Dizmász a jobb lator, az első szentek egyike. Társa
káromolta, ő azonban kérte Jézust: emlékezzél meg rólam, amikor országodba
jutsz. Erre ő így felelt: bizony, bizony, mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban (Lukács 23, 43). Nevét az evangélium nem említi, a jámbor
népképzelet azonban már a keresztény ókorban gazdag legendakört sző köréje.
Több nevet is költ neki, végül a Dizmász állandósul.
A legendát és a kultusz közép-európai világát
Leopold Kretzenbacher tárta föl.* Előadásunkban őt követjük, mi majd
csak a hazai dokumentumokkal egészítjük ki.
A IV. század táján írt apokrif Evangelium
arabicum szerint az Egyiptomba menekülő Szentcsaládot társával együtt ő is
akarja megölni. A kis Jézus azonban szelíden ránézett Dizmászra, aki aztán
cimboráját is könyörületre bírja. Mária ekkor így szólt hozzá: Az Úr tégedet
jobbjára állít és bűneidért megbocsájt. A gyermek Jézus meg Máriához fordult:
édesanyám, harminc év múlva velük együtt feszítenek majd Jeruzsálemben
keresztre. Ő majd a jobbomra kerül és a paradicsomba jut. A középkori legenda
még azt is tudja, hogy Dizmász bélpoklos gyermeke a Kis Jézus fürdővizében
meggyógyul. A jobb latorról a Legenda Aurea is szól, de tudomásunk szerint a mi
kódexirodalmunkban, illetőleg középkori szakrális művészetünkben nem tűnik elő.
Az Érsekújvári-kódex csak a puszta nevüket említi: Gyizmás, Gyézmás.*
Kretzenbacher a barokk jámborsági irodalomból
példát idéz arra, hogy Dizmász voltaképpen nemcsak részvéte és bűnbánata miatt
tér meg, hanem mert a kereszten függő Megváltó árnyéka ráesett. Ha Péter
árnyéka meggyógyította a test betegségeit (ApCsel 5, 15), mennyivel inkább Jézusé
a lélek sebeit. Ráesett azonban Mária anyai árnyéka is.
Ehhez tudnunk kell, hogy a középkor azon
okoskodott, hogy Mária hol állott a keresztfa alatt, balról-e vagy jobb felől.
Szent Bernát véleménye szerint balról, mert a Szűzanya a világ világossága,
tehát Beata Virgo pingi debet ad sinistram Crucis, quia Christus in Cruce
Faciem tenebat ad Orientem: Virgo vero ad sinistram, id est, ad Aquilonem.
Tehát Máriát azért kell a kereszt baljára festeni, minthogy Krisztus arcát ott
keletre fordította, a Szűzanya pedig bal, azaz észak felé. Ennek oka: ab
Aquilone pandetur omne malum, vagyis északról, a sötétség honából ered
minden baj. Ezt fordítja el a Szent Szűz az emberektől.
Ezzel szemben Damiani Szent Péter úgy véli, és
ezt a nézetet teszi magáévá a délnémet barokk jámbor világlátása is, hogy jobb
felől, mert kegyelemközvetítő hivatásánál fogva a Szűzanya könyörgött,
imádkozott a lator megtéréséért. Mária pártfogásával talált meghallgatásra
Dizmász kérése.
A barokk Dizmász-kultusz fő forrása egyébként a
hajdani Krajna, vagyis a mai Szlovénia, ahol a XVII. század végén különös módon
a főúri jámborságban bukkan föl először: 1688-ban Laibach, azaz Ljubljana
városában az ő oltalma alatt jámbor társulat alakul (Hochadelige Dismas
Conföderation), hogy a bűnbánó szent különösen haláluk óráján legyen tagjainak
oltalmára. Így válik Dizmász a halálra váltak, halálra ítéltek egyik barokk
patrónusává.
A kultuszt később a jezsuiták karolták föl.
Átterjedt Karinthiába, Stájerországba is. Grácban egy arisztokrata kápolnát épít
Dizmász tiszteletére, amely mind szélesebb körökben válik népszerűvé.
Elsőszülött fiának is a Dizmász keresztnevet választja. Még a közelmúltban is
ritka különlegességként egy szegedi polgárfi ezt a nevet viselte.
A kultusz a XVIII. században nyilvánvalóan
szintén a jezsuiták buzgólkodására hazánkban is föltűnik. A kutatás
hiányosságai miatt azonban egyelőre kevés adattal, alkotással dicsekedhetünk.*
Ilyen a váci piarista templom Szappancsi Márton nagypréposttól felajánlott
Dizmász-oltára (1740 tájáról),* a váci Rókus-kápolna barokk oltára,*
a selmecbányai Kálvária barokk falképe, a budai, egykor jezsuita Szent
Anna-templom Dizmász-képe (1768).* Igen jellemző a besztercebányai
püspökséghez tartozó Simony (Šimonovce) harangjának felirata: O DISMA
LATRO POENITENS LECTISSIME SIS TUTOR MIHI, MORIENS DUM LUCTOR IN AGONE. 1784.
Vagyis: Dizmász, bűnbánó lator légy oltalmazóm a halálküzdelemben.
Tudomásunk szerint monumentális barokk
Kálvária-kompozicióink között a győri és kismartoni külön
kápolnát szentelt Dizmásznak.