Betániai Szent Márta hitvalló

Ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk.



2011.07.29. péntek



Arra, hogy szeresselek Téged, nincs egyebem, csak a mai nap.



A rómaiak pogányok voltak egészen Nagy Konstantin császár trónra lépéséig, illetve a 313-ban kiadott Milánói türelmi rendeletig, amivel polgárjogot adott az új császár a kereszténységnek. Egyik költőjük arra biztatta a még pogány rómaiakat, hogy mint a virágot szokás leszakítani tövéről és magadévá tenni, „Carpe diem!”, „szakítsd le a napot”. Ők a fátumban, a vak sorsban hittek. Mi, keresztények az élő, mindenható Istenben hiszünk, aki végtelen Szeretet, aki szeretetből teremtette a világot, nekünk adta, hogy élvezzük, teljesedjünk ki testben, lélekben a szeretet önzetlen gyakorlásával. Az erre adott időt öröktől fogva kijelölte nekünk. Minden nap ajándék, amit Istentől kapunk, természetfeletti ajándék, vagyis tettre adott kegyelem. Ezek a tettre adott kegyelmek nem állandó, hanem átmeneti adományok. Csak arra az egy tettre, egy alkalomra valók, amire Isten szánta. Ha ezt a kegyelmet felhasználom, segítségével megteszem a jót, gyakorlom az igazságot és a szeretetet, kincsem lesz a mennyben. Ha nem használom fel a kapott kegyelmet, az elmúlik, elhagy engem, de Isten majd felelősségre von az ítéleten: valakivel jót kellett volna tenned. Megadtam hozzá az alkalmat, az erőt, szüksége is lett volna segítségedre az illetőnek, te azonban megtagadtad tőle. Ezért nem jutalom, hanem büntetés jár. Jézus a Mi Atyánk szövegében így fogalmaz: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Nem biztat, hogy nyolcvan évre kérjük, mert „Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást bevégezzük. Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!(Zsolt 90,9.12.17)

Elmélkedés a Család évében CIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIC.



Dávid felesége: Mikol.



Amikor Dávidot egyre magasabbra emelte Isten a filiszteusokon aratott győzelmek révén, Saul féltékenyen figyelte a fejleményeket. Azzal próbálta Dávid népszerűségét saját javára kihasználni, hogy őt küldte vezérként a filiszteusok elleni kisebb csatákba: (1Sám 18,13). Később úgy gondolta, hogy neki adja feleségül idősebb lányát, Meróbot. Ennek ellenére ezt a lányát a meholita Hadrielnek adta feleségül. Később kisebbik leányát próbálta csaléteknek felkínálni. Bizalmas embereinek szólt, hogy hívják fel Dávid figyelmét erre a lehetőségre. Dávid ezt válaszolta: „Csekélységnek látszik-e előttetek a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és vagyontalan ember vagyok!” (23) A közvetítők elmondták Saulnak. Erre a király azt válaszolta: „így szóljatok Dávidhoz: Nem kell a királynak semmi más jegyajándék, csak száz filiszteus előbőre, hogy meglakoljanak a király ellenségei. Azt gondolta ugyanis Saul, hogy így a filiszteusok kezébe juttatja Dávidot. Amikor ezt elmondták Dávidnak, tetszett neki a dolog, hogy a király vejévé lehessen”.(27) a rábízott emberekkel harcba szállt a filiszteusokkal, kétszáz ellenséget legyűrt a csatában, és előbőrüket leszámolta Saulnak. Ő most állta a szavát, és így feleségül adta Dávidnak Mikolt. Mikol meg is mentette Dávidot ezután, amikor apja az ágyában akarta megöletni. Mikol egy állatszobrot bugyolált be ruhákkal. Apja megszidta, mert Dávid elmenekült.(19,13-18) Később viszont, amikor Dávid megkímélte a király életét, elvitte tőle Mikolt, és a Gallimbeli Faltinak adta feleségül (25,44). Amikor viszont Saul meghalt, és fővezére, Ábner harcolt Dávid ellen, Dávid legyőzte őt, és azt követelte tőle, hogy hozza vissza törvényes feleségét, Mikolt. Ábner ezt meg is tette. (2Sám 3,12-16) Dávid az új fővárosba, Jeruzsálembe vitte át az Úr szövetségének ládáját. Dávid előtte haladt, és a hangos zeneszóra ő is szent tánccal akarta emelni az ünnep fényét. Mikol ezt látta a palotából, és kigúnyolta a királyt. Később ezt megvető szavakkal értésére is adta. A szentíró ezzel fejezi be Mikol királyné kudarcait: „Ezért Mikolnak, Saul lányának nem született gyermeke halála napjáig”. (6,23)

I. Szent Ince pápa

Beborította a felhő a bizonyság sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte.



