Római Szent Hermász

Szent Hermász 

és vértanútársai

Hermász, Szerápion és Poliénosz vértanúk római származású emberek voltak. Feljelentettek őket, hogy Krisztust tisztelik, a bálványoktól elfordulnak. Megkötözve, a helytartó előtt is bátran vallották meg keresztény hitüket. Ezért először egy bűzös börtönbe zárták őket. Innen kihúzva egy szűk helyen kövekkel és sziklákkal agyonverték őket. Vértanúságuk ideje nem ismert.

Erkölcsi katasztrófa – DiNardo bíboros a pennsylvaniai egyházi visszaélésekről

Daniel N. DiNardo bíboros, Galveston-Houston érseke, az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának elnöke augusztus 16-án nyilatkozatot tett közzé, miután számos megbeszélést folytatott a konferencia Végrehajtó Bizottságának tagjaival és más püspökökkel.

A nyilatkozat magába foglal három célkitűzést és három alapelvet, valamint egy tervezet kezdő lépéseit, amelynek megvalósításába bevonnak világiakat, szakértőket és a Vatikán képviselőit. Egy még részletesebben kidolgozott tervet novemberben mutatnak be a püspöki konferencia egész testületének, a Baltimore-ban megrendezendő közgyűlésen.

„Két héttel ezelőtt megosztottam veletek szomorúságomat, haragomat és szégyenemet a Theodore McCarrick érsekre vonatkozó, közelmúltban feltárt hírek miatt” – kezdi nyilatkozatát az USA püspöki konferenciájának elnöke. Ezek az érzések még inkább elmélyülnek a pennsylvaniai jelentés fényében.

Olyan spirituális válsággal nézünk szembe, amely nem pusztán spirituális megtérést követel, hanem gyakorlati változásokat is, hogy elkerüljük a múlt bűneinek és hibáinak megismétlését.

Az USA Püspöki Konferenciájának Végrehajtó Bizottsága a következő három célt jelölte ki: (1) vizsgálatot kell lefolytatni a McCarrick érsekkel kapcsolatos kérdésekben; (2) új, bizalmi csatornákat kell megnyitni a püspökök elleni panaszok megtételére; (3) érdekképviseletet kell létrehozásni a jövőbeli panaszok hatékonyabb megoldására.

Ezeket a célokat három szempont szerint kell megvalósítani: valós függetlenség, megfelelő hatáskör, a világiak lényegi vezető szerepe.

Az USA főpásztorai már megkezdték egy konkrét terv kidolgozását e célok elérésére – szakértők, világiak és klerikusok, valamint a Vatikán képviselőinek bevonásával. A tervet a püspökök novemberi közgyűlésén ismertetik, DiNardo bíboros pedig személyesen, Rómában mutatja majd be ezeket a célokat és szempontokat a Szentszéknek.

A legfőbb, mindenek felett álló cél, hogy erősebb védelem valósuljon meg az Egyházban a szexuális visszaélésekkel szemben és bárkivel szemben, aki ezeket leplezni kívánja. Olyan védelmet kell biztosítani, amely a püspököket az átláthatóság és az elszámoltathatóság legszigorúbb normái elé állítja.

A továbbiakban DiNardo bíboros részletezi a célkitűzéseket:

Az első célt illetően a McCarrick érsekkel kapcsolatos kérdések kivizsgálására felkérik a Vatikánt, hogy apostoli vizitáció keretében végezze el ezt a feladatot, főleg világi szakértők bevonásával. A cél, hogy a jövőben biztosítsák a kiskorúak, szeminaristák és minden sebezhető személy védelmét.

A második cél, hogy megkönnyítsék a püspökök által elkövetett visszaélések feljelentését. A 2002-ben kiadott püspöki kötelezettségvállalási nyilatkozatból nem derül ki világosan, hogy az áldozatok milyen utat kövessenek a püspökök szexuális visszaéléseinek feljelentésekor. Szükség van a dokumentum frissítésére, továbbá egy széleskörű, megbízható harmadik fél általi feljelentés mechanizmusának a kidolgozására. Ezek az eszközök már működnek sok egyházmegyében és a közszférában.

