Évközi. 28. hét Szombat
Róm 4,13.16-18; Lk 12,8-12
„Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahámnak és utódainak nem a törvény közvetítésével adták, hanem a hitből való megigazulás alapján”
Szent Pál azzal foglalkozik, hogy a nemzetek a zsidókon keresztül kapták-e a megváltás ígéretét, vagy közvetlenül Ábrahám hitéből? Itt a zsidók neve alatt Ábrahám utódai közül kizárólag Jákobnak, Ábrahám egyik unokájának az utódait értjük. Azok közül is közvetlenül az ő negyedik fiának, Júdának törzsét. Egyébként is nekünk, magyaroknak a francia nyelv közvetítésével jött ez a szó: Júda > Jude > zsidó. A kérdés azért lett nagyon fontos már az első keresztények esetében, mert azt kellett véglegesen eldönteni, hogy a pogány nemzetek közül megkeresztelkedni vágyóknak előbb zsidó vallásúvá, azaz körülmetélkedetté kell-e válnia, és úgy lehetnek-e krisztusi emberek (keresztények), vagy közvetlenül a keresztséget felvéve lesznek a Megváltó testvéreivé. Szent Pál megtérésétől kezdve megtanulta Jézustól, hogy elvesztették a zsidók vallási előjogaikat, amikor Jézust kitagadták maguk közül, és a népük hivatalosan ma sem fogadja el Őt megváltóak. A mai levélrészletben pedig azt tisztázza az apostol, hogy Ábrahámnak vannak test szerinti leszármazottjai, olyanok is, akik nem tagjai a választott népnek, Jákob házának.Sára halála után Ábrahám újra megnősült és hat fia született. Ezeket és leszármazottaikat Ábrahám ajándékokkal kielégítve elküldte más vidékre, és mindenét fiának, Izsáknak hagyott messiási áldásával együtt. (Ter 25,1-6) A mai szöveg azt magyarázza, hogy amikor Ábrahám az ígéreteket kapta, miszerint benne nyer áldást a föld minden nemzetsége, (Ter 12,3), akkor Ábrahám, hitből megigazultan kapta ezt a nagy kitüntetést, nem pedig a halála után hétszáz év elmúltával adott isteni törvény alapján. A következő érv is nagyon fontos: „Azért hitből, hogy minden kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből vannak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből vannak, aki mindnyájunknak atyja. Isten előtt, amint meg van írva: sok nemzet atyjává rendeltelek (Ter 17,5). Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nem létezőknek, hogy létezzenek. Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondotta neki: Annyi lesz a te utódod, mint égen a csillag”. (Ter 15,5) (Róm 4,16-18) Lehet, hogy nem mindenkit érdekel ennyire aprólékosan ennek a tisztázása, de ez nehézséget okozott a kezdet kezdetén a nem zsidó keresztényeknek, és manapság is sokan berzenkednek az ellen, hogy a kereszténység a zsidóságból ered. A zsidók boldogan és büszkén vallották, hogy ők Ábrahám fiai. Igen, azok, test szerint. De amint Ábrahámnak nem minden utóda örököse Isten kegyelmének, úgy el kell fogadniuk a fenti érvelés alapján, hogy vannak Ábrahámnak lélek szerinti utódai is. Az ószövetségi kinyilatkoztatást azért kell elfogadnunk kötelező erővel, mert az Isten szava, és Jézus garantálja, hogy teljes egészében őróla szól. (Jn 5,39)
Róm 4,13.16-18; Lk 12,8-12
„Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahámnak és utódainak nem a törvény közvetítésével adták, hanem a hitből való megigazulás alapján”
Szent Pál azzal foglalkozik, hogy a nemzetek a zsidókon keresztül kapták-e a megváltás ígéretét, vagy közvetlenül Ábrahám hitéből? Itt a zsidók neve alatt Ábrahám utódai közül kizárólag Jákobnak, Ábrahám egyik unokájának az utódait értjük. Azok közül is közvetlenül az ő negyedik fiának, Júdának törzsét. Egyébként is nekünk, magyaroknak a francia nyelv közvetítésével jött ez a szó: Júda > Jude > zsidó. A kérdés azért lett nagyon fontos már az első keresztények esetében, mert azt kellett véglegesen eldönteni, hogy a pogány nemzetek közül megkeresztelkedni vágyóknak előbb zsidó vallásúvá, azaz körülmetélkedetté kell-e válnia, és úgy lehetnek-e krisztusi emberek (keresztények), vagy közvetlenül a keresztséget felvéve lesznek a Megváltó testvéreivé. Szent Pál megtérésétől kezdve megtanulta Jézustól, hogy elvesztették a zsidók vallási előjogaikat, amikor Jézust kitagadták maguk közül, és a népük hivatalosan ma sem fogadja el Őt megváltóak. A mai levélrészletben pedig azt tisztázza az apostol, hogy Ábrahámnak vannak test szerinti leszármazottjai, olyanok is, akik nem tagjai a választott népnek, Jákob házának.Sára halála után Ábrahám újra megnősült és hat fia született. Ezeket és leszármazottaikat Ábrahám ajándékokkal kielégítve elküldte más vidékre, és mindenét fiának, Izsáknak hagyott messiási áldásával együtt. (Ter 25,1-6) A mai szöveg azt magyarázza, hogy amikor Ábrahám az ígéreteket kapta, miszerint benne nyer áldást a föld minden nemzetsége, (Ter 12,3), akkor Ábrahám, hitből megigazultan kapta ezt a nagy kitüntetést, nem pedig a halála után hétszáz év elmúltával adott isteni törvény alapján. A következő érv is nagyon fontos: „Azért hitből, hogy minden kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből vannak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből vannak, aki mindnyájunknak atyja. Isten előtt, amint meg van írva: sok nemzet atyjává rendeltelek (Ter 17,5). Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nem létezőknek, hogy létezzenek. Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondotta neki: Annyi lesz a te utódod, mint égen a csillag”. (Ter 15,5) (Róm 4,16-18) Lehet, hogy nem mindenkit érdekel ennyire aprólékosan ennek a tisztázása, de ez nehézséget okozott a kezdet kezdetén a nem zsidó keresztényeknek, és manapság is sokan berzenkednek az ellen, hogy a kereszténység a zsidóságból ered. A zsidók boldogan és büszkén vallották, hogy ők Ábrahám fiai. Igen, azok, test szerint. De amint Ábrahámnak nem minden utóda örököse Isten kegyelmének, úgy el kell fogadniuk a fenti érvelés alapján, hogy vannak Ábrahámnak lélek szerinti utódai is. Az ószövetségi kinyilatkoztatást azért kell elfogadnunk kötelező erővel, mert az Isten szava, és Jézus garantálja, hogy teljes egészében őróla szól. (Jn 5,39)
