Kasztiliai Szent Blanka

Szent Blanka

özvegy.

1252.

 

 IX. Alfonz kasztíliai király leánya, VIII. Lajos francia király felesége, és IX. Szent Alajos király édesanyja. Erős kézzel kormányozta Franciaországot és cisztercita apácakolostort alapított. †

Dél-Arábia apostoli helynöke a jemeni háborúról nyilatkozott

Dél-Arábia apostoli helynöke a jemeni háborúról nyilatkozott

„Ne feledkezzünk meg a Jemenben folyó háborúról, akkor sem, ha kevésbé van jelen a médiában, mint a régióban zajló más konfliktusok” — nyilatkozta a La Croix francia katolikus napilapnak adott interjúban Paul Hinder püspök, Dél-Arábia apostoli helynöke.

Az interjúban a svájci főpásztor a közel-keleti ország drámai helyzetéről beszélt. Jemenben 2014 végén kezdődött a polgárháború, amelyben a Szaúd-Arábia vezette koalíció által támogatott adeni kormány és a síita szeparatista felkelők, a Houthi lázadók harcolnak. Ez utóbbiak Ali Abdallah Saleh, a korábbi elnök követőinek szövetségesei. A küzdelemben eddig tízezren vesztették életüket, az áldozatok fele a civil.

„Jemen szétesőben levő ország a belháború és a nemzetközi nyomás miatt – hangsúlyozta Paul Hinder azokra a helyi forrásokra hivatkozva, akikkel kapcsolatban áll. – Általános a szegénység, a víz-, az elektromos áram- és az élelmiszerhiány. Az ország egyes részeit éhínség és kolera sújtja. Az egészségügy a teljes összeomlás határán áll, a nem kormányzati szervezetetek, a Vöröskereszt és az Orvosok határok nélkül is nagy nehézségekkel küzdenének munkájuk során.”

Paul Hinder az interjúban Tom Uzhunnalilról, az iszlamisták által 2016-ban elrabolt indiai szalézi szerzetesről is megemlékezett, illetve mesélt a kis keresztény közösségről is, amely lényegében szinte csak külföldiekből áll. Tom Uzhunnalil kapcsán Hinder megerősítette, hogy valószínűleg még életben van, és folytatódnak a kiszabadítása érdekében folyó tárgyalások. A keresztényeket illetően elmondta, hogy mostanra szinte felszámolódtak. Az egyháziak és a hívek nagy része elhagyta az országot, csupán a Szeretet Misszionáriusai maradtak még Szanaa-ban és Hodeidában, de ők is úgy, hogy el kellett hagyniuk az értelmi és testi fogyatékosokat ápoló központjukat Taezben.

Az apostoli helynök a keresztényekhez szóló felhívással zárta interjúját, szolidaritásukat kérve a megkínzott jemeni néppel. „Spirituálisan fontos, hogy imával kimutassuk szolidaritásunkat, de anyagi segítségnyújtásra is mód van a Vöröskereszt és az Orvosok határok nélkül szervezeteken keresztül. Ennek a két segélyszervezetnek még van lehetősége, hogy a helyszínen dolgozzon.” A püspök arról is beszámolt, hogy pénzzel segíti a Szeretet Misszionáriusait; adománya „nehezen, de még eljut hozzájuk.”

Évközi 18. hét csütörtök

Évközi 18. hét csütörtök

Nem a vértanúk nagy tettei és nagy szenvedése a bőséges vetés, hanem az a szeretet, mellyel életüket odaadták Istennek. A nagy tettek, de még az önfeláldozás sem ér semmit Szent Pál szava szerint, ha mozgatórugója nem a szeretet: „Vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” Szeretet nélkül mindenféle áldozat saját kevélységünk és önzésünk bő vetése lenne csupán, mert csak a szeretet és művei maradnak meg az örök életre. Aki nem hull bele a földbe, vagyis nem hal meg sok mindennek, abban az egy szükséges, a halhatatlan élet kezd pusztulni. Szeretet nélkül a búzaszem pusztulása terméketlen megsemmisülés és rothadás, a szeretetben való földbe hullás viszont olyan halál, melyből új élet sarjad és bőséges termés fakad. Az ilyen földbe hullott élet egészen biztosan bő termést hoz, hiszen bő volt a vetés: mert az Istennek tetsző bő adakozás nem abban áll, hogy sokat adunk, hanem hogy mindent odaadunk, szeretetből.

