BOLDOG LAURO-I LIBERÁT

BOLDOG LAURO-I LIBERÁT 

(kb. 1220-1260)

A Brunforte grófi család sarjaként lépett be a grófi kastélytól nem messze lévő Soffiano-i ferences kolostorba. Habár pappá szentelték, elöljárói engedélyével mégis szemlélődő életet élt. A csend, a magány annyira életelemévé vált, hogy igen keveset beszélt, még rendtársaival is alig váltott szót. Önsanyargatás, extázisok, hosszú imák töltötték ki napjait: inkább angyali, mint emberi életet élt. Arcáról nagy boldogság sugárzott; inkább az istenszeretettől, mint betegségtől felemésztve fejezte be rövid életét - utolsó szavaival a menny örömeiről beszélt. IX. Piusz erősítette meg évszázados tiszteletét. A rövid életrajzhoz a Fioretti egyik elbeszélését csatoljuk a 20. fej.-ből, hogy szemléltessük: milyen volt egy 13. századbeli ferencesnek az elképzelése a mennyei boldogságról. (Egy novícius látomásáról, aki el akarta hagyni a szerzetet.) „A novícius... azon az éjszakán, amikor már távozni készült, bement a templomba s az oltár előtt Isten csodás látomásban részesítette. A szentek végtelennek tünő sorát látta maga előtt elvonulni párosával, mint valami körmenetben. A legszebb és legdrágább szövetekbe voltak öltözve, arcuk és kezük fénylett, mint a nap, s angyalok éneke és muzsikája mellett haladtak. Közülük kettő a többieknél is finomabb és díszesebb ruhát viselt, és akkora fény vette őket körül, hogy aki látta, nem tudott betelni vele... Amikor elhaladtak már, utánuk szaladt s az utolsó pártól elfogódottan kérdezte, kik azok a fönséges alakok, akik ebben a fényes körmenetben mennek. Azt a választ kapta, hogy mind kisebb testvérek, s a kettő, akik fényesebben tündökölnek a többieknél, Szent Ferenc és Szent Antal… Amikor az ifjú magához tért, erőt merített a látottakból s nem hagyta el többé a szerzetet.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Liberátnak erőt adtál, hogy életét imádságban és magányban élje le, közbenjárására segíts bennünket, hogy hivatásunkban hűségesen kitartsunk, és eljussunk a tökéletességre, melyet megmutattál nekünk szent Fiadban, Jézus Krisztusban. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké.

Ülésezett a püspöki konferencia

Ülésezett a püspöki konferencia

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) szeptember 4–5-én – folytatva a két éve megkezdett gyakorlatot – kihelyezett ülést tartott, ezúttal Veres András püspök, az MKPK elnöke meghívására Győr adott otthont az őszi ülésnek. A testület döntéseiről Tóth Tamás, az MKPK titkára számolt be.

A rendes ülés második napján, szerdán reggel a püspökök a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban mutattak be szentmisét. Ezt követően együtt imádkoztak Boldog Apor Vilmos vértanú püspök sírjánál.

A konferencia első napján részt vett Michael August Blume érsek, Magyarország új apostoli nunciusa, aki szeptember 3-án érkezett Budapestre előző szolgálati helyéről, Ugandából. Ő hazánk első magyar származású apostoli nunciusa. A találkozó alkalmával köszöntötte magyarországi püspöktársait, és átadta a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának szóló megbízólevelét Veres András győri megyéspüspöknek, a testület elnökének.

Az üldözött keresztény testvéreink megsegítésére karácsonyig bezárólag ismét gyűjtést hirdetett a konferencia. Kérik a paptestvérek, a hívek és minden jó szándékú ember nagylelkű adományát az alábbi számlaszámra: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, 11100104—18181490—14000003.

Az MKPK tagjai az ülés első napján elbúcsúztatták Várszegi Asztrik püspököt, nyugalmazott pannonhalmi főapátot, aki 1991-ben történt megválasztását követően huszonhét év főapáti szolgálat után vonult nyugdíjba.

