Évközi 7.hét szombat

Évközi 7.hét szombat

Sir 17,1.13; Mk 10,13-16

„Hagyjátok a kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám!”

A mai evangélium arra a csodálatos szeretetre világít rá, amelyet Urunk, Jézus érzett és érez egészen biztosan ma is a gyerekek iránt. Íme, a történet: „Ekkor kisgyerekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Hagyjátok a kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda. Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket”. (Mk 10,3-16) Az édesanya és karján a kisbaba gyönyörű kép. A Teremtő Isten, az élet Ura, gyengéden tartja föléjük kezét, adja rájuk áldását. Én ezt éreztem gyerekkorom óta, amikor az emberek teremtését adja elő a Szentírás legelső fejezete: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”! (Ter 1,26) „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!”(27-28) a teremtés csúcsa: Gyönyörű családi kép, amelyet írásban maga Isten festett. Szent az ősminta, a Szentháromság, és szent a teremtés csúcsa, az emberi család. A sátán mindig átkozott, de legátkozottabb, amikor földi csatlósaival a családot tönkreteszi. Vagy hatvan éve hittanórára mentem. A terem ajtaja előtt egy csipet kislány állt és nézett rám tündér-tiszta szemével: „Tisztelendő Bácsi! Úgy-e, én is bemehetek!” „Be vagy íratva, aranyosom?” Eltört a világ legdrágább mécsese, felsírt az imént mosolygó ajak és szempár: „Nem vagyok beíratva, de én is szeretem a Jézuskát!” Álltam kővé meredve. Bizonyára bent ül egy pedagógus, aki engem ellenőriz. Ha ezt a kisaranyost, Jézus kedvencét beviszem, azonnal elveszik tőlem az egész városra szóló hitoktatói engedélyemet. De én ennek a gyermeki rajongó hitvallásnak és szeretetnek gyilkosa nem leszek! Gyere, aranyosom! Bámulatos: Nem ült benn ellenőr! Jézus nagyon szigorú lesz, ha a számadás elkezdődik: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék!”(Mk 9,42)

Évközi 7. hét péntekje

Mária a Keresztények segítsége

„Asszony, íme, a te fiad!”

A Boldogságos Szűz Máriát rengeteg kiváltsággal ajándékozta meg Isten. Minden isteni ajándékot szabad is, kell is elismernünk benne, azaz tisztelnünk kell őt. Egyik szép címe: Mária, a keresztények segítsége. Ennek a tiszteletnek alapja az, hogy egész szívvel, minden erővel Jézusért élt teljes életében. Amíg Jézus igényelte és elfogadta ezt az édesanyás gondoskodást, ez a segítés személy szerint Jézusnak szóltja megváltást biztosító szenvedésektől nem óvhatta meg Fiát a Szűzanya, de adta, amit lehetett: vele volt, vele érzett és édesanyai szíve vérzett. S ekkor kapta az addigi küldetése egy mások formáját: „Asszony, íme, a te fiad,”(Jn 19,26) a keresztfa alatt. Ez a rendelkezés közvetlenül János apostolra, a legfiatalabb tanítványra vonatkozott, de kezdettől úgy értelmezte az Egyház, hogy benne minden ember Mária gyermeke lett, vagyis Krisztus titokzatos testét, az Egyházat is neki kell védenie, segítenie. Az ilyen című tisztelet az iszlám elleni nagy harcok idején virágzott ki: „Jézus, Mária!” Volt a harci kiáltás Nándorfehérvár felszabadításakor. (1456) Az Úr agyalás déli harangszó a nagy jele ennek. Lepantói csata emlékéért V. Szt. Pius a Rózsafüzér Királynője ünnepét rendeli el. (1571)Bécs felszabadításakor (1683) XI. Ince pápa Mária nevének ünnepével hálálkodik. És ő indítja tovább hazánkba ezt a sereget. Nemcsak pénzt ad, hitet is sugároz a zászlójával: „Budát a Szent Szűz segítsége adja vissza!”Az iszlám ereje rajtunk vérzett el, azaz Nagyasszonyuk védelmén. Talán ezért kérte VII. Pius, hogy magyar huszárok kísérjék Napóleon börtönéből Rómáig. Ez az ünnep innen ered.

Évközi 7. hét csütörtök

Évközi 7. hét csütörtök

Sir 5,1-10; Mk 9,41-50

„Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek”

Jézus rámutatott a mai evangéliumi részletben arra, hogy az emberi közösség, a nagycsalád kegyelemmel megszentelt életét megronthatják más okok, az ember életének leghasznosabb tényezői is. Az egyéni szenvedésektől való félelem, az érvényesülés, a mások fölé emelkedés ösztönös vágya, a más közösségek esetleges nagyobb sikere mind-mind az egyetlen nagy erénynek, a szeretetnek a kárát okozhatják. A belső sérülések, amelyek nyilvánosságra jutva rontják a szeretet világát, nem egyedüli bajt okozó kellemetlenségek. Vannak más komoly bűnveszélyek, bűnforrások is. Ezeket sorolja fel az Úr ma felolvasott beszédében. Az Úr a botrányokról beszél. A botrányt így fogalmazták meg régen: Kevésbé helyes mondás vagy tett, amely alkalmat teremt másnak a vétkezésre. Mivel az ártatlan gyermeki lélek tapasztalatlan, azért igen könnyen követ olyan példát, amelyet az általa nagynak és tökéletesnek tartott felnőtteknél tapasztal. Jézus tehát ezt az ártatlan, romlatlan gyermekvilágot védi mindenek előtt. Még az általános vélekedés is azt tartja: „Az emberi lélek természeténél fogva keresztény”. Keresztény, tehát Krisztushoz tartozó, vele rokon. Nem szabad megütközni azon, hogy a szelíd és alázatos szívű Jézus az ilyen ártatlan gyermeklelket elrontó, bűnös szokásra csábító, kristálytiszta kis világát otromba elefántként tönkretevő felnőttet így ítéli el: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék”. (Mk 9,42) Jézus a teremtő Isten leggyönyörűbb, leghasznosabb ajándékát hozza példának, az emberi testet. Ami rajtunk szép, kecses, hasznos, művészi alkotás, az is lehet bűnre csábító, serkentő alkalom. Az ügyes, mozgékony, mégis erős emberi kéz. Keményen dolgozik, lágyan simogatja hitvesét, cirógatja csimpaszkodó kicsinyeit: a biztonság és gyengédség csodaszép kibontakozása. Mitől lesz vad és hirtelen? Attól, hogy a lélek megváltozik, hasonló próbál lenni mások felé, de a már elajándékozott érzelmek, mozdulatok csak gabalyodnak. Aztán még bonyolultabb lesz a láb kísértése, a szemek villanása. S egyszer eljut a tétova gondolat oda: valóban jobb lett volna keményen rendet teremteni érzékein világában a kezdet kezdetén. Nem is a testedet kell megcsonkítanod, hanem a rendetlenül ébredő vágyakat.„Jó a só, de ha a só sótlanná válik, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek” (50) a szerelem maradjon változatlan csodavilág, és akkor a béke beteljesül, az is igazi érték marad.

Évközi 7. hét szerda

Évközi 7. hét szerda

Sir 4,12-22;Mk 9,38-40

„Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz”

Az apostolok igen nagy kitüntetésben részesültek, amikor Jézus kiválasztotta őket, hogy tanítványok, majd fő-tanítványok, azaz apostolok legyenek. Ők is, mint a zsidók népének nagyobbik része nagyon várták a Messiás eljövetelét. Ha nem is voltak olyan előnyös helyzetben, mint az írástudók, akiket iskolába járattak tehetős szüleik, ahol nem csak írni és olvasni tanulták az ősi héber betűket, hanem megtanulták azt is, hogy az ószövetségi Szentírás kizárólag mássalhangzós szövegébe milyen magánhangzókat kell beolvasni, ezek a szent szövegek mit jelentenek. Magyarázták nekik az egyes könyvek tartalmát is. Szóltak az íróikról, a történelmi körülményekről. Ismerték Dániel próféta fogságban írt könyvét és benne a Megváltó születésének viszonylag pontos dátumát is. (Dán 9,23-27) Az apostolok nem jártak a rabbi képző iskolába, de a helyi zsinagógákban mindig hallgatták végzett rabbik vagy műveltebb férfiak bibliai felolvasását, szentírás-magyarázatát. Voltak társadalmi mozgalmak, szerveződtek csoportok, hogy ha jelt ad a Messiás, ők mögéje álljanak fegyveres harcra készen. Sőt akadtak abban az időben önjelölt messiások is. Jézus is választott ilyen buzgó fegyverest (lásd Lk 6,15)- Amikor híre futott, hogy valami új próféta a Messiás eljöttét hirdeti Júdeában a Jordán partján, a galileai férfiak is igyekeztek felkeresni és meghallgatni. Így hallottak Keresztelő Jánostól a Jordán partján sétáló Jézusról: „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”. (Jn 1,29) János és András Jézus mögé álltak, amíg ő meg nem hívta őket szállására. Aztán János a bátyját, Jakabot, András pedig az öccsét, Simont vitte magával másnap Jézushoz. Kis idő múlva ezt a négy férfit szülőföldjükről, Betszaidából hívta meg követésére, majd később a tizenkettő főtanítvány közé, a kis csapat élére választotta őket. János lett „az Úr szeretett tanítványa”, bátyja az első apostol-vértanú. Minden rendkívüli eseményben részt kaptak. Merték azt kérni, hogy Jézusjövendő országában ők lehessenek a miniszterek. Talán erre a kitüntető jézusi szeretetre volt féltékeny János apostol, amikor a mai evangélium élményét tette szóvá Mesterénél: „Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki. Jézus azt felelte: Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van”.(Mk 9,38-40) a bölcsesség és a szeretet tárháza Jézus szentséges Szíve. A mi szívünknek sokat kell tanulnia e Szentséges Szívtől, amíg hozzá hasonulunk, és megértjük, hogy az „Ő Szíve minden szív királya és középpontja”A földön Jézusnál a nagy iskolát feltétlen ki kell járnunk: a teljes önzetlenségét.

