CAPPENBERGI SZENT GOTTFRIED

CAPPENBERGI SZENT GOTTFRIED

 premontrei szerzetes

Január 16.
*Cappenberg, 1097. +Ilbenstadt, 1127. január 13.

Csak harminc évig tartott a hatalmas, gazdag Cappenbergi Gottfried élete, aki öt évvel korai halála előtt lemondott minden hatalmi törekvéséről és birtokáról, s alázatosan ,,Krisztus szegényévé'' lett. Az éppen csak megalakult premontrei rendnek ajándékozott mindent, amit nemes nemzetsége birtokolt, és belépett a birtokain alapított kolostorba. Mielőtt Szent Norberttel (lásd: A szentek élete, 253. o.) találkozott volna, saját élménye és elhatározása alapján tért meg. Öccsét, Cappenbergi Boldog Ottót (+1171), mindkét nővérét és hitvesét, Juttát is sok akadály ellenére a világtól való elfordulás útjára vezette, és nagy hatású, szentként tisztelt mintakép lett sokak számára anélkül, hogy hivatalosan szentté avatták volna.

Mindez a pápaság és a császárság, az Egyház és a birodalom közti hosszú küzdelem, az invesztitúraharc végén történt, röviddel az 1122. évi wormsi konkordátum előtt, amely egy kompromisszumos béke által egyelőre lezárt mindenféle küzdelmet. Cappenberg grófja, akit már fiatalon jámbornak és szelídnek ismertek, harcosként is visszariadt a jogtalanságtól. És mégis elkerülhetetlenül belekeveredett ama küzdelembe, mely Németországban a királyság és a hatalomra törő fejedelmi nemesség között váltakozó sikerrel folyt.

Gottfried rokona volt Németország legjelentősebb fejedelmi és uralkodói nemzetségeinek. Ifjú korában nőül vette Arnsbergi Frigyes lányát, kinek nem volt testvére. Felesége gazdag dél-vesztfáliai öröksége a cappenbergieknek Münsterlandban, az Alsó-Rajnánál és Wetterauban messzire nyúló birtokával talán Északnyugat-Németország legnagyobb területévé nőtt volna össze, ha Gottfried le nem mondott volna róla; premontrei kolostort alapított az országos uralom és fejedelmi dinasztia helyett. Ősei váráról el lehetett mondani, hogy uralkodik Vesztfálián: Cappenberg a Dortmund és Münster közti erdős magaslaton fekszik; körös-körül tág kilátással a sík vidékre, mintha uralkodói székhelyeknek épült volna. Amikor Gottfried lemondott a világról, a münsteri püspök szerette volna megszerezni e várat püspöksége és uralma szilárd védőbástyájául. Gottfried azonban semmi áron sem egyezett bele ebbe, sem vételi, sem cserealapon. Várának és egész birtokának többé nem a hatalmat, a háborút, a világot és jogtalanságát kellett szolgálnia, hanem egyszer s mindenkorra ,,be kellett lépnie a mennyei engedelmességbe, Isten békéjébe''. Hogyan jutott el mindehhez?

Grófi sarjként hadakozás közepette nőtt fel. Apját korán elvesztette. 1120-ban Gottfried a császár képviselőjeként még közvetített Dortmundban a város és apósa, Arnsbergi Frigyes egy vitájában. A következő tavasszal azonban mindkét cappenbergi testvér már a császár ellenségeinek táborába állt. A Münster körüli csatában nagy részben felperzselték a várost. Régi dómja is lángok martaléka lett. Cappenbergben úgy tudták, hogy Gottfried gróf bűnösnek érezte magát a dóm felégetésében. Vezeklésül mélyen megrendülve lemondott a világi életről, de nemcsak saját lelki üdvössége miatt lett szerzetes, vagy alapított kolostorokat. Rábeszélte testvéreit és feleségét is a világtól való elfordulásra; egész nemesi nemzetségét ki akarta szakítani a hatalom világából. Lovagi szolgáit (105 volt a számuk) jól felszerelve kárpótlásul átadta a münsteri püspöknek.

1121 késő őszén, kilenc hónappal a münsteri dóm leégése után találkozott Szent Norberttel, aki vándorprédikátorként Krisztus szegénységét követő, apostoli életre vállalkozó férfiakat és nőket keresett a Laon melletti Prémontré közössége számára. Gottfried hallotta kölni prédikációját, s csakhamar az új rendnek ajándékozta egész kiterjedt földbirtokát; ott létesült az első három német premontrei kolostor: Cappenbergben, Varlarban és Ilbenstadtban, s később még egy női alapítás a Wesel melletti Averndorpban. Wormsban azon a napon, melyen megkötötték a konkordátumot, Norbert közbenjárására Gottfried császári menlevelet kapott a cappenbergi kolostor számára, amelyet Münster püspöke röviddel azelőtt szentelt fel. Norbert maga is odament első prépostként, és csak most vette fel rendjébe Gottfriedet és testvérét, Ottót, aki később ottani prépost lett.

Gottfried szokatlan elhatározása hallatlan nagy feltűnést keltett kortársai körében, de nem mindenütt csodálatot és tiszteletet. Némelyek eszeveszettnek tartották, amiért alázatosan a hatalomtól megfosztva akart élni, nem akarta többé grófnak és úrnak hívatni magát, hanem csak ,,Krisztus szegényének''. Mások gúnyolták és gyalázták; Arnsbergi Frigyes valósággal tombolt haragjában, mert veje lánya hozományát is ki akarta vonni mindenféle hatalomgyarapodás alól, és nem akart az ő örökségébe lépni. Elmondta Norbertet csalónak, árulónak, Gottfried megrontójának, akasztással fenyegette, és csapattal vonult Cappenberg ellen, amikor Norbert is ott volt. Tehetetlenül és megszégyenülten kellett azonban visszavonulnia, mert a fenyegetettek egyáltalában nem kívántak védekezni, hanem meggyóntatták egymást, és a halálra készülve imádkoztak. Az Arnsbergi gúny tárgya lett a birodalom fejedelmei szemében, akik kevésbé voltak vakok a ,,keresztény alázatosság e ragyogó példájával'' szemben, s akik saját előnyüket keresték, mint pl. a staufi herceg, Sváb Frigyes, aki megvette cappenbergi rokonaitól sváb váraikat, és értékes ereklyéken kívül olyan vételárat adott értük, amellyel ki tudták fizetni Prémontré új rendje pápai megerősítésének költségeit.

