A hit a remélt dolgokban való bizalom.
2011.01,29. szombat
Ha szeretsz, akkor létezel.
A szeretet cselekvést jelent: akaratot. Akarom mások javát, boldoggá akarom tenni mindazokat, akiket mellém rendelt Isten. A cselekvés viszont csak akkor jöhet létre, amikor már van, létezik az, aki a cselekvést végzi. Ha kicsit precízebben fogalmazunk: létezni csak úgy érdemes, hogy a szeretetet gyakoroljuk. Isten ugyanis a szeretetre teremtett bennünket. Ezt azzal fejezte ki, hogy az ember teremtését így vezette be: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. (Ter 1,26) Isten lényege valóban a szeretet, ahogy Szent János fogalmaz: „Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne”. (1Jn 4,16) Ha a mai elmélkedés ismeretlen szerzője úgy gondolta, hogy Istenben is azonos a léttel a szeretet, akkor nem teljesen egyértelmű a megállapítás, mert Isten léte önmagától való örök lét, amelyben minden tökéletesség önmagától megvan öröktől fogva, Ő örökös ténylegesség, tehát nem képes mindenre, hanem öröktől fogva mindent művel, de a cselekvései, amik az időben élőknek úgy tűnnek, hogy egymás után következnek, azok az egyetlen isteni akaratnak .következtében abban az időpontban jönnek létre. A papnak csak azért érdemes élni és felszenteltként élni, hogy Istenhez hasonlóan tiszta szeretetté legyen, vagyis mindig úgy igyekezzék cselekedni, hogy az a tett mások boldogságát szolgálja. Igaz, hogy ő ezzel nem létezni kezd, nem is létet ad a nem létezőknek, hanem az isteni szeretet-létnek, az önzetlen szeretetnek a síkjára emeli a rábízottakat, bármily mélyen élnek a bűnben, mert a kegyelem csodákra képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése