Konstantinápolyi Szent Anthuza

Szent Anthuza 

vértanúnő

Egy hadvezér lánya volt. Először magányosan élt egy barlangban. Aztán, találkozva Sziziniosz atyával, az ő útmutatása alapján közös életet élt 90 leánnyal, Konsztantinosz Kopronimosz császár alatt szenvedett a szentképek tisztelete miatt. Száműzetésben halt meg a VIII. században.

Panamai püspökök: a család védelme nem diszkrimináció

A család védelmében 

„A család előmozdítása és védelme az egyház küldetése és aggodalma, nemcsak akkor, amikor ezeket a területeket olyan ideológia fenyegeti, amely ellentétes az emberi természettel, hanem akkor is, amikor nehéz helyzetbe kerül a fejlődés terén.” A panamai püspökök plenáris ülésük végén egy dokumentumban álltak ki a család központi szerepe mellett a latin-amerikai ország társadalmi és alkotmányos helyzetében. „Azt állítani, hogy a család értékeinek védelme diszkriminatív vagy homofób, az a valóság eltorzítását jelenti” – hangsúlyozzák a főpásztorok.

Az egyház nincs egyedül a család védelme terén

A közlemény emlékeztet, hogy a családot és a házasságot az alkotmány is elismeri és nemcsak az egyház védelmezi, hanem az egész társadalom, amely aggódik amiatt, hogy egyes csoportok el akarják torzítani azokat. „Teljesen abszurd elképzelés az, hogy elhallgattassák a katolikus egyház hangját, mert a társadalom más részeihez hasonlóan joga és kötelessége, hogy felemelje hangját, amikor a társadalom alapjait éri fenyegetés” – nyomatékosítják a panamai püspökök.

Szegénység és a lehetőségek hiánya a fiatalok számára

A legszegényebbek fájdalma és szenvedése iránti közöny aggodalommal tölti el a főpásztorokat. Elítélik a lehetőségek hiányát a fiatalok számára, akik ennek következtében „a bűnszervezetek hálójába esnek, amelyek erőfeszítések, etika és erkölcs nélküli életet kínálnak fel számukra”. A püspökök kiemelték az egészségügyi szektor súlyos helyzetét is. Korlátozott az orvosi kezelésekhez és a gyógyszerekhez való hozzáférés, a kórházaknak szakképzett személyzetre és megfelelő felszereltségre van szükségük. Tehát fontos, hogy átfogó politikai megközelítéssel válaszoljunk a lakosság legsürgetőbb igényeire – szorgalmazzák a panamai főpásztorok.

A környezetvédelem érdekében szigorú intézkedések

A törvényes és törvénytelen bányászati tevékenység helyrehozhatatlan károkat okoz a földben és a vízkészletekben. Ez rávilágítja a fényt arra, hogy szigorú törvényeket kell hozni a bányászati és természeti erőforrásokkal való visszaélések ellen. A püspökök felhívják a figyelmet, hogy a gátépítési tervek az ivóvízhiány megoldására vegyék elsősorban figyelembe a következményeket, amelyeket az érintett területen lakóknak okoznak. A főpásztorok a hatóságokhoz fordulnak, hogy biztosítsák a földművesek jogainak tiszteletben tartását és jogukat a földhöz és otthonaikhoz.

Úton a 2019-es Ifjúsági Világtalálkozó felé

A panamai egyház elkötelezettsége a 2019-es Ifjúsági Világtalálkozó szervezése iránt már meghozta első gyümölcseit: jóvá hagyták a rendezvény himnuszát és logóját. A szervező bizottság bevonta a környező országokat is, mint pl. Costa Rica-t és Nicaraguát, hogy a szeretetközösség és a testvériség dimenzióját növeljék a régióban. A püspökök bejelentették, hogy az Ifjúsági Világtalálkozó jelképei, a vándorkereszt és Szűz Mária ikonja útjának első állomása Mexikó lesz augusztusban. Onnan folytatják útjukat Közép-Amerikában és a karibi-térségben, majd Panamában. Végül a püspökök arra hívnak, hogy az Ifjúsági Világtalálkozót a hívek úgy éljék meg, mint egy találkozót az Úrral és mint kiindulási pontot az ifjúság világának újra evangelizálásához.

Évközi 16. hét csütörtökje

Évközi 16. hét csütörtökje

Kiv 19,1-2.9-11.16-20b; Mt 13,10-17
„A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban eljutottak a Sínai pusztába.

