Karthágói Szent Aurél

Szent Aurél

püspök és hitvalló. 

 †423.

Karthágó főesperese volt, majd érsek. Szent Ágoston barátja volt, segített őt a donatisták és pelagiánusok ellen. †

Ferenc pápa búcsúbeszéde Kalenga érsek, apostoli nuncius temetésén: meg kell tanulni elbúcsúzni!

Június 15-én, reggel fél nyolckor kezdődött a Szent Péter-bazilika katedra-oltáránál az az engesztelő szentmiseáldozat, melyet Ferenc pápa mutatott be Léon Kalenga Badikebele érsek, Argentína június 12-én elhunyt apostoli nunciusa lelkiüdvéért.

A szertartáson részt vett az elhunyt rokonsága, a Vatikánban a napokban tanácskozó nunciusok, valamint a Római Kúria tagjai. A 63 éves Léon Kalenga Badikebele érsek, Argentína apostoli nunciusa a június 12–15-ig tartó tanácskozásra érkezett Rómába, váratlanul hunyt el június 12-én, hirtelen fellépő betegség következtében. A gyászmise homíliájában Ferenc pápa a nyájáért szolgáló pásztor búcsújáról beszélt, ami végig jellemzi az életet sok apró kis búcsú formájában, míg el nem érkezik a végső nagy búcsúzás.

Ez a gyászmise a valedictióval, a végső búcsúvétellel ér véget ér, amikor elköszönünk az elhunyt testvértől. Mintha azt mondanánk neki, hogy most elengedünk téged az Istenhez, a kezébe ajánlunk téged – kezdte beszédét a pápa. A Bölcsesség könyve tanítja, hogy „az igazak lelke az Úr kezében van.” Isten keze a legszebb, szeretettől sebzett kéz. Mi pedig ebbe a kézbe ajánljuk most testvérünk lelkét.

Ez a mostani egy búcsú imádság, de még annál is több, búcsú egy pásztortól. A pásztor búcsút vesz népétől, a nyájától. Ahogy Pál tette Milétoszban az efezusi presbiterek előtt (vö ApCsel 20,17–38), amint sírtak, a nyakába borultak és csókolgatták, mielőtt hajóval elindult volna. A pásztor búcsút vesz saját tanúságtételével: „Tudjátok, hogy idejövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem”, ez az én életem, ítéljétek meg ti. A pásztor búcsút vesz és megmutatja, hogy az élete nem más, mint engedelmesség az Istennek. „Most a Lélek indíttatására elmegyek máshová”. A Szentlélek irányít engem, olyan mint egy oszlop, mely tartja a pásztor életét.

A pásztor búcsút vesz az elbúcsúzás tanúságtételével – folytatta a homíliát Ferenc pápa. Pál megszokta, hogy nem ragaszkodik evilág javaihoz, a világiassághoz. „És tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki. Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére”. Pál elszakad mindentől és tőlük is. Mintha azt mondaná: „Most már felnőttek vagytok”. „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra”, imádkozzatok, harcoljatok, felnőttek vagytok, egyedül hagylak benneteket, menjetek előre.

Aztán testvérként és atyaként búcsúzik a pásztor egy jövendöléssel: Legyetek figyelmesek, mert „tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat”. Pál apostol megjelöli azt az utat, miként kell egyedül védekezni pásztor nélkül. Végül pedig így imádkozik: „Most Istenre bízlak benneteket” és a presbiterekkel együtt térden állva imádkozik. Ez a pásztor búcsúja, amit Pál erősen megtapasztalt Milétuszban. Ma mindezen dolgokra gondolunk és talán Léon testvérünk is ezt mondja nekünk és az ő népének Argentínában és El Salvadorban, s a világ többi részén is, ahol járt: „Most Istenre bízlak benneteket”.

Hallottunk egy másik búcsúról is, Jézuséról – utalt a pápa az evangéliumra –, mely búcsúvétel a reménységben: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek”. Az elszakadás csak átmeneti: „Én előremegyek, a nyáj majd utánam jön. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. Vagyis oda megyek, ahová szeretném, hogy ti is eljussatok. Annak a helynek az elkészítése reménység”.

Ferenc pápa a noviciátusában tanult múlt századi lelkiségre utalt, mely az egész életre úgy tekintett, mint egy útra, mely megtanítja a halált. Én azt mondanám ma – helyesbített a pápa –, hogy az élet megtanít elbúcsúzni. Megtanulni elbúcsúzni! És közben látni, hogyan búcsúznak a pásztorok, mint Jézus, mint Pál, mint Léon, mint mindenki, elbúcsúznak. Nekünk is meg kell ezt tanulni: lépéseket tenni, hogy elbúcsúzzunk, kölcsönösen elbúcsúzva egymástól, míg végül eljön a nagy elbúcsúzás. Az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet, tanuljunk meg elbúcsúzni, ami az Úr kegyelme – zárta búcsúbeszédét Ferenc pápa a szerdán elhunyt Léon Kalenga Badikebele érsek, apostoli nuncius temetésén.

Évközi 10. hét szombat

Évközi 10. hét szombat

Nem egymásnak kellene élnünk, egyik Krisztus-hívő a másiknak? Nem, mert ez csak következmény, és nem forrás. Az ősbűn következményeként az lett számunkra természetes, hogy önmagunknak éljünk, akár durván és másokat letiporva, akár elegánsan álcázva önzésünket, nemegyszer vallásos mezbe bújtatva. Ebből a bűnös és egészségtelen önközpontúságba ágyazottságunkból radikálisan és eredményesen egyedül Krisztus képes kiszakítani, aki Isten szeretetével szeret minket. Az ő irántunk való szeretetének nem kell tisztulnia, sem növekednie.

Mert az a szeretet, amely nem egészen tiszta és nem elég mély, megijeszthet bennünket. A bőrünkön, a szívünkben, testestül-lelkestül érezzük, ha a ránk irányuló szeretet önzéstől, birtoklástól, állhatatlanságtól sebzett. Ez aztán azt is előidézheti, hogy gyorsan visszahúzódunk csigaházunkba, s megpróbálunk saját magunk szeretetet adni magunknak – ez azonban nem más, mint a biztos önmagunkba fulladás kezdete. Aki viszont engedi, hogy feltáruljon előtte Krisztus szeretete a maga méreteinek teljességében, az megragadottá válik, s megérzi az ebből a hasonlíthatatlan szeretetből fakadó sürgetést. Nem őrült munkaláz ez, türelmetlen igyekvés hanem szerelmes sürgetés – egy soha nem sejtett, de már jelenvaló új világból érkező hang édes szólítása, egy tekintet, egy tiszta arc csendes ragyogása.

Urunk Jézus, a Te irántunk való szereteted sem nem tisztul, sem nem növekszik vagy csökken, hanem szüntelen intenzitással árad felénk öröktől fogva és mindörökké. Mégis, e szeretet mélységes valósága csak fokozatosan tárul fel előttünk, mert ha egyszerre szembesülnénk vele, megijednénk tőle, és talán el sem bírnánk viselni. Kérünk, segíts kegyelmeddel, hogy miközben egyre többet ismerünk meg végtelen szereted magasságából és mélységéből, egyre jobban Neked éljünk, s a kisebb, de esetleg fényesebb lánggal égő szereteteket mind a Te örökkön izzó szeretetedben tisztítsuk meg.

Trellesi Szűz Mária

Trellesi Szűz Mária

Lille fő polgári fesztiválja, amely a nyár elején zajlott, az ifjúsági csoportokat, ünnepi társaságokat és a püspökét a Szent Péter templomból egy ünnepségben hozta össze. A polgári fesztivál eredetileg egy évfolyamatból származik, melyet 1270-ben alapított Margaret grófnő, a Szent Péter templomában található Szűz Mária szobor tiszteletére. Ez a fejezet a püspök szerepét vizsgálja a Lille-i nyári fesztiválon, a püspöki téli ünnepségek és a városi hatóságok közötti konfliktust, valamint az ártatlanok ünnepével kapcsolatos problémát. Azt állítja, hogy Lille nagyszerű felvonulása nem a bolondok ünnepe, és hogy a bolondok püspökének szerepe a felvonulásban nem az író ünnepe utánzatának következménye, hanem az egyház tulajdonjogának tulajdonosa volt Lady of the Trellis.

Ferenc pápa az energetikai átmenetről és a közös ház védelméről: Utolsó pillanat!

