Az Élet Igéje − 2014. november

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani azt a magyarázatot, amelyet Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója havonta a Biblia egy-egy mondatához fűzött, s amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Nálad van az élet forrása” (Zsolt 36,10)

[…] A Szentírásnak ez az Igéje valami olyan fontosat és életbevágót közöl, ami a megbékélés és a közösség megélésének eszközévé tehet. Első mondanivalója számunkra, hogy az életnek egyetlen forrása van: Isten. Tőle, teremtő szeretetéből születik a világegyetem, melyet otthonul ad az embernek.
Ő adja az életet tele ajándékokkal. A zsoltár szerzője ismeri a sivatag kietlen sivárságát, és tudja, hogy mit jelent a forrás, amely körül kivirágzik az élet. Így nem is találhatott volna szebb hasonlatot arra, hogy megénekelje a teremtett világot, amely – mint egy folyó – Isten öléből fakad.
Ezért tör fel lelkéből a dicséret és a hála himnusza. Ez az első lépés, melyet meg kell tennünk, az első tanítás, amelyet megérthetünk a zsoltár szavaiból: dicsőíteni Istent és hálát adni neki művéért, a kozmosz csodáiért és az élő emberért, aki az Ő dicsősége és az egyetlen teremtmény, aki képes ezt mondani Neki:

„Nálad van az élet forrása”

De az Atya szeretete nagyobb volt annál, semhogy megelégedett volna az Ige kimondásával, amely által mindent megteremtett. Azt akarta, hogy Igéje magára öltse a testünket. Isten, az egyetlen igaz Isten, emberré lett Jézusban, és elhozta a földre az élet forrását.
Minden jónak, minden létezésnek és minden boldogságnak a kútfeje közénk jött, hogy velünk éljen, egészen közel hozzánk. „Én azért jöttem – mondja Jézus –, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Betöltötte önmagával létünk minden pillanatát és területét, és mindig velünk akar maradni, hogy a legkülönbözőbb színek alatt is felismerhessük és szerethessük Őt.
Néha azt gondoljuk, hogy milyen jó lett volna Jézus idejében élni! Pedig szeretete megtalálta a módját, hogy itt maradhasson, és nemcsak Palesztina egy eldugott zugában, hanem a föld minden pontján. Itt maradt az Eucharisztiában, ahogy megígérte: belőle táplálkozhatunk, és általa újíthatjuk meg életünket.

„Nálad van az élet forrása”

Egy másik forrás, ahonnan Isten jelenlétének élő vizéből meríthetünk: a testvér. Amikor szeretjük velünk és mellettünk élő felebarátainkat, különösen a rászorulókat, ne gondoljuk, hogy velük teszünk jót. Inkább ők azok, akik jót tesznek velünk, hiszen Istent adják nekünk. Mivel Jézust szeretjük bennük – „éhes voltam…, szomjas voltam…, vándor voltam…, börtönben voltam…” –, cserébe az Ő szeretetét és életét kapjuk, melynek Ő maga a forrása, aki jelen van minden testvérünkben.

Bővizű forrás Isten bennünk lakó jelenléte is. Mindig szól hozzánk, és rajtunk múlik, hogy hallgatunk-e hangjára, mely megegyezik lelkiismeretünk szavával. Minél inkább megpróbáljuk szeretni Istent és a felebarátot, annál erősebbé válik hangja, kiemelkedve minden más hang közül. De van egy különleges alkalom, amikor mindennél jobban meríthetünk bennünk való jelenlétéből: amikor imádkozunk, és így közvetlen kapcsolatunk mélyére akarunk hatolni Vele, aki ott lakik a lelkünkben. Olyan, mint a mélyben csörgedező patak, mely nem apad el soha, mely mindig ott van, mely minden pillanatban szomjunkat olthatja. Elegendő egy pillanatra összeszedetten bezárnunk lelkünk kapuit, hogy megtaláljuk ezt a forrást, akár egy kiszáradt sivatag kellős közepén is. Akkor rátalálunk a Vele való egységre, megérezzük, hogy nem vagyunk többé egyedül, hanem ketten vagyunk: Ő énbennem, és én Őbenne. Ugyanakkor – ajándékaként – mégis egy vagyunk, miként a víz egy a forrással, vagy a mag egy a virággal.

[…] Ez a zsoltárból származó Ige emlékeztessen bennünket arra, hogy egyedül Isten az élet, azaz a teljes lelki közösség, béke és öröm forrása. Minél inkább ebből a forrásból, ebből az élő vízből, Igéjéből merítünk életet, annál közelebb kerülünk egymáshoz, hogy testvérként élhessünk. És akkor valóra válik a zsoltár folytatása: „A te fényedben látjuk a világosságot” – azt a fényt, amelyre az emberiség vár.

Chiara Lubich

AREZZOI BOLDOG RAJNÉR

AREZZOI BOLDOG RAJNÉR

 (kb. 1230-1304)

Arezzoban a nemes Mariani családból származott. Ifjúkorában nagy hatással volt rá Szent Ferenc és elso társainak példája, ezért jelentkezett a rendbe. Habár a klerikusok közé könnyen felvették volna, o alázatból laikus testvér maradt. Példaképül a szent életre az Üdvözíto Jézust választotta. Kereste Szent Ferenc elso társai közül a még éloket, velük szoros kapcsolatba került, különösen Masseo testvérrel. Nagynevu honfitársának, Arezzoi Benedek atyának pedig kíséroje és munkatársa lett szíriai, palesztinai apostoli útjain. Benedek atya 1221-ig az anconai tartománynak volt provinciálisa, utána pedig a szentföldi tartomány élére került hosszú ideig. Rajnér testvér az 1250-es években csatlakozhatott hozzá. Ilyen példaképek láttán o is kiváló szerzetes lett, különösen kitunt alázatával, engedelmességével, a szegénység és türelem gyakorlásával. Éjszakákat virrasztott át könyörögve az emberek üdvösségéért. Isten megáldotta a betegek gyógyításának karizmájával és hatalmat adott neki a gonosz lélek fölött. Hogy a Szuzanyát igen tisztelte, annak bizonysága, hogy nagy ügybuzgósággal járt utána a porciunkulai búcsú eredetének: följegyezte, amit Masseo testvér errol mondott, aki ott volt 1216-ban Szent Ferenccel Perugiában III. Honoriusz pápánál, aki a búcsút engedélyezte. 1304. nov. 1-én hunyt el az Arezzo melletti Borgo San Sepolcro rendházban. A breviárium arról ad hírt, hogy halálakor a kolostor templomának harangjai maguktól megszólaltak, mire sok nép özönlött oda, Rajnért szentként tisztelve, kinek sírjánál csodák történtek. 59 csodás eseményrol hivatalos írást is készítettek, egy másolatot a testvér koporsója mellett helyezték el a templomban. Tisztelete századokon keresztül élo volt, azért VII. Piusz ezt a tiszteletet megerosítette.

„Aki engem követ, nem jár sötétségben - mondja az Úr, Krisztus szava ez: arra int, hogy az o életét és erkölcsét kövessük, ha igazán világosságban akarunk járni. Legyen azért legkedvesebb foglalkozásunk a Jézus Krisztus életérol való elmélkedés.” (Kempis: Krisztus követése 1,1.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Rajnért a betegek gyógyításának, a gonosz lelkek kiuzésének hatalmával és különféle erényekkel ruháztad fel. Közbenjárására gyarapítsd bennünk üdvözíto kegyelmedet. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Mindszenty József bíboros 4.

 „Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (Zak 13,7)

 
Mindszenty József bíboros

 
A zalaegerszegi vasutálomással szemben a domboldalon megkezdődött egy újabb hatalmas építkezés. A Notre Dame de Sion francia női tanító rend zalaegerszegi anyaházát, vele együtt a rend tanítónőképzőjét, elemi és polgári iskoláját aktuális volt létre hozni. A megyei központ nagy lépést tett a fejlődés terén, hiszen az iskolázottság a művelődés elsőrendű eszköze. A megyeközpont mellett szemmel tartotta a zalai falvak tehetséges fiataljainak iskoláztatását is. A vasút építésekor földjeiket féltő gazdák, sajnos nagyot tévedtek. Szombathely-Nagykanizsa fővonalat két hatalmas ívvel Zalaszentiván községen át Nemsapáti-Bucsuszentlászló irányába tervezték és építették meg. A tanulni vágyó fiatalok, a dolgozni vágyó felnőttek erről a vidékről megnyerték a nagy lehetőséget. A megye Balaton felé is kapott vasút vonalat a Zala folyó mentén. Ezen a vonalon Balatonszentgyörgy vasútállomáson keresztül északra Keszthely és a Balaton északi partjára, délre pedig a Balaton déli partján közlekedő Budapest-Nagykanizsa fővonalra tudott kijutni az utazóközönség. A megye vasúti közlekedése nyugati irányba már nagyon gyenge volt. A Zalaegerszeg-Zalalövő vicinális Zalalövőn ugyan csatlakozott a Körmend-Bajánsenye-i vonallal, így lehetőség adódott Vas megye Őrség nevű tájegységére eljutni, a Zalaegerszeg-Bajánsenye-i vonal pedig Lenti-Alsólendva irányba is elvitte az utasokat, de ezeket a vasúti pályákat már több helyen felszedték. Autóbusz-közlekedés Mindszenty József zalaegerszegi plébánossága idején egyáltalán nem volt. 1777 óta egész Vas megye és Zala megye nyugati része az abban az éven alapított Szombathelyi Egyházmegye területe lett, az egyházmegye felé is csak nehézkesebb megoldással lehetett közlekedni. Mindszenty József emberfeletti munkabírását figyelembe véve az új egyházmegye zalai részének lelkipásztori kormányzására és a szegényebb sorsú középiskolás fiúk gondjainak enyhítésére is keresett megoldást. A nagy kiterjedésű, nyolc-tíz falut ellátó plébániákat két-három új lelkészségre osztották. Így már két-három falunak lett saját papja. A megye apróbb falvainak jó tanuló, ám szegényebb sorsú fiait is hozzá akarta segíteni a középiskola elvégzéséhez. Mivel nagy kollégiumot nem tudott létesíteni, a megye távolabbi településeiről a napi bejárás szinte lehetetlen volt, minden ismeretségét felhasználva, igyekezett a nehézségeket megoldani. Aki reggelente be tudott utazni Zalaegerszegre, és „csak” meleg ebédre szorult, azokat sor kosztosi módszerrel hetente hat családnál egy-egy napra ebédhez juttatta. Aki nagyon távol lakott, annak családoknál biztosított hétfőtől-szombatig lakást és ellátást. Ezzel a módszerrel sok papi hivatást segített révbe jutni, és más diploma is gazdátlan maradt volna nélküle. Most is áll Zalaegerszeg egyik főbb utcáján a Katolikus ház, amely hitbuzgalmi célt szolgált, de komoly kulturális központot is volt. Létrehozta a házapostolok hálózatát, hitbuzgalmi egyesületeket is szervezett. Rövid időre vállalt tisztséget a Keresztény Pártban is. Elősegítette a keresztény elvek érvényesítését a közéletben, fontosnak tartotta a helyi sajtót, saját egyházközségi lapja volt. Egyik jó tollú, újságszerkesztésben járatos ferences rendtársamat, Páter Fekete Gézát maga mellé kérte a tartományfőnöktől. Páter Fekete a második világháborúban tábori lelkész lett, és sok más magyarhoz hasonlóan nyugaton maradt. Az ő feladata volt a külföldre kényszerített Mindszenty bíboros külföldi lelkipásztori látogatásainak nagy részét megszervezni. Ezeknek az utaknak írásos, fotós anyagát Rendünknek ajándékozta. Ezek a tények tanúsítják, hogy Mindszenty József az Isten áldotta magyar katolikus hívő, pap miként vált legfőbb magyar pappá.

Mindenszentek

Mindenszentek

„Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik”

Együtt érző szívvel imádkozunk megholtjainkért, akik bűneik, vagy büntetéseik miatt a tisztítótűzben szenvedve várnak a boldog percre, amikor büntetésük lejár, és beléphetnek az örök boldogság birodalmába. Az egész világ minden üdvözült emberét átkarolja a tisztelet és a közbenjáró szeretet. Megköszöntjük a világ Királynőjét, a Magyarok Nagyasszonyát. A békétlen, elközömbösödött világ rászorul közbenjárására. A magyar szentekhez imádsággal fordulunk: Szent Istvánhoz, Lászlóhoz, Erzsébethez, Margithoz, Kingához s más szent és boldog testvéreinkhez: segítsenek rajtunk! Családunk védelmét kérjük Boldog Batthyány-Strattmann Lászlótól, aki tizenhárom gyermeket nevelt. Kérjük a veszélynek kitett magyar nőket, védelmét boldog Apor Vilmostól. A tisztítótűzben szenvedők között látogassuk segítő szeretetünkkel hazánk fiait. A katolikus Egyház ünnepi pompával veszi körül a mennyország örök fényében, véget nem érő boldogságban élő dicsőült tagjait. Nemcsak a templomban, de a temetőben is az első gondolatunk a Pál apostol által említett mennyei, győzelmi koszorú, azt visszük szeretteik sírjára, a gyertyalángok a mennyei fényt kívánják a sírban nyugvónak biztosítani „Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik”Mi hitünk gazdag tanításából merítünk. A tanítás azt is elmondja, hogy a földi élet sok viszontagságában könnyen és többször könnyelműen vétkezik az ember. Isten végtelen jósága és irgalma minket is üdvözíteni akar: a gyónás, a szentáldozás, az ima, a jócselekedet segít tisztulni. Sokszor az életünk végéig sem sikerül elnyerni a teljes megtisztulást: sokan büntetésekkel terhelten kerülünk az örök Bíró elé. Azonban az isteni irgalom mentőövet nyújt nekünk: a meg nem bánt bocsánatos bűnök, le nem vezekelt büntetések megoldására teremtette Isten a tisztítóhelyet. Itt már nincs érdemszerzés, csak szenvedés. A tisztítótűzben elviselt szenvedések igen fájdalmasak. Tekintélyes tudósok állítják, hogy ezek a pokol kínjaihoz hasonlatosak. Enyhülést csak az a tudat ad, hogy a szenvedések ideiglenesek, egyszer véget érnek. Szenvedéseinket nehezíti, hogy mindenki a saját vétkének terhét hordja, igazságos ítélet alapján kerülünk ide. A szenvedést a küzdő Egyház jósága enyhíti, megrövidíti. A szenvedők azt kérik, amit a földön elmulasztottak megtenni: a könyörülő szeretetet. Akik a megszentelő kegyelem állapotában haltak meg, ítéletük az üdvösségre szólt, de még vannak meg nem bánt bűneik, adósságaik, büntetésük. Ezektől meg kell tisztulniuk. Erre való a tisztítótűz, a szenvedő Egyház állapota. Önmagukon segíteni nem tudnak, csak szenvedésük van, amit le kell tölteniük. Lehet rajtuk segíteni: a Jézustól kapott kegyelmek számukra is elnyerhetők, de csak a jóakaratú közvetítők által, ők az Egyházélő tagjai. Emlékezzünk Jézus figyelmeztetésére: „Irgalom nélküli ítélet vár arra, aki nem gyakorol irgalmasságot.”(Jak 2, 13) Jézus maga is kéri könyörgő közbenjárásunkat, legfőképpen Egyháza nagy ajándékát, a teljes búcsút. Ő a Getszemáni kertben átélte az elhagyottság borzasztó érzését, amikor apostolai kábultan aludtak és nem virrasztottak vele. A katolikus Egyház szívén viseli a megholtak és még égbe nem jutottak sorsát. Minden nap imádkozunk értük, a mai napot, pedig egészen az értük való könyörgésnek szenteljük „Könyörüljetek… legalább ti, barátaim, mert az Úr keze érintett engem!” (Jób 19, 21) a megelőző napokban minden család kivitte az emlékezés és szeretet virágait, meggyújtotta a sírban nyugvó hozzátartozók felett az örök világosság jelét, a gyertyát. Gondolom, lélekben felidéztétek emléküket és megköszöntétek nekik, hogy gyökerei voltak a ti életeteknek, hogy munkájuk, küzdelmeik, szenvedéseik lettek az alapja a ti boldogságotoknak, hiszen értetek éltek a maguk idején. Azért küzdöttek, hogy családjuknak legyen öröksége, legyen az egyre műveltebb értelmük a jövő nemzedék támasza, becsületük a természetes és természetfölötti jólét erős alapja. Ma egész Magyarország együtt imádkozik ősei hamvai felett, hogy együtt engeszteljen régi és új vétkekért, együtt tegyen fogadalmat, hogy helyrehozza mulasztásait, és együtt építi a jövőt. Hogy nem adjuk el őseink földjét, önállóságunkat, hitünket, kultúránkat, hanem átörökítjük utódainknak 1100 éves örökségünket. Őseink vére, verejtéke őrizte e kort. Áldás poraikra, és áldott legyen, aki méltó ősei jussára. Álljunk oda imáinkkal a szenvedő lelkek mellé. A földi életet sokszor hasonlítják a tengeri hajózáshoz. Az Egyházat úgyis emlegetik, mint Péter hányatott hajóját. A hajó utasai tevékenyen befolyásolhatják a hajó sorsát. A halottak világa nem ilyen. Ők egyedül merülnek el a szenvedés tengerében. Nem tudnak sem magukon, sem szenvedő társaikon segíteni. Mi nem látjuk őket, de Egyházunk tanításából tudjuk, hogy szenvedéseik komolyak, nehezen viselhetők, ezért segítségünket kérik, számítanak rá. Elsősorban családunk halottain kell segítenünk, hiszen ők tartoznak legszorosabban hozzánk. Megadtuk-e nekik itt a földön mindent? Nem miattunk szenvednek-e? Katolikus szeretettel gondoljunk ismeretlen halottakra is, akik ellenünk vagy hazánk, vagy az emberiség ellen vétettek, jóvátehetetlen nagy dolgokban. Ha mi nem adunk nekik bocsánatot, Isten hogyan adjon? „Szeresd ellenségeidet.” Amíg imádkozunk értük, segíteni tudunk. A figyelmes szemlélő sokszor lát régi sírhalom előtt könnyezve imádkozó hozzátartozót. Azért vésünk, festünk keresztjelet, vagy feszületet a katolikus sírokra, mert biztosan hisszük, hogy Krisztus halála óta a mi halálunk sem reménytelen elmúlás. A lélek a halál után, a test, pedig a feltámadás után a lélekkel újra egyesülve részese lehet a mennyországban a boldog életnek. Jézus meghalt a kereszten a sírban nyugvókért. Kereszteléskor a †alakban csorduló víz Isten gyermekévé avatta őket; a †alakban homlokukra kent krizma pedig a Szentlélek templomává avatta őket; a kereszten lecsorduló isteni vér, a fán függő krisztusi test a lelkük táplálékává lett, „az örök élet kenyere”, homlokukra, tenyerükbe †alakban kente a pap a betegek olaját, és a temetési szertartáson sokszor rajzolta föléjük a megváltás szent jelét. „Aki hisz, annak örök élete van.”(Jn 6,47) Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog. (Jn 11,25) Álljunk a sírhalom mellé, emlékezzünk egész szívvel, a kidőlt fakereszt helyett állítsunk újat, a síremlékről ne hagyjuk el a †jelét. Ez a jel értelmessé teszi a gyászunkat, és arról biztosít, hogy Jézussal együtt feltámadunk a halottal.

