Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!
2011.04.21. csütörtök
A betöltött üresség.
A filozófia azt tanítja, hogy az a jó, ami a céljának megfelel. Az egyházban van ilyen meghatározása is a jónak: A jó önmaga kiárasztása. Mivel Isten végtelenül jó, végtelen tökéletességét az Atya kiárasztja öröktől fogva születő Fiára. A Fiú is Isten visszaárasztja a kapott istenséget az Atyára. Majd ketten árasztják az isteni akarat síkján származó harmadik Isteni Személyre az immár kettejük közös kincsét, amit hárman birtokolnak, de tovább árasztják: teremtenek egy nem végtelen, de mindenki számára mérhetetlen világot. Isten a maga szépségével, jóságával betölti ezt erővel, energiával, szépséggel, növénnyel, állattal és emberrel. Isten az emberekbe tudja legnagyobb mértékben átömleszteni a maga jóságát, mert az ember az, aki hasonló a Teremtőjéhez a földön. Amikor az Úr már minden mást megteremtett, akkor mondta: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”.(Ter 1, 26) Ami az ember fogalmának megfelel: pazar anyagi test, csodálatos szellemi lélek.Isten eme természetes jóság és szépség fölé az emberi természetet felülmúló ajándékokkal is elhalmozta az embert: felemelte Isten országába, az igazság és szeretet világába. Akik ezt felfogják, és igyekeznek ebből minél többet meríteni, Isten azoknak egyre többet ajándékoz. Az ilyen embernek Isten nem csupán teremtett kincseiből, hanem önmagából ad egyre nagyobb ajándékot: gyermekeivé fogad, egyszülött Fiát testvérünkké teszi a megtestesüléskor, Fiának emberi életét feláldozza értünk, és az Eukarisztiában Jézus emberi testével és vérével egész istenségét is adja, ahányszor csak időt szentelünk ennek fogadására. Aki megérti Isten jóságát, nem tömi tele életét mással, az egyre többet kaphat Teremtője rendkívüli ajándékaiból, Szentlelkéből, Fiából, magából az Atyából is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése