Szent Péter apostol széke Rómában

Szent Péter apostol széke Rómában 

(Festum Cathedrae Petri Romanae)

 Nagyobb duplex ünnep

Most Péter főapostolnak két székünnepe van, melyek közül a január 18-i a későbbi származású. Valószínűleg gallikán eredetű ünnep és keletkezésének oka arra vezethető vissza, hogy Péter régi székünnepe, február 22-e, legtöbbször a Nagyböjtbe esvén, nem tartották megengedhetőnek akkor ünnepet ülni, azért tették január 18-ra. (Így Duchesne[1] és Thalhofer[2] de Kellner[3] nem tudja okát adni.) A két ünnep együtt először a VII. századi Martyrologium Hieronymianumban található meg. Mivel pedig ennek összeállítója és Beda Venerabilis a február 22-i ünnephez hozzáfűzte ezt: „in Antiochia”, azért lett a másik „Romae”. A különböző szokásokat – néhol mindkettőt, máshol egyet, ismét máshol egyet sem ünnepeltek – ez ünneplést csak IV. Pál pápa szüntette meg, aki 1558. január 6-án mindkettőnek ünneplését elrendelte. De csak egyházilag (festa chori). V.ö. még Szent Péter apostol széke Antiochiában. (Február 22)

Az ünnep jelentősége tehát Szent Péter apostolnak római püspöksége, más szóval a római püspök primátusának Szent Pétertől, az első pápától, való származása. Ennek a történeti ténynek bizonyítása nem tartozik tárgyunk keretébe[4] és ezért áttérhetünk a napi szentmise magyarázatára.

Az ünnep tárgyának megfelelően a szertartások elsősorban a főapostolnak papi méltóságát emelik ki, azért már a bevezetés (Introitus) is a szent főpapok (pápák és püspökök) miséjéből való. Az Üdvözítő ígéretének szavain kívül, melyekkel Péternek egyházfői hatalmát jelezte, (Grad. Tract. Off. Comm.) különösen a 106. zsoltár (Grad.) emeli ki Krisztus első földi helytartójának nagy dicsőségét, míg az Introitus 131. zsoltára a Megváltó földi uralmának legjellemzőbb tulajdonságát juttatja eszünkbe: a szelídséget. A régi választott nép harcias királyait az isteni szeretet nevében kormányzó vezetés váltotta föl.