A „last minute
generáció” körében dolgozunk – Németh Norbert az egyetemi lelkészségek
találkozójáról
Február 3. és 5. között Szombathely volt a
Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozójának (KELET) helyszíne. A város
legelfoglaltabb embere ezen a hétvégén, de már a megelőző napokban is a
főszervező, Németh Norbert szombathelyi egyetemi lelkész lehetett.
– Milyen felismerések tették szükségessé az
egyetemi lelkészségek évenkénti találkozóit?
– Mint Magyarország legfiatalabb egyetemi
lelkészsége, a 2011 szeptemberében alakult szombathelyi képviselője először
visszaugranék ahhoz a kérdéshez, mi a lelkészségek szerepe az egyetemeken. Az
alapfeladatuk szerintem az, hogy közösséget, bázist biztosítsanak a
fiataloknak, akik gyakran az ország más vidékeiről érkeznek, és plébániákhoz
kapcsolódniuk nehezebb lenne. A lelkészség segít nekik, hogy ne kelljen
„szólóban” megélniük az istenkapcsolatukat.
A legaktívabb munkatársak és a lelkészek
számára megrendezett évenkénti találkozó az öröm „felsokszorozására”, az országos
és nemzeti vérkeringésbe kapcsolódásra szolgál, és lendületet próbál adni a
további működéshez. Intenzív együttlétet jelent, amelynek éppolyan hangsúlyos a
spirituális és szellemi része, mint a „szabadidős”, esetünkben a korcsolyázás,
a fürdőzés, a bál.
– Igen, a programok színesek, majdnem
összeegyeztethetetlennek tűnnek: nagyon elmélyülős és nagyon „dáridós” is van
köztük. Mi kell ahhoz, hogy ezek erősítsék, és ne gyengítsék egymást? Az
érkezők mire vágynak leginkább?
– A találkozó műfaja magában hordja ezt a
színességet, az arányt mindig esetenként kell mérlegelni. De nem
lelkigyakorlatnak vagy imatábornak szánjuk az együttlétünket, ez biztos, noha a
gerince az ima, a liturgia. Nem „mozgalmi árvák és hadiözvegyek” érkeznek,
hanem egészséges fiatalok, akik szeretnék jól érezni magukat. Ennek része az
ismerkedés, a buli is. Az alkoholfogyasztást sem akartuk megtiltani, csak azt
kérjük, hogy mindenki mértékkel tegye. Péntek estére kissé félve hirdettünk meg
szentségimádást, mert tudtuk, hogy sokak mögött nagyon hosszú út állt. Magunk
is csodálkoztunk, hogy több mint százan vettek részt rajta.
– Honnan és hányan érkeztek a találkozóra?
– 232 résztvevőnk volt, akik az összes
magyarországi, valamint a nagyváradi, a marosvásárhelyi és a csíkszeredai
egyetemi lelkészség képviseletében érkeztek.
– Hogyan keresték és találták meg a helyüket a
lelkészségek az egyetemeken? Mik az ön szombathelyi tapasztalatai?
– Noha szekuláris egyetemről van szó, a
vezetői hozzáállás pozitív volt. Fontos pontnak éreztem, hogy az egyetem
oktatási rendjében helyet kaphassak, ezért keresztény világnézeti kurzusokat
indítottam, amelyeket szabadon lehet felvenni. Ezeket gyakran nem hívő fiatalok
is felveszik, és nagy nyitottságot tapasztalok, jó viták alakulnak ki.
Szabadegyetemi előadásokat is szervezek minden
félévben, a mostaniban éppen vendég előadókkal, méghozzá Ferenc pápának a
diakonisszák szerepére vonatkozó kezdeményezése nyomán. Az aktuális témák a
második félévben: a nők helyzete az Egyházban, Isten és a teológia női arca,
nők a Bibliában, és a kevesek által ismert katolikus feminizmus. Fontosnak
tartom ugyanis, hogy az általános egyházi férfidominanciának meglegyen az
ellensúlya.
– Melyek egy egyetemi lelkész legfőbb
nehézségei?
– A „last minute generáció” körében
dolgozom, amelynek a tagjai mindent az utolsó pillanatban és nagyon nehezen
döntenek el. Így nehéz bármit szervezni. A másik, amit értetlenül figyelek,
hogy az online találkozásokat gyakran előtérbe helyezik az offline-nal, például
így köszönnek el az egyetem folyosóján: „A Facebookon találkozunk!” Nem értem,
miért nem isznak meg inkább együtt egy kávét vagy egy sört?
De látok pozitív fejleményt is. Míg korábban
általános volt, hogy nem tudták, miért is tanulnak az egyetemen, és közben
akarták kitalálni, ma már sokkal céltudatosabbak, motiváltabbak a fiatalok.
– Hogyan mérhető az egyetemi lelkészkedés sikeressége?
– Sajnos szinte
sehogyan, mert itt állandó a cserélődés, nincsenek stabil közösségek, mint a
plébániákon. De amikor egy-egy korábbi munkatárs néha visszatér, és bemutatja a
jegyesét, vagy elmeséli, hogy otthon, a plébániájukon, esetleg egy másik egyetemi
lelkészségen aktív, az mindig nagy öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése