagyjuk el azt a leegyszerűsítő gondolkodásmódot, amely a világot jókra és rosszakra osztja, hogy beléphessünk egy másfajta gondolkodásmód dinamikájába, amely képes magára vállalni a gyengeséget, a korlátokat és a bűnt is, hogy segítsen továbblépni” – buzdította a Szentatya a női rabokat.

Ferenc pápának a börtönben mondott beszédéről korábbi híradásunkban beszámoltunk.

Évközi 2. hét csütörtök

Évközi 2. hét csütörtök

Kétféle okosság van: a világ fiaié és az Isten fiaié. A világ fiai sokszor okosabbak a világosság fiainál, mert előrelátók, számot vetnek minden eshetőséggel, következetesen küzdenek, és minden eszközt, minden lehetőséget megragadnak céljuk eléréséhez. Tragédiájuk viszont, hogy a cél, amire mindent feltesznek, teljességgel elhibázott. Pillanatnyi, tiszavirág életű boldogságért fáradoznak, önmaguk megdicsőítéséért, amelyet soha el nem érhetnek, s még amit megszereztek is, azt sem vihetik magukkal.

A világosság fiai ellenben akkor követnek el végzetes hibát, amikor elmulasztanak mindent megtenni a helyesen felismert és kitűzött cél érdekében. Mindent egy lapra tesznek fel, de ezt nem érvényesítik életükben elég következetesen, a világosság fiaiként nem maradnak meg a világosságban. Szent Margit okos szűz volt, aki nem felejtett el gondoskodni a tartalék olajról: az Úr Jézus szenvedéséről való elmélkedés átforrósította szívét, őszinte imádsága az eucharisztikus színekben rejtőző Krisztus és az ő keresztje előtt pedig az Úr iránti szerelemből végzett jócselekedetekre indította. S bár Isten gyermekeinek okossága a világ szemében balgaság, mégis ez a világtól elzárt és Istenben elmerült apáca politikai kérdésekben, illetve az ország ügyes-bajos dolgaiban is meglepő éleslátásról tett tanúságot. Mert míg a világ fiainak szeme elől sok-sok teendő eltakarja a lényeget, az a lélek, amely az egy szükségesre figyel, annak fényénél is látja a dolgokat, a maguk mélységes, Istenre mutató valóságában.

Urunk Jézus, ne engedd, hogy balga szüzek módjára megfeledkezzünk arról, hogy tartalék olajra is szükségünk van ahhoz, hogy mécsesünk lángja kitartson, amíg megérkezel. Ne hagyd, hogy megelégedjünk azzal, hogy egyszer igent mondtunk Rád és a Tőled kapott csalhatatlan reménységre, hanem Szent Margit szűz közbenjárására segíts kegyelmeddel, hogy mécsesünk lángját szüntelenül tápláljuk az imádságnak és az irgalmasság cselekedeteinek olajával, s így bebocsátást nyerjünk menyegzős házadba.

 

Antiochiai Szent Júlián

Szent Júlián

remete, hitvalló. 

 †~370.

Antiochia környékén élt. Érdeme, hogy az arianizmusból a katolikus hitet újra talpraállította azon a vidéken. 

Látogatást tett egy chilei női börtönben Ferenc pápa

Az állami vezetőkkel való találkozó és a santiagói szabadtéri szentmise után az apostoli út következő hivatalos programja a chilei főváros női büntetés-végrehajtási intézetének meglátogatása volt január 16-án, magyar idő szerint este 8 órakor.

Megbocsátás, igazságosság, remény, jövő – ezek a szavak hangoztak el a santiagói San Joaquín női börtönben Ferenc pápa látogatása alatt. A Szentatya azt kérte a raboktól, hogy nőként és anyaként egy jobb jövőnek adjanak életet.

