Prágai Szent Adalbert vértanú püspök

Nagy csend napja



2011.04.23. szombat



A „teljes” családért.



Amikor a gyermek megszületik, kikerül az édesanya szíve alól az ismeretlen külvilágba, felsír. Ez a sírás a babát váró édesanyának, családnak, megkönnyebbülés: megszületett a család legifjabb virága, él! Gyarapodott a család, bővül a szeretet. A kisbaba itt kint is otthon van. Szeretik. Ő is mindenkit szerethet. Létrejött a Teremtő akarata szerinti hármasság: édesapa, édesanya és gyerekek közössége. Ha megnő a baba, Istenatyánk terve szerint meg kell keresnie párját, akit neki kell boldogítania, és az újabb hármasságot létrehoznia. Hacsak a gondviselés meg nem szólal a nagyfiú szívében. Téged, fiam, én más cél szolgálatára rendeltelek. A családok családja, az Egyház. Téged annak a szolgálatára hívlak. Ott kell majd a boldogító szeretetet szolgálnod. Fogadd el ezt a szolgálatot! Más forma szolgálat, mint a természetes családokban, de a lényege ugyanaz. Nálunk, ferenceseknél, a déli Úrangyala ima után mondunk egy gyönyörű megemlékezést: Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért az Atya is megdicsőítette őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név felett van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban és minden nyelv vallja meg Őt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Úr az Atyaisten dicsőségére. Saját Fiát nem kímélte az Isten! Hanem mindnyájunkért odaadta Őt. Tekints, Urunk, családodra, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát érettünk a gonoszok kezére adni és a kereszt gyötrelmét vállalni”. Pap és leendő pap Testvéreim! Isten saját családjában lesztek az isteni élet szeretet-szolgái! Higgyétek el, ez mindent megér!

Elmélkedés a Család évében CIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIII.



Isten a győztes mindenkor.



Az izraelita tábor tehát felserkent, és az éjszaka leple alatt menekülni kezdett. Törzsenként léptek a kőfal szerűen meredező vízfalak közé, hogy az egész nép apraja-nagyja rendben átérjen a tenger másik partjára, Sínai félszigetre. Látták is, hogy vezénylő felhőoszlopuk-feléjük ad nappali világítást, a másik fele viszont sötét, és azt a hamis nyugalmat ébreszti az egyiptomi seregre, hogy teljes biztonsággal alhatnak egyet, mert rabszolgáik előtt ott hullámzik a mély tenger, menekülni tehát nem tudnak előlük, mögöttük pedig uraik töméntelen hadereje zárja a visszautat. Ráérnek tehát kipihenni magukat. Amikor viszont hasadni kezdett a hajnal, felriasztották a katonákat, az izraeliták már ott szorongtak a túlsó parton. Nagyon féltek, mert az ő menekülő tengeri útjuk száraz átkelést biztosíthat az egyiptomiak számára is. El is kezdődött a lovasság rohama, amikor a hajnali fényben felszállt az izraelitákat vezető felhőoszlop, és a katonaság rádöbbent, hogy a fogolynak képzelt volt rabszolgák nincsenek sehol. Illetőleg észrevették a folyosót a tengerben, és az a szemüket rávillantotta a túlsó oldalon szorongó izraelitákra. Az első dühroham után azonnal készen állt az újabb haditerv: „Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: A fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe. Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket, és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: Fussunk Izrael elől. Mert az Úr harcol érettük ellenünk! De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra! Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe. Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük. Izrael fiai átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.”(Kiv 14,23-31)

Fabrianoi Boldog Ferenc ferences szerzetes

A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze



2011.04.22. péntek



Add nekem a szívedet!



