FIRENZEI Boldog ANTÓNIA

FIRENZEI Boldog ANTÓNIA 

II. r.

 (1401-1472)

  

Előkelő firenzei családból származott. Szülei akaratából korán házasságra lepett, de férje halála után ellenállt rokonai unszolásának, hogy újabb házasságot kössön. A tökéletesség vágyával belépett a Boldog Angelina által akkoriban alapított szerzetes III. rendi Szent Honufriusz kolostorba. Miután erényességét sokszorosan igazolta, előbb Folignoba*, majd Aquilába küldték, ahol a Szent Erzsébetről nevezett kolostort 14 éven át kormányozta. Ő azonban többre vágyott. Kapisztrán Szent Jánossal is megbeszélte a dolgot, hogyan térhetne át a Szent Klára eredeti Regulája szerint folytatott életre, hogy minél inkább élje az Istennel egyesült életet. V. Miklós pápa jóváhagyásával (1450 körül) Aquilában a Krisztus Teste kolostorban 14 nővérrel Szent Klára Regulájára fogadalmat tett, s ezzel a várost új szerzetesközösséggel gyarapította. A kolostort azóta „Szegény Szent Klára” kolostornak nevezték. Kapisztrán Szent János rendelkezésére a nővérek vezetőjévé lett, s legfőbb törekvése arra irányult, hogy a nővéreket, főképp saját példájával, a szerzetesi tökéletességre vezesse. Alázatára vall, hogy a legalantasabb munkákat magának tartotta fenn. A türelem gyakorlására alkalmat adott neki hozzátartozói molesztálásai, igazságtalanságok, rágalmak, mik ártatlanul érték, és 16 évi betegsége. S nehogy a test a lélek ellen lázadjon, a test ellenállását kemény munkával és önmegtagadásokkal igyekezett megtörni. A szegénységet, sőt az élet fenntartásához legszükségesebb dolgok hiányát is örömmel viselte el, csak viselt ruhát hordott, sohasem újat. Ami szabad ideje maradt, imádságra fordította. Éjszakákat imádkozott át, néha extázisban. Szeretetét mindenki megtapasztalta, főként a betegek. Éjjel-nappal ágyuknál volt, anyai gondoskodással vette őket körül, testi enyhülést, lelki- erősítést nyújtott nekik: Előre tudva elköltözése idejét, a nővéreket a Regula megtartására, egymás iránti szeretete buzdította. Az Egyház szentségeivel megerősítve 71. évében költözött át a szebb hazába. Erényeinek fennmaradó emléke, a sírjánál történő csodák eredményeképp IX. Piusz 1847-ben boldoggá avatta.
„Intem és buzdítom az Úr Jézus Krisztusban összes nővéreimet, hogy mindig iparkodjanak utánozni a szent egyszerűség, alázatosság és szegénység útját, valamint a szent szerzetesi életmódot, miként maga Krisztus és boldogságos Ferenc atyánk tanította megtérésünk óta.”
Szent Klára Végrendeletéből.

Imádság:
Istenünk, te Boldog Antóniát életútján Szent Klára rendjébe vezetted. Segíts, hogy érdemei és példája által a földön téged egyre igazabb szeretettel szeressünk, a boldog örök életben pedig színről színre láthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ferenc pápa: 50 éve hunyt el Bea bíboros, az ökumenikus és vallásközi párbeszéd előmozdítója

Ferenc pápa csütörtökön fogadta az évforduló alkalmából rendezett konferencia résztvevőit. Beszédében kiemelte az ökumenikus és vallásközi párbeszéd fontosságát.

„Augustin Bea bíboros jelentős hatást gyakorolt a II. Vatikáni Zsinat egyes dokumentumainak tartalmára. Modell értékű főpásztor, akiből ihletet meríthetünk az ökumenikus és a vallásközi párbeszédhez, illetve a zsidósággal folytatott „családközi” dialógushoz.” Így fogalmazott Ferenc pápa az 50 éve elhunyt bíboros emlékére rendezett római konferencia résztvevőihez szóló beszédében. „Bea bíboros életműve jelentsen ösztönző erőt visszafordíthatatlan elkötelezettségünk felélénkítésére az egység keresése terén a keresztények között és a zsidó testvéreinkhez fűződő megújult barátság konkrét előmozdítása érdekében.”