A fogvatartottak virágokkal, ünnepelve fogadták a pápát. Gyermekeiket a karjukban tartó nők, több száz színes felirat, rajta Ferenc pápától vett idézetekkel a nőkről és a börtön világáról, a falakon a Chile különböző fegyintézeteiben fogva tartott emberek arcképe... A hatszáz elítélt így várta a pápát, akinek az intézet igazgatónője megerősítette: itt tanúi annak, hogy az élet győzedelmeskedik a halál felett, a jó a rossz felett, a szív tisztasága az önzés sivársága felett. Ők hatszázan képviselték a latin-amerikai ország majdnem ötvenezer fogvatartottját, akik Chile túlzsúfolt börtöneiben raboskodnak.

Ferenc pápával két női elítélt osztotta meg tanúságtételét. Egyikük, Janeth elmondta: meg vannak fosztva szabadságuktól, de álmaiktól és reményeiktől nem. Arra kérte pápát, járjon közben azért, hogy az igazságszolgáltatás jobban odafigyeljen az elítélt anyákra, akiket elválasztanak gyerekeiktől. A gyermekek ártatlanok, Isten irgalmasságához száll a fohász értük, illetve a társadalomhoz, hogy bocsássa meg az elkövetett bűnöket.

Mindannyian bűnösök vagyunk, bocsánatra szorulunk. A megbocsátás pedig emberségesebbé tesz. Sokan közületek édesanyák, ezért tudjátok, mit jelent életet adni. Ma egy nagyon hasonló kihívás előtt álltok: életet kell adnotok, jövőt kell adnotok, föl kell nevelnetek, segítenetek kell fejlődni – nemcsak magatoknak, hanem gyermekeiteknek, az egész társadalomnak. Ti, nők rendkívüli módon képesek vagytok alkalmazkodni az adott helyzethez és tovább menni. Ezért ma a bennetek szunnyadó képességre hagyatkozom, ezekben bízom, hogy életet adjatok a jövőnek! – szólt a Szentatya a fogvatartottakhoz, meghallva kérésüket.

Küzdeni kell a személyek dologiasítása ellen, mert ez megöli a reményt – buzdított Ferenc pápa. – Senki sem egy tárgy, mind személyek vagyunk, ne hagyjuk, hogy tárgyiasítsanak bennünket, nem vagyunk számok. A börtönlakó sem egy szám, hanem személy, van neve, és ez reményt szül. Az emberi méltóság sérthetetlen, ezért őrizni kell, ápolni és dédelgetni. Kedves nővéreim, ne higgyetek a címkéknek, miszerint semmi nem tud megváltozni! Nem igaz, hogy a végeredmény mindig ugyanaz. Minden erőfeszítés egy jobb jövőért – még ha sokszor úgy is látszik, hogy a semmibe hull – végül mindig gyümölcsöt hoz és elnyeri jutalmát.

A gyerekek erőt adnak, reményt, ösztönzést, segítenek a női raboknak abban, hogy előre tekintsenek, mert így épül az élet – folytatta a pápa. – Ma ugyan meg vannak fosztva szabadságuktól, de ez a helyzet nem tart örökké. A cél, hogy visszailleszkedjenek a társadalom rendes életébe. Ha a büntetés, az ítélet jövő nélküli, akkor az nem humánus ítélet, hanem kínzás. Minden büntetésnek, amellyel a társadalommal szembeni adósságát rója le valaki, kell, hogy legyen egy távlata, a visszailleszkedés távlata, amelyre a rabnak készülnie kell. Ezt kell várniuk önmaguktól és a társadalomtól is. A börtönbüntetés gyakran nem más, mint bűnhődés. A közbiztonságnak nem szabadna pusztán az ellenőrzés szigorítására korlátozódnia. Ehelyett sokkal inkább a megelőzésre, a munkára, a nevelésre és a közösségi életre kellene hangsúlyt fektetni.

Ferenc pápa a női börtönben tett látogatása végén megszólította azokat is, akik a büntetés-végrehajtási intézetben dolgoznak: a börtönőröket, az önkénteseket, valamint a lelkipásztori munkatársakat. A Szentatya kifejtette, összetett és kényes feladat az övék, ezért a hatóságoknak minden szükséges feltételt biztosítaniuk kell azért, hogy méltósággal végezhessék munkájukat. „A méltóság méltóságot szül. A méltóság fertőző, jobban terjed, mint az influenza. A méltóság méltóságot terem!” – zárta beszédét a pápa.