Amikor az isteni hívás állandósul a meghívott, benyújtja valamelyik egyházmegyés püspöknek vagy szerzetes-főelöljárónak a felvételi kérelmét. Ezáltal ténylegesen elindul a papi pályán, de még nem ismer minden nehézséget, nem tud mindennel számolni. Még nem tud úgy gondolkodni, mint az a papköltő, aki a hivatásról szóló versében ezt írja:„Csak hívtak, mentem: Ennyi az egész. Lelkesültségében adhat-e többet egy ifjú meghívott Urának? Később jönnek a kérdések. Siker láttán ráébred arra, hogy megbíznak benne. Feltámadhat benne valami elbizonytalanodás: rászolgáltam én erre? Meg felel-e az elvárásoknak, hisz már lát néhány nehézséget is. Ilyenkor jó beletekinteni az Újszövetség irataiba. Ott Jézus maga volt a meghívó. Bekérezkedett Simon Péter bárkájába, hogy onnan hirdesse az igét a parton álló népnek. Utána fényes nappal halászatra ösztönözte Pétert: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat-halat fogni! Simon ezt felelte neki: Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót. És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek, és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! Mert a nagy halfogás után, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus két fiát, akik Simon társai voltak. Jézus, pedig így szólt Simonhoz: Ne félj! Ezen túl már emberek halásza leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt”(Lk 5, 4-11) Péter szíve talán nem volt Jézusé? (Jn 18, 25-27) Amikor a Genezáreti tavon ejtett második csodálatos halfogás után Jézus kérdése ugyanaz volt: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” (21, 15) Két egyszerűbb igen után Péter harmadszorra így felelt: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek”. (17) Testvéreim, papok! Okulásunkra történt és íratott le mindez. A kegyelem mindig kéznél lesz, ha jó szándékkal fogadtad el a meghívást.

Elmélkedés a Család évében CII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CII.



Kicsinyhitűek.



„Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték szemüket, és
meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak. Mózesnek pedig azt mondták: Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában! Mózes erre azt mondta a népnek: Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr dicsőségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem! Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni.Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak! Te pedig emeld föl botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izraelé fiai a tenger közepén! Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által. Felkelt erre Isten angyala, aki Izrael tábora előtt vonult, és mögéjük ment. Vele együtt elvonult a felhőoszlop is elölről, és a hátuk mögé állt, az egyiptomiak tábora és az izraeliták tábora közé. Hátrafelé sötét volt a felhő, előre pedig világossá tette az éjszakát, úgyhogy egész éjszaka nem közelíthettek egymáshoz. Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált. Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal”.(10-23)

Elmélkedés a Család évében CI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CI.



Végül is kié az igazi hatalom?



Amikor a fáraó felocsúdott Isten tízedik csapása után, és megint úrrá lett rajta a gőg, így beszélt az őt szolgai módon tisztelő főembereihez. Izrael fiai úgy gondolkodnak, hogy az ő Istenük győzedelmeskedett felettem. Kivezette őket a pusztába. Ők azonban csapdába estek: „Ekkor a fáraó ezt mondja majd Izrael fiairól: Eltévedtek földemen, körülzárta őket a puszta”.(Kiv 14,3) Isten népének felfedi a fáraó hamis okoskodását: „Én pedig megkeményítem szívét, hogy vegyen üldözőbe titeket, s én megdicsőülök a fáraó által és egész hadserege által, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr”.(4) Mivel Isten pontosan tudta az egyiptomiak terveit, le is íratta azokat Mózessel: „Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt? Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét, vett hatszáz válogatott harci szekeret és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett. Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki. Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő tá borban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harci szekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben”. (5-9)

Canterbury Szent Anzelm püspök

Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!



2011.04.21. csütörtök



A betöltött üresség.



A filozófia azt tanítja, hogy az a jó, ami a céljának megfelel. Az egyházban van ilyen meghatározása is a jónak: A jó önmaga kiárasztása. Mivel Isten végtelenül jó, végtelen tökéletességét az Atya kiárasztja öröktől fogva születő Fiára. A Fiú is Isten visszaárasztja a kapott istenséget az Atyára. Majd ketten árasztják az isteni akarat síkján származó harmadik Isteni Személyre az immár kettejük közös kincsét, amit hárman birtokolnak, de tovább árasztják: teremtenek egy nem végtelen, de mindenki számára mérhetetlen világot. Isten a maga szépségével, jóságával betölti ezt erővel, energiával, szépséggel, növénnyel, állattal és emberrel. Isten az emberekbe tudja legnagyobb mértékben átömleszteni a maga jóságát, mert az ember az, aki hasonló a Teremtőjéhez a földön. Amikor az Úr már minden mást megteremtett, akkor mondta: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”.(Ter 1, 26) Ami az ember fogalmának megfelel: pazar anyagi test, csodálatos szellemi lélek.Isten eme természetes jóság és szépség fölé az emberi természetet felülmúló ajándékokkal is elhalmozta az embert: felemelte Isten országába, az igazság és szeretet világába. Akik ezt felfogják, és igyekeznek ebből minél többet meríteni, Isten azoknak egyre többet ajándékoz. Az ilyen embernek Isten nem csupán teremtett kincseiből, hanem önmagából ad egyre nagyobb ajándékot: gyermekeivé fogad, egyszülött Fiát testvérünkké teszi a megtestesüléskor, Fiának emberi életét feláldozza értünk, és az Eukarisztiában Jézus emberi testével és vérével egész istenségét is adja, ahányszor csak időt szentelünk ennek fogadására. Aki megérti Isten jóságát, nem tömi tele életét mással, az egyre többet kaphat Teremtője rendkívüli ajándékaiból, Szentlelkéből, Fiából, magából az Atyából is.

Elmélkedés a Család évében C.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
C.



Isten úgy vezette őket, mint fiait az anya sas.



Miután elköltötték a bárány-vacsorát, nagy jajgatás hallatszott az egész birodalomban. Rövid idő alatt meghalt Egyiptom egész területén az összes elsőszülött, kezdve a fáraó trónörökös fián a rabszolga újszülöttig. A fáraó hívatta Mózest és Áront, a nép teljes elvonulását engedélyezte, sőt sürgette őket, hogy gyorsan, még azon az éjszakán távozzanak. Akkor már nagyon félt mindenki, mert az élet-halál Urát látták a zsidók Istenében. Mindenüket vállukra vették, ami mozdítható volt, és nekivágtak a tenger felé vezető útnak. A milliós csapat elején felhő jelent meg, amely sűrű sötétséget elűzve biztos utat mutatott nekik. Nappal sem tűnt el ez a felhő, de nappal barátságosan fehér volt, mint a bárányfelhők a kék égen. Isten maga mondta később Mózesnek: „Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal, és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon, amíg ide hoztalak titeket.” (Kiv 19,4) Miként a sas, mely repülése készteti fiait és felettük lebeg, kiterjesztette, felkapta s tulajdon vállain hordozta. Egyedül az Úr vezette, idegen isten nem volt mellette. Hegyes vidékre helyezte, hogy a mezők gyümölcsét egye, mézet szívjon a kősziklából, olajat a kemény sziklából. Élvezze tehenek vaját, juhok tejét, bárányok és básáni kosok kövérét, bakok húsát s búza velejét”. (MTörv 32,11-14)

Urbinoi Boldog Benedek kapucinus szerzetes

Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.



2011.04.20. szerda



A betöltött üresség.