Mózes, a tudós kiképzést nyert nyolcvan éves vezető, a térben és időben milliós tömeget mozgató, precízen tervező, az utókornak írását hátra hagyó vezetőnek fontos lehetett, hogy írását ettől az időtől kezdve olvashatják. A három hónap csodái a közeli napok történéseihez viszonyítva csak előkészületnek minősültek. A Sínai hegy hatalmas méretével ijesztőn hathatott a népre, amely addig csak síkságon élt. Az ősök útja Hárántól Kánaánig kisebb halmokat, dombokat ismert, de Egyiptomban síkságon éltek. A hatalmas hegy látványa önmagában is alázatosságot sugallt a lapos tájakhoz szokott, földhözragadt népre. „Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait” (19,2) Isten elmagyarázta Mózesnek, hogy a hely a maga félelmetes nagyságával ijesztő látvány. A síksághoz szokott népnek ennek a hatalmas hegynek lábánál kell megtanulnia, hogy az ő Istene mindennél nagyobb „az egész föld az enyém” (5) Ő az egész föld Istene, „és ti lesztek az én papi királyságom és szent népem” (6) Mózes amikor Istentől ezeket a szent szavakat hallotta, lejött a hegyről. Elmondta a nép véneinek, akiktől az egész nép megtudva egyöntetűen felelték: „Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott” (8) Mózes a nép válaszát Istenhez vitte. „Az Úr azt mondta neki: Most tehát eljövök majd hozzád a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyen neked mindörökre (9) Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat, hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére! Vonj továbbá körös-körül határt a nép számára és mondd nekik: Vigyázzatok, fel ne menjetek a hegyre, még a széléhez se érjetek! Minden, ami a hegyhez ér, halállal lakoljon” (10-12) „Lement Mózes a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy szentelődjenek meg. Miután kimosták ruháikat, azt mondta nekik: Legyetek készen a harmadik napra, és feleségeitekhez ne közeledjetek! Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, mennydörgött és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt. Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe. Füstölgött az egész Sínai hegy, mert az Úr tűzben szállt le rá, úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy. A harsonazengés pedig csak növekedett, és egyre erősebben szólt. Mózes beszélt, az Isten válaszolt neki. Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére” (16-20)

Szent Hermolaosz és vértanútársai

Szent Hermolaosz 

és vértanútársai

Hermolaosz és társai: Hermipposz és Hermokratosz felszentelt vértanúk, a nikomédiai egyház papjai voltak. Azoknak a vértanúknak maradékai voltak, akiket Makszimián császár tűzhalálra ítélt (vértanúságukat december 28-án ünnepeljük). Mindhárman elrejtőztek különböző helyeken a pogányoktól való félelmük miatt, de alkalmas időkben és helyeken keresztény hitre tanították a pogányokat, és Krisztushoz térítették őket. Így szent Hermolaosz, meglátva a pogány Pantaleimon orvost, beszédeivel kereszténnyé tette. A keresztény hit terjesztése miatt mindhárom papot elfogták és az ítélőszék elé állították, A kihallgatás közben bátran Istennek vallották Krisztust, és gyalázták a bálványokat és azok imádóit. Mindnyájukat lefejezték 305 körül.

Krisztushoz ragaszkodó élet – Hálaadás Seregély István nyugalmazott egri érsek püspöki jubileumán

Krisztushoz ragaszkodó élet – Hálaadás Seregély István nyugalmazott egri érsek püspöki jubileumán

Seregély István nyugalmazott egri érsek püspökké szentelésének harmincadik évfordulója alkalmából hálaadó szentmisét mutatott be július 25-én az egri bazilikában Ternyák Csaba egri érsek, Katona István nyugalmazott egri segédpüspök és számos paptestvér koncelebrálásával.

A szentmise elején Ternyák Csaba érsek köszöntötte a jubilánst és a megjelenteket, köztük a miskolci rokonságot, a Szombathelyi Egyházmegyéből és Nyíregyházáról érkezett híveket, Seregély érsek tisztelőit. Ternyák Csaba elmondta, mindig nagy öröm, amikor Egerbe látogat a nyugalmazott érsek, aki húsz évig volt az egyházmegye püspöke, s aki jelenleg a nyíregyházi papi otthonban él.

„A püspöki hivatás egyúttal apostolutódi hivatás, amelyet Szent Jakab apostol ünnepén (július 25.) még inkább átérzünk, és a jubiláns személyében is az apostolutódot tisztelhetjük, aki elődei által magától Krisztustól kapta a meghívást” – fogalmazott köszöntőjében Ternyák Csaba, aki további lelkesedést, buzgóságot és Isten akarata szerinti jó egészséget kívánt az ünnepeltnek. A jó kívánságokat hosszan tartó taps követte.

Seregély István szentbeszédét azzal kezdte, hálát adni jött az Egerben végzett húsz év szolgálatért, s a harminc év püspökségért, valamint azért, hogy Isten megajándékozta a Jézus Krisztushoz való ragaszkodással, és ebben mindenkor örömöt talált.

Szent Pál szavaira utalva úgy fogalmazott, „törékeny cserépedényben” hordozzuk életünket, hivatásunkat, üdvösségünket, de bátorító, hogy reményünket Isten hatalmának, szeretetének, jóságának tulajdoníthatjuk. Isten ajándékai közé sorolta a Szombathelyi Egyházmegyében végzett harminckét évnyi lelkipásztori szolgálatot is.