A harmadik cél támogatni a püspökök elleni panaszok megoldására irányuló jobb eljárásokat. Például a kánonjogi eljárásoknál figyelembe kell venni konkrét javaslatokat, amelyek gyorsan, világosan és átláthatóan meghatározzák, hogy az eljárás egyes szakaszaiban milyen korlátozásokat lehet kiszabni a püspökre.

A három célt a következő három kritérium szerint valósítják meg:

Az első kritérium a valós függetlenség. A püspök elleni panasz legyen mentes bármiféle részrehajlástól vagy indokolatlan befolyástól. Az egyházi struktúrák ne tegyék lehetővé, hogy a püspökök megakadályozzák az ellenük irányuló panasztételt, megakadályozzák a kivizsgálást vagy elferdítsék azok döntését.

A második kritérium az egyházi tekintélyhez kapcsolódik, mivel csak a pápának van tekintélye arra, hogy fegyelmezzen vagy eltávolítson egy püspököt. Az USA püspökei olyan intézkedéseket hoznak, amely tiszteletben tartja a tekintélyt és oltalmazza a sérülékenyeket az egyházi hatalom visszaélésétől.

A harmadik szempont a világiak lényegi bevonása. A világiak szakértelemmel rendelkeznek a kivizsgálás, a bűnüldözés, a pszichológia és egyéb kapcsolódó tudományágak terén, jelenlétük megerősíti az amerikai püspökök elkötelezettségét a valós függetlenség szempontját illetően.

Végül DiNardo bíboros alázatosan bocsánatot kér mindazért a mulasztásért, amely püspöktestvéreit és őt magát terheli. McCarrick érsek tetteinek és a pennsylvaniai visszaéléseknek az egyik gyökere mindenképpen a püspöki vezetés kudarca. Ennek eredményeként Isten szeretett gyermekeinek nagy számát magukra hagyták, hogy egyedül nézzenek szembe a hatalom visszaélésével. Ez erkölcsi katasztrófa. Ennek a katasztrófának szintén része, hogy olyan sok hűséges papot, aki az életszentségre törekszik és odaadóan végzi szolgálatát, szintén beszennyez ez a kudarc.

„Szilárdan elhatározzuk, hogy Isten kegyelmének segítségével, soha nem ismételjük ezt meg. Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben károsult a püspökökbe vetett bizalom a múlt e bűneinek és hibáinak következtében” – írja nyilatkozatában a bíboros. A most felvázoltak mindössze a kezdetet jelentik, további lépésekre kerül majd sor. Végül a hívek imáit kéri, hogy a püspökök ebben az időszakban gondolkozzanak el a történteken, bánják meg a bűnöket és ismét elkötelezzék magukat az életszentségre, hogy egyre inkább hasonuljanak életükkel Krisztushoz, a Jó Pásztorhoz.

Évközi 19. hét szombat

Évközi 19. hét szombat

A fogságbeli fiatalabb nemzedék nem kérdez semmit Istentől és az ő prófétájától, nem imádságban tárja fel értetlenségét és lelkének fájdalmát, hanem egy közmondást ismételve elhárítja a felelősséget. Ábrahám nem szégyellt alkuba bocsátkozni az Úrral Szodoma érdekében, és nyíltan feltenni neki az őt nyugtalanító kérdést: „Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt?” Jób imádságban panaszkodott és vonta kérdőre Istent, a zsoltáros pedig szinte óvta az Urat attól, hogy igazságosságán és szentségén csorba essék a gonoszok szemében, ha látják, hogy az igazat is ugyanúgy bünteti, mint a bűnösöket... Ez a közmondás viszont burkolt vádaskodás Isten ellen: nem ők vétkeztek, hanem atyáik, őket gyermekként hozták ide, vagy már itt, a fogságban születtek, vagyis méltánytalan, hogy ők szenvedjenek atyáik vétke miatt. Holott éppen ezzel bizonyítja az új nemzedék, hogy semmivel sem különb atyáinál: ugyanolyan önelégült, magabiztos, Istennel szemben csupa elvárást támasztó, vallásos, de nem igazán hívő.

