CEZAREAI SZENT MARTINIÁN

Szent Martinián 

atya

Martinián, 18 éves korában elhagyta városát, rokonságát és a palesztinai Cezarea vidékén kolostorba lépett. Fiatal korában testi szenvedélyek gyötörték, lelkét az ördögök kísértették, de Mrtinián ezeket szigorú böjttel, imádsággal és munkával győzte le. Így élt ő a pusztában 25 éven át. Egy alkalommal egy Zoé nevű bűnös nő kereste fel, azzal a céllal, hogy testi bűnt kövessen el vele. Martinián csupasz lábbal a forró parázsra lépett, bátor lélekkel viselte a tűz forróságát mondván, hogy ilyen lesz a gehenna tüze. Ez a türelmesség a bűnös Zoét megrendítette, bűnbánatot tartott, és Martinián utasítására elment Szent Paula betlehemi kolostorába, ahol haláláig (10-12 évig) élt bűnbánatban. Martinián, kigyógyulva egy lakatlan szigetre ment és néhány évig ott élt a szabad ég alatt. Erre a szigetre vetette ki a hullámzás egy hajótörés után Szent Fotinia szüzet. A remete befogadta őt, de hogy megelőzze a kísértéseket, beleugrott a tengerbe és egy delfintől vitetve ért partot. Martinián ezután 2 évig vándorolt, és Athénban halt meg az V. század elején. Fotinia ottmaradt a lakatlan szigeten és 6 év magányos és önmegtagadó élet után békében hunyt el.

 

Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – A rabokat meglátogatni

Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A február 7-én és 10-én, hamvazószerdán Déván tartott elmélkedéseiben az irgalmasság testi cselekedeteinek hatodik állomásáról beszélt.

Február 7-én, vasárnap Böjte Csaba a dévai templomban arról beszélt, hogy ne ítélőbíróként álljunk mások előtt, hanem segítsünk nekik felszabadulni a bűn rabságából, hogy Isten gyermekeinek szabad, örömteli életét élhessék.

Ó- és újszövetségi példákon keresztül mutatta be, hogy Isten irgalmas a bűnös emberhez. Mózes egy rabszolganépet kivezetett a szabadság földjére – Isten nem azt akarja, hogy aki bűnt követett, meghaljon, hanem azt, hogy felszabaduljon; Isten szabad gyermekeként örömben és békében éljen. Izajás próféta alakját is a hallgatóság elé idézte Csaba testvér: rossznak, bűnösnek tartja magát, Isten mégis az angyalát küldi, hogy megtisztítsa, próféta váljon belőle. Isten nem ártatlan, ma született bárányokat választott ki – hangsúlyozta a ferences szerzetes.

Pál apostol is azt mondja magáról, hogy ő az utolsó az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívják, hiszen üldözte Krisztus egyházát. Isten azonban azt akarta, hogy Saul megtérjen és éljen. Péter is vádolja, bűnös embernek tartja magát. Jézus azonban nem azt mondja neki, hogy „te nagy zsivány vagy”, hanem emberek halászává teszi.

Milyen sokszor ítélkezünk, eldobjuk, ami nem elég jó, akár a házastársunkat is. Mennyire más Jézus hozzáállása, aki a megroppant nádat nem töri el! Nem az a feladatunk, hogy ítélőbíróként még egy lapáttal tegyünk a másik vállára, hanem segítsünk, hogy felszabaduljon, Isten gyermekeinek szabad, vidám életét élhesse – figyelmeztetett Böjte Csaba.

Ezt követően újabb példákkal érzékeltette, hogy Isten a kicsiny, bűnös embert nagy feladatokra választja ki. Isten nem a bűnünket nézi. Szent Ferenc, mielőtt megtért, harcolt és fogságba esett a polgárháborúban. Szent Ignác is megsebesült katonatisztként: háborúban vett részt, katonák indultak a szavára. Szent Kamill egyszerű, lecsúszott családból származott. Zsoldos katona volt – mondta el róla Csaba testvér, majd hozzátette: a mai világ is tele van zsoldosokkal, milyen jó lenne, ha Szent Kamill nevében ők is meg tudnának térni. Kamill megsebesült és sokat imádkozott. Idővel megváltozott, ahogyan Saulnak és Péternek is idő kellett, nem egyszerre lettek szentek. Szent Kamill kártyázott, mindenét eljátszotta, ivott, mégis felszabadult és a szenvedélybetegek védőszentje lett. Ott maradt a kórházban ápolni a többi beteget, erősítette a szenvedőket, elmondta nekik, hogy nincs végérvényesen zsákutcába futott élet, még a haldokló ember számára is van bocsánat.

Böjte Csaba buzdította hallgatóit: a bűn, amely gyökeret ver a szívünkben nem mi magunk vagyunk, eltaszíthatjuk magunktól. Kérte, hogy hamvazószerdán gondoljuk át, mitől kellene megszabadulnunk. Jézus nem vádol, hanem mint az áldott tavaszi eső, leoldja a bűnt. Így kellene nekünk is egymáshoz fordulnunk – figyelmeztetett.

Február 10-én, hamvazószerdán Csaba testvér ismét Déván folytatta tanítását az irgalmasság hatodik testi cselekedetéről. Felhívta a figyelmet arra, hogy Ferenc pápa arról beszélt, a szentévben meg kellene osztanunk javainkat a szegényekkel. Az Ószövetség idején a jubileumi években elengedték a tartozásokat, felszabadították az adósokat. Legyünk mi is nagyvonalúak egymással, merjünk amnesztiát hirdetni! – kérte Böjte Csaba.

Kiemelte a szentgyónás fontosságát: szembenézünk magunkkal, bűnbánatot tartunk, ráébredünk, hogy nekünk is rossz, amikor rosszat teszünk másokkal. Döntünk arról, hogy a bűnt eltaszítjuk és a jó mellett állunk. Csaba testvér arra is figyelmeztetett, hogy a bűnbánat lényege nem az, hogy magunkkal foglalkozunk: „aki magába roskad, az elég rossz társaságba kerül”. Kérte, tegyük inkább azt, amit a tékozló fiú, aki az Atyához ment: menjünk Jézushoz, Ő a jó társaság, nem saját magunk. Álljunk talpra, induljunk el. Mondhatjuk Jézusnak: „Kicsi vagyok, gyenge vagyok, de a Tied vagyok”.

Böjte Csaba azt kérte a hamvazószerdai szentmise prédikációjában, hogy bocsássunk meg mi is másoknak! Visszaadhatjuk a másik szabadságát azzal, hogy nem haragszunk rá. Fontos, hogy a politikában is megtörténjen ez a megbocsátás, a háborúban egymással szembenálló felek ki tudjanak engesztelődni egymással.

Szép lenne levelet írni országaink elnökeinek, és amnesztiát kérni a raboknak – mondta. Jézus arra biztat, hogy bocsássunk meg szívből egymásnak. Kérhetnénk, hogy akik letöltötték büntetésük nagy részét, azokkal gyakoroljanak irgalmat: így ők is megtapasztalhatják, hogy az emberek képesek egymásnak megbocsátani.

Adja az Isten, hogy vegyük számba, kikre neheztelünk, és kínáljunk nekik Krisztus nevében irgalmat, szabadulást – kérte végül a nagyböjt kezdetén Böjte Csaba testvér.

Az Irgalmasság Szent Éve 75.

Mikeás próféta Jeruzsálem pusztulása előtt Jeremiás prófétatársa volt. Rövid könyve hét fejezetből áll. A templom és a szent város pusztulásának megjövendölése után (4,9-10) az (5,1-5b)-ben ő egyedül jövendölte meg, hogy a Megváltó Betlehemben születik, és Ő maga lesz a „Béke” Majd ugyancsak Isten irgalmasságáról tanúskodik utolsó soraiban:„Az Úr haragját el kell viselnem, hisz vétkeztem ellene,mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra, és megláthatom igaz tetteit. Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám:Ugyan, hol az Úr, a te Istened? Szemem örömmel látja majd amikor eltiporják, mint az utca sarát. Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat, a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tírusztól a Folyóig, az egyik tengertől a másikig, egyik hegytől a másikig. A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcsei miatt.Izrael ellenségei pusztuljanak:Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdőben egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában! Mint azokban a napokban, amikor kivonulál Egyiptomól: mutass nekünk csodajeleket! Látnnni   fogják a népek és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik. a fülük pedig megsüketül. Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Melyik Isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban? Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vékeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket! Tanúsíts hűséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva”

Hamvazószerda után Szombat

Hamvazószerda után Szombat     
Iz 58,9b-14; Lk 5,27-32
„Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra”

Sokan csodálkoztak régen is, később is azon, hogy a földre szállt Istenember körül miért sorakoznak szegények, betegek és bűnösök. Amikor megszületett, az angyalok elkísérték, de nem a fényes földi köröket értesítették és hívták meg fogadásra, hanem a szegény pásztorokat. Felnőttként is csupa szegény embert gyűjt maga köré, illetőleg még meglepőbb, hogy egy jól fizetett állásból való tanítványa is akad, Máté, de őrá is gyanakodva néznek a vallásos farizeusi körök, hiszen ő meg vámos, akit eleve gonosznak tart minden valamire való zsidó. Amikor Jézus elsétál a vámasztal mellett, ránéz, megszólítja, és elhangzik a hívó szó: „Kövess engem! Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt”. (Lk 5,27-28) Máté bizonyára ismerte Jézust. Jól fizetett állását nem valami bizonytalan barátságért hagyta oda. Azt még nem sejthette, hogy Jézus az Isten Fia, aki érettünk emberré lett. Még kevésbé gondolhatott arra, hogy őt főtanítványává nevezi majd ki, és ő lehet az első, aki Jézus életrajzát, evangéliumát megírja előbb honi nyelven, arámul, majd világnyelvre, görögre fordítva a világtörténelem egyik legolvasottabb írója lesz. Mint egy későbbi magyar papköltő fogalmazta meg meghívása történetét, ő is úgy érezhetett: „Csak hívtak, mentem; ennyi az egész”.(Mécs László) Nem volt divat szakszervezetet létesíteni abban az időben, de az azonos szakmát gyakorlók összefogtak. Így történt akkor is. Máté összehívta a vámosok karát búcsúebédre. Boldogan gyülekeztek barátjuk terített asztalához az adószakemberek. Boldogan ünnepelték barátjukat. Odagyülekeztek viszont a magukat tisztának, szentnek tartó farizeusok és írástudók, és felháborodva megkérdezték Jézus tanítványait: „Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?” (30) Erre a kellemetlen kérdésre maga Jézus válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra” (31-32) a vámosok jól tudták, hogy őket nyilvános bűnösnek tartják ezek a gazdag és előkelő zsidók. Nem haragszanak meg. De megértik és értékelik, hogy ez az új rabbi nem dugja zsebre a kezét, ha kézfogásra ösztönzik. Az is jólesik nekik, hogy igazat mondva róluk, egyben felajánlja nekik a Mester a bűnbánat lehetőségét. Talán tudnának mondani néhány kellemetlen megjegyzést, amitől szégyen borítaná a dicsekvőket. Hisz naponta látják őket az utcákon és tereken gőgösen átnézni a szegényeken, tudomásukra juthatott nekik is, amit Jézus később nyilvánvalóvá tett: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni. Az első helyeken ülnek a zsinagógákban, vendégségben pedig a főhelyeken. Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg” (Mk 12,38-40) Jézus mindkét fajta bűnöst jól ismeri. Minden fajta ember gonoszságáért eljött meghalni. Ezt kell tudatosítani és megköszönni.

SZEBASZTEI SZENT MELETIOSZ

Szent Meletiosz 

főpap

Meletiosz az örményországi Melitinében született. 357 körül megválasztották Szebaszté püspökévé. A város lakóinak nyugtalan lelkülete miatt a szelíd pásztor elhagyta a várost, és a szíriai Beriába ment, hogy ott remete életet éljen. A császár csakhamar elhívta őt Antiochiába, hogy mint az igazhitűség és jámborság oszlopa, védelmezze a híveket az ariánus tévtenítással szemben. Meletiosz buzgón tanította híveit és erősítette az igazhitű tanításban. Ugyanakkor leleplezte az ariánusokat, tévtíntásukkal együtt. Ezzel annyira magára haragította a tévtanítókat, hogy mesterkedéseik és rágalmazásaik miatt nem egyszer kellett neki eltávozni Antiochiából. A szent főpap 381-ben részt vett a II. egyetemes zsinaton Konstantinápolyban. Az igaz hitben erősítette a gyülekező embereket. Mielőtt még a zsinat megkezdődött volna, Meletiosz megbetegedett és a zsinat idején békésen hunyt el 381-ben. Nyssai Szent Gergely mondott felette a zsinat színe előtt dicsőítő beszédet.

A pápa imádkozott mexikói útja előtt és római papokat gyóntatott

Ferenc pápa gyóntat a Lateráni bazilikában - OSS_ROM

Csütörtökön késő délelőtt a Szentatya magánlátogatást tett a római Santa Maria Maggiore-bazilikában. Szokásához híven ezúttal is imádkozott a Salus Populi Romani-kegykép előtt apostoli utazása sikeréért, amelyet pénteken kezd meg Mexikóba.

Római papokat gyóntatott a Lateráni székesegyházban

Ezután a pápa átment a közeli Lateráni Szent János-bazilikába, ahol a római papok hagyományos találkozója zajlik a Nagyböjt kezdetén. Itt meggyóntatott néhány papot. A római papsággal való találkozója bűnbánati jellegű volt – magyarázta a pápa római helynöke, Agostino Vallini bíboros -, hogy ezáltal megtapasztalják Isten irgalmasságát és azt közvetíteni tudják a rájuk bízott közösségeknek. A papi összejövetelt Angelo De Donatis római segédpüspök vezette, aki a klérus állandó képzéséért felel. Nagyböjtre való tekintettel, a találkozón összegyűjtött felajánlásokat az egyházmegyei Karitász javára fordítják. Vallini bíboros azt is elmondta, hogy a pápa minden egyes római papnak ajándékozott egy példányt az „Isten neve irgalmasság” – című könyvéből.

Az Irgalmasság Szent Éve 74.

Az Irgalmasság Szent Éve - Isten nem büntetni akarja

Isten nem büntetni akarja a bűnöst, hanem visszasegíteni az irgalmas szívű Atyáho: „Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban. Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál”. (Iz 55,6-9) Éppen ezért kiáltson csak bátran a bűnös:„Izrael tehát szíve mélyén megőrzi szilárd hitét abban az irgalmasságban, amely minden emberit meghalad: „Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz, ő tépett meg, ő is gyógyít meg minket; ő vert meg, ő köti be sebeinket. Két nap múlva életet ad, hamadnapra feltámaszt, hogy színe előtt éljünk. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat: biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely öntözi a földet” (Oz 6,1-3) Ozeás próféta zsidó ország kettészakadása idején élt és működött a déli oszágban, Júdeában. A furcsa isteni döntés arról, hogy ő parázna nőt vegyen feleségül, és ezzel jelezze minden hívő embernek: Isten szemében mindkét ország bálványozása súlyos sértés Isten ellen, amiért mindkét ország ideiglenesen fogságba kerül, de a maradék népet visszaviszi az Úr ősei földjére. Kemény büntetés, de a próféta ezzel Isten irgalmának nagyságát mutatja meg: „Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Hűséged mint a reggeli felhő, és mint a harmat, hamar tovatűnik. Ezért ostoroztam őket a próféták által, ezért ölettem meg őket ajkam szózatával, ítéletem elérkezik, mint a világosság. Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem Isten ismerete”(Oz 6,4-6)

Hamvazószerda utáni péntek

Hamvazószerda utáni péntek

A keresztény életből nem maradhat ki a böjt. Különösen akkor van meg az ideje, amikor annak emlékezetére készülünk, hogy a násznép köréből kiragadták a Vőlegényt: a Nagyböjt szent negyven napjában. De böjtölésünk nem önmagában értékes, hanem csak annyiban, amennyiben köze van Jézus Krisztushoz és az ő böjtjéhez. Csakis miatta, az ő kedvéért, rá figyelve kell böjtölnünk, és ugyanezért kell a böjtölést megszakítanunk. Tehát hogy böjtölésünk igazán keresztény, azaz krisztusi böjt-e, azon mérhetjük le, hogy hasonlít-e Jézus Krisztus böjtöléséhez, és közelebb visz-e hozzá magához, aki negyvennapos pusztai tartózkodása során megszentelte a böjtölést.

Okában: ha Isten irántunk való szeretetének megtapasztalása késztet rá, hogy csak vele legyünk és rá figyeljünk, testben-lélekben ráhangolódva az ő akaratára. Céljában: ha testi, szellemi és lelki életünket valóban meg akarjuk nyitni a Szentlélek előtt, hogy ő töltsön el és működjék bennünk. Módjában: ha mindenekelőtt szívünket-lelkünket méregtelenítjük, és a rejtekben, szívünk pusztaságában akarunk együtt lenni Istennel. S végül gyümölcsében: ha az Úrral való bensőséges együttlét áldásai kiáradnak a körülöttünk élőkre is, ha ők is megérzik, hogy nem mi, hanem maga Isten vonzza őket általunk.

Segíts, Urunk, hogy böjtölésünk ne merüljön ki bizonyos külsőségek megtartásában, és ne is pusztán a fogyókúra egy újabban divatos formája legyen, hanem Irántad való hűséges szeretetünk fejeződjék ki benne. Add kegyelmedet, hogy ne magunkra, hanem Rád figyeljünk, és lelkünk pusztaságába kivonulva engedjük, hogy szívünkre beszéljen s átöleljen bennünket a Te szereteted. Segíts, hogy Téged szemlélve meglássuk az Atyát, helyesen lássuk önmagunkat és testvéreinket, s észrevegyük azt is, hogyan távolíthatjuk el az igát, melyet akarva-akaratlanul mások nyakába vetettünk.

 

MARIA FIDELIS WEISS

MARIA FIDELIS WEISS 

szerzetes nővér, III. r. 

 (1882-1923)
Bajorország déli részén, Kempten városban született, apja szabómester volt. Keresztneve Eleonóra, Margit. Elemi iskoláit kedvesnővérek által vezetett iskolában végezte. Nyolc éves volt, amikor apja meghalt. Anyjának, akit nagyon szeretett, sokat segített a háztartási munkákban. 16 évesen bolti árusító volt két évig, hogy a családot anyagilag segítse. Már hét éves kora óta a misztikus ima kezdő fokát gyakorolta, míg 1919-ben eljutott az Istennel való egyesülésig. 18 évesen jelentkezett a reutbergi* ferences nővéreknél. Azok azt a feltételt szabták a felvételéhez, ha egyházi zenét tanul. Két év múlva így felvették. Már szerzetbe lépése előtt a ferences III. rend tagja lett. 1903. jún. 2-án öltötte magára a szerzetesi ruhát s kapta a Mária Fidélisz nevet. Egy év múlva egyszerű fogadalmat tett, majd több esztendő múlva örökfogadalmat. A nővérek zárdájához tartozó iskolában lányokat tanított varrásra, a zárda kápolnájában pedig ellátta az orgonista szerepét. Minden más munkát is szívesen végzett a házban vagy a kertben, amikor egészségi állapota engedte. Sokat szenvedett az első világháború idején, részben a nővéreket érő zaklatások, részben a sok bűn miatt, amik kiengesztelésére sok áldozatot vállalt. Maga az Úr Jézus is meghívta erre az engesztelő életre, vele többször is misztikus érintkezésben volt, ezekről csak lelkiatyja tudott. 1919-ben az Úr Jézussal való misztikus egyesülésről így ír: „Oly fönséges dolog történt, hogy magam sem értem egészen. A Szentháromság jelenlétében áldozatként eggyé lettem örökre azzal a Jézussal, aki az emberiség megváltásáért kereszthalálában magát a mennyei Atyának mint áldozatot felajánlotta, hogy azután az én Jézusom a megváltás művét bennem Isten dicsőségére és a lelkek megmentésére titokzatos módon tovább folytassa... Ezután az ő Szívét az enyémben láttam s a keresztet szívem közepébe felállítva. Hallottam hangját: Kimeríthetetlen szeretetem késztetett arra, hogy téged kiválasszalak áldozatul, és megvalósítsam veled azt a titokzatos egyesülést, melyet... többnyire csak úgy tapasztalsz meg, mint mély, nagy fájdalmat.” Csodálatos belső élete csak halála után lett ismeretessé, miután feljegyzéseit lelkiatyja nyilvánosságra hozta. 40 éves korában tüdőbaj támadta meg. Türelemmel viselt sok szenvedés után 1923. febr. 11-én „örömmel adta vissza hófehér lelkét Istenének s isteni Jegyesének, akit mondhatatlanul szeretett” (a Szenttéav. Kongreg. Dekrétum szavai). A boldoggá avatási eljárás folyamatban van.

Imádság:

Istenünk, te tiszteletreméltó Fidélisz nővért a misztikus élet útján vezetted, s
arra késztetted, hogy az emberek bűneinek engesztelésére vezekléseket vállaljon. Segíts bennünket, hogy közbenjáró imádságától megerosítve a szeretet útjárt mi is örvendező szívvel elobbre jussunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Nem a bűn, hanem a bűnös áll előttünk – Ferenc pápa beszéde a jubileumi misszionáriusokhoz

A pápa megérkezik a kihallgatásra - AP

Ferenc pápa február 9-én kedden délután öt órakor az Apostoli Palota Kelemen termében (és az oldalfolyosókon) az Irgalmasság Jubileuma alkalmából találkozott azzal a közel ezer misszionárius pappal, akiknek átadta a megbízatásukat és elküldte őket szolgálatra a világ minden tájára, az Irgalmasság Atyja nevében. Az egyes missziós atyákat a saját püspökeik terjesztették fel erre a küldetésre, de közülük sokan maguk ajánlkoztak fel az egyéves rendkívüli szolgálatra. Missziós útra indító beszédében a Szentatya valójában a gyóntatásnak, mint az irgalmasság gyakorlása legfőbb formájának a lelkiségéről beszélt.

Az egyház anyaságának a szolgái vagytok

Ferenc pápa mindenekelőtt arra emlékeztette őket, hogy „küldetésük jegyében ők az egyház anyaságának a szolgái, mert az egyház anyaként mindig új fiakat szül a hitben, táplálja őket, illetve Isten bocsánatát kínálja fel nekik. Ha merevség miatt megszűnne ez a szolgálat, akkor az egyház nem tudná a gyónót Krisztus testébe illeszteni. Tudatosítanunk kell, amikor a gyóntatószékbe lépünk, hogy rajtunk keresztül Krisztus az, aki befogad, aki megbocsát és aki békét ad. Éppen ezért nagyon fontos saját bűnös mivoltunk átérzése és tudatosítása, mert így lehetünk Isten irgalmasságának a „csatornái”. Ferenc pápa személyes hangon idézte fel emlékezetes gyónását 1953. szeptember 21-én, ami  újrarendezte az életét. Mit mondott nekem a pap? Már nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy rám mosolygott. Tehát befogadni, úgy mint egy atya…” - hangsúlyozta.

A megbocsátás vágyát keressük a gyónó szívében

„Másik fontos feladat, folytatta a pápa, hogy a megbocsátás vágyát keressük a gyónó szívében. A kegyelem gyümölcse ez a vágy, mely megengedi, hogy nosztalgiát érezzünk Isten, a szeretete és a háza iránt. Ne felejtsük, pontosan ez a nosztalgia áll a megtérés kezdetén. A szív az Isten felé fordul, elismeri az elkövetett bűnt és megbocsátást remél, ezért átadja magát az Isten irgalmának”. A pápa arra buzdította a misszióba induló papokat, hogy „ezt a szándékot keressék, amit sokszor a szavak nem tudnak kifejezni, ellenben felfedik a gesztusok, vagy akár a csönd. Meg lehet érezni azt, hogy bűnt követett el és azt is, hogy nem akarja többé azt”.

Tiszteljük a gyónó szégyenérzetét

„Tiszteljük a gyónó szégyenérzetét – ajánlotta a pápa – mert sokszor épp az némítja el a vallomást tevőt. Legyünk olyanok, mint Noé fiai, akik egy köntössel betakarják apjuk szégyenét. Ne felejtsük, mi nem egy bűn előtt állunk, hanem egy megtért bűnös előtt! Nem az ítélkezés bunkósbotjával, hanem életszentséggel tudjuk visszavinni az akolba az eltévedt bárányt. Ha egy pap nem érzi, hogy neki igazi atyának kell lennie, akkor ne menjen gyóntatni, inkább csináljon valami mást!” A pápa a római kúria egyik bölcs bíborosára utalt, akitől hallotta: Ha látom, hogy a gyónó el akarja mondani, ki akar borítani mindent, akkor bátorítom: Értem. Légy nyugodt! Csak így tovább…

Ferenc pápa végül arról biztosította a misszionáriusokat, hogy ebben a kalandjukban ő velük lesz mindig. Nehézségeikben, amikor a saját korlátaik és a megvallott sok bűn miatt túl nehéz a szolgálat, csak mondják: „Uram, bocsáss meg nekem, írd a  számlámra!” és menj tovább!

Az Irgalmasság Szent Éve 73.

Az Irgalmasság Szent Éve - A két Zsidó ország

A két Zsidóország,Izrael és Júda a számüzetés után megérti, hogy Jahve az Izrael földjére való visszatéréssel a hozzá való, az élethez való visszatérést akarja jelképezni: „Ám aztán, hogy kitéptem őket (ellenségeik kezéből), megkönyörülök rajtuk, és visszavezetem őket, mindegyiket a maga örökrészébe, a maga országába. És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: „Amint igaz, hogy az Úr él, úgy, ahogy a népem megtanult Baálra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között. De, ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül és elpusztítom,mondja az Úr” (Jer 12,15-17) „Nem veszed észre (Jeremiás), mit beszélnek a népek: A két nemzetséget, amelyet az Úr magának kiválasztott, most elvetette, és hogy annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek sem tekintik? Azéfrt ezt mondja az Úr: Amint igaz, hogy én teremtettem a nappalt és az éjszakát,és én szabtam törvényt az égnek és a földnek, éppen olyan biztos, hogy nem vetem el Jákobnak és szolgámnak, Dávidnak utódait, úgy, hogy ne az ő utódai közül válasszak uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai számára. Mert jóra fordítom sorsukat, és megkönyörülök rajtuk” (33,24-26) „Mondd meg nekik:Amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten, nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról, és él. Térjetek meg, téjetek le gonosz utatokról! Miért akartok meghalni, Izrael háza?”(Ez 33,11)„Ezért azt mondja az Úr, az Isten:Most jóra fordítom Jákob sorsát, megkönyörülök Izrael egész házán, és buzgólkodom szent nevemért”(Ez 39,25) „Menj el, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé:Térj vissza, te hűtlen Izrael, mondja az Úr, nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok, mondja az Úr. Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtől, hogy idegenek után futkostál és nem hallgatál a szavamra, mondja az Úr” (Jer 3,12-13)

Lourdes-i jelenések

Lourdes-i jelenések

„Ha kiáltasz, így szól: Íme itt vagyok!”