Évközi 7. hét kedd

Évközi 7. hét kedd

Sir 2,1-13; Mk 9,30-37

Mi mindent nem értettek az apostolok?

„Ezután eltávoztak onnan, és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. Közben pedig oktatta tanítványait, és elmondta nekik, hogy az emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.”(Mk 9,30-32) Ebből mit nem értettek az apostolok? Az emberölést, vagyis a gyilkosságot egészen biztosan értették. Ismerték a Bibliából Kain tettét. Tudták, hogy a kedves, szelíd fiatalembert, saját öccsét irigységből ölte meg. Nem tudta elviselni, hogy nemcsak a szülei és józan környezete, kutyái, macskái félnek tőle, hanem még Isten is elfordult az áldozatától. Ismerték a saját korukból is a gyilkosságot: Néhány pénzdarabért, ruháért, sértésért könnyen öltek a haramiák. Sőt a fejedelem, Heródes is gyilkolt egy táncosnő kedvéért. Az apostolok azt nem értették, hogy Jézust, aki a legjobb ember, Istenember, a Második Isteni Személy, aki mindenkivel csak jót tesz, ki és miért lesz hajlandó őt megölni? Aztán hogyan támad föl a halottak közül? Kérdezni viszont nem merték, mert Pétert is megfedte, amikor első ízben beszélt a haláláról. (Mt 16,21-23) Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: Miről beszélgettetek az úton? Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük? Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája”.(Mk 9,33-35) Ezt a tanítást sem értették. Az előkelőbb díszesebb helyekre ült a lakomákon, hajlongtak előtte. Nem értették, hogy Isten alapvető parancsa, hogy igyekezzék minél több jót tenni mindenkivel, aki a végcélba érve a legnagyobb dicsőséget akarja megkapni a jutalmat osztó Istentől: Mindenki annyit kap az örök dicsőségből, amennyit itt a földön mások boldogításával, tehát szolgálatával kiérdemelt. Lám, Jézus mindenkiért szenvedni fog és meg is hal.„Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött”. (36-37) Az embert teremtő Isten ezt hangsúlyozta a felnőtt embereknek:„Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet”(Ter 1,28) A magas végzettségű emberek közül ki érti meg ezt a jézusi irányelvet? Kellene az Isten-teremtette arany, ezüst, föld, víz, rang, egészség, hosszú élet, de a gyerek, akiért Isten termékennyé tette mind a nő, mind a férfi testét, az nem kell. Isten nem fog megváltozni. Elvész a boldogság, értetlen emberek.

Pünkösdhétfő

Pünkösdhétfő

Sir 1,1-10, Mk 9,14-29

„A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!”