A Staufok -- mindenekelőtt Barbarossa Frigyes, akinek a keresztapja Gottfried testvére, Ottó volt -- a későbbiekben is támogatták és megajándékozták a cappenbergi kolostort. Gottfried lelkülete számára nehezen volt elviselhető, hogy testvére ügyes vezetésével hamarosan tehetős nemesi ház lett belőle; míg ő maga alkalmazkodott Norbert szigorú akaratához. Az ő kívánságára, de nehéz szívvel ment el szeretett hazájából Prémontrébe, hogy felvegye az alsóbb rendeket, azután pedig Magdeburgba, ahol Norbert az új császár, III. Lothár alatt érsek, birodalmi fejedelem és birodalmi kancellár lett -- kétségtelenül Gottfried fájdalmas csalódására. ,,Alig tudta elviselni, hogy szeme előtt lássa a világ pompáját és tolakodását.'' Betegen tért haza Magdeburgból, és mindössze harmincévesen halt meg az ilbenstadti kolostorban. Ott is, Cappenbergben is, ahová ereklyéinek egy részét átvitték, és ahol azóta szentként tisztelik, felállították síremlékét.

Pápai üzenet: a nevelés segítse elő a találkozás kultúráját

Iskolások Szíriában - AFP

A nevelés az egyik legnagyobb kihívás, mégis a nevelők rosszul fizetettek és közösségi szinten nem ismerik el azt a jót, amit tesznek. Ferenc pápa így fogalmazott videó-üzenetében, amelyet a katolikus nevelés amerika-közi kongresszusához intézett Brazíliába.

Egy olyan világban, amely nem az embert, hanem a félelmet állítja a középpontba a nevelés feladata az, hogy segítse elő a találkozás kultúráját a fiatalok között függetlenül etnikumától, kultúrájától vagy vallásától. A pápa idézi például a munkát, amelyet a Scholas Occurrentes szervezet végez Argentínában. A sporton, a művészeten és a tudományon keresztül megnyitották az együttműködés útját a diákok között.

A Szentatya felhívással fordul a tanácskozás résztvevőihez, hogy ne zárkózzanak el az új és merész nevelési javaslatok elől, továbbá kerüljék el az olyan nevelést, amely kizárólag előírásokra és szabályokra épül.

Az Irgalmasság Szent Éve 47.

január 16.

A Lelki Család alapításának ünnepe (január 18.)

Imádkozzunk a "Krisztus Ügye" Lelki Család női fogadalmas tagjaiért!

• "Krisztus Ügye" Lelki Család női fogadalmas tagjai

Alapítójuk: Julia Verhaeghe

A “Krisztus Ügye” (Familia Spiritualis “Opus” = FSO) Lelki Családunkat Julia Verhaeghe Anya alapította 1938-ban. 2001. augusztus 29-én II. János-Pál pápa közösségünket a “megszentelt élet pápai jogú családjának” ismerte el.

Lelkiségünkből:

„Én semmit nem alapítottam. Amióta Jézus Krisztus megalapította a Szentegyházat, azzal mindent megalapított. Csak olyan emberekre van szüksége, akik ezt az alapítást alaposan megélik, vagyis azon az alapon és arról az alapról, melyet Ő fektetett.” Julia Verhaeghe

Évközi 1. hét szombat

Évközi 1. hét szombat   
1Sám 9,1-4. 17-19.; 10,1a; Mk 2,13-17
„Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen”

Sámuel közölte Izrael véneivel, hogy Isten hozzájárult kérésük teljesüléséhez: a nép kap királyt. Akkor még Sámuel sem tudta, hogy kicsoda az, akit királlyá kell majd kennie. Isten természetesen tudta, hiszen Istennél minden öröktől fogva el van határozva, de nem adta tudtul Sámuelnek sem. A Gondviselés szálainak precíz bogozásával akarta mind Sámuelnek, mind a kiválasztottnak tudomására hozni választását. „Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat! Erre ők bejárták Efraim hegységét és Sálisa földjét, de nem találták meg, majd bejárták Sálim földjét is, de ott sem kerültek elő, sőt Jemini földjét is, mégsem bukkantak rájuk” (3-4):Ezek után Saul letett a szamarak megkerüléséről, és azt mondta kísérőjének, hogy abbahagyják a keresést, mert apja már biztosan aggódik a fiáért. A szolga azonban jól ismerte ezt a vidéket, rámutatott az egyik városra: „Íme, ebben a városban van Isten egyik embere; igen híres ember: mindaz, amit mond, kétségtelenül bekövetkezik. Nos tehát menjünk oda, talán mond nekünk valamit utunkra vonatkozóan, ami miatt eljöttünk”.(6-7) Saul beleegyezett, de közölte legényével aggályát, hogy üres a tarisznyája, semmit nem tud ajándékozni az Isten emberének. Üres kézzel menjenek oda? A legény megnyugtatta, hogy nála van egy negyed sékel ezüst, az elég lesz. Az Isten embere, akit abban a korban még nem hívtak görög szóval prófétának (más nevében beszélő), hanem zsidóul „roéh-nak” (látó), éppen otthon volt, mert áldozati lakomára készült fel a magaslatra. Ezt arra járó lányok mondták Saulnak. A városba érve éppen szeme kerültek az áldozatra induló Sámuellel. Őt Isten előző nap értesítette Saul jöveteléről, és akkor parancsolta meg neki, hogy fogadja és kenje királlyá. Most hogy már menni készült, éppen összetalálkoztak. „Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked, ez uralkodjon népemen. Ugyanekkor Saul odalépett a kapuban Sámuelhez, és ezt mondta: Mondd meg, kérlek, nekem, hol van a látó háza? Sámuel ezt felelte Saulnak: Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtotokra adok mindent, ami szívedben van. A szamarak miatt pedig, amelyeket harmadnapja elvesztettél, ne aggódj, mert megkerültek. Különben is, kié lesz Izraelnek minden java? Nemde tiéd, s apád egész házáé?” (17-20) Ennyi esemény idegenek között precízen megrendezve nem egy színpadon, hanem negyed megyényi tájon, próbák sora nélkül is a legkisebb zavar is kizárva, a mondanivalók helyben kitalálva: a modern ember azt mondaná: Ilyen nincs! Vagy legfeljebb a mesében létezik. Pedig ez nem mese, hanem isteni gondviselés. Hiszen királyra vár a nép, a történelmében igen fontos változás ez. Ilyet valóban csak Isten tud rendezni. De ne legyen kétségünk, a mi emberi sorsunk –mindenkié-. ugyanígy van öröktől fogva megrendezve. Másnap reggel pedig olajos korsójából Saul fejére öntve olaját, Izrael királyává kente őt Sámuel. (10,1)

PIEVEI BOLDOG JAKAB

PIEVEI BOLDOG JAKAB

 III. r.

 (kb. 1250-1304)