Száznegyvenhét éve, 1858. február 11.-én is már böjti idő volt. Akkor még szigorú nagyböjt. Napi háromszori étkezés, egyszeri jóllakással. Persze, a francia elit hivatalból nem volt vallásos, hiszen a forradalom népe szakított az Egyházzal. A kis város, Lourdes vezetői a Café progrès -be, a haladó kávéházba gyűltek elkölteni a tízóraijukat, uzsonnájukat, amihez mindenki rendelte a kedvenc márkás borát.A város szegényei, köztük a legszegényebb, üzletét-malmát elvesztett Soubirous család viszont keményen böjtölt: nem volt semmijük, az édesapa ugyan kapott ezen a napon egy kis munkát, elvihette a kórház használt kötszereit elégetni a Gave partjára a Massabielle-barlang elé. De nem volt fájuk, hogy befűtsenek a város egykori, kimustrált börtönében a szükséglakásukon. Ezért küldte el Luise Soubirous a lányait, rőzsét szedni a Gave mellé. Bernadette nemcsak szegény és éhes tizennégy éves lány volt, de beteg is. Ezért két társa hátrahagyja a patakparton. Egész kis lénye egy nagy kiáltás a nyomor mélyéből Isten felé, amint a hívő ember szegénysége is orvoslás után kiált. De mint mindig, a gazdag emberek, még a vallásosak is sokan, hát még az önző vallástalanok, nem veszik észre Izajás próféta oktatását arról, hogy az Istennek tetsző böjt nem más, mint segíteni a szegényeken.(6-7) A nyomorult néma kiáltását maga s Szűzanya hallja meg: eléje toppan egyenesesen az égből, és gyönyörű lényével kitünteti Bernadette-t. Bernadette lesz az összekötő Isten és a világ között.

Imáinkkal, mi is azok lehetünk.

MAGNÉZIAI SZENT KARALAMP

Szent Karalamp 

vértanúpüspök

Karalamp Tesszáliábsn volt püspök, Magnézia városban. Hirdet te nekik az evangéliumot, és tanította a híveket az üdvösség útjára. Szeverus Septimus császár (193-211) uralkodása alatt, a 113 éves Karalamp püspöknek meg kellett jelennie a császári ítélőszék előtt. A császár kínok alá vetette. A kínzások kezdődtek Magnéziában, és folytatódtak és befejeződtek Antiochiában. A szent főpapot vasakkal szaggatták, testébe szögeket vertek, tűzzel sütögették, és ajkait szétverték kővel. Végül halálra ítélték, kardhalálra. A szent főpap imádkozott és hálát adott Istennek, hogy szenvedhetett érte. Imádsága közben adta vissza lelkét Istennek, mielőtt lefejezték volna, 202-ben.

Ferenc pápa beszéde az irgalmasság misszionáriusaihoz: Nem a bűn, hanem a megtért bűnös áll előttünk

Ferenc pápa február 9-én, kedden délután az Apostoli Palota Kelemen termében az irgalmasság szentéve alkalmából találkozott azzal a közel ezer misszionárius pappal, akiknek átadta a megbízatásukat, és elküldte őket szolgálatra a világ minden tájára az Irgalmasság Atyja nevében.

Az egyes missziós atyákat a saját püspökeik terjesztették fel erre a küldetésre, de közülük sokan maguk ajánlkoztak fel az egyéves rendkívüli szolgálatra. Missziós útra indító beszédében a Szentatya valójában a gyóntatásnak mint az irgalmasság gyakorlása legfőbb formájának a lelkiségéről beszélt.

Ferenc pápa mindenekelőtt arra emlékeztette az irgalmasság misszionáriusait, hogy küldetésük jegyében ők „az egyház anyaságának a szolgái, mert az egyház anyaként mindig új fiakat szül a hitben, táplálja őket, illetve Isten bocsánatát kínálja fel nekik. Ha ezt nem ismerjük fel a saját merevségünk miatt, akkor elsősorban maga a hit sérülne, mert megakadályozná a bűnbánót, hogy Krisztus testébe illeszkedjen. Tudatosítanunk kell, hogy amikor a gyóntatószékbe lépünk, rajtunk keresztül Krisztus az, aki befogad, aki megbocsát, aki békét ad. Éppen ezért nagyon fontos saját bűnös mivoltunk átérzése és tudatosítása, mert így lehetünk Isten irgalmasságának a »csatornái«.” Ferenc pápa személyes hangon idézte fel 1953. szeptember 21-ei emlékezetes gyónását, ami újrarendezte az életét. „Mit mondott nekem a pap? Már nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy rám mosolygott. Tehát befogadni, úgy, mint egy atya…” – hangsúlyozta.

„A másik fontos feladat – folytatta a pápa –, hogy a megbocsátás vágyát keressük a gyónó szívében. A kegyelem gyümölcse ez, mely megengedi, hogy vágyakozást érezzünk Isten, a szeretete és a háza iránt. Ne felejtsük, pontosan ez a vágyakozás áll a megtérés kezdetén. A szív az Isten felé fordul, elismeri az elkövetett bűnt, és megbocsátást remél, ezért átadja magát az Isten irgalmának.” A pápa arra buzdította a misszióba induló papokat, hogy „ezt a szándékot keressék, amit sokszor a szavak nem tudnak kifejezni, ellenben felfedik a gesztusok vagy akár a csönd. Meg lehet érezni azt, hogy bűnt követett el, és azt is, hogy nem akarja többé azt.”

„Tiszteljük a gyónó szégyenérzetét – ajánlotta a pápa –, mert sokszor épp az némítja el a vallomást tevőt. Legyünk olyanok, mint Noé fiai, akik egy köntössel betakarják apjuk szégyenét. Ne felejtsük, mi nem egy bűn előtt állunk, hanem egy megtért bűnös előtt! Nem az ítélkezés bunkósbotjával, hanem életszentséggel tudjuk visszavinni az akolba az eltévedt bárányt. Ha egy pap nem érzi, hogy neki igazi atyának kell lennie, akkor ne menjen gyóntatni, inkább csináljon valami mást!” A pápa a Római Kúria egyik bölcs bíborosára utalt, akitől ezt hallotta: „Ha látom, hogy a gyónó el akarja mondani, ki akar önteni mindent, akkor bátorítom: »Értem. Légy nyugodt! Csak így tovább…«”

Ferenc pápa végül arról biztosította a misszionáriusokat, hogy ebben a kalandjukban ő velük lesz mindig. Nehézségeikben, amikor a saját korlátaik és a megvallott sok bűn miatt túl nehéz a szolgálat, csak mondják: „Uram, bocsáss meg nekem, írd a számlámra!” – és menjenek tovább!

Az Irgalmasság Szent Éve 72.

Az Irgalmasság Szent Éve - Jogos kérdés

Felmerül a jogos kérdés:az irgalmasság és megtérés milyen kapcsolatban lehet egymással? A szentíráskutató tudósok Szerint „ha Isten ennyire megindul a bűn okozta nyomorúság láttán, ez azért van, mert (Isten) azt kívánja, hogy a bűnös feléje forduljon, megtérjen. Azért viszi ki népét újból a pusztába, mert a szívéhez akar szólni. Isten és hűtlen jegyese:„Száljatok perbe anyátokkal, mert többé nem feleségem, és én sem vagyok többé a férje. Távolítsa el arcáról a paráznaság jelét, mellei közül a házasságtörés jerlvényeit. Ha nem. hát feltárom meteélenségét, olyanná teszem, mint amikor született; pusztasággá változtatom, aszú föld lesz belőle és szomjan hal. Sőt gyermekeinek sem irgalmazok, mert paráznaságban fogantattak. Igen, anyjuk paráználkodott, megszégyenült, aki foganta őket, hiszen azt mondta:Elmegyek a szeretőim után, akik kenyeret és vizet adnak nekem, gyapjút és lent, italt és olajat. Nem ismerte el, hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat. én adtam neki az ezüstöt, és az aranyat is, amelyb ől a Baálokat csinálta. Ezért visszaveszem tőle gabonámat, ha eljön az ideje, s boromat is a maga idejében; megvonom tőle gyapjúmat és lenemet, amellyel meztelenségét takargatja. Mjd feltárom szégyenét szeretői előtt, és senki sem szabadítja ki kezemből. Ezért, lám, eltorlaszolom tövissel az útját; falat emelek elé, hoigy ne találja ösvényeit. Keresi majd szeretőit, de nem találja őket. Akkor így szól: Elmegyek, visszatérek előző férjemhez, mert jobb volt nekem régen, mint most. Ezért majd magamhoz édesgetem, Kiviszem a pusztába s a szívére beszélek. Visszaadomn neki szőlőskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, mint akkor, amikor feljött Egyiptom földjéről. Azon a napon mondja az Úr, így szólít majd engem:Férjem.S nem mondja nekem:Baálom! Azon a napon a kedvéért szövetséget kötök a mező vadjával, a magasban szárnyaló és a földön csúszó állatokkal; eltüntetem az országból az íjat, a kardot és a háborút. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat” (Oz 2,4-22)

Hamvazószerda

Hamvazószerda
Joel 2,12-18; 2Kor 5,20-6,2; Mt 6,1-6.16-18

„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”

Az Anyaszentegyház hamvazó szerdával bűnbánati időszakot kezd. Lényege az Istenhez fordulás, mégpedig teljes szívvel, egész egyéniségünkkel, minden erőnkkel. Ezt Isten mind az Ó-, mind az Újszövetségben ajánlja azoknak, akik az üdvösség útját keresik. Joel próféta mai üzenete: „Térjetek hozzám teljes szívetekből böjttel, sírással és jajgatással!” Urunk, Jézus Krisztus pedig nyilvános működésének kezdetén így kínálja programját az üdvözülni kívánóknak: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Az Ószövetség is, az Újszövetség is Istenhez térést ajánl. Az Ószövetség emberi eszközöket ajánl, az Újszövetség pedig Isten kegyelmét nyújtja hozzánk érkezett Fiában. Ha Jézus tanítását figyeljük, akkor tudjuk, hogy a kettő együtt érvényes. Jézus alaptörvényében, a hegyi beszédben nyilatkozik így: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem” (Mt 5,17) Az evangéliumban mindjárt meg is magyarázza, hogy mit jelent ez a beteljesítés a bűnbánati gyakorlatban. Ugyanazokat az eszközöket ajánlja, mint régen tették, de igazabb lélekkel.A böjt, vagyis a koplalás egész nap vagy csak részlegesen a nap egyik szakában, mint eszköz megmarad Jézus gyakorlatában is. „Amikor böjtöltök, ne legyetek búsképűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel föltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek, ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked” (Mt 6,16-18) Nálunk tehát a lelkület az érték. Az imádság lényege az Istennel való beszélgetés. A szándék más a régi és az új személetben: „Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, Megfizet majd neked” (6,5-6) Miért? Mert te csak az Atyát keresed. A harmadik böjti segédeszköz az alamizsna, a jótékonykodás. „Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat” (6,1-2) Jézus tehát a böjti eszközökkel valóban Istenhez akar vinni bennünket. Ez a nagyböjt célja most is, amikor a képmutatás mesterség, sőt életművészet lett ugyan, de értéke Isten előtt semmi. Istenben mindent megtalálunk, nélküle mienk lesz és marad a nyomor.

 

ANTIOCHIAI SZENT NICEFOR

Szent Nicefor (Győző) 

vértanú

Nicefor a szíriai Antiochiából származott, és a III. század fele körül élt. Egyszerű ember volt. Olyan jó barátságba került egy Szaprikiosz nevű pappal, hogy mindenki testvérnek tartotta őket. Az ördög munkája révén ez a barátság olyan ellenségeskedésbe csapott át, hogy látni sem akarták egymást. Nikéfor nemsokára megbánta ezt, és igyekezett minden módon kibékülni Szaprikiosszal. Barátja azonban nem akarta ezt és minden közeledését visszautasította. Valeriánus és Galliénus császárok alatt keresztényüldözés tört ki. Szaprikioszt, mint papot az elsők közt fogták el és állították ítélőszék elé. Hitét állhatatosan megvallotta, fejvesztésre ítélték. Már vitték a vesztőhelyre, Nikéfor szeretett volna a halála előtt kibékülni vele. A pap azonban újra visszautasította. Isten ezért megbüntette. Amikor Szaprikiosz látta a kardot, megtagadta Krisztust és áldozatot kívánt bemutatni a bálványoknak. Akkot Nikéfor kereszténynek vallotta magát, és saját maga kérte, hogy a hittagadó Szaprikiosz miatt őt fejezzék le. Ez meg is történt 257 körül.

 

Ölelésem ortodox testvéreimnek – Ferenc pápa interjúja a Corriere della Sera olasz napilapban

A lap február 8-i számában jelent meg a kötetlen beszélgetés Jorge Mario Bergoglio pápa és Massimo Franco újságíró között, amely a Szent Márta-házban zajlott, és egyik fő témája éppen a Kirill pátriárkával való közelgő történelmi találkozás volt.

„Nagyon boldog vagyok” – ezekkel a szavakkal válaszolt Ferenc pápa arra kérdésre, hogy mit jelent számára a katolikus és az ortodox egyház közötti kiengesztelődés a csaknem ezer éves skizma, egyházszakadás után. A pápa stratégiáját ennek a találkozónak az előkészítésében is a rá jellemző lefegyverző egyszerűség irányította. „Hagytam a dolgokat a maguk medrében folyni. Csak annyit mondtam, hogy szeretnék találkozni az ortodox testvéreimmel, és szeretném átölelni őket. Mindössze ennyi. Két évig tartottak a nem nyilvános tárgyalások, amelyeket ügyes püspökök jól vezettek. Az ortodoxok részéről Hilarion foglalkozott az üggyel, aki azon túl, hogy jó püspök, művész is, zenész. Mindent ők csináltak” – nyilatkozta Ferenc pápa.

Már hónapok óta lehetett sejteni, hogy hamarosan pontot lehet tenni a tárgyalások végére. Június végén éppen Hilarion, volokalamszki metropolita, a moszkvai patriarkátus külügyi felelőse nyilatkozta az olasz napilapban, hogy a történelmi találkozó „napirenden” van. Kifejezte azt a reményét is, hogy nem egy jövőbeli pápa és egy jövőbeli pátriárka találkozásáról lesz szó, hanem pontosan a most tisztségben lévő személyekről. Mint ahogy január 23-án Kurt Koch svájci bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke mondta: „A jelzőlámpa már többé nem piros, hanem sárga”. Kevesebb, mint két hét leforgása alatt a jelzőlámpa zöldre váltott. Egy csapásra ismét valósággá vált az ezer éve összeomlott híd, készen áll, hogy áthaladjanak rajta.

