Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2011. február 12., szombat

Anianei Szent Benedek hitvalló apát



Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba.



2011.02.12. szombat



Őt hallgassátok!



Az Atya minden jónak forrása. Forrása a Szentháromság két személyének, és annak a szeretetnek is, hogy az öröktől fogva születő Fiának, az Ő tökéletes másának, kimerítő önismeretének, akit Ő is csak Logos-nak, Verbum-nak (Szó, Ige) nevez, Benne mondja ki végtelen tökéletes önmagát. És nemcsak kimondja önmagát, hanem nekiadja egész isteni természetét, a végtelen ismeretet és akaratot. Nem csoda, hogy amikor Fia megtestesülten, emberségében harminc évesen, készen áll az emberek tanítására, a jánosi keresztséget felvéve ott áll a Jordán partján, felette lebeg a harmadik isteni Személy,Ő így nyilatkozik:
„Ez az én szeretett Fiam” Mikor megmutatja teljes istenemberi méltóságát az Ószövetség nagyjainak és három apostolának a szent hegyen, megismétli tanúságtételét Fiáról, aztán kiegészíti egy utasítással: „őt hallgassátok!” (Mt 17,5) Ebbe a parancsba bátran beleérthetjük, hogy az ószövetségi kinyilatkoztatás óriási kincs, de a közvetítőinek is oda kell figyelniük a Názáreti Jézusra. Ezt indokolja a Zsidókhoz írt levél bevezetője: „Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban”(Zsid 1,1-3) Valóban Jézusra kellene figyelnie minden embernek, lett légyen tudós vagy egyszerű, mert ő tudja boldogságra vezetni a természetes és a természetfeletti síkon egyaránt az embereket. Nem lenne tévedés a tudományokban, országlásokban nem lenne átok az önzés és hazugság miatt, mert Jézus tanítása változatlan atyai örökség: az igazság és a szeretet.

Elmélkedés a Család évében XXXXIV.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXIV.



Minden előkészület megtörtént.



Az anya Ézsau legjobb ruháiba öltöztette Jákobot. A gidák bőrével betakarta Jákob két karját és a nyakát. Aztán kezébe adta az ételt és a kenyeret. Belépett apjához és köszöntötte:„Atyám! Az így válaszolt: Hallgatlak! Ki vagy te, fiam? Jákob erre azt mondta apjának: Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.Izsák még egyszer megtapogatta fia kezét és nyakát és így szólt: „A hang ugyan Jákob hangja,de a kéz, az Ézsau keze” (22) Odavitette az enni és innivalót. Fiát megölelte, megcsókolta, majd megáldotta: „Íme, olyan az én fiam illata, mint a dús mező illata, amelyet az Úr megáldott. Adjon neked Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből, bőséget a gabonából és a borból. Népek szolgáljanak neked, nemzetségek boruljanak eléd: légy ura testvéreidnek és anyád fiai hajoljanak meg előtted. Aki átkoz téged, legyen átkozott, s aki megáld téged, teljen el áldással!” (27.29) Jákob kiment a szobából, Ézsau megérkezett.

2011. február 11., péntek

Elmélkedés a Család évében XXXXIII.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXIII.



Isten dönt a gyerekekről.



