ALEXANDRIAI SZENT IRAIDA

Szent Iraida 

vértanúnő.

Szent Iraida szűz Alexandriában élt. Egy alkalommal a forráshoz menve vizet meríeni, meglátott egy kikötött hajót sok keresztény emberrel. Mindnyájan vasra verve voltak, vezették őket a kínzásokra. Iraida, fellelkesülve Isten iránti szeretettől, Krisztus foglyaihoz csatlakozott, és őt is megbilincselték. Az egyiptomi Antinoébe érkezve, elsőnek kínozták meg a többiek előtt és karddal lefejezték. Utána mindnyájan vérük kiontásával pecsételték meg hűségüket Jézus és a keresztény hit iránt. Ez 310. körül történt.

A Szentszék csatlakozott az ENSZ korrupció elleni egyezményéhez

Pietro Parolin bíboros államtitkár szeptember 19-én, hétfőn az ENSZ New York-i székházában hivatalosan átadta a Szentszék csatlakozási dokumentumát a világszervezet korrupció elleni egyezményéhez, amely október 19-én lép hatályba.

A L’Osservatore Romano vatikáni napilap egyik cikkében Paul Gallagher érsek, a Vatikán államközi kapcsolatainak titkára emlékeztet rá, hogy Ferenc pápa a korrupciót a társadalom egyik fekélyének nevezte, és arra szólított, hogy erőteljesen küzdjünk ellene. A pápa tehát elrendelte, hogy a Szentszék és a Vatikán igazodjanak a széles körben elfogadott nemzetközi normákhoz a korrupció megelőzése érdekében, mind a közszféra, mind a gazdasági élet területén. Gallagher érsek szólt az úgynevezett Méridai Egyezményről (az ENSZ korrupció elleni egyezménye, melyet a mexikói Méridában 2003. december 10-én fogadtak el), amely a legfőbb nemzetközi megállapodás a közszférában elkövetett korrupciós bűncselekmények megelőzésére és visszaszorítására.

Az egyezményt aláíró államok kötelesek törvényileg üldözni és büntetni a korrupció minden aktív vagy passzív formáját. Ezen túl részletes normatíva segíti a tagállamok közötti igazságszolgáltatást a kiadatás, a bírósági megkeresés, a jogtalanul szerzett javak visszaadása, a technikai segítség és az információcsere útján. A vatikáni főpásztor kiemeli, hogy a Szentszék már életbe léptetett ilyen jellegű jogi eszközöket, hogy megelőzze, illetve feltárja az esetleges korrupciós ügyeket, valamint hogy megfelelő intézkedéseket javasoljon az illetékes hatóságoknak ilyen jellegű bűncselekmények felszámolására.

Gallagher érsek arra is rámutatott, hogy a jövőben a Római Kúria és Vatikán városállam illetékes hivatalainak felül kell vizsgálniuk ügymenetüket, hogy az megfeleljen az egyezmény előírásainak. Az államközi kapcsolatok titkára végül annak a reményének adott hangot, hogy a Szentszék csatlakozása az ENSZ korrupció elleni egyezményéhez hozzájárulhat a nemzetközi közösség erőfeszítéseihez, melyek a közügyek átlátható és megfelelő kezelését célozzák.

Az Irgalmasság Szent Éve 296.

Az első két pecsét feltörése

„Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: Jöjj! Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.” (Jel  6,1-2) A Bárány élt a kapott hatalommal. Annak a jelenésnek, amelyik elsőként mutatkozott, nyilván vissza kellett utalnia az elmúlt századokra, hiszen az üdvösség története a teremtéssel kezdődött. Az Atya az 1932.július elsejei grenoble-i megjelenése alkalmával Eugénia anyának utalt arra a fontos tényre, hogy amikor még a történelem nem kezdődött el, már akkor átnézhette a világtörténelem rengeteg  eseményéből   azt a megszámlálhatatlan eseménysort, amit majd ténylegesen  megteremt, és a még több soha meg nem valósultat. Ez a fantáziánkat már rég izgatta, hisz eszünk egyre többet szeretne tudni. Nos egy embertársunk meglódította  a titok egyik első mozzanatát. Amikor  körzőjével  köröket rajzolgatott, feltört benne egy igen egészséges , sőt zseniális ötlet. A körző egyik karja kör központjában fixen áll. A másik karja mozdulhat, és egymás után olyan sor pontot rajzol meg, amelyek egyenlő távolságra vannak a kör középpontjától. Ez a felfedezés milyen érdekes összefüggést értethet meg velünk, emberekkel. A központban áll Isten mozdulatlanul. A kör kerületének pontjai mozognak, egymással összefüggenek, a központtól egyenlő távolságra megmaradnak, és kirajzolják a történelem eseményeit. Nemcsak a múltat, de a jövőt is kijelölik. A teremtőtől kapják a parancsot, mit, és hogy történjen. Az első megjelenő egy íjász. Diadalmasan kivonul: a történelem eleje kicsit felvillan értelmünknek. „Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: Jöjj! Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek.  Hosszú kardot adtak neki” (Jel  6,3-4) A vörös ló nekünk a szerencsétlen korszakunkat jelenti. A vér is vörös, amit a hosszú karddal könnyű kiontani. Már háromezer éve biztosan tudjuk az ószövetségi Szentírásból, hogy a filiszteus Góliát egyedüli ellenfelet követelt Saul zsidó király csapatából párviadalra. Pimasz beszéddel sértegette Sault és csapatát, de a felséges Istent is. Egy ilyen délelőtti  hetvenkedés alatt ért oda a harctérre Dávid, a frissen (titokban királlyá felkent fiatalember, hogy hadviselő bátyjainak ennivalót biztosítson) Csupán parittyája volt, de kiállt a sértegető pogány ellen, aki állig felfegyverkezve  állt 325 cm-es  termetével. Dávid parittyája a sisak alá vágta a sima követ. Ez belefúródott a sisak alatti halántékba, és a sértegető ájultan esett össze. Dávid melléje rohant, kirántotta az óriás kardját, levágta fejét, majd kardhegyre szúrta, és felmutatta a zsidó seregnek. Ez legalább háromezer éves történet.  A múlt (XX. századi) két világháború után napjainkban már harmadik világháborút emlegetnek a politikusok. Isten viszont a Szűzanya garabandáli jelenései  idején (1951-1965 Mária-látogatás) azt üzente Szent Mihály arkangyallal: mivel az emberek nem akarnak bűnbánatot tartani, ítélet vet véget  a förtelmessé, embertelenné  vált „vörös ló” korszaknak.

Évközi 25. hét péntek

Évközi 25. hét péntek    
Préd 3,1-11; Lk 9.18,22
„Nézem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak”

A prédikátor, akinek beszélnie kell Isten dolgairól, hogy az emberek a sok féle történésből megismerjék Isten akaratát, amelyet az emberek és az egész világ irányítójaként megmutat. Ő a világ teremtője, Ő alakítja a történelmet tetszése szerint, amint ezt a beláthatatlan múltban örök tervei szerint elgondolt, megteremtett, majd alakított úgy, ahogyan Mózesnek negyven nap alatt megmutatta a Sínai hegyen. „Látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap”. (Ter 1,31)  A mai olvasmányban a prédikátor kora történelmét figyeli meg, rámutat a közelmúltra, és mindebből logikusan következtet az emberiség jövőjére is. "Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében. Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek, és ideje a kiszakításnak” (Préd 3,2) Isten terveit úgy mutatja be kétezer-háromszáz éve, hogy azok a tervek Istenben öröktől fogva élnek, és várják a megvalósulás időpontját. Isten tehát nem tervezgeti az elkezdett világot. Isten végtelen nyugalom, Ő a mozdulatlan őserő, amelynek parancsa szerint létre jönnek a dolgok: a születés és a halál. A szabad akaratú ember ennek megfelelően ülteti vagy veti az életéhez szükséges növények magvait, van amit ősszel, van amit tavasszal. Aki nem alkalmazkodik a rendhez, megnézheti üres földjét és magtárát. Az emberek nagy többsége jól megjegyezte a leckét: „Mindennek megvan a maga órája” (3,1) De nemcsak a mindennapi eledel megtermelésének van ideje. „Ideje van a lebontásnak és ideje az építésnek”. (3b) Az ősök házát szétrágja az idő, születnek a gyerekek és az unokák, már nem célszerű toldozgatni a régit: eljött a régi bontásának és az új ház építésének ideje. Az új házban sem más a rend, mint volt addig is: „Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek”.(4) Jön majd a gyász, ha kihalnak a család ősei. Jönnek azonban a kicsi unokák, dédunokák, megtelik vidám gyermekkacajjal a ház, és a kis örökösöknek fogalma sem lesz, kik laktak ott az előbbi időben. A történelem pedig halad tovább. A mi hazánkban is így lesz. A Prédikátor hite és tapasztalata nyomán bízhatunk benne, de ne feledjük, a történelem Ura a fölséges Isten, ha hozzá térünk, a kellemetlen változások után az élet igazi jeleit is megadja nekünk

NINIVEI SZENT JÓNÁS

Szent Jónás 

próféta.

Szent Jónás, a kis próféták sorában az ötödik, Geth Ofira helységben született. II. Jeroboám Izraeli király alatt jövendölt, Kr.e. a IX. században. A próféta életét és cselekedeteit a nevét viselő ószövetségi szent könyvből ismerjük. Istentől Ninivébe, a bűnbánat hirdetésére küldött próféta nem akart odamenni. Hajóra szállva ellenkező irányba ment, de egy tengeri vihar lecsendesítésére a tengerbe vetették. Egy cethaltól elnyeletve, és abból 3 nap múlva épségben kijutva, Ninivébe ment, hogy isteni küldetését teljesítse. A ninivei emberek, hallva a próféta beszédét, bűnbánatot tartottak és Isten irgalmát elnyerték. Az ő 3 napos tartózkodása a cethalban és kijövetele előképe volt a Megváltó 3 napos síri nyugalmának és feltámadásának. Ezt Jézus kijelentéséből tudjuk.

 

Parolin bíboros is felszólalt az ENSZ New York-i csúcstalálkozóján

Szeptember 19–20-án a menekültek és migránsok ügyében tartottak csúcstalálkozót az ENSZ New York-i székházában, melynek első napján Pietro Parolin bíboros államtitkár is beszédet mondott, melyben szót emelt a menekülni kényszerülő gyermekekért.

Világszerte 48 millió gyermek kényszerül elhagyni otthonát, és a kíséret nélkül menekülő gyermekek tízezrei vesznek el, lesznek visszaélések, kizsákmányolás áldozatai – hangsúlyozta Pietro Parolin az ENSZ csúcstalálkozóján mondott beszédében, szeptember 19-én.

A bíboros leszögezte, minden embernek joga van a békére és a biztonságra a saját földjén, a szülőhazájában, ennek ellenére milliók élnek veszélyben és nyomorúságos körülmények között, és ezrek vesztik életüket, miközben menekülni próbálnak a konfliktusok, az erőszak, a végletes szegénység, a társadalmi kirekesztés, az üldöztetés és a megkülönböztetés számtalan formája miatt.

E drámai helyzetet látva a Szentszék sürgős, sokoldalú politikai erőfeszítésre hív, melynek révén fel lehetne számolni a lakosság erőszakos áttelepítésének okait: a konfliktusokat, az erőszakot, a végletes szegénységet, a fegyverkereskedelmet, a korrupciót, a sötét gazdasági és pénzügyi terveket – hangsúlyozta az államtitkár, és hozzátette: biztosítani kell a megfelelő pénzügyi forrásokat, és azt, hogy megfelelő módon, átláthatóan és ellenőrzött módon kerüljenek a felhasználókhoz.

Parolin bíboros Ferenc pápa nevében nemet mond a közömbösség globalizációjára, de igent mond arra a megújított elkötelezettségre, mely megvéd minden embert az erőszaktól és a megkülönböztetéstől, hogy garantálja a minőségi egészségügyi ellátást és megvédje a legsérülékenyebb réteget, főként a nőket és gyermekeket.

Az Irgalmasság Szent Éve 295.

Isten nagy napja.

„Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell. Nyomban elragadtatásba estem lélekben: És íme, trónt állítottak fel a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő tekintete jáspishoz és karneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány a trónja körül. A trón körül 24 szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak.  A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme. A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul tele szemekkel. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal  bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő! Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent” (Jel 4,1-11) A nagy földi hatalmasságok előtt is szokás a tiszteletadás. Akik kiérdemelték önzetlen munkájukkal, szorgalmukkal, hősiességükkel, honvédő háborúk végén, adjuk meg az érte járó tiszteletet. Mennyivel inkább megérdemli a lehajlást, sőt a földig borulást a végtelen és örök jóság, hatalom és szeretet Istene, aki öröktől él, minket minden jóval éltet, akiről most már józanabbul kezd gondolkodni az emberiség. Minden alkalmat megragadva, mint a húsvéti feltámadási körmenet, az Oltáriszentség úrnapi dicsőítése, az úrfelmutatás hódolata minden szentmisében adjuk meg Istenünknek az imádást, itt lent és majd odafönt.
A hétpecsétes könyv.
„A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit? De senki em tudta, sem a menyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: Ne sírj!  Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri  hét pecsétjét” (Jel 5,1-5) János apostol Jézus tanító körútjain nagyon figyelt. Az óriási viták pergőtüzét ugyanúgy megjegyezte, mint a csendesebb beszédeket, és az evangéliumában minden részletet pontosan lejegyzett a mi okulásunkra. A mennyei hétpecsétes könyvtekercs láttán azért kezdett nyugtalankodni, hogy mekkora örömmel olvassák vagy hallgatják az üldözött földi keresztények, hogy Üdvözítőnk, aki mint Isten, ismer minden hétpecsétes jövendőt, most a pogány Róma pusztulásáról közölhet megnyugtató híreket. Végül is nem csalódik: az egyik vén megnyugtatja, hogy az Isten Báránya ad üdvös híreket, amikor egyenként felnyitja mind a hét pecsétet. Sorban átelmélkedjük. A mostani katasztrofális események is ezt igazolják. Csak legyen erős a hitünk és kegyelemközvetítésünk. Imádkozni kell.

Évközi 25. hét csütörtök

Évközi 25. hét csütörtök              
Préd 1,2-11; Lk 9,7-9
„Minden hiúság, mondja a Prédikátor”

A bölcsességi irodalom célja: meg akarja mutatni a hívő embereknek, hogyan lehet tetteinket úgy végbevinni, hogy azok minél közelebb segítsenek minket az üdvösségünkhöz. A profán bölcselet célja kezdetben az volt, hogy az ember megtalálja a leghatékonyabb viselkedésmódot az érvényesüléshez. Idővel ez a cél módosult: a születő természettudományok is keresték a célravezető módokat, tehát a filozófiához csatolták azokat is. Ma a természetes ésszel elérhető ismeretek elvonással történő megismerésének a tudományát tartjuk filozófiának. A Prédikátor könyvének a szerzője a Makkabeusok kora előtt élt. Ismerte a görög bölcseletet. Úgy ítélhette meg, hogy ezt a bölcseletet azért művelik, hogy az emberek a maguk hatalmi körükbe tudják vonni a világ dolgainak irányítását. Így érthető könyve bevezetője: „Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság” (2) a dolgozó ember vesződik egész nap, és munkássága a világon semmit nem változtat magán a világon: „Nemzedék elmúlik, és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad. A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel, dél felé kerül, majd északra fordul” (4-5) Ugyanígy szokott változatokkal fújdogálni a szél, folynak a folyók; vizüket elnyelik a tengerek, a nélkül, hogy túltöltve kicsapnának medrükből. Ugyanilyen módon működik az emberi szervezet is. A szem a látottakkal nem telik el, a fül nem dugul be a hanghullámoktól. Visszatérnek bizonyos dolgok, ismétlődik az élet. „Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek” (11) Nem az időjárás változásait kel befolyásolni ahhoz, hogy az ember boldogabb legyen. Akkor lesz boldogabb, ha a sorsát, elsősorban örök boldogságát biztosítva látja. Egyedül ebben nincs semmi hívság. Ennek pedig az a feltétele, hogy az igazságot keresem, és mások boldogságát szolgálom állandóan. Ez viszont lemondásba, szenvedésbe kerül. Az ős bűn elkövetése óta ezért a szenvedés az igazi eszköz a világ megváltoztatásához. Elsősorban Jézusé. Hozzá kell járulnunk nekünk is. Erre ad jó példát Szent Pál apostol: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből testének, az egyháznak javára” ((Kol 1,24) „Tedd ezt és élni fogsz” (Lk 10,28) Nem hivalkodva, hanem boldogan.

LIDIAI SZENT HIPÁT

Szent Hipát püspök és András áldozópap 

vértanúk.

Mindkét szent Lidiában született. Együtt gyermekeskedtek, együtt tanultak, és mindketten ékesek voltak az erényekben. Felnővén, Hipát a szerzetességet választotta a hallgatagság miatt, András az Egyház szolgája lett és nagy buzgósággal hirdette Isten igéjét. Az efezusi püspök, hallván mindkettőjük szent életéről, Hipátot az ázsiai egyház püspökévé szentelte, Andrást pedig áldozópappá. Életükkel és tanításukkal mint két fényes világító ragyogtak az Egyház egén.

Eközben Izauriai Leó császár üldözést támasztott a szentképek és tiszteletük ellen. A két szent ellenállt a császári parancsnak, és a híveket az Egyház tanításának megtartásában erősítette. A császár ezért maga elé idézte őket. Sem az ő, sem bölcselői rábeszélésének nem lett náluk semmi eredménye. Azért börtönbe záratta őket. Utána következtek a kínzások: irgalmatlan verés, fejbőrük lenyúzása, szakálluk bekenése szurokkal és meggyújtása, végül fejükön drága szentképeket égettek el. Mindezeket férfiasan tűrték és Isten erejével életben maradtak. Végül úgy ölték le őket, mint a juhokat. Testüket a kutyák elé vetették, de a keresztények titokban elvitték és tisztességesen eltemették őket. Ezek 730-35 körül történtek.

Ferenc pápa Assisiben: A keresztények árasszanak irgalmat a világba

Ferenc pápa szeptember 20-án Assisiben, miután találkozott a vallási vezetőkkel és a menekültekkel, elmélkedést mondott a keresztények ökumenikus imádságán, majd a záróünnepségen is felszólalt, amelyen minden vallási képviselő hitet tett a béke mellett.

Ferenc pápa vallási vezetőkkel való találkozását követően a Szomjazzuk a békét – Vallások és kultúrák párbeszédben című béketalálkozó résztvevői saját vallási szertartásuk szerint imádkoztak a békéért. Különböző helyszíneken gyűltek össze a keresztények, a muszlimok, a zsidók, a sintoizmus, a buddhizmus és más keleti vallások követői, hogy imádkozzanak a békéért, minden ember közös kincséért.

A keresztények ökumenikus imádságán a Szentatya üdvözlő szavai után Izajás könyvének 55. fejezetének szavai – „Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek gabonát, és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és vételár nélkül bort és tejet!” – nyomán Justin Welby anglikán prímás az irgalmasságról beszélt: gazdagságunk olyan, mint a hamis pénz, hatalmasnak tűnhet, de Isten gazdaságában semmit nem ér. Isten irgalmasságra hív, igazi gazdagságot ajánl. Arra hív, hogy legyünk nagylelkűek ebben az éhező világban. Minden lehetséges, ha Isten irgalmassága él bennünk, és nagylelkűségre hívunk másokat is – biztatta az egybegyűlteket.

Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka hangsúlyozta, hogy az Úr a saját életével tett tanúságot a megtestesült szeretetről. A keresztények ma arra kapnak meghívást, hogy szeressék egymást, és a köztük lévő közösséggel prófétai módon tegyenek tanúságot. A vértanúság konkrét tanúságtétele él a kereszténységben, a békét hirdeti. Jézust mutatjuk fel mint a béke jelét – ez a keresztények legnagyobb tanúságtétele. Jézust hívjuk segítségül a világ minden részén, különösen a Közel-Keleten. Azonban belső megtérésre van szükség, átalakulásra, hogy valóban a békét hirdethessük.

Ferenc pápa János evangéliuma alapján a keresztre feszített Jézus szaváról elmélkedett: „Szomjazom.” Szemléljük a misztériumot: Jézus eljött szegényként az emberek közé, és ereje vége felé jár. Mire szomjazik? – tette fel a kérdést a pápa. Vízre, ami alapvetően szükséges az élethez, de legfőképpen szeretetre, ami legalább annyira fontos.

Árasszunk magunkból együttérzést a mai szomjazók felé. Jézus a mi békénk, teremtsen köztünk egységet, hogy azok lehessünk, amire vágyott: mindnyájan egy – kérte Ferenc pápa. (A Szentatya elmélkedése teljes terjedelmében ITT olvasható.)

Az elmélkedés után a hívek külön-külön imádkoztak a háborúban szenvedő országokért, egy-egy gyertyát gyújtva mindegyikért.

Az imádság végén Ferenc pápa együtt ment fel a bazilika előtti téren felállított emelvényre Abraham Skorka argentin rabbival, Abbász Shumannal, a kairói Al-Azhar Egyetem elnökhelyettesével és Gidzsun Szugitanival, a japán Tendai Buddhista Iskola főtanácsadójával.

A zárószertartás kezdetén Domenico Sorrentino, Assisi érseke és Mauro Gambetti, az Assisi Szent Konvent kusztosza üdvözölte a résztvevőket.

Andrea Riccardi, a Szent Egyed közösség alapítója kifejezte örömét ezért a szép pillanatért, amely láthatóvá teszi a békét minden vallás, minden ember szívében – a vallások a remény forrásai azoknak, akik háborúban szenvednek és szomjazzák a békét. Rámutatott, hogy harminc évvel ezelőtt a II. János Pál pápa által meghirdetett imádság leleplezte mindazokat, akik Isten nevét arra használták, hogy háborúzzanak. Ez a találkozó folytatódott az elmúlt harminc évben, történelemmé vált. Riccardi emlékeztetett arra, hogy Gregoriosz Johanna Ibrahim, Aleppó szír püspöke 1986 óta résztvevője volt ezeknek a találkozóknak, hitt a békés együttélésben. 2013 áprilisában Bulosz Jazigi (Pál) görög ortodox püspökkel együtt humanitárius misszióba indultak, ahonnan nem tértek haza – elrabolták őket. Szíriát lebombázták, megölték az együttélést.

Sokan panaszkodnak napjainkban amiatt, hogy nincsenek már ideáljaink: de ott van a béke, kialakíthatjuk a béke kézműveseinek népét, azokét, akik bátran felveszik a harcot a háború ellen. A békéhez imádságra és párbeszédre van szükség. „A párbeszéd leleplezi, hogy a háború nem legyőzhetetlen, a meg nem értésen túl lehet lépni. Semmi nem veszett el, ha van párbeszéd. Minden lehetséges, ha béke van” – zárta beszédét Riccardi.

Ezt követően tanúságtételek hangzottak el, elsőként a szíriai menekült asszonyé, Tamar Mikallié, aki Aleppóból származik, a háború előtt tanár volt. „Amikor kiejtem Aleppó nevét, összeszorul a szívem… Eszembe jutnak keresztény és muszlim barátaim. Ma különbözőnek számítanak a keresztények és a muszlimok, de a háború előtt nem volt köztünk különbség… Kitört a háború…, a bombák lerombolták a házakat. Még mindig hallom az apák, az anyák, a szüleiket kereső gyerekek kiáltását…” Tamar elmesélte, hogy az imádság volt az egyetlen támaszuk, Jézus szavait ismételték: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” (Mt 11,28–30) Sokáig kitartottak, miközben bombázták a környéket, éheztek. Végül Libanonba menekült a családjával, ahol két évet töltöttek, idős szüleikkel együtt. A Szent Egyed közösség segítségével sikerült Libanonból a humanitárius folyosón keresztül Olaszországba jutniuk, jelenleg Toszkánában élnek. Kérte a vallási vezetőket, imádkozzanak, hogy térjen vissza a béke Szíriába.

Bartholomaiosz pátriárka hangsúlyozta, hogy nemcsak a harminc évvel ezelőtti eseményre emlékeznek, hanem mint vallási vezetők megújítják a béke iránti elkötelezettségüket és barátságban egymással keresik a párbeszéd új útjait. Hangsúlyozta, hogy a béke feltétele a kölcsönös tisztelet és az igazságosság. Az igazságosság azt is jelenti, hogy a világgazdaság szem előtt tartja a szegények szükségleteit, és nem feledkezünk meg a teremtett világ védelméről. Hangsúlyozta, hogy minden vallásnak önkritikát kell gyakorolnia, megvizsgálnia, mikor tévedtek, mikor nem voltak kellőképpen figyelmesek, vagy mikor hagyták, hogy erősödjön a fundamentalizmus, amely akadálya az egymás közti és a másokkal való párbeszédnek.

David Brodman rabbi, a holokauszt túlélője kifejezte örömét, amiért évek óta részese lehet ennek a találkozónak. Hálát adott a pápával való barátságáért, és azért, hogy a Szent Egyed közösséggel való barátsága révén is sok fiatalnak beszélhet a vészkorszakról, mert nagyon fontos, hogy az ifjabb nemzedékek megismerjék történelmünket.

Az indonéz Din Syamsuddin, az Ulémák Tanácsának elnöke arról tett tanúságot, hogy az iszlám a béke vallása: Isten azért teremtette különbözőnek az embereket, hogy gazdagítsák egymást. Hangsúlyozta, hogy a muszlimok felelőssége együttműködni, hogy megmutassák hitük igazi arcát. Elmondta, hogy a Szent Egyed közösségnek nagy szerepe van abban, hogy béke lett a Fülöp-szigeteki Mindanaóban. „Harminc éve együtt járunk ezen az úton, együtt tekintünk a jövőbe, elvisszük a találkozó hangját országainkba” – zárta tanúságtételét.

Koei Morikawa, a japán Tendai Buddhista iskola pátriárkája elmondta, hogy nem szabad alábecsülnünk azokat a mozgalmakat, amelyek megosztást és gyűlöletet keltenek. A gyűlöletet csak úgy lehet megszüntetni, ha felhagyunk vele és az erényt állítjuk a helyébe – hangsúlyozta.

A tanúságtételek után Ferenc pápa beszédet intézett a béketalálkozó résztvevőihez. (Beszédének magyar nyelvű fordítását ITT olvashatják.)

A háború és a terrorizmus áldozatainak tiszteletére tartott csend után felolvasták a találkozó békefelhívását. Különböző országokból származó gyermekek vették át a kiáltványt a vallási képviselőktől, hogy átadják a népek vezetőinek. A vallási képviselők aláírták, ezzel hitet tettek a béke mellett, és gyertyát gyújtottak a közös kandeláberen. Ezt követően a hagyományhoz híven kihirdették a vallások közti béketalálkozó jövő évi helyszínét: a németországi Münster/Osnabrück. Az ünnepélyes szertartást békeölelés zárta.

 

Az Irgalmasság Szent Éve 294.

Jézus meghívása sokféle embert sokféle helyzetben ért. Egy azonban azonos volt, követték a hívást. Meghallom-e Jézus hívószavát? Kész vagyok-e követni, nyomába szegődni, élni azt a hivatást, amelyet nekem adott?

Szent Máté apostol, evangélista meghívása sokakat megihletett már. Caravaggio festményén Lévi a vámos hitetlenkedve magára mutat: Mintha csak azt mondaná: tudod, kivel állsz szemben? Engem, bűnös embert hívsz? Jézus nagy ajándékot bízott rá, hiszen apostolaira alapította Egyházát. Miden megkereszteltnek sajátos hivatást, ajándékot adott. Jézus jól tudja, hogy mit tesz. Ismeri bűneinket, képességeinket és kegyelmének erejét. Azon is jó elgondolkodnunk, hogy Máté gondolkodás nélkül követte az Úr hívását. 

Évközi 25. hét szerda

Évközi 25. hét szerda

Egy emberi hívásra csak kellő megfontolás után szabad válaszolni, amikor azonban Isten hív, és ezt megérzi a lelkünk, akkor egyszerűen csak fel kell állnunk és követnünk kell őt. Az, hogy Máté szó nélkül felállt, és követte Jézust, önmagában is bizonyíték arra, hogy Jézus Isten nevében és az élő Isten tekintélyével lépett fel. A Jézussal és a jézusi örömhírrel való találkozáskor nincsen helye a fontolgatásnak, mérlegelésnek. Aki fontolgat, nem követi Jézust. Nincsen helye a mentegetőzésnek sem, hogy bűnös voltunk miatt alkalmatlannak mondjuk magunkat. Hiszen melyikünk lenne bűn nélkül való? S melyikünk tudná saját magát alkalmassá tenni Jézus követésére? „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” – mondja Jézus, s ez igaz az ő követésére is. Mint ahogy a betegtől azt várjuk, hogy betegségével forduljon orvoshoz, nem pedig azt, hogy csak akkor merjen az orvos elé állni, ha már meggyógyult, úgy éppen azáltal gyógyul a lélek, ha fontolgatás, fenntartások és visszafordulás nélkül Jézus nyomába szegődünk. Mindazok, akik az Egyház történelme folyamán úgy követték Jézust, ahogy Máté, meggyógyultak, boldog és kiteljesedett életű emberek lettek.

Nagyon sok múlik az induláson. Ezért nem mindegy, hogyan foglalkozunk az újonnan megtértekkel, a novíciusokkal, novíciákkal, a papjelöltekkel. Ha már az indulást elrontja a számítgatás, a túlzott félszegség, a kislelkűség, mit lehet várni az út folyamán, a próbatételek között? Ha azonban jól rajtolunk, ha értelmünket, akaratunkat és érzelmeinket, teljes emberi egzisztenciánkat egy irányba fordítjuk, s úgy indulunk, nagy esélyünk van a sikeres célba érésre és az örök győzelemre.

Urunk Jézus, Te elhaladsz mellettünk is, miközben a pénzváltó asztalnál ülünk, vagy épp az élet piacterén ácsorgunk tétlenül. Ne engedd, kérünk, hogy hallatlanra vegyük a szót, melyet nekünk mondasz, személyesen: „Kövess engem!” Ne engedd, hogy magyarázkodásba kezdjünk vagy még mindig kifogásokat keressünk, hanem Szent Máté apostol közbenjárására add meg nekünk, hogy legyen bátorságunk mindent otthagyva nyomodba szegődni és valódi tanítványoddá lenni. Segíts, hogy megtanuljuk, mit jelent az „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot”, és engedjük magunkat kegyelmed által irgalmas szívű testvérekké, az isteni irgalmasság követeivé formálni.

 

CSONG HASZANG SZENT PÁL

CSONG HASZANG SZENT PÁL

vértanú

Kóreában 1836 előtt világi hívek terjesztették a keresztény hitet. Francia misszionáriusok ekkor léptek Kórea földjére.

Három nagy üldözés tört ki ellenük, 1839., 1846. és 1866-ban. 103-an szenvedtek ekkor vértanúságot: Kim Taegon András lelkes pap és lelkipásztor volt, Csong Haszang Pál pedig kiváló világi apostol. Legtöbben a többiek közül világi hívők voltak, férfiak és nők, házasok és fiatalok, idősek és gyermekek is.

Példájuk:

Világiak is hivatottak nagy feladatokra az Egyházban!

A szeretet seregszemléje – összefoglaló a Katolikus Társadalmi Napokról

Ünnepi megnyitóval kezdődött szeptember 16-án, és a Bolyki Brothers koncertjével zárult szeptember 17-én késő este a Katolikus Társadalmi Napok (Kattárs) a budapesti Március 15. téren. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia összefoglalóját adjuk közre a rendezvénysorozatról.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által létrehozott rendezvény idei mottója ez volt: „Jézus az irgalmasság arca. Társai vagyunk!” A Kattárs az irgalmasság rendkívüli szentéve jegyében Jézust mint a Katolikus Egyház szociális munkájának forrását állította az esemény középpontjába. A színes programot kerekasztal-beszélgetések, előadások, koncertek, játékok, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) kiállításmegnyitója és két jelentős konferencia alkotta, melyet idén közösségi sportprogramok is kiegészítettek.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia negyedik alkalommal rendezte meg nagy sikerrel a Kattársat, amelynek évről évre fő célja bemutatni minden érdeklődő számára az egyház társadalmi tanítását. Először 2013-ban Budapesten, majd 2014-ben Miskolcon, tavaly pedig Debrecenben zajlott a rendezvény. A kétnapos eseménynek idén újból Budapest adott otthont.