Észak-Olaszországban, Pieve di Cadore városban született. A hagyomány szerint édesanyja még gyermeke születése előtt látomásból ismerte meg fia jövőjét: látott egy fiút, aki kezében egy templomot tartott. Más alkalommal vérvörös liliomot látott: ezekből sejtette, hogy fia pap és vértanú lesz. Jakab valóban papnak készült; nemcsak teológiát tanult, hanem civil és egyházjogot is. Nem vett részt társai kilengéseiben, megőrizte lelke ártatlanságát. Miután pappá szentelték, szeretetével a szegények felé fordult, életét az õ szolgálatukra akarta áldozni. Belépett a ferences III. rendbe és hordta annak ruháját is. Tudását felhasználva védte a szegények, elnyomottak, özvegyek és árvák jogait, és előszeretettel végezte papi szolgálatait szegény templomokban. Szülővárosa kapujánál volt egy régi kórház, mellette egy elhagyatott templom, mindkettő düledező állapotban. Szüleitől örökölt vagyonából megvásárolta ezeket és helyreállította. Ő maga is odaköltözött, és ott szolgálta a szegényeket. A kórház levéltárában talált egy hivatalos iratot, ami bizonyította, hogy a ház körüli földek egy része a kórház tulajdona volt, amit egy tehetős városi vezető használt jogtalanul. Jakab először szép szóval igyekezett meggyőzni az embert, hogy adja vissza a földeket a kórháznak. De mivel ez nem hallgatott a szép szóra, beperelte a bitorlót. Meg is nyerte a pert, de ez életébe került. A gonosz ember képmutató módon meghívta egy napon házához, hogy ott ünnepeljék meg a kibékülést. A találkozó után szolgái a hazafelé igyekvő papot megölték 1304. jan. 15-én. A tetemet az árokba dobták és befedték száraz gallyakkal és rőzsével. Bár tél volt, a száraz gallyak kihajtottak és levelet növesztettek. A közelben dolgozó emberek észrevették és megtalálták a holttestet. Nagy tisztelettel eltemették a templomban. Amikor 174 év múlva kibontották sírját; testét épségben találták. Tiszteletét a pápa 1806-ban hagyta jóvá. A szervita rend is magáénak vallja és tiszteli Boldog Jakabot. Alamizsnálkodó Boldog Jakabnak is nevezik.

„Többet ér a böjt imádsággal, meg az alamizsna igazsággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Mert az alamizsna megment a haláltól és megtisztít minden bűntől. De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek.” (Tób 13, 8-10)

Jakubinyi György körlevele az ökumenikus imahétre

A 2016. január 18–25. közötti időszakra meghirdetett keresztény egységhét alkalmából Jakubinyi György gyulafehérvári érsek körlevelet adott ki.

Tisztelendő Paptestvérek! Kedves jó Hívek!

A főegyházmegyei zsinat javaslatai közt olvassuk: „A januári imahét alatt a történelmi és más keresztény egyházak meghívását a lelkipásztorok fogadják el. Hasonlóképpen mi is szervezzünk ökumenikus imahetet, ahova igehirdetetésre más felekezetű lelkipásztorokat is hívjunk meg.” (Javaslatok, 2.)

Ennek értelmében biztatom paptestvéreimet és a kedves híveket, hogy aktívan kapcsolódjanak be az imahét programjába. Ahol lehetséges, ott a más felekezetűekkel együtt szervezzék meg az imahetet. Ahol erre nincs lehetőség vagy nem aktuális a közös imahét megszervezése, ott a szentmisék keretében vagy más alkalommal imádkozzanak az egységért, felhasználva a Preorátorban (116–118. o.) megfogalmazott vagy az imahét programjában ajánlott imákat.

A 2016. január 18–25. között tartandó nemzetközi ökumenikus imahét mottója: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (vö. 1Pt 2,9).

A Romániai Püspöki Konferencia (CER) ökumenéért felelős püspöke, Msgr. Alexandru Mesian lugosi megyéspüspök találkozót szervezett tavaly november 24-én Balázsfalván az egyházmegyék ökumenéért felelős képviselőivel. Ez alkalommal így biztatott minket:

„Nyugaton jelen van a szekularizálódás szelleme, nálunk a templomainkból az emberek fogynak, és az ökumenizmus hivatalosan csak a keresztények egyetemes imahetére szorítkozik. Az egység Isten ajándéka, kegyelem, amit együtt kell kikönyörögnünk az Úrtól. Meg kell nyílnunk mindannyian az imádságban a Szentléleknek. Ez az ökumenizmus legfőbb feladata. A keresztények egységéért végzett imahéten meggazdagodva menjünk tovább az úton, egymás jobb megismerésében.”

A 2016. évi imahét programját a lettországi keresztény testvérek állították össze, amit a mellékletben ismertetünk. Levelünkhöz mellékeljük az AIDRom által összeállított anyagot is, amelyet Tisztelendő Testvéreim tetszés szerint használhatnak.

Ne csak szokást vagy visszatérő hagyományt lássunk a január végi imanapokban, hanem hittel és bizakodó reménnyel imádkozzunk a mindannyiunk által igényelt keresztény egység megvalósulásáért.

Csatlakozom az imádkozók nagy táborához, és szeretettel küldöm főpásztori áldásomat!

Gyulafehérvár, 2016. január 11.

Jakubinyi György érsek

Az Irgalmasság Szent Éve 46.

január 15.

Első Remete Szent Pál, a rend védőszentjének ünnepe

Imádkozzunk a pálosokért!

• Magyar Pálos Rend

Alapítójuk: Esztergomi Boldog Özséb

Remete múltunkból fakadó hivatásunk: az Isten jelenlétében való élet, a magány szeretete, az imádság, a vezeklő élet és a Boldogságos Szent Szűz különleges tisztelete. Apostoli küldetésünk részeként, érzékenyen az idők jeleire lelkipásztori munkát is végzünk, mely elsősorban az igehirdetésben és a szentségek kiszolgáltatásában, különösen a gyóntatásban nyilvánul meg. Magyar alapítású szerzetesrendként lelkiségünk fontos része a nemzetünkért való imádság és engesztelés.

Lelkiségünkből:

A Boldogságos Szűz Mária, a Remeték Királynője rendünk Anyja és különleges Oltalmazója. Ezt a tényt már az első időktől kifejezték Atyáink egészen a legutóbbi Nagykáptalanig, amelyen az egész pálos közösséget felajánlottuk Neki, s Rá bíztuk a legmagasabb vezetést. Ezért a Boldogságos Szűz szerepének bemutatása Krisztus és az Egyház titkában, életének követése és tiszteletének terjesztése a pálos lelkület különleges jellemvonása. Hasonlóan apostoli tevékenységünket is át kell járnia a máriás jellegnek, különösen a Rendre bízott kegyhelyeken, amelyek között első helyet foglal el Jasna Góra Częstochowában. (Konstitúció 4. cikkely)

 

Évközi 1 hét péntek

Évközi 1 hét péntek
1Sám 8,4-7 10-22a; Mk 2,1-12
„Hallgass szavukra, és rendelj királyt föléjük!”