Realista volt az egység jövőjét illetően

A pápa felhívta a figyelmet, hogy Bea bíborosra azért is fontos emlékezni, amit tett és ahogyan tette. A mások iránti megértés, a jóság, a bátor kiállás jellemezte tevékenységét akkor is, amikor nem kevés ellenállással találta szembe magát a párbeszéd érdekében végzett tevékenységében. „Annak ellenére, hogy megvádolták és megrágalmazták, kitartóan haladt előre és nem mondott le arról, hogy szeressen. Amikor azt mondták neki, hogy nem érett meg az idő arra, amit a Keresztény Egység Titkárság javasolt, lelkesen azt válaszolta: „Akkor érleljük meg rá az időt!” (vö. A. Bea, A zsinat ökumenizmusa, 1968, 36). Nem volt sem optimista, sem pesszimista, hanem realista volt az egység jövőjét illetően: egyrészt tudatában volt a nehézségeknek, másrészt szükségét érezte annak, hogy válaszoljon az Úr vágyára, hogy az övéi egyek legyenek” – hangsúlyozta a pápa.

Kétszólamú párbeszéd

Emlékeztetett a Pápai Gergely Egyetemen működő, a judaizmus tanulmányozásával foglalkozó Bea bíboros központra. A német biblikus teológus távolra mutató elképzeléséből merítve ösztönzést és nevet, az intézet a zsidóság megértésének, illetve a zsidó és keresztény nézőpontból kiinduló teológiai tudás előmozdításának szenteli tevékenységét. Ezt az utat gazdagítja a zsidó tanárok és hallgatók jelenléte is, akik elindultak a zsidóság tanulmányozásának útján. „A párbeszédet kétszólamban kell előre vinni, illetve a zsidó és katolikus tanárok tanúságtétele, akik együtt tanítanak, többet jelent, mint számos beszéd” – mutatott rá Ferenc pápa.

Keresztények és zsidók együtt a szenvedő emberiség szolgálatában

A párbeszéd legyen sokak számára egy termékeny lehetőség, ami felvet egy kérdést: Hogyan haladjunk az úton? – folytatta beszédét a Szentatya. A téma elmélyítése és a szaktudás alapvetően szükséges, de nem elegendő. „A zsidók és a keresztények közötti barátság és párbeszéd arra kapott meghívást, hogy lépjen túl a tudományos közösség határain. Jó lenne, ha ugyanabban a városban a rabbik és a plébánosok együtt dolgoznának saját közösségeik bevonásával a szenvedő emberiség szolgálatában, továbbá ha előmozdítanák a béke és a párbeszéd útjait mindenkivel” – zárta beszédét Ferenc pápa az Augustin Bea bíboros halálának 50. évfordulójára rendezett konferencia résztvevőihez.

Évközi 7. hét csütörtök

Évközi 7. hét csütörtök

„Majd meggyónom...” Az isteni irgalomban való vakmerő bizakodás éppen nem az irgalmas Istenbe vetett igaz hitről és reményről, illetve az iránta való szeretetről tanúskodik, hanem arról, hogy semmibe vesszük őt. Ez a kijelentés elárulja, hogy a bűnt jobban szeretjük, mint Jézus Krisztust, hogy unalmasnak, íztelennek, üresnek találjuk az ő követését, és hogy fogalmunk sincs arról, hogy mi a keresztény élet tétje. Pedig Jézus világosan beszél a mai Evangéliumban: „Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre.” Amivel persze nem öncsonkításra szólít fel, hanem valóságos és radikális szakításra a bűnnel, mely a halálba visz.

Aki jobban szeret, mindig kiszolgáltatottabb, ezért Isten a legkiszolgáltatottabb lény a világon. Ezzel visszaélni a leggyalázatosabb bűn, amely azért nem nyerhet bocsánatot, mert az ember magát zárja el a bocsánat forrásától. Egészen más az, ha valaki bukdácsolva bár, de újra meg újra felkelve tart az atyai ház felé, elismerve gyarlóságát és szívből megbánva bűneit. Ő minden gyengesége ellenére bizalommal tekinthet az ítélet napjára, mert életét egészen Istenre bízta.

Urunk Jézus, amióta bűneinkért feláldoztad magad a kereszten, készen áll a bocsánat nem csupán a múltban elkövetett vétkeinkre, hanem minden bűnünkre, amit a jövőben valaha is el fogunk követni. Óvj meg minket, kérünk, attól az alattomos kísértéstől, hogy irgalmaddal visszaélve azt gondoljuk, hogy nyugodtan vétkezhetünk, Te úgyis megbocsátod. Segíts kegyelmeddel, hogy soha ne egyezzünk ki a bűnnel, és ha elesünk, a földön végignyúlva is örök célunkhoz: az Atya házához kerüljünk közelebb.