A filozófia azt tanítja, hogy az a jó, ami a céljának megfelel. Az egyházban van ilyen meghatározása is a jónak: A jó önmaga kiárasztása. Mivel Isten végtelenül jó, végtelen tökéletességét az Atya kiárasztja öröktől fogva születő Fiára. A Fiú is Isten visszaárasztja a kapott istenséget az Atyára. Majd ketten árasztják az isteni akarat síkján származó harmadik Isteni Személyre az immár kettejük közös kincsét, amit hárman birtokolnak, de tovább árasztják: teremtenek egy nem végtelen, de mindenki számára mérhetetlen világot. Isten a maga szépségével, jóságával betölti ezt erővel, energiával, szépséggel, növénnyel, állattal és emberrel. Isten az emberekbe tudja legnagyobb mértékben átömleszteni a maga jóságát, mert az ember az, aki hasonló a Teremtőjéhez a földön. Amikor az Úr már minden mást megteremtett, akkor mondta: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”.(Ter 1, 26) Ami az ember fogalmának megfelel: pazar anyagi test, csodálatos szellemi lélek.Isten eme természetes jóság és szépség fölé az emberi természetet felülmúló ajándékokkal is elhalmozta az embert: felemelte Isten országába, az igazság és szeretet világába. Akik ezt felfogják, és igyekeznek ebből minél többet meríteni, Isten azoknak egyre többet ajándékoz. Az ilyen embernek Isten nem csupán teremtett kincseiből, hanem önmagából ad egyre nagyobb ajándékot: gyermekeivé fogad, egyszülött Fiát testvérünkké teszi a megtestesüléskor, Fiának emberi életét feláldozza értünk, és az Eukarisztiában Jézus emberi testével és vérével egész istenségét is adja, ahányszor csak időt szentelünk ennek fogadására. Aki megérti Isten jóságát, nem tömi tele életét mással, az egyre többet kaphat Teremtője rendkívüli ajándékaiból, Szentlelkéből, Fiából, magából az Atyából is.

Ascoli Boldog Konrád biboros szerzetes

Szolgám vagy, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.



2011.04.19. kedd



Mindenhol otthon.



Érdekes gondolatsor: Jézust nem azért követjük, mert lakást kínál nekünk, de ha követjük, akkor Isten gyermekeiként és testvéreiként vele lehetünk bárhol a kerek világon. Bevallom, ilyen szemszögből még sohasem gondoltam erre a meglátásra. Amikor szerzetesújonc lettem, nem azért léptem a kolostorba, mert attól kezdve a világ rengeteg ferences kolostora biztos szállást jelentett számomra. Ez a szempont eszembe sem jutott. Amikor azonban az egyházüldözők miatt el kellett hagynom a kolostort, majd tíz év múlva a befogadó egyházmegyét, állást és lakást keresve átéltem, bizonytalan körülmények között milyen az élet. Sokszor tapasztaltam a gondviselés csodáját. Nem esett nehezemre elhagyni azt a plébániaházat, amelyet saját kezemmel építettem. A hitem mindig átsegített a nehézségeken. Most iszonyú érzés olvasni arról, hogy emberek, sokszor sok gyermekes családok háza, lakása kerül kalapács alá. Ilyenkor el kell gondolkodnom, vajon azoknak a nem elégé elővigyázatos családoknak, esetleg gonosztevőknek a kezébe került közösségeknek mennyi hite van abban, aki mindenkinek jóságos Atyja, aki minden rászorulót meghallgat, mennyit szoktak imádkozva könyörögni a mindennapi kenyérért, a családi ház biztos öleléséért? Hányszor figyeltek fel az Isten megtestesült Fiára, a Názáreti Jézusra, aki annak idején elmondta önmagról: „ A rókáknak odújuk van, az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincsen hová lehajtania a fejét”. (Mt 8,20) A mustármag-hitűek a hegyeknek is tudnak parancsolni, mi miért vagyunk réveteg kicsinyhitűek?

Elmélkedés a Család évében IC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
IC.



Isten a családokban ad új életet népének.



„Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot, arra aztán elenged titeket, sőt kényszerít, hogy kimenjetek”. (Kiv 11,1) „Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tízedik napján vegyen mindenki családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be vele mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve a fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek! Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája, (vagyis átvonulása) ez” (Kiv 12,1-11)

Elmélkedés a Család évében IIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
IIC.



Isten áldása nagy néppé tette Ábrahám családját.