Isten döntött Ábrahám és Sára próbálkozása ellenére arról, hogy az ő akarata teljesüljön, ne Sára ötlete múlja felül az eredeti isteni tervet. Isten nem akadályozta meg, hogy Sára mellékfeleségként felajánlott fiatal egyiptomi rabszolganője szüljön fiút Ábrahámnak, mert Sára már elvesztette bizalmát az Úr vele kapcsolatos ígéretében. Mentő ötlete a családban elég sok bajt kavart, és később mégis csak Isten akarata teljesült. A messiási áldás Sára fiáé lett. A leckét viszont még ma is fizetik, hiszen a zsidók és az arabok is élvezik Isten áldását, de a bősz ellenségeskedés csaknem háromezer év múlva a féltestvérek sorsát a gyűlölet véres áldozatává teszi. Izsák és felesége hamarosan gyermeket kapott az Úrtól. Itt azonban megint csak emberi gondolkodás keresztezte Isten útjait. Rebekka ugyanis méhe áldott békéjét elveszítette, amikor a magzati élet már mozgást igényelt. Isten világossá tette előtte: „Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”.(Ter 25,23) Ezt az üzenetet Rebekka bizonyára őszintén elmondta férjének. A két szülő közül most az édesanya vonta le a helyes következtetést és pártolta kisebbik fiát, Jákobot. Ő volt a csendesebb, a szelídebb, szívesen tartózkodott édesanyja mellett a konyhában. Pótolta a hiányzó leánykát. Ézsau viszont kemény vadász lett. Apja kinézte belőle az ábrahámi áldás jövendő birtokosát. Ezért szólt egyértelműen idősebb fiának, Ézsaunak, amikor élete végét érezte közeledni. Szólította is őt: „Fiam! Látod, megöregedtem, s nem ismerhetem halálom napját. Fogd fegyvereidet, a tegezt meg az íjat, menj ki a mezőre, és ha elejtesz valamit a vadászaton, készíts belőle nekem ételt, úgy, amint tudod, hogy szeretem! Aztán hozd el, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok”. (27,1d-4) – Rebekka hallotta férje utasításait. Gyorsan döntött: Neki kell ügyesnek lennie, hiszen ő ismeri az Úr szándékait. Kicsit be kell segíteni az égieknek. Hívja Jákobot: „Hallottam, amint atyád beszélt bátyáddal, Ézsauval, és azt mondta neki: Hozz nekem vadászatodból, készíts belőle ételt, hogy egyek, és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok. Most tehát, fiam, hallgasd meg szavam, amit parancsolok neked: menj el a nyájhoz, hozz nekem két igen jó kecskegidát, hogy ételt készítsek belőlük atyádnak, olyat, amilyet szeret, hogy amikor beviszed atyádhoz, és megeszi, téged áldjon meg, mielőtt meghal. Ő azt felelte neki: Tudod, hogy a bátyám, Ézsau, szőrös ember, én meg csupasz vagyok. Ha atyám megtapogat és megismer, félek, azt gondolja, hogy gúnyt akartam űzni belőle, és áldás helyett átkot vonok magamra. Anyja azonban azt mondta neki: Énrám szálljon az az átok, fiam! Csak hallgass szavamra, menj el, és hozd ide, amit mondtam!” (6-13)

Lourdesi Szűz Mária



Olyanok lesztek, mint az Isten: tudjátok, mi a jó, és mi a rossz.



2011.02.11. péntek



A fiatalok és az öröm Istene.



Isten nemcsak örömre, tehát egyes jóleső élményre teremtette az embert, hanem boldogságra, vagyis állandó örömre. Sőt nem elégedett meg azzal, hogy ebbe a gyönyörű világmindenségbe helyezte az embert, és mint egy kedves apuka, Ő is ezzel bíztatta az embert: Nézd, a növények, köztük a csodaszép virágok, igen rövid életűek. Igaz, vannak fák, amelyek több száz évig is elélnek, de az sem örök. Az állatok egy része rövid életet kapott, mint a tiszavirág, de a nagy többségük évekig, esetleg sok évig él. Téged, ember arra teremtettelek, hogy évtizedekig, sőt évszázadokig élj a földön. Ezt az időt töltsd kívánságod szerint teljes örömben, állandó boldogságban tölthenéd, aztán amikor már sem táncolni, sem nótázni nem lesz kedved, nem is tudsz már, akkor kivisznek a megsemmisítő temetőbe. Isten azonban nem így nézte az embert. Nemcsak testet adott neki, amely anyagból áll, részekből van összetéve, és mint minden összetett, örök a törvénye: egyszer szét is kell esnie. Teremtettem neked lelket is. Ez szellemi létű, az örökkévalóság várományosa. Nincsenek részei, meg nem semmisül, én pedig nem semmisítem meg. A te életedet, ember, két szakaszra szántam: a rövid földi életet követi az időtlen örökélet. A földi -igaz-, nem örömök kavalkádja, mert a bűneitek miatt vannak szenvedések, is, de ezt az életszakaszt is tele lehet ültetni örömvirágokkal, amelyek nem egynapos életűek. Ennek feltétele: Ne magadat akard örömfolyammal boldogítani, hanem életed minden percét használd föl arra, hogy másoknak, a melléd rendelt embereknek szerzel tudatosan boldogságot. Az igazi örömfolyam, a boldogság, ezeknek a másoknak szerzett örömöknek az őrökké tartó jutalma.

