Évközi 34. hét Kedd

Évközi 34. hét Kedd
Jel 14,4-19; Lk 21,5-11
Az ítélet.

A rengeteg vétek, bálványimádás, harc a Megváltó és Édesanyja ellen, a sárkány és a két vadállat dühöngése, az emberek hűtlensége megérett az ítéletre. Az ítélet ideje egy csodálatos isteni gesztussal kezdődik: „angyal repül az ég zenitjén, akinél az örök evangélium van” (6) Hirdeti minden népnek az örömhírt: az Isten végtelen szeretet, aki még a Fiát is odaadta az emberekért az embereknek. „Hogyne adna vele együtt mindent” Még van lehetőség a bűnbánatra. Hányadszor ajánlja fel ezt az Úr? Embereknél ez ismeretlen vonás. (6-7) A következő angyal nagy hírt, nagy figyelmeztetést hoz: „Elesett a nagy Babilon” (8) Az istenellenes központnak vége. A nagy kísértő elpusztult. Romlásán térjenek észre azok, akik belőle merítették a biztatást a bűnös, romlott életre. Újabb kegyelem adatik! Harmadik angyal újabb figyelmeztetést jelent: „Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy kezére, az is inni fog Isten haragjának borából” (9) Ne folytassa senki, ha rosszat kezdett, ne csábuljon senki, aki eddig hű volt. A büntetés nem marad el! (9-11) A két sarló: a koronás Emberfia felhőn ülve dobja le éles sarlóját a földre. Jézus egykori evangéliumi megállapítása: „megérett minden az aratásra” (Jn 4,35), most végképp érvényes. A másik sarlót angyal dobja a földre, és a szőlőt aratja le, veti kádba. Ítélet van: kenyér és bor; mit juttat eszünkbe? Isten jólétre teremtett mindenkit, ám egyesek dőzsöltek, másoknak épphogy jutott valami, sokan pedig állandóan éheztek. Kenyér és bor, Krisztus teste és vére, de nem kellett e mennyei ajándék, még valóságát is tagadták. Most döbbenten állnak és nézik a vérfolyamot. Okul az ember?