Sámuelt igen nagyra becsülte a nép. Fiatal kora ellenére elfogadták, hogy ő közvetít Isten és a zsidó nép között. Az ő becsületéhez nem fért soha semmi kétség. Az egészen természetesnek tűnt, hogy amikor megöregedett, egyrészt kevésbé bírta a sokoldalú elfoglaltságot, másrészt ő is szeretett volna biztos állást adni két fiának. Meg is tette őket maga helyett az ország bíráinak. Ez önmagában is. kevésbé tetszett a népnek, de az is hamarosan kitűnt, hogy Sámuel fiai nem olyan tiszta jelleműek, mint az édesapjuk. Ezért is, meg a zsidókat régóta zavarta az a körülmény, hogy minden más népnek királya van, nekik meg a láthatatlan Isten a királyuk, aki végtelen okos, mindenható, de nem áll a seregek élére a háborúban, nincsen előkelő udvartartása, nem fogadhat ezért színpompával idegen követeket. Ez is hiányzott nekik. Izrael vénei összegyűltek és megtárgyalták gondjukat. Elmentek azután Sámuelhez Ramátába, és előadták kérésüket: „íme, te megöregedtél, s fiaid nem járnak útjaidon: rendelj királyt nekünk, hogy az bíráskodjon felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van”: (8,5) Sámuelnek nem tetszett ez a beszéd, és úgy vélte, Istennek sem válik kedvére: „adj nekünk királyt, hogy az bíráskodjon felettünk” Nagyon meglepődött, hogy panasza nem háborította fel az Urat. Isten ugyanis így válaszolt neki: „Hallgass a nép szavára mindabban, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk. Egészen úgy cselekszenek, ahogyan attól a naptól kezdve, hogy kihoztam őket Egyiptomból, egészen eddig a napig cselekedtek: ahogy engem elhagytak, s más isteneknek szolgáltak, úgy cselekszenek veled is. Nos tehát hallgass csak szavukra, de figyelmeztesd őket, s fejtsd ki előttük, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtuk”.(7-9) Sámuel engedelmeskedett Istennek. Visszament a küldöttséghez, közölte velük Isten döntését: kaptok királyt kéréseteknek megfelelően, de tudomásul kell vennetek, hogy a királynak jogai lesznek felettetek. Fiaitokból katonákat szervez, akik fegyvert készítenek, megművelik a király földjeit, és háború esetén hadba vonulnak, harcolnak a királyért. Amikor jutalmat oszt nekik, a ti földjeiteket veszi majd el és adja nekik. Leányaitokat szakácsnőnek, szobalánynak és kenetkészítőnek alkalmazza. Egyszóval mindeneteket el fogja szedni, úgy uralkodik majd rajtatok. Kell ez nektek? A nép mindezt tudomásul vette, és így vetett véget Sámuel beszédjének: „Nem! Legyen csak király felettünk, s legyünk mi is csak olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjon felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk”. (19-20) Isten tudomásul vette a nép döntését. Sámuel pedig egyelőre haza küldte a népet.

PINCAI SZENT FÉLIX

Szent Félix
 [január 14.]

Félix megkülönböztető neve in pincis. Ezt vagy a helyről kapta, ahol nyugszik, vagy az árakról, amikkel halálra kínozták: a pinca ugyanis ‚ár’.

Azt mondják, hogy Félix tanító volt, és nagyon szigorúan bánt a gyerekekkel. A pogányok elfogták, és amikor nyíltan megvallotta Krisztust, azon gyerekek kezére adták, akiket tanított. Azok íróvesszőikkel és áraikkal megölték. Úgy tűnik, az Egyház inkább azt tartja, hogy Félix nem vértanú, hanem hitvalló volt.

Ha egy bálványisten elé vezették, hogy áldozzék neki, Félix rálehelt, s az menten leomlott.

Egy másik legendában olvasható, hogy Maximus nolai püspök a keresztényüldözés elől menekült, s az éhségtől és a hidegtől elgyötörve földre rogyott. Egy angyal odaküldte hozzá Félixet. Nem volt mit enni adnia, de meglátta, hogy egy közeli tőkén szőlőfürt lóg. Bort préselt a fürtből Maximus szájába, majd vállára vette és magával vitte. Maximus halála után Félixet választották meg püspöknek.

Később, midőn egyszer prédikált, egy pribék kereste. Félix egy kis résen át egy falomladékban rejtőzött el. Isten akaratából a rést a pókok rögtön beszőtték sűrű hálóval. Amikor ezt meglátták a pribékek, azt gondolták, hogy ott ugyan senki nincs, és odébbálltak. Innen egy másik helyre ment Félix, ahol egy özvegyasszony három hónapon át táplálta, de orcáját egyszer sem látta.

Amikor végre békesség lett, visszatért saját egyházába, és ott békében elnyugodott. A város mellett temették el, azon a helyen, melyet Pincisnek neveznek.

Félixnek volt egy azonos nevű fivére. Amikor arra kényszerítették, hogy a bálványisteneket imádja, így szólt: „Ellenségei vagytok ti a saját isteneiteknek? Ha odavezettek hozzájuk, rájuk fúvok, miként a bátyám, s leomlanak.”

Szent Félixnek volt egy kertje. Egyszer el akarták lopni a veteményét, de a tolvajok azt gondolván, hogy lopnak, egész éjjel serényen művelték a kertet. Reggel aztán Szent Félix köszöntötte őket, azok pedig megvallván vétküket, hazatértek.

Amikor jöttek a pogányok, hogy elfogják Félixet, nagy fájdalom állt a kezükbe. Jajgatni kezdtek, mire Félix azt mondta nekik: „Mondjátok azt, hogy Krisztus az Isten, s rögtön elhagy benneteket a fájdalom!” Mihelyt ezt mondták, meggyógyultak.

Egy bálványpap elment Félixhez, mondván: „Uram, mihelyt az én istenem meglátott téged, rögtön futásnak eredt. Amikor megkérdeztem: »Miért futsz?« Azt mondta: »Félix erényeit nem tudom elviselni.« Ha pedig az én istenem így fél tőled, mennyivel inkább kell nekem félnem téged.” Miután Félix kitanította a hitben, megkeresztelkedett.

Egyszer Félix így szólt azokhoz, akik Apollónak áldoztak: „Ha Apollo valóban Isten, mondja meg nekem, mit tartok a kezemben!” Egy cédula volt a kezében, melyre az Úr imája volt felírva. Mivel az nem válaszolt, a pogányok megtértek.