2011.07.28. csütörtök



A „teljes” családért.



Amikor a gyermek megszületik, kikerül az édesanya szíve alól az ismeretlen külvilágba, felsír. Ez a sírás a babát váró édesanyának, családnak, megkönnyebbülés: megszületett a család legifjabb virága, él! Gyarapodott a család, bővül a szeretet. A kisbaba itt kint is otthon van. Szeretik. Ő is mindenkit szerethet. Létrejött a Teremtő akarata szerinti hármasság: édesapa, édesanya és gyerekek közössége. Ha megnő a baba, Istenatyánk terve szerint meg kell keresnie párját, akit neki kell boldogítania, és az újabb hármasságot létrehoznia. Hacsak a gondviselés meg nem szólal a nagyfiú szívében. Téged, fiam, én más cél szolgálatára rendeltelek. A családok családja, az Egyház. Téged annak a szolgálatára hívlak. Ott kell majd a boldogító szeretetet szolgálnod. Fogadd el ezt a szolgálatot! Más forma szolgálat, mint a természetes családokban, de a lényege ugyanaz. Nálunk, ferenceseknél, a déli Úrangyala ima után mondunk egy gyönyörű megemlékezést: Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért az Atya is megdicsőítette őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név felett van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban és minden nyelv vallja meg Őt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Úr az Atyaisten dicsőségére. Saját Fiát nem kímélte az Isten! Hanem mindnyájunkért odaadta Őt. Tekints, Urunk, családodra, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát érettünk a gonoszok kezére adni és a kereszt gyötrelmét vállalni”. Pap és leendő pap Testvéreim! Isten saját családjában lesztek az isteni élet szeretet-szolgái! Higgyétek el, ez mindent megér!

Elmélkedés a Család évében CIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIC.



Dávid házasságai: Abigail 4.



„Amikor aztán Abigail visszatért Nábálhoz, íme, fejedelmi lakoma volt házában, s Nábál szíve vigadozott, mert nagyon részeg volt. Erre ő nem mondott el neki egyáltalában semmit, egészen reggelig. Reggel aztán, amikor Nábál a bort már megemésztette, felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Erre megszűnt a szíve dobogni, s ő olyan lett, mint a kő. Tíz nap múlva aztán az Úr halállal sújtotta Nábált. Amikor Dávid meghallotta, hogy meghalt Nábál, azt mondta: Áldott legyen az Úr, aki megtorolta gyalázatomat Nábálon, s visszatartotta szolgáját a gonosztól. Így fordította vissza az Úr Nábál gonoszságát az ő fejére. Dávid aztán elküldött és megüzente Abigailnak, hogy elvenné feleségül. El is mentek Dávid legényei Abigailhoz Kármelbe, s szóltak neki: Dávid küldött minket hozzád, hogy feleségül vegyen téged. Erre az felkelt, arccal a földre borult és azt mondta: Íme, szolgálód-rabszolganőd lesz, hogy moshassa uram szolgáinak lábát. Aztán Abigail sietve felkelt, szamárra ült, - kíséretül öt leányzója is vele ment,- s követte Dávid küldötteit, s felesége lett" (1Sám 25,35-42)

Szent Panteleon vértanú

Mózes arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.



2011.07.27. szerda



Kivezetni a sivatagból.



A teremtés első fázisában az anyag rettenetes hőfokon izzott. Mózes látomása szerint Isten kegyelme őt a föld felszínére állította. A sötétség teljes volt. A föld mostani vízkészlete utolsó cseppig gőzként lebegett, betakarva a felszínt. Amikor sokkal később lehűlt a földfelszín, kialakultak a felszíni viszonyok: hegyek, völgyek, folyók, tengerek, majd a föld anyaga lassan porlani kezdett. Isten ilyen elporladt helyen ültette a paradicsomkertet. Négy folyó öntözte, közülük kettőt ma is ismerünk: Tigris és Eufrátesz. Az első emberpárt a virágos, bokros, gyümölcsös kertbe helyezte. A bűn egyik büntetése volt, hogy a kertet körülvevő terméketlen sivatagba kellett vissza menniük. Napjainkban az emberi gondatlanság következtében egyre szaporodnak a sivatagok, zsugorodik a termőfelület. Sajnálatos, hogy vannak lelki-sivatagok is. Terméketlen, boldogtalan, jövőtlen lelkivilág. Szentséges atyánk szerint: „a szegénység, az éhség és a szomjúság sivatagja, az elhagyottság, az egyedüllét, a tönkretett szeretet sivatagja. Van Isten sötétségének és az emberi lélek kiüresedésének is sivatagja”. A fizikai élethiányt is nehéz visszafordítani, a lelkit sem könnyebb.

Szent Anna

Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.



2011.07.26. kedd



Összeköttetésben lévő tagok.



A római Katolikus Anyaszentegyház nem demokratikus intézmény. Nem egyenrangúak, hanem a szent kiválasztottság alapján állók (hiera arché) közössége. Vannak vezetők és vannak vezetettek benne. Ezen nem kell csodálkozni, és nagy kár hadakozni ellene. Isten családja az Egyház. A család önmagában sem demokratikus intézmény. Ez természetes benne. A szülők teljesen birtokolják a tekintélyt gyermekeik felett. A Tízparancsolat negyedik parancsa: „Apádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked" (Kiv 20,12) Engedelmeskedj nekik! - Szent Pál is ezt írja: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. Tiszteld apádat és anyádat, ez az első, ígérettel egybekötött parancs." (Ef 6,1-2) Ez a szent „hierarchia" a család, a gyermekek nevelésében nélkülözhetetlen, hiszen a kisbaba magatehetetlen, később is sokáig fejletlen, döntésképtelen, felelőtlen. A szülők tanítják, taníttatják, nevelik, felkészítik az önállóságra. Hasonló a helyzet Isten nagy családjában, a hívek közössége az Ő titokzatos teste."Ő a testnek, az Egyháznak a feje" (Kol 1,18) Isten építette Fiára, Jézus Krisztusra az Egyházat: „íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül. Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig „ez az a kő, melyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett" (Zsolt 118,22) Ezen kívül a botlás köve és a botrány sziklája, mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor „nem nép" voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek". (lPét 2,6-10) a megtérőnek bele kell simulnia Jézus közösségébe, tőle és egymástól erőt merítve üdvözül és segít másokat is üdvözíteni.

Elmélkedés a Család évében CIIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIIC.



Dávid házasságai, Abigail 3.



Amikor Abigail találkozott Dáviddal, magára vette durva férje bűneit, és kérlelte Dávidot: „Ne törődjön, kérlek, uram, királyom szíve azzal a gonosz emberrel, Nábállal, hiszen ő nevének megfelelően bolond, s bolondság van benne. Én pedig, szolgálód, nem láttam, uram ,legényeidet, akiket küldtél. Nos teát, uram, az Úr életére s a te életedre mondom: Ő tartott téged vissza attól, hogy vérbűnbe ne essél, s Ő mentette meg kezedet! Váljanak hát most olyanná, mint Nábál, azok, akik ellenségeid s akik rosszat akarnak uramnak. Fogadd el tehát ezt az áldomást, amelyet szolgálód neked, uramnak hozott. s add a legényeknek, akik követnek téged, uramat. Bocsásd meg szolgálód vétkét, hiszen neked, uramnak, maradandó házat épít majd az Úr, hiszen te, uram, az Úr harcait harcolod, ne akadjon tehát benned gonoszság soha életedben. Hiszen ha fel is kel valaha valaki ellened, hogy üldözzön és életedre törjön: uram élete megmarad az élők tarsolyában az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid élete azonban úgy elhajítódik, mintha sebesen forgó parittya hajítaná el. Amikor tehát majd az Úr megadja neked, uramnak mindazt a jót, amelyet rólad mondott, s Izrael fejedelmévé rendel téged, ne okozzon az zokogást és szívbéli szemrehányást uramnak, hogy ártatlan vért ontottál, vagy hogy magad álltál bosszút magadért. Ha majd jót tesz az Úr veled, az én urammal, meg fogsz emlékezni szolgálódról. Azt mondta erre Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma elém küldött téged, s áldott legyen ékesszólásod, s áldott te magad, aki ma megakadályoztál abban, hogy vérbűnbe keveredjem és a magam kezével álljak bosszút magamért. - Különben az Úrnak, Izrael Istenének életére mond lom, aki ma visszatartott attól, hogy gonoszul bánjak veled -, ha nem siettél volna elém, virradatra nem maradt volna egy férfia sem Nábálnak. Aztán Ddávid átvette az asszony kezéből mindazt, amit hozott neki, és azt mondta neki: Eredj békével. házadba, íme, meghallgattam szavadat, s tekintetbe vettem személyedet”. (1Sám 25,25-35)

Elmélkedés a Család évében CIVC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIVC.



Dávid házasságai: Abigail 2.



Ám Abigailnak, Nábál feleségének hírül vitte egyik legénye: Íme, Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék urunkat, de ő elutasította őket. Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk, nem bántottak minket, s semmink sem veszett el sohasem azon egész idő alatt, amíg velük voltunk a pusztában: védőfalul szolgáltak nekünk éjjel is, nappal is, amíg náluk legeltettük a nyájakat. Éppen azért vedd fontolóra és gondold meg, mit teszel: mert kész a baj férjed és egész házad ellen, ő azonban Béliál fia, úgyhogy senki nem beszélhet vele. Erre Abigail sietve kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt megfőzött kost, öt véka árpadarát, száz köteg aszú szőlőt és kétszáz csomó fügét vett, s azt szamárra rakta, s azt mondta legényeinek: Menjetek előttem, íme, én mögöttetek megyek. Férjének, Nábálnak azonban nem mondta meg a dolgot. Amikor aztán felszállott a szamárra, s lefelé tartott a hegy tövéhez, Dávid és emberei is éppen jöttek lefelé vele szemben, úgyhogy találkozott velük. Dávid éppen azt mondta: Bizony hiába őriztem mindazt, ami az övé volt a pusztában, úgyhogy semmi sem veszett el mindabból, ami az övé volt: rosszal fizetett nekem a jóért. Segítse Isten Dávid ellenségeit most és mindenkor, ha akár csak egy férfit is meghagyok reggelig mindabból, ami az övé. Amikor Abigail Dávidot meglátta, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, földig hajtotta magát, lába elé borult és azt mondta: Rajtam legyen, uram, az a vétek, de kérlek, hadd szólhasson szolgálód füled előtt, s hallgasd meg szolgálód szavait”(1Sám 25,14-24)

Elmlkedés a Család évében CVC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VICC.



Dávid házasságai: Abigail.



Saul életének megkímélése után „Dávid felkerekedett s lement Párán pusztájába. Volt pedig egy ember Máon pusztájában, akinek a jószága Kármelben volt. Ez az ember igen gazdag volt, háromezer juha és ezer kecskéje volt; ekkor éppen a nyáját nyírták Kármelben. Ennek az embernek a neve Nábál, feleségének a neve pedig Abigail volt; az asszony igen okos és szép volt, férje azonban durva és igen rossz és gonosz indulatú; Káleb nemzetségéből származott. Amikor Dávid a pusztában meghallotta, hogy Nábál a nyáját nyírja, elküldött tíz legényt, s azt mondta nekik: Menjetek fel Kármelbe, menjetek el Nábálhoz, és köszöntsétek őt nevemben békességesen. Azt mondjátok: Békesség testvéreimnek és békesség neked, békesség házadnak, és békesség mindennek, amid van. Hallottam, hogy nyírnak pásztoraid. Azok velünk voltak a pusztában, sohasem bántottuk őket, sohasem hiányzott semmijük sem a nyájból azon egész idő alatt, amíg velünk voltak Kármelben. Kérdezd csak meg legényeidet, majd megmondják neked. Nos hát, találjanak ezek az ifjak kegyelmet szemedben: jó napon jöttünk, adj tehát szolgáidnak s fiadnak, Dávidnak, amit kezed tud. Amikor Dávid legényei odaértek, el is mondták Dávid nevében mindezeket a szavakat Nábálnak, s aztán várakoztak. Nábál azonban feleletül így szólt Dávid legényeinek: Ki az a Dávid, s ki az az Izáj fia? Manapság sok olyan rabszolga van, aki megszökik urától. Vegyem—e kenyereimet, vizemet s juhaim húsát, amelyeket nyíróim számára vágtam, s odaadjam-e olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hogy honnan valók? Erre Dávid legényei visszafordultak útjukra. Visszatértek, elmentek és jelentették neki mindazokat a szavakat, amelyeket mondott. Ekkor Dávid azt mondta legényeinek: Kösse fel mindenki a kardját. Erre mindenki felkötötte kardját, s Dávid is felkötötte kardját, s mintegy négyszáz ember elindult Dávid után, míg kétszáz ott maradt a holminál”(1Sám 25,1-13)