FIRENZEI BOLDOG TAMÁS

FIRENZEI BOLDOG TAMÁS

 (1375-1447)

Születési éve bizonytalan. Apja firenzei mészáros. Anyja jámborságra nevelte, de ifjú korában szenvedélyei rabja lett. Egy romlott erkölcsu gazdag firenzei férfi szolgálatába fogadta. Tamás meg is tett mindent, amivel ura megbízta, még életét is kockáztatta. Egyszer súlyos vétek gyanújával a hatóság elé idézték. Ez esetben ártatlan volt. Gazdájához fordult, kérve, járjon közben érte. Az azonban ezt nem vállalta, s kijelentette, szégyell vele az emberek elott találkozni. Tamás ekkor rádöbbent, mennyire elhibázta életét. Szakított gazdájával és Istennek akart ezután szolgálni, akiben nem csalódik. Találkozott a szentéletu Stronconei* János testvérrel, a ferences obszervancia egyik neves képviselojével, az Fiesolé*-ben fölvette a rendbe segíto testvérnek. Hamarosan az életszentség feltuno jeleit tanúsította, úgyhogy János társául fogadta obszerváns rendházak alapításánál s a novíciusok képzésénél. Tamás kiváló neveltje volt B. Stronconei Antal is, akivel az eretnek fraticellik ellen prédikált, miután 1420-ban V. Márton pápától erre megbízást kapott. A firenzei Egyetemes Zsinat évében (1439) Sarteanói Albert, a pápa megbízottja (komisszáriusa) magával vitte egyptomi útjára Tamás testvért is, három társával, hogy a keletiek közeledését elomozdítsa. Albert atya a kopt egyház néhány képviselojével visszaindult Firenzébe, Tamásnak és társainak pedig azt a megbízást adta, hogy az abesszin koptokhoz menjen s hívja meg oket a zsinatra. Rendkívül nehéz útra vállalkoztak: gyalog, pénz nélkül nekivágtak a hosszú útnak. Kisázsiában kétszer is fogságba kerültek, de konstantinápolyi kereskedok kiváltották oket. Etiópia határánál újra elfogták oket, s minden bírói ítélet nélkül száraz kútba dobták a gyanús európaiakat. El voltak készülve az éhhalálra. Három hét múlva jószívu emberek naponta vízbe mártott kenyeret dobtak be nekik a verembe. Fogságuk híre valahogy eljutott Rómába, s IV. Jeno pápa tekintélyes összeggel kiváltotta oket három havi fogságukból. 1443-ban hazatértek, de a kiállott szenvedések miatt egymás után haltak meg. Tamás 1447- ben. XIV. Kelemen avatta boldoggá. Benne a Ferenc-rend a nagy bunbánót és a vértanúságra kész misszionáriust tiszteli.

Szent Ferenc tanítása:

„Boldogok azok a férfiak és nok, akik a bunbánat méltó gyümölcseit termik..., mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít náluk magának. És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Tamást különös módon vezetted a bun útjáról az életszentségre s a vértanúsággal egyenlo szenvedések vállalására. Segíts, hogy csodálatos állhatatosságát követni tudjuk s a kitartó huség örök jutalmát elnyerjük. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Mindszenty József bíboros 3.

 „Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (Zak 13,7)

