Az élet igéje – 2018. március

Az élet igéje – 2018. március

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!” (Zsolt 25,4)

Dávid, király és próféta, ennek a zsoltárnak a szerzője, a szorongattatás és a szegénység terhétől szenved, és érzi, hogy az ellenség fenyegeti. Kiutat keres ebből a fájdalmas helyzetből, de érzi, hogy tehetetlen.

Izrael Istenéhez emeli tekintetét, aki mindig oltalmazta népét, és reménykedve hozzá fohászkodik, hogy siessen segítségére.

Az e havi életige főként azt a vágyát emeli ki, hogy meg szeretné ismerni az Úr útjait és ösvényeit, hogy ez fény legyen döntéseihez, különösen a nehéz pillanatokban.

„Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!”

Velünk is megesik, hogy fontos döntéseket kell hoznunk az életben, ami megkívánja, hogy a lelkiismeretünkre hallgassunk, és teljes valónkkal koncentráljunk. Néha bizonytalanok vagyunk, hogy több lehetőség közül melyiket is válasszuk, máskor viszont egyetlen utat sem látunk…

Mélyen emberi dolog előrevivő utat keresni, és néha segítséget is kell kérnünk hozzá olyasvalakitől, akit barátunknak tekintünk.

A keresztény hit által Istennel kerülünk baráti kapcsolatba: Ő Atya, aki lelkünk mélyéig ismer bennünket, és örömmel van velünk életünk útján.

Mindennap mindannyiunkat arra hív, hogy szabadon vágjunk neki az eseményeknek, és csak az érdek nélküli szeretet legyen az iránytűnk, iránta és minden gyermeke iránt.

Az utakon és ösvényeken másokkal is találkozhatunk, más célokat is megismerhetünk. A keresztények soha nem egymástól elszigetelt emberek, hanem egy zarándok nép tagjai. Céljuk, hogy megvalósítsák Isten tervét az emberiségről, melyet Jézus tárt föl előttünk szavaival és az életével: az egyetemes testvériséget, a szeretet civilizációját.

„Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!”

Az Úr útjai meredekek, néha túl kockázatosnak is tűnnek, mintha két sziklafal között egy kifeszített kötélen kellene áthaladnunk.

Ennek a zarándok népnek a tagjai száműzik az önző szokásokat, előítéletet, hamis alázatot, és megnyitják a párbeszéd, a találkozás, a közjóért való igyekezet horizontját. Az Úr útjai mindig új szeretetet kívánnak, amely Isten irántunk való szeretetének és hűségének sziklaalapján áll, és még a megbocsátásig is képes eljutni. Ez az elengedhetetlen feltétele annak, hogy igazságon és békén alapuló kapcsolatok épüljenek az emberek és a népek között. A hiteles szeretet legegyszerűbb gesztusa is megvilágíthatja az utat mások szívében. Nigériában egy találkozón fiatalok és felnőttek együtt voltak, hogy megosszák személyes tapasztalataikat az evangéliumi szeretettel kapcsolatban. Maya, az egyik kislány ezt mesélte: „Tegnap játék közben egy fiú meglökött és elestem. Bocsánatot kért, és én megbocsátottam.”

E szavak mélyen megérintették az egyik férfit, akinek az édesapját megölte a Boko Haram. „Mayára néztem – mondta. Ha egy ilyen kicsi lány meg tud bocsátani, azt jelenti, hogy ezt én is megtehetem.”

„Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!”

Ha biztos vezetőt szeretnénk találni utunkon, akkor gondoljunk arra, mit mondott magáról Jézus: „Én vagyok az út…” (Jn 14,6). Santiago de Compostelában 1989-ben az Ifjúsági Világtalálkozón Chiara Lubich így beszélt erről:

„Önmagát útnak nevezte, és ezzel azt akarta mondani, hogy nekünk is az ő útján kell járnunk. Mondhatjuk, hogy Jézus útjának a neve: szeretet. A szeretet, amelyet Jézus élt és hozott, egyedülálló és rendkívüli. Ugyanaz a szeretet, amelynek a tüze Istenben ég. De kit szeressünk? Természetesen a legfőbb kötelességünk, hogy Istent szeressük. Azután szeressünk minden felebarátot.

Reggeltől estig ilyen szeretettel éljünk meg minden találkozást. Otthon, az egyetemen, a munkahelyen, a sportpályán, pihenéskor, a templomban és az utcán is használjunk ki minden alkalmat, hogy úgy szeressük a többieket, mint önmagunkat, hogy Jézust lássuk bennük, és ne hagyjunk ki senkit, sőt, szeressünk mindenkit elsőként. A lehető legmélyebben lépjünk be a másik lelkébe, értsük meg igazán a problémáit, az igényeit, a bajait és az örömeit is, hogy megoszthassunk vele mindent, amit él. Valamiképpen legyünk a másik, mint Jézus, aki Isten, és szeretetből olyan ember lett, mint mi. A felebarát így érezni fogja, hogy megértik, fölemelik, mert lesz, aki vele hordozza a terheket, az aggodalmat és osztozik a kis örömeiben is.

»Éljük a másikat«, »éljük a másikat«: ez a nagy ideálunk, ez a létező legnagyobb dolog.”

Letizia Magri

 

Yorki Szent Szuitbert

Szent Szuitbert

püspök és hitvalló. 

713.

 

Ír bencés volt. A frizek térítésének apostola volt a mai Németország területén. Egy időre visszatért hazájába és York érseke volt, de azután ismét a Rajna mentén tevékenykedett. A kaiserwerti kolostorban hunyt el. †

Befejeződött a bíborosi tanács ülése a Vatikánban

Befejeződött a bíborosi tanács ülése a Vatikánban

Háromnapos tanácskozás után február 28-án zárult le a kilenc bíborosból álló tanács (C9) 23. ülése a Vatikánban a pápa részvételével. A szentszéki sajtóközpont közleményt adott ki a bíborosok munkájáról.

A megvitatott témák között nagy teret szenteltek a püspöki konferenciák teológiai alkotmányának az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás 32. paragrafusából kiindulva. A pápai dokumentum megállapítja, hogy „nem dolgoztak ki elegendő mértékben egy olyan alkotmányt a püspöki konferenciáknak, amely konkrét jogkörök alanyaként értelmezné azokat, beleértve ebbe egy bizonyos hiteles tanításbeli tekintélyt is. A túlzott centralizáció ahelyett, hogy segítené, csak bonyolítja az Egyház életét és missziós dinamikáját.” Ily módon II. János Pál pápa Apostolos suos kezdetű motu propriójának újraolvasatáról van szó a püspöki konferenciák teológiai és jogi természetével kapcsolatosan. A cél a decentralizálás, melyről gyakran beszél Ferenc pápa, aki természetesen továbbra is az Egyház egységének őrzője marad – magyarázták a bíborosok.

A következő témakör a Szentszék emberi erőforrásaira és a költségtakarékosságra vonatkozott. A bíborosok meghallgatták Jan Romeo Pawłowski érsek beszámolóját az Államtitkárság Harmadik Szekciójának alakulásáról, amelyet nemrég hozott létre a pápa a diplomaták kiválasztására és képzésére, s amelynek a lengyel főpásztor a vezetője. Reinhard Marx bíboros a humán erőforrás témájáról beszélt, bemutatva a Gazdasági Tanács munkáját, amelyik egy irányító-ellenőrző testület létrehozásán dolgozik, a humánerőforrás kezelésére. Marx bíboros pozitív fejleményekről számolt be mérlegek, a költségtakarékosság és a szentszéki deficit csökkentése terén. A Gazdasági Tanács ezzel kapcsolatban takarékossági útmutatót fog szerkeszteni a szentszéki intézményeknek.

A bíborosok megvitatták a Hittani Kongregáció illetékességi körébe tartozó különböző eshetőségeket, amelyek célja a kiskorúak elleni visszaélések ügymenetének felgyorsítása. Ezen a téren még nem született döntés, viszont egyértelmű a határozott akarat – mondta Greg Burke szentszéki szóvivő. – Mindenki érdeke, elsősorban természetesen az áldozatoké, hogy az eljárásokon gyorsítsunk, ennek módját tanulmányozzák most a bíborosok.

Peter Kodwo Appiah Turkson bíboros beszámolt az általa vezetett Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma munkájáról. A főpásztorok beszéltek még a Keleti Egyházak Kongregációja, illetve a Népek Evangelizálása Kongregáció ügyeiről.

A bíborosi tanács legközelebb április 23-tól 25-ig ülésezik majd a Vatikánban.

Nagyböjt 2. hét csütörtök

Nagyböjt 2. hét csütörtök

Mária és Márta testvérének, az evangéliumban szereplő valóságos Lázárnak az esete – sokatmondó a névazonosság! – igazolja Ábrahám példabeszédbeli állítását. Hiszen a János-evangéliumban azt olvassuk, hogy miután Jézus feltámasztotta Lázárt, a főpapok elhatározták, hogy őt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban. Íme, a bizonyság arra, hogy aki nem akar látni, az a legnyilvánvalóbb jelek elől is eltakarja a szemét! A gazdag ember sem csupán azért jutott a kárhozatra, mert jó dolga volt életében, hanem mert észre sem vette a kapuja előtt fekvő koldust. Azaz minden bizonnyal látta – különben honnan ismerte volna? –, csak éppen nem vett róla tudomást.

A szakadék tehát, amelyről Ábrahám beszél, nem a haláluk után keletkezett közöttük, hanem még földi életükben. Kezdetben csupán pár lépés, és a dúsgazdag a mennyországba jutott volna: Lázárhoz kellett volna odamennie, hogy segítsen rajta. Az évek múlásával azonban, ahogy egyre jobban begubózott önzésébe, a szakadék mind mélyebb és szélesebb lett, míg végül haláluk után állandósult, immár áthidalhatatlanul. Lukács evangéliumában különös hangsúly van azon, hogy a gazdagság olyan állapot, mely veszélyezteti az örök üdvösséget, amennyiben a gazdag nem osztja meg javait a rászorulókkal, mert a feleslegnek ő csak kezelője az ínséget szenvedők javára, nem pedig kénye-kedve szerinti ura.

Urunk Jézus, adj nekünk figyelmes fület és készséges szívet, hogy meghalljuk a dúsgazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszédedben a nekünk szóló üzenetet. Ismerjük fel, hogy milyen javakban dúskálunk – legyenek azok anyagi vagy éppenséggel szellemi kincsek –, és legyünk készek megosztani azokat másokkal, akiknek kevesebb vagy éppenséggel semmi sem jutott belőlük. Segíts, hogy a magunk környezetében igyekezzünk áthidalni a szakadékot gazdag és a szegény között a figyelmes szeretet segítőkészségével és nagylelkűségével.

 

Worchesteri Szent Oszvald

Szent Oszvald

992

Tanulmányai után a Winchesteri egyház kanonokja, majd a franciaországi Fleur bencés szerzetese lett. Hazájába visszatérve Worchesteri püspök, majd Yorki érsek lett. Papjai fegyelmén munkálkodott, szegényeket gondozott. †