Elmélkedés a Család évében XXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXX.



Az Isten óv minden kisgyermeket.



Amikor Hágár megvigasztalódott a pusztai kútnál, azt hitte, maga Isten beszélt vele. Pogány lány volt, az egy Isten fogalma ismeretlen volt még előtte. Tudott róla, hogy az igaz Isten fiút ígért Ábrámnak. Úgy vélte, ez most már megtörtént, csak nem Sárai, hanem Hágár lesz az igazi édesanya. Az angyal viszont a valóságot mondta el neki, amit aztán a történelem igazolt: „íme, fogantál s fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert meghallotta az Úr nyomorúságodat. Vadszamárhoz lesz hasonló: kezet emel mindenkire, s rá is kezet emel mindenki. Valamennyi testvérével szemben veri fel majd sátrait. „(Ter 16,11-12) Hágár ezután megvigasztalódva ezt a neve adta a kútnak: „Annak a kútja, aki él, és látott engem”.(14) íme, egy szegény rabszolgalány, akit asszonya önző céllal, de édesanyává tesz. Aztán fejét veszti, szemtelenné válik, elüldözik. Lakatlan pusztán egy életmentő kút vízénél leli meg Isten angyala, aki megmutatja az élet Ura arcát: most megment téged és magzatodat, mert Ő szereti az életet, és történelmi méretű jövőt ad nekik- Hágár ezután visszatért Ábrámhoz. „Amikor aztán Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem és légy tökéletes, és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítlak! Ábrám arcra borult. Isten így folytatta: Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel. Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak (sokaság atyja) hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek! Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek: királyok a származnak majd tőled”. (17,1-6) A szövetség jele pedig ott legyen minden újszülött fiú testén, ezért nyolc napos korukban körül kell metélni őket. Ha rabszolgát vesznek, felnőttként is körül kell metélni.

Évközi harmadik hét szombatja

A hit a remélt dolgokban való bizalom.



2011.01,29. szombat



Ha szeretsz, akkor létezel.



A szeretet cselekvést jelent: akaratot. Akarom mások javát, boldoggá akarom tenni mindazokat, akiket mellém rendelt Isten. A cselekvés viszont csak akkor jöhet létre, amikor már van, létezik az, aki a cselekvést végzi. Ha kicsit precízebben fogalmazunk: létezni csak úgy érdemes, hogy a szeretetet gyakoroljuk. Isten ugyanis a szeretetre teremtett bennünket. Ezt azzal fejezte ki, hogy az ember teremtését így vezette be: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. (Ter 1,26) Isten lényege valóban a szeretet, ahogy Szent János fogalmaz: „Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne”. (1Jn 4,16) Ha a mai elmélkedés ismeretlen szerzője úgy gondolta, hogy Istenben is azonos a léttel a szeretet, akkor nem teljesen egyértelmű a megállapítás, mert Isten léte önmagától való örök lét, amelyben minden tökéletesség önmagától megvan öröktől fogva, Ő örökös ténylegesség, tehát nem képes mindenre, hanem öröktől fogva mindent művel, de a cselekvései, amik az időben élőknek úgy tűnnek, hogy egymás után következnek, azok az egyetlen isteni akaratnak .következtében abban az időpontban jönnek létre. A papnak csak azért érdemes élni és felszenteltként élni, hogy Istenhez hasonlóan tiszta szeretetté legyen, vagyis mindig úgy igyekezzék cselekedni, hogy az a tett mások boldogságát szolgálja. Igaz, hogy ő ezzel nem létezni kezd, nem is létet ad a nem létezőknek, hanem az isteni szeretet-létnek, az önzetlen szeretetnek a síkjára emeli a rábízottakat, bármily mélyen élnek a bűnben, mert a kegyelem csodákra képes.

Elmélkedés a Család évében XXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXIX.



Istennek nem jó „meggondolatlanul besegíteni”.



Ábrám és Sárai fellélegeztek, hogy megúszták az egyiptomi veszedelmet. Akkor még nem értették teljesen, hogy Istennek az érvényesen megkötött házasság is nagy érték, nemcsak az aranyos kisbaba. Visszatérve Kánaánba, meddő évek jártak felettük. Ábrám is nyugtalankodott, Sárát pedig nagyon megtörte az évek múlása. Ő már négyezer éve ráébredt, hogy az asszonyok szépségét nem a megszült gyerekek rabolják el, hanem éppen az anyaság nélküli évek. Ráadásul ott élt mellettük a ragyogóan fiatal egyiptomi rabszolgalány, Hágár. Ahányszor elébe került, egyre fakóbb tekintettel látta meg benne a fenyegető veszedelmet. Végül érdekes terve támadt. Szóba is hozta Ábrámnak: Isten megígérte, hogy gyermekkel ajándékoz meg minket. Én már biztosan nem tudok szülni. Van azonban egy bevett szokás, hogy ha a törvényes feleség nem tud szülni, akkor a rabszolganője lehet a férje mellékfelesége. Ha aztán szülni kezd, beül úrnője ölébe, és a babát neki szüli meg. Így aztán meglesz a nagy örömünk. A tervnek Hágár is nagyon megörült. Amikor azonban alakján meglátszott, hogy anya lett, elfeledte, hogy ő csak pótmegoldás, és kezdte lekezelni asszonyát. Ezt viszont Sárai nem tűrte el. Rosszul bánt Hágárral, aki aztán megszökött a házból. A pusztában bolyongva Isten angyala talált rá, és küldte vissza Sárához. Meg is ígérte, hogy fiút szül majd, akit Izmaelnek kell elneveznie, és igen nagy nép őse válik belőle.

Aquinói Szent Tamás egyháztanító áldozópap

Meghátrálás nélkül ragaszkodjunk a reménység hitvallásához!



2011.01.28. péntek



Az Egyház, mint család.



Azt már többször is kifejtettem, hogy a Teremtő az embert tudatosan férfinak és nőnek teremtette. Nekik természetes közegük a család. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, vagyis a régi családját, amelyben született és felnevelkedett, és feleségéhez ragaszkodik, vagyis új családot alapít. Ez a ragaszkodás a szeretetet jelenti. Hivatása lesz mindegyiknek, hogy azért éljenek, hogy a házastársat tegyék boldoggá, majd kettejük szerelméből fakadjanak új életek, és így jöjjön létre az új család, a szeretet új egysége. Ha ezt megértették volna és megvalósították volna a mi századunkban, akkor nem követtek volna el millió vétket egymás ellen a család tagjai, nem züllesztették volna le az életet és közéletet, sajnos az Egyház életét is. Boldog lenne minden nemzet. Üdvözítőnk azért jött le a földre emberalakban, hogy megváltsa a világot, helyreállítsa a rendet, új, boldog társadalmat hozzon létre. Akik ezt elfogadták, azok melléje szegődtek, és elkezdték építeni a krisztusi családot az Ő kegyelmével. Mivel a kegyelmet Jézus által kaptuk és kapjuk folyamatosan, azért a családalapításhoz is külön kegyelmet rendelt az Úr, amelynek közvetítője a házasság szentsége. Ez ad erőt a megváltott embernek, hogy az igazság és szeretet életét vállalni és valóra váltani képes legyen a családban. A keresztény házasságban mindig tiszták voltak az összekötő szálak. Még ötven évvel ezelőtt is kevés volt a katolikusok válása. Most már ott tartunk, hogy a megkötött házasságok több mint fele válik. Sokan pedig meg sem kötik a házasság szentségét. Nem könnyű az Egyházat, mint közösséget sem családnak tekinteni. Jézus mellett közösséget képeztek az apostolok. Ez szeretetközösség volt, bár nem minden zűr-zavar nélkül. Jézus mennybemenetele után száz körül volt hívei száma. Összegyűltek az utolsóvacsora termében a tizenegy apostollal együtt.„Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt”(ApCsel 1,14)Az Apostolok Cselekedetei könyvében igen sok utalás történik arra, hogy milyen nagy szeretettel érintkeztek egymással, eladták házukat, földjüket, hogy másokon segítsenek, és még a kívülállók is megállapították: Nézzétek, mennyire szeretik egymást.

Merici Szent Angéla rendalapító szűz

Járuljunk Isten elé igaz szívvel és teljes hittel!



2011.01.27. csütörtök



Őt hallgassátok!



Az Atya minden jónak forrása. Forrása a Szentháromság két személyének, és annak a szeretetnek is, hogy az öröktől fogva születő Fiának, az Ő tökéletes másának, kimerítő önismeretének, akit Ő is csak Logos-nak, Verbum-nak (Szó, Ige) nevez, Benne mondja ki végtelen tökéletes önmagát. És nemcsak kimondja önmagát, hanem nekiadja egész isteni természetét, a végtelen ismeretet és akaratot. Nem csoda, hogy amikor Fia megtestesülten, emberségében harminc évesen, készen áll az emberek tanítására, a jánosi keresztséget felvéve ott áll a Jordán partján, felette lebeg a harmadik isteni Személy, Ő így nyilatkozik: „Ez az én szeretett Fiam” (Mt 3,17) Mikor megmutatja teljes istenemberi méltóságát az Ószövetség nagyjainak és három apostolának a szent hegyen, megismétli tanúságtételét Fiáról, aztán kiegészíti egy utasítással: „őt hallgassátok!” (Mt 17,5) Ebbe a parancsba bátran beleérthetjük, hogy az ószövetségi kinyilatkoztatás óriási kincs, de a közvetítőinek is oda kell figyelniük a Názáreti Jézusra. Ezt indokolja a Zsidókhoz írt levél bevezetője: „Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban”. (Zsid 1,1-3) Valóban Jézusra kellene figyelnie minden embernek, lett légyen tudós vagy egyszerű, mert ő tudja boldogságra vezetni a természetes és a természetfeletti síkon egyaránt az embereket. Nem lenne tévedés a tudományokban, országlásokban nem lenne átok az önzés és hazugság miatt, mert Jézus tanítása változatlan atyai örökség: az igazság és a szeretet.

Elmélkedés a Család évében XXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXVIII.



Ábrám hitt a családszerető Istenben.



Ábrámnak nagy vagyona volt állatállományban. Azon a vidéken a juhtenyésztést tekintették jövedelmező foglalkozásnak. Viszont kevés embernek volt megfelelő terjedelmű legelője. A pásztorok ezért a földtulajdonosoktól voltak kénytelenek legelőterületet bérelni évről-évre. Kánaánban is ezek voltak az adottságok. Ábrám pásztorokat foglalkoztatott a látványosan gyarapodó nyájai őrzésére. Érezte Isten áldásának jótékony hatását. Amíg a vagyona szépen gyarapodott, nagy volt a keservük, neki és Sárainak is, hogy nem született gyermekük. Sárai nagyon szépasszony volt, de egyre inkább érezte, hogy az alapvető női hivatással gondja van. Nem tud anya lenni. Háta mögött bizonyára összesúgtak egyesek: Szegény asszony, meddő. Aztán szárazság miatt gazdasági gondjaik is akadtak. Átköltöztek hát a szomszéd országba, Egyiptomba. Ábrámnak hamarosan gondja támadt: észrevette, hogy az egyiptomi férfiaknak megakad a tekintete Sárain. Aztán azt is meghallotta, hogy a fáraónak fülébe jutott Sárai rendkívüli szépségének híre. Ábrám nagyon okos ember volt, tudta, hogy ez veszélybe sodorhatja házasságukat. A fáraó magához hívatta őket. Ábrám már a saját életét is veszélyben érezte. Ezért azt kérte feleségétől, hogy úgy mutatkozzék be a királynak, mint Ábrám húga. A fáraó saját szemével is meggyőződött az idegen asszony szépségéről. Maga mellé vette királynénak. Isten azonban őrködött a házasság épsége felett. Csapásokkal kezdte sújtani a fáraót, mielőtt egybekeltek volna. Aztán valahogy ráébresztette, hogy a gyönyörű nő már más asszonya. Hívatta Ábrámot, tisztázódott az ügy: Sárai Ábrámnak közeli vérrokona, de a felesége is. A király megértette a szegény idegen félelmét. Békében elbocsátotta őket. Sárai azonban vett magának egy szemrevaló egyiptomi lányt, hogy szobalánya legyen. Nem sejtette, hogy világtörténelmi bonyodalmat indít el.

Elmélkedés a Család évében XXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXVII.



Majd születik fiatok.



„,Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, naggyá teszem neved és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Tér 12,1-3) Minden ember teremtője az Isten. Ő mindenkit üdvözíteni akar, vagyis a földi próbatételeket kiállva, az istenhitben és Isten- meg emberszeretetben gazdagodva a földi élet végén a mennyei boldogságba akarja eljuttatni. Isten ezt életében legalább egyszer mindenkinek tudomására is hozza. Aki hisz neki, akarata szerint él, az feltétlenül üdvözül. Aki nem hisz Istenben, szeretet helyett gyűlöl, elkárhozik. Ábrahám hatvan évesen hallotta meg az egy, igaz, élő Isten megszólítását. A megszólítással együtt a kísérő kegyelmeket is elnyerte. Mivel Istent a földi életben látni nem lehet, nem lehet róla tapasztalati, érzéki bizonyságot szerezni, ezért csak a természetfeletti hittel lehet kapcsolatba lépni vele. Szent Pál később ezt így mondja el: „Hitt Ábrahám Istenben, és ez megigazulásul tudatott be neki” (Róm 4,3) „Hit nélkül pedig lehetetlen tetszeni Istennek, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket”.(Zsid 11,6) Ábrám megigazult, Isten gyermeke lett

Évközi harmadik hét szerdája

Szítsd föl magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem által benned van.



2011.01.26. szerda



Szentnek lenni minden állapotba.



Az emberek nagyon nehezen értik meg, hogy Isten minden embert gyermekének teremtett. Ez azt jelenti, hogy teremtő terve szerint Ádámnak a lelkét úgy teremtette meg, hogy azonnal, egyszerre hozzáteremtette az istengyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet is. Ugyanígy adta meg Évának is ezt a nagy ajándékot. De azt a kiváltságot is biztosította az ősszülőkinek, hogy amikor továbbadják Isten parancsa szerint test életüket ketten egy akarattal utódaiknak, akkor Isten azoknak is olyan lelket teremt a semmiből, mint az ősszülőknek. Tehát minden világra induló ember azonnal a szent Isten gyermeke lett volna, örökölte volna szentségét. Amikor az ős szülők az ős bűnt elkövették, akkor elvesztették ezt a szent állapotot maguk és utódaik kárára is. Amikor viszont Isten minden büntetéssel ezt is tudomásukra hozta, atyai szíve melegével azt is közölte velük, hogy az idők folyamán majd Megváltót küld, aki kiváltja szenvedésével és halálával az embereket az ördög birodalmából, és aki akar, aki majd hisz ebben és megkeresztelkedik, az visszakapja elvesztett örökségét és Isten gyermeke, mindenben egyszülött Fiának, a Megváltónak társörököse lesz, tehát szent is. Ezt a szentséget mindaddig birtokoljuk, amíg saját döntésünkkel le nem mondunk szentségünkről, istengyermekségünkről és öntudatosan nem csatlakozunk a sátánhoz halálos bűn elkövetésével. Mindegy ilyen szempontból, hogy milyen családba született valaki, milyen küldetést kapott Teremtőjétől, az Egyház várja és felkínálja neki a világ legnagyobb méltóságát, a megszentelő kegyelmet, és ezzel együtt azt, hogy szentül vagyis Istennek tetszőn, parancsai szerint tud élni a mennyország várja, hogy társa legyen az összes szenteknek. Mindenkinek a sorsa önmagán múlik

Elmélkedés a Család évében XXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXVI.



A gyermektelen család.



Noé elsőszülötte, Szem, nemcsak édesapjának volt kedvence, hanem Istennek is. A hatalmas pusztulás után lassan népesedő föld kezdett ellenpólussá válni az Ég Istenével szemben. A Biblia ezt úgy magyarázza, hogy egy nyelvet beszéltek, megértették egymást és azt tervezték, hogy óriási néppé lesznek. Abban a korszakban az ország népe központi hatalmat hozott létre. A különféle irányító hatóságok jelentőségüknek megfelelően alulról felfelé kapták a maguk szintjét. Azért mondták, hogy „gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre”. (Ter 11,4) Meg is indult az építkezés. Agyagból téglát vetettek, a vályogot kiégették. Ez volt kő helyett az építőanyag. A föld pedig tele volt aszfalt-kutakkal. Ezt használták a téglákat összekötő habarcsnak. Az Úr látta a törekvést, hogy saját erejükből föl akarnak kapaszkodni az égig. Ezért az addig közösen beszélt nyelvet összezavarta, hogy ne értsék egymás szavát, ne tudjanak, ne is próbáljanak égig érő hatalmat összehozni. A nagyravágyó nép pedig soknyelvű lett és szétoszlott a földön. Isten nem a mennyországból akarta kizárni embergyerekeit, hiszen kezdettől fogva oda hívta meg őket örök boldogságra. Csupán azt akarta velük megértetni, hogy oda – lévén végtelen messze és nem is tartozik a látható világmindenséghez, szolgálják Istent a földön halálukig, akkor majd Isten viszi fel a mennyországba azokat, akiket erre érdemesnek ítél. Szem családjának egyik későbbi tagja Terah nemzett három fiút: Ábrámot, Náchort és Háránt. Ezek közül Ábrámmal voltak Istennek fontos tervei. Megnősült Ábrám, feleségül vette Sárait. Ábrám neve annyit jelent: Rám (isten) az apám. A Sárai név jelentése: Úrnőm. Egyidősek voltak. Hatvan éves korukban még nem született gyerekük. Ez óriási fájdalom volt számukra, mert egészséges gondolkodású emberek voltak. Azonos véleményt vallottak kortársaikkal: az a boldog ember, akinek sok gyermeke van, hosszú az élete a földön és jómódú. Ők gyermektelenül alapvetően nem voltak boldogok. Ekkor szólította meg Isten Ábrámot.

Évközi harmadik hét keddje

Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd akaratát.



2011.01.25. kedd



Krisztus jelenléte.



Szent Pál apostol Jézussal és az összes kereszténnyel való csodálatos közösségünket az emberi testtel hasonlítja össze. Azt állítja, hogy a hívek közössége, az Egyház ugyanúgy egy remek szervezet, mint amilyen az emberi test. A test is millió részecskéből áll. Ezek a részecskék élnek, rendeltetésük van, és akkor egészséges az ember, ha minden apró sejtje és a belőlük épült szervei mind kifogástalanul jól működnek, egészségesek. Minden testi részecskénk anyag, tehát munkáját végezve kopik, elfárad, elhal: ki kell cserélni, másként a tennivalóit a szerv nem tudja végezni. Ezt és minden más tevékenységet valami tökéletes központnak kell irányítania, Az apostol is érezhette, hogy ez a központ, ahová jelezni kell a részek állapotát, tevékenységét, a fej lehet. Oda futnak az idegpályákon a jelzések. Onnan viszont azonnal érkezik a válasz: az elhasznált anyag helyére újat, frisset küld a központ, rendelkezik a beépítésről. Az agy csodálatos központ. Az Egyház a megkeresztelt Krisztus-hívőkélő közössége. Szervezet, amelynek központja maga az Üdvözítő. Ő a Fő. Mindenkit ismer, akit befogad. Tudja, mire lehet alkalmazni: Fizikai munkára vagy szellemire, tevékenységre vagy szemlélődésre, cselekvésre vagy szenvedésre. Bátran rá kell bíznunk magunkat Jézusra, hogy a kereszténységet alkalmasan építsük, azaz hogy a szerinte fontos tetteket vállalni tudjuk. Lisieux-i Kis Szent Teréz fantáziáját nagyon izgatta, hogy ő milyen tevékenységre kapott meghívást eme krisztusi testben. Igen nagy örömmel vette észre, hogy neki a szív funkciója felelne meg igazán. Az a lényeg helykeresésünkben, hogy rábízzuk magunkat élő központunkra, Jézusra, aki nemcsak a nevünket, esetleg végzettségünket ismeri, hanem szívünket és vesénket is. Es éppen ránk vár, hogy alázattal elfogadjuk, amire Ő jelöl ki minket.

