Jézus Krisztus Szentséges Szíve

Szeret benneteket az Úr, és megtartja esküjét.



2011.07.01. péntek



A szeretet arcai.



Az arcom lehet érzelmi életem tükre. Ebben az esetben is eleget tudok tenni a Római levélben (12,10.5-17) felsorolt kívánalmaknak, hiszen nem képmutatásra kaptunk felszólítást, hanem arra, hogy éljen a lelkünkben a szeretet, és annak minden csodálatos megnyilvánulása ragyogjon fel arcunkon. Az ember arra vár, hogy papja tiszta szeretete ragyogjon rá, töltse el a krisztusi mélységek nyugalmával. A hányatott lélek tengerszemet szeretne látni a szemünkben, amely mély, tiszta és benne tükröződik a kék ég nyugalma, a napkorong önmagát sugároztató áradata. Ez csak akkor lehetséges, ha a bennem élő Isten ragyog be engem, és árad át a másra, a testvérre. Azért kell elmélkedni, a szentmise krisztusi önfeláldozását átélni, a benne rejlő energiákat olyan hatalmas áradatban indítani testvérünk, testvéreink felé, hogy a kegyelem árja semmisítse meg az egyéni és kollektív bűnöket: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5,20-21)Ha mindenkit el akarunk árasztani kegyelemmel, magunknak is bővelkednünk kell benne. Ebben a silány világban, amelyben ordítanak a színes plakátok, bömbölnek a hangszórók, vonaglanak örömöt mímelve a csapatok, a mi Krisztusból fakadó örömünk, igaz szeretetünk győzni fog.

Elmélkedés a Család évében CLXXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXI.



Saul keresi a látót szamarai ügyében.



„De mit vigyünk Isten emberének? A kenyér kifogyott tarisznyánkból, és nincs más ajándékunk, sem más egyebünk, amit az Isten emberének adhatnánk. Azt felelte a legény Saulnak: Íme, van még nálam egy negyed sékel ezüst, adjuk azt oda az Isten emberének, hogy mutassa meg utunkat. Régen ugyanis Izraelben mindenki, aki elment megkérdezni az Urat, azt mondta:Gyertek, menjünk a látóhoz! Akit ugyanis ma prófétának neveznek, azt régente látónak hívták. Azt mondta erre Saul a legényének: Beszéded igen helyes. Gyere, menjünk. El is indultak abba a városba, amelyben az Isten embere volt. Ahogy a város felé vivő hegyoldalon felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki a városból. Megkérdezték őket: Itt van-e a látó? Azok azt felelték nekik: Itt van, íme, előtted. De azonnal siess hozzá, mert ma azért jött a városba, mert ma áldozata van a népnek a magaslaton. Ha bementek a városba, még éppen megtaláljátok, mielőtt fölmenne a magaslatra. A nép ugyanis nem eszik, amíg ő oda nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és csak aztán esznek a meghívottak. Nos tehát csak menjetek fel, mert ma éppen megtaláljátok.Fel is mentek a városba. Amikor aztán a városban járkáltak, feltűnt Sámuel, aki velük szemben kifelé tartott, hogy felmenjen a magaslatra. Saul jövetele előtt egy nappal az Úr titkos kinyilatkoztatást adott Sámuelnek, s azt mondta: Holnap, ugyanebben az órában, amely most van, hozzád küldök egy Benjamin földjéről való embert. Kend fel őt népem, Izrael fejedelmévé, s ő majd megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből. Megtekintettem ugyanis népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása. Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen”(1Sám 9,7-17)

Róma első szent vértanúi

Ábrahám utódja által nyerhet áldást a föld valamennyi népe.



2011.06.29. csütörtök



Mutassuk meg Krisztust!



Isten kell, de Egyház, templom, papok nem kellenek. Aztán magára, Krisztusra is gyanakodva néznek sokan: Isten kell, de Krisztus nem. Ez mind hibás állásfoglalás. Krisztus az istenséget birtokló Második isteni Személy. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Elválaszthatatlanok. Jézus titokzatos teste az Egyház. „Ő a testnek, az egyháznak a feje” (Kol 1,18) Minden keresztény ennek a krisztusi testnek a tagja, szerves egységben Krisztussal és egymással: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva.” (24-25)Ennek a közösségnek teljes jogú vezetőjévé nevezte ki Jézus Szent Pétert, mielőtt elhagyta volna látható alakban a fiát llegeltesd bárányaimat 1,15-17) Már korábban is erre a tisztségre emelte: „és mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16,18-19) Az Egyház él és élni is fog a világ végéig. Ha nem így lenne, akkor Krisztus súlyos vereséget szenvedne, mert a tekintélye csorbát szenvedve füstté válna. De neki mindig igaza van, mert Ő örök igazság. Ha gond van egyesek fejében az Egyházzal, annak oka az illető gyenge hite, esetleg sértődöttsége. Lehetséges, hogy mi, az Egyház tagjai sem tudjuk igazán megbecsülni a Sziklát, amelyet Krisztus hitelesített. Igyekezzünk az igazság és szeretet alapján állva bizonyságot tenni Krisztus műve mellett!

Elmélkedés a Család évében CLXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXX.



Saul apja elveszett szamarait keresi.



„Ám a nép nem akart hallgatni Sámuel szavára, hanem azt mondta: Nem! Legyen csak király felettünk, s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjék felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk. Amikor Sámuel meghallotta a népnek ezen szavait, elmondta őket az Úr hallatára. Erre az Úr azt mondta Sámuelnek: Hallgass szavukra s rendelj királyt föléjük. Azt mondta ezért Sámuel Izrael férfiainak: Egyelőre menjen mindenki a maga városába.Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak…Kísnek volt egy Saul nevű jeles és derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között.: válltól kimagaslott az egész nép közül. Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj és keresd meg a szamarakat! Erre ők bejárták Efraim hegységét és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is…Amikor aztán Szúf földjére értek, azt mondta Saul a vele lévő legénynek: Gyere, térjünk vissza, hátha apám már letett a szamarakról s miattunk aggódik. Az erre így szólt: Íme, ebben a városban van Isten egyik embere; igen híres ember: mindaz, amit mond, kétségtelenül bekövetkezik. Nos tehát menjünk oda, talán mond nekünk valamit utunkra vonatkozóan, ami miatt eljöttünk”. (1Sám 8,19-9,6)

Szent Péter és Pál apostolok

Most már tudom: az Úr elküldte angyalát, hogy kiszabadítson.



211.06.29. szerda



Mária radikális engedelmessége.



Szent Bernát cisztercita apát igen nagy tisztelője volt a Boldogságos Szűz Máriának. Gyönyörű és mélyen átgondolt, átérzett prédikációi tanúsítják ezt többek között. Amikor az angyali üdvözletet magyarázza, évezredes távolból biztatja Máriát: Az angyal elmondta neked Isten tervét. Téged választott ki az Atya, hogy anyja légy a megtestesülni kívánó Fiúistennek. Az angyal elnémult. Várja válaszodat. Várja a Szentháromság, az angyali karok, de várja az egész emberiség is. Ó mondd ki a boldogító igent. Hiszen előtted annyian mondtak nemet Isten csodálatos szeretetére, - folytathatjuk most újabb évezred múltán a történelem eseményein elmélkedő keresztények. .Ezek élén ott áll ősanyánk, Éva. Ő mondott először bűnös nemet: Nem elég nekünk Isten gyermekének lennünk, Isten hatalmát akarjuk, amit elrejtett a tiltott fának gyümölcsében. Követte őt ősapánk, Ádám és benne az összes utódja. Az első izraeli király, Saul, készségesen fogadta az Úr rendelkezéseit, mindaddig, amíg az amalekiták kiirtása során nem pusztította el jószágaikat. Sámuel próféta számon kérte tőle. És a király arra hivatkozott, hogy azok az állatok jók lesznek áldozati állatoknak. Sámuel válasza minden efféle próbálkozásra választ ad: „Többet ér az engedelmesség, mint a véres áldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása.”. (1Sám 15,22) - Amikor Izajás prófétával biztató ígéretet kínált az Úr, hogy csodás jellel is erősíti szabadító ígéretét, Ácház király nem kért belőle. Már ekkor téged emlegetett Isten, mint aki majd kimondja isten üzenetére a boldogító igent, és ezzel megnyitja a megváltás lehetőségét. Szent Bernáttal együtt sürgetjük mi is, Édesanyánk a te igenedet. Mária pedig átérezte Isten kitüntető szeretetét maga és az emberi nem iránt, kimondta a várva-várt Igent. Nekünk is igent kell mondanunk, ha az Úr kér tőlünk valamit, kicsi vagy nagy megbízatást közöl velünk az Úr Ilyen jelentős a mi igenünk a papi hivatásra, a jegyesek igenje a házasság szentségében, és egy-egy nagyon fontos döntésben, amikor a földi életünket akarja lezárni Urunk. Imádkozunk gyakran azért, hogy egész közösségünk értse és kövesse Mária „Fiat!-ját.

Elmélkedés a Család évében CLXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXIX.



Izrael királyt akar.



