Évközi 5. hét kedd

Évközi 5. hét kedd          
Ter 1,20-2,4a; Mk 7,1-13
„Szépen kijátsszátok Isten parancsolatait, hogy a magatok hagyományait megtartsátok” 

A zsidók főemberei mindig sanda szemmel figyelték Jézust, a Názáreti mestert, aki tudott minden igazságot, de gyanús volt a papok, írástudók és farizeusok szemében, mert nem tőlük tanult, és a zsidó hagyományokat nem olyan erővel érvényesítette, mint az írástudók. Különösen a szombattal kapcsolatos hagyományokat nem volt hajlandó isten eredetűeknek elismerni. Ezért áskálódtak ellene. Ilyen esetről szól a mai evangélium.„Ekkor köréje gyűltek a farizeusok és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak” (7, 1-2) Morgolódásuk oka az volt, hogy ők, a törvény és a szokások mesterei, gyakran kezet mostak, különösen, ha a piacról jöttek haza, és amikor étkezni akartak. Ez önmagában nem bűn, sőt a higiénia szerint ajánlatos is, mert sok koszos dologhoz hozzányúlhat az ember, és a kézfogás is jelenthet fertőzés veszélyt. Volt aztán istentiszteleti előírás is az áldozatbemutatásnál. A főpapnak és a papoknak többször is kezet kellett mosniuk az áldozatok szertartásai szerint. Nálunk, római katolikusoknál is előírás, hogy a kehely felmutatása után a papnak kezet kell mosnia, egészen pontosan le kell öblítenie az ujjait. Ennek rituális tisztulás a célja, amit a hozzá fűzött ima is megmutat: „Mosd le, Uram bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem”. Tulajdonképpen nem a gyakori kézmosás és a piacozás utáni fürdés volt Jézus kifogása ellenfeleivel szemben, hanem az, amit már a szombati hagyományok túlzó tisztelete kapcsán említettünk, és amit az Úr ebben az esetben említ: „Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak. Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek. Majd így folytatta: Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományait megtartsátok. Mózes ugyanis azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat; és: Aki apját vagy anyját gyalázza, haljon meg! Ti, pedig azt mondjátok: Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: Korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna, azon túl már nem engeditek, hogy valamit tegyen apjáért vagy anyjáért, s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvért, melyet tettetek; és sok más effélét cselekszetek“ (6-13) Isten parancsát semmivel sem lehet érvényteleníteni. Emberi törvényekkel sem.