2011. február 10., csütörtök

Elmélkedés a Család évében XXXXII.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXII.



Az ikerpár.



Egy ideig meddő volt Rebekka. Izsák könyörgött az Úrhoz feleségéért, hogy szülni tudjon. Amikor aztán fogant, és a magzat helyett két magzat jelentkezett, nagy volt az öröm egy ideig. Aztán szegény ifjú asszony meglepődött, hogy ikrei viaskodnak boldog béke helyett édesanyjuk méhében. Rebekka erre szomorú lett és ezt mondta: „Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat. Az Úr azt felelte: Két nemzet van méhedben és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”. (Ter 25,22-23) Szegény édesanya! Mit gondolhat a saját anyai szerepéről? „Amikor aztán eljött a szülés napja, kiderült, hogy ikrek voltak a méhében. Az, aki elsőként született, vöröses volt és egészen szőrös. mint az állat prémje; elnevezték tehát Ézsaunak. Mindjárt megszületett a másik is, kezével a bátyja sarkát fogva. Elnevezték ezért Jákobnak. Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki”. (24-26) Amikor felnőttek, Ézsau ügyes vadász lett, Jákob pedig csendes, sátorlakó fiatalember volt. „Izsák Ézsaut szerette, mert jó ízűket evett vadászatából, Rebekka viszont Jákobot szerette. Amikor egyszer Jákob főzeléket főzött, Ézsau, aki akkor jött meg fáradtan a mezőről, így szólt hozzá: Adj nekem ebből a vörös főzetből, mert szörnyen fáradt vagyok. E miatt nevezték el őt Edomnak, azaz Vörösnek). Jákob azt mondta neki: Add el nekem érte az elsőszülöttségedet! Ézsau azt felelte: Íme, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttség? Jákob erre azt mondta: Esküdj is meg nekem! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttséget”.(28-33) Aztán jóllakott, és csekélységnek tartotta, hogy eladta a nagy jogát.

Nursiai Szent Skolasztika szűz



A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez.



2011.02.10. csütörtök



Megjeleníteni Krisztust.



Jézus megtestesülését, földi működését, a megváltást és üdvözítést az Atya akarata szerint vitte végbe. Ezzel az engedelmességgel tökéletesen kiengesztelte az Atyát az ősszülők és a többi ember vétkeiért, amiknek a gyökere az engedetlenség: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt”. (Fil 2,5-8) a megváltás befejeztével vissza kellett mennie az Atyához: „Most elmegyek az Atyához, aki küldött engem. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről”. (Jn 16,5-8) „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké”(Jn14,16) „Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok”- (Jn 14,18) „Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben”. (Kol 3,2-4)

2011. február 9., szerda

Elmélkedés a Család évében XXXXI.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXI.



Az ikerpár.



Egy ideig meddő volt Rebekka. Izsák könyörgött az Úrhoz feleségéért, hogy szülni tudjon. Amikor aztán fogant, és a magzat helyett két magzat jelentkezett, nagy volt az öröm egy ideig. Aztán szegény ifjú asszony meglepődött, hogy ikrei viaskodnak boldog béke helyett édesanyjuk méhében. Rebekka erre szomorú lett és ezt mondta: „Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat. Az Úr azt felelte: Két nemzet van méhedben és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”. (Ter 25,22-23) Szegény édesanya! Mit gondolhat a saját anyai szerepéről? „Amikor aztán eljött a szülés napja, kiderült, hogy ikrek voltak a méhében. Az, aki elsőként született, vöröses volt és egészen szőrös. mint az állat prémje; elnevezték tehát Ézsaunak. Mindjárt megszületett a másik is, kezével a bátyja sarkát fogva. Elnevezték ezért Jákobnak. Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki”. (24-26) Amikor felnőttek, Ézsau ügyes vadász lett, Jákob pedig csendes, sátorlakó fiatalember volt. „Izsák Ézsaut szerette, mert jó ízűket evett vadászatából, Rebekka viszont Jákobot szerette. Amikor egyszer Jákob főzeléket főzött, Ézsau, aki akkor jött meg fáradtan a mezőről, így szólt hozzá: Adj nekem ebből a vörös főzetből, mert szörnyen fáradt vagyok. E miatt nevezték el őt Edomnak, azaz Vörösnek). Jákob azt mondta neki: Add el nekem érte az elsőszülöttségedet! Ézsau azt felelte: Íme, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttség? Jákob erre azt mondta: Esküdj is meg nekem! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttséget”.(28-33) Aztán jóllakott, és csekélységnek tartotta, hogy eladta a nagy jogát.

Alexandriai Szent Apollonia vértanú szűz



Fogta az Úristen az embert, elhelyezte az éden kertjébe.



2011.02.09. szerda



A felvirágzás évszázada.



Valóban ellentmondásos volt a múlt század. Amit a szülőházamban láttam, nekem egész életemre elegendő keresztény alapot adott. Nem beszélek mellé: az Isten országa, amelyet Jézus Krisztus lényegében első nyilvános beszédében megfogalmazott: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15) Ezt én nem tudtam gyerek fejjel, de megéltem a szüleim és testvéreim közösségében, sőt még az egyszerű falusi közösségben is. Csak később tanultam meg a jelentését ennek a márki megfogalmazásnak, de a lényeget ez nem érintette. Akkor azt gondoltam, hogy bűnbánattartás az a mise elején énekelt „Uram irgalmazz nekünk” és a rendszeres szentgyónás. Sokkal több, tanultam meg később: az Isten felé fordult élet. A Teremtő parancsa szerint házasélet a szüleimnél, a faluban. A gyermekek elfogadása és nevelése minden külső segítségvárás nélkül. A tízparancsolat teljes megtartása. S a szeretet átélt uralma. Ennek értelme: soha ne keresd a magad előnyét, hanem szolgáld a melléd rendeltek boldogságát önzés nélkül. A szüleim hat gyermeket neveltek. Nem gazdagodtunk meg, de megvolt a mindennapink. Édesapám saját „kis” családja mellett felruházta télire testvéreit is. A nagy gazdasági válság idején észrevette, hogy nincsen a helyi boltunkban nőknek való egyszerű ruhaanyag. A járási központban volt, de azt fehér pénzen nem adták. Édesapámnak volt a német kereskedőktől kapott kék pénze, amin megvette a háromezres falu asszonyainak a ruhaanyagot, átadta a helyi boltnak, az kimérte, kifizették fehér pénzben, amit Édesapám elszórhatott a szélben. Boldog vagyok, hogy az Isten országát így ismerhettem meg. Tizenöt éves koromig otthon éltem: Szüleim is minden vasárnap ott voltak a szentmisén. A falumból talán két-három család kerülte a templomot. Negyven év alatt az egyetlen vasárnapi misén voltak vagy tizenhatan. Most vasárnaponként egy szentmisén lehetnek kétszázan. Tavaszodik.

2011. február 8., kedd

Elmélkedés a Család évében XXXX.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXX.



„Ne tartóztassatok fel, hisz az Úr vezérelte utamat".



„Amikor Ábrahám szolgája meghallotta ezt, (az apa ás a báty beleegyezését a házasságba), leborult és földig hajtotta magát az Úr előtt. Aztán ezüst- és aranytárgyakat meg ruhát vett elő, s odaadta Rebekkának ajándékba; a fivérének és bátyjának is adott ajándékot. Lakomához kezdtek, ettek és ittak mindnyájan és lepihentek ott. Reggel aztán felkelt a szolga, és így szólt: Bocsássatok el engem, hadd menjek el uramhoz! A lány testvére és anyja azt felelték: Maradjon a lány legalább tíz napig még nálunk, azután hadd menjen. Ne tartóztassatok fel – mondta erre a szolga -. hisz az Úr vezérelte utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! Erre ők azt felelték: Hívjuk ide a lányt, kérdezzük meg az ő akaratát! Hívatták, s amikor odajött azt kérdezték tőle: El akarsz-e menni ezzel az emberrel? Ő azt válaszolta: Megyek!Elbocsátották tehát Rebekkát, a nővérüket, és a dajkáját, Ábrahám szolgáját, valamint a kísérőit. Jó szerencsét kívántak nővérüknek és azt mondták neki: Nővérünk, szaporodjál ezerszer ezerre, s legyenek utódodé ellenségeinek kapui!” Mindenki, aki menni szándékozott, felszállt a tevékre és elindultak Ábrahám szálláshelyére. Az öreg szolga nagyon boldog volt, hogy Isten segítségével ilyen gyönyörű lányt vihet haza kisebbik urának feleségül. Legfeljebb az izgatta, hogy tetszik-e majd Rebekka Izsáknak?„Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott. Mivel a nap alkonyatra hajlott már, kiment busongani a mezőre. Amikor azonban felemelte szemét, látta, hogy tevék jönnek a távolban. Rebekka is felemelte szemét, és meglátta Izsákot. Erre leszállt a tevéről és megkérdezte a szolgától: Ki az az ember, aki jön felénk a mezőn? A szolga azt felelte neki: Ő az én uram. Erre a lány hamar fogta a fátylát, és befödte magát. A szolga aztán elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett, az, pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett”.(62-67)

Emiliáni Szent Jeromos nevelő áldozópap



Megteremtette Isten az embert a maga képmására.



2011.02.08. kedd



Egység és egymást kiegészítő adományok.



Jézus három évig személyesen oktatta tanítványait a hívekkel közösen, de foglalkozott velük külön is. A feltámadása után rengeteget fáradozott, hogy a halála előtt kialakult erős hitet, amelyet a keresztáldozat idején a Szűzanya kivételével mindenki elvesztett, visszakapják. Újabb adománnyal is gazdagította őket: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell. És harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek”. (Lk 24,45-47) Aztán étkezés közben meghagyta nekik, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, amíg el nem telnek Szentlélekkel. „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8) De mennybemenetele előtt „negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik”. (1,3) Sault külön oktatja az Arab pusztaságban. (Gal 1,17) Elindul az izmosodó Egyházban a Szentlélek irányításával a remeteség, majd a monachális szerzetesség, aztán a koldulórendek, betegápolók, tanítórendek, ezeknek második és harmadik rendjei, egyedül élő vezeklők, misztikusok, szinte megszámlálhatatlan csapata. A legújabb korban is vannak alapítások, civil hívők: Végezetül rádöbbenünk, hogy jó együtt lennünk, szolgálni Istent, de azért minden ember egy külön világ. Együtt a Mesterrel, együtt az Atyával, együtt a Szentlélekkel. A mennyországban pedig majd együtt az összes üdvözülttel, és soha nem feledjük el már most sem: olyan kis kövecskét kapunk a mennybe lépésünkkor, amelyen az egész valónkat kifejező új nevünk lesz olvasható. De ezt csak az ismeri, Aki adja, és aki kapja. (Jel 2,17)

2011. február 7., hétfő

Évközi ötödik hét hétfője



Látta Isten, hogy mindaz jó, amit teremtett.



2011.02.07. hétfő



A szüzesség: szabadság.



„Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!”Ezekben a szentírási szövegekben megüzeni nekünk az Úr, hogy az ember az Isten szentháromságos benső életére van teremtve. Nem mása az ember az Istennek, hanem az isteni Személyek egymás iránti szeretetközössége tárul föl benne teremtményi síkon. Más az Atya, más a Fiú, más a Szentlélek. Közös és azonos az isteni természet, amelyet a Személyek egymásnak ajándékoznak csorbítatlanul. Ez a szeretet lényege. Az ember is szeretetre van teremtve. A férfinak és a nőnek másnak kell lennie, hogy legyen valami mást megismerni és megkívánni =akarni = szeretni.A közös szeretetben pedig indítsanak útra egy harmadik személyt, aki mindkettőjükből örököl valamit, tehát más, mint az apa, és más, mint az anya. Szeretni való. A lelket egyedül Isten teremti. (Ádám testét Isten szervetlen anyagból alkotja, Éváét szerves anyagból, Ádám testéből veszi. A foganás is utalás az eredetre.) A szülőknek a lélek teremtéséhez nincsen közük. A teremtés közölhetetlen isteni tulajdonság. Ezért fűzött Isten a sajátosan emberi cselekvéshez, a testi élet átadásához olyan mélyre ható, az egész testet megrázó gyönyörérzetet. És ezért tud a sátán visszaélni Isten emberi életet szaporító gyönyörű tervének csúffá tételével, amikor ezt a kimondottan csodálatos elgondolást leszállítja öncélú, sőt aljas gyönyörré. Ez a visszaélés is gyökerében visszanyúlik az ősbűnig, aminek a lényege: Ha esztek a tiltott fa gyümölcséből, olyanok lesztek, mint az Isten, ti szabjátok majd meg, mi a jón és mi a rossz. Ezért rendelte úgy az Úr, hogy legyenek olyan személyek, akik szüzességet vállalnak, azaz vezeklésből lemondanak az eredetileg minden embernek kijáró örömről.

