BOLDOG MÁRIA ANGÉLA ASTORCH

BOLDOG MÁRIA ANGÉLA ASTORCH

 szuz, II. r. 

(1592-1665)

 
Barcelonában született a Storch (v. Astorch) családban. Szüleit már hároméves korában elveszítette. Gyámja egy nevelőnő gondjaira bízta. Hétéves korában olyan súlyos beteg lett, hogy úgy látszott, meghalt. Órákon át semmi életjelt nem adott. Ekkor Angéla Szerafina, a kapucinus nővérek alapítónője (Spanyolországban) imájára újraéledt. (Mária Angéla később mindig „feltámadásáról” beszélt.) Kíváló értelmi képességgel rendelkezett. Iskoláit ragyogó eredménnyel végezte. Fényes jövő várt rá a világban, ő azonban - rokonai igen nagy ellenzése közepette - a szerzetesi életet választotta. Már 11 éves korában Szerafina kapucinus nővérei közé lépett, de meg kellett várnia a 17 éves kort, hogy fogadalmat tehessen. Kiváló szerzetesi és hitbeli képzésben részesült. Különös szeretettel foglalkozott a szentírással, a szentatyákkal. Latinul is megtanult, a Breviáriumot mindig magánál hordta. Már novícia korában mesternője segítője volt - korát meghaladó tudással rendelkezett. 22 éves korában öt nővértársával Zaragozába ment új kolostort alapítani - itt később apátnő lett. Minden munkában részt vett, a szegényekről dicséretes módon gondoskodott. 53 éves korában Jativa városába ment újabb rendházat alapítani. Útközben történt, hogy a kocsis elaludt és a kocsi kerekei közé esett. Eszméletét vesztette. Angéla nővér imádkozott fölötte, megkente olajjal, s az ember rövid időn belül teljesen rendbe jött. Hasonló módon nyerte vissza szemevilágát egy vak fiú Jativában. Ez a kolostor is hamarosan lelki központtá lett s áldásává vált a városnak. Pestis idején ezt különösen megtapasztalták. 69 éves koráig maradt itt mint apátnő. Ekkor igen erős vágyat érzett, hogy az imának, szemlélődésnek éljen. Kívánsága teljesült. Irásai, melyeket hátrahagyott, bepillantást engednek mély lelkiéletébe és misztikus élményeibe. Az Oltáriszentség iránti áhítata, a Szűzanya szeretete, Jézus Szíve tisztelete voltak legkedveltebb áhítatgyakorlatai. Utolsó heteiben sokat szenvedett. 1665. nov. 2-án halt meg. Teste épségben maradt. II. János Pál avatta boldoggá 1982- ben.
Szent Ferenchez hasonló a természetszeretete:
„Elég hallanom egy madár dalát, látni egy illatozó virágot, hallgatni egy kis zenét, harangszót, felidézni egy evangéliumi mondatot, zsoltárverset: és úgy érzem, könnyűvé leszek, szállok, mintha szárnyaim nőnének s repülnék igazi hazám, a menny felé.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Mária Angéla szűznek megadtad, hogy a naponkénti dicsőítő zsolozsmával behatoljon istenséged kimondhatatlan gazdagságába. Add nekünk az ő közbenjárására, hogy a szent Fiad dicsőségét szolgáló tetteinkkel hozzád törekedjünk. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Az élet igéje – 2016. december

Az élet igéje – 2016. december

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Ő jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” (Iz 35,4)

Az ige jelen időben van: jön. A jelenről állítjuk ezt. Nem kell holnapig várnunk, vagy az idők végezetéig, vagy a másik életig. Isten most rögtön cselekszik, a szeretet nem ismeri a halogatást vagy a késlekedést. Izajás próféta a néphez intézte szavait, akik aggódva várták, hogy vége legyen a száműzetésnek, és visszatérhessenek hazájukba. A karácsonyi várakozás napjaiban nem feledkezhetünk meg arról, hogy Mária is hasonló ígéretet kapott a szabadulásra: „Az Úr van teveled” (Lk 1,28); így adta hírül neki az angyal a Megváltó születését.

Eljövetele nem szokványos esemény, hanem meghatározó és fontos közbelépés: azért jön, hogy megváltson bennünket! Mitől is? Lehet, hogy súlyos veszélyben vagyunk? Igen. Néha tudatában vagyunk ennek, néha viszont észre sem vesszük. Közbelép, mert látja az önzést, a közömbösséget a szenvedők és szükségben élők iránt, a gyűlöletet és a szakadást. Beteg az emberiség szíve. Ő pedig megkönyörül teremtményein, és nem akarja, hogy elvesszenek.