A rendezvény hivatalos megnyitóünnepségén az egybegyűlteket Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a rendezvény fővédnöke, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Tarlós István, Budapest főpolgármestere és Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntötte.

A megnyitó után A sport egyesít címmel a Speciális Olimpia Mozgalom fogyatékkal élő sportolói és katolikus iskolák diákjai részvételével integrált sportprogram kezdődött a téren. A résztvevőket Török Csaba, a Katolikus Iskolák Diáksport Szövetségének (KIDS) elnöke mellett Kállai Ildikó fitneszvilágbajnok és Várkonyi Attila, azaz Dj Dominique üdvözölte.

Ezt követően Böjte Csaba testvér Az irgalmasság iskolája című előadásában a Szentírást hozta közelebb a közönséghez – személyes, humorral fűszerezett példákon keresztül.

Párhuzamosan a sportprogrammal és Csaba testvér előadásával a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Auditorium Maximum előadótermében A misszió és az irgalmasság testi és lelki cselekedetei címmel zajlott konferencia. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket. A Kattárs részeként megrendezett tanácskozáson Erdő Péter bíboros az igazság, az igazságosság és az irgalmasság összefüggéseiről beszélt. A résztvevők meghallgathatták Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke előadását az egyház új missziójáról. Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke a „minden kapcsolat záróköve az irgalom” gondolatot helyezte előadásának fókuszába, míg Barsi Balázs ferences szerzetes előadásában kiemelte, hogy Isten a világot a nem létezés sötétjéből hívta elő. Kunszabóné Pataki Anna az irgalom gyakorlati megvalósításáról osztotta meg gondolatait a részvevőkkel.

A konferencia után Veres András nyitotta meg a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a KPSZTI által diákok számára kiírt pályázat legszebb alkotásaiból álló kiállítást és adta át a legjobbaknak járó díjakat. A tárlat szeptember 29-éig tekinthető meg a helyszínen. A gyerekkezek által készített művek példaértékűek, és képzőművészeti szempontból sem elhanyagolhatók.

Pénteken este Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban. A szertartás során közreműködött a Cantate vegyeskar és az Eucharist zenekar. A rendezvénysorozat nyitónapja szentségimádással ért véget, amelyet a Szociális Testvérek Társasága vezetett Székely János püspökkel és az Eucharist zenekar közreműködésével.

A szombati napon többek között a Kaláka együttes, a Nádizumzum, a NemAdomFel zenekar, valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szimfónia Programjában részt vevő hátrányos helyzetű gyerekek zenekarának koncertje szórakoztatta a Kattárs résztvevőit a szabadtéren.

A piarista kápolnában eközben a Szent Márton-évi dráma- és műfordítási pályázatok legjobbjainak bemutatása és díjazása zajlott a KPSZTI szervezésében. A díjakat Herczegh Anita, Áder János köztársasági elnök felesége adta át.

A nap folyamán két kerekasztal-beszélgetésre került sor Mit tehet az ember?, illetve Közel-Kelet és migráció címmel.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate bizottsága által meghirdetett Elvitt engem Jézushoz című esszépályázat győztese Hibszky Dávid, a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium 14 éves tanulója lett, a díjat Székely János püspök adta át.

Az este záróprogramja a Bolyki Brothers zenekar koncertje volt. A formáció Magyarország egyik legjelentősebb a cappella együttese, a testvérek több mint húsz éves közös múltra tekintenek vissza. A komolyzene, a pop, valamint a dzsesszvilág is számontartja és értékeli munkájukat.

Az Irgalmasság Szent Éve 293.

Levél a filadelfiai egyháznak

„A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja: Ismerem tetteidet. Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni. Bár nincs sok erőd, mégis megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet. Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek. Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit. Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat. A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet. Akink van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 3,7-13) Jézus nemcsak megdicséri Filadelfia püspökét azért, mert megtartotta Ura tanítását és Istent egyenes szóval megvallotta. Az Úr még egy nagyszerű alkalmat, hogy a fentebbi erényeket gyarapítsa: lába elé alázza a régi vallás követőit, hogy okuljanak: Jézus az Ábrahám áldását vonatkoztathatja rá. A másik dicséret különösen értékes számunkra: Konkrétan valami nagy megpróbáltatást említ az Úr, és a püspök oszlop-dísze lesz a learatott győzelem templomának. Mi nemcsak gratulálni szeretnénk ezért neki, hanem a most ránk törő óriási megpróbáltatás legyőzéséért köszönjük biztató példáját, amelyről János apostol így ír: „Elesett, elesett a nagy Babilon”(Jel 18,2)
Levél a laodiceai  egyháznak. A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete. Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból. Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássák szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss. Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem.  Buzdulj fel, és térj meg! Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (22) Itt a Úr a közömbösökről szól. Talán sokakat meglep, hogy Jézus ezeket tartja az emberiség legszánalmasabb osztályának. Kicsit talán sajnáljuk is, hiszen nem ártanak senkinek: nem kell velük foglalkozni sem a rendőrségnek, sem a bíróságnak. Viszont nem ez az értékmérő Isten kezében. Éppen annyi gondot szán rájuk, mint azokra, akik rendesen dolgoznak, eteti, itatja, ruháztatja őket. Rájuk bízza azt, akinek a boldogságát neki kellene biztosítani. Ezért az ítélet: Te mihaszna, lusta szolga (Mt 25,26 4) „Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell” (Jel 4,1-2)

 

Évközi 25. hét kedd

Évközi 25. hét kedd     
Péld 21,1-6. 10-13; Lk 8,19-21
„Az ember minden útja helyes a saját szemében, a szíveket mégis az Úr veti latra” 

A bölcsességi irodalom az Ószövetségben Salamon király uralkodása idején válik ismertté. Salamon éles eszű vezető volt, akit az Úr kedves gyermekének nevezett. Mint fiatalember ülhetett apja, Dávid király trónjára. Dávid több fiában is kereste utódját, míg végül utolsó feleségének második fiát bölcsessége miatt trónra emelte. A lázadó Absalomra nagyon illett a mai olvasmány elején olvasott bölcs mondás: „Az ember minden útja helyes a saját szemében, a szíveket mégis az Úr veti latra”.Ez a példabeszédek gyűjteménye című könyv mindig nagy becsben állt az egész nép szemében, mert valóban bölcs, tehát célravezető megállapításokat tár olvasói elé. Megérződik rajtuk a kegyelem ihletése. Könnyen megjegyezhetők voltak, és az egyszerű emberek is megértették isteni üzenetét. Nézzünk meg még egy-két megállapítást ilyen szemmel a mai olvasmányból. „A szemek fennhéjázása szívbeli felfuvalkodás, a gonoszok szövétneke a bűn”. (4) Jól illusztrálja ezt a mondást Absalom felkészülése apja elleni lázadásra. A királyi palota bejárata előtt tartózkodott Absalom négy éven át. Mindenkivel elbeszélgetett, megnyerte bizalmukat, és minden panasz fölé a saját bűnét tette irányadó lámpássá, hogy amikor elérkezik a kellő pillanat, csak üzenni kelljen a fellázított embereknek, azok készségesen futottak a lázító királyfi táborába. (2Sám 15,1-7) „A szorgalmas igyekezet mindig gyarapodásra vezet, de mindaz, aki lusta, folyton szegénységben lesz” (Péld 21,5) Dávid nyolcadik fia volt Izájnak. Az elsőszülött, Eliáb (Istenem-atyám) apjuk vagyonának a felét egyedül fogja örökölni, a többi hét a másik felén osztozik. Ezért Dávid, a legkisebb, szorgalmasan őrizte apja nyáját a réten, megvédte a vadállatoktól: oroszlántól és medvétől is visszaszerezte, még a szájukból is kivette az elrabolt bárányt. Unalmában nemcsak furulyált, hanem parittyával köveket hajigált célba. Ezeken túl szorgalmasan gyakorolt a hárfán is. Ezt a szorgalmat és bátorságot naponta növelte. Amikor Isten Saul királyt nagy bűne miatt elvetette, Sámuel próféta az Úr parancsára elment Betlehembe Izájhoz. A hét legény-fiút is megnézte, de Istennek nem kellettek. Haza kellett hívni a rétről Dávidot. Őt kellet királlyá kenni, hogy majd Saul halála után ura legyen Izraelnek. De már felkenten bátyjainak ennivalót vitt a harctérre. Ott éppen seregük előtt gúnyolódott a két méteres filiszteus harcos, akivel senki, nem mert kiállni párviadalra.  Dávid kiállt. Elég messziről parittyával kavicsot dobott a filiszteus homlokába, majd amint elesett, az ő kardjával levágta fejét. Így egyszerre nemzeti hős lett. A király maga mellé vette, kis szakaszával zavarta a filiszteusok csapatait. Amikor pedig a király búsongott, hárfajátékkal vidította őt. Saul halála után pedig ő lett a király. (2Sám 16,1-17,58) Hazánk megmentésének is a szorgalmas önképzés, iskolába járás és a komoly munka az egyetlen módja Isten akarata szerint.

ANTIOCHNIAI SZENT DORIMEDON

Szent Trofim, Szabbát és Dorimedon 

vértanúk.

A pisidiai Antiochiáhan, a város lakosai e napon nagy ünnepséget rendeztek a pogány Apolló isten tiszteletére. Áldozatokat mutatták be neki, nagy vigasság járt a nyomában és nagy ünneplés. Ekkor érkezett a városba két ismeretlen vándor: a keresztény Trofim és Szabbatiosz. Mivel a helybeliek látták, hogy nem törődnek istenükkel, elfogták és megkötözve a bíró elé vitték őket. Először Trofimot kérdezte kérdezte ki a bíró. Kereszténynek vallotta magát és nem volt hajlandó hitét megtagadni. A bíró parancsára ruháitól megfosztották, a földön kifeszítették és ütlegelték. Kiomló vérétől piros lett a föld. A verés után börtönbe zárták. A bíró Szabbatioszt is kikérdezte. Ő is állhatatosan kereszténynek vallotta magát. A bíró azzal büntette hitvallásáért, hogy fára függesztették és vassal szaggatták testét. A kínzás után levették a fáról, eközben lelkét visszaadta Istennek.

A bíró újra Trofimot vette elő. Mivel látta, hogy hitében állhatatos, elküldte Szinad városába Dénes kínzóhoz. Lábait hegyes szögekkel kivert vas cipőkbe helyezte, és gyalog kellett neki a lovon ülő katonák mellett menni a kijelölt cél felé. Minden egyes lépésnél új fájdalmat okoztak a cipőkben levő hegyes szegek. Az út három napig tartott. Dénes kínzó, Szinadában. új kínzások alá vetette. Hogy kínjai nagyobbak legyenek, sebeibe ecetet és sót öntöttek, utána, börtönbe zárták.

Élt akkor Szinadé városában egy titkos keresztény szenátor Dorimedon. Gyakran meglátogatta Trofimot a börtönben és gondoskodott róla. Egy napon a városban a pogány Kasztor és Pollux istenek tiszteletére nagy ünnepet rendeztek. Dénes elöljáró, mivel nem látta az ünneplők között Dorimedont, erőszakkal elővezettette, de nem bántotta, csak őrségre bízta. Dénes a kínzó hiába próbálta hittagadásra bírni. Nem volt eredménye. Ruháitól megfosztva verést, fára függesztést szenvedett. Végül Trofimot és Dorimedont arra ítélte, hogy a cirkuszban vessék vadállatok elé. A rájuk küldött vadállatok szelíden viselkedtek velük szemben. Ezután mindketten lefejezéssel végezték be életüket 276-ban.

 

A tábori lelkész is a békét védi – a tábori püspökség XXII. Nemzeti Katonai Zarándoklata

Huszonkettedik alkalommal rendezett Nemzeti Katonai Zarándoklatot a katolikus tábori püspökség szeptember 17-én, szombaton Budapesten.

A Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonák, kormánytisztviselők, közalkalmazottak és családtagjaik, valamint a nyugállományú katonák és családtagjaik számára Bíró László katonai ordinárius mutatott be szentmisét  a máriaremetei Kisboldogasszony-kegytemplomban.

A zarándoklaton és a szentmisén több mint százan vettek részt, voltak, akik gyalogmenetet teljesítve érkeztek a zarándoklatra. A Budaörsi úton található Petőfi-laktanyától induló tizenhat kilométeres meneten nemcsak hivatásos és tartalékos katonák, valamint családtagjaik, hanem a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium tanárai és növendékei is részt vettek.