Elmélkedés a Család évében XXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXV.



„Noé utódai; a népek táblája” II.



„Szemtől, Héber valamennyi fiának atyjától, Jáfet bátyjától is születtek fiak. Szem fiai: Élám, Asszúr, Arfaxád, Lúd és Arám. – Arám fiai: Úc, Húl, a Geter és Mes. – Arfaxád Selahot nemzette, ettől Héber származott. Hébernek meg két fia született: az egyiknek a neve Peleg – azért, mert az ő napjaiban került felosztásra a föld -, a testvérének neve pedig Joktán. Ez a Joktán nemzette Elmodádot, Sálefet, Hacármótot, Járét. Hadorámot, Uzált, Deklát, Ebált, Abimaélt, Sábát, Ofírt, Havilát és Jobábot; ezek mind Joktán fiai. Lakóhelyük Mésából haladva Szefárig, a keleti hegységig terjedt.Ezek Szem fiai, nemzetségeik, nyelveik, országaik és nemzeteik szerint. Ezek Noé fiainak nemzetségei, népeik és nemzeteik szerint; ezekből különültek el a nemzetek a földön a vízözön után”Ezt a rengeteg nevet nem öröm olvasgatni, nem is szórakoztató. De ha valakit érdekel a történelem. a saját nemzetünké is kapcsolódik a bibliai történésekhez. Manapság már foglalkoznak történészeink népünk sorsának kutatásával.



„Noé utódai; a népek táblája”



Noé fiainak, Szem, Kám és Jáfetnek nemzetsége a következő: fiaik születtek ugyanis a vízözön után. A nemzetségtábla (1-32) a világ akkor ismert összes népét tartalmazza.Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madáj, Jáván, Tubál, Mesek és Tírász, - Gómer fiai pedig: Askenáz, Rifát és Togorma. – Jáván fiai pedig: Elisa, Tarzis, Kittím és Rodáním. Ezekből különültek el a nemzetek szigetei, országaik szerint, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzete szerint. Kám fiai pedig: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán. – Kús fiai: Sába, Havila, Szabáta, Regma és Szabátáka. – Regma fiai: Sába és Dedán. – Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön. Erős vadász is volt az Úr előtt, azért vált közmondássá: „Mint Nimród, olyan erős vadász az Úr előtt”. – is Birodalmának kezdete volt: Babilon, Erek, Akkád és Kálne, Sineár földjén. Erről a földről kiment Asszúrba, és megépítette Ninivét. Rehobót-Írt, Kálét és Reszent. – Ninive és Kále között -, vagyis a nagy várost. – Micrajim nemzette: a luditákat, az anamitákat, a lahabitákat, a neftuitákat, a fetruszitákat, a kaszluitákat és a kaftoriakat – ezek közül vonultak ki a filiszteusok. - Kánaán pedig nemzette Szidont, az elsőszülöttét, valamint a hetitákat, a jebuzitákat, az amoritákat, a girgasitákat, a hivvitákat, az arákitákat, a színitákat, az arvaditákat, a zemaritákat és a hamatitákat. Miután a kánaániak nemzetségei szétszéledtek, a kánaániak területe Szidontól, ha Gerár felé megyünk, Gázáig, ha Szodoma, Gomorra, . Adáma és Ceboim felé megyünk, Lesáig terjedt. Ezek Kám fiai, nemzetségeik, nyelveik, utódaik, országaik és nemzeteik szerint.

