Tarzuszi Szent Dioméd

Szent Dioméd 

vértanú

Szent Dioméd a Kilikiai Tarzusban született. Foglalkozására nézve orvos volt, Mint keresztény ember nemcsak a testet, hanem a keresztény hit terjesztésével, Krisztus hitére vezetvén az embereket, a lelkeket is gyógyította. Dioklécián császár, hallva erről, megparancsolta, hogy vigyék Diomédet Nikomédiába, hogy megbüntethesse. A szenvedések helyére vezető úton Dioméd meghalt, a kísérő katonák levágták fejet és azt a császárnak vitték. Isten ezért vaksággal büntette meg őket. Szemük világát csodálatos módon csak akkor nyerték csodálatosan vissza, amikor a levágott fejet visszavittek és a testhez illesztették. Ez a III. század végén vagy a IV. század elején történt.

Coutts bíboros a Kisebbségek napján: kezeljenek minket egyenlő pakisztáni állampolgárként

Pakisztánban minden évben augusztus 11-én ünneplik a Kisebbségek napját. Ebből az alkalomból Joseph Coutts bíboros, Karacsi érseke nyilatkozott a Fides missziós hírügynökségnek.

„Pakisztán alapítója Mohammad Ali Jinnah 1947. augusztus 11-én mondott történelmi beszédében arról biztosított bennünket, hogy az iszlámtól eltérő vallású személyek ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel felruházott állampolgárok, mint a többiek. Ennek következtében az év 365 napján egyenrangú pakisztáni állampolgárként kellene, hogy kezeljenek minket anélkül, hogy szükség lenne a Pakisztáni Vallási Kisebbségek napjára.” Így fogalmazott Joseph Coutts bíboros, Karacsi érseke interjújában a Fides missziós hírügynökségnek. A bíboros közismert a béke és a harmónia előmozdítása iránti elkötelezettségéről Pakisztánban. „Mi pakisztániak vagyunk, nem bevándorlók egy másik országból. Itt születtünk és nőttünk fel, Pakisztán függetlensége előtt már évszázadokkal korábban itt éltünk. Tehát nem kellene, hogy másodosztályú állampolgárokként kezeljenek bennünket” – nyomatékosította.

A pakisztáni kormány tudatában van a vallási kisebbségeket érintő kihívásoknak

„Hozzájárultunk az ország fejlődéséhez a függetlenség elnyerésének első napja óta. Ezt tesszük ma is. A pakisztáni püspöki konferencia válaszolt Imran Khan miniszterelnök felhívására, amelyben víztározók és gátak építésére hív Pakisztánban. Adományokat gyűjtöttünk erre a célra minden kereszténytől. Ezért is egyenlő kezelést érdemlünk és nem azt, hogy vallási kisebbségként kezeljenek minket” – hangsúlyozta Karacsi bíboros érseke. Nagyra értékelte a pakisztáni miniszterelnök július 30-i beszédét, amelyben erőteljesen elítélte a kényszer áttérítéseket. A bíboros szerint a jelenlegi pakisztáni kormány tudatában van a vallási kisebbségeket érintő kihívásoknak. Ezt pozitív jelnek tekinti és azt kéri a kormánytól, hogy biztosítsa a vallási kisebbségek és istentiszteleti helyeik védelmét.

Évközi 19. hét péntek

Évközi 19. hét péntek

Józsue nagy beszédének az a célja, hogy az egyiptomi fogságból megszabadult és az Ígéret földjére érkezett Izraelt végleges döntésre bírja az Úr mellett, aki mellettük döntött örök szeretetével. Az Úr Jézus pedig a mai evangéliumi részletben az apostolok elé tárja a házasság kezdetben lévő, vagyis Istentől rendelt igazi természetét: egy férfi és egy nő végleges elköteleződését egymás mellett Istenben, aki maga a princípium, tehát a kezdet és az alap.

Krisztus követőjének az életében elérkezik egy nap, amelyen határozott és végleges döntést kell hoznia az őt megszabadító Isten mellett, és egyben egy emberi közösség mellett is. Enélkül nincs Krisztus-követés, mert ő visszavonhatatlan, új és örök szövetséget kötött vérében az Atyával és velünk. A szüzesség fogadalmát letévő embernek is olyan mélységben kell elköteleződnie másokért, ami felbonthatatlan köteléket jelent köztük, az üdvösségük iránti felelősségvállalást. A kudarctól való félelem miatt egy életen át csupán készülni erre a döntésre nem Krisztus érzületére és életére vall. Hozzá elsősorban abban kell hasonlóvá lennünk, hogy felbonthatatlan szövetséggel kötődünk Istenhez és emberhez. Ez a felbonthatatlan szövetség nem azt jelenti, hogy további utunk zökkenőmentes lesz, és nem ér többé szenvedés. A szentségi házasság is keskeny út, mely olykor annyira összeszűkül, hogy azt hisszük, lehetetlen továbbmenni rajta. Ha azonban akkor is kitartunk egymás mellett, amikor „elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma” (Pilinszky), akkor megtapasztalhatjuk, hogy a szűk ösvény tágas bemenetellé lesz a kölcsönös szeretet mennyországába.

Urunk Jézus, tudjuk, hogy a magunk törékeny szeretetében nem bízhatunk feltétel nélkül, de a Tőled kapott szeretetben, mellyel összekötsz s megáldasz minket, igen. Tudjuk, hogy még ha válságokat élünk is át, Te nem hagysz el bennünket, hiszen nem pusztulást, hanem bőségesebb életet akarsz adni nekünk. Segíts, hogy a nehézségek idején őszinte hittel tudjunk visszatekinteni a múltban értünk véghezvitt csodáidra, s ebből erőt merítve újítsuk meg szövetségünket Veled és egymással.

Tagestei Szent Alipiusz

Szent Alípiusz

püspök és hitvalló. 

 430.

Szent Ágoston néhány évvel fiatalabb társa és barátja volt, ő is Tagestében született. Rómában jogot tanult, majd közhivatalban dolgozott. Milánóban Ambrus beszédeit hallgatva mindketten megtértek, megkeresztelkedtek. Hazájába visszatérve Tagaszte püspöke lett, kolostori közösséget alapított. A vandál hadak pusztítása elől Hippóba menekült, ott lelte halálát több mint hetven évesen, több püspöktársával együtt. †

Ferenc pápa: Ujjongjunk a nagy dolgokért, melyeket az Úr végbevitt életünkben!

Augusztus 15-én délben a Szentatya Szűz Mária hálaénekének két szaváról, az ujjongásról s a magasztalásról elmélkedett, utána pedig megáldotta azt a hatezer rózsafüzért, amelyet a Szíriában élő katolikus családoknak küldenek.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén, a Szent Szűz így imádkozik: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong Istenben, az én megmentőmben” (Lk 1,46–47). Nézzük az igéit ennek az imának: magasztal és ujjong. Két ige: magasztal és ujjong. Akkor szoktunk ujjongani, amikor annyira jó dolog történik velünk, hogy nem elég belül, lelkünk mélyén örülni, hanem egész testünkkel ki akarjuk fejezni boldogságunkat: ekkor ujjongunk. Mária Isten miatt ujjong. Talán velünk is megesett már, hogy az Úr miatt ujjongtunk. Szoktunk ujjongani egy jó eredmény miatt, egy jó hír miatt, ma viszont Mária arra tanít, hogy Istenben ujjongjunk. Miért? Mert ő, Isten, „nagy dolgokat” tesz (vö. Lk 1,49).

A nagy dolgokra a másik ige utal: magasztalni. „Lelkem magasztalja.” Magasztal. Magasztalni épp azt jelenti, hogy kiemelünk egy valóságot a nagyságáért, a szépségéért… Mária előtérbe állítja az Úr nagyságát, dicséri őt, és azt mondja, hogy ő valóban nagy. Fontos, hogy az életben nagy dolgokat keressünk, különben elveszünk a sok apróság között. Mária megmutatja, hogy ha azt akarjuk, hogy életünk boldog legyen, akkor első helyre Istent kell tennünk, mert egyedül ő nagy. Hányszor előfordul azonban, hogy jelentéktelen dolgokat hajszolunk: előítéletek, neheztelések, versengés, irigykedés, hiú ábrándok, felesleges anyagi javak… Mennyi jelentéktelen apróság van az életünkben! Tudjuk jól. Mária ma arra hív, hogy azokra a „nagy dolgokra” emeljük tekintetünket, amelyeket az Úr végbevitt benne. Bennünk is, valamenyiünkben, az Úr sok nagy dolgot visz végbe! Fel kell ismernünk őket, ujjonganunk kell miattuk, és magasztalnunk kell Istent ezekért a nagy dolgokért!

A „nagy dolgokat” ünnepeljük ma. Mária a mennybe vétetett: a kicsiny és egyszerű elsőként kapja meg a legnagyobb dicsőséget. Ő, aki emberi teremtmény, egy közülünk, eléri az örökkévalóságot lélekben és testben. És ott vár bennünket, ahogyan egy anya várja gyermekeit, hogy hazatérjenek. Isten népe ugyanis őt a „menny kapujának” nevezi. Mi úton vagyunk, a fenti otthon felé vándorolunk. Ma Máriára tekintünk, és a célt látjuk. Látjuk, hogy egy teremtmény felvétetett a feltámadt Jézus Krisztus dicsőségébe, és ez a teremtmény csak ő lehetett, a Megváltó anyja. Látjuk, hogy a mennyországban Krisztussal, az új Ádámmal együtt ott van ő is, Mária, az új Éva, és ez bátorságot és reményt ad nekünk idelenti zarándoklásunkban.

Mária mennybevételének ünnepe felhívás mindnyájunknak, különösen azoknak, akiket kételyek töltenek el és szomorúak, akik lesütött szemmel járnak, és nem tudják felemelni tekintetüket. Nézzünk fel, a menny nyitva van; nem kelt félelmet, már nem idegen, mert a menny küszöbén egy anya áll, aki vár bennünket, és ő a mi anyánk! Szeret bennünket, mosolyog ránk és állandóan segít bennünket. Ahogyan minden anya a legjobbat akarja gyermekeinek, azt mondja nekünk: Értékesek vagytok Isten szemében, nem a világ apró vigaszaiért, hanem a menny nagy örömeiért lettetek teremtve!” Igen, mert Isten öröm, nem unalom! Isten öröm! Engedjük, hadd fogjon kézen minket a Szűzanya! Valahányszor kézbe vesszük és imádkozzuk a rózsafüzért, újabb lépést teszünk az élet nagy célja felé.

Engedjük, hogy az igazi szépség vonzzon bennünket, ne engedjük, hogy beszippantsanak az élet jelentéktelen apróságai, hanem a menny nagyságát válasszuk! A Szent Szűz, a menny kapuja, segítsen, hogy mindennap bizalommal és örömmel tekintsünk oda, ahol a mi igazi otthonunk van, ahol ő van, aki anyaként vár bennünket!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném kifejezni közelségemet több dél-ázsiai ország lakosságához, melyeket keményen sújtottak a monszunesők. Imádkozom az áldozatokért és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekért, az összes hajléktalan családért. Az Úr adjon erőt nekik, és mindazoknak, akik segítik őket.

Ma sok zarándok egybegyűlt a lengyelországi Częstochowában, hogy a mennybe fölvett Szűz Máriát ünnepeljék, és hogy megemlékezzenek a Szentszék és Lengyelország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Szeretettel üdvözlöm mindazokat, akik egybegyűltek a Fekete Madonna lábánál, és biztatom őket, hogy imádkozzanak az egész Egyházért. Az itt lévő lengyeleket is köszöntöm!

Szeretettel köszöntelek benneteket, Olaszországból és már országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a Donum Dei misszionárius családot, a Claret Szent Antal Mária Világi Uniót, a „Festeros de San Vicente” venezuelai csoportot, akik Valenciából érkeztek, végül pedig a novoli fiatalokat, akik iskolai táborban vannak.

Most pedig kérlek benneteket, kísérjétek imátokkal ezt a mozdulatot: megáldok jó sokat azok közül a rózsafüzérek közül, amelyeket Szíriában élő testvéreinknek fogunk elküldeni. A Szükséget Szenvedő Egyház segélyszervezet kezdeményezésére mintegy hatezer rózsafüzért készítettek a kármelita nővérek Betlehemben. Ma, ezen a nagy Mária-ünnepen megáldom őket, aztán pedig majd kiosztják őket a Szíriában élő katolikus közösségeknek, főleg olyan családoknak, akik elveszítettek valakit a háború következtében. A hittel végzett imádságnak nagy ereje van! Továbbra is imádkozzuk a rózsafüzért a békéért a Közel-Keleten és az egész világon!

Mielőtt áldást adok, imádkozzuk el az üdvözlégyet!

Üdvöz légy, Mária…

[Áldást ad.]

Áldott mennybevétel-ünnepet kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!