Végül, mikor egyszer misét mondott, s a népet békében elbocsátotta, a padozatra borult, hogy imádkozzék, s megtért az Úrhoz.

A Pécsi Tudományegyetem alapításának 650. évfordulójára készül

2017. szeptember 1-jén ünnepli alapításának 650. évfordulóját Magyarország első egyeteme, a Pécsi Tudományegyetem. Az 1367-ben V. Orbán pápa engedélyével Nagy Lajos király által alapított felsőoktatási intézmény a várossal és az egyházmegyével együtt közös jubileumi rendezvénysorozatot szervez.

A közelmúltban vált hivatalossá, hogy Magyarország kormánya összesen 565 millió forinttal támogatja az első magyar egyetem alapításának 650. jubileumi ünnepségsorozatát, hangsúlyozva ezzel a magyar felsőoktatás jelentőségét. A fenti célok megvalósítását szolgálja az a kezdeményezés, hogy 2017-től a pécsi egyetemalapítás emléknapja, tehát szeptember 1-je legyen a magyar felsőoktatás napja, így a magyar felsőoktatás nemzeti örökséggé válik.

A jubileumi ünnepségsorozatról szóló január 13-i sajtótájékoztatón Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora elmondta: „Természetesen mindenki tisztában van vele, hogy nem volt 1367 óta folyamatos az egyetemi szintű képzés Pécsett, a múlt, a jelen és a jövő között mégis van egyfajta szellemi jogfolytonosság. Szeretnénk a következő két évben egy olyan eseménysorozatot megvalósítani, amely méltó módon tiszteleg elődeink és az előtt a döntés előtt, amelynek értelmében a tizennegyedik század derekán Magyarországon először Pécsett lerakták a tudomány alapköveit.”

A Pécsi Egyházmegyét Kvanduk Frigyes általános helynök képviselte, aki beszédében kiemelte: „Az emberi szellemiség jelentős kultúrát hozott létre. A közép-európai egyetemek, ha nem is az első vonalban, de rögtön Bologna, Párizs és Nápoly, vagyis a 13. századi nagy egyetemalapítási láz után jöttek létre. A pécsi egyetem létrehozásának a lehetősége már önmagában is nagy elismerést jelentett a 14. században. Ha jelen szellemiségünkhöz igényesen fordulunk, akkor vissza kell nyúlnunk ezekhez a gyökerekhez, de természetesen úgy, hogy az emberi szellemiség további távlatai felé is tekintünk. Az emberi szellemiségben a hit és a tudomány mindig kéz a kézben járt, még akkor is, ha ez nem volt feszültségektől mentes – a viszony jellegéből adódóan nem is lehetett az. Ezt az utat továbbra is figyelembe kell venni, hiszen a szellemiség, a teljes transzcendencia nélkül a tudomány sem áll meg. A hit világa mindenképpen hozzátartozik egy kultúra egyetemes horizontjához. Ily módon szeretnénk mi társak lenni az ünneplésben, teljes szívvel.”

A sajtótájékoztatón elhangzott: azzal, hogy Magyarország kormánya is a kezdeményezés mellé állt, immár nem lehet akadálya annak, hogy „gőzerővel” megkezdje a programok összehangolását, véglegesítését az egyetem, a város és az egyházmegye a tavaly novemberben aláírt együttműködési megállapodás mentén. A jubileumi ünnepségsorozat keretében Pécsett rendezik meg többek között a Hungarológiai Világkongresszust, a Magna Charta Observatory nemzetközi rektori konferenciát, valamint az európai katolikus egyetemek rektori konferenciáját. Ezek az események a várható magas résztvevői létszám miatt nyilvánvalóan a város szállodáinak, szolgáltatói szektorának is kedvezni fognak.

Az is eldőlt már, hogy a több mint két évtizedes hagyományokkal rendelkező és egyre népszerűbb „nemzetközi est” elnevezésű rendezvényt egy hónaposra bővítik. „A Pécsi Tudományegyetemen mintegy nyolcvan ország több mint 2700 külföldi hallgatója tanul” – mondta el Zeller Gyula stratégiai és kapcsolati rektorhelyettes. „Innen jött az ötlet, hogy városi támogatással jövő tavasszal megrendezzük a nemzetközi hónapot, amelyen a különböző kultúrák, gasztronómiai és művészeti világok széles palettája mutatkozhat be – reményeink szerint a hosszabb idősávnak köszönhetően a város, sőt, a régió polgáraival is megismertetve ezeket az értékeket, különlegességeket.”

 

Az Irgalmasság Szent Éve 45.

„Isten a Fiú által nyilatkoztatta ki szeretetét” (Levél Diognétoszhoz)
„Az emberek közül senki sem látta Istent, és ki sem nyilvánította senki, hanem ő maga nyilatkoztatta ki magát. A hit által mutatta ki magát; csak a hit által lett az Isten láthatóvá. Mert a mi Urunk, a mindenható Isten, aki mindent teremtett és a maga helyéfre állított, nemcsak emberszefrető volt, hanem hosszantűrő is. Valójában mindig ilyen volt, és ilyen is marad: bőkezű és jóságos, harag nélküli és igazmondó, hiszen ő jó egydedül ő jó igazán. Azonban ami nagy és kimondhatatlan gondolat megfogant benne, azt csak a Fiúval közölte. Amíg titokban tartotta és őrizte bölcsen saját tervét, úgy látszott, mintha nem is törődne az emberekkel; de mkiután szeretett Fia által kinyilatkoztatta és közzétette, amit kezdettől fogva készített, egyben mindent megadott nekünk: egyrészt, hogy éljünk az általa adott javakkal, másrészt hogy lássuk és értsük mindazt, amit még csak remélni sem mert volna soha senki. Miután tehát ő a Fiúval mindent elhatározott, egészen a legvégső időkig megengedte azt is, hogy akaratunkat a rendetlen indulatok félrevezessék és letérjünk a helyes útról a gyönyörök és élvezetek miatt. Egyáltalán nem örült bűneinknek, csak eltűrte azokat. Nem is hagyta jóvá a gonoszság idejét, hanem megteremtette az igazság jelen idejét azért, hogy míg az elmúlt idő alatt megbizonyosodhattunk arról, hogy saját tetteink alapján méltatlanpok vagyunk az életre, most Isten jósága folytán elérhessük azt; és míg nyilvánvalóvá tettük,hogy a magunk erejével nem mehetünk be Isten országába, most Isten eerejévdel bejuthssunk oda. Mikor tehát betellett gonoszságunk mértéke és világos lett, hogy ennek gyümölcseként a szenvedés és a halál fenyeget, elközelgett az idő, melyet Isten elrendelt kegyelmének és hatalmának kinyilvánítására, (ó, milyen mérhetetlen az Isten emberszeretete és jósága), nem gyűlölt minket, nem is vetett el, sem bosszút nem állt rajtunk, hanem békével eltűrt, elviselt minket, irgalomból magára vette bűneinket, saját Fiát adta oda váltságdíjként: a szentet a bűnösökért, az ártatlant a rosszakért, az igazat a gonoszokért, a romolhatatlant a romlottakért, a halhatatlant a halandókért. Mert mi fedhette volna el bűneinket, ha nem az ő igazsága? Ki másban juthattunk volna el mi Istenhez, ha nam Isten Fia révén?” (Brev.1, 280)

