Ravennai Szent Teodóra

Szent Teodóra 

császárnő

Teodóra a képromboló Teofil császár felesége volt. Férje halála után kiskorú fia helyett ő kormányozta az országot. Igyekezett a szentképek tiszteletét helyreállítani. Ő rendelte el, hogy minden év nagyböjtjének első vasárnapján az Igazhitűség vasárnapját ünnepeljük meg. Ezt a mai napig is megtesszük. Miután fia nagy lett és átvette az uralkodást, Teodóra Szent Eufrozina kolostorába lépett. Imádság, böjt, vallásos könyvek olvasása töltötte ki életét. 8 évet élt így, és békében hunyt el 867-ben.

Német László nagybecskereki püspök üzenete a pápánál tett látogatásáról

Német László nagybecskereki püspök üzenete a pápánál tett látogatásáról

Ferenc pápa január 30-án délelőtt fogadta a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia ad limina látogatást végző kilenc tagját, köztük Német Lászlót, a konferencia elnökét. A nagybecskereki püspök levelet írt egyházmegyéje híveinek, amelyben a szentatya üzenetét tolmácsolja.

Krisztusban kedves testvéreim!

Kultúránk egyik nagyon szép szokása, hogy üdvözölni szoktuk egymást. Ha találkozunk valakivel az utcán, ha megérkezünk valahová, vagy elköszönünk, a másik személyhez illően szólalunk meg: Kezét csókolom!; Jó napot kívánok!; Szia!; Helló!; stb. Ehhez a szokáshoz tartozik az üdvözlet küldése is: Üdvözöld anyádat, apádat, gyermekeidet, rokonaidat! – szoktuk mondani.

Ezt a szokást Ferenc pápa is gyakorolja. Amikor január 30-án fogadott minket, a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia főpásztorait, először is szívélyesen üdvözölt bennünket. Jelezte, mennyire örül ennek a találkozónak. Beszélgetésünk során legtöbbet arról kérdezett minket, hogy hogy vannak a híveink.

Amikor pedig több mint másfél óra beszélgetés után elköszöntünk tőle, azt mondta: „Üdvözöljétek otthon a híveiteket!”

Ezt a feladatot szeretném most teljesíteni, Krisztusban kedves testvéreim.

Azért tartom fontosnak, hogy továbbítsam üzenetét, mert Ferenc pápán látszott, hogy nagyon odafigyelt a találkozásunk alatt, a beszélgetés egyik pontján pedig felpattant és azt mondta, hozok magamnak füzetet jegyzetelni, mert amit meséltek, nagyon fontos.

A szentatyát érdekelte, mi az, ami egyházmegyénk életét meghatározza. Válaszomban rámutattam a legfontosabb problémákra: elvándorlás, fokozatos elszegényesedés, politikai bizonytalanság a térségben, kisebbségi sors, ökumenikus párbeszéd.

Elmondtam azt is, hogy ti, kedves testvéreim imáitokkal és áldozataitokkal támogatjátok a szentatyát péteri szolgálatában és a vele való egységet. Erről vall nagyobb ünnepeinken a szentmise végén énekelt pápai himnusz („Hol Szent Péter sírba téve…”).

Kedves testvéreim, a püspöki konferencia mint testület, de annak minden egyes tagja is meghívta a szentatyát, hogy látogasson meg minket. Én is mint a Nagybecskereki Egyházmegye főpásztora megtettem ezt. Ferenc pápa természetesen örömmel ígérte meg, hogy rögtön meglátogat bennünket, amint a politikai és egyéb tényezők ezt megengedik.

Kérlek benneteket, kedves testvéreim, továbbra is imádkozzatok szentatyánkért, és azért, hogy a Szentlélektől irányítva vezethesse a rábízott nyájat!

+ László SVD
püspök

 

Erről a titokról.

Üdvözlégy, Szűzanya!
Te szülted a Királyt,
Aki az ég és föld Ura, mindörökkön örökké.