A pápa a remény és a józan ítélőképesség, illetve az aggodalom vegyes érzelmeivel ismétli mindazoknak, akikkel a Szent Márta-házban találkozik: „Hidakat kell építeni. Lépésről lépésre, egészen odáig, hogy kezet fogunk a másik oldalon állókkal. A hidak tartósak és segítik a békét. A falak nem: látszólag védelmet nyújtanak, azonban csak elválasztanak. Ezért le kell rombolni őket. Sorsuk előbb-utóbb úgyis az, hogy leomoljanak, egyik a másik után. Gondoljunk a berlini falra. Örökkévalónak látszott, aztán egyszer csak puff, összeomlott.” Az ortodoxiával újra felépített „híd” ennek a párbeszédet folytató türelmes stratégiának a gyümölcse. Ferenc pápa jól tudja, hogy „Oroszország császári vér” Katalin cárnő óta. Kínához hasonlóan sokat tud adni a világnak. A pápa gyakran ismétli környezetének: „Nem állíthatjuk, hogy békés világ vesz bennünket körül. Bármerre nézünk, mindenütt konfliktusok dúlnak. Beszéltem már a részletekben folyó harmadik világháborúról. Valójában nem részleteiben folyik, hanem valóságos háború zajlik. Hogyan csinálják a háborúkat? Nyomást gyakorolnak a gazdasági életre, fegyverkereskedelmet folytatnak, háborút indítanak közös otthonunk, a természet ellen. Az üzérek sok pénzt keresnek, fegyvereket vásárolnak egy országtól, amely eladja nekik, hogy egy másik, ellenséges országot támadjanak meg velük. És tudjuk, hogy melyek ezek az országok.”

Ferenc pápa számára a környezetvédelmi kérdés alapvetően fontos, mivel része a globális biztonságnak. „Fákat kivágni annyit jelent, mint egész területeket sivataggá tenni. Ezért olyan országokban, mint Zambia, ismét elkezdték az erdők telepítését, hogy megakadályozzák a táj elszegényedését. Kerülni kell a monokultúrákat is, ha huzamosan mindig egyfajta növényt termesztenek egy adott földterületen, akkor az egyoldalú gazdálkodás a talaj pusztulásához vezet.”

A Szentatya minden alkalmat felhasznál arra, hogy hidakat építsen. Szilárd vonatkozási pontot jelent számára, hogy kerülni kell bármiféle háborút. Nyugat katonai beavatkozása Észak-Afrikában és az ún. „arab tavasz” olyan veszedelmes vállalkozások voltak, amelyekért most drága árat kell fizetni. „Az arab tavasz és Irak esetében előre lehetett látni, hogy mi fog bekövetkezni. Részben közelít egymáshoz a Szentszék és Oroszország elemzése. Csak részben, ne túlozzuk el, mert Oroszországnak is megvannak a maga érdekei” – mondta a pápa, majd emlékeztetett rá: „Líbiában a katonai beavatkozás előtt csak egy Kadhafi volt, most ötven van. A Nyugatnak önkritikát kell gyakorolnia.” Nem lehet aggodalom nélkül gondolni arra, hogy mi történhet, ha az USA és Európa úgy gondolják, hogy ismét meg kell támadniuk Líbiát, a törzsi viszályok és az iszlám terrorizmus martalékát. A pápa jól tudja, hogy mindaz, ami a Földközi-tengeren túl történik, tragédia.

Azokat a beszédpartnereit, akik a napjainkban folyó korszakos jelentőségű migráció és az ezáltal Európában támadt riadalom témáját érintik, Ferenc pápa emlékeztet a 2013 júliusában Lampedusa szigetén tett látogatására. A szicíliai sziget a menekültek tragédiájának jelképes helyévé vált. Akkor a pápa virágkoszorút dobott a tengerbe mindazok emlékére, akik a Földközi-tengerbe fulladtak, miközben lélekvesztő csónakokon közeledtek Európa partjai felé. „Amikor Lampedusa szigetére mentem, még éppen csak elkezdődött a migrációs probléma. Most pedig kirobbant” – ismétli a pápa, mintegy utalva arra, hogy az egyház távolba látását nem értették meg időben.

Európa szemben találja magát egy problémával, amelyet még súlyosbít a stratégia hiánya. „Olyan kihívásról van szó, amelyre természetesen nagy értelemmel kell válaszolni, mivel mögötte a terrorizmus óriási és rettenetes problémája húzódik meg” – állítja a pápa, de nem pesszimista az öreg kontinensre tekintve. Az a hír járja, hogy készíti beszédét, amelyet a Nagy Károly-díj átvételekor mond majd. A díjat Aachen város zsűrije ítélte oda Ferenc pápának. Nagy hatású beszéd lesz.

Csakúgy, mint azok a szavai, amelyeket 2014 novemberében mondott Strasbourgban, az Európai Parlamentben tett villámlátogatásakor. Akkori beszéde is óriási visszhangra talált: „egy olyan Európa, amely képes tőkét kovácsolni vallási gyökereiből, amely képes azok gazdagságát és lehetőségeit kiaknázni, könnyebben mentes maradhat a mai világban egyre rohamosabban terjedő szélsőséges nézetektől”. Ezek teret nyernek „az úgynevezett Nyugaton tapasztalható eszmei kiüresedés következményeként is”. Az „úgynevezett Nyugat” kifejezésnél már a jelző kiválasztása is jelentőségteljes volt. A pápa azonban még tovább ment. Az Európai Parlament képviselőihez szólva megállapította: „Európa egy nagymama, már nem termékeny és nem élénk. A nagy eszményképek, amelyek Európát ihlették, látszólag elvesztették vonzerejüket, helyükbe intézményei bürokratikus ügyintézése lépett.” Néhány órával később a pápát felhívta Angela Merkel német kancellár. „Kissé mérges volt, amiért Európát egy meddő nőhöz hasonlítottam, aki nem képes gyermekeket szülni” – meséli a pápa. A kancellár „megkérdezte, hogy valóban így gondolom-e? Azt válaszoltam, hogy szerintem Európa még képes sok gyermeket világra hozni, mert szilárd és mély gyökerei vannak. Történelme egyedülálló. Alapvető szerepet töltött be a múltban, és még most is megteheti ezt: gondoljunk csak arra a kultúrára és azokra a hagyományokra, amelyeket a földrész megtestesít. És azért is, mert a legsötétebb pillanatokban mindig megmutatta, hogy rejtett erőtartalékokkal rendelkezik.”

A Szent Márta-házban folytatott beszélgetések alkalmával a pápa gyakran hangsúlyozza: Európának meg kell és meg lehet változnia. Ha nem képes arra, hogy gazdaságilag segítse azokat az országokat, ahonnan a menekültek érkeznek, akkor szembe kell néznie az elsősorban humanitárius kihívás problémájával. Ezen felül azzal is, hogy széttöredezett egy oktatási rendszer: az, amelyikben a nagyszülők átadták az értékeket az unokáknak, a szülők a gyermekeknek. Meg kell vizsgálni a problémát, hogy hogyan lehet ezt visszaállítani.

Ferenc pápa gyakran bibliai metaforát használ. Az öreg kontinenst Sárához, Ábrahám feleségéhez hasonlítja. Sára meddő, már több mint 70 éves. Azonban csodás módon 90 évesen gyermeket hoz a világra. „Európa olyan, mint Sára, aki először megijed, majd titokban mosolyog.” A pápa abban reménykedik, hogy Európa is „titokban mosolyog” majd a bevándorlókra. Az erőt ehhez közelmúltja „elfeledett nagy személyiségeinek” emlékezete adhatja meg. Ferenc pápa csodálója a második világháború után újjászületett Európa főszereplőinek, mint Konrad Adenauer, Robert Schuman francia külügyminiszter, vagy az olasz Alcide De Gasperi.

A cikkíró megemlíti, hogy Ferenc pápa a jelen nagy olasz politikusai közül különösen tiszteli Giorgio Napolitano nyugalmazott köztársasági elnököt. Emma Boninóról (a Radikális Párt politikusáról) azt állítja, hogy ő az a személy Itáliában, aki a legjobban ismeri Afrikát. Amikor szemére vetik, hogy másként gondolkozik, mint a katolikusok, erre ezt válaszolja: „Igaz, de legyünk türelemmel. Az emberek tevékenységét kell figyelembe vennünk.”

Vajon küld-e a pápa üzenetet Hszi Csin-ping kínai elnöknek? Massimo Franco újságíró így válaszol erre a kérdésre: „A pápa elképzelése szerint a poliéder az a geometriai alakzat, amely a legjobban tükrözi ennek a történelmi kornak a széttöredezettségét. Másrészt szükség van arra, hogy találjunk egy egyensúlypontot, egységet és együttélést a nem egyformák között. Ezekből az összetevőkből fakad a pápa átfogó megközelítése, amely lehetővé teszi, hogy eltakarítsa a hidegháború romjait és megpróbáljon hozzájárulni egy új világrend építéséhez. Ezt célozta az USA és Kuba közötti közvetítése, látogatása az USA-ban, a szentév megnyitása Afrikában. Most pedig a mexikói út és kiengesztelődés az ortodoxiával. Mindezek a „híd-stratégia” állomásai. Az argentin, déli féltekéről jött pápa nem szab határokat ennek a stratégiának. Az Asia Newsnak adott interjúja Kínáról bejárta a világot. Most pedig szó van arról, hogy az elkövetkező órákban üzenetet intéz a Kínai Népköztársaság elnökéhez, Hszi Csin-ping államfőhöz. Egy újabb tégla lesz azon a hídon, amely révén Ferenc pápa, reményei szerint, előbb-utóbb még a kínai nagy falon is áthaladhat.”

Az Irgalmasság Szent Éve 71.

február 9.

Szent Skolasztika Szűz ünnepe

Imádkozzunk a bencés nővérekért!

• Szent Benedek Leányai Társasága

Alapítójuk: Berecz Erzsébet Skolasztika

A Szent Benedek Leányai Társaság sajátosan magyar alapítású szerzetesrendként alakult a hit terjesztésére az alföldi tanyavilágban. Az első négy testvér 1927. augusztus 1-jén kezdte meg a közös életet. A gyarapodó közösség szolgálatai között szerepel a közös imádság mellett a hitoktatás, tanítás, nevelés, népművelés, szociális és apostoli munka. 1950-ig nyolc házat alapítottunk. Ma a megváltozott körülmények között is az eredeti szellemben, az eredeti szolgálatokat végezzük a kor kihívásaihoz igazodva. Állhatatosságot, szerzetesi életalakítást és engedelmességet fogadunk Szent Benedek Atyánk Regulája és Szent Benedek Leányai Társaságának Szabályzata szerint.

Lelkiségünkből:

„Csak szeretni kell azzal a szeretettel, mely a Mester szívéből veszi hevét, erejét”

„Nem én, hanem az Úr keze formál itt mindent" Berecz Erzsébet Skolasztika

Évközi 5. hét kedd

Évközi 5. hét kedd           
1Kir 8, 22-23. 27-30; Mk 7, 1-13
„hogy meghallgasd szolgádnak, s népednek, Izraelnek minden könyörgését”

Elkészült a remekmű, az igaz Istennek, az ég és föld Urának, teremtőjének, fenntartójának első temploma. Bálványtemplomok voltak már korábban is. A Bírák könyvében olvashatunk arról, hogy a filiszteusok, a zsidók legerősebb és legádázabb ellenségei már korábban hatalmas templomot építettek Dágon (hal) nevű bálványuknak. Méreteiről akkor szól a Szentírás, amikor Sámson fogságba ejtve a zsúfolt templom két belső oszlopát egy mozdulattal összerántotta, leszakadt a tető, és a templomban összezsúfolódott több ezer ember szörnyethalt.(Bír 16, 29-30) a zsidók temploma kicsi volt, talán tizenöt méter hosszú lehetett. De abba a hívek nem térhettek be sem nézelődni, sem imádkozni. Csak a szolgálatot végző pap mehetett be a szentélybe reggelenként és esténként pár percre tömjénfüsttel imádni az Urat. Az egyharmadnyi belső térbe, a Szentek Szentjébe, pedig évente egyszer léphetett be a zsidó főpap az engesztelés nagy napján. Ott állt a frigyszekrény, az Isten ládája, ott ragyogott Isten dicsősége a láda aranyfedele felett. A nép, pedig kint a templom szabadtéri udvarán állhatott. Ennek. Három elkülönített része volt: legbelül a zsidó férfiaké, néhány lépcsővel lejjebb a zsidó nőké, és még alacsonyabban a pogányok udvara. A templom és a férfiak udvara között állt az egészen elégő áldozatok oltára a papok udvarán. Ezt a hatalmas épületegyüttest is templomnak nevezték. Salamon itt mondta el templomszentelési imáját: „Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé és így szólt: Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égen, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet és irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak”. (22-23) Tökéletes imádás a király részéről: elismeri Istent egyedüli urának, végtelenül szentnek. Azután megköszöni Istennek Dávid királyt, kitüntető kinyilatkoztatását háza örökké tartó fennállásáért. Az után hálát ad az Úrnak, hogy a csillagvilágnál nagyobb és fenségesebb Úr, akit semmiféle hely befogadni nem tud, mert végtelen, megengedte, hogy nevének házat építsen: „hiszen ha az ég és az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem. De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre és imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: Ott lesz az én nevem -, hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen; halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes”. (27-30) a mi katolikus templomaink sem attól templomok, hogy nagy épületek, és torony mutatja szemnek és léleknek, hogy Isten odafönn az égben lakik, oda szállnak imádságaink, hanem hogy a püspök vagy általa megbízott pap Isten szolgálatára szenteli. Itt mutatjuk be az áldozatot, jelenvalóvá téve Jézus keresztáldozatát, imádkozzunk mindig nagy hittel és bizalommal, hiszen semmivel sem vagyunk kevésbé kedvesek előtte, mint Salamon.