A vatikáni kertekben fekvő IV. Piusz házban fogadta Ferenc pápa pénteken délben annak a konferenciának a résztvevőit, mely az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériuma kezdeményezésére a napokban tanácskozik a világ kőolajtermelő nagyvállalatai csúcsértekezlete tagjaival. A tanácskozás témája: „Az energetikai átmenet és a közös ház védelme”. Ferenc pápa beszédében három pontot ajánlott megfontolásra, melyek: a korrekt átmenet, a szén szabályozott árpolitikája és végül nyilvánosság a környezeti kockázat viselésében.

Ferenc pápa beszéde köszöntő részében a világ kőolajtermelő nagyvállalatai vezetőihez, beruházóihoz és szakembereihez fordulva a konferencia célját abban jelölte meg, hogy konkrét lépéseket tegyenek földünk megóvása érdekében. Az utolsó pillanatban vagyunk – szögezte le –, mert a jelenlegi környezeti válság az emberi család jövőjét fenyegeti. Sokáig nem vettük kellőképpen figyelembe a rendelkezésre álló tudományos kutatásokat és most szembe kell nézni az átlaghőmérséklet másfél Celsius fokkal emelkedése katasztrofális következményeivel. Ezzel a fenyegető veszéllyel szemben megfelelő intézkedéseket kell hozni – sürgette a pápa.

A környezeti válság elsődleges kárvallottjai a szegények és a jövő nemzedék

A környezeti válság első kárvallottjai a szegények, amit abból is lehet látni, hogy a hurrikánok, a szárazság, az áradások és egyéb szélsőséges időjárási jelenségek döntő mértékben a szegényeket sújtják. Éppen ezért kell odafigyelni egyre erősödő kiáltásaikra. A veszély másodsorban a jövendő nemzedékeket érinti majd, akiknek nem kellene a mi nemzedékünk okozta károkat megfizetni.

Az energiahordozók váltásának korrekt átmenetére van szükség

Ferenc pápa az energetikai szektor képviselőihez intézett beszédében három szempontot ajánlott megfontolásra. Elsőként az energiahordozók váltásának korrekt átmenetére van szükség, melyet már a Párizsi Egyezmény is sürgetett. Figyelembe kell venni a változás társadalmi és foglalkoztatási következményeit, mely változás az alacsony szénfelhasználású társadalom felé tart, ami azt jelenti, hogy csökkenteni kell a társadalmi egyenlőtlenségeket és növelni kell azok életminőségét, akiket leginkább sújt a klímaváltozás.

Az erőforrások közös használata: nyilvánosság és a felhasználók kötelessége

A szén árának a politikája döntő jelentőségű annak a tudatosításában, hogy az emberiség ésszerűen használja a természeti erőforrásokat. A felelőtlen széndioxid kibocsátás óriási terhet rak az utánunk jövő nemzedékre. Ennek megfelelően az erőforrások közös használata vegye figyelembe a társadalmi költségek nyilvánosságát és terhelje elsősorban a felhasználókat.

Nyitott, átlátszó, tudományosan megalapozott és szabályozott kommunikáció

Harmadik szempontként Ferenc pápa a nyilvánosság alapvető szerepét hangsúlyozta, mert így lehet remélni, hogy a gazdasági erőforrásokat ott hasznosítsák, ahol a legnagyobb hasznot lehet elvárni tőlük. A nyitott, átlátszó, tudományosan megalapozott és szabályozott kommunikáció mindnyájunk érdeke, mert ez lehetővé teszi a tőkebefektetést olyan régiókban, mely a legtágabb lehetőségét kínálja az emberi teremtő és megújító szellem javára, miközben védelmezi a környezetet és újabb munkahelyeket teremt.

Tovább nem várakozhatunk, a klímaváltozás eltökéltséget igényel tőlünk

Beszéde záró részében Ferenc pápa az idő sürgető erejére utalt: Itt az ideje annak, hogy meglépjük a szükségeset! Tovább nem várakozhatunk, a klímaváltozás eltökélt magatartást igényel tőlünk és az egyház teljes mértékben elkötelezett abban, hogy megtegye ebben a saját részét. „A civilizáció ugyan energiát igényel, de az energia használata ne tegye tönkre a civilizációt” – utalt a Laudato si kezdetű enciklikájára.