Felénk nyújtja a kezét, mint amikor egy fuldoklót kimentünk a vízből. Mostanában ez a kép sajnos nap mint nap a szemünk elé tárul, mert látjuk a menekülteket, akik a tengeren érkeznek, és azt is, milyen elszántan ragadják meg a mentőmellényt vagy a kinyújtott kezet. Mi is minden pillanatban megragadhatjuk Isten felénk nyújtott karját, és bizalommal követhetjük őt. Nemcsak meggyógyít az önmagunkba fordulástól, a bezárkózástól, hanem arra is képessé tesz, hogy segítsünk annak, aki szükséget szenved, szomorú, vagy az élet megpróbáltatásait viseli.

„Természetesen nem a történelmi Jézus, vagy Jézus mint a Misztikus Test Feje oldja meg a problémákat – írja Chiara Lubich. – Ezt a mi-Jézus teszi, az én-Jézus, a te-Jézus… Amikor az Ő kegyelme él az emberben, az adott emberben lévő Jézus fog hidat verni, utat építeni… […] Másik Krisztusként, az Ő misztikus testének tagjaként adja minden ember sajátos hozzájárulását a legkülönfélébb területeken: a tudomány, a művészet, a politika, a kommunikáció területén, és így tovább.” Így az ember Krisztussal társteremtő és társmegváltó lesz. „A megtestesülés folytatódik, a teljes megtestesülés, mely Krisztus misztikus testének minden egyes Jézusára vonatkozik.”

Így történt Robertóval, aki fogvatartott volt, és megtalálta azt, aki „megszabadítja” őt, és maga is „szabadítóvá” vált. Történetét elmesélte a pápának 2016. április 24-én, a Máriapolin Rómában, a Villa Borghese parkjában.

„A hosszú börtönbüntetés után úgy gondoltam, új életet kezdek, de amint tudjuk, még ha az ember letölti is a büntetést, az emberek szemében soha nem lesz igazán jó. A munkakeresés során minden ajtó bezárult előttem. Koldulnom kellett, és hét hónapig hajléktalan voltam. Akkor találkoztam Alfonsóval, aki egy szervezetet alapított, melynek segítségével támogatja a rabok családjait. »Ha újra akarod kezdeni, gyere velem« – mondta. Már egy éve segítek neki a bevásárolt áruból csomagokat készíteni a bebörtönzöttek családjainak, akiket látogatunk. Számomra ez kegyelem, mert a saját helyzetemet ismerem föl az övékben. Látom, micsoda méltósággal élnek ezek az egyedülálló asszonyok a kisgyerekeikkel, kétségbeejtő helyzetekben, arra várva, hogy valakitől egy kis vigaszt, egy kis szeretetet kapjanak. Ajándékozni kezdtem magamat, és újra rátaláltam saját emberi méltóságomra, értelmet nyert az életem. Még egy plusz erőt is kaptam, mert Isten él a szívemben, érzem, hogy szeretnek…”

A tízéves Paolina temetésén felolvasták Ferenc pápa neki írt levelét

A tízéves Paolina temetésén felolvasták Ferenc pápa neki írt levelét

Édesanyja kérte a szentatyát, hogy áldja meg beteg kislányát, a vatikáni találkozóra azonban nem tudtak elmenni. Ferenc pápa levelet írt a súlyosan beteg kislánynak, amelyet november 23-án, a temetésén felolvastak.

„Drága Paolina, a fényképeid az íróasztalomon vannak, mert különleges tekintetedben ott látom a jóság és az ártatlanság fényét. Köszönöm, hogy elküldtétek a fotókat! Anyukáddal együtt olvasd el ezt a levelet, és azt a puszit, amit most ad, a pápa küldi neked” – így kezdődik Ferenc pápa levele a kis Paolina Libraróhoz, ahhoz a tízéves kislányhoz, aki súlyos betegségben halt meg novemberben.

November 23-án temették el a kislányt szülővárosában, az olaszországi Puglia régióban található Massafrában. A gyászmisét a Szent Leopold Mandićról elnevezett templomban mutatta be Michele Quaranta plébános, a város számos lakójának jelenlétében. Ott volt a polgármester, Fabrizio Quarto is, akit szintén megrendített a kislány története.

A gyászmisén Michele atya felolvasta a pápa üzenetét, amely az édesanya levelére érkezett válaszul. Paolina édesanyja arra kérte a szentatyát, áldja meg a súlyosan beteg kislányt, és imádkozzon érte. Ferenc pápa október 26-án fogadta volna őket a Vatikánban, Paolina azonban nem tudott elmenni, állapota nem tette lehetővé az utazást.

„Kezem összefonódik a tiéddel és mindenkiével, aki imádkozik érted – írta a pápa. – Így egy hosszú láncot alkotunk, és biztos vagyok benne, hogy felér majd egészen az égig. Te pedig mindig gondolj arra, hogy ennek a láncnak az első láncszeme te vagy, mert Jézus ott van a szívedben. Gondolj erre! Beszélgess hát vele, beszélj neki magadról, de beszélj neki anyukádról és apukádról is, akiknek nagy szüksége van a segítségre, a vigasztalásra, amikor szembe kell nézniük ezzel a nehéz helyzettel. Biztosan nagyon ügyesen tudod majd sugallni Jézusnak, mit tegyen értük. Kérlek, ne feledkezz meg arról sem, hogy elmondd neki, mit kell tennie értem, én pedig emlékeztetem arra, amit érted kell tennie. Nagy-nagy szeretettel ölellek és megáldalak teljes szívemből, szüleiddel és szeretteiddel együtt.”

Adventi kalendárium 6.

Adventi kalendárium – 2016. december 2.

Idei adventi kalendáriumunkban a szeptember elején szentté avatott Teréz anya gondolatait idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését, készüljünk az ünnepre Kalkuttai Szent Teréz anyával!

„Az igazi szeretet fáj. Mindig fájnia kell. Fájdalomnak kell lennie, ha valakit szeretünk, fáj, ha elhagyjuk, szeretnénk érte meghalni.”

(Forrás: YOUCAT – A katolikus egyház ifjúsági katekizmusa, ford. Kerényi Dénes, Budapest, Kairosz Kiadó, 2013)

Istenünk, mutasd meg hatalmad erejét. Kérünk, jöjj hozzánk és oltalmazz, hogy rosszra való hajlandóságunk veszedelmeitől megszabaduljunk, és kegyelmedből üdvözüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Advent 1. hete péntek

Advent 1. hete péntek
Iz 29.17-24; Mt 9.27-31
„íme, még egy kevés kis idő, és a Libanon gyümölcsöskertté változik"

Az ígéret földjén, egész télen esik az eső, de a nyári időszakban bizony ritka a csapadék. A tengerpart fővárossá tette Jeruzsálemet, magának pompás cédrusfa palotát épített. A családi házak kertjében azonban a gyümölcsfák voltak a kedvesek. Ez a prófétai jövendölés nem a cédrusok ellen beszél, hanem éppen arról, hogy majd ha az a kis idő eltelik és elérkezik hozzánk a kezdetektől megígért Messiás, Isten nagy családja igényli majd a sok gyümölcsöt, és ezért az Úr egész erdőket nevel gyümölcsfából: „íme, még egy kevés kis idő, és a Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé". (Iz 29,17) A próféta elmondja azt az örömhírt is, hogy a Messiás idejében hogyan lesznek Isten gyermekeit lelkileg tápláló erőforrásokká az Ő ajándékai: „íme, még egy kevés idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog". (Iz 29,17-18) a mai evangélium be is mutatja Jézus életéből azt a gyönyörű eseménysort, amelyben a két vak férfi a város főterére ér, hallja, hogy a nagy tömeg Jézust veszi körül. A nagy tolongáson áttör egy édesapa, akinek a tizenkét éves lánya haldoklik. Jézust arra kéri, menjen hozzájuk és gyógyítsa meg. Mivel a hite még nem elég erős, Jézus segít rajta egy jelentős csodával. A tolongók között Jézus ruháját érinti egy tizenkét éves vérfolyásban meghervadt asszony és azonnal meggyógyul. Az apát ebben a pillanatban értesítik, hogy meghalt a lánya. Mielőtt összeroppanna, Jézus hangosan megkérdezi, ki érintette úgy, hogy meggyógyult tőle. Az illető remegve, de boldogan bevallotta nagy boldogságát. Az apa pedig reménykedni kezd újra Jézus segítségében. Nem is csalódik, Jézus feltámasztja halottaiból a kislányát. A vakokat is meggyógyította íme, a nyolcszáz éves jövendölés beteljesült! Jézus azonban továbbra is teljesíteni akarja küldetését, a kegyelmeket kínálja, árasztja. Nemcsak a mennyből, hanem titokzatosan köztünk élve a szentmise átváltoztatási perceiben, aztán a szentáldozásban, továbbá visszatérve az oltárszekrénybe onnan küldi segítségét mindenkinek, aki hittel kéri. Ne feledjük: Ő nem változott meg, az emberek lettek ostobábbak, elfelejtik Őt, lótnak-futnak, idegeskednek, veszekednek, a helyett, hogy a sosem alvó Eukarisztiától kérnének segítséget. Csak ébresszük fel komolyan a hitünket! Szeressük Jézusunkat!