Elmélkedés a Család évében XXXIX.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXIX.



Isten gondviselése folytatódik.



Erre Rebekka hazaszaladt, és elmesélte a történteket. Fivére, Lábán, mindezek hallatán, és látván az ékszereket, kifutott a kúthoz. A szolga a tevék mellett álldogált. „Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet”. (31) Ezzel bevezette a szállásra, ellátta a tevéket. Étellel kínálták, de ő előbb végére akart érni megbízatásának. Elmondta, hogy ő Ábrahám szolgája. Ecsetelte, hogy Ábrahámot mennyire szereti Isten és megáldotta rengeteg jóval. Elmesélte a hosszú várakozást is, amíg Sára Isten akaratából fiút tudott szülni neki. Ez a fiú most már legény. Nősülnie kellene, de Ábrahám nem akarja, hogy a kánaáni lányok közül kerüljön melléje asszony. Ezért küldte őt ide a rokonaihoz. Elmesélte azt is, hogy milyen könyörgéssel akarta biztossá tenni a választást itt az ismeretlenségben. Aztán meghatottan mondta el, hogy Rebekka milyen aranyosan itatta meg őt és a tevéket is ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel ő Isten irányítását kérte. Most pedig a családtól kér választ: odaadják-e leányukat, vagy menjen-e mást keresni? A férfiak ezt felelték: „Az Úrtól való ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Itt van Rebekka előtted, vedd és menj, legyen felesége urad fiának, ahogy az Úr szólt" (50-51)

2011. február 6., vasárnap

Elmélkedés a Család évében XXXVIII.



Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXVIII.



A Gondviselés a párválasztásban.



Amikor Ábrahám már nagyon öreg volt, megeskette öreg, hűséges szolgáját, hogy gondnoka lesz Izsáknak. Ő segíti majd a nősülés igen fontos gondjában is. Ábrahám parancsa az volt, hogy ne a pogány lányok között válogasson, hanem menjen el Ábrahám családjának otthon maradt ágához, onnan hozza el a legmegfelelőbb leányt, aki szívesen, önként vállalja az idegen világot, és a nagy áldáshoz megszüli a következő utódot. Az öreg szolgakérdést is tett fel: „Hátha nem akar az a lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra helyre, ahonnan kijöttél? Ábrahám erre így szólt: Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda! Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám és megesküdött nekem, azt mondta: Ivadékodnak adom majd et a földet! Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak. Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda”. (Ter 24,5-8) a szolga választott ura tevéi közül tízet, sok más értékes ajándékot és elindult az őshaza felé. Meg is találta Ábrahám testvérének, Náchornak városát. A város szélén volt a kút. Ott letelepedett és imádkozott:„Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, esedezem, jöjj ma segítségemre, és cselekedj irgalmasságot a gazdámmal, Ábrahámmal! Íme, itt állok a víz forrása mellett, s ki fognak jönni e város lakóinak lányai vizet meríteni. Add tehát, hogy az a lány, aki, ha azt mondom neki: Döntsd meg korsódat, hadd igyam, azt válaszolja: Igyál, sőt a tevéidet is megitatom, - az legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél, s erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal”. (12-14) Még be sem fejezte fohászát, jött Rebekka korsóval a vállán. Náchornak és feleségének, Melkának szűz és nagyon szép lánya volt. A szolga elmondta neki kigondolt kérését, a leány pedig azonnal karjára engedte korsóját, inni adott neki, és ezekkel a szavakkal ajánlotta fel segítségét: „sőt tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak”. A szolga némán nézte, amíg a tevék ittak, aztán elővett két aranyfüggőt és két karkötőt, közben megkérdezte: Kinek a lánya vagy? Ő válaszolt: Náchor és Melka fiának, Bátuelnek a lánya vagyok. Erre a szolgaföldre borulva adott hálát Istennek: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét gazdámtól, sőt egyenesen gazdám testvérének házába vezetett utamon”. (27)

Szent Dorottya



Eljön világosságod, mint a hajnalhasadás.