Izrael népe úgy vonult be Egyiptomba, mint a puszták nomád népe: szabadon táborozó nagy család volt, akiket összetartott a vérségi kötelék, hiszen valamennyien Jákob véréből származtak, és akiket a nagy küldetés tudata vezetett: Ábrahám szövetsége Istennel. Ez nem kisebb feladat volt, mint szakítani a föld népeinek bálványimádásával, és kizárólag az élő, egy igaz Istent tisztelni, imádni. Ehhez viselni kellett az ábrahámi szerződés testi jelét, a körülmetéltséget. Bízniuk kellett Isten ígéretében, amelyet Ábrahámnak adott: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, s naggyá teszem neved és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,1-3)A lassú kezdés nem tette tönkre Ábrahám bizalmát, bár kétségtelen, hogy a három évtizedes várakozás a megígért kisfiú születéséig alaposan megpróbálta hitüket. Aztán egyik unokájuk, Jákob megkapta apjától az elsőszülöttségi áldást, és elindult a család erősödése, a tizenkét fiú már bőven igazolta, hogy Isten áldása van rajtuk. Beigazolódott az is, hogy Isten áldása nemcsak a családra, hanem az őket befogadókra is vonatkozik. Igaz, József szenvedése is szükséges volt ehhez, de végül is általa menekült meg Egyiptom népe és a környező vidékek lakossága, sőt maga Izrael családja is az éhhaláltól. Csak később lett nehéz sorsa Isten néppé cseperedett családjának, amikor nagy csapásokat küldött az Úr a fáraóra és népére, de ez már a kiköltözést készítette elő.Nekiindultak tehát a bárányvacsora után a hatalmas vándorútnak. Kánaánból Egyiptomba viszonylag gyorsan át tudtak költözni négyszázharminc évvel korábban. Most is mehettek volna azon az úton visszafelé, de több ok is javallta, hogy az Úr ne a rövid utat válassza nekik. Meg kellett szokniuk, hogy most már szabad nép lettek, nem rabszolgák. Ez nemcsak öröm, de felelősség és önvédelem is. Isten a földrész szent hegyénél akarta megkötni az Ószövetséget. Ki akarta zárni a lehetőséget is, hogy bármi fordulat a megszokott húsos fazekak és hagymabőség címén visszafordítsa őket Egyiptomba.

Római Szent Apolloniusz vértanú

Benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket.



2011.04.18. hétfő



Jézus gravitációs terében.



Ha arra gondolunk, hogy Jézus az első csodálatos kenyérszaporítás utáni hajnalon gyalog indult el az erősen hullámzó Genezáreti tavon apostolai után, akik a tengeren járás természetes eszközével utaztak Kafarnaum irányában, akkor nagyon jó figyelmeztetést kaphatunk Urunktól. Az Ő erejével mindig megközelíthető a kijelölt célpont, akkor is, ha ellentétes erők ezt szinte lehetetlenné teszik. Nézzük a tényeket. Az apostolok parancsot kaptak Jézustól a nagy csodatétel után alkonyattájt, hogy evezzenek Kafarnaumba. A tanítványok ellenszéllel találkoztak, amely hatalmas hullámokat korbácsolt fel. Hajnaltájban még csak a távolság felénél tartottak, mert a kis hajót állandóan visszadobta a hullámok ereje. Ekkor rémülten vették észre, hogy emberi alak jön utánuk a hullámok tetején. Az hitték, hogy lidérces kísértet. Féltek, kiabáltak. Jézus visszaszólt: Én vagyok, ne féljetek! Péter, aki részt kívánt venni a különös eseményben, erőt kért a maga részére is. A csónakból kilépve, büszke lett, sikerét a magáénak tulajdonítva a legközelebbi hullámvölgybe süllyedt. Jézus odalépett, kiemelte a vízből és talpra állította. Aztán beült a csónakba, és a pillanatok alatt a célnál partot ért. Jézus megváltói ereje irányítja övéit. Nem teszi ártalmatlanná az ellenség erőit. Küzdeniük kell az üdvösség felé haladóknak. Megijedni nem szabad babonás képzelgések hatására. Jézusnak soha semmiféle természetes eszközre nincs szüksége. Ellene eredménytelen minden ellenséges erő kísérlete. Amíg az Ő erejében bízik valaki, vele együtt győztes lesz. A gyengülő hit végzetes. Most már több milliárdan utazunk a kijelölt cél felé. A sátán és csatlósai igen ügyesen fújják a szelet. Hitet ébresztünk, hangosan imádkozunk, és időben, pontos partszakaszon kiköthetünk

Virágvasárnap

Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg, mert az Úr megsegít.