Jelen volt Simicskó István honvédelmi miniszter, Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója és Kun Szabó István vezérőrnagy, miniszteri biztos is. A mise zenei szolgálatát idén is a veszprémi Légierő Zenekar látta el, Katona János alezredes, karnagy vezetésével.

A szentmisén Bíró László elmondta: a Nemzeti Katonai Zarándoklat Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepéhez kötődik. „A mai napon imádkozzunk azokért, akik a missziókban szolgálnak, akik a határon őrködnek, akik vigyáznak bennünket, vigyázzák a békénket” – fogalmazott.

A tábori püspök homíliájában arról beszélt, hogy Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe mellett az idei zarándoklat köthető a Szent Márton-évhez is. „Szent Márton a széteső értékek Európájában az igaz értékek felfedezője és továbbadója volt” – emelte ki, hozzátéve: az emlékév alkalmából az idei zarándoklaton részt vettek a szombathelyi és a komáromi római kori hagyományőrző egyesületek tagjai.

Bíró László hangsúlyozta azt is, hogy a mai európai helyzetben keveset beszélnek arról, mik azok az értékek, amelyek a kontinens jövőjét hordozzák. „Amikor értékmegőrzésről beszélünk, akkor szükséges beszélni arról az embertípusról, amelyik tiszteli az embert a fogantatás pillanatától a halál pillanatáig” – mondta.

A szentmise után adták át a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett elismeréseket. Az első alkalommal a 2014-es Nemzeti Katonai Zarándoklaton kiosztott kitüntetéssel azoknak a katonáknak, kormánytisztviselőknek, közalkalmazottaknak a munkáját ismerik el, akik segítik a tábori lelkészek tevékenységét, vagy pedig valamilyen módon támogatják a tábori püspökséget.

2016-ban a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett arany érdemérem elismerést Simicskó István honvédelmi miniszter vehette át Bíró László katolikus tábori püspöktől. Ezüst érdemérmet kapott Kun Szabó István vezérőrnagy, miniszteri biztos; Náday Gyula nyugállományú alezredes és Jagadics Péter nyugállományú alezredes. Bronz érdemérmet Csurgó Attila ezredes, Kiss Róbert ezredes és Köpöczi József önkéntes műveleti tartalékos ezredes vehetett át. Ezüst emlékérmet Esterházy László máriaremetei plébános és Hennel Sándor őrnagy kapott. A bronz emlékérmet Kiss Vilmos helvéciai plébánosnak, Farkas Róbert főtörzszászlósnak és Gajó Péter törzszászlósnak nyújtotta át a tábori püspök. Oklevelet Kapás Agáta hadnagy, Lovász Balázs hadnagy és Szecsődi Tamás Tibor hadnagy; míg emléklapot Soós Lajos törzszászlós, illetve Bukovinszkiné Apáti-Nagy Éva őrmester kapott.

A XXII. Nemzeti Katonai Zarándoklat végén Bíró László a Honvédelem.hu érdeklődésére elmondta: a mostani rendezvénnyel azt is ki akarták emelni, hogy a tábori lelkészi szolgálat „nem izolálódhat el a többi alakulattól”. Nem egy vákuumban működő szervezete a Magyar Honvédségnek, hanem szerves része annak. „A tábori lelkész éppen úgy a békét védi, mint ahogy a rá bízott katonák is a békéért élnek” – hangsúlyozta a katolikus tábori püspök.

 

Az Irgalmasság Szent Éve 292.

Levél a tiatírai egyháznak

 „A tiatírai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szeme mint a lobogó tűz, és lába mint a sárgaréz: Tudok tetteidről, szeretetedről,hitedről, szolgálataidról és állhatatosságodról, arról, hogy most több cselekedeted van mint azelőtt. De van ellened egy kifogásom: eltűröd, hogy Jezabel asszony, aki prófétának mondja magát, tanításaival arra csábítsa szolgáimat, hogy erkölcstelenkedjenek, és egyenek a bálványoknak bemutatott áldozatok húsából. Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Ágynak döntöm, akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságba, hacsak meg nem térnek cselekedeteikből. Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint. Nektek meg, többi tiatíraiak, akik nem követitek ezt a tanítást, és akik – hogy úgy mondjam – nem ismeritek a sátán mélységeit, ezt üzenem: nem rakok rátok más terhet. De amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg eljövök.  A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött. Vaspálcával fogja kormányozni, és mint a cserépedényeket, összetöri őket. Ezt a hatalmat atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 2,18-29) Ez a parancs szinte a mai napig úgy szerepel a köztudatban, mint a kemény parancs. Az emberiség történetét végig kíséri. Az Ószövetségben is állandó téma a Tízparancs hatodik parancsa. Az értelme mindig azonos: véd valami nagyon fontos elvet, amit az emberek nehezen értenek meg, pedig Jézus a mennyből is ezt üzeni: „Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam” Igen, az Atya az emberi történelem hajnalán tudomására hozza mindenkinek, férfiaknak és nőnknek egyaránt, hogy ezen a parancson sok függ: az emberi boldogság. A paradicsomkert az egyik igen fontos adomány, amit az Atya a teremtést megelőzően megállapít: addig nem teremtem meg az embert, a teremtésem főcélját, amíg nem biztosítom neki a létfeltételeket: a levegőt, a vizet és az ennivalót, és mindenek előtt a szilárd földet, amelyen járni, lakni, élni tud. Ez évmilliókat igényel, de Isten kivárja. Amikor mindent készen átad az első embernek, Ádámnak, a másik fő célt is megmondja: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő ”(Ter 2,18) Ez a családalapítás alfája és ómegája. A boldogságé. Kemény? A föld is kemény, annak is kell maradia. Aki ezt nem érti meg, tönkreteszi a saját és más ember boldogságát.
Levél a szárdeszi egyháznak. „A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok  tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket is, akik halálukon vannak. Tetteidet nem találom Istenem előtt teljeseknek. Emlékezzél, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette és térj meg! Ha nem vigyázol, úgy érkezem, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában leplek meg! De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér ruhában fognak járni velem, mert méltók rá. A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 3,1-6) Az Isten előtt akkor teljes az emberi tett, ha a célja az igazság és a szeretet. Ennek értéke van Isten előtt. Nagy értéktelenség a tetteknél, ha önzésből fakadnak. Amit az ember önzésből tesz, az nem kap érte mennyei kincset, nem növeli a mennyei boldogságot.