Évközi 2. hét csütörtök

Évközi 2. hét csütörtök

Tudva-tudatlanul talán mi is úgy gondolkodunk, mint Izrael népe a mai Olvasmányban: mivel mi Isten népéhez tartozunk (járunk templomba, imádkozunk, egyházi adót fizetünk stb.), Istennek kötelessége megsegíteni minket, különben nem is annyira mi, hanem ő marad szégyenben. Feltételezzük, hogy presztízskérdést csinál abból, hogy vereséget ne szenvedjünk. És amikor az automatikusnak vélt isteni segítség, a deus ex machina elmarad, sőt a frigyszekrény is az ellenség kezére kerül, meghökkenünk. Józan fejjel végiggondolva két lehetőség közül választhatunk: vagy az Istennel van baj, s akkor le kell vele számolni, meg kell tagadni, el kell felejteni, vagy mivelünk, akkor viszont meg kell térni, vagyis kihajigálni szívünkből a bálványokat, és őszinte bűnbánatot tartva visszafordulni az Úrhoz.

Ha az utóbbi mellett döntünk, észrevesszük, hogy Isten segít, méghozzá éppen azzal, hogy nem segít. Nem segít megmaradni a hazug istenkapcsolatban, a bálványok igézetében, s így hozzásegít ahhoz, hogy visszataláljunk az igaz útra. Mert számára az egyetlen „presztízskérdés”, hogy szabadon, önmagáért válasszuk őt. Hogy személyes kapcsolatban legyünk vele, s ne talizmánként használjuk. Mert annál, hogy az „erő velünk van”, mérhetetlenül több az, hogy az Úr van velünk, és mi ővele.

Hálát adunk Neked, Urunk Jézus, azokért a helyzetekért az életünkben, amikor megengedted, hogy megszégyenüljünk, elbukjunk, vereséget szenvedjünk, mert Te velünk voltál, közöttünk laktál, mi ellenben nem voltunk Veled, hanem elhagytunk Téged, eltávolodtunk Tőled, és a magunk útját jártuk. Add nekünk kegyelmedet, hogy szívbéli bűnbánatot tartva elforduljunk bálványainktól, s követelőzés és számonkérés helyett bizalommal boruljunk le Előtted, a mai Evangéliumban szereplő leprással mondva: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.”

 

LAURENZANAI Boldog EGYED

LAURENZANAI Boldog EGYED

 (1463-1518) 

  

Nápoly környékén, Laurenzana városban született és nevelkedett. Már ifjú korában igen buzgó volt az imádságban, szerette a magányt, ahol Istennel társalgott. Hogy a ferences templomhoz minél közelebb lehessen, egy közeli földmuvesnél vállalt munkát, majd felvételét kérte a rendbe. Fel is vették s a kert gondozását bízták rá. Amikor látták, mennyire kedveli a magányt, megengedték neki, hogy a közelben egy barlangban remetéskedjen. Itt háborítatlanul szentelhette idejét az imának és szemlélodésnek. Meg kellett küzdenie a sátán kísértéseivel, zaklatásaival is, de Isten segítségével gyozött. Felebarátai lelki javát nem annyira szavaival, mint imáival és élete példájával mozdította elo. Érdemekben gazdagon, karizmákkal, csodatevéssel ékesen 75 éves korában költözött át a mennyei hazába. Tiszteletét XIII. Leó pápa hagyta jóvá.

A doni katasztrófában elhunyt honvédekre emlékeztek a Mátyás-templomban

Bíró László tábori püspök és a katonalelkészek közössége katonai tiszteletadással egybekötött megemlékező szentmisét mutatott be január 12-én a budavári Mátyás-templomban a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáiért a doni áttörés 73. évfordulóján.

Bíró László a szentmise elején hangsúlyozta: A doni kitörés katonáira emlékezünk, akik a mínusz húsz-negyvenöt fokos hidegben meggémberedett ujjal, egy erőszakos diktatúrával szemben akarták védeni a hazát. Azokra emlékezünk, akik temetetlenül ott maradtak a lövészárkokban, vagy jelzett sírokban nyugszanak. Azokra a fájdalmakra emlékezünk, amiket megéltek a családtagok idehaza. Azokra emlékezünk, akik a nehéz, katonai vagy politikai döntéseket meghozták, és próbálták a hazát védeni. Mindenképpen a hősiességre emlékezünk ezen a mai napon.

A tábori püspök szentbeszédében felhívta a figyelmet: az emlékezés mindig a jelenért van, és a jövőre irányítja figyelmünket. A katonai ordinárius immár hagyományos módon a Szentatya béke világnapi üzenetének gondolataiból szemezgetett a doni emlékmisén. Ferenc pápa arról szól, hogy Isten nem közömbös, számon tartja az egyes embert és az emberiséget is, s azt kéri ebben az esztendőben, hogy győzzük le a közönyt és szerezzük meg a békét. A Szentatya szól arról, hogy van alapja reményünknek: akár az ENSZ 2030-as Agenda dokumentuma és más, nemzeti kezdeményezések is szólnak arról, hogy az ember képes összefogni a jövő érdekében. A tavalyi évben ünnepelte a katolikus egyház a II. vatikáni zsinat 50. évfordulóját: a Gaudium et spes, a Nostra aetate és más zsinati írások is a párbeszédre hívnak bennünket, és az irgalmasság szentéve is abban segít bennünket, hogy kiemelkedjünk a közöny mélységeiből – mutatott rá Ferenc pápa szellemében a püspök.

A közöny különböző formáiról is beszélt a Szentatya levele kapcsán Bíró László. Az egyik az Isten iránti közöny, amiből relativizmus és az emberek iránti közöny is fakadhat, a környezet megvetése. A pápa arra irányítja a figyelmet, hogy az Isten iránti közöny nemcsak a személyben hoz létre változást, hanem társadalmi kihatásai is vannak. Régen Magyarországon mindig sulykolták, hogy a vallás magánügy, azt is szokták mondani, hogy a házasság magánügy. Egyik sem magánügy, csupán személyes ügy, mindegyiknek társadalmi kihatásai is vannak – szögezte le a tábori püspök.