Történt pedig, hogy amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette Izrael bíráivá. Elsőszülött fiának a neve Joel, a másodiknak a neve Ábia volt: Beersebában bíráskodtak. Ám fiai nem jártak az ő útjain, hanem kapzsiságra hajlottak, ajándékokat fogadtak el, és elferdítették az igazságot. Összegyűlt tehát Izrael minden vénje, és elmentek Sámuelhez Ramátába és azt mondták neki: Íme, te megöregedtél, s fiaid nem járnak útjaidon: rendelj királyt fölénk, hogy az bíráskodjék felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van. Nem tetszett Sámuel szemének a beszéd, hogy azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy az bíráskodjon felettünk. Imádkozott tehát Sámuel az Úrhoz. Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk. Egészen úgy cselekszenek, ahogy attól a naptól kezdve, hogy kihoztam őket Egyiptomból, egészen eddig a napig cselekedtek: ahogy engem elhagytak, s más isteneknek szolgáltak: úgy cselekszenek veled is. Nos tehát hallgass csak szavukra, de figyelmeztesd őket, s fejtsd ki előttük, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtuk. Elmondta erre Sámuel az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle, s azt mondta: A következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi, szekereihez rendeli, lovasaivá teszi, s a szekerei előtt futtatja, ezredeseivé és századosaivá teszi őket, velük szántatja meg mezőit, velük arattatja le vetéseit, készítteti el fegyvereit és szekereit. Lányaitokat kenetkészítőivé, szakácsnőivé és kenyérsütőivé teszi.
Szántóföldjeiteket, szőlőiteket, legjobb olajfakertjeiteket elveszi és szolgáinak adja. Vetéseiteket s szőlőitek termését megtizedeli, hogy azt odaadja udvari tisztjeinek s szolgáinak. Rabszolgáitokat s rabszolgálóitokat, legjobb ifjaitokat s szamaraitokat elveszi s a maga munkájára fogja. Aprójószágaitokat megtizedeli, ti pedig rabszolgáivá lesztek. Akkor aztán majd jajveszékelni fogtok királyotok színe előtt, akit választottatok magatoknak, de akkor az Úr nem fog meghallgatni titeket, mert ti kértetek királyt magatoknak”(1Sám 8,1-18)

Lyoni Szent Iréneusz vértanú püspök

Ne tekints hátra, ne állj meg sehol, hanem menekülj, nehogy elpusztulj!



2011.06.28. kedd



Az individualizmus kihívása.



Nagyon nehéz ezt a témát tökéletesen kezelni. Közösségben kell élnie a papnak társaival, akik előbb utóbb plébánosok lesznek, vagy még magasabb egyházi méltóságra kerülnek. Abban az állapotban meg kel őrizniük az egyéniségüket, hiszen a Gondviselés éppen azért irányította oda, mert ott éppen rávan szükség: a tehetségeire, a lendületére, lelkületére, összegezve az egyéniségére. A hívei is erre számítanak, addig is, amíg kisebb felelősségű beosztása van. Kisebb a hajó vagy nagyobb, a vezetése egész embert kíván, az adott veszélyek, döntési kényszerek mindig teljesen felelős egyént követelnek. A döntéseket meghozni sosem elég csak egyes körülményeket megvizsgálni, mert a közösség mindig közösség marad, az igazság és a szeretet, vagyis Isten országa helyi vetületben is mindig a mások boldogításában valósul. Az egyesek sosem kerülhetnek annyira előtérbe, hogy veszélyeztessék a közösséget. Itt valóban nagy szükség van az okosság erényére. „Okosság nélkül nincs erény”. Vagyis amit itt és most kell eldöntenem a végső cél érdekében, de minden apró részlet javára is, azt nem lehet az okosság nélkül elintézni

Elmélkedés a Család évében CLXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXVIII.



Sault keresi a látót szamarai ügyében.