„Mindenhol a szolgája akartam lenni a híveknek – mondta a jubiláns. – Elszálltak az évek, s bízom abban, hogy nem hoztam szégyent hazámra és Egyházamra. Ez nem jelenti azt, hogy mindent jól csináltam, mostanában egyre inkább bocsánatkérő szavakkal imádkozom, mindazért, amit elmulasztottam.”

Seregély érsek egy hitbeli vallomást is hagyott „emlékként” a megjelenteknek, amit a beszédében a következőképpen foglalt össze: Istent letagadni nem lehet, mert nem tud nem létezni és minden teremtménynek földi küldetést juttat osztályrészül. Az ember megteheti, hogy ellentmond ennek, de ez nem okoz gondot Istennek, aki megjelent köztünk, és megmutatta, hogyan éljen, gondolkozzon, cselekedjen az ember, aki Isten képmására lett teremtve.

„Úgyse tesszük, úgyse élünk így egészen – folytatta Seregély István. – De Ő nemcsak minta, eszme, hanem Ő a mi Megváltónk, aki életét adta értünk. Aki Krisztusban meghalt, maga a mindenható Isten volt. Ezzel lehetővé tette, hogy egy teljesen elrontott élet végén is bizalommal állhatunk meg Isten ítélőszéke előtt, ha hittel megfogjuk az Ő kezét.”

A jubiláns érsek emlékeztetett, hogy a Jelenések könyvében a megszámlálhatatlan fehérruhás sokaság azért lehet fehérben, mert lemosták ruhájuk szennyét a Bárány vérében, s nem azért, mert eleve tiszták voltak.

Tegyünk tanúságot Krisztusról – buzdított Seregély István, majd megemlékezett édesanyjáról, aki kezdettől a Szűzanya oltalmába ajánlotta őt.
Megemlítette, hogy 1950-ben, még szeminaristaként évfolyamtársaival – köztük a vértanú Brenner Jánossal – az egész életüket a Szűzanya Szeplőtelen Szívének ajánlották.

Az érsek kifejezte reményét, hogy az Úr erőt, állhatatosságot ad majd neki élete befejezésekor is. Homíliáját pedig azzal zárta, hogy bár a jelenkor vezetői (tisztelet a kivételnek) Isten nélküli wellness-világot ígérnek mindenkinek, az üdvtörténet tanúsága szerint a jövő biztosítéka az Úrhoz hűséges maradék.

A szentmise végén a város és a bazilika hívő közössége képviseletében Löffler Erzsébet, az egri belvárosi főplébánia képviselő-testületének világi elnöke mondta el köszönő szavait Seregély István Egerben végzett lelkipásztori munkájáért, illetve a világiak bevonásáért az emlékezetes 1996-os egyházmegyei zsinati folyamatba, amely által mindenki érezhette, hogy „az Egyház mi vagyunk, és a világiak véleménye is számít”. Az Úr áldását kérte Seregély István nyugalmazott érsekre, akinek a jelmondata: „Christus est via, veritas et vita”, Krisztus az út, az igazság és az élet.

Seregély István 1931. március 13-án született Szombathelyen. Középiskoláit a miskolci Fráter György Gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait 1950-ben Szombathelyen kezdte, majd a szombathelyi szeminárium bezárása után Budapesten, a Központi Szemináriumban folytatta és fejezte be.

1955. június 19-én szentelte pappá Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök. 1956-ig kisegítő studensként tevékenykedett Budapesten, majd káplánként működött Gyöngyösfalun, Nyőgéren, Bagodvitenyéden, Zalaegerszegen, ezt követően pedig Szombathelyen teljesített szolgálatot a székesegyházban. Doktori disszertációját 1960-ban készítette el. Tizenkilenc évi kápláni szolgálat után, 1974-ben Fábián Árpád szombathelyi megyéspüspök nevezte ki plébánosnak Kőszegszerdahelyre, ahol 1980-ban ünnepelte ezüstmiséjét. Plébánosi szolgálata idején a plébániához tartozó, mind a négy templomot felújították. 1981 és 1987 között Kőszegen volt plébános, ahol kilenc templom renoválását szervezte, irányította.

Szent II. János Pál pápa 1987. június 5-én nevezte ki egri érsekké, július 25-én szentelték püspökké az egri bazilikában. 1990-től 2005-ig a Magyar Katolikus Püspöki Kar (Konferencia) elnöke, ezzel együtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja volt, 1993-tól 2001-ig pedig az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) alelnöki tisztét is betöltötte. 2007. június 9-től nyugállományba vonult, de továbbra is aktívan tevékenykedik, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében és az Egri Főegyházmegyében is teljesít szolgálatot.