Az emberi iránti közönynek, a második kategóriának sokféle megnyilvánulási formája lehet – tolmácsolta a pápa szavait Bíró László. Egyik fajtája, hogy valaki minden információt begyűjt, de ezt a halmazt telíti a közönnyel; másik fajtája, ha az ember távol tartja magát a különböző információktól, és megy a maga feje után, pénzközpontúan cselekszik, nem az igazságosságra és a békére törekszik.

A tábori püspök hangsúlyozta, hogy felelősek vagyunk az irgalmasság kultúrájának építésében. Szólt a családok felelősségéről, hogy mennyire örökítik át a hitet, és nevelik rá tagjait az egymás iránti szolidaritásra, a gyengéhez való odahajolásra. A nevelő intézményeknek és a hírközlő eszközöknek is felelősségük van abban, hogy mennyire jön létre a szolidaritás kultúrája – mutatott rá.

A szentmise zenei szolgálatát a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém látta el Katona János alezredes karnagy vezetésével.

A szentmisén megjelent Vargha Tamás, a honvédelmi minisztérium parlamenti államtitkára és Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese. Nagy számban vettek részt a közélet, a  honvédség, és civil szervezetek képviselői. A megemlékezés a Hadtörténeti Múzeum előtt folytatódott, ahol az emlékezés keretében elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait a múzeum falán található emléktáblánál.

* * *

Hazánk számára a történelem egyik legszomorúbb eseménye a doni áttörés. 1943 januárjában a Don-kanyarban napok alatt szinte teljesen megsemmisült a kétszázezres 2. magyar hadsereg.

A magyar politikai és katonai vezetés 1942 januárjában már nem talált kiutat a német „kívánság” elől. Az akkori magyar viszonyok között legjobban felszerelt és kiképzett 207 ezer emberből álló hadsereg sorsa megpecsételődött.

A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakason. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, szokatlanul hideg, szeles időben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el, az elesettek és a fogságba esők pontos számát nem lehet megállapítani.

Az elesettek emlékére az urivi áttörés térségében, Boldirevka település mellett hozták létre a I. Magyar Központi Katonai Temetőt, melyet 1997. június 20-án avattak fel, ott 8375 honvéd nyugszik.

A Kormányközi Hadisírgondozó Vegyesbizottság 1999-ben döntött egy újabb oroszországi magyar központi temető létrehozásáról. A rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetőt 2003. május 28-án avatták fel, itt 19 110 elhunyt magyar honvéd földi maradványait temették újra.

 

Az Irgalmasság Szent Éve 44.

A próféta alaposan kioktatja Izrael fiait a bálványozás ostobaságáról azért, hogy végre kijózanodjanak. Az eredmény az ő idejében nem mutatkozott meg, de legalább a megváltás idejében éljünk a tanításából. „Leroskad Bel, összetörik Nebó. Bálványaikat állatokra, barmok hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán. De leroskadnak a bálványok, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat, akik viszik őket, sőt maguk is fogságba jutnak. Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan,m akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogv a hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem. Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.--- Kivel vethettek egybe, és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez hasonlíthattok? Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükből, és lemérik mérlegen at ezüstöt, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán lebborulnak előtte és imádják. Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik állványára, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyéről; ha kiáltanak hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit. Gondoljatok erre, és szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütők! Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló. Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek. Elhívom kelet felől a ragadozó madara, messze földről a kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek, mihelyt eltervezem, már végre is hajtom. Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem. Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek” (Iz 46,1-13; Brev 1,279-80)

Évközi 1 hét Szerda

Évközi 1 hét Szerda         
1Sám 3,1-10.19-20; Mk 1,29-39
„Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

Óriási volt az öröme Annának, Elkána feleségének, amikor áldott állapotban érezte magát. Öröme akkor lett teljes, amikor a megszületett gyermek kisfiú volt. Tudta, hogy ezzel férjének hatalmas örömöt szerzett, hogy kedvenc feleségétől fiút kapott olyan hosszú várakozás után. Valóban illett rá a Samu-él név, vagyis Isten meghallgatott. Mint a zsidó édesanyák általában, ő is örömmel szoptatta kisfiát három éves koráig. Akkor elválasztotta az anyatejtől, és teljesítette Istennek tett fogadalmát, Elvitte őt Silóba a szent sátorhoz. Boldogan mutatta be az idős papnak: „Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál. Ezután imádták ott az Urat”. (1Sám 2,26-28). Azután Anna gyönyörű és okos hálaéneket zengett Istennek. Ez az ének lett egyik mintája és forrása a Szűzanya hálaénekének, amelyben ő istenanyaságáért adott hálát ifjú szűzként szíve alatt az Istengyermekkel Ein-Karimban. Miután szülei hazamentek, a kis Sámuel szorgalmasan szolgált Héli mellett az Úr színe előtt. Megkedvelték őt a zarándokok is. Erre azért is szükség volt, mert Héli a saját fiaiban nem tudott méltó utódokat állítani papi szolgálatra. Isten angyalt küldött hozzá egykor (2,27), hogy figyelmeztesse fiai galád viselkedésére. Azok azonban már belecsontosodtak bűneikbe. Ebben az időben történt a kis Sámuel kiválasztása Isten különös szolgálatára „Azokban a napokban, amikor a gyermek Sámuel Héli előtt az Úrnak szolgált, ritka volt az Úr szózata, s nem fordult elő gyakran látomás. Történt azonban az egyik nap, amikor Héli, akinek a szeme elhomályosodott már és látni sem tudott, a szokott helyén pihent. Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: Itt vagyok! Aztán odafutott Hélihez és azt mondta: Itt vagyok, hívtál! Héli azt felelte: Nem hívtalak, menj vissza és aludj! Elment tehát és aludt”. (3,1-5) Mivel ez a szólítás még kétszer elhangzott, akkor az idős pap megértette, hogy a kisfiút az Úr szólítja. „Ezért azt mondta Sámuelnek: Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Elment tehát Sámuel és aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: Sámuel, Sámuel! Sámuel erre azt felelte: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (9-10) „Sámuel aztán felnevelkedett, s az Úr vele volt, s ezekből a szavakból egy sem esett a földre. Meg is tudta egész Izrael Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája” (19-20) Magyar édesanyák! Tudjátok ti is, hogy az édesanyás szeretet és szenvedés mekkora érték a Mennyei Atya szemében? Örök boldogságotok legbiztosabb alapja anyai hivatástok.