„De mit vigyünk Isten emberének? A kenyér kifogyott tarisznyánkból, és nincs más ajándékunk, sem más egyebünk, amit az Isten emberének adhatnánk. Azt felelte a legény Saulnak: Íme, van még nálam egy negyed sékel ezüst, adjuk azt oda az Isten emberének, hogy mutassa meg utunkat. Régen ugyanis Izraelben mindenki, aki elment megkérdezni az Urat, azt mondta: Gyertek, menjünk a látóhoz! Akit ugyanis ma prófétának neveznek, azt régente látónak hívták. Azt mondta erre Saul a legényének: Beszéded igen helyes. Gyere, menjünk. El is indultak abba a városba, amelyben az Isten embere volt. Ahogy a város felé vivő hegyoldalon felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki a városból. Megkérdezték őket: Itt van-e a látó? Azok azt felelték nekik: Itt van, íme, előtted. De azonnal siess hozzá, mert ma azért jött a városba, mert ma áldozata van a népnek a magaslaton. Ha bementek a városba, még éppen megtaláljátok, mielőtt fölmenne a magaslatra. A nép ugyanis nem eszik, amíg ő oda nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és csak aztán esznek a meghívottak. Nos tehát csak menjetek fel, mert ma éppen megtaláljátok.Fel is mentek a városba. Amikor aztán a városban járkáltak, feltűnt Sámuel, aki velük szemben kifelé tartott, hogy felmenjen a magaslatra. Saul jövetele előtt egy nappal az Úr titkos kinyilatkoztatást adott Sámuelnek, s azt mondta: Holnap, ugyanebben az órában, amely most van, hozzád küldök egy Benjamin földjéről való embert. Kend fel őt népem, Izrael fejedelmévé, s ő majd megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből. Megtekintettem ugyanis népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása. Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen”. (1Sám 9,7-17)

Árpádházi Szent László király

Kemény viadalban neki juttatta a győzelmet az Úr.



2011.06.27. hétfő



Szentnek lenni minden állapotba.



Az emberek nagyon nehezen értik meg, hogy Isten minden embert gyermekének teremtett. Ez azt jelenti, hogy teremtő terve szerint Ádámnak a lelkét úgy teremtette meg, hogy azonnal, egyszerre hozzáteremtette az istengyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet is. Ugyanígy adta meg Évának is ezt a nagy ajándékot. De azt a kiváltságot is biztosította az ősszülőkinek, hogy amikor továbbadják Isten parancsa szerint test életüket ketten egy akarattal utódaiknak, akkor Isten azoknak is olyan lelket teremt a semmiből, mint az ősszülőknek. Tehát minden világra induló ember azonnal a szent Isten gyermeke lett volna, örökölte volna szentségét. Amikor az ős szülők az ős bűnt elkövették, akkor elvesztették ezt a szent állapotot maguk és utódaik kárára is. Amikor viszont Isten minden büntetéssel ezt is tudomásukra hozta, atyai szíve melegével azt is közölte velük, hogy az idők folyamán majd Megváltót küld, aki kiváltja szenvedésével és halálával az embereket az ördög birodalmából, és aki akar, aki majd hisz ebben és megkeresztelkedik, az visszakapja elvesztett örökségét és Isten gyermeke, mindenben egyszülött Fiának, a Megváltónak társörököse lesz, tehát szent is. Ezt a szentséget mindaddig birtokoljuk, amíg saját döntésünkkel le nem mondunk szentségünkről, istengyermekségünkről és öntudatosan nem csatlakozunk a sátánhoz halálos bűn elkövetésével. Mindegy ilyen szempontból, hogy milyen családba született valaki, milyen küldetést kapott Teremtőjétől, az Egyház várja és felkínálja neki a világ legnagyobb méltóságát, a megszentelő kegyelmet, és ezzel együtt azt, hogy szentül vagyis Istennek tetszőn, parancsai szerint tud élni a mennyország várja, hogy társa legyen az összes szenteknek. Mindenkinek a sorsa önmagán múlik

Elmélkedés a Család évében CLXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXVII.



Sámuel, a bíró.



„Amikor sok nap elmúlt már attól a naptól kezdve, hogy az Úr ládája Kirját-Jearimba került, - már a huszadik esztendő volt -, az történt, hogy Izrael egész háza az Úrhoz kiáltott. Ekkor Sámuel felszólította egész Izraelt: Ha valóban teljes szívetekből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, a Baálokat és az Astartéket, készítsétek el szíveteket az Úrnak és szolgáljatok egyedül neki, s akkor ő megszabadít titeket a filiszteusok kezéből. Erre Izrael fiai eltávolították a Baálokat és az Astartéket, s egyedül az Úrnak szolgáltak. Ekkor azt mondta Sámuel: Gyűjtsétek egybe egész Izraelt Micpába, hadd imádkozzam értetek az Úrhoz. Egybe is gyűltek Micpába, s ott vizet merítettek és kiöntötték az Úr színe előtt, s aznap böjtöltek és azt mondták: Vétkeztünk az Úr ellen. Aztán átvette Sámuel a bíráskodást Izrael fiai felett Micpában. Amikor azonban a filiszteusok meghallották, hogy Izrael fiai összegyűltek Micpában, a filiszteusok fejedelmei felvonultak Izrael ellen. Amikor ezt Izrael fiai meghallották, félelem fogta el őket a filiszteusoktól, és azt mondták Sámuelnek: Ne szűnj meg kiáltani érettünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a filiszteusok kezéből. Sámuel vett is egy szopós bárányt, s azt egészben bemutatta egészen elégő áldozatul az Úrnak, s amikor Sámuel az Úrhoz kiáltott Izraelért, az Úr meghallgatta őt. Történt ugyanis, hogy amikor Sámuel bemutatta az egészen elégő áldozatot, a filiszteusok harcolni kezdtek Izrael ellen. Ám az Úr nagy mennydörgést támasztott azon a napon a filiszteusok fölött, és megrémítette őket, s így ők vereséget szenvedtek Izrael színe előtt. Erre kijöttek Izrael emberei Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat s verték őket egészen addig a helyig, amely Betkár alatt volt. Vett erre Sámuel egy követ, s azt elhelyezte Micpa és Sen között, és elnevezte Abenézernek, (azaz Segítség kövének) azt a helyet, mondva: Idáig segített minket az Úr!” (1Sám 7,2-12)