A hegytetőn végbement csodálatos színeváltozása után Jézus leereszkedett a hegyoldalon három apostolával együtt. A kitüntetett tanítványok az utóbbi napok élményeinek hatása alatt összegezték, amiben részük volt: az emberek tétova hitét milyen messzinek érezték: Jézus valamelyik próféta? Hol van ez már! (Mk 8,28) Péter az Atya prófétája lett hirtelen, amikor megszövegezte: „Te vagy a Krisztus!” (29) A hegyen pedig Jézus emberi teste isteni fényben ragyogott, Mózessel és Illéssel beszélgetett és a felhőből az Atya szavai dörögtek: „Ez az én Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7) Micsoda hittanórák! Micsoda hit! Ahogy a hegyoldalról a hegy lábához értek, tömeget láttak. Heves vitatkozás bontakozott ki előttük: „Amint visszaértek a tanítványokhoz, (Jézus) nagy tömeget látott körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak és megrettentek, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt. Jézus megkérdezte őket: Miről vitatkoztok egymással? A tömegből valaki ezt felelte: Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja, és elsorvad. Szóltam már tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták”.(14-18) Jézus előtt kész látlelet. Megint vitatkozó, de segíteni nem tudó írástudók! Egy kétségbeesett édesapa, aki hallott arról, hogy Jézus tanítványai is megkapták Mesterüktől az ördögűző hatalmat. Itt rájuk lelt, de nem tudták a megszálló ördögöt kiűzni a fiából. Talán éppen azt vágták a tanítványok fejéhez, mint a minap Dalmanután (lásd Mk 8,11-13): Adjon a Mesteretek égi jelet nekünk, mert másként nem hiszünk neki! „Ő így szólt hozzájuk: Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide! Erre odavitték hozzá. amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékzott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett? Az ezt válaszolta: Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. Tétova elszólásán: a valamit tehetsz… Csak a gyenge hitet erősíti meg, mert igen nagy kegyelmet kér az apa: „Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz. A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen! Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj! Erre az elkezdett kiáltozni, és összevissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig kézen fogva fölemelte őt; az pedig fölkelt”. (23-27) Hatvan éve azt írták nekünk az újságban: Vannak kitűnő gyógyszereink és kiváló orvosaink: Ne szentségekben bízzatok, és felejtsétek el, merre lakik Jézus! Vasárnap irány a futballpálya és a kocsma! A megszálló sátán most sem néma: ordítva hazudik folyamatosan. Most se orvosság, se orvos! Népünk tekintélyes része éhezik. Templomaink nagy része üres. Csak Jézus tud segíteni! Ő pedig csak a hívők hitére válaszol így: te gonosz lélek, menj ki belőle és vissza ne térj többé soha se népembe!

Pünkösdvasárnap

Pünkösdvasárnap

ApCsel 2,1-11;1Kor 12,3b-7.12-13;Jn 20,19-23

„Vegyétek a Szentlelket!”

Amikor Jézus tanítani kezdett, megkeresztelkedett János keresztségével. Ez példaadás volt, hogy az élet megjobbítását bűnbánattal kell kezdeni. A bűnbánat megalázódást jelentett: Isten küldötte előtt meghajolva, megalázva magát, bevallotta, hogy bűnös, mert megsértette Isten parancsait. János lehajolt hozzá, két kezével átfogta derekát, és jelképesen a vízbe merítette a bűnbánót. Aztán kiemelkedett a vízből. Megszabadult a bűneitől? Nem! Ezt János folyamatosan hirdette. Amikor a zsidó vallási vezetők felkeresték, és számon kérték. Ki vagy? Azt felelte: „a pusztában kiáltó szava vagyok: Tegyétek egyenessé ösvényeit!”(Iz 40,3) a küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért számon kérték: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus? Én vízzel keresztelek. Másnap látta Jézust ara menni. „Erre így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”.(Jn 1,24.29) Húsvét vasárnap este zárt ajtón keresztül lépett be Jézus tanítványai közé. „Megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt: Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak”(Jn 20,21-23) Ez volt a húsvét nagy ajándéka: Jézus feltámadt a halálból, megjelenésével visszaadta apostolai hitét, majd közölte velük, átadta nekik a láthatatlan harmadik isteni Személyt, a Szentlelket, hogy az ő erejéből tudják megbocsátani a bűnbánók bűneit. Jelezte ezzel, hogy halála által kiérdemelte a bűnök bocsánatát, ő pedig azért adja a Szentlelket az apostoloknak, hogy éljen bennük, és általuk adja a bűnbánóknak a bocsánatot. Megkerülhetetlen nagy ajándékba mai napon, (húsvét után a negyvenedik napon) a Jézus érdemeiből megkeresztelt emberek kapják meg ünnepélyes keretek között a Szentlelket. Ez az, ünnepélyes bérmálás. Helyesen tanultuk az előkészítők során: „a bérmálás szentség, tehát Jézus Krisztus által rendelt kegyelemeszköz, amelyben a Szentlélek lelkünkbe száll, megerősít minket, hogy hitünket állhatatosan valljuk, és hitünk szerint éljünk.”Köszönjük meg mindkét Szentlélek-közlést Urunk Jézusnak és az Atyának is, mert mindhármuk ajándékozó szeretete bennük lakik. Hogy a boldogító szeretetszolgálat erejében élhessünk, újra tömegeket kell felrázni a bűnbánatra, és ösztönözni a tiszta hitre a gyakorlati keresztény életre.