RÓMAI SZENT TATIÁNA

Szent Tatiána 

vértanúnő

Szentünk Rómában született nemes és gazdag családban. Jó nevelést kapott tőlük a keresztény életre. Miután felnőtt lett, visszautasította a házassági ajánlatokat, és egyedül mennyei Vőlegényének Jézusnak akart szolgálni. Erényes életéért az Egyház diakonisszájává avatták. Ebben a minőségben nagy buzgóságot mutatott a Rómában élő keresztények között. Szorgalmasan kereste a szegényeket, látogatta a börtönöket, segített a rászorulókon. Imáival és jótetteivel állandóan kedvébe akart járni Istennek. Akkoriban lépett trónra Alexander Severus császár (222-35). Anyja keresztény volt, úgy is nevelte, de nem gyakorolta keresztény vallását. Maga nem üldözte a keresztényeket, de helytartói, a tartományok kormányzói üldözték őket. Különösen kitűnt ebben Ulpianus városparancsnok. Sok keresztény vére tapadt a kezeihez. Tatiánát is elfogatta és Apolló templomában bálványimádásra kényszerítette. Mivel Tatiána hitében erősnek mutatkozott, nagyon megkínoztatta. Isten angyal azonban vigyázott rá, kínzói kimerültek a kínzásban, sőt 8 kínzója látva Tatiána sértetlenségét, maga is Krisztushívő lett. A szent vértanúnőt atyjával együtt 226-ban lefejezték. Utána a hívőkké lett kínzók is lefejezéssel nyerték el a vértanúságot.

Eddig egymillió zarándok lépett át a római szent kapukon

A Ferenc pápa által december 8-án megnyitott szentév kezdete óta már több mint egymillió zarándok lépett át a Róma városában megnyitott szent kapukon – tájékoztatott vasárnap Rino Fisichella érsek, a szentév egyházi eseményeinek szervezője.

A Szent Péter-, a Lateráni Szent János-, a Szent Pál-, valamint a Santa Maria Maggiore-bazilikában megnyitott szent kapuk után január 8-án egy ötödik kapu is megnyílt a Róma külvárosában levő Isteni Szeretet-kegyhelyen. A szent kapukon haladnak át a Ferenc pápa által meghirdetett szentévben Rómába érkező zarándokok.

Az irgalmasságnak szentelt rendkívüli szentévben mintegy harmincmillió zarándok érkezését várják Rómába. Ennyien érkeztek a 2000-es szentévben is.

Az egyházfő nyilvános programjait szervező Pápai Ház Prefektúrájának adatai szerint ugyanakkor decemberben visszaesett a pápával való találkozókon résztvevők száma. A Szent Péter téren tartott szerdai általános audienciákon, valamint az ugyanitt vasárnaponként elhangzó pápai beszédeken a múlt év utolsó hónapjában 324 ezren vettek részt a 2014 decemberében mért 461 ezerhez képest. Ez részben a novemberi párizsi merényleteket követő rendkívüli biztonsági készültség miatti félelmekkel magyarázható. Másrészt a Ferenc pápával való nyilvános találkozókon egyre kevesebben vesznek részt: a 2013 márciusában kezdődött pápasága első kilenc hónapjában 6,6 millióan voltak jelen, 2014-ben mintegy 5,9 millióan, tavaly 3,2 millióan.

XVI. Benedek pápaságának utolsó évében 2,3 millióan vettek részt az egyházfő nyilvános találkozóin.

Az Irgalmasság Szent Éve 43.

január 12.

Janssen Szent Arnold, az alapító halálának emléknapja (január 15.)

Imádkozzunk a missziós nővérekért!

• Szentlélek Szolgálói Szerzetesközösség

Alapítójuk: Janssen Szent Arnold

A Szentlélek Szolgálóiként, szeretnénk minden nemzetnek hirdetni a Szentháromság egy Isten megváltó szeretetét. Missziós szolgálat a rendünk alapja és célja, és minden munkánkkal az Egyház missziós küldetését szolgáljuk. Az evangélium terjesztésével hozzá szeretnénk járulni az emberiség haladásához, a kultúra fejlődéséhez. Szükség szerint sokféle területen teljesítünk szolgálatot: az oktatásban, az egészségügyben, bekapcsolódunk a lelkipásztori munkába vagy karitatív feladatokat látunk el. Több mint 3000 nővérünk tevékenykedik a világ 47 országában. Különleges módon szeretjük és imádjuk a Szentlelket, aki által kiárad szívünkbe az Isten szeretete.

Lelkiségünkből:

„Az Evangélium hirdetése a felebaráti szeretet legfőbb cselekedete." Janssen Szent Arnold

Évközi 1 hét kedd

Évközi 1 hét kedd     
1Sám 1,9-20; Mk 1,21-28
„Seregek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát” 

„Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz, és nagyon sírt. Fogadalmat is tett, és ezt mondta: Seregeknek Ura, ha letekintesz, és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét” (1Sám 1,9-11) Anna sorsa fordulóponthoz érkezett. Betelt a pohár, a szenvedések, megaláztatások keserű italát mind kiitta belőle. Az ősanya, Ráchel, férjéhez fordult hasonló lelki válságában, fiút kért tőle, de hallania kellett a józan választ: új életet csak Isten adhat. Anna ezt jól érezte, ezért Isten elé térdel, még sír, zokog, de lelkében már kész a megértés: Istennek komoly célja lehet az ő szenvedéseivel. Erre a betetőzésre várt eddig, amit ma élt át az áldozati oltár előtt. És még valamire: Ha fiút ajándékoz neki az Úr Elkána közvetítésével, azt a fiút nem fogja görcsösen magához szorítani, védőpajzsként maga elé emelni a sokgyerekes vetélytársnő gúnyolódásainak kivédőjeként, hanem Istennek ajánlja szolgálatra, egész életére. Nazírt nevel belőle. Bort és részegítőt nem fog inni, fejét nem borotválja. Megérett az áldozatra és megtette felajánlását. Ehhez azonban mintegy papi pecsét kellett megerősítésül Héli pap és bíró tanúságtétele. „Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját. Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg. Meg is kérdezte tőle: Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál! Anna azt felelte: Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt. Ne tartsd szolgálódat Béliál leányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig”. (12-16)Anna nem botránkozik meg Héli kemény bírálatán. Egyszerűen és szelíden védi meg magát. Hiszen ez az öregember Isten szolgája, aki itt őrzi a szentsátort, és várja, hogy igénybe veszik szolgálatait. Akkor még mit sem sejtve Isten különös terveiről, hogy azokban nekik, mindkettőjüknek nagyon komoly szerepet szánt az Úr, de megnyugodtak: érezték, hogy most történt valami sorsfordító kegyelemjárás, meg lehet nyugodnia ennek a szenvedő asszonynak. „Héli erre azt mondta neki: Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amelyet hozzá intéztél. Anna így válaszolt: Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben!” (17-18) Elkána és egész családja visszatért Efraim hegyére. „Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla, és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt” (19-20) Sámuel ugyanis azt jelenti: Az Isten meghallgatott. Édesanyák! Drága kincsek vagytok nemcsak nekünk, a jó Istennek is.