Ezekiel próféta azonban, mint a választott nép felelősségteljes lelkiatyja nem hagyja szó nélkül ezeket az Isten ellen szóló, nyíltan nem is vállalt kijelentéseket. Előbb visszahúzódik, elgondolkodik, töpreng, és Isten elé viszi a hallottakat, majd Istennel megbeszélve, köntörfalazás nélkül kinyilvánítja a leleplező választ. A végső választ pedig majd az Újszövetségben, a krisztusi kinyilatkoztatás teljességében kapja meg ez a nemzedék, akárcsak Ábrahám és Jób is az ártatlanok szenvedésére vonatkozólag: „Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál... De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel... Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiárad sokakra.”

Urunk Jézus, a szenvedés titka újra és újra megérint minket, akár a saját, akár a mások életében találkozunk testi-lelki fájdalommal, melynek oka emberileg megmagyarázhatatlan. Adj nekünk, kérünk, gyermeki lelkületet, hogy előítéletek nélkül és teljes bizalommal hagyatkozzunk a Te gondviselő szeretetedre, hiszen Te mindenkor a lehető legjobbat akarod nekünk.

Galliai Szent Patroklosz

Szent Patroklosz 

vértanú

Szentünk a Galliai Trikosszina polgára volt. Gazdag és tiszteletre méltó ember, aki a szüleitől örökölt házban lakott a város szélén. Istennek tetsző életet élt, szerette a böjtöt és segítette a szegényeket és rászorulókat. Szent életéért Isten a gyógyítás kegyelmével ajándékozta meg. Emiatt mindenki előtt ismeretes lett. Aurélián császár, amikor a városba jött, magához hivatta és próbálta meggyőzni, hogy tagadja meg Krisztust. Patroklosz szilárdan kereszténynek vallotta magát, és ezért karddal fejezték le 275 körül.

Reményünk oka: Isten igazmondó és hűséges – Udvardy György a kalocsai székesegyház búcsúján

Udvardy György pécsi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke főcelebrálásával mutattak be ünnepi, búcsúi szentmisét augusztus 15-én a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban.

A szentmise elején Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek köszöntötte a jelenlévőket, köztük kiemelten a szertartás főcelebránsának meghívott Udvardy György pécsi megyéspüspököt. „Öröm számunkra, hogy más egyházmegye vezetője is eljön hozzánk, ezzel is felhívva a figyelmet az ünnep jelentőségére” – fogalmazott az érsek.

Udvardy György püspök megköszönte Bábel Balázs érseknek – úgy is mint a Pécsi Egyházmegye metropolitájának – a meghívást, a testvéri gesztust. Hangsúlyozta, hogy „mindannyiunk szívében öröm van, hiszen a jövőt ünnepeljük, mert a mennybe felvett Nagyboldogasszony a jövőt jelenti számunkra, és ez a mindennapi döntéseinkben is meghatározó erejű”, majd kérte a Magyarok Nagyasszonya oltalmát, támogatását nemzetünk minden tagjára.

A pécsi püspök homíliájában arról beszélt, hogy Mária Istennel való kapcsolatának minden elemét egybefoglalja a következő evangéliumi mondat: „Boldog, aki hitt annak beteljesülésében, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45). – Máriára ugyanis úgy tekintünk, mint az isteni erények, a hit, a remény és a szeretet asszonyára – emelte ki a szónok. – Üdvtörténeti ajándék ő, mással össze nem hasonlítható, mégis modellje, példája minden keresztény embernek. Követni akarjuk őt, és anyai pártfogását is kérhetjük. Mária testestül-lelkestül felvitetett abba a dicsőségbe, ami keresztségünk révén már a miénk, de teljességében ott, Istennél lesz számunkra ajándék.

A pécsi főpásztor arról is beszélt, hogy minden ünnep Isten ajándéka, ami által tágítani akarja a lelkünket, örömet akar adni, és arra indít, hogy sokkal nagyobb szeretettel éljünk.