Idősebb Szent Jakab apostol

Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért.



2011.07.25. hétfő



A papság az egység ereje.



Az Egyház egységét is szolgálnunk kell. Ezt az egységet azért tudja szolgálni a krisztusi papság, mert ehhez Jézus az utolsó vacsorán buzgó imájával nyert erőt: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért könyörgök, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia”…Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél”. (Jn 17,9-12. 23.)Azért is tudja szolgálni ezt az egységet a papság, mert ugyanazt az imádságot végzik ugyanúgy. a szentmisét, a zsolozsmát. Ők a szentségek kiszolgáltatói: ezt is egyforma hatalommal azonos rituálé szerint teszik. Egységes vezetés irányítja őket. Azonos a hitük, a tudományuk azonos alapokra épül.

Árpádházi Boldog Kinga szerzetesnő

Bölcs és értelmes szívet adok neked.



2011.07.24. vasárnap



Jézus látható alakban nem maradhatott vég nélkül a földön. Beteljesítette a mennyei Atya akaratát megtanította az embereket minden igazságra, ami szükséges, hogy Istennek jó gyermekei lehessenek. Ezután szenvedett és meghalt értünk, hogy minden kegyelmet megszerezhessen, ami az üdvösségre szükséges. Mindent bevégezve fölment Atyjához a dicsőségbe, elfoglalta trónját emberi természetében is. Helyet készít mindenkinek, aki életével méltónak mutatkozik a mennyei boldogságra. Minden le van ugyan írva ezekről a tényekről, de az emberekhez nehezebben jut el az írás, nem is tudott sokáig most sem tud mindenki írni-olvasni. De ha tud is, akkor is szívesebben veszik az emberek az élő szót a tanításra, mert az nem holt betű, hanem a szó hordja a beszélő meggyőződését. Ez tehát tanúságtétel. Jézus mennybemenetele előtt ezért adta parancsba apostolainak: „Ezek az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy e kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadnia halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek”(Lk 24,44-48)

Svédországi Szent Brigitta szerzetesnő

Senki sem mondott rá semmi rosszat, mert nagyon istenfélő volt.



2011.07.23. szombat



A „teljes” családért.



Amikor a gyermek megszületik, kikerül az édesanya szíve alól az ismeretlen külvilágba, felsír. Ez a sírás a babát váró édesanyának, családnak, megkönnyebbülés: megszületett a család legifjabb virága, él! Gyarapodott a család, bővül a szeretet. A kisbaba itt kint is otthon van. Szeretik. Ő is mindenkit szerethet. Létrejött a Teremtő akarata szerinti hármasság: édesapa, édesanya és gyerekek közössége. Ha megnő a baba, Istenatyánk terve szerint meg kell keresnie párját, akit neki kell boldogítania, és az újabb hármasságot létrehoznia. Hacsak a gondviselés meg nem szólal a nagyfiú szívében. Téged, fiam, én más cél szolgálatára rendeltelek. A családok családja, az Egyház. Téged annak a szolgálatára hívlak. Ott kell majd a boldogító szeretetet szolgálnod. Fogadd el ezt a szolgálatot! Más forma szolgálat, mint a természetes családokban, de a lényege ugyanaz. Nálunk, ferenceseknél, a déli Úrangyala ima után mondunk egy gyönyörű megemlékezést: Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért az Atya is megdicsőítette őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név felett van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban és minden nyelv vallja meg Őt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Úr az Atyaisten dicsőségére. Saját Fiát nem kímélte az Isten! Hanem mindnyájunkért odaadta Őt. Tekints, Urunk, családodra, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát érettünk a gonoszok kezére adni és a kereszt gyötrelmét vállalni”. Pap és leendő pap Testvéreim! Isten saját családjában lesztek az isteni élet szeretet-szolgái! Higgyétek el, ez mindent megér!