 
Mindszenty József bíboros

 
Abban az időben, amikor adminisztrátorként, majd 1921-től beiktatott plébánosként kezébe vette vallási és karitatív síkon Zalaegerszeg sorsát, a városnak mindössze tizenhárom-ezer lakosa volt. A plébánia és temploma Padányi Bíró Márton veszprémi püspök templomépítő buzgóságának köszönhetően a törökök kiűzése után épült fel a város északkeleti szélén. A plébánia területe részint sík vidék, de a hozzá tartozó filiák elég magas dombokon épültek. A helybeliek büszkén hegynek nevezik őket (Jánkahegy, Egerszeghegy, Gógánhegy, Szenterzsébethegy). Amikor a vasutat építették, a Szombathely-Nagykanizsa fővonalat Zalaszentivánnál a szomszéd völgybe tereltették, így a város fejlődését évtizedekkel visszavetették. Kapott ugyan később egy vicinális vonalat, de aki arról át akart szállni a fővonalra, annak gyalog kellett átmennie Zalaszentivánba több száz méter hosszan. Az új plébános szívvel-lélekkel látott munkához. Korszerű lelkipásztorkodást szervezett. 1924-ben Mikes János szombathelyi püspök bízta meg azzal, hogy hívjon Zalaegerszegre férfi szerzeteseket, és építsen számukra kolostort és templomot. Zalaegerszeg és Ola község határán így épült meg az olai Jézus Szíve templom Kocsits Iván műegyetemi tanár tervei alapján (1925-1927). A fiatal plébános a ferenceseket telepítette az 1926-ban elkészült kolostorba. Fogadó beszédében többek között ezt mondta: „a jó zalai hívek úgy várták a ferences atyákat, mint a zsidók a Messiást”. Maga a fogadás is erről tanúskodott. A Zalaegerszegre helyezett ferences család Nagykanizsán a ferences kolostorban töltötte az éjszakát, és vonattal érkezett Zalaegerszeg vasútállomásra. Nagy tömeg várta őket lelkes fogadással, pedig igen nagy esőzés előzte meg a kijelölt napot. Lovas kocsival vitték őket a plébánia-templomba. Ott hálaadó istentiszteletet tartottak, majd azonnal indultak a Rákóczi utcán át Ola felé. A Rákóczi utcából az akkor még működő huszárlaktanyával szemben nyíló Gasparich Márk Páter Kilit utcába fordult az ünneplő tömeg. Páter Kilit horvát származású ferences volt. Az 1848-1849-es szabadságharc egyik hőse, katonapátere volt a névadója ennek az új utcának. Nem esett el a háborúban, sokáig ismerősei, barátai bujtatták, míg valaki el nem árulta. Bécsben halálra ítélték, és mivel magyar földben akart pihenni, a Pozsony melletti hatalmas réten akasztották fel, és a sírját azonnal elgereblyézték. Ma sem tudjuk örök nyugvóhelyét. Dr. Vándor László múzeumigazgató lelkes kezdeményezése és szervezése nyomán a templommal szemben egy évtizede emlékmű hirdeti hős rendtársunk Isten és haza szeretetét. A kolostor átadása ünnepélyes szenteléssel, lelkes beszédekkel történt. Az ünnepség végén, még mielőtt érvénybe lépett volna a női nem belépését tiltó „Clausura”, mindenki beléphetett, megnézhette jövendő lelkipásztorai lakóhelyét, amelyet nagy szeretettel készítettek a zalaegerszegiek. A templom ekkor ugyan állt már, de még egy esztendős munka kellett ahhoz, hogy az istenszolgálat elkezdődjék benne. A ferences atyák a plébániatemplomba jártak misézni és gyóntatni, segíteni. Ez a hálás segítség megmaradt templomunk elkészülte után is. 1942-ben szükségessé vált a ferences plébánia megszervezése. Területét úgy jelölték ki, hogy a Vizsla-réttől nyugatra eső városrészek tartoznak hozzá, és a ferencesek gondozására bízták a filiák közül Ebergényt Egerszegheggyel, Kisbükkel, Magasbükkel, Szenterzsébetheggyel, Vorhotával és Neszelével együtt. A két plébánia azonban még egy egyházközség maradt 1953 végéig. A vasútállomással szemben a domboldalon pedig megkezdődött egy másik nagyon fontos hitéleti központ felépítése. Mindszenty a francia Notre Dame de Sion női tanító rendet hívta meg oda.

Évközi 30. hét péntek

Évközi 30. hét péntek

„Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben”

Filippi makedón, tehát európai görög város. Augusztus császár (Kr.e. 31- Kr.u. 14) római gyarmattá nyilvánította. Ez kiváltságokkal járt: római polgárjogot kaptak a lakói, mentesültek az adófizetéstől. Szent Pál Szilással és Timóteussal második apostoli útján érkezett oda. Hirdették az evangéliumot és megalapította az első európai keresztény közösséget. Egy jómódú, befolyásos asszony is megtért, és befogadta Pált és társait a házába. Ettől kezdve ott nem kellett kenyérkereső munkát vállalniuk, egészen az evangélium hirdetésére figyelhettek. Viszont valami összeütközésük történt a hatóságokkal, ezért el kellett hagyniuk a várost. Mivel Pál többször is került sanyarú körülmények közé, a filippi hívek segítségét ilyenkor elfogadta. Valamelyik fogsága idején írta nekik ezt a ránk maradt levelet. A címzés szerint vele tartózkodott kedves tanítványa, Timóteus: „Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!” (Fil 1,1-2) a kegyelem, amelyet az apostol említ, a Teremtő ajándéka, de úgy kaphatják már a filippiek, hogy azt a megváltó Jézus szerezte vissza szenvedésével és kereszthalálával. Ezt azért is hangsúlyozhatta Pál, mert tudatosítani akarta híveiben, hogy nem az ószövetségi törvényből, hanem Jézusból árad a megigazulás kegyelme. Szent Pál a börtönben sem feledkezik híveiről. Sok időt elvesz ugyan tőle a per, de „valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, és mindig minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az első naptól kezdve mindmáig. Bízom abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek”. (3-7) Az apostol tehát érzi az imában való egységet, a segítő erőt. Viszont ő is viszonozni kívánja a testvéri gesztust: „Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében” (8) Pál imája igazi apostoli könyörgés: „Azért imádkozom, hogy szeretetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben, hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére”. (9-11) Nekünk is mindig kell egymásért imádkoznunk, hogy érezhessük, különösen bajainkban a mások szeretetét.

BOLDOG ACRI ANGELUSZ

BOLDOG ACRI ANGELUSZ

 kapucinus 

(1669-1739)

Acri-ban született vallásos szüloktol. Gyermekkorában is buzgó, imádságos lelkületu volt. 18 éves korában lépett be a kapucinusokhoz. Igen súlyos kísértésekkel kellett küzdenie, ezek miatt kétszer is elhagyta a novíciátust (habitum bis sumptum bis dimisit). Gyengeségét az ördög kísértésével magyarázta. De nem adta föl! Leborult a feszület elott és könyörgött: „Uram, nem bízom már magamban! Ismered gyengeségemet, jöjj segítségemre!” Harmadszor is megkezdte az újoncévet mindenre elszántan (vincere aut mori paratus). Ezután már gyozött a kísértés felett. Pappá szentelték, s igen nagy buzgósággal látott hozzá az apostoli tevékenységhez. 36 évig muködött mint népmisszionárius Dél-Itáliában, s mint igehirdeto és gyóntató csodálatos eredményeket ért el. De nemcsak szavai által, hanem imáival, önmegtagadásai, böjtjei, virrasztásai által. Egymás után több rendház élére állították, majd tartományfonök lett. Nagy határozottsággal, okossággal, rendtársai iránti megértéssel töltötte be hivatalát. A viszálykodók között a béke helyreállításán sokat fáradozott, ezért „a béke angyalának” nevezték. Egyszer baleset miatt lába eltörött, de nagy fájdalmak között is megtartotta szentbeszédét, mintha egészséges lenne. Beszédében alkalmazkodott hallgatói felfogóképeségéhez, egyszeruen beszélt. Beszédeinek hatását növelték Isten rendkívüli adományai, elragadtatások, más jelek. Szentség hírében halt meg 1737-ben okt. 30-án 70 éves korában. XII. Leó avatta boldoggá 1825-ben. A szónok belesül a beszédbe.

Angelusz atya elso prédikációja közben történt, hogy a beszéd közepén megakadt és sehogy sem tudta folytatni. Szégyenkezve el kellett hagynia a szószéket. Cellájában elkeseredve leborult a térdeplore. Ekkor hallotta Krisztus szavait: „Ne félj, megadom neked a szó adományát… Ezentúl egyszeru módon beszélj, hogy mindenki megértsen.” Most tudta meg, hogy el kell hagynia minden eroltetett, tudálékos szólamot, frázist, ehelyett evangéliumi egyszeruséggel kell hirdetnie Isten igéjét. Az eredmény nem maradt el.

Imádság:

Istenünk, te megadtad Boldog Angelusz áldozópapnak a kegyelmet, hogy igehírdetés és csodák által a bunösöket bunbánatra vezesse. Érdemeiért és imáira add meg nekünk, hogy méltán siratni tudjuk buneinket és kiérdemeljük az örök élet elnyerését. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Mindszenty József bíboros 2.

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (Zak 13,7)
 

Mindszenty József bíboros
 

Az édesanyás szeretet

Mindszenty bíboros nagyon szerette édesanyját. Vajon mennyire szerette a rábízottakat, a paptestvéreit és a jobban rászoruló híveket? A szeretet az akarat kincse, nem feltétlenül érzelem dús tulajdonság, hanem a másik ember javának feltétlen akarása, szolgálata. Egyetlen közvetlen találkozásom az esztergomi ferences templomban volt vele, élesen villanó pillantása erről nem beszélt. Nem tartoztam a rábízottak körébe, a közösségben töltött rövid időről csak évtizedekkel később beszéltek volt tanáraim. Egyetlen mondat ragadt meg bennem rövid beszédéből: A ferenceseknek itt tartózkodni és dolgozni csak annyiban van jelentősége, amennyiben az Egyháznak jó híveket nevelnek. II. József Habsburg kalapos-király által elvett tizenöt középiskola után, a trianoni szerződés miatt Észak nyugati Felvidéken a mariánus ferenceses rendtartomány elvesztett tizenhét kolostort, köztük a rendtartomány minden intézményét: tartományi központot (Pozsony), újoncházat (Malacka), rendi hittudományi főiskolát (Érsekújvár) Ezért a Dunántúlon lévő kolostorainkban kellett mindennek új helyet találni. Jól tudtam, hogy az elődje, Serédy Jusztinián bíboros-prímás nem örült a harmincas években bejelentett ferences elhatározásnak. Esztergomra esett a választásuk, hogy ott alapítanak gimnáziumot. A városnak már volt két fiú gimnázium az egyik bencés intézmény volt. A bencés szerzetes bíboros, Serédy Jusztinián megértette rendtársai aggodalmát, hogy a környék fiataljait elveszi előlük az új ferences középiskola. Végül azzal a feltétellel engedélyezte az iskolát, hogy Esztergomból és környékéről nem vehet fel egyetlen tanulót sem, csak kollégistákat az ország különböző területéről. A nem éppen lelkesítő látogatás a lelkesedésünket nem rontotta le, hűséggel viseltettünk Mindszenty bíboroshoz és követtük hűségesen kemény vezetését. Később pedig Dr. Fábián Árpád szombathelyi püspök rajtam keresztül köszönte meg a ferenceseknek, hogy olyan nagy gonddal neveljük az országnak a jövendő kispapokat az esztergomi gimnáziumunkban. Mostani igazgatónk, P.Tokár János, Dr.Seregély István egri érseknek 1998. évi látogatásakor boldogan jegyezte meg beszámolójában, hogy intézetünk hazánknak 356 katolikus papot nevelt. Mindszenty Józsefnek zalaegerszegi plébános korában voltak káplánjai, akik a lelkipásztori gondok vállalásával a sok filiás nagy plébániát segítettek ellátni. Szigorú rendet kívánt maga körül. A házirendet keményen megkívánta. Az ebéd pontosan déli Úrangyalakor kezdődött. A nagyharang kondulásakor mindenkinek ott kellett állnia az asztalnál. Egy alkalommal az egyik káplánja elfeledte bejelenteni, hogy nem tud odaérni az ebédkezdésre. Egy kerek órán át ott állt ő is, a többi káplán is. Természetesen ugyanilyen pontosságot követelt a templomi beosztásnál is. Aki nem kezdett pontosan misézni, vagy akár egy-két perccel később fejezte be, azonnal elhelyeztette onnan. A hitoktatást önálló hitoktatók végezték. Ők a városban laktak. Sajnálta őket, hogy nem élhetnek papi közösségben. Korszerűsítette a plébániát. Az emeletre második szobasort építtetett, a templomi oldalra került a főbejárat, ott is megépíttette a második emeletet. Ott laktunk mi, olai papok 1950-től, mert a szerzetesek szétszórása után a ferences kolostor teljesen a katonaság kezébe került. A Kossuth utcai oldalon lévő lakásokat kapták az újjáépítés után a hitoktatók. Kispapkorukból féltve őrzött humorukkal azonnal el is neveztük Peminárium-nak.

Évközi 30. hét csütörtök

Évközi 30. hét csütörtök

„Végezetül pedig erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében”

Szent Pál fontos tanácsokat adott a múlt napok liturgiájában olvasott levélrészleteiben. Ma viszont rámutat arra, hogy halálos és engesztelhetetlen gyűlöletben őrjöngő ellenséggel állunk szemben, nem elég a magunk ereje a győztes küzdelemhez, hanem magának az Istennek az oltalma szükséges.„Végezetül pedig erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen”. (Ef 6,10-12) Pál tehát nyíltan felfedi az emberek lelki harcának ellenségeit. Amikor a paráznaságot említette, mint komoly veszedelmet, nem maga az emberi test, a benne élő fajfenntartás ösztöne az ellenségünk, hanem azok, akik ezt a fontos erőt arra akarják felhasználtatni, hogy lezüllessék a személyt, tönkretegyék a házasságokat, a nemzeteket. A felsorolásból kitűnik, hogy az angyalok minden karából buktak el a nagy próbatétel alkalmával és lettek a sötétség minden gonoszságra hajlamos kísértői. Azért szorulunk az ellenük vívott harcban Isten segítségére, mert az ő szellemi képességeik messze felülmúlják a mi erőinket.„Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét is. Lábatok saruja legyen az evangéliumnak hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét”. (13-17) Szent Pál idejében a harcosok a közelharcra készültek a felsorolt fegyverzettel. Mi is közelharcot vívunk a kísértővel. Ha ezek a lelki fegyverek rendelkezésünkre állnak, nem talál rajtunk védtelen, sebezhető helyet a kísértő. Nem maradhat ki az állandó imádság sem a fegyvertárunkból: „Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem”. (18-20) Sem emberi, sem a gonoszság égi magasságában uralkodó bukott angyalok hazugságban és gyűlöletben gyakorlott serege sem tud legyőzni minket sem egyéni, sem közösségi harcainkban, ha Isten gyermekeiként teljes szellemi fegyverzetben állunk, imádkozunk, és velünk lesz a sátántipró Asszony, a Magyarok Nagyasszonya.

BOLDOG RESTITUTA KAFKA

BOLDOG RESTITUTA KAFKA

 szűz, vértanú, III. r. 

(1894-1943)

Helena Kafka Morvaországban született szegény szüloktol, akik vallásosan nevelték gyermekeiket. Hamarosan Bécsbe költöztek, Helena itt járt iskolába. A középiskola elvégzése után egy ideig dohányárudai elárusító volt, majd a Bécs melletti Lainz külváros kórházában kisegíto betegápoló lett. Itt megismerkedett a Keresztény Szeretet Ferences Novérekkel, s hivatást érzett, hogy közéjük lépjen. Szülei ellenkezését legyozve 1915-ben öltötte magára a novérek ruháját és kapta a Mária Restituta nevet. 1919-tol a mödlingi kórházban tevékenykedett a sebészeten. Határozottság, kitartás, a betegek és a novérek iránti szeretet jellemezték. Amennyire beosztása engedte, részt vett a közösség életében, fogadalmát huséggel tartotta, nagy szeretettel volt a betegek családtagjai iránt is. Ferences deruvel végezte feladatát, mint orgonista és kórusvezeto is muködött. Különös áhítattal volt az Oltáriszentség és a Boldogságos Szuz iránt.

Amikor 1938-ban Ausztriát a nemzeti szocialisták megszállták, megváltozott a novérek helyzete a kórházban. Különösen egy ateista és elvakult nácista orvos áskálódott a novérek, azok közt is Restituta ellen, mert o nyíltan megvallotta hitét és hogy nem híve a nemzeti szocializmusnak. Amikor elrendelték, hogy a feszületet a kórházi termekbol el kell távolítani, o ezt megtagadta. Ezért a Gestapo 1942. febr. 18-án letartóztatta s börtönbe vitte. 13 hónapig volt a börtönben, közben ott is apostolkodott. 1942. okt. 29-én halálra ítélték hazaárulás és az ellenség pártolása ürügyén. Elozoleg felajánlották a szabadságot, ha megtagadja hitét és elhagyja szerzetét. O hitében rendíthetetlenül kitartott. Kivégzése napján, 1943. márc. 30-án gyónt, áldozott, imádkozott Isten ellenségei megtéréséért. Útban a vesztohely felé azt mondta: Ünnepre megyek! Majd: Krisztusért éltem, érte is akarok meghalni. Lefejezték. Nyilvánvaló volt, hogy mint a hit vértanúja halt meg. A bécsi érsek 1988-89-ben folytatta le az egyházmegyei boldoggá avatási eljárást, a boldoggá avatás pedig Bécsben a Hosök terén (Heldenplatz) történt 1998. jún. 21-én, amikor II. János Pál két osztrák papot is boldoggá avatott.„Boldog Restituta Kafka élete mutatja, hogy a belso érettségnek mily magas fokára juthat valaki Isten kegyelme által. A novér a kereszt megvallásáért hajtotta fejét a bárd alá. A keresztet szívében orizte, és kivégzése elott még egyszer megvallotta, amikor kérte a börtönlelkészt, jelölje meg homlokát a kereszt jelével.”

A szentatya boldoggá avatási beszédébol.

