KONSTANZI SZENT KONRÁD

Szent Konrád (Kunó)

püspök és hitvalló.

975. 

Pap, majd Konstanz püspöke lett. Imádságos élete az Úr szenvedése és az Oltáriszentség körül forgott (Egyszer mérges pók esett a kelyhébe, mire ő magához vette a Szent Vérrel együtt, nehogy csepp is kárbavesszen.) Szent Ulrik püspökkel igen jó barátságban volt. Negyvenévi püspökség után halt meg. Pókkal szokták ábrázolni. 

Ferenc pápa a szerzetesközösségek anyagi felelőseihez: A gazdaság átgondolásához szükség van a szegények meghallgatására

Hajléktalan szegény Buenos Airesben 

 

Ahhoz, hogy a gazdaságot átgondoljuk, a hétköznapi kis döntésekből kell kiindulni, amire mindnyájan meghívást kaptunk, szolidáris döntésekkel felhasználva a javakat, gondos figyelemmel a teremtett világra, figyelembe véve a körülöttünk élő szegény családokat”. Ezzel az üzenettel fordult Ferenc pápa november 26-án szombaton délben a megszentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak gazdasági felelőseihez, akik mintegy ezer személy, ezekben a napokban tartanak szimpóziumot az Antonianum pápai egyetemen „Átgondolni a gazdaságot a karizmához hűen” címmel. A témának megfelelően Ferenc pápa három témát elemzett: karizma, hűség és gazdasági megfontolások.

Kerüljük el, hogy „karizmatikus régészetet” műveljünk

A karizmák nem valami statikus és merev dolgok az egyházban, hanem az élővizek forrásához hasonlóan arra szolgálnak, hogy megtermékenyítsenek valamit és gyümölcsöt hozzanak. Egy steril nosztalgia révén kísértést szenvedünk, hogy „karizmatikus régészetet” műveljünk. A karizma mindenekelőtt önátadást, ingyenességet és kegyelmet jelent, amit a khárisz szó gyökere maga is mond. Az a társadalom, mely nem él vele, embertelenné válik, hiszen a gazdaság etikai vagy antropológiai szempontból soha nem lehet semleges. Másképpen, ha nem épül az igazságosság és a szolidaritás szempontjaira, akkor az kizárást és elutasítást teremt. Éppen ezért a megszentelt életre meghívottaknak ébernek és figyelmesnek kell lenniük arra, hogy válaszoljanak a konkrét körülményekre, mindig figyelmesen hallgatva Isten Szavára. Tudatában XVI. Benedek szavainak, hogy „az ingyenesség elve a testvériség kifejezője”, álljanak készen arra, hogy akár a kezüket is bepiszkítsák a mindennapokban végzett munkájukkal.

Hűség a karizmához és az egyház küldetéséhez

Hűnek lenni ma azt jelenti – emelte ki Ferenc pápa –, hogy megkérdezem: Uram, mit is kell nekem tennem?  Vagyis, hogy a saját műveik megfelelnek-e azoknak a karizmáknak, melyekre fogadalmat tettünk?  Döntő szempont nem lehet semmiképpen a jövedelmezőség, hanem a karizmához való hűség bátorságot kíván, mellyel tekintetünket Krisztusra emeljük, fülünket pedig hegyezzük ki a szegények hangjának a meghallására – intett a pápa.

A szerzetesek képmutatása: gazdagként megkárosítják az egyházat

A szerzetesi intézmények gazdaságának átgondolásához figyelmesen végig kell olvasni a történelmet, meg kell hallgatni az Isten szavát és ezután bátran cselekedni, bízva az Atya gondviselésében. Ne engedjünk az individualizmus kísértésének, hanem gondosan tegyünk különbséget a döntéseinkben, melyeket soha nem delegálhatunk, hanem mindig személyesek maradnak – emelte ki a pápa. Becsapják magukat azok a szerzetesintézménynek, melyek szegénységi fogadalmuk ellenére minden kényelemmel rendelkeznek. Hozzatok tehát becsületes és  fáradságos döntést, mely megfelel János apostol első levele buzdításának, zárta beszédét a pápa: „Aki birtokolja a világ javait és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle a szívét, hogyan él abban az Isten szeretete? (1 Jn 3,17).

 

 

Adventi felkészülés 4.

Szörnyű zűrzavarban

E szörnyű zűrzavarban, ahol a hazugság és gonoszság járkál, sokan próbálnak segíteni. Néri Szent Fülöp bölcsességével mondom: Adjatok nekem jó édesanyákat, és én megváltoztatom a földet. Vagy ha magyar remekművet kérdezem, hogy hogyan lehetne egy elrontott történelmet visszavezetni a boldogság útjára, Madách Imréhez vezetnélek benneteket. A kétségbeesett Ádám kérdezi: „hogy maradjak a helyes úton?” Az Úr felel: „Karod erős, szíved emelkedett; végtelen a tér, mely munkára hív, s ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd szünetlenül, mely visszaint s emel. Csak azt kövesd. S ha tett dús életed zajában elnémul ez égi szó, e gyengébb nő tisztább lelkülete, az érdekek mocskától távolabb meghallja azt, és szív erén keresztül költészetté fog és dallá szűrődni. E két eszközzel álland oldaladnál, balsors s szerencse közt mind-egyaránt, vigasztaló, mosolygó genius” (Az ember tragédiája, XV. Szín) Mai elmélkedésünk célja, hogy mi magunk is „egy szívvel, egy szájjal dicsérjük Istent”, tehát meg tanuljuk egyénileg és közösen imádni, vagyis legfőbb Urunknak elismerni Őt, de az is igen fontos szempontunk, hogy erre megtanítsunk másokat is, hiszen ez a szeretet legfontosabb küldetése. Először is tehát fel kell ismernem, hogy Isten a legfőbb Uram. Ezt tehetem a szent tamási módszerekkel az ész világánál, vagy és a kinyilatkoztatásból: a Szentírásból és a Szenthagyományból, a katolikus Egyház tanításából. El kell ismernem Őt legfőbb Uramnak. Mit jelen ez a számomra? Isten mindenek Ura a teremtés jogán. Ő tervezett meg és hozott létre minden teremtményt, tehát engem is. Ne mondja senki: kérem, a szüleimtől születtem, nem kellett teremteni. Igaz, a testemet a szüleimtől kaptam közvetlenül, de az élet továbbadásának csodás lehetőségét Isten oltotta az emberi testbe. Isten volt az, aki engem a történelem tervezése során az emberi nembe térben és időben beosztott, aki nemzedékek során vezette azokat a géneket, amelyeket szüleim származtattak át testembe, úgy teremtette a semmiből a lelkemet, hogy értelmem és akaratom tehetsége egészítsék ki örökölt testi képességeimet, hogy a számomra kijelölt célt megfelelő eszközök birtokában meg tudjam valósítani. Mindehhez rendeli és adja a megfelelő természetfölötti erőket, a kegyelmeket. Egész lényem Isten csodálatos gondoskodásának, teremtő erejének gyönyörű eredménye, Isten Uram a teremtés jogán nekem is. A teremtést követik a fenntartás isteni tevékenysége, amely a teremtéssel egyenlő isteni tevékenység. Ha Isten megvonná tőlem fenntartó erejét, megszűnnék létezni. Isten legmagasabb rendű ajándéka számomra a megszentelő kegyelem. Ennek segítségével emel engem az Úr emberi természetem síkjáról az isteni élet síkjára. Ez által lettem Isten gyermeke, az Egyház tagja, a mennyország örököse. Életem van Istenben, Istenből. Nem rész, darab Isten természetéből, hanem az isteni életet, v az isteni gondolkodást és akarást oltja belém titokzatos módon: úgy tudok gondolkodni, mint Isten (hinni), és úgy tudok akarni=szeretni, mint Isten. Isten mindezt meghatározott céllal teszi: a maga végtelen utánozhatóságából egy csipetnyit tervezett meg az létemben. Olyan egyéniséget, amilyen nem volt és nem lesz több a történelem folyamán. Mivel Isten mindenek fölött maga a szeretet, működése is ebben csúcsosodik ki. Osztogatja önmagát a teremtésben és a fenntartásban, mindig másokért él és tevékenykedik, ezt a célt adja az embernek is. Mindig másokért éljen, magáról megfeledkezve szeressen, Istenhez hasonlóan szolgáljon másokat.

Évközi 34. hét szombat

Évközi 34. hét szombat

Az egyházi év utolsó napjához érve s a Jelenések könyvének utolsó mondatait olvasva egyszerre csak a Szentírás első könyvénél találjuk magunkat, a kezdet kezdeténél. Feltűnik az élő vizek forrása. Az ember visszakerül a paradicsomkertbe, pontosabban az egykor csodálatosan megteremtett és Krisztusban még csodálatosabban újjáteremtett világba, mérhetetlenül gazdagabban, mert már ismeri a szentháromságos isteni életet. Az újjáteremtett világ most már egyértelműen közvetíti Isten életét az embernek: az élet fái folyamatosan gyümölcsöt teremnek, leveleik pedig gyógyítanak. Újra harmóniában élünk, egységben vagyunk az anyagi világgal, az egész kozmosszal. Ez az a nap, amelyre – Szent Pál szavaival – az egész természet sóvárogva és vajúdva vár: Isten fiainak dicsőséges kinyilvánulásának napja. Ezen az utolsó napon végre az ember szívén keresztül rá is kiárad Isten dicsősége.

De addig a napig is felelősek vagyunk az egész mindenségért. Mi vagyunk Isten hordozói a világban, minden hatalmat nekünk adott, de azért, hogy ezzel a hatalommal őt nyilatkoztassuk ki. Ez a hatalom olyan erő, melyet pusztán emberi értelemmel fel sem tudunk fogni, mégis birtokoljuk: az ingyenes, a feltétel nélküli szeretet képessége. Az Úr pedig ezt üzeni nekünk angyala által: „Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv jövendölésének igéit!”

Urunk, Jézus Krisztus, az Atya Általad a mi kezünkbe helyezte az egész univerzum sorsát, és meghívott arra, hogy a Szentháromság életének részesei legyünk. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy tudatában legyünk keresztény felelősségünknek, és Szentlelkednek engedelmeskedve úgy éljünk, hogy beléphessél családunkba, a társadalomba, a politikába, a környezetvédelembe, s így rajtunk keresztül jelen lehessél ebben a világban, és eljöhessen Isten országa, a Te boldogító, örök uralmad.

 

CEZAREAI SZENT MERKUR

Szent Merkur 

vértanú

Décius és Valeriánus császárok alatt szenvedett vértanúságot a kappadókiai Cezareában. A római birodalomra rátörtek a barbárok. A császárok Rómába gyűjtötték az egész hadsereget. A hadseregben volt Merkur katona is, aki titokban keresztény volt. Az ütközet előtt angyal jelent meg neki, bátorította és egy kardot adott neki a győzelemre. A barbárok legyőzése után Merkur nem akart részt venni a pogány hálaadó áldozaton. A császár előtt kereszténynek vallotta magát. A császár megverette, tüzes parázsra fektette, a tűz kialudt a vértanú vérétől. A császár nem akarta, hogy gyorsan meghaljon, azért börtönbe záratta, és újabb kínzások után lefejeztette. Testéből jó illat, illatos myro áradt és sok csoda történt. Ezért sokan hittek Krisztusban. Testét tisztelettel eltemették illő helyen, ahol sok csodás gyógyulás történt.