PRÁGAI BACHSTEIN FRIGYES

BACHSTEIN FRIGYES 

és társai prágai vértanúk 

(1611)

A hitújítás idején több országban kegyetlen üldözést kellett kiállania a katolikusoknak, köztük a ferenceseknek. Legismertebb ferences vértanúk: a) az angliai vértanúk, élükön Morus Szt. Tamással (1535), b) a németalföldi (gorkumi) 11 szent vértanú, c) a franciaországi vértanúk (1560-80 között a hugenotta háború folyamán mintegy 200 ferences vértanú). Hozzájuk csatlakoznak a csehországi vértanúk. Az első üldözési hullámban, mely Husz János máglyahalála után (1415) tört ki, sok pap, szerzetes halt meg. A 17. században a vallásháborúk korában lett vértanú Prágában a 14 ferences szerzetes: Bachstein Frigyes házfőnök és 13 társa. (Igaz, voltak erőszakosságok, kivégzések, kitelepítések katolikus részről is, ezek közt a leghírhedtebb: 42 protestáns lelkész gályarabságra ítélése 1675-ben Pozsonyban, de ezeket az eseteket a protestáns részről történt kegyetlenségek mindenképpen felülmúlták.) Csehországban a huszita „cseh testvérek” és a kálvinisták régóta vártak az alkalomra, hogy a katolikus vallás hű képviselőit az útból eltávolítsák. Különösen szálka volt a szemükben a II. Rudolf császár által Prágában alapított „Havas Boldogasszony” ferences kolostor. Az alkalom megjött, amikor a császárellenes Mátyás főherceg megjelent csapataival a város előtt. 1611. febr. 15-én reggel a dühöngő protestánsok megtámadták a templomokat, kolostorokat, azokat feldúlták, kirabolták. A ferences kolostorba is behatoltak. A spanyol P. Martinez János atya menteni akarta az Oltáriszentséget. Karddal levágták a kezét, mire leesett a cibórium, a szentostyák szétgurultak. Szörnyű káromkodások közt taposták szét a kálvinisták a szentostyákat. János atya ezt meg akarta akadályozni, erre leütötték a fejét. Aztán sor került a kolostor többi lakójára: Frigyes atyának a szívét szúrták keresztül. Hasonló véget ért két másik páter, az egyik francia, a másik olasz volt. Egy diákonus, egy szubdiákonus, két klerikus, négy laikus testvér és két novícius lettek vértanúk. Hármukat felkergették a templom tetejére, hogy ott lőjjék le őket, élvezve, mint esnek le sebesülten a földre. Többeket kardokkal, bárdokkal ízekre szabdaltak. A vértanúk tetemét csak harmadnapra bátorkodott néhány hű katolikus összeszedni s egy kápolnába elvinni. Isten számos csodával dicsőítette meg hű szolgáit. Boldoggá avatási eljárásuk folyamatban van.

„A minden kegyelem Istene, aki Jézus Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. Neki legyen dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.” (1 Pét 5,10-11)

Imádság:

Istenünk, növeld bennünk a hitet, amely Frigyes atyát és vértanú társait mindhalálig hűségessé tette és diadalra vezette. Add, hogy mi is ezt a hitet kövessük, és benne üdvösségre találjunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ferenc pápa köszöntötte a bencés békefáklya küldöttségét

Szerdán az általános kihallgatás végén a pápa üdvözölte a világ minden részéről érkezett zarándokokat a Szent Péter téren.

A Szentatya üdvözölte a bencés békefáklya kezdeményezés küldöttségét, amelyet Renato Boccardo Spoleto-Norcia érseke vezetett. A „Pro Pace at Europa Una” (A békéért és az egységes Európáért) indított fáklya meggyújtását Norciában tartották február 23-án. Idén „Szent Benedek fénye” a lengyelországi Krakkóból, Szent II. János Pál földjéről világítja be a kontinenset. Lengyelországi útján a fáklya eljut az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba. A krakkói székesegyházban a fáklya lángját megosztják négy helyi bencés kolostorral és szentmisét mutatnak be az alkalomból. Olaszországba visszatérése után a fáklyát március 10-én fogadják a subiacói szent barlangban, március 17-én pedig Cassino bencés kolostorában. A fáklya március 20-án este tér vissza Norciába. A bencés ünnepségek egyházi és polgári rendezvényei március 21-én érnek véget a három itáliai bencés központban.

Isten neve említésének egyetlen célja van, hogy megszenteljük őt

Az Egyiptomból, Irakból, a Közel-Keletről érkezett arab nyelvű híveket üdvözölve a pápa hangsúlyozta: „Isten neve említésének egyetlen célja van, hogy megszenteljük őt és nem az, hogy eszközként használjuk fel. A ’Szenteltessék meg a te neved’ kifejezés azt jelenti: elkötelezzük magunkat, hogy életünk Isten nagyságát dicsőítő himnusz legyen; és hogy a belé vetett hitünk konkrétan megnyilatkozzon; továbbá hogy elköteleződünk az életszentség útján azért, hogy mások is dicsőítsék szent nevét. Az Úr áldjon és védelmezzen benneteket mindig a gonosztól!” – zárta az arab nyelvű hívek köszöntését a pápa.