2011.02.06. vasárnap



Minden megváltozik.



Jézusnak az evangéliumban följegyzett szavai egyedülállóak, elbűvölőek, szemléletesek, életre válthatóak. Egyetemesek, fény minden e világra születő ember számára. Ezekkel élve minden megváltozik: az Istennel, a felebaráttal, az ellenséggel való kapcsolatunk. A remekül gondolkodó írónőnek mennyire igaza van! Az Ószövetségben Istenre úgy gondolnak a zsidók, akinek még a hangjától is meg lehet halni:„Az egész nép látta a mennydörgéseket és a villámokat, a harsonazengést és a füstölgő hegyet, ezért rémülten, a félelemtől remegve megállt a távolban, és így szólt Mózeshez: Te szólj hozzánk, és meghallgatjuk! Ne Isten szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!” (Kiv 20,18-19) – Jött Jézus. Magához hívta a szegény, egyszerű embereket: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagyok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek”. (Mt 11,28-29) Istenről pedig így tanít: „Ha tehát ti, akik gonoszak vagytok és tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyeken van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?”. (Mt 7,11) a zsidóknak nehéz gond volt a felebarát szeretetének parancsa. Jézus egyszerű példázattal megmagyarázza: egy rablótámadásban súlyosan megsebesült zsidó férfi mellett szó nélkül elment egy zsidó pap és egy levita. Jött arra egy ellenségnek tartott szamaritánus. Bekötözte, vendégfogadóba vitte saját szamarán, ápolta, mindent kifizetett, majd fizette a további gondozást, amikor el kellett utaznia. Lám, ez az igazi felebarát, aki nem szaval a kérdésről, hanem segít. (Lk 10,25-37

Sziciliai Szent Ágota vértanú szűz



A békesség Istene tegyen készségessé minden jóra.



2011.02.05. szombat



Az Úr szava nem hiúsulhat meg.



Izajás próféta (55,9-11) jövendölése szerint Isten szava, tehát az egész Biblia és a Szenthagyomány minden igéje végtelenül több, nagyobb érték, mint bármilyen emberi megállapítás, emberi tudomány. Az újabb időkben ugyan megpróbálnak egyesek a kákán is csomót találni, de mindig beigazolódik a régi mondás: és a Bibliának igaza van. Az evangélisták több ízben írnak arról, hogy Jézus végtelen hatalmát vakon születettek meggyógyításával többször is igazolta. Volt eset, amikor a vak szemet megérintette, máskor csak szóval parancsolt, és a vak szem helyén egészségesen látó szem ragyogott. Szent János arról ír (9,6-11), hogy Jézus egy alkalommal egy vakon születettnél a porba köpött, nyálát a porral keverve sarat csinált, rákente a vak szemekre, aztán elküldte a Siloe tavához, hogy annak vízében mosakodjék meg. Ő elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. Jézus ezzel a csodával válaszolt azoknak, akik tagadták messiási küldetését: „Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: „Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg”(16) a gyógyulás tényét hiába vitatták ők és egyes szomszédok. Jézus itt kifejezetten igazolni akarta Atyja szavait: Szavam „nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem véghezviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem”. (Iz 55,11) a vakon születettet senki más nem tudta meggyógyítani. Ő nyálból és porból sarat csinált, a szemekre kente, vízzel lemosatta: ez a legtudományosabb orvosi megállapítással ellenkezik: egyik sem alkalmas gyógyításra. Tehát Jézusban, Isten küldöttében volt az isteni erő. Az evangélista ezért hangsúlyozza: „Siloe tavában (kellett megmosdania.). Ez küldöttet jelent” (Messiás)(7). Korunkban azt kezdték erre mondogatni: Jeruzsálemben nem is volt ilyen tó. Isten kivárt kis ideig. Aztán egy építkezésnél beszakadt a talaj. Ott volt az egykori Siloe tó. – Istennek minden szava ugyanígy megtermi azt a gyümölcsöt, amelynek kedvéért azt a szót egy próféta, legfőképpen pedig Fia, Jézus ajkán kimondatta. Jézus isteni neve Szó, Ige. Mert benne mondja ki a maga végtelen lényegét az Atya.