Évközi harmadik hét hétfője

Krisztus egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye.



2011.01.24. hétfő



Összeköttetésben lévő tagok.



A római Katolikus Anyaszentegyház nem demokratikus intézmény. Nem egyenrangúak, hanem a szent kiválasztottság alapján állók (hiera arché) közössége. Vannak vezetők és vannak vezetettek benne. Ezen nem kell csodálkozni, és nagy kár hadakozni ellene. Isten családja az Egyház. A család önmagában sem demokratikus intézmény. Ez természetes benne. A szülők teljesen birtokolják a tekintélyt gyermekeik felett. A Tízparancsolat negyedik parancsa: „Apádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked" (Kiv 20,12) Engedelmeskedj nekik! - Szent Pál is ezt írja: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. Tiszteld apádat és anyádat, ez az első, ígérettel egybekötött parancs." (Ef 6,1-2) Ez a szent „hierarchia" a család, a gyermekek nevelésében nélkülözhetetlen, hiszen a kisbaba magatehetetlen, később is sokáig fejletlen, döntésképtelen, felelőtlen. A szülők tanítják, taníttatják, nevelik, felkészítik az önállóságra. Hasonló a helyzet Isten nagy családjában, a hívek közössége az Ő titokzatos teste."Ő a testnek, az Egyháznak a feje" (Kol 1,18) Isten építette Fiára, Jézus Krisztusra az Egyházat: „íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül. Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig „ez az a kő, melyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett" (Zsolt 118,22) Ezen kívül a botlás köve és a botrány sziklája, mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor „nem nép" voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek". (lPét 2,6-10) a megtérőnek bele kell simulnia Jézus közösségébe, tőle és egymástól erőt merítve üdvözül és segít másokat is üdvözíteni.

Évközi harmadik vasárnap

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.



2011.01.23. vasárnap



A fiatalok és az öröm Istene.



Isten nemcsak örömre, tehát egyes jóleső élményre teremtette az embert, hanem boldogságra, vagyis állandó örömre. Sőt nem elégedett meg azzal, hogy ebbe a gyönyörű világmindenségbe helyezte az embert, és mint egy kedves apuka, Ő is ezzel bíztatta az embert: Nézd, a növények, köztük a csodaszép virágok, igen rövid életűek. Igaz, vannak fák, amelyek több száz évig is elélnek, de az sem örök. Az állatok egy része rövid életet kapott, mint a tiszavirág, de a nagy többségük évekig, esetleg sok évig él. Téged, ember arra teremtettelek, hogy évtizedekig, sőt évszázadokig élj a földön. Ezt az időt töltsd kívánságod szerint teljes örömben, állandó boldogságban tölthenéd, aztán amikor már sem táncolni, sem nótázni nem lesz kedved, nem is tudsz már, akkor kivisznek a megsemmisítő temetőbe. Isten azonban nem így nézte az embert. Nemcsak testet adott neki, amely anyagból áll, részekből van összetéve, és mint minden összetett, örök a törvénye: egyszer szét is kell esnie. Teremtettem neked lelket is. Ez szellemi létű, az örökkévalóság várományosa. Nincsenek részei, meg nem semmisül, én pedig nem semmisítem meg. A te életedet, ember, két szakaszra szántam: a rövid földi életet követi az időtlen örökélet. A földi -igaz-, nem örömök kavalkádja, mert a bűneitek miatt vannak szenvedések, is, de ezt az életszakaszt is tele lehet ültetni örömvirágokkal, amelyek nem egynapos életűek. Ennek feltétele: Ne magadat akard örömfolyammal boldogítani, hanem életed minden percét használd föl arra, hogy másoknak, a melléd rendelt embereknek szerzel tudatosan boldogságot. Az igazi örömfolyam, a boldogság, ezeknek a másoknak szerzett örömöknek az őrökké tartó jutalma.