A testület további három évre megerősítette Török Csaba atyát az MKPK televíziós referensi szolgálatában.

Az ülésen döntés született, hogy a Katolikus Szeretetszolgálat és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem együttműködésével új szociális vezetőképzés indul.

A püspökök döntöttek arról, hogy a Magyar Katolikus Egyház is csatlakozik ahhoz a németországi kezdeményezéshez, amelynek keretében október 18-án világszerte gyermekek imádkozzák együtt a rózsafüzért a világ egységéért és békéjéért. A kezdeményezés 2005-ben indult útjára Venezuelából, Pietrelcinai Szent Pio atya kijelentése nyomán, aki azt mondta, hogy ha egymillió gyermek a rózsafüzért imádkozza, a világ meg fog változni.

A püspökök testülete meghallgatta Udvardy György pécsi megyéspüspök és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita beszámolóját az augusztus 21. és 26. között Dublinban megrendezett Családok IX. Világtalálkozójáról. Továbbá Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK Hivatásgondozó Bizottságának elnöke beszámolt a július 30. és augusztus 3. között Rómában megrendezett 12. Nemzetközi Ministránstalálkozóról.

Cserháti Ferenc püspök, a terület püspökkari referense ismertette a külföldi magyarok lelkipásztori ellátását támogató „1+1 Misszió” elnevezésű projekt előkészítő feladatait. A projekt jelenlegi szakaszában elsősorban az Európán belüli külföldi magyarok programjait, ünnepeit, a fiatalok lelki nevelését támogatja, a későbbiekben szeretnék ebbe a munkába bevonni a világi hívőket is. A konkrét lehetőségek felmérése érdekében október 12. és 14. között konferenciát szerveznek Esztergomban, elsősorban az Európából érdeklődő magyar lelkipásztorok és világi hívek számára.

A testület meghallgatta Fábry Kornélnak, a 2020-ban Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) főtitkárának beszámolóját  a NEK 2017 óta tartó előkészületeiről, köztük a különböző megvalósult programokról, az országos, illetve nemzetközi szentségimádásról. Ismertette az idén még megvalósuló rendezvények részleteit. Beszélt a szeptember 15-én, Budapesten sorra kerülő Forráspont ifjúsági eucharisztikus napról; a november 24-i, Krisztus király ünnepéhez kapcsolódó újabb világméretű szentségimádási kezdeményezésről, amelybe remélhetőleg az előző alkalmakhoz hasonlóan a világ minden tájáról be tudnak kapcsolódni magyar és nem magyar hívek; illetve az eucharisztikus tudományos konferenciáról, amelyet november 27. és 29. között rendeznek az esztergomi Szent Adalbert Központban. Tervezik továbbá a NEK honlapjának frissítését is, hogy a meglévő magyar és angol mellett újabb nyelveken is elérhető legyen. A szervezők a különböző programok megvalósításában együttműködnek az egyházmegyékkel, illetve különböző közösségekkel, ezzel is elősegítve a hívek bevonását az előkészületekbe. A 2020-as nagy találkozó nyitó szentmiséjén a tervek szerint közös országos elsőáldozásra is sor kerül.

Az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága által 2013 óta minden ősszel megrendezett, több ezer látogatót vonzó Katolikus Társadalmi Napokat idén Székesfehérváron tartják szeptember 7. és 9. között. A rendezvény kiemelt témájaként a szervezők ezúttal a kereszténységet mint a társadalom jövőjét meghatározó és mozgató erőt állítják az esemény középpontjába. A rendezvény mottója: „Van célunk! – Van jövőnk!” További információkat a www.kattars.hu honlapon találhatnak.

Az előző évekhez hasonlóan ismét megrendezik a Katolikus Kulturális Hetek programsorozatot, amelynek idei mottója: „Az Eucharisztia az Egyház életének forrása”. Az eseménysorozat célja, hogy az 52. NEK előkészületeihez kapcsolódva, a katolikus kultúrán keresztül felhívja az emberek figyelmét Egyházunk legmélyebb titkára, az Oltáriszentségre, amely a keresztény élet csúcspontja és forrása. Ennek keretében az egyházmegyék még szeptemberben több korcsoportban rajz- és fotópályázatot hirdetnek, amelynek eredményhirdetésére majd Budapesten kerül sor november 17-én, a Szent Erzsébet rózsája díj átadóünnepségének keretében. A nyertes munkákból kiállítást is szerveznek, amely a tervek szerint bejárja majd az ország egyházmegyéit.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia buzdítja a híveket, hogy az egyházi hírekről megfelelő forrásokból tájékozódjanak, amelyhez az MKPK félhivatalos hírügynökségét, a Magyar Kurír honlapját javasolja.

Évközi 22. hét csütörtök

Évközi 22. hét csütörtök

Mielőtt lett a világ, egy örökkévalóság óta, pontosabban Isten örökkévalóságában Jézus, a Fiú az Atyáé. Egylényegű az Atyával, vagyis valóságos Isten. Az Atyának pedig úgy tetszett, hogy Fia képmására teremtett minden embert, majd elküldte közénk halandó testben, s önkéntes áldozatát elfogadva megszüntette a halál hatalmát felettünk, s Krisztusban örök jövőt készít nekünk. Ebből következik, hogy mi, emberek a teremtés, a megtestesülés és a megváltás címén Krisztushoz tartozunk, az övéi vagyunk.

Ha Krisztus csak egy lett volna a vallásalapítók közül, akkor nem tartozhatna hozzá minden ember, csak azok, akik belépnek az őáltala alapított vallásba, s ők sem feltétel nélkül és mindenestül. Krisztus azonban minden ember prototípusa, minden ember iránti szeretetből öltött testet, és minden ember üdvösségéért vállalta a kereszthalált. A Krisztusban hívő ember, aki tudja, hogy ő Krisztusé, azaz tudatosan és akarattal tartozik hozzá, mindabban részesül, ami Krisztusnak adatott a mennyben és a földön. Vagyis pontosan abban a mértékben lesz minden a miénk, amilyen mértékben mi Krisztuséi leszünk. A szentek ezt látták, tudták, a bőrükön érezték, azért is mentek homlokegyenest az ellenkező irányba, mint sok kortársuk, akik mindent meg akartak nyerni, s aztán kifolyt az ujjaik között mindaz, amit birtokuknak hittek, és elveszítették a Krisztushoz való tartozást is.

Urunk Jézus, segíts, kérünk, hogy merjünk oktalanná válni a világ, és bölccsé Isten szemében, hogy felismerjük a mindent birtoklásra biztató bölcsességről, hogy csupa hiúság, káprázat, szétfoszló álom. Adj bátorságot, hogy le tudjunk mondani arról, hogy mindig tudni akarjuk a hogyant, s múltunkat, jelenünket és jövőnket egészen Rád bízva, készségesen megtegyük azt, amit itt és most kérsz tőlünk.

Anconai Boldog Gentilisz

BOLDOG GENTILISZ 

vértanú

(1275-1340)