Ismert a legenda, mely szerint a római prefektus az Egyház kincseit követelte Lőrinctől, aki erre összegyűjtötte az öregeket, betegeket, vakokat, özvegyeket és szüzeket, s őket vitte a prefektus elé, úgy mutatva be őket, mint az Egyház aranyát, ezüstjét, drágaköveit és gyöngyeit. Nagy tanítást hordoz ez a mi számunkra is: magként a földbe hullani annyi, mint mindennapi teendőinket szeretetben végezni, az életállapotunkban hűségesen kitartani, a betegséget, gyászt, az öregkorral járó gyengülést és fogyatkozást szeretettel fogadni, s felajánlani azt Isten dicsőségére és az Anyaszentegyház javára. Így hozhat életünk bő termést, így válhatunk értékes kinccsé testvéreink számára.

Urunk, Jézus Krisztus, kérünk, hogy Szent Lőrinc vértanúd közbenjárására tégy minket bő termést hozó búzaszemmé a Neked való teljes önátadás által. Add kegyelmedet, hogy semmi mást ne akarjunk, mint megtanulni szeretni, úgy, hogy meghalunk mindennek, amit a világ életnek nevez, és már csak az Istentől kapott szeretetből élünk.

 

Arezzói Szent Donát

Szent Donát
 [augusztus 7.]

Donát (Donatus) annyi, mint ‚Istentől született’ (a Deo natus) az újjászületés, a kegyelem kiáradása és a megdicsőülés által, vagyis az Istentől való háromféle lelki nemzés által. Mikor a szentek meghalnak, akkor születnek meg, ezért a szentek halálát születésnek nevezzük. A gyermek azért akar megszületni, hogy nagyobb tere legyen az élethez, több tápláléka az evéshez, levegője a szabadabb lélegzéshez és több fényt kapjon a látáshoz. Mivel pedig a szentek haláluk által születnek meg az Anyaszentegyház méhéből, ezt a négy dolgot kapják meg a maguk módján, s ezért mondjuk, hogy akkor születnek. Másképpen Donát annyi, mint ‚ajándékba adott’ (dono datus).

Donatus Julianus császárral együtt nevelkedett és tanult. Ez utóbbit szubdiákonussá is szentelték, de amikor a császári trónra emeltetett, Szent Donát apját és anyját megölte; Donát azonban elmenekült Arezzo városába, és Hilarius szerzetes mellett maradván, sok csodát művelt. A város prefektusának fiát gonosz lélek szállta meg. Elvitte Donáthoz, s ekkor a tisztátalan lélek kiáltozni kezdett: „Az Úr jézus Krisztus nevében ne zaklass engem, hogy távozzam házamból! Ó, Donát, miért kínozol, hogy ki kelljen mennem belőle?” A fiú Donát imáira azonnal megszabadult a gonosztól.

Toszkánában egy Eustachius nevű adóbehajtó a közpénzt feleségének, Euphrosinának őrizetére hagyta. Az asszony, amikor ellenség dúlta a provinciát, elrejtette a pénzt, de beteg lett és meghalt. Férje, hazatérvén, nem találta a pénzt, és ezért fiaival együtt már majdnem kínpadra vonták, amikor Szent Donáthoz menekült. Donát elment vele a felesége sírjához, fennhangon imádkozott, szólván: „Euphrosina, a Szentlélekre kérlek, mondd meg nekünk, hová tetted a pénzt?” Hang hallatszott a sírból: „A ház bejáratánál ástam el.” Odamentek, és ahogy mondta, meg is találták.

Néhány nappal később Satyrus püspök elszenderült az Úrban, és az egész papság Donátot választotta meg püspöknek. Gergely beszéli el Dialógusaiban,^* hogy egyszer a misén, mikor a nép áldozott és a diákonus Krisztus vérét nyújtotta nekik, a pogányok hirtelen támadása miatt elesett és összetörte a szent kelyhet. Ő maga és az egész nép is nagyon elbúsult, Donát azonban összeszedte a kehely darabkákat, imádkozott és eredeti alakjára visszaállította. Egy kis darabkát azonban elrejtett az ördög belőle, ami hiányzik az említett kehelyből: ez a bizonyság a csodára. A pogányok pedig, látván e csodát, megtértek és nyolcvanan megkeresztelkedtek.

Volt egy annyira mérgezett forrás, hogy aki csak ivott belőle, azonnal meghalt. Egyszer Szent Donát szamárháton odament, hogy imáival meggyógyítsa a vizet. Egy félelmetes sárkány ugrott ki belőle, s farkát a szamár lábaira csavarva rátámadt Donátra. Donát a korbácsával rávágott, vagy ahogy másutt olvasható, a pofájába köpött, és ezzel rögtön megölte. Majd az Úrhoz fohászkodott, és a forrásból eltűnt a méreg. Egyszer pedig társaival együtt nagyon megszomjazott, és imájával fakasztott forrást.