Imádság:

Mindenható, irgalmas Istenünk, te Boldog Restituta vértanúnak erot adtál, hogy bátor lélekkel vállalja hitéért a halált. Közbenjárására segíts gyozelemre minket a bun ellen vívott küzdelemben, s add meg a végso állhatatosság kegyelmét. Krisztus, a mi Urunk által.

Mindszenty József bíboros 1.

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” 

(Zak 13,7)
Mindszenty József bíboros 

 
Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek 1945-ben a szovjet csapatok Dunántúlt elfoglaló hadműveletei idején halt meg. A magyar katolikus Egyház a szükség idején elvesztette legfőbb lelkipásztorát és egyben a király után következő első főurát. A magyar katolikus hierarchia Szent István király által elrendelt legfőbb tekintélye, az esztergomi érsek után a kalocsa-bácsi érseket jelölte ki második főpapnak. Ezt a méltóságot abban az évben Grősz József érsek viselte. A második világháború utolsó hónapjainak borzalmai közepette a Római Szentszék sürgősen rendezni akarta a Magyar Katolikus Egyház érsekének kinevezését. Egyszerű fogadalmas ferences papnövendékként szülőfalum, Felsősegesd ferences kolostorába áthelyezve vártam a háború végét, hogy folytathassam a gimnázium VI. osztályát Esztergomban. Híreket csak nagyon ritkán kaptunk. Az esztergomi érseki szék betöltésének ügyében annyit hallottunk, hogy a Szentszék a kalocsa-bácsi érsek urat szeretné kinevezni Esztergom érsekének, új hercegprímásnak. A felkérésre azt válaszolta, hogy erre a nehéz feladatra egyetlen magyar püspököt tart alkalmasnak: Mindszenty József akkori veszprémi megyéspüspököt. Grősz József korábban győri kanonok volt. Innen helyezte a Szentszék Szombathelyre, hogy a szombathelyi püspökség anyagi helyzetét rendbe hozza. Ebben az időben a zalaegerszegi ősi Mária Magdolna plébánia prelátus-plébánosa is az ő papjaként működött. Nagyon jól ismerte karakterét, hajthatatlanságát, ügybuzgalmát, szociális érzékét, a szegények rendszeres segélyezését, az önerőből otthont létesíteni nem tudó szegény nagycsaládosok számára felépített két ONCSA utcát Páterdombon és Olában. Tudta, hogy az egyházmegye zalai részében fekvő nagy plébániákból milyen bölcsen alakított ki könnyebben ellátható lelkészségeket. Az előző megyéspüspök, gróf Mikes János megbízta, hogy a tizenhárom-ezres létszámú, de nagy területű, sok filiás Zalaegerszegen építsen Ola városrészben új templomot és építsen férfi szerzetesek számára kolostort, mert az egyházmegye zalai területén semmilyen férfi szerzet nem működött. Ezt a parancsot is végrehajtotta 1924-1927 között. Bölcs ember volt Grősz József szombathelyi püspökként és kalocsai érsekként egyaránt. Mindszenty Józsefet találta legalkalmasabbnak az ország újjáépítésére, a várható egyházellenes ország vezetéssel szemben vívandó harcok megvívására. XII. Pius pápa Mindszenty Józsefet, veszprémi megyéspüspököt nevezte ki Magyarország hercegprímásának, esztergomi érseknek. Amikor az ősi Magyarországra háruló lelki és anyagi nyomás egyre élesedett, Mindszenty, kiadott egy körlevelet, amelynek óriási hitét megragyogtató mottója ez volt: „Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul” (Zsolt 57,2) Az utolsó három szó felbőszítette a nagyralátó rezsimet. A sorsa megpecsételtetett.

Évközi 30. hét szerda

Évközi 30. hét szerda

„Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van ez rendjén”

Ef 6,1-9; Lk 13,22-30

Az emberi társadalom sejtje az Isten akarata szerint létrehozott és rendezett család. Az első rendező elv a boldog családi körben a férj és feleség szeretet-közössége. A második, de nagyon kívánatos elem: kettejük életét véglegesen összefonó emberbimbó, a gyermek, sőt gyermekek gyönyörű csokra. A mai elmélkedésnek témája Szent Pál apostol nyomán róluk szól. Mindjárt az első isteni rendelkezés: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van ez rendjén. „Tiszteld apádat és anyádat (Kiv 20,12) ez az első ígérettel egybekötött parancs: hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy a földön” (MTörv5,16; Ef 6,1-3) Az újszülöttek, majd csecsemők ösztönösen ragaszkodnak szüleikhez. Érzik, hogy a puszta létük tőlük függ. Majd egyre inkább átérzik, hogy milyen boldogító a szülők szeretete, hogy szívük dobbanása milyen gyönyörű érzés a szüleiknek. Később egyre inkább rádöbbennek, hogy egyének, akiknek saját akarata van. A gyermeki korban ez nagyon fontos felfedezés. Az első dacos konfliktus után újabb érzés ébredhet: a szüleim mindig javamat akarták. Most is azt akarják, hogy boldog legyek. Nekem ők a mindent jelentik. Megteszem, amit parancsolnak. Lám, milyen jó érzés tölt el ezután. Talán nem ilyen érett logika szerint dönt a kis ember, a szülő is elvesztheti türelmét első reakcióként, de éljen a szülői szívben a megértés. Az a kis önállósodó emberke még nem tudja, hogy akarata a legnagyobb kincse, de ha önzés helyett szeretni tanul, az a legnagyobb győzelem lesz az életében, a legfőbb, sőt az egyetlen örök érték. Ha pedig keményebb nevelő eszközre lenne szükség, attól sem szabad visszariadni. Az apostol is erre int: „és ti, apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben és az Úr intelmével. A szolgáknak is vannak ajánlásai: „Szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek egyszerűségében, akár csak Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát. Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek. Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad”. (5-8) A szolga akkor rabszolgát jelentett. Ma beosztottak vannak. A szeretet-szolgálat örök valuta. A pénzkereső szolgálattal viszont földi fizetés jár. „Ti pedig, gazdák, ugyanezt tegyétek velük. hagyjátok a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van az égben, s nála nincs személyválogatás” (9) Az igazságosság a mennyben is kötelez, a pokolban is terhel.

BOLDOG GUYART MÁRIA

BOLDOG GUYART MÁRIA

 orsolyita

 (1599-1672)

Szent Márton városában, Tours-ban született. Apja pékmester volt. A hét gyermek közül o volt a negyedik. 15 éves korában szerzetesi hivatást érzett magában, de 17 évesen – szülei akaratából férjhez ment Claude Martin* posztókereskedohöz. Kisfia megszületése után nemsokára férje meghalt. A 19 éves özvegy ekkor novére családjához költözött, s a fuvarozó vállalatot vezeto sógora igen ügyes munkatársa lett. Ekkor bontakozott ki misztikus élete. Késobb, parancsra le kellett írnia élményeit. Innen tudjuk, hogy át kellett mennie a lélek sötét éjszakáján; 26 évesen, pünkösd másnapján elragadtatásban a Szentháromságot szemlélte, majd a lelki eljegyzés és Istennel való egyesülés kegyelmében részesült. Miután sógorával el tudta fogadtatva távozását, fiáról pedig gondoskodott, 1631-ben belépett a Tours-i orsolyitákhoz. Új neve: a Megtestesülésrol nevezett Mária lett. Fogadalma után nem sokkal megvilágosodott elotte missziós hivatása. Az Úr látomásban megmutatta neki Kanadát, jövendo küldetésének helyét. 1639-ben néhány novértársával elindult Kanadába, Quebec-be. Itt akkor még alig néhány épület állt. Nehéz körülmények között sikerült kolostort építeniük, iskolát létesíteniük európai és indián gyermekek számára. Megtanulta több indián törzs nyelvét, katekizmust szerkesztett, szótárt állított össze. Közben sok nehézséggel kellett megküzdenie: anyagiak hiánya, nyelvi nehézségek, létbizonytalanság, kemény telek, betegség, állandó fenyegetettség foként a vad irokéz indiánok részérol (vértanúság várt rájuk is, mint több jezsuita hithirdetore és keresztény indiánra). 1650-ben leégett a kolostor, amit újból fel kellett építeni… 73. évében hosszú és fájdalmas betegség elviselése után hunyt el, miután szenvedéseit és halálát felajánlotta „a szegény bennszülöttekért, hogy valamennyi nép ismerje és dicsoítse Istent”. A kolostorban ekkor már 30 novér élt. Ebbol az elso rendházból nott ki francia Kanada valamennyi orsolyita kolostora. Mária anya szoros értelemben nem rendalapító, mégis „Kanada Avilai Teréze” néven emlegetik és szentként tisztelik. Boldoggá avatása 1980-ban történt. Mária anya missziós tevékenységének alapja, magyarázata Istennel megélt bensoséges egyesülésben rejlik… „Ezt mondtam: Ó nagy Isten! Egészen elragad az az ismeret, amellyel megtöltöd lelkemet! Ezek az ismeretek az apostoli élet heves vágyát ébresztették fel bennem. Anélkül, hogy saját gyöngeségemre tekintettem volna, úgy tunt, hogy annak erejében, amit Isten szívembe öntött, képes vagyok arra, hogy megtérítsem mindazokat, akik még nem ismerik és szeretik Ot.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Máriát az élet különbözo útjain hívtad a szerzetesi életbe és a misszióba. Add, hogy az üdvösséget, melyet Szent fiad a keresztfán számunkra kiérdemelt, buzgó hithirdetok szolgálata által minden nép örvendezve fogadja. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Isten- Atyánknak nagy terve van velünk 4.