Chingini Szent Antelmus katrhauzi püspök

Mannával táplált az Úr, amelyet nem ismertél.



2011.06.26. vasárnap



A gyöngék közt gyöngévé lettem.



Szent Pál apostol felsorolása egy hős lelkű lelkipásztor hitvallása. Véleményem szerint olyan egyszerű papoknak, mint én, meg kell fontolnia, hogy ezt a kétségtelen szentpáli igazságot hogyan éli meg és hogyan tudja százszázalékos eredménnyel vonzóvá tenni éppen azoknak a gyöngéknek javára, akik miatt ezt a hátrányos kifejezést elhíresítette. Úgy vonzóvá tenni ezt a kijelentést, hogy ne Szent Pál apostol legyen a gyengeség propagátora s mentegetője, hanem megtanulják tőle a gyengék, az általános erőfeszítéseket nehezebben vállalók, hogy mindenkinek van lehetősége erősödni, a bűn bilincseiből kibontakozni és állandó erőfeszítések árán, de nekifeszülni az üdvözülés meredek útjának. Nem másokra mutogatok, hogy ne legyetek olyan gyengék, hanem ha hivatkozhatok arra, hogy én is hátrányosan indultam, de Isten kegyelmében bízva erősödtem, folyton nőttem a reményben. Élete végén vallja: „Én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és a nekem juttatott kegyelem nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt”

Elmélkedés a Család évében CLXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXVI.



Sámuel, kölcsönbe adva Istennek.



Sámuelt, akit édesanyja rengeteg imával és sok-sok könnyel esdett ki a fölséges Istentől, mint régebben szóltunk erről, a nagyon boldog édesanya három éves koráig szoptatta az akkori kor józan szokása szerint. De úgy érezte, hogy oda kell adnia a kegyelem bőkezű osztogatójának, Izrael Istenének a szolgálatára. A kegyelmek Ura szívesen meghallgatja az elkeseredett szívek könyörgését, de a hálás köszönetet is szereti tapasztalni. Ezért a szoptatás három éves anyai szolgálata után elvitte a még kicsinyke Sámuelt, és átadta Héli főpapnak „kölcsönbe”. Amikor régebben olvastam (1Sám 1,27-28) ezt az anyai megnyilatkozást, nem igazán értettem. Aztán rávezetett a Szentlélek, hogy nagyon is józanul gondolkodott a boldog édesanya ezzel a kölcsönzéssel. Íme, az eredeti szöveg: „Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál”. Elkána, az édesapa Efraim törzséből született, Izrael tizenegyedik fiának, Józsefnek leszármazottja volt. A szentsátornál csak a Lévi törzséből származott leviták szolgálhattak és természetesen ennek a törzsnek legkiválóbb családjából, az Áron főpaptól származó papok.Az édesanya tehát a szentsátor kisegítőjének adta kölcsön tudatosan a kisfiát, ameddig szükségesnek látja az Úr. A főpapnak küldött súlyos üzenetet neki kellett közvetítenie. Aztán a második vesztett csata után, amikor a filiszteusok elrabolták szövetség ládáját is, Héli főpap szörnyethalt. Sámuellel ettől kezdve más, igen fontos beosztásban találkozunk. Mivel az egész zsidóság tudta, hogy Isten hosszú hallgatás után vele üzent népének, szívesen fogadta őt mindenki Izrael bírájának. „Sámuel aztán felnövekedett, s az Úr vele volt, s ezekből a szavakból egy sem esett a földre. Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája. Az Úr aztán többször is megjelent Silóban, mert Silóban nyilatkoztatta ki magát az Úr Sámuelnek az Úr szava által. Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez”(1Sám 3,19-21)