Ahogyan Jézus megtöri a kenyeret és odanyújtja tanítványainak, az megfelel az utolsó vacsora szertartásának. A puszta pedig, ahol letelepítette őket, emlékeztet a pusztai vándorlásra és a mannára, amely Izrael fiait táplálta. A szentmisében nagyobb csoda történik, mint a kenyérszaporítás: Jézus saját testével és vérével táplál minket. Erről a titokról így elmélkedett tavaly, a kölni ifjúsági világtalálkozón XVI. Benedek pápa: „Engedjük, hogy az Úr átalakítson minket, a szentmise váljon életünk középpontjává. Az Oltáriszentség iránti szeretettel fedezzétek fel a kiengesztelődés szentségét is, amelyben Isten irgalmas jósága lehetővé teszi, hogy életünket újrakezdve folytassuk. Haladjunk előre, Krisztussal, és életünk legyen Isten igazi imádóinak élete.” 

Évközi 5. hét Szombat

Évközi 5. hét Szombat     
Ter 3,9-24;Mk 8,1.10  

„Ismét nagy tömeg volt együtt, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük”
Néhány nappal ezelőtt olvastatta Egyházunk az első csodálatos kenyérszaporítás történetét. Most a másodikat szemléltük végig lélekben. Nem kelt ez a téma-ismétlés valamilyen gyanút a szívünkben: miért foglalkozik Jézus ennyit a kenyérkérdéssel, hiszen végül is nem akarja, hogy csodálatos segítségét mindennapos ajándékként próbáljuk felfogni. Nem akarja azt, téveszmét belénk ültetni, hogy ezen túl nem kell már többet szántani-vetni, aratni, kenyeret sütni, hiszen velünk van a mindenható és jó szívű Istenember, Ő majd megoldja ilyen gondjainkat. Jézus ezt nyilván nem akarta. De vannak olyan gondolatai, amelyeket tudatosítani akar bennünk a két eseménnyel. Mindkét esetben nagy tömeget vonz magához. Tanítja őket az élet igéire több napon át. Nem ébreszt bennük aggodalmat, hogy elfogy a magukkal hozott ennivaló, és az elhagyatott területen majd gondot jelent az utánpótlás. Első az Isten igéje! Amikor már majdnem minden ennivaló elfogyott, akkor sajnálkozik hallgatói éhsége miatt. A szíve érzékenyen együtt érez velük. Segíteni akar. Nem engedi, hogy tanítványai a könnyebb megoldást hozzák szóba: gondoskodjék mindenki önmagáról. „Adjatok nekik ti enni!” (Mk 6,37) Mi? Hiszen semmink nincsen! Jézus körül futtatja őket, hátha mégis akad valami lehetőség. Az első esetben öt, a másodikban négy kicsi kenyérke kerül elő. Ugyanígy két, illetőleg néhány apró hal. Jézus tanítása: meg kell ragadni az utolsó eshetőséget is. Azt viszont tudatosítja, hogy nem az apostolok ereje a döntő. Megszámoltatja a tömeget. Leülteti őket ötvenes csoportokban. Amikor jóllakatja valamennyiüket, akkor még tudatosan összegyűjteti a fű közé lehullott darabkákat: Meg kell becsülni minden morzsát! És gondol a kritikus, Isten ellen hangolt jövőre is: azokra, akik majd hipnózissal példálóznak. A tele kosárkák álljanak ott mindkét isteni csoda tanújaként évezredeken keresztül. Az események végén Jézus gyorsan elküldi, illetőleg elvezeti onnan tanítványait. Nincs ünneplés, királyválasztás, átmeneti sikertörténet. Jézus folytatja tanító körútját, az emberek pedig elmennek haza. Otthon folytatni kell a szeretet életét. Szántani, vetni, aratni kell, az istenadta termést meg kell őrölni, megszitálni, megdagasztani, megsütni. Így a jézusi szeretet édesebbé teszi a gyermekek kenyerét. Megtanulják: adjatok nekik ti enni. Mert a szeretet adni akar. Mert a boldogítás a boldogság alapja. Mert otthon is érezni lehet, később majd Jézus egyháza a legszentebb áldozatban is azt a kenyeret adja áldozati anyagnak, ami a föld termése és az emberi munka gyümölcse. Ebből lesz számunkra az élet kenyere. A munkától elszokott modernkedést állítsuk csak mérlegre a két csodálatos kenyérszaporítás tanulmányozásával. Az isteni Gondviselés és az emberi munka a jólét alapja.