Isten- Atyánknak nagy terve van velünk.
 

negyedik rész
 

Szent Pál apostol megjegyzi, hogy nem tudja, mihez kell segítséget kérnie, de szerencsénkre a Szentlélek ismeri az Isten mélységes titkait, a mi élettervünket, így tud segíteni rajtunk. A mi dolgunk az, hogy imánkban kérjük segítségét, mutassa meg, mit kell tennünk a cél érdekében kötelességteljesítéssel és egyéni jótéteményekkel, hogy a mai részlet tökéletes legyen, beleilleszkedjék a nagy műbe. Aki érti Isten akaratát, és egész életében ennek megfelelően igyekszik tenni a jót, a halál pillanatában, amikor a lélek kilép a testből, mindent szellemi szemmel lát, látja a neki szőtt isteni tervet, és mellette a tényleges művet is, amit életével kialakított. Ha a kettő egyezik, csodálatos boldogság tölti el, és hallja az Úr dicsérő szavát. Aki viszont nem, vagy csak hézagosan tette a jót, megrémül a látványtól: fércmunka vagyok, nem méltó arra, hogy Isten gyönyörű világába, a szentek tökéletes társaságába bekerüljek. Ha lehet retusálni a tisztítótűzben, az isteni irgalom ezt az utolsó irgalmasságot is elvégzi rajtunk. De azért az az igazi, ha az életmű maga tökéletes. Rajtunk múlik. Igaz katolikus szeretettel arra kell törekednünk, hogy ezt a nagy tervet mindenkivel ismertessük, akivel szót lehet érteni a lelki dolgokról. Valamikor majd szívből áldanak érte. Isten rajtunk keresztül minden embernek üzen, a nagy bűnösöknek is, akik talán már nem is merik remélni, hogy Urunk szóba áll velük:„Jövök, hogy hasonlóvá tegyem magam teremtményeimhez és helyreigazítsam elképzeléseteket egy rettenetesen igazságos Istenről. Azt látom ugyanis, hogy az emberek mind anélkül élik végig életüket, hogy bizalommal fordulnának egyetlen Atyjukhoz, aki tudatni akarná velük egyetlen vágyát, azt, hogy megkönnyítse földi életük útját, hogy azután a mennyben egy teljesen isteni életet adhasson nekik. Ez bizonyítéka annak, hogy a többi lélek sem ismer Engem jobban, mint ti. Rólam alkotott elképzelésük nem haladja meg a tieteket. De most, hogy ezt a Világosságot adom nektek, maradjatok a Világosságban és vigyétek el a Világosságot mindenkihez. Ez alkalmas eszköz lesz megtérések elérésére, és ha lehetséges, a pokol kapujának lezárására is, mivel megismétlem itt ígéretemet, amely sohasem kevesebb, és amely így hangzik: Mindazok, akik atya néven szólítanak meg, még ha egyetlen egyszer is, nem fognak elveszni, hanem biztosak lesznek örök életükben a választottak társaságában." (49) Ez a kép Atyánk végtelen irgalmáról annyira szép, hogy megdöbbenti és megdobogtatja nagyon is emberi módon érző szívünket, amely magunk és mások üdvösségéért egyaránt aggódik.„Nagy kegyelmeket ígérek neked és mindazoknak, akik hirdetni fogják nagy irgalmasságomat. Haláluk óráján magam oltalmazom őket, mint saját dicsőségemet. Ha a lélek bűnei éj sötétek lennének is, de ha a bűnös irgalmasságomhoz folyamodik, ezzel a legnagyobb dicsőítést adja meg nekem, és keserves szenvedéseimet dicsőíti. Ha valamely lélek jóságomat hirdeti, remeg előtte a sátán, s elmenekül a pokol mélyére.„Szenved a szívem amiatt, - mondta Jézus -, hogy még a választott lelkek sem értik meg, mily nagy az én irgalmam. Viselkedésük egyfajta bizalmatlanság. Ó, mily nagyon megsebzi ez szívemet! Emlékezzetek fájdalmas szenvedéseimre, és ha már nem hisztek szavaimnak, higgyetek legalább szeretetemnek! Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet, amelyet senki ismer, csak az, aki kapja." (Jel 2,17) Isten ebben az új névben mondja ki egész lényünket, életünket.

Évközi 30. hét kedd

Évközi 30. hét kedd

„Ti is bene épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben”

Ef 2,12-22

Mind a galatákhoz, mind az efezusiakhoz úgy jutott el az evangélium jó híre, hogy nem ismerték az ószövetségi kinyilatkoztatást. Egyik nép gyermekei sem tudták, hogy az ősszülők bűne miatt az egy igaz Istentől távol, tőle elszakadt állapotban éltek. A galatákat Pál apostol vezette Istenhez, a szent keresztségben megajándékozta őket a megigazulás kegyelmével. Az efezusiakat mások tanították a hit igazságaira, de ugyanúgy megkapták az istengyermekség kegyelmét ők is a keresztségben, mint a galaták. A galatákat megzavarták a később közéjük érkezett zsidók, akik azt bizonygatták nekik, hogy nem érvényes a keresztségük, mert előbb el kellett volna fogadni a tórát, az ószövetségi törvényt, ezzel be kellett volna kapcsolódniuk az ószövetségi szent népbe az ábrahámi szövetségi jel, a körülmetélkedés által, csak úgy lehetnének Isten megigazult gyermekei. Pál apostol kénytelen volt kemény hangon kioktatni őket arról, hogy ezt az előjogukat a zsidók eljátszották, amikor megtagadták Jézust, ezt a kellemetlenséget az efezusiakhoz írt levélben meg akarta előzni. „Akkoriban írja, Krisztus nélkül éltetek, idegenek voltatok Izrael közösségétől, kívül álltatok az ígéret szövetségein, remény nélkül és Isten nélkül éltetek ezen a világon. Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által” (12-13) Végül is nem vagytok hátrányban:„Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta a saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők voltatok, s békét a közel lévőknek, mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához” (14-18) Ha netán Efezusban is megjelennének Jézus ellenségei, és el akarnák hitetni veletek, hogy ti lemaradtatok mögöttük, ne hallgassatok rájuk.„Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten háza népe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben”(19-22)

ROMAGNAI BOLDOG KRISTÓF

ROMAGNAI BOLDOG KRISTÓF 

(1172-1272)

Romagna tartományból való, de a község ahonnan származott, ismeretlen. Latinosan Romandiola-nak is írják. Cahors-i* Kristófnak is mondják halálozási városáról. Romagnában elobb világi pap, plébános volt, amikor megismerkedett Szent Ferenccel és magától a rendalapítótól kérte a rendbe való felvételét. Ekkor kb. 44 éves volt. Szent Ferenc néhány testvér kíséretében Dél-Franciaországba (Aquitánia) küldte, hogy ott a rendet meggyökereztesse. Cahors városban telepedett le, itt kolostort is alapított. Élete hátralévo kb. 56 évét nagyobbrészt itt töltötte. Prédikációival s erényeivel volt a hívek épülésére. Erényei közül a zsolozsmáskönyv kiemeli egyszeruségét (mint a galamb), alázatát, a szegények, betegek (köztük leprások) iránti segítokész szeretetét. Az idot gondosan felhasználta, sohasem fecsérelte el. A környéken több kolostort is alapított, hivatások is akadtak szép számmal. Élettörténetében nem olvasunk arról, hogy kapcsolatba került-e az albi eretnekekkel, de ez nagyon valószínu. 1224-27-ig Páduai Szent Antal is a közelben muködött, elsosorban az eretnekekkel viaskodott (Toulouse*). Kristóf ott volt az 1226-os Arles*-i káptalanon, ahol - Celanoi Tamás beszámolója szerint - Páduai Szent Antal prédikált a megfeszített Krisztusról, s közben a levegoben lebegve megjelent Szent Ferenc s áldást adott a testvérekre. Idos korában külso tevékenység helyett a bensovel, imaélettel, szemlélodéssel foglalkozott, s „méltó volt arra, hogy a Szuzanya s egyes szentek megjelenjenek neki és beszélgessenek vele”. Csodatevo híre is volt a nép körében. Kb. 100 éves korában halt meg Cahorsban 1272-ben. Emberemlékézet óta meglévo tiszteletét X. Piusz pápa hagyta jóvá. „Kérlek benneteket,… hogy méltóan éljetek ahhoz a hivatáshoz, amelynek részesei lettetek, igaz alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek, el egymást szeretettel.” (Ef 4, 1-3)

Imádság:

Kérünk, Urunk, add, hogy Szentlelked kegyelme világosítsa meg szívünket, és Boldog Kristóf közbenjárására a tökéletes szeretet édességével töltse be azt. Krisztus, a mi Urunk által.

Isten- Atyánknak nagy terve van velünk 3.

Isten- Atyánknak nagy terve van velünk. 

harmadik rész

Megdöbbentő szeretet! „Vajon megállok-e ezért? Nem, gyermekeim, az emberek iránti szeretetem sokkal nagyobb. Nem álltam meg itt: felismerhetitek jól, hogy szerettelek benneteket, hogy úgy mondjam, jobban, mint szeretett Fiamat, vagy jobban, mint saját magamat. Amit nektek mondok, az annyira igaz, hogy ha elegendő lett volna teremtményeim egyike, hogy levezekelje a többi ember bűneit Fiaméhoz hasonló élet és halál által, haboztam volna. Miért? Mivel elárultam volna szeretetemet, szenvedést okozva egy másik teremtményemnek, aki szeretek, ahelyett, hogy Én magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek."Mindent a szeretet vezetett! Igen, a Szeretet az, amit tudtotokra akarok adni. Mostanára ez a szeretet feledésbe merült. Emlékeztetni akarlak benneteket rá, hogy megtanuljatok engem olyannak megismerni, amilyen vagyok. Hogy ne féljetek úgy, mint a rabszolgák, egy olyan Atyától, aki benneteket ennyire szeret. És lássátok, ebben a történetben még csak az első évszázad első lapjánál tartunk, és folytatni szeretném egészen napjainkig. Mit kíván tőlünk az Atya?„Ti tehát legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48) Lehetetlen kívánság? Olyan tökéletes, mint a végtelen Isten, nem lehet az ember. De Jézus megmagyarázza a lényeget: tökéletes, mint a mennyei Atya, aki „fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek." (45) Gyakorlatilag tehát azt kívánja az Úr, hogy sajátítsuk el az Atya stílusát, tegyük a jót mindenkivel. Így leszünk hozzá hasonlók, így ismer majd el minket gyermekeinek a halál pillanatban is, amikor magához hazahív. Ez az elgondolás egybeesik a fentebb mondottakkal, hogy minden ember egy isteni vonást kell, hogy megvalósítson életével. Így érthető az is, hogy Jézus az utolsó ítéletről mondott példázatában csupán arra utal, hogy a jócselekedetekben mennyire voltunk pontosak és serények. Honnan tudjuk, hogy a rengeteg tennivalóból, ami életünkben feladatként jelentkezik, illetőleg feladatunk lehet, mi a mi teendőnk? Hiszen nem ismerjük a képet, amit az Atya tervezett rólunk, aminek egy-egy részletét kell elkészítenünk napról-napra.

Évközi 30. hét hétfő

Évközi 30. hét hétfő

Ef 4,32-5,8, Lk 13,10-17

„Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei”

Pál apostol utat mutat az efezusiaknak és nekünk, most élő keresztényeknek a sötétségből a világosságba: „Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek”. (5,1) Ennek a világos, isteni útnak a lényege: Úgy gondolkodom az életemről, mint Jézus tette. Semmit nem tett önző céllal, mindig a javunkat tartotta szem előtt, ahogy Istenatyja rendelte. Isten első üdvösségterve szerint a megtestesülés azért történt volna meg, hogy dicsőséggel koronázza meg Fiát azért az áldozatért, hogy anyagi testet vesz magára az anyagvilág formájaként, teremtett szellemi létű lelket, mint az angyalvilág és az emberi lelkek ősformáját. Az ősszülők bűne miatt a megtestesülés ténylegesen a szenvedés és kereszthalál gyalázatára történt, és a megdicsőülés csak a feltámadásban valósulhatott meg. Az emberélet a bűneink miatt ezt az önzésről lemondó, mások örömére törekvő formát kell, hogy folytassa. A sokfajta emberi vétek közül az apostol az elsötétült emberi élet prototípusának a paráznaságot mutatja be: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, sem ocsmányság, sem ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás. Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában”. (3-5) Hogy van ez? – kapja fel a fejét az emberiség most és év évezredeken át. Isten és a katolikus egyház el akarja venni a jogot, hogy az egészséges ember az élet legmélyebbre ható örömeit, gyönyöreit élvezhesse? Nem! Az Egyház csak rá akar mutatni, hogy ezt az örömforrást Isten találta ki az emberek boldogságára rendezte el, de igazi boldogságot csak eredeti céljának megfelelően tud biztosítani. Íme, az alapelvek: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére: Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26-27) „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is” (Ter 2,18) „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(23-24) a férfi is, a nő is megőrzött tisztaságát vigye a házasságba, ne embersége maradékait. A házasságban mindketten egymás boldogítására vannak rendelve. Kettejük szerelme teremje meg életük közös gyümölcsét, a gyermekeket: „Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!”(Ter 1,28) a gyermekeket kettejüknek kell felnevelni, hogy érezzék mindkét szülő szeretetét. Ez az Isten által rendelt család. Létrehozása, fenntartása lemondással is jár. Áldozat nélkül sem földi, sem örök boldogság nincs.Vállaljátok.

MYRÓTÁRASZTÓ SZENT DEMETER

Myrótárasztó Szent Demeter

 nagyvértanú.

Szentünk Szaloniki városában született, nemes és istenfélő családban. Édesapja katonatiszt volt. Hosszú ideig nem volt gyermekük. Isten azonban meghallgatta imádságukat és fiúgyermeket ajándékozott nekik. Ez volt Demeter. Amikor már értelmes lett, szülei megkereszteltették. Utána vallásos szellemben nevelték tovább. Amikor nagykorú lett, elvesztette szüleit. Maximián császár, meghallva, hogy Demeter édesapja meghalt, fiát nevezte ki helyette a vidék parancsnokának. Megkapva kinevezését, Demeter szerette volna kedves városát a keresztény hitben látni. Ezért nyíltan kereszténynek vallotta magát, és mindenkinek hirdette a keresztény hit tanításait. Maximián császár, meghallva, hogy Demeter keresztény és már sokakat Krisztus hitére térített, Szaloniki városába jött. Erre Demeter szétosztotta szüleitől örökölt vagyonát a szegények és szűkölködők között, és imádságosan készült a vértanúságra. A császár közvetlenül akarta hallani Demetertől, hogy keresztény. Ezt Demeter be is vallotta. Ezért börtönbe vetette. A börtönben megjelent neki Isten angyala és kitartásra buzdította. A császár nagy viadalt rendezett az emberek szórakoztatására. A viadalban, Demeter áldásával és imádságával megerősítve részt vett egy Nesztor nevű keresztény ifjú. A küzdelemben ő győzött a gőgös pogány Lieusszal szemben. A dühös császár erre Demetert lándzsával átszúratta a börtönben. Ez 306-ban történt. Holttestéből jó illatú olaj, myró áradt ki.