A keresztény ember hitének rendíthetetlen alapja Isten, aki hűséges és igazmondó, ezért bízhatunk ígéreteiben – fejtette ki a Zsidókhoz írt levél újszövetségi üzenetére utalva a püspök. – Ez a hit a mindennapok küzdelmeiben gazdagodik, amikor is a döntéseinkben, értékválasztásaink során Krisztushoz ragaszkodunk, annak ellenére, hogy megtapasztaljuk a napi gondokat, az értelmetlennek tűnő fáradozásokat, a világban tapasztalható igazságtalanságot.

A mostani ünnep erősítse meg hitünket, és bátorítson arra, hogy ismerjük meg az Atyát. Imádságainkban sokszor olyan Istenhez imádkozunk, akivel a magunk félelmeit, megoldásait akarjuk igazolni – ez nem Ő. Krisztusban nem ezt az Atyát ismerhetjük meg. A Vele való igaz kapcsolat megéléséhez szükségünk van az istenismeretben, az imádságban való fejlődésre, olvasnunk kell Isten igéjét, és részt kell vennünk a szentségi életben – szögezte le Udvardy György.

Sok esetben gyengének bizonyulunk a hétköznapokban, azt mondogatjuk magunknak, hogy a szűkebb közösségben vagy a társadalomban lévő bajok nem érintenek minket; felszínessé válunk, hazug mondatokat, életvitelt engedélyezünk magunknak vagy a családunknak, és ezzel veszélyeztetjük a hitünket. Ez gyengít minket. Azt mondogatjuk, hogy rohanó világban élünk, sok mindennek meg kell felelnünk, alig van időnk… Ferenc pápa figyelmeztet: már nem te írod a naptárodat, hanem a világ rohanása, értéktelenségei befolyásolnak. Vessük ki az életünkből azt, ami értéktelen! – figyelmeztetett a püspök.

Tekintsünk Máriára, aki Isten fiát hordozta, és ezzel új istentapasztalatra tett szert. Erről szól a Magnificat, amelyben ezt ő el is mondja. Ez a tapasztalat a világ keretein túlmutató reménységet adott neki, megerősítette őt Isten hűsége és igazmondó volta. S ez hogyan vonatkozik ránk? Gondoljunk csak a házastársi hűségben kimondott igenre. Mi van, ha becsapottnak érezzük magunkat a kapcsolatban, ha elvész a szó szentsége, és felvetődik a kérdés: miért is maradjak hűséges? Lássuk be, hogy ez csupán a mi értelmi megfontolásunk. A hitben, a reményben élés azt jelenti, hogy a reménységem akkor is igaz, amikor a kereszt értelmetlensége, botránya érinti a családomat! – tette hozzá a szónok.

A reménységem az, hogy Isten akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Mária is reménykedett, nagypéntek és nagyszombat némaságának idején is. A reménye az volt, hogy Isten igazmondó és hűséges. És erre a reményre van szüksége a világnak! Nekünk is reménykednünk kell az igazmondó és hűséges Istenben, nem pedig a jócselekedeteinkben vagy a megpróbált hitünkben – hangsúlyozta a pécsi főpásztor, és emlékeztetett: tudjuk, hogy Mária számára ünneppé vált húsvét vasárnapja, amikor a Fia életre kelt.

Isten olyan, mint a szikla, nem mozdul el, és olyan, mint az anya, aki együtt érez a magzatával, hűségesen hordozza őt – folytatta a püspök. – Az Úr nem vonja vissza hűségét, nem mondja azt, hogy „Számtalanszor segítettelek, figyelmeztettelek, most már elég volt!”; Isten nem ilyen, Ő odaadta az egyszülött Fiát értem, értünk, hogy hozzá mint Atyához fordulhassunk. Nézzük a kereszt tövében Máriát, karjaiban a fiával, gondoljunk arra, ami az életünkben sérült, halott, töredékes – higgyük el, Isten képes azt újjáteremteni! Mária boldog, mert hitt annak beteljesülésében, amit az Úr mondott neki. Reméljük, hogy ez a boldogság, ez a beteljesedés nekünk is osztályrészünk lehet! Közel érezhetjük magunkhoz a Szent Szüzet, hiszen ott van nála népünk sorsa, jövőnk, reménységünk. Kérjük az ő oltalmát nemzetünkre, önmagunkra! – zárta beszédét Udvardy György püspök.