Theodosius császár leányát gonosz lélek gyötörte; elvitték Donáthoz, aki így szólt: „Távozz, tisztátalan lélek, és ne merészelj Isten alkotásában lakozni!” A gonosz lélek válaszolt: „Mutass utat, hogy hol távozzak, és merre menjek!” Donát megkérdezte: „Honnan jöttél ide?” „A pusztából” – hangzotta válasz. Mire a szent: „Akkor oda menj vissza!” A gonosz lélek folytatta: „Látom rajtad a kereszt jelét, amelyből tűz lövell felém, és a félelem miatt nem tudom, merre forduljak. Mutasd meg nekem a kijáratot, és kimegyek.” Erre Donát: „Íme a kijárat, menj a helyedre!” S a gonosz lélek az egész házat megrázkódtatva távozott.

Egyszer éppen halottat vittek a temetőbe, Megjelent egy másik ember egy adóslevéllel, amely szerint az elhunyt kétszáz solidusszal tartozik, és emiatt nem hagyta eltemetni. Az özvegye sírva jelentette az ügyet Szent Donátnak, hozzátéve, hogy az az ember már hiánytalanul megkapta az összeget. Donát odasietett, megérintette a halottat, és így szólt: „Hallasz engem?” Amaz válaszolt: „Én vagyok.” Szent Donát folytatta: „Kelj fel és lásd, mi dolgod van ezzel az emberrel, aki nem enged eltemetni.” Mire az felült, és mindenki előtt bizonyította, hogy kifizette a tartozást és széttépte az adóslevelet. Szent Donátnak pedig ezt mondta: „Atyám, altass el újból.” Ő pedig: „Fiam, mostantól fogva nyugodjál békében!”

Egy időben már három éve nem esett, és nagy volt a szárazság. A hitetlenek Theodosius császár elé járultak kérvén, hogy adja ki nekik Donátot, mert varázslással ő okozta a bajt. A császár parancsára kijött Donát, imádkozott az Úrhoz, aki erre bőséges esőt adott. Mindenki bőrig ázott, egyedül Donát ment haza száraz ruhában.

Abban az időben, mikor a gótok feldúlták Itáliát, sokan elfordultak Krisztus hitétől. Quadratianus prefektus, akit Szent Donát és Hilarianus hitehagyással vádolt, elfogta a szenteket és arra kényszerítette őket, hogy mutassanak be áldozatot Jupiternek. Ők azonban ezt megtagadták. Ekkor a prefektus levetkőztette Hilarianust, és addig korbácsoltatta, mígnem kilehelte lelkét, Donátot pedig börtönbe záratta és Arezzóban lefejeztette az Úr 380. esztendeje táján.

Isten munkálkodásának lehetünk tanúi – Levél az iraki domonkos nővérektől

Isten munkálkodásának lehetünk tanúi – Levél az iraki domonkos nővérektől

Az iraki Erbílben szolgáló domonkos nővérek augusztus 6-án, Urunk színeváltozása ünnepén levelet tettek közzé, melyben beszámolnak az Iszlám Állam, illetve a háború okozta pusztítás utáni újjáépítés kezdetéről.

Kedves testvérek, nővérek és barátaink!

Három év telt el azóta, hogy elűztek minket otthonunkból, ti pedig kísértek minket imáitokkal, hogy átvészeljük a nehéz napokat. Ezen évek alatt kiabáltunk, sikítottunk Istenhez, csodálkoztunk, és kérdéseket tettünk fel Neki, megkérdőjeleztük hitünket, de nevettünk is, ráleltünk a remény, a szeretet pillanataira is, amelyek az Úr, az Egyház és minden, minket sokféleképpen támogató egyén iránti hálából születtek. 2014. augusztus 6-án olyan alagútba léptünk, amelyről nem tudtuk, mikor ér véget. Sőt, voltak napok, amikor úgy gondoltuk, már sosem fogjuk látni a fényt. Három évvel ezelőtt, éjszaka elhagytuk otthonainkat, és elindultunk az ismeretlen felé. Megkezdődött otthontalanságunk, száműzetésünk és kérdéseink utazása. De az igazat megvallva, mindezek ellenére mindig arról álmodtunk, hogy hazatérünk, házainkat épen találjuk, úgy, ahogy hagytuk őket. Nagyon vágytunk visszatérni, gyertyát gyújtani az imához, learatni a vetést és könyveket olvasni. Még akkor is reméltünk, amikor megtudtuk, hogy saját szomszédjaink árultak el minket, akik már az Iszlám Állam előtt is sokat ártottak nekünk.

Ez volt a helyzet 2016 őszéig, amikor az iraki erők megkezdték a Ninivei-síkság felszabadítására irányuló katonai műveleteket. Isten megfürösztött minket kegyelmében, amikor városaink – egyik a másik után – felszabadultak. Az Iszlám Államot legyőzték, és úgy tűnik, a Ninivei-síkság felszabadult.

Amikor először látogattuk meg keresztény városainkat, megdöbbentünk az ott végbevitt pusztítás mértékétől. Fájdalmas volt látni mindezt. Azonnal megértettük, hogy nem a katonai erők vagy „okosfegyverek” okozták, hanem a gyűlölet. A gyűlölet azonban elhagyja mind az elnyomottat, mind az elnyomót. Csak Isten tudja, mennyi szeretetre van szükségünk, hogy ezek a mély sebek begyógyuljanak.

Miközben kábán jártuk keresztény városainkat, csodálkozva emlékeztünk vissza Istennek Ezekiel prófétához intézett kérdésére: „Emberfia, életre kelhetnek még ezek a csontok?”; és mi magunk válaszoltunk neki: „Te tudod, Uram!” (Ez 37,3). A bibliai személyek történeteitől és tapasztalataitól megihletődve hisszük, hogy Isten képes új módon életre kelteni minket.

Ma pedig Isten csodálatos munkálkodásának lehetünk tanúi. Mutatkoznak a remény jelei. Bár az újjáépítés folyamata lassú, már megkezdődött, és néhány család már visszatért otthonába. Batnaja városának kilencven százalékát elpusztították, de a helyreállítási munkálatok már megkezdődtek. A keresztény Telszkufba és Karakosba néhány család már visszatért, és minden héten újabb családok térnek haza. Telszkufban jelenleg hatszáz, Karakosban négyszázötven család él. Telszkufban kisebb a rombolás mértéke, mint Karakosban. Bár Karakosban a pusztítás mértéke körülbelül harmincszázalékos, az újjáépítés nem könnyű, és a nem kormányzati szervek helyreállításhoz nyújtott segítsége nem áll arányban a pusztítás mértékével. Karakosban egykor hétezer ház állt, ezek közül kétezer-négyszázat teljesen elpusztítottak. Azt reméljük, hogy még az iskolakezdés előtt, szeptemberig annyi házat újjáépítünk, amennyit csak lehetséges, de természetesen ehhez hiányoznak az anyagi feltételek. Eddig csak az Egyház és néhány nem kormányzati szervezet segített az újjáépítésben.

Nővéreink visszatértek Telszkufba, és bízunk benne, hogy az iskolaév kezdetéig találnak olyan helyet, ahol megkezdhetik az óvoda működtetését. Hamarosan Karakosba is visszatérünk. Mivel az ottani rendházunkat részben lerombolták, egy családi házat állítottunk helyre, ebben fogunk élni, amíg nem térhetünk vissza a rendházba. Az árvaházat is teljesen felégették, de Karakosban találtunk egy helyet, ahová a nővérek és a kislányok visszatérhetnek.

Amint azt talán már hallottátok, Moszult felszabadították, de az ott végbevitt pusztítás elsöprő erejű volt. Évekbe telik, amíg helyreállítják a várost, de Istennek semmi sem lehetetlen. Persze nem könnyű eldönteni, visszatérjünk-e Moszulba, vagy sem. Néhányan még mindig próbálják megérteni Isten akaratát, ugyanis az Iszlám Állam veresége még nem jelenti azt, hogy a Ninivei-síkság megtisztult ettől a mentalitástól. Mi azonban, mint közösség, úgy döntöttünk, hogy népünkkel együtt visszatérünk, és imádkozunk azért, és reméljük, hogy mindenkinek lesz bátorsága visszatérni szülővárosába, és képesek lesznek az emberek mindent elölről kezdeni.

Köszönünk minden nekünk nyújtott támogatást. Kérjük, imádkozzatok értünk, életünknek ebben az új szakaszában, hogy újra tudjunk kezdeni mindent!

Hálával és imádsággal értetek,

Sienai Szent Katalinról Nevezett Domonkos Nővérek
Erbíl, Irak