2011.04.17. vasárnap



Isten mindenek fölött.



Mivel a testünk elsősorban, de a lelkünk is közvetlenül a teremtett világban él, sokkal könnyebben lehorgonyoz az ember a természetes tennivalókban és élvezetekben, mint az égiekkel kapcsolatos lehetőségekben. A munkánk azt ígéri, hogy ha nagyobb igyekezettel dolgozunk, több pénzhez jutunk. Az anyagi gondokat elkerüljük. Családunk, baráti körünk, véletlen találkozásunk kedves ismerősökkel, ezek is lelkesíthetnek bennünket. Sport, olvasás, zenei élmények mind lendíthetnek emberi értékeinken. Néha úgy érzi az ember, hogy ezek az értékek jelentik bennünk a maradandó kincseket. Aztán rá kell döbbennünk, hogy minden, amiben kedvünket leltük, elkopik, tönkremegy, elvész. Az emberi kapcsolatok leépülnek, közbejönnek saját és barátaink életében is nem várt körülmények: betegség, költözés, család bővülése. Jön a nagy változás, a nyugdíjas kor. Igen sokan nem találják a helyüket az életben, mert túlzottan egysíkú volt a munka ideje. Erre készülni kell. A munkakör bővülhet otthoni segítéssel, de találhatunk elég lehetőséget szomszédoknál, rokonoknál, egyházközségek keretében is. Isten ad új meg új feladatokat. Ilyenkor érezzük, hogy igazán fontosak vagyunk Urunknak, mert a rászorulók is az Ő gyermekei. De az legyen a legfontosabb egész életünkben, hogy ne az önérdek hajtson, hanem mindig Urunk akarata. Akkor, ha mindig ő a számunkra legfontosabb, a külvilágban bármi változás jön létre, akárhogyan alakulnak körülményeink, az állandóan változatlan Isten megoldja testi-lelki gondjainkat. Kellenek a stabil életű istengyermekek, mert a modern földközpontú világ emberei rájuk fognak szorulni. Tőlünk tudják megtanulni, hogy nemcsak ez a világ létezik. Van örökkévalóság is.

Elmélkedés a Család évében IIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
IIIC.



A hívő családot megóvja a bárány és a kovásztalan kenyér.



Elérkezett tehát Izrael népének a szabadulás napja. A gőgös rabszolgatartó ugyan még mindig úgy vélte, hogy ő minden élőnek teljhatalmú ura, de elérkezett az idő, amelyet Isten öröktől fogva rendelt. Ezzel a megfellebbezhetetlen szóval jelentette be rabszolgává alázott nagy családjának: „Átvonulok ugyanis azon az éjszakán, Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartással. Hét napig kovásztalant egyetek! Már az első napon se legyen kovász házatokban! Aki kovászosat eszik már az első naptól kezdve a hetedik napig, azt ki kell irtani Izraelből. Az első nap szent és ünnepélyes legyen, és hasonló ünnepélyesség szentelje meg a hetedik napot! Semmiféle munkát ne végezzetek ezeken, kivéve azt, ami az evéshez tartozik. Tartsátok meg tehát a kovásztalanok ünnepét, mert ez az a nap, amelyen kivezettem seregeteket Egyiptom földjéről! Tartsátok meg azt a napot nemzedékről nemzedékre örök szertartásként! Az első hónapban, a hó tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalant egyetek, ugyanazon hó huszonnegyedik napjának estéjéig! Ezen a hét napon ne legyen kovász házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár jövevény, akár földetek szülöttje. Semmiféle kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken csak kovásztalant egyetek!” (Kiv 12,12) Ezek a zsidó kovásztalan kenyerek szigorúan őrizték nemzetük szabad életének kezdetét. Jézus Krisztus halála óta nekünk, keresztényeknek a negyvennapos nagyböjtöt idézik, de jelentik azt is, hogy Jézus nyomában a szentmise kenyere is kovásztalan, azt változtatjuk Jézus szentséges Testévé. Milyen jó lenne, ha ezt tudatosan továbbra is vállalnánk.