Elmélkedés a Család évében VICC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VICC.



Sámuel keményen nyilatkozik.



„Azt mondta ekkor Sámuel Saulnak: Miért háborgattál engem azzal, hogy felidéztettél? Azt mondta erre Saul: Nagy bajban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, s Isten eltávozott tőlem, s nem akart meghallgatni, sem próféták, sem álmok által. Téged hívattalak tehát, hogy mutasd meg, mit cselekedjem. Azt mondta erre Sámuel: Mit kérdezel engem,.ha az Úr eltávozott tőled, s vetélytársad pártjára állott? Úgy cselekszik ugyanis az Úr veled, amint általam szólt: kiszakítja királyságodat kezedből, s társadnak, Dávidnak adja, mert nem engedelmeskedtél, s nem hajtottad végre haragjának bosszúját az amalekitákon. Ezért cselekedte ma veled az Úr azt, amit szenvedsz. Sőt, veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezébe adja az Úr, s holnap te és fiaid velem lesztek. Igen, Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr! – Saul erre hirtelen egész hosszában a földre esett, mert megrémült Sámuel szavaitól, és ereje sem volt, mert egész nap semmiit sem evett. Erre odament az asszony Saulhoz, és mivel látta, hogy nagyon megrémült, azt mondta neki: íme, szolgálód engedelmeskedett szavadnak, életemet is kockára vetettem, s hallgattam beszédedre, amelyet hozzám intéztél, most azért te is hallgass szolgálód szavára: hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, s egyél, hogy erőre tégy szert, s megtehetsd az utat. Ő azonban vonakodott s azt mondta: Nem eszem! Ám szolgái és az asszony addig unszolták, míg végre is hallgatott szavukra, felkelt a földről s leült az ágyra. Az asszonynak éppen volt egy hízlalt borjúja a háznál, azt sietve levágta, majd lisztet vett elő, meggyúrta és kovásztalan kenyeret sütött, és Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, felkerekedtek és még az éjjel elmentek”.(1Sám 28, 15-25)

Elmélkedés a Család évében VIICC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIICC.



Saul halálfélelme.



„Összegyűltek tehát a filiszteusok, elindultak, és Sunámban ütöttek tábort. Erre Saul is összegyűjtötte egész Izraelt, és elment a Gilboára. Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, félelem fogta el, és szíve igen megrémült. Tanácsot kért tehát az Úrtól, de az nem felelt neki. sem álmok, sem papok, sem próféták által. EZÉRT Saul így szólt szolgáihoz: Keressetek nekem egy halott-idézéshez értő asszonyt, s elmegyek hozzá, és kérdezősködöm nála. Azt mondták erre neki szolgái: Endorban van egy halottidézéshez értő asszony. Erre ő megváltoztatta külsejét, más ruhákat öltött és két emberével elindult. Éjjel el is jutottak az asszonyhoz. Azt mondta tehát neki: Jósolj nekem halottidézés által, s idézd fel nekem azt, akit mondok neked. Ám az asszony azt mondta neki: Íme, tudod, mit művelt Saul, hogyan irtotta ki a halottidézőket és jósokat az országból. Miért vetsz tehát csapdát életemnek, hogy megöljenek? Erre Saul megesküdött neki az Úrra ezekkel a szavakkal: Az Úr életére mondom, hogy semmi baj sem ér téged e dolog miatt. Az asszony erre megkérdezte: Kit idézzek fel neked? Ő azt felelte: Sámuelt idézd fel nekem. Amint az asszony meglátta Sámuelt, nagy hangon felkiáltott, s azt mondta Saulnak: Miért szedtél rá engem? Hiszen te magad vagy Saul!. A király azonban azt mondta neki: Ne félj! Mit látsz? Azt mondta erre az asszony Saulnak: Isteni alakot látok feljönni a földből. Erre ő azt mondta neki: Milyen az alakja? Az azt mondta: Öreg ember jön fel, s palást van rajta. Erre Saul megértette, hogy Sámuel az. Arcát a földre hajtotta és leborult”. (1Sám 28,4-14)