Kb. 1275-ben született az Ancona (Marche tartomány) közelében fekvő Matelica* városkában a Finiguerra nemesi családból. Kiváló képességű, buzgó papként pályája gyorsan ívelt a tartományfőnökségig, utána az alvernai kolostor gvárdiánja lett. Majd elöljárói engedélyével Keletre, misszióba ment. Kairóban az arab nyelv tanulása igen nehezen ment neki, ezért visszaindult hazájába. Útközben - ahogy életrajza írja -, találkozott egy ismeretlen ifjúval, aki kérdezte, miért megy hazájába. Megmondta, miért. Az ifjú azt felelte: „Fordulj csak vissza, az Úr nevében biztosítlak, fogsz tudni beszélni arabul.” Valóban, attól kezdve csodálatos módon elsajátította a nyelv ismeretét. Egy másik csodálatos eseményt egy velencei ismerőse, akiből később dozse lett, Marco Cornaro* beszél el: Zarándokútján (a Sinai hegy felé) vele volt Gentilisz atya is. Egyszer azt mondja neki: Marco, isteni sugallatból megtudtam, hogy szüleim utolsó órájukat élik. Nekem el kell mennem haza, hogy még meglássam őket és ott legyek temetésükön. Holnap estefelé itt leszek. Akkor Gentilisz eltűnt. Másnap a jelzett órában újra ott termett. Később Marco a helyszínen, Matilicában ellenőrizte, vajon ott volt-e Gentilisz szülei temetésén. Meggyőződött róla, hogy ott volt. Utóbb Gentilisz Perzsiában fejtett ki missziós tevékenységet, s a zsolozsmáskönyv szerint több mint tízezer embert keresztelt meg. Taurus-ban (ma Tebriz), Salmastro-ban (Tebriz kőzelében) tartózkodott hosszabb ideig. Tebrizben halt meg 1340-ben. Egy velencei kereskedő később holttestét Velencébe vitte, a feje Marco Cornarohoz került. Nagy tisztelettel illették, körmenetet is tartottak a szent ereklyékkel. A körmenet alatt egy ifjú háborgott: hogy lehet szentként tisztelni valakit, akinek ki sem vizsgálták életszentségét? Erre a szája szétnyílott a két füléig. Amikor megígérte, hogy elmegy a szent sírjához tiszteletét tenni, meggyógyult. A breviárium vértanúnak nevezi, de vértanúsága egy téves elíráson alapszik. (Legrégibb életrajzai nem tudnak vértanúságáról, viszont egyik késobbi életrajza kimutathatóan a „minister Marchiae” szavakat „martyr Marchiae”-re írta át tévesen.) Gentiliszt VI. Piusz avatta boldoggá.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Gentiliszt arra késztetted, hogy a hitetleneknek eredményesen hirdesse az evangéliumot, add meg kérünk, hogy azt a hitet, melyet ő fáradhatatlan igyekezettel hirdetett, állhatatosan megvalljuk és tettekre váltsuk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Magyarország új nunciusa átadta a megbízólevelét

Michael August Blume apostoli nuncius, az Apostoli Szentszék új budapesti nagykövete átadta megbízólevelét Áder János köztársasági elnöknek a Sándor-palotában szeptember 5-én délután – tájékoztatta szerkesztőségünket Depaula Flavio, az Apostoli Nunciatúra titkára.

Ezt követően a nuncius, akinek papi hivatása kibontakozásában is fontos szerepet játszott a magyar közösség, nemzeti emlékhelyünkön, a Hősök terén megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját.

Ferenc pápa július 4-én nevezte ki Michael August Blume alessanói (Alexanum) címzetes érseket, verbita szerzetest Magyarország apostoli nunciusává.

Michael August Blume SVD, aki South Bendben (Indiana, Amerikai Egyesült Államok) született 1946. május 30-án, legutoljára Ugandában szolgált apostoli nunciusként.

Verbita szerzetes, 1972. december 23-án szentelték pappá szülővárosában. Matematikai baccalaureatusi fokozatot, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen teológiai diplomát szerzett.

1975 és 1983 között teológiai tanár volt a ghánai Cape Coast regionális szemináriumában. 1983 és 1990 között az Isteni Ige Társasága ghánai és togo-benini tartományának elöljárójaként szolgált. 1990 és 1994 között az Isteni Ige Társasága generális tanácsának titkári tisztségét töltötte be.

1995. április 1-jétől szolgálatot teljesített az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsánál, 2000. április 6-tól  a testület titkárhelyettese volt.

2005. augusztus 24-én Benin és Togo apostoli nunciusává nevezték ki. 2013. február 2-án